A Hét, 1972. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-07 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! A gazdaság és a jog kapcsolata az új ötéves terv tükrében Az ötéves tervben megfogalmazott és számadatokban kifejezett történelmi feladatok felismerése és tudatosítása a hatékonyság elengedhetetlen előfeltételeként kellő szervezettséget tételez fel, valamint a társadalmi és munkafegyelem magas fokát. A szocializmus körülményei között a szervezés objektív követelmény, amely lehetővé teszi az átfogó, tudatos és egyben tudományosan megalapozott társadalmi vezetést. A szervezés különös jelentősége elsősorban a gazdasági élet vonatkozásaiban jelentkezik, mivel a főbb termelőeszközök társadalmi tulajdona, az egész nemzetgazdaságot átfogó tervgazdálkodás és szocialista rendszer vagy kiküszöbölte vagy leszűkítette a spontán gazdasági törvények hatókörét. A társadalmi viszonyok minden eddiginél mélyrehatóbb forradalmi átalakítása a legmegfelelőbb eszközre talált a szocialista jogban. A jog a szocializmus viszonyai között hatalmas ,szervező és nevelő erő, amely kihat a gazdasági és társadalmi élet minden területére. A szocialista jog szabályozza a társadalmi kapcsolatokban élő emberek jogait és kötelezettségeit, meghatározza e jogok és kötelezettségek határait, feltételeit, megvalósulásuk módozatait a társadalmi élet minden területén. A jogszabályozás új társadalmi kapcsolatokra való kiterjesztése és elmélyítése a demokratikus fejlődés egyik jelentős eszköze és kifejezése. A jog mint a társadalmi szabályozás eszköze, nagymértékben járul hozzá a szocialista gazdasági kapcsolatok magas fokú szervezettségének az eléréséhez. A szocialista gazdasági élet nagyszámú gazdasági egység és közösség összpontosított tevékenységén alapul, amely a gazdasági folyamatok tervszerű, egységes és szilárd elvek alapján való egybehangolását követeli. A mai körülmények között csakis a jog segítségével lehet megvalósítani azt a reális, szilárd és dinamikus gazdasági mechanizmust, amelyet a fejlett szocialista tervgazdaság megkövetel. Bátran lehet állítani, hogy a jog mint szükséges és elengedhetetlen szervezőerő, ma szerves részévé vált a gazdasági folyamatok lebonyolításának. Az ötéves terv által teremtett új gazdasági és társadalmi feltételek a jog területén több irányban is vetnek fel megoldásra váró kérdéseket. A gazdaság és a jog viszonya. A gazdasági folyamatoknak döntő szerepe a jog végső fokon való meghatározásában mint a marxil leniai tanítás egyik alaptétele ismeretes. A termelési viszonyok és a jog közti kölcsönhatás nem szorítkozik e viszonyoknak a jog által való passzív visszatükrözésére. A jogi intézmények aktív visszahatása abban nyilvánul meg, hogy a termelőerők fejlődésének folyamatában szabályozó erővel bíró tudatos modellekként lépnek fel. Úgy a jogalkotás, mint a jogalkalmazás tudatos emberi tevékenység eredménye. A tudati visszatükröződés eleve meghatározza a szubjektív elem jelenlétét és jelentőségét, amely irányíthatja a jogszabályokat a gazdasági és társadalmi fejlődésnek megfelelő vagy ezzel ellentétes irányban. A társadalmi fejlődés szükségleteit kellőképpen nem tükröző jogi normák a fejlődést gátló negatív hatóerőként nyilvánulnak meg, míg teljesen alkalmatlanná nem válnak. Elsőrendű társadalmi érdek, tehát a termelőerők és LŐRINCZ LÁSZLÓ (Folytatása a 16. oldalon) Angela Balogh Aranyvirág Oeconomicus Férfimunka Olvasom 1972-es állami tervünk törvényét, s megpróbálom mutatószámai mögé képzelni azt a temérdek műszaki-emberi erőfeszítést, amelyet ezek mindegyike külön-külön és a terv egészében is feltételez. Mert — szép magyar kifejezéssel élve — férfimunka lesz a javából teljesíteni ötéves tervünk második esztendejének feladatait. Annak idején, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom kialakítandó körvonalait elénk táró ötéves tervet valamennyien a minőség tervének neveztük el, nyilván azért, mert szerkezetében a korszerű gazdaság elemei kerültek előtérbe. A nemzetgazdaság összességét, de ennek ágazatait illetően is. Az elsőbbségek rendje ugyanis alapvetően minőségi kérdés, amelytől közvetlenül függ — finalitását tekintve — a mennyiségi értékekben testet öltő gazdasági színvonal is. Az új terv ebből a szempontból csak annyiban hoz újat, amennyiben újabb — menet közben, többszöri elemzés során feltárt — erőforrásokat is magába foglal. És mégis, olvasva és újraolvasva a törvényt, az embernek az az érzése, hogy a számok okvetlenül rejtenek magukban valamit, ami ötéves tervünk csöppet sem könnyű kaptatójának második lépcsőfokán mindenekelőttinek határozza meg az emberi hozzáállást, azt a minőségi tényezőt, amely nem foglalható ugyan külön mutatószámba, de amely ott van valamennyiben. Miből következik ez? Szerintem abból, hogy az 1972-re előirányzott — az eredetinél nagyobb — termeléstöbblet 45 százaléka a jelenleg létező termelő kapacitásokban vár megvalósításra. A közgazdászok szerint, normális anyagellátás mellett, minden kapapitásban „benne van" 2—3 százaléknyi tartalék. Mármint kapacitástartalék. Itt viszont, mint könnyen kiszámítható, közel 5 százalékról van szó, vagyis a jövő esztendei ütem közel felét(!) az új beruházásoktól függetlenül kell elérniük vállalatainknak.A termelőfelület jobb kihasználása, a gépek és felszerelések terhelési fokának növelése, a második váltás általánosítása az elsővel azonos szinten és a harmadik kiterjesztése, a gépi önellátás széles körű alkalmazása az új gyártási eljárások bevezetésénél, a munkahelyi szakképzés átfogó és távlati jellegének megalapozása — íme, a sorok elején említett férfimunka megannyi megnyilvánulási területe. Világos, hogy nem a munkaintenzitás növelése, hanem a szervezői-vezetői képesség, leleményesség, mozgékonyság és fogékonyság azok a tényezők, amelyek elsődlegesek. Ki ne tudná, hogy mi mindenen múlik például, a harmadik váltás bevezetése, az objektív tényezőktől a közérzet elemekig?! Felülről várt műszaki-szervezési segítség itt csak részleges eredményeket hozhat. Döntő lehet viszont a termelőegységek élő-eleven organizmusába gyökerezett alkotó nekiállás; a szellemi, gondolati tunyaság, a rutinviszonyulások, a vezetői keménygalléroskodás száműzése; az emberi szó, az emberi ösztönzés, ami mindenkihez lényegileg hozza közel a számokat, a terv számait, életünk napiparancsait., BLÉNESI ERNŐ 1972. január 7. III. évfolyam 1 ---------------------------------------------------------- =20 oldal szocialista művelődési és nevelési tana' .imi-poimmi—moveiOnesi hetiapja Araisi