A Hét, 1973. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-23 / 12. szám
A HÉT, 1973. MÁRCIUS 23. — Az első lépések...? — Természetesen a lengyel tapasztalatok megismerésére irányultak. Kaptam is bizonyos felvilágosításokat, de ezek a kutatásban hasznosítható kezelési eljárások leírását, vizsgálati, ellenőrzési módszerek meghatározását nem tartalmazták. Kénytelen voltam egymagam kidolgozni a megfigyelések módozatait... Évi 4—500 beteget kezeltem a sóbányában. Megfelelő tudományos gépezet hiányában mindenekelőtt a rendszeresen visszatérő vagy levelező betegeim szubjektív állapotából következtettem a bányaterápia hatékonyságára. Hétévi megfigyelés nyomán — miután közleményeimet tudományos fórumokon is felolvastam —, amikor megérett a helyzet, hogy átfogó, komplex tudományos kísérletekkel lehetővé tegyük a kezelés hatékonyságának objektivizálását — a megfigyelés szakaszát felváltotta a kutatásé. Az Egészségügyi Minisztérium felkérésére a marosvásárhelyi II. Belgyógyászati Klinika professzora, dr. Horváth Endreés dr. Fábry Béla tanársegéd is bekapcsolódott a munkába. Támogatnak különböző marosvásárhelyi laboratóriumok is. — Maradjunk egyelőre az Indulásnál. Hogyan fog hozzá egy meglehetősen magára hagyott vidéki körorvos a megfigyelésekhez? — Előbb a parajdi bányában (majd levelezés útján, az ország főbb kilenc sóbányája A bányaterápia, Romániában, 11 «illendős múltra tekint vissza. Kezdeményezője nem tartozik Apiculapius szolgálói közé: a parajdi sóbánya (azóta nyugdíjazott) igazgatója, Telegdi Károly olvasott egy ismeretterjesztő füzetben arról, hogy Lengyelország Wieliczka nevű sóbányájának elhagyott tárnáiban asztmás betegeket kezelnek — kitűnő eredménnyel. Nyomban felhívta erre a község fiatal körorvosának, dr. Veress Árpádnak a figyelmét, és bányaigazgatói minőségében fel is ajánlotta segítségét, amenynyiben az orvos hajlandó ilyen irányban kísérletezni. Az első hét esztendő tudományos megfigyeléseinek „anyagi bázisa", a bányaigazgatóság megértése, néhány föld alá leszállított lóca, a körorvos szabad ideje. És az önként jelentkező betegek mellett dolgozó kollégák közreműködésével megállapítottuk: a sósejtésekben dolgozó bányászok közül egyetlenegy sem szenved asztmában. Olyan biztató adat ez, amire érdemes volt felfigyelni. A következő lépés: a parajdi kör néhány asztmás betegét levittem a bányába ... A szokatlan kezelés híre elég gyorsan elterjedt: hamarosan távoli vidékekről jöttek betegek, falusi szobákat béreltek, kantinban étkeztek ... — Ez még a hatvanas évek elején volt, jelentős hátrányban voltak az európai bányaterápiával szemben? — Nem hinném. A kiindulási pont különben sem a bánya-, hanem a barlangterápia volt. A második világháborúban a németek többek között barlangokba is menekítenék — a bombázások elől — a polgári lakosságot. A Ruhr-vidéki Klutert barlangban ötezren találtak menedékre. A korábban súlyos asztmás bántalmakkal küszködő betegek váratlanul könnyebben érezték magukat. A véletlenre a német orvosok felügyeltek, s a háború után nyomban megkezdték az elméleti kutatásokat is. Az empíria terén ma már perdöntő bizonyítékkal rendelkeznek, de a barlangterápia hatásmechanizmusáról egyelőre keveset tudunk. Holott — többek között — mesterséges kamrákban tanulmányozzák a barlangi légkör sajátos jelenségeit; tetszés szerint szabályozzák a levegő széndioxid-, kálciumtartalmát. (A sóbánya vonatkozásában talán a nátriumklorid-, a jódtartalmat lehetne vizsgálni?!). Tény, hogy pillanatnyilag nincs ebben a vonatozásban egyértelműen elfogadott elmélet... Egyszóval a barlangterápia volt a kiindulópont; a csehek, a magyarok létesítettek ezek után föld alatti szanatóriumot. A bányaterápiában az úttörő munkát a lengyelek végezték, Szkulimowski professzorral az élen. Sajtóhírből tudjuk, a Szovjetunióban Szolomna sóbányájában rendeztek be 240 ágyat, asztmások kezelésére. Ezek után azt kell mondanom: nincs lemaradás a bányaterápia terén. — A németek miért nem egészítették ki a barlangterápiát a sóbányai kezeléssel? — Mert Nyugat-Európában nincs sóbánya. — Tehát hét esztendőt vet igénybe Parajdon a megfigyelés. Megérte? — Egymagam dolgoztam ... Nyilván nagyobb apparátussal gyorsabb eredményt lehetett volna felmutatni. De nem sajnálom a hét évet. Néhány lényeges következtetést már ebben az első időszakban is levontam. Több esztendős tapasztalatok igazolják, hogy: 1. növekedett a két asztmás roham közötti csöndesebb periódus, 2. enyhült a rohamok hevessége, 3. jó néhány betegünk (betegnyugdíjasunk) hosszabb-rövidebb időre beilleszkedett a termelésbe. Amikor a minisztérium felkérése alapján a marosvásárhelyi II. Belgyógyászati Klinika, s a laboratóriumok is bekapcsolódtak a kutatásba, lehetőség nyílott a mérhető, objektivizálható eredmények felmutatására. Hadd utaljunk itt egyetlen vonatkozásra. 1972-ben feldolgoztuk 160, sóbányában kezelt betegünk adatait. Kiderült, hogy közülük 110-en a kezelést követő esztendőben egyáltalán nem feküdtek kórházban, illetve csak rövidebb időt töltöttek ott, mint az azt megelőző évben. (Az asztmások gyakran évi két-három kórházi kezelést kénytelenek elszenvedni, átlagosan 15—30 napot töltenek a kórtermekben.) Ugyancsak ez a felmérés derítette ki, hogy a sóbányai kezelést követően lényegesen csökkent az asztmás betegek gyógyszerigénye. Összevetve ezt a korábbi megállapítással, ti. hogy közülük jó nő- Bányaterápia . Parajdon hányan visszanyerik munkaképességüket is, a kutatás rámutatott, hogy a sóbánya-kezelés egyrészt kifizetődő, másrészt rehabilitációs gyógyászati eljárásnak is minősül. — Ezek után nyilván minden úgy ment, mint a karikacsapás... — Hát a dolog nem ilyen egyszerű. .. Többékevésbé mindenki tudja, elismeri, hogy amire törekszünk, az jó ügy. Szeretnők, ha Parajdot gyógyfürdőnek nyilvánítanák. Nemcsak a bányaterápiai lehetőségekért ! Napi 70 000 liter 46 fokos sósvíz folyik el értelmetlenül... Kértük, hogy a meglevő fürdőhöz nevezzenek ki balneológus orvost, biztosítsanak minimális felszerelést különböző kezelésekhez... De hadd térjünk vissza a bányaterápiához : éveken keresztül lócákon ültek napi négy órán át betegeink a tárnákban. Most végre hozzájutottunk 50 ágyhoz, pokrócokhoz és lepedőkhöz. Hosszabb időn keresztül egyáltalában probléma volt, hogyengedélyezik-e a betegek leszállását a tárnába. Suceavából, Galațiról, messze földről jöttek a betegek, akiket a gyógyulás lehetősége vonzott ide. Nem sajnálták a költségeket, egészségükről volt szó. És megtörtént, hogy kezelés nélkül tértek vissza otthonukba. A vezetőség (Telegdi Károlyt nyugdíjazták!) bányabiztonsági okokra hivatkozott. .. Később újra engedélyezték a kezelést, de még mindig rengeteg az akadály. — Mégis dolgoznak! — Dolgozunk, mert a megyei pártbizottság s a különböző minisztériumokban dolgozó szakemberek messzemenően támogatnak. Például utasították a bányát, a robbantásokat úgy szabályozzák, hogy azok perspektivikusan se veszélyeztessék a föld alatti termek biztonságát. Sajnos, a korábbi, több mint százesztendős tárnát, Európa egyik legnagyobb méretű föld alatti helyiségét, a sókitermelés valóságos múzeumát, amelyet alig másfél évtizede hagytak el a bányászok — ma már nem lehet erre a célra felhasználni. De legalább ezt, a mostanit óvjuk meg a jövőnek... Hadd utaljak a nyugatnémet barlangterápia vonatkozó adataira: Klutertben eddig mintegy 20 000 beteget kezeltek. Egy-egy beteg 800 márkát fizet a 30 napra méretezett kezelésért, és ugyanennyit a beteg esetleges kísérője is. Mégis, rengetegen keresik fel a barlangot, a világ minden tájáról... Parajdon sem lenne másként! És — sajnos —, figyelembe kell venni, hogy az asztma „jövős" betegség!! Szoros összefüggésben áll a levegő szennyeződésével. Kértük, hogy a kutatás és a jobb kezelés hatékonyságának előmozdítására, létesítsenek egy 40—50 ágyas szanatóriumot Parajdon. Ma már működik is egy ilyen Slánic Prahován. Ott is szükség van szanatóriumra (közel van a fővároshoz, ez nem elhanyagolható szempont), és kutatásaink az ország minden sóbányájára érvényes kezelési eljárás kidolgozását célozzák. A kutatások és a kezelés szempontjából igen alkalmasak az adottságok nálunk is... — Nem hinném, hogy érdektelenségre panaszkodna ... Miniszterek, vezérigazgatók, aktivisták, újságírók, szakemberek látogatnak Parajára, az Önök megfigyelései mozgásba hozták az illetékesek egész seregét... — Mi feltártunk egy lehetőséget , késlekedünk a kivitelezéssel. Itt a probléma nem az, hogy szükség van-e a bányaterápiára, ezzel összefüggésben a szanatóriumra, vagy sem ; a nehézséget a különböző sajátos érdekek összeegyeztetése jelenti. — Engedje meg, hogy Itt bekapcsolódjon beszélgetésünkbe dr. Simon László, Szováta-fürdő balneológus igazgató-főorvosa. "Úgy tudom, Szó▼áta most a meredek ivó fejlesztés ével előtt áll? — Csak ki kell nézni az ablakon. Gyorsított ütemben építik az új, nemzetközi viszonylatban is jelentős, modern, komplex balneológiai kezelőközponttal egyebeépített 300 férőhelyes szállodánkat. Jövőrea Szováta-fürdő alapítása századik évfordulójára rendezendő ünnepségekig) elkészül. És ez csak az első, a hamarosan megépítendő három közül. 1980-ra a telep befogadóképességét — a mostani 1500—2000-rel szemben — 4000 ágyra növeljük. Több mint félszáz szakorvost foglalkoztatunk. Már most lépéseket tettünk, hogy a marosvásárhelyi vagy udvarhelyi egészségügyi technikum mellett külön, 50-es létszámú osztályokat létesítsenek, sóvidéki érettségizett fiatalok számára. — Milyen összefüggést lát Szováta fejlesztése és a parajdi gyógyfürdő jövője között? — Parajd hat-hét kilométerre fekszik Szovátától. Ez nem távolság. Néhány villát átalakíthatnánk az asztmás betegek igényeinek megfelelően. Lényeges beruházás nélkül fogadhatnánk a külföldi asztmabetegeket is. A beruházás kérdése nem elhanyagolható szempont. Gondoljunk csak a poliklinikára, éjszakai ügyeletre, vendéglőkre, szórakozóhelyekre, diétás kantinokra stb. Másrészt, fel lehetne használni azt a tőkét, amit Szováta nevének vonzereje jelent — és ami a következő években csak növekedni fog. Mindez persze az indulás éveit, az első lépéseket könynyítené. Később, amilyen mértékben a parajdi fürdő- és bányaterápia fejlődik, önállósulna Parajd gyógyfürdő-központ is. Az együttműködés egy másik, a szakemberek részéről már mérlegelt lehetősége, hogy „kölcsönkérjük” azt a bizonyos 70 000 liter meleg sósvizet vagy annak egy részét... — Mi a véleménye erről Önnek, Veress doktor, hogyan viszonyul ehhez a Hargita megyei és parajdi lokálpatriotizmus? — Mi a parajdi változat hívei vagyunk. Az első szakaszban tökéletesen kielégítené igényeinket a 40—50 ágyas szanatórium. A többit magával hozná a fejlődés... A megyei szervek különben teljes megértéssel támogatják ilyen irányú elképzeléseinket. Ígéretet kaptunk egy szanatórium építésére; addig is közbeeső megoldásként kilátásba helyezték egy másik épület ideiglenes berendezését, hasonló célokra... ★ Szováta-fürdő határán, a beomlott Góra deszkákkal bélelt medencéjének közelében emléktábla állítja meg a járókelőt: „Szovátai Veress Józsefnek, e förde alapitójának a szenvedő emberiség érdekében tett áldozatkészségéért alapittatott ez az érczlap az 1878. évi fürdővendégek által"... Idestova száz évvel később, a szomszéd községben egy bányaigazgató és egy körorvos, valamint Marosvásárhely tudományos kutatói, Csíkszereda aktivistái, Bukarest tervezői kutatnak, vitatkoznak és döntenek , hogy Parajd felzárkózzék az immár Európa-hírű Szováta-fürdő mellé. Nem érctábláért, nem márványba foglalt köszönetért... egyszerűen arról van szó, hogy tudnak valamiről, ami lehetséges, ami jó, és emberi kötelességüknek ▼élik ezt a lehetséges jót valóra váltani. ERDÉLYI LAJOS mm wmmm3 u0 S « The Q 2 i *6 0O 5m A HÉT INTERJÚJA