A Gyógyszerész, 1902 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1902-01-01 / 1. szám
4 Á Gyógyszerész. Dupré a jód oxydálására alapított módszerét. Duflos módszere elsősorban szabad jód meghatározására szolgál, de használható fémjodidoknál is, ha azokból a jódot szabaddá teszszük. E czélra alkalmasak a ferrisók, melyek jódhydrogénsavval hevítve, ferrooxydra vagy ferrochloridra és jódra bomlanak : FeaOa + 2 HJ 2 Fe + 2 J + H=0 vagy 2 FeCl + 2 HJ = 2 FeCL + 2 J + 2 HCl A lemért jódvegyületet fölös mennyiségű ferrichlorid- vagy ferrisulfat-oldattal kis főzőlombikba hozzuk és káliumjodid-oldattal megtöltött felfogó edénynyel kötjük össze. A készülék az ammóniák meghatározásánál használttal azonos. Hevítve a lombik tartalmát, a vízgőzökkel a kiválótt jód is átdestillál a jodkalium-oldatot tartalmazó felfogó csőbe, amelyből az átdestillált jódot nátriumthiosulfáttal megtitráljuk. A vízben oldhatatlan jodidokat, minek az ezüst, a higany, a réz stb. jodidjai, a ferrichlorid nem bontja el teljesen. Ezért e sókat Mensel*) szerint előbb alkénessavas nátriummal kell összeolvasztani, majd a fémeket nátriumsulfiddal mint fémsulfidokat leválasztani, amikor is a jodid oldatba megy. Ha fémjodid-oldathoz cuprisulfat vagy cuprichlorid-oldatot adunk, úgy a jodid felerészben szabaddá lesz, felerészben mint cuprijodid le lesz kötve. A kiválótt jodot natriumthiosulfattal titrálva, jodnatriumot kapunk, melynek felerésze mint cuprijodid leválik, felerésze ismét meg lesz titrálva, így haladva, a meghatározott jód menynyiségének fele kétszer lesz mérve, mi ugyanazt az eredményt adja, mintha az egész mennyiséget egyszer mérnék: 2 KJ + CuCL = 2 KCl + CuJ + J 2 J -f 2 NaÄOa = 2 NaJ + NasS-Ch 2 NaJ + CuGh = 2 NaCl + CuJ + J Ez eljárásnál különösen arra kell tekintettel lennünk, hogy bizonyos mértékig concentráltabb oldattal dolgozzunk, mert hígabb oldatból a cuprijodid nem válik ki teljesen. Fresenius**) kisebb mennyiségű kötött ijód meghatározásánál annak salétromossavval való szabaddá tételét ajánlja. A jodidot tartalmazó oldatot elegyítjük néhány csepp kénsavban oldott salétromsavval, vagy vörös füstölgő salétromsavval, 4—5 gr. szénkéneget adunk hozzá és erősen rázzuk. Elkülönítve a kiválott jódot tartalmazó ibolyaszintre festett szénkéneget, azt üvegdugós üvegbe hozzuk, destillált vizet öntünk reá és addig adunk hozzá folytonos rázás közben Vio vagy még inkább Vio n. natriumthiosulfat-oldatot, míg az ibolyaszín éppen eltűnik. E pontot igen élesen lehet eltalálni. A szénkénegben oldott jód meghatározása nem megy oly jól, mint vizes oldatban. Keményítő oldat hozzáadásával a reactiot egyrészt érzékenyebbé tehetjük, másrészt láthatóbbá is. Minthogy a jódot a szénkénegből kivonni és titrálni kissé nehézkes, czélszerű kevés jódkalium alkalmazása is. A kötött jódnak jódsavvá való oxidálását és e réven való meghatározását Golfier- Besseyre*) és Dupré**) állapították meg. A kétféle módszer ugyanaz, csak más indikátorok lesznek alkalmazva. Dupré nem említi, hogy a Golfier-Besseyre módszert ismerte volna. Fémjodid oldatát chlorral kezelve, jód válik ki. Szaporítva a chlor mennyiségét, előbb chlorjodid JCl, majd jodtrichlorid JCI3, később jodpentachlorid JCls, illetve a neki megfelelő jódsav-anhydrid J2O5 képződik.***) A jódnak minden chlorvegyülete, mely kevesebb chlort tartalmaz, mint a JCI5, a keményítőt kékre festi; szénkéneget, chloroformot, benzolt intenzív ibolyára. A jódpentachlorid, illetve a jódsav nem bír ezen sajátsággal. Ha tehát valamely fémjodid oldatát, melyhez részletenként chloros vizet elegyítettünk, tiszta szénkéneggel, chloroformmal vagy keményítő oldattal rázunk, úgy az az indikátornak megfelelőleg ibolya vagy kékszint ölt. újabb részlet chlorosvnz adagolásánál a színeződés növekedik egy maximumig, majd csökken, míg végre teljesen eltűnik. Ezen elszíntelenedés azon határt jelöli, amikor az összes jód jódsavvá oxidálódott. A különböző szerzők eljárása abban tér el, hogy míg Golfier-Besseyre indikátor gyanánt keményítőt alkalmaz és a kék szint alchlorossavas nátriummal tünteti el, addig Dupré chloroformot, szénkéneget és igen híg chlorosvizet alkalmaz. *) Zeitsehr. f. Analys. Chemie 12, 137. **) Anleitung z. Quant. Chem. Analyse. — Moride, Dingi. pol. I. 181, 1880, 19. *) Schwarz, Anleitung zur Maassanalyse, 1863, S. 114. **) Liebig’s Annalen 94, 465. ***) O. Brenken, Berichte. 8. 487.