A Hét, 1971. július-december (2. évfolyam, 27-53. szám)
1971-07-02 / 27. szám
Lugoson működik az ország egyik legrégibb — és legjobb népszínháza, az egyetlen, amelynek három — 1963 óta román, 1970 óta német és 1971 óta magyar — tagozata van. A színház 1960- ban és 1968-ban országos első díjat nyert, 1967- ben pedig a Kulturális Érdemrend első fokozatával tüntették ki. A népszínházról, mint művelődési intézményről, létjogosultságáról és szerepéről beszélgettünk a legilletékesebbekkel : GHEORGHE LUCHESCUVAL, a művelődési ház és a népszínház igazgatójával, TAUB JÁNOS temesvári rendezővel, TIBERIU CIOROGARIUVAL, EUGEN HANGANNAL és VALENTIN SPRINCEANUVAL, a társulat veteránjaival, GYENGE GYULÁVAL, a város egykori lelkes műkedvelőjével, BENCZŐ MÁRIÁVAL, BERINDE GYÖRGGYEL, BENCZŐ LAJOSSAL, GERGELY KÁLMÁNNAL, GRAUR JÁNOSSAL és UDVARDY LÁSZLÓVAL, a magyar tagozat tagjaival. Mi A NÉPSZÍNHÁZ? Gheorghe Luchescu : Népszínházzá nagyobb városok reprezentatív műkedvelő együttesei alakulnak. Alapfeltétel a folyamatos tevékenység, az állandó színi évad. A népszínház művelődési intézményi alkalmazottai vannak, költségvetése van. Lugoson hosszú évek kitartó munkája előzte meg a népszínház megalakulását. Ma az országban már 15 népszínház működik. A legfrissebb hajtás a Vatra Dornei-i, a buzaui és a Slanic Moldova-i. Valentin Sprânceanu : A törzsgárda nálunk idestova húsz éve együtt van. Eugen Hangon és Tiberiu Ciorogariu országos tekintély a szakmában. S vannak olyanok is, akiket mi bocsátottunk útjukra , hivatásos színészek lettek. Célunk persze nem ez, hanem egy olyan színpártoló város színházi igényeinek a kielégítése, ahol nem működik hivatásos társulat. Ez különben a népszínház megalakulásának első feltétele. KELL A VÁROSNAK Gheorghe Luchescu : A városnak nagy szüksége van a népszínházra. A színház — ebben a változatban is — jelentősen hozzájárul az ember szellemi arculatának a kialakításához. Professzionista társulatot egy Lugos nagyságrendű város nem bír el. A közeli színház tájfeladata ide látogatni. Ez azonban kevés, nem elégíti ki az összes igényeket. Intézményre van szükség, helyben, nem pedig szórványos műkedvelésre. Rendkívül jelentősnek találom azt, hogy a román mellett tavaly német, az idén pedig magyar tagozat is alakult. Célunk magunk mögött felsorakoztatni a város egész színházbarát közönségét. Helyi, megalapozott társadalmi-kulturális igényből született tehát a három tagozat. Társadalmi szükséglet kielégítése a háromnyelvűség. Eugen Hangon : Három tagozat — így van ez rendjén. Országos elismerésben részesültünk, hogy német és magyar tagozatot is alakítottunk. S ez az együttműködés valóban nagy szó. Az együttélést példázza az, hogy vannak olyan tagjaink, akik két tagozat előadásain is fellépnek. Gyenge Gyula : Román, német, magyar tagozat — ez így helyes. Érdemes volt külön magyar tagozatot alakítani. Megvan ennek is a hagyománya. Nagyon hiányzott eddig ... A három tagozat között egészséges művészi versenyszellem alakulhat ki, és erőrekapva nemcsak helyben, hanem az egész megyében működhet. A múltban Lugos a magyarlakta telepes községek, Bodó, Szapár, Igazfalva, Facsád kulturális tevékenységét is megszabta. Tájfeladat is hárul tehát rá. Eugen Hangon : A népszínház román tagozatát ismeri az egész megye, de még a megye határain túl is neve van. A német tagozattal is bejártuk már a német lakosságú falvakat, ősztől a magyar társulat is bekapcsolódik ebbe a tájmunkába. A három tagozat évente akár száz előadást is tarthat. Berinde György : Szűken vett színházi funkcióján túlmenően is szüksége van rá a vidéknek. Segíti a beiskolázást például. A szülő szívesebben íratja be a lugosi líceumba a gyermekét, ha az fel is mutat valamit. Az iskolai színjátszás különben megelőzte a népszínház magyar tagozatát. Gergely Kálmán nagyon szépen hozta ki legutóbb tanítványaival a Koldus és királyfit. Fontos a színház a nyelvápolás szempontjából is. Ezért nagy súlyt fektettem a szép szövegmondásra. És nem utolsósorban szempont a művészi emóció is. Én hiszek a katarzisban, a színdarabnak ebben a funkciójában. Gyenge Gyula : A talaj jó. A közönség elég garancia arra, hogy a magyar színjátszásnak lesznek pártfogói. Udvardy László : Bár kiesett tizenöt év. Graur János: Ez a közönség nevelésében érződik elsősorban. Berinde György : Ezt nem merném testálni. A tévé sok mindent áthidalt. KELL AZ EMBERNEK Berinde György : Miért hegedül, miért zongorázik annyi orvos ? Miért foglalkozik gyökérszobrászattal annyi színész ? Miért keresi önmaga más irányú kifejezését annyi ember ? Menekülés ez ? Mindenki mást akar csinálni ? Nem. Társadalmi méretű szükségletté vált az önkifejezés törekvése. Az ember — a homo sapiens, a homo faber, a homo metaforicus, ahogyan Blaga nevezte, a homo signifians, ahogyan Wald, a homo ludens — ma inkább felmutatja a természetét, mint bármikor eddig. Az ember mindinkább kiteljesedik. Megvan benne az a szándék, hogy kilépjen önmagából. A művészet önmagad objektiválását jelenti, egy gondolat kivetítését önmagadból. Gergely Kálmán : Ha már műkedvelősködünk — vagy jót vagy semmit. Az igazság az, hogy a műkedvelő név egy kicsit bélyeg. Pedig van rá példa, hogy műkedvelők is tudnak magas színvonalú előadást felmutatni. Gheorghe Luchescu : Enescu a muzsikáról mondta, hogy csak egyféle muzsika van — jó muzsika. Ezt a színházra is alkalmazhatjuk: csak egyféle színházi előadásnak van létjogosultsága, a jónak. Függetlenül attól, hogy professzionisták vagy amatőrök művelik. Napjainkban az embernek okosan kell gazdálkodnia az idejével — vétek silány előadással traktálni. Valentin Sprânceanu : Tanárok, tisztviselők, munkások vagyunk... Nincs közöttünk olyan, aki hivatásos színész szeretett volna lenni és ezért művészi kielégítetlenségét vezetné le a népszínházi szereplésben. Szenvedély ez. Megszállottjai vagyunk. Taub János : Biztosítani kell a szórakozáshoz való jogot. Ha valaki azzal szórakozik, hogy színházat játszik, akkor ezt tisztelni kell, még akkor is, ha nem tud olyan előadást felmutatni, amilyet az ember általában magas művészi színvonallal mér. Persze ez is relatív dolog. Láttunk mi már agyondicsért rossz előadást — és agyonhallgatott jót. Professzionistáknál, amatőröknél az egyetlen kritérium az eredményesség. Ha hasznos, eredményes, akkor hagyni kell, ha nem, nem ér semmit a profi sem. A színházi mozgalom — a professzionista és az amatőr egyaránt — egy animátor körül kristályosodik ki. Van egy szuggesztív egyéniség, aki maga köré gyűjt egy csomó embert. Együtt nőnek, együtt fejlődnek, együtt dolgoznak. Szervezni ezt nehéz. Ez vagy kialakul — vagy sem. Berinde György : Lennie kell mindig egy optimista embernek. Az itt különösen fontos. Mértéktartó és szigorú optimizmus kell hozzá. Egy ember, aki hisz a dologban, aki látja a perspektívát, aki tesz az érdekében, aki mozgatja az embereket. Valentin Sprânceanu : Tapsra éhes, feltűnési viszketegségben szenvedő „csillagokkal" nem lehet népszínházat csinálni. Csak szenvedélyes művészetbarátokkal. Lemondást, roppant lemondást igényel ez a műfaj. Lemondást elsősorban a szabad időről. Négy óráig dolgoznak az emberek, hattól kilencig, esetleg tizenegyig próbálnak négyszer egy héten ... Aztán az előadás. Volt, aki érettségi találkozójáról mondott le egy kiszállás kedvéért. Gyenge Gyula : Az utánpótlás megszervezése nem könnyű feladat. Nem jelentkezik mindenki, aki tehetséges műkedvelő. Fel kell kutatni a fiatalokat. Maguktól nem jelentkeznek. Gheorghe Luchescu : A román társulatnak már országos neve van. Ezt kívánjuk kivívni a német és a magyar együttessel is. Valóságos profi szellem uralkodik a népszínházban. A szó jó értelmében, persze. Úgy, hogy hivatásuknak érzik, amit csinálnak, anélkül, hogy foglalkozásuk lenne. Mihai Dimiu véleménye szerint egyik-másik előadásunk a professzionistáknak is becsületére vált volna. Berinde György : Legyünk profik ! Legyen koncepció az előadásban. A dilettantizmusnak semmi keresnivalója. A MŰKEDVELÉS MEZSGYÉJÉN Eugen Hangon : A népszínház az öntevékeny színjátszás legmagasabb formája. Gheorghe Luchescu : A népszínház a hivatásos és a műkedvelő színház közötti összekötő híd. A közönség nevelése Lugoson ma már elképzelhetetlen nélküle. Teljes színi évadot nyújtunk és ezzel előkészítjük a talajt a hivatásos színházak számára. Módszertani szerepet is vállalunk. Járjuk a megyét, találkozunk a helyi műkedselőkkel, megosztjuk velük tapasztalatainkat. Valentin Sprânceanu : Az együttes tagjainak többsége szálszervezeti instruktor, színjátszó csoportot, brigádot vezet. A népszínház tehát a színjátszó mozgalom központja. Színészeink többsége elvégezte a népi művészeti iskola színházi tagozatát, ketten tanítanak is ott, és végezzük mindezt a szép játék öröméért. Berinde György : Hogy mi a népszínház helye a műkedvelői mozgalom és a hivatásos színjátszás mezsgyéjén ? Ezt nem gondoltuk végig. Csak csináltuk. Egyetlen válasz talán nem is lehetséges erre a kérdésre. Mindenki a maga módján viszonyul hozzá. Erőpróba, Olimpiász. Részt veszünk. Nincs semmi különbség egy színházi próba és az atlétikai verseny között. Fejjel és szívvel kell mindkettőt csinálni. Graur János : A tévé korában a műkedvelésnek megduplázódott a szerepe. A közönség igényesebb, nem fogad már el akármit. A nyelvművelés, a nevelés szempontjából nagy feladat vár a népszínházra. Bencze Lajos : A népszínház nagy erénye, hogy nem kell minden után szaladgálni, hanem vannak, akik a szervezéssel, a tárgyi feltételek biztosításával foglalkoznak, mentesítik a színjátszókat mindezektől. A színész csak játszik , s ez bőven elég is. Eugen Hangan : A népszínház nem egyszerű műkedvelés. Ehhez tanulni kell, sokat kell tanulni. Tanulunk is. A hivatásos rendezőktől, akik meghívottakként foglalkoznak az előadással. Ha nincs szerepem, akkor is bemegyek, ellesni a szakember minden mozdulatát, minden gondolatát." Aztán színházba járunk. Temesváron megnézünk minden darabot. Gyakran meghívnak bennünket — kistestvérüknek tartanak. Gheorghe Luchescu : Városi szinten gondolkozunk. A legjobb erőket egyesítjük. Terveink ? Színházunkat most alakítjuk át lakályosabbá — igazi színházzá. A közönségnek télen nem kell majd fagyoskodnia. Gyenge Gyula : Hogy van-e jövője ? Hát a jövő mitől függ ? Mindenekelőtt a közönségre gyakorolt vonzóerőtől. Erős, kitartó vezetés szükségeltetik. A lugosi és környékbeli magyar közönség megbíz évenként 40—50 előadást. Jövője tehát feltétlenül van. Csak valaki foglalkozzon az ügyekkel. Naponta kell törődni. Toborozni, lelkesíteni. Udvardy László : Van létjogosultsága és lesz is. A fejlődés az aktív és passzív szórakozás arányait mindinkább az előbbi javára tolja el. Talán a népszínház a legjobb szervezési forma ahhoz, hogy a nemzetiségi kultúrélet is tovább fejlődjék. A szervezett forma azonban nem jelenthet bürokratikus megkötöttséget. Engem erőszakkal senki sem tudna beszervezni. Ezt csináltam és csinálom a jövőben is, éppen azért, mert a szabad időmet így akarom eltölteni. Gergely Kálmán : Én komoly jövőt jósolnék az itteni népszínház magyar tagozatának. Remélem, a minőségi igény hagyománnyá lép elő. ★ Székelyudvarhely, Nagykároly, Zilah, esetleg Brassó, Arad — a felsorolás dehogy is teljes — nem lenne érdemes intézményesíteni, magasabb szintre emelni a műkedvelést ? A lugosi példából tanulni lehetne ! VAJNOVSZKI KÁZMÉR A HÉT, 1971. JÚLIUS 2.3 A HÉT INTERJÚJA