A Hét, 1972. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-07 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! A gazdaság és a jog kapcsolata az új ötéves terv tükrében Az ötéves tervben megfogalmazott és számadatokban kife­jezett történelmi feladatok felismerése és tudatosítása a haté­konyság elengedhetetlen előfeltételeként kellő szervezettséget tételez fel, valamint a társadalmi és munkafegyelem magas fokát. A szocializmus körülményei között a szervezés objektív követelmény, amely lehetővé teszi az átfogó, tudatos és egy­ben tudományosan megalapozott társadalmi vezetést. A szer­vezés különös jelentősége elsősorban a gazdasági élet vonat­kozásaiban jelentkezik, mivel a főbb termelőeszközök társa­dalmi tulajdona, az egész nemzetgazdaságot átfogó terv­­gazdálkodás és szocialista rendszer vagy kiküszöbölte vagy leszűkítette a spontán gazdasági törvények hatókörét. A társadalmi viszonyok minden eddiginél mélyrehatóbb for­radalmi átalakítása a legmegfelelőbb eszközre talált a szocia­lista jogban. A jog a szocializmus viszonyai között hatalmas ,szervező és nevelő erő, amely kihat a gazdasági és társadalmi élet minden területére. A szocialista jog szabályozza a társa­dalmi kapcsolatokban élő emberek jogait és kötelezettségeit, meghatározza e jogok és kötelezettségek határait, feltételeit, megvalósulásuk módozatait a társadalmi élet minden területén. A jogszabályozás új társadalmi kapcsolatokra való kiterjesz­tése és elmélyítése a demokratikus fejlődés egyik jelentős esz­köze és kifejezése. A jog mint a társadalmi szabályozás eszköze, nagymérték­ben járul hozzá a szocialista gazdasági kapcsolatok magas fokú szervezettségének az eléréséhez. A szocialista gazdasági élet nagyszámú gazdasági egység és közösség összpontosított tevékenységén alapul, amely a gazdasági folyamatok tervszerű, egységes és szilárd elvek alapján való egybehangolását követeli. A mai körülmények között csakis a jog segítségével lehet megvalósítani azt a reális, szilárd és dinamikus gazdasági mechanizmust, amelyet a fejlett szocialista tervgazdaság meg­követel. Bátran lehet állítani, hogy a jog mint szükséges és elengedhetetlen szervezőerő, ma szerves részévé vált a gazda­sági folyamatok lebonyolításának. Az ötéves terv által teremtett új gazdasági és társadalmi feltételek a jog területén több irányban is vetnek fel megol­dásra váró kérdéseket. A gazdaság és a jog viszonya. A gazdasági folyamatoknak döntő szerepe a jog végső fokon való meghatározásában mint a marxil leniai tanítás egyik alaptétele ismeretes. A ter­melési viszonyok és a jog közti kölcsönhatás nem szorítkozik e viszonyoknak a jog által való passzív visszatükrözésére. A jogi intézmények aktív visszahatása abban nyilvánul meg, hogy a termelőerők fejlődésének folyamatában szabályozó erővel bíró tudatos modellekként lépnek fel. Úgy a jogalkotás, mint a jogalkalmazás tudatos emberi tevékenység eredménye. A tudati visszatükröződés eleve meghatározza a szubjektív elem jelenlétét és jelentőségét, amely irányíthatja a jogszabályokat a gazdasági és társadalmi fejlődésnek megfelelő vagy ezzel ellentétes irányban. A társadalmi fejlődés szükségleteit kellő­képpen nem tükröző jogi normák a fejlődést gátló negatív hatóerőként nyilvánulnak meg, míg teljesen alkalmatlanná nem válnak. Elsőrendű társadalmi érdek, tehát a termelőerők és LŐRINCZ LÁSZLÓ (Folytatása a 16. oldalon) Angela Balogh Aranyvirág Oeconomicus Férfimunka Olvasom 1972-es állami tervünk törvényét, s meg­próbálom mutatószámai mö­gé képzelni azt a temérdek műszaki-emberi erőfeszítést, amelyet ezek mindegyike külön-külön és a terv egé­szében is feltételez. Mert — szép magyar kifejezéssel él­ve — férfimunka lesz a ja­vából teljesíteni ötéves ter­vünk második esztendejének feladatait. Annak idején, a sokolda­lúan fejlett szocialista tár­sadalom kialakítandó körvo­nalait elénk táró ötéves ter­vet valamennyien a minőség tervének neveztük el, nyil­ván azért, mert szerkezeté­ben a korszerű gazdaság ele­mei kerültek előtérbe. A nemzetgazdaság összességét, de ennek ágazatait illetően is. Az elsőbbségek rendje ugyanis alapvetően minőségi kérdés, amelytől közvetlenül függ — finalitását tekintve — a mennyiségi értékekben testet öltő gazdasági színvo­nal is. Az új terv ebből a szempontból csak annyiban hoz újat, amennyiben újabb — menet közben, többszöri elemzés során feltárt — erő­forrásokat is magába foglal. És mégis, olvasva és újra­olvasva a törvényt, az em­bernek az az érzése, hogy a számok okvetlenül rejtenek magukban valamit, ami öt­éves tervünk csöppet sem könnyű kaptatójának máso­dik lépcsőfokán mindenek­­előttinek határozza meg az emberi hozzáállást, azt a minőségi tényezőt, amely nem foglalható ugyan külön mutatószámba, de amely ott van valamennyiben. Miből következik ez? Szerintem abból, hogy az 1972-re előirányzott — az eredetinél nagyobb — ter­meléstöbblet 45 százaléka a jelenleg létező termelő ka­pacitásokban vár megvaló­sításra. A közgazdászok sze­rint, normális anyagellátás mellett, minden kapapitás­­ban „benne van" 2—3 száza­léknyi tartalék. Mármint ka­pacitástartalék. Itt viszont, mint könnyen kiszámítható, közel 5 százalékról van szó, vagyis a jövő esztendei ütem közel felét(!) az új beruhá­zásoktól függetlenül kell el­érniük vállalatainknak.­A termelőfelület jobb ki­használása, a gépek és fel­szerelések terhelési fokának növelése, a második váltás általánosítása az elsővel azo­nos szinten és a harmadik kiterjesztése, a gépi önellá­tás széles körű alkalmazá­sa az új gyártási eljárások bevezetésénél, a munkahelyi szakképzés átfogó és távlati jellegének megalapozása — íme, a sorok elején említett férfimunka megannyi meg­nyilvánulási területe. Világos, hogy nem a mun­kaintenzitás növelése, ha­nem a szervezői-vezetői ké­pesség, leleményesség, moz­gékonyság és fogékonyság azok a tényezők, amelyek elsődlegesek. Ki ne tudná, hogy mi mindenen mú­lik például, a harmadik váltás bevezetése, az objek­tív tényezőktől a közérzet elemekig?! Felülről várt műszaki-szervezési segítség itt csak részleges eredmé­nyeket hozhat. Döntő lehet viszont a termelőegységek élő-eleven organizmusába gyökerezett alkotó nekiállás; a szellemi, gondolati tunya­ság, a rutinviszonyulások, a vezetői keménygallérosko­­dás száműzése; az emberi szó, az emberi ösztönzés, ami mindenkihez lényegileg hoz­za közel a számokat, a terv számait, életünk napiparan­­csait., BLÉNESI ERNŐ 1972. január 7. III. évfolyam 1 ---------------------------------------------------------- =­20 oldal­­ szocialista művelődési és nevelési tana' .imi-poimmi—moveiOn­esi hetiapja Ara­­­isi

Next