A Hét, 1976 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1976-01-02 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Biztató — új esztendőre Mitől lesz boldog az új esztendő? Az ilyenkor bőven óvedó jókívánságoktól egymagában bizonyára nem. Persze, azért ezek a kívánságok sem feleslegesek, hiszen éppúgy az emberi jóakarat, bizalom, megbecsülés jeleként váltak hagyományossá, mint ahogy az egykor a békés szándék bizonyságaként kínált fegyvertelen tenyér előrenyújtásának gesztusából kialakult a kézfogás. A gyilkolás primitív szerszámainak korában a kézfogásnak egyszerre volt jelképes és gyakorlati jelentősége. Az újévi jókívánságok jelképes üzenetét ismerjük, gyakorlati értékük attól függ, amit a kéz és a cselekvést vezérlő értelem alakít, igazít a világon. Hány és hányféle jókívánság hangzott el az évezredek folyamán és a mi korunkban is, minden erkölcsi fedezet nélkül, hányan és hányszor nyújtották az egyik kezüket, miközben a másikkal barbár pusztításra, erőszakra, gyűlöletre adták meg a jelt? Van valami felemelő, hősies és biztató már egyedül abban is, hogy az emberiség annyi szenvedés, áldozat, kudarc, kín után még mindig tud boldog új esztendőt kívánni önmagának. Tud — és van hozzá alapja: az a kitartó küzdelem, az a fáradságos munka, amelynek nyomán bontakozóban vannak az emberi lét új, ígéretesebb feltételei. Szerte a világon a népek a szabadság nevét kiáltják, s ott, ahol — mint a mi tájainkon is — lerázták a régi igát, okos tervekhez igazodva próbálják alakítani jövőjük sugaras állványzatait. Ettől a munkától, ettől a küzdelemtől lehet emberibb, lehet igazságosabb, lehet méltányosabb rend törvényeihez simuló az új esztendő és az új esztendők hosszú sora, szelídülhet sorsunkhoz a boldogság törékeny fogalma. Nem elég kívánnunk, tudnunk is kell megteremteni azt a világot, amelyben az új humanizmus eszménye és gazdasági-társadalmi fedezete határozza meg az emberek viszonyait, amelyben az emberségesség gyakorlata az irányadó, amelyben a népek és emberek természetes különbözőségei a hasznos, termékenyítő kiegészülés forrásaivá válnak, amelyben a nemzetek, az országok közötti együttműködés, a kölcsönös bizalom, tisztelet és megbecsülés a társadalmi-történelmi fejlődés követelményeihez ésszerűen igazodva új gazdasági és politikai rendet hív életre. Ez a küzdelem, ez a teremtő munka természetesen bonyolult, nehéz, sok fáradságot, kitartást, akadályokat lebíró következetességet igényel. Eszményeink és a valóság közeledéséért sokat tehetünk, de amit teszünk, sohasem elég. Még nem elég! Mielőtt pont kerülne az utolsó, 1975-ben írt sorok végére, köszöntjük az olvasót, köszöntjük e lap olvasóját, köszönjük jókívánságait, felelősségtudatra serkentő érdeklődését, igényét, köszöntjük mindazokat, akikkel együtt szeretnénk hinni-vallani: ünnepnapokon és hétköznapokon egyaránt van értelme az emberi szónak — van és lesz értelme az emberség szavának. GÁLFALVI ZSOLT ÁLOM I A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI — POLITIKA! — MŰVELŐDÉSI HETILAPJA 12 oldal Ára 1lej 1976. január 2. VII. évfolyam Bencsik János Januác Boldog .—^tett évet minden kedves olvasónknak!