A Hét, 1973. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-23 / 12. szám

A HÉT, 1973. MÁRCIUS 23. — Az első lépések...? — Természetesen a lengyel tapasztalatok meg­ismerésére irányultak. Kaptam is bizonyos fel­világosításokat, de ezek a kutatásban hasznosít­ható kezelési eljárások leírását, vizsgálati, ellen­őrzési módszerek meghatározását nem tartal­mazták. Kénytelen voltam egymagam kidolgoz­ni a megfigyelések módozatait... Évi 4—500 beteget kezeltem a sóbányában. Megfelelő tu­dományos gépezet hiányában mindenekelőtt a rendszeresen visszatérő vagy levelező betegeim szubjektív állapotából következtettem a bánya­terápia hatékonyságára. Hétévi megfigyelés nyomán — miután közleményeimet tudományos fórumokon is felolvastam —, amikor megérett a helyzet, hogy átfogó, komplex tudományos kísér­letekkel lehetővé tegyük a kezelés hatékonysá­gának objektivizálását — a megfigyelés sza­kaszát felváltotta a kutatásé. Az Egészségügyi Minisztérium felkérésére a marosvásárhelyi II. Belgyógyászati Klinika professzora, dr. Horváth Endre­­és dr. Fáb­ry Béla tanársegéd is bekap­csolódott a munkába. Támogatnak különböző marosvásárhelyi laboratóriumok is. — Maradjunk egyelőre az Indulásnál. Hogyan fog hozzá egy meglehetősen magára hagyott vi­déki körorvos a megfigyelésekhez? — Előbb a parajdi bányában (majd leve­lezés útján, az ország főbb kilenc sóbányája A bányaterápia, Romániában, 11 «illen­dős múltra tekint vissza. Kezdeményezője nem tartozik Apiculapius szolgálói közé: a parajdi sóbánya (azóta nyugdíjazott) igaz­gatója, Telegdi Károly olvasott egy ismeret­terjesztő füzetben arról, hogy Lengyelország Wieliczka nevű sóbányájának elhagyott tárnáiban asztmás betegeket kezelnek — ki­tűnő eredménnyel. Nyomban felhívta erre a község fiatal körorvosának, dr. Veress Ár­pádnak a figyelmét, és bányaigazgatói mi­nőségében fel is ajánlotta segítségét, ameny­­nyiben az orvos hajlandó ilyen irányban kí­sérletezni. Az első hét esztendő tudományos megfigyeléseinek „anyagi bázisa", a bánya­igazgatóság megértése, néhány föld alá le­szállított lóca, a körorvos szabad ideje. És az önként jelentkező betegek­ mellett dolgozó kollégák közreműködésével­ meg­állapítottuk: a sósejtésekben dolgozó bányászok közül egyetlenegy sem szenved asztmában. Olyan biztató adat ez, amire érdemes volt felfi­gyelni. A következő lépés: a parajdi kör néhány asztmás betegét levittem a bányába ... A szokat­lan kezelés híre elég gyorsan elterjedt: hamaro­san távoli vidékekről jöttek betegek, falusi szo­bákat béreltek, kantinban étkeztek ... — Ez még a hatvanas évek elején volt, jelen­tős hátrányban voltak az európai bányaterápiá­val szemben? — Nem hinném. A kiindulási pont különben sem a bánya-, hanem a barlangterápia volt. A második világháborúban a németek többek kö­zött barlangokba is menekítenék — a bombá­zások elől — a polgári lakosságot. A Ruhr-vi­­déki Klutert barlangban ötezren találtak mene­dékre. A korábban súlyos asztmás bántalmakkal küszködő betegek váratlanul könnyebben érez­ték magukat. A véletlenre a német orvosok fel­ügyeltek, s a háború után nyomban megkezdték az elméleti kutatásokat is. Az empíria terén ma már perdöntő bizonyítékkal rendelkeznek, de a barlangterápia hatásmechanizmusáról egyelő­re keveset tudunk. Holott — többek között — mesterséges kamrákban tanulmányozzák a bar­langi légkör sajátos jelenségeit; tetszés szerint szabályozzák a levegő széndioxid-, kálciumtar­­talmát. (A sóbánya vonatkozásában talán a nát­­riumklorid-, a jódtartalmat lehetne vizsgálni?!). Tény, hogy pillanatnyilag nincs ebben a vonat­ozásban egyértelműen elfogadott elmélet... Egyszóval a barlangterápia volt a kiindulópont; a csehek, a magyarok létesítettek ezek után föld alatti szanatóriumot. A bányaterápiában az úttörő munkát a lengyelek végezték, Szkulimows­­ki professzorral az élen. Sajtóhírből tudjuk, a Szovjetunióban Szolom­­na sóbányájában rendez­tek be 240 ágyat, asztmások kezelésére. Ezek után azt kell mondanom: nincs lemaradás a bá­nyaterápia terén. — A németek miért nem egészítették ki a bar­langterápiát a sóbányai kezeléssel? — Mert Nyugat-Európában nincs sóbánya. — Tehát hét esztendőt vet igénybe Parajdon a megfigyelés. Megérte? — Egymagam dolgoztam ... Nyilván nagyobb apparátussal gyorsabb eredményt lehetett volna felmutatni. De nem sajnálom a hét évet. Né­hány lényeges következtetést már ebben az első időszakban is levontam. Több esztendős tapasz­talatok igazolják, hogy: 1. növekedett a két aszt­más roham közötti csöndesebb periódus, 2. eny­hült a rohamok hevessége, 3. jó néhány bete­günk (betegnyugdíjasunk) hosszabb-rövidebb időre beilleszkedett a termelésbe. Amikor a mi­nisztérium felkérése alapján a marosvásárhelyi II. Belgyógyászati Klinika, s a laboratóriumok is bekapcsolódtak a kutatásba, lehetőség nyílott a mérhető, objektivizálható eredmények felmu­tatására. Hadd utaljunk itt egyetlen vonatkozás­ra. 1972-ben feldolgoztuk 160, sóbányában kezelt betegünk adatait. Kiderült, hogy közülük 110-en a kezelést követő esztendőben egyáltalán nem feküdtek kórházban, illetve csak rövidebb időt töltöttek ott, mint az azt megelőző évben. (Az asztmások gyakran évi két-három kórházi keze­lést kénytelenek elszenvedni, átlagosan 15—30 napot töltenek a kórtermekben.) Ugyancsak ez a felmérés derítette ki, hogy a sóbányai keze­lést követően lényegesen csökkent az asztmás betegek gyógyszerigénye. Összevetve ezt a ko­rábbi megállapítással, ti. hogy közülük jó nő- Bánya­­terápia . Parajdon hányan visszanyerik munkaképességüket is, a kutatás rámutatott, hogy a sóbánya-kezelés egy­részt kifizetődő, másrészt rehabilitációs gyógyá­szati eljárásnak is minősül. — Ezek után nyilván minden úgy ment, mint a karikacsapás... — Hát a dolog nem ilyen egyszerű. .. Többé­­kevésbé mindenki tudja, elismeri, hogy amire törekszünk, az jó ügy. Szeretnők, ha Parajdot gyógyfürdőnek nyilvánítanák. Nemcsak a bánya­­terápiai lehetőségekért ! Napi 70 000 liter 46 fokos sósvíz folyik el értelmetlenül... Kértük, hogy a meglevő fürdőhöz nevezzenek ki balneológus or­vost, biztosítsanak minimális felszerelést külön­böző kezelésekhez... De hadd térjünk vissza a bá­nyaterápiához : éveken keresztül lócákon ültek na­pi négy órán át betegeink a tárnákban. Most vég­re hozzájutottunk 50 ágyhoz, pokrócokhoz és lepedőkhöz. Hosszabb időn keresztül egyáltalá­ban probléma volt, hogy­­engedélyezik-e a bete­gek leszállását a tárnába. Suceavából, Galați­­ról, messze földről jöttek a betegek, akiket a gyógyulás lehetősége vonzott ide. Nem sajnál­ták a költségeket, egészségükről volt szó. És megtörtént, hogy kezelés nélkül tértek vissza ott­honukba. A vezetőség (Telegdi Károlyt nyugdí­jazták!) bányabiztonsági okokra hivatkozott. .. Később újra engedélyezték a kezelést, de még mindig rengeteg az akadály. — Mégis dolgoznak! — Dolgozunk, mert a megyei pártbizottság s a különböző minisztériumokban dolgozó szakem­berek messzemenően támogatnak. Például utasí­tották a bányát, a robbantásokat úgy szabá­lyozzák, hogy azok perspektivikusan se veszé­lyeztessék a föld alatti termek biztonságát. Saj­nos, a korábbi, több mint százesztendős tárnát, Európa egyik legnagyobb méretű föld alatti helyiségét, a sókitermelés valóságos múzeumát, amelyet alig másfél évtizede hagytak el a bá­nyászok — ma már nem lehet erre a célra fel­használni. De legalább ezt, a mostanit óvjuk meg a jövőnek... Hadd utaljak a nyugatnémet barlangterápia vonatkozó adataira: Klutertben eddig mintegy 20 000 beteget kezeltek. Egy-egy beteg 800 márkát fizet a 30 napra méretezett ke­zelésért, és ugyanennyit a beteg esetleges kísé­rője is. Mégis, rengetegen keresik fel a barlan­got, a világ minden tájáról... Parajdon sem lenne másként! És — sajnos —, figyelembe kell venni, hogy az asztma „jövős" betegség!! Szoros összefüggésben áll a levegő szennyeződésével. Kértük, hogy a kutatás és a jobb kezelés haté­konyságának előmozdítására, létesítsenek egy 40—50 ágyas szanatóriumot Parajdon. Ma már működik is egy ilyen Slánic Prahován. Ott is szükség van szanatóriumra (közel van a fővároshoz, ez nem elhanyagolható szempont), és kutatásaink az ország minden sóbányájára érvé­nyes kezelési eljárás kidolgozását célozzák. A kutatások és a kezelés szempontjából igen al­kalmasak az adottságok nálunk is... — Nem hinném, hogy érdektelenségre panasz­kodna ... Miniszterek, vezérigazgatók, aktivisták, újságírók, szakemberek látogatnak Parajára, az Önök megfigyelései mozgásba hozták az ille­tékesek egész seregét... — Mi feltártunk egy lehetőséget , késlekedünk a kivitelezéssel. Itt a probléma nem az, hogy szükség van-e a bányaterápiára, ezzel összefüg­gésben a szanatóriumra, vagy sem ; a nehézsé­get a különböző sajátos érdekek összeegyezteté­se jelenti. — Engedje meg, hogy Itt bekapcsolódjon be­szélgetésünkbe dr. Simon László, Szováta-fürdő balneológus igazgató-főorvosa. "Úgy tudom, Szó­­▼áta most a meredek ivó fejlesztés ével előtt áll? — Csak ki kell nézni az ablakon. Gyorsított ütemben építik az új, nemzetközi viszonylatban is jelentős, modern, komplex balneológiai keze­lőközponttal egyebeépített 300 férőhelyes szállo­dánkat. Jövőre­­a Szováta-fürdő alapítása száza­dik évfordulójára rendezendő ünnepségekig) el­készül. És ez csak az első, a hamarosan meg­építendő három közül. 1980-ra a telep befogadó­­képességét — a mostani 1500—2000-rel szemben — 4000 ágyra növeljük. Több mint félszáz szak­orvost foglalkoztatunk. Már most lépéseket tet­tünk, hogy a marosvásárhelyi vagy udvarhelyi egészségügyi technikum mellett külön, 50-es lét­számú osztályokat létesítsenek, sóvidéki érettsé­gizett fiatalok számára. — Milyen összefüggést lát Szováta fejlesztése és a parajdi gyógyfürdő jövője között? — Parajd hat-hét kilométerre fekszik Szovátá­­tól. Ez nem távolság. Néhány villát átalakíthat­nánk az asztmás betegek igényeinek megfele­lően. Lényeges beruházás nélkül fogadhatnánk a külföldi asztmabetegeket is. A beruházás kér­dése nem elhanyagolható szempont. Gondoljunk csak a poliklinikára, éjszakai ügyeletre, vendég­lőkre, szórakozóhelyekre, diétás­ kantinokra stb. Másrészt, fel lehetne használni azt a tőkét, amit Szováta nevének vonzereje jelent — és ami a következő években csak növekedni fog. Mindez persze az indulás éveit, az első lépéseket köny­­nyítené. Később, amilyen mértékben a parajdi fürdő- és bányaterápia fejlődik, önállósulna Pa­rajd gyógyfürdő-központ is. Az együttműködés egy másik, a szakemberek részéről már mérle­gelt lehetősége, hogy „kölcsönkérjük” azt a bi­zonyos 70 000 liter meleg sósvizet vagy annak egy részét... — Mi a véleménye erről Önnek, Veress dok­tor, hogyan viszonyul ehhez a Hargita megyei és parajdi lokálpatriotizmus? — Mi a parajdi változat hívei vagyunk. Az el­ső szakaszban tökéletesen kielégítené igényein­ket a 40—50 ágyas szanatórium. A többit magá­val hozná a fejlődés... A megyei szervek kü­lönben teljes megértéssel támogatják ilyen irá­nyú elképzeléseinket. Ígéretet kaptunk egy sza­natórium építésére; addig is közbeeső megoldás­ként kilátásba helyezték egy másik épület ideig­lenes berendezését, hasonló célokra... ★ Szováta-fürdő határán, a beomlott Gór­a desz­kákkal bélelt medencéjének közelében em­léktábla állítja meg a járókelőt: „Szovátai Ve­ress Józsefnek, e förde alapitójának a szenvedő emberiség érdekében tett áldozatkészségéért alapittatott ez az érczlap az 1878. évi fürdőven­­dégek által"... Idestova száz évvel később, a szomszéd községben egy bányaigazgató és egy körorvos, valamint Marosvásárhely tudományos kutatói, Csíkszereda aktivistái, Bukarest ter­vezői kutatnak, vitatkoznak és döntenek , hogy Parajd felzárkózzék az immár Eu­­rópa-hírű Szováta-fürdő mellé. Nem érctábláért, nem márványba foglalt köszönetért... egysze­rűen arról van szó, hogy tudnak valamiről, ami lehetséges, ami jó, és emberi kötelességüknek ▼élik ezt a lehetséges jót valóra váltani. ERDÉLYI LAJOS mm wmmm3 u0 S « T­he Q 2 i *6 0O 5m­ A HÉT INTERJÚJA

Next