A Hét, 1980 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-29 / 9. szám

Változó erdőszemlélet A viszonylag rövid — mindössze né­hány ezer éves — emberi tevékenység alapvetően megváltoztatta a Föld arcu­latát, azt a környezetet, amely magát az embert is kialakította. Ösztönösen vagy tudatosan, az ember nagyméretű változásokat idézett elő a természetben, napjainkban pedig se szeri se száma az emberi tevékenység káros következmé­nyeit elemző cikkeknek, kiadványok­nak, rendezvényeknek. E témakörbe il­leszkedik az ember és az erdő viszonyá­nak a vizsgálata is, mely minden törté­nelmi kor jelentős problémája volt, napjainkban pedig kulcskérdéssé nőtt. Az erdő, mint a bioszféra egyik leg­komplexebb összetevője, mint a földi élettér (a levegő, a víz, a talaj stb.) mi­nőségének mindenkori biztosítója, a tár­sadalom számára a legrégibb időktől napjainkig különleges jelentőségű kör­nyezeti elem volt. A megélhetéséért mindig keményen küzdeni kényszerülő emberiség pedig — szinte kizárólag a­­nyagi érdekeket tartva szem előtt — történelme során előbb a vad termé­szet ellenséges és értéktelen elemét, az­tán a kimeríthetetlen jövedelem forrá­sát látta az erdőben, és csak igen ké­sőn (az utóbbi száz év során) eszmélt rá igazán annak sokoldalú jelentőségé­re. A kései ébredés rá is nyomja bélye­gét az ember és az erdő viszonyának alakulására. A KORÁNTSEM DICSŐ MÚLT Az ember és az erdő viszonyának el­ső korszaka az ember megjelenésétől a rabszolgatartó társadalom fellendülé­séig tart. Az emberréválás folyamata is tulajdonképpen az erdőben valósult meg, de még az ősközösségi társadalom gyűjtögető, vadászó embere is effektí­ven tagja volt az erdő életközösségé­nek. Ez életteret biztosított ősünknek, valamint a számára táplálékul szolgáló növényi és állati szervezeteknek. Eb­ben — a négy közül a leghosszabb — időszakban az erdő az ember számára pusztán természeti jelenség. Annak el­lenére, hogy használja már a fát (kez­detleges eszközök és építmények, vala­mint tüzelő formájában), a hatalmas összefüggő erdőségeket csak jelentékte­len mértékben képes befolyásolni a ter­melőeszközök hiánya vagy fejletlensége miatt E több ezer évet felölelő korszak­ban az ember és erdő viszonya semle­gesnek mondható. Az első és második munkamegosztás utáni fejlődés eredményeként megerő­södött rabszolgatartó társadalmi rend­szerben új korszak kezdődik az ember és a társadalom viszonyában. Ebben az időszakban a már termelő ember az erdőt legfőképpen olyan területnek né­zi, amely — minthogy fákkal borított, kevésbé alkalmas növénytermesztésre és legeltetésre, mint a nyílt terep. E kor emberének sem mindegy azonban, hogy mennyi idő alatt mennyit termel, ezért miután birtokába keríti az akkor viszonylag szűk kiterjedésű területeket, további terjeszkedése már az erdő ro­vására történik. A tűzzel-vassal (főleg az előbbivel!) végzett erdőirtás, a kez­detleges eszközök ellenére is, jelentős mértékben csökkenti az erdők terüle­tét. E jelenség főleg az emberi civilizá­ció bölcsőjét ringató vidékeken figyel­hető meg jól (Mezopotámia, Közel-Ke­let, Kína stb.). Ráadásul a kialakuló é­­pítkezés, bányászat és hajózás olyan foglalkozási ágakat hoz létre, amelyek mind jelentős fafogyasztók (megjegy­zendő, hogy a hajókat 1850-ig kimon­dottan fából építik); ez is jelentős mér­tékben hozzájárult az erdők letarolásá­hoz. A Földközi-tenger kopár, sziklás, jó­részt terméketlen partvidéke főleg az itt élő ókori népek hajózási tevékeny­ségének köszönné a mai siralmas arcu­latát. A jelenlegi dalmát k­arszt, az ál­landó árvízveszélyt jelentő kopár Ap­­penninek, a sziklás görög partvidék, az Ibériai-félsziget nagy kiterjedésű, eró­ziótól tönkretett területei, az egykori Fönícia területét felölelő kopasz liba­noni partok annak idején dús erdőkkel borított vidékek voltak. Fájuk azonban — és vele együtt e vidékek környezeti egyensúlya — elúszott a Mediterrán vi­zén. Az éghajlat megváltozása, kedve­zőtlenné válása, a bioproduktivitás csökkenése ezeken a részeken mind az erdőirtás számlájára írható. Platón kö­rülbelül 2350 évvel ezelőtt nosztalgiá­val említi azokat az időket, amikor még Attika hegyeit erdők borították. Ugyanezt teszi id. Plinius 2000 évvel ezelőtt az Appenninekre vonatkozóan, rámutatva a mértéktelen erdőirtás kö­vetkezményére is. A mezőgazdasági területeknek az er­dők rovására történő növelése tovább tart a feudalizmus időszakában is. Sőt ekkor fokozott méreteket ölt, az egy­re növekvő területi igények és a fafo­­gyasztás növekedése következtében. A fenti tendencia Románia területén is érvényes volt, ahol a római hódoltság időszakában körülbelül 70 százalékos volt az erdősültség a mai 27 százalékos­sal szemben. Az ember és az erdő vi­szonyának ebben a korszakában — a­­mely a feudalizmus végéig tart — ha­zánk területén is nagymértékű erdőir­tások voltak. Főleg a mezőgazdasági művelésre alkalmasabb sík- és domb­vidék erdős területeit tarolták le. A hegyvidéken, ahol a legelőket terjesztik, az irtások e korban kisebb mértékűek a nehezebb hozzáférhetőség miatt. Néhány fejlettebb feudális állam tör­vénykezésében, főleg ott, ahol a ko­rábbi irtások káros következményei je­lentkeznek, már 7—8 évszázada megje­lentek az erdővédelemmel kapcsolatos törvények. Franciaországban, 1115-ben Svájcban 1342-ben, Velencében 1600-ban. Az erdővédelemre vonatkozóan or­szágunk területén először­ Erdélyben 1781-ben, majd Moldvában 1793-ban és aztán Munténiában 1793-ban jelenik meg törvény. Mindazonáltal ezt a kort az erdő — szükségletekhez viszonyí­tott — túlsúlya és alulértékelése jel­lemzi. Az erdő és társadalom viszonyában a kapitalizmussal együtt beáll a harma­dik korszak, melynek embere elsősor­ban nyersanyagot, tőkeforrást lát a fá­ban. AZ IPARI FORRADALOM a fafogyasztás jelentős mértékű növe­léséhez vezetett. Az egyre jobban meg­erősödő polgárság határtalan nyereség­­vággyal veti rá magát a kor erdőire. A sokféle felhasználásra alkalmas gömb­fa potom áron kelt el — „úgyse kapál­ta senki a tövét“ —, fűrészáruvá ala­kítva pedig, igen kevés ráfordítással, megszázszorozta értékét. Megjelenik a faipar és a papíripar. A nagy faigénylő tevékenységek — elsősorban a bányá­szat és az építészet — rohamosan fej­lődnek. Nagy mennyiségű fát emészt fel a szénégetés is. A faszenet a puskapor­­gyártásban és a kohászatban alkalmaz­ták. A koksz megjelenéséig az acél­gyártásnál faszenet használnak reduká­lószerként (a kiváló minőségű acélok gyártásánál ma is használják). A gyors ütemben fejlődő közlekedés is közrejátszik a fa áruvá válásában és egész vidékek letarolásában. A XIX. és XX. században nagy erdőirtások foly­nak világszerte, de főleg az Amerikai Egyesült Államok területén, Észak-Kí­­nában (a Lösz-fennsíkon) és Oroszor­szágban. E korban a mai Románia területén is számos példa mutatja a fa áruvá válá­sát. Elsősorban megemlíthető az 1700- as években a Maroson és a Tiszán foly­tatott tutajozás, amelynek segítségével a Felső-Maros mente erdőben, gazdag vidékeinek fája eljutott a Magyar-al­földre, de gyakran Belgrádig is. Havas­alföld és Moldova tölgyerdőinek érté­kes fája keresett cikk volt a görög és főleg az olasz hajóépítők számára. A román fa nemzetközi körforgalomba ju­tása azonban a drinápolyi béke (1829) után indult meg igazán, amikor a törö­kök arra kényszerülnek, hogy megnyis­sák a hajózást a Dunán és a Fekete­tengeren. Természetesen ez az esemény is — amely különben kétségtelenül igen jelentős volt a román fejedelem­ségek általános fejlődése szempontjából — fokozta az erdőirtást, így egyes becslések szerint az 1800-as évek ele­jén, a mai Románia területén körülbe­lül 9,0 millió hektár erdő létezett a je­lenlegi 6,3 millió hektárral szemben. A múlt század második felében a vasút­hálózat kiépítésével megindul az ide­gen tőke behatolása a román erdőipar­ba. A legjelentősebb külföldi tőkét kép­viselő cégek (a Goetz Swab et Pawetke, Lotru, Öltül, Carpatina Feltrinelli stb.) kimondottan fenyőkitermelésre és -fel­dolgozásra rendezkedtek be, annak el­lenére, hogy országunk erdőállományá-­­ nak 75 százalékát lomblevelű erdők al­kották. Ilyen értelemben megemlítendő, hogy az 1939-ben országunk területén létező több mint 500 gáttejnek mind­össze 2,3 százaléka vágott lombosfát. Ennek az a magyarázata, hogy a fenyő­fa olcsóbban kitermelhető és — jobb technológiai tulajdonságai miatt — drá­gábban értékesíthető, mint a lombleve­­lűek fája. A nagymértékű erdőtárolás­ra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a ■izében melletti Talmácson működött a világ legnagyobb fűrészüzeme, mely 1935-ben 27 gáttert foglalkoztatott! (Nagyságban az utána következő a szi­bériai tajgában 25 gátterrel működő Molotov gyár volt.) Az igazán nagy baj abból adódott, hogy az évente letarolt hatalmas erdő­területeket nagyrészt ültetlenül hagy­ták. Az 1910-ben megjelent második Er­dészeti Törvénykönyv (az­ első 1881- ben jelent meg) próbált ugyan utasíta­ni az erdősítésre (azáltal, hogy a mun­kálatok megkezdése előtt kaució lefi­zetésére kötelezte a kitermelőt, amit az csak akkor kapott vissza, ha be is ül­tette a tarra vágott területet), a kaució azonban 3­ 1-szer kisebb volt, mint az ültetési munkálatok költsége, így a ki­termelők inkább veszni hagyták a kau­ciót és nem ültettek. Mivel abban az időben a hegyvidéki erdők kitermelé­sén volt a főhangsúly, az erdőtől meg­fosztott nagy lejtőjű területeken rövid idő alatt hatalmas károkat okozott az erózió. Itt elsősorban a mai Vrancea megye hegy- és dombvidékére, a Pra­­hova, Beszterce, Milcov, Birlad, Buzáu, Dalmátia stb. folyók vízgyűjtő terüle­tére, valamint a Nyugati-Kárpátok és a Kazán-szoros egyes övezeteire gondo­lunk! Szocialista államunk évente ha­talmas összegeket költött — és költ most is — e területek feljavítására. A múlt század közepén már nyilván­valóvá vált, hogy az egyre növekvő fa­igényeket csak szakszerűen kezelt, ü­­zemtervezett erdőkkel lehet kielégíteni. Megjelenik az erdőgazdálkodás tudo­mánya, melynek alapja a folytonosság elve: a társadalom faigényeit úgy kell kielégíteni, hogy ne szüntessük meg az erdőt, hanem biztosítsuk folytonossá­gát és gyarapodását. Az 1879-től Er­délyben és Bukovinában alkalmazott erdőtörvény már a fenti elvek alapján szabályozza az erdőgazdálkodást, hang­súlyt fektetve a felújításra (mágiák meghagyásával, magvetéssel vagy ülte­téssel), a degradált területek beerdősí­­tésére és a véderdők létesítésére is. A harmadik időszakban tehát, noha az ember és erdő viszonyában az anya­gi érdekek túltengése a jellemző, meg­kezdődik az alaposan megszabdalt er­dőállományok védelme is. LÁTNI A FÁTÓL AZ ERDŐT Ellentmondásokban­ bővelkedő ko­runk utóbbi évtizedeiben új irányt ka­pott az erdő és társadalom viszonya. Megjelenik az erdő több célú haszno­sításának elve. Eszerint az erdő főter­méke az igen sokféleképpen hasznosít­ható fa, mely az egyre jobban iparoso­dó korunk fontos nyersanyaga, a pusz­tán gazdasági érdekek mellett azonban a számbelileg állandóan növekvő és városiasodó emberiség olyan immate­­riális értékek forrásának is tekinti az erdőt, mint a csend, a tiszta levegő, a nyugalom, a szép tájak látványa stb. Ezenkívül a gazdasági tevékenység nagyfokú szennyező hatása, mely egyre jobban fenyegeti a társadalom termé­szetes környezetét, felvetette a bioszfé­ra megóvásának komplex kérdéskörét, melyben az erdőnek igen fontos szerep jut. A cél tehát: úgy avatkozni be az erdei ökorendszerbe, hogy — kielégítve az anyagi igényeket — minél kevesebb kárt okozzunk benne. A többcélú erdőhasználat elgondolá­sát olyan körülmények közt kell kivi­telezni, amikor a szárazföld erdőségei eredeti kiterjedésükhöz viszonyítva ala­posan lecsökkentek. A Föld erdősültsé­ge az emberi civilizáció hajnalán mi­nimum 50 százalékos volt, a mai 28,6 százalékossal szemben. Meg kell je­gyeznünk azt is, hogy a mai erdők te­rületének mintegy a fele gyenge, tönk­retett, gyakorlatilag hasznavehetetlen állomány. Ami országunk jelenlegi erdőállomá­nyát illeti, az — a múltbeli melléfogá­sok ellenére is — jóval felülmúlja az európai átlagot, mind az évi növeke­dés,­­mind a fa minősége, az előforduló fafajok száma tekintetében. Ez főleg a kedvező természeti körülmények követ­kezménye. Az a terület, amelyen erdő­­gazdálkodás folyik, az ország területé­nek 26,8 százaléka (6316 ezer ha). Erdő­ink 60 százaléka hegyvidéki, 30 száza­léka dombvidéki, 10 százaléka síkvidé­ki. A megyék közül az erdősültséget il­letően Suceava áll az élen 51,7 száza­lékkal. Az egy hektárra vonatkoztatott famennyiség 207 köbméter. E tekintet­ben a második helyen állunk Európá­ban (Svájc mögött). A lábon álló fa­mennyiség 1,3 milliárd köbméter, ezzel Európában a harmadik helyet foglal­juk el (Svédország és Finnország mö­gött). Legfrissebb adatok szerint erde­­ink 72 százaléka lomblevelű, 28 százalé­ka pedig tűlevelű erdőkből áll. A lomb­levelűért közül a legnagyobb kiterjedé­­sűek a bükkerdők (1950 ezer ha), az­tán a tölgyerdők következnek (1203 ezer ha). A többi lombosfa-fajok 1263 ezer hektárt foglalnak el. A fenyőer­dők — melyek a legértékesebbek — 1735 ezer hektáron terülnek el. A többcélú erdőkihasználás — a fa­anyag-szolgáltatáson kívül — az erdő­ben a vízháztartást szabályozó, talaj­eróziót fékező, időjárást szabályozó, ü­­dülést, kikapcsolódást nyújtó, az ősho­nos növény- és állatvilági értékeket megóvó funkciót is ápolja. E funkciók mindenike a közvélemény és a tudományos kutatás középpontjá­ban áll. Ma, amikor az emberiséget egyre inkább aggasztja a talaj, a levegő szennyeződése, számos növényi és ál­lati faj kipusztulása — a társadalom és az erdő viszonya stratégiai fontosságú kérdés­ lett. Az embernek a jövőben is be kell avatkoznia az erdő komplex ökorendszerébe, de ezt úgy kell meg­tennie, hogy minél kisebb mértékben csökkentse az erdő környezetformáló és -védő szerepét Szocialista törvényhozásunk és egész erdőgazdálkodási politikánk is messze­menően figyelembe veszi a többcélú erdőgazdálkodás elveit, így az 1954-ben hozott 114-es számú Minisztertanácsi Rendelet két részre osztja az ország erdőit: különleges rendeltetésű véder­dőkre és termelési célokat szolgáló er­dőkre. Az első csoportba jelenleg az erdészeti használatba vont terület 18,7 százaléka tartozik. Az új erdészeti tör­vénykönyv 1962-ben lépett életbe. Fon­tos az 1973-ban megjelent 9-es számú környezetvédelmi törvény, s ide vonat­kozik a nagy jelentőségű 1976—2010 kö­zötti erdőmegőrzési és -fejlesztési prog­ram is. LEMHÉNYI PÁL , a hét--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------■------------ TUDOMÁNY

Next