A Hét, 1981 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-02 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Fejlődésünk gondja, öröme Nem, két hajdani Csíkszeredai telelésem alatt senki sem dohogott a szerelőkre, hogy a laza pakolás miatt csöpög a fűtőtest, vagy a hőközpont ügyeletesére, hogy elszundított és elfelejtette megnézni a kinti hőmérőt, mert az derekasan alásüllyedt és . . . Nem, mert akkoriban az egész városban csak két-három középületben működött központi fűtés. A város fa tűjénél fűtözött , a mind nehezebb beszerzés, a vágatás, a tűzgyújtás, a kályhatakarítás gondja, terhe, mocska valamennyi háztartásra ránehezedett. Ma már Csíkszeredában — és nemcsak ott — több a távfűtéses lakás, mint amekkora az egész lakásállomány volt jó két évtizeddel ezelőtt. És ez így természetes. Ez a fejlődés velejárója. A fejlődés, egy társadalom fejlődése mérhető, összehasonlítható előző szintekkel, a nagyvilág állapotával. Mérhető az egy főre eső nemzeti jövedelemmel vagy ipari termeléssel, az egy főre eső hús- és gyümölcs-, lábbeli és fogkefefogyasztással, az ezer lakosra jutó kórházi ágyak, személygépkocsik és tévékészülékek számával, a négyzetkilométerre viszonyított aszfaltúttal. Azzal, hogy egy mezőgazdasági munkás hány ember élelmét termeli meg. És szociológusok, közgazdászok a megmondhatói, hogy mi mindennel még. Új évtizedbe lépve elsősorban eredményeinket vesszük számba, mert erre a számvetésre alapozzuk azt, hogy hogyan és merre tovább. Eredményeink az a szilárd pont, amelyre támaszkodva előrébb mozdíthatjuk ezt a mi világunkat. Az év s az öt év eredményeinek számbavétele folyik. A sikereket joggal minősítette Nicolae Ceausescu elvtárs nagyszerűeknek. Természettudósaink körében közhely, hogy minden megválaszolt kérdés újabb, megválaszolásra váró kérdéseket szül. Ez — mutatis mutandis — a társadalmi jelenségek területén nagyjából a fejlődés gondjaival egyértelmű. Nicolae Ceaușescu elvtárs többször is figyelmeztetett: „utunk nem lesz könnyű, nehéz utat választottunk, a munka útját, igen magasra szeretnénk eljutni, magas csúcsokat meghódítani. De legyünk eltökéltek, gyűrjünk le minden jelentkező nehézséget a kommunizmus magas csúcsai felé vezető úton! A kommunizmus útjára léptünk, óriási vívmányokat értünk el, de voltak és még vannak nehézségeink. Még hosszú út vár ránk." Ennek az útnak egy szakasza lezárult, egy újabb szakaszt avató ötéves tervbe léptünk. „A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséről szóló program végrehajtása első szakaszának előirányzatai sikeresen megvalósultak minden tevékenységi területen" — összegezte a pártfőtitkár az eredményeket. És miközben a továbblépésre biztatott, arra is figyelmeztetett, hogy „egy pillanatig sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy könnyebb gyárakat építeni, hogy könnyebb biztosítani a gazdasági fejlődést, mint azt, hogy teljes mértékben felszámoljuk az emberek tudatából a különböző maradi nézeteket." A babonákat, a soviniszta és nacionalista megnyilvánulásokat említette, a kártékony bürokratizmust és nemtörődömséget, amelybe oly gyakran belebotlunk, amely annyiszor léket üt honpolgári közérzetünkön, s annyiszor köti meg cselekvésre kész kezünket és elménket. Az egyik üzemóriás főkönyvelője lelkesen számolt be arról, hogyan kísérletezték ki az új gazdasági mechanizmust, szinte sajnáltam, hogy szakmailag megalapozott magyarázatait csak én hallom, mikor azok nyilvánosságra méltóit. Később egy gyárigazgató mérgesen mesélte, hogy a legjelentéktelenebb dolgokban is meg van kötve a keze, még azt sem ő dönti el, hogy hány seprűt vásároljon a munkacsarnokok takarítására. Aztán az év végi központi bizottsági plenárisoknak kellett elkövetkezniük ahhoz, hogy megtudjuk: megkésett az új mechanizmus jogi szabályozóinak kidolgozása. S ezt a párt főtitkárának kellett megsürgetnie. Kezdi hát az ipar az új esztendőt a túlhaladott, beszűkült jogkörrel, s felkészült rá, hogy menet közben ferdít egyet a kormánykeréken. A fejlődés gondja ez, mert ha korábban fogalmazzák meg és hagyják jóvá azokat a szabályozókat, akkor is menet közben kell alkalmazni őket, hiszen a kalendárium egyezményes választóvonalakkal tagolja csupán az időt, az valójában egységes, megszakítatlan folyamat. „Az új gazdasági mechanizmus, az önigazgatás és az önálló gazdálkodás nem egyszerű jelszó — mondotta Nicolae Ceausescu elvtárs —, hanem a nemzetgazdaság-vezetés alapelvévé és alapvető formájává kell hogy váljon." Következetes alkalmazása vízválasztó lesz. Minden bizonnyal lemorzsolódnak azok a gazdasági vezetők, akik leszoktak az önálló gondolkozásról, és eddig halogatásaikat jutalmazták a felettes szervek. A fejlődés gondjaöröme lesz, ha ezután nagyobb becsben részesül a kezdeményezés, az önálló gondolkozás. Megnő a vezető testületek felelőssége is. S ki tudná jobban, mint ők, hogy hol mit lehet tenni? S hogy az átmenet nem lesz zökkenőmentes, hogy előre nem látható nehézségek is támadhatnak, ezzel az 1981-es költségvetési terv is számol, amikor a bevételek 6,3 százalékos és a kiadások 5,1 százalékos növekedésével mintegy 32 milliárd lejes tartalékot irányoz elő. A tervezett kiadások összhangban állnak a fejlesztési tervvel, amely az ipari termelés két-, a mezőgazdasági termelés több mint ötszázalékos növelését irányozza elő, az oktatás, a művelődés és az egészségügy kiadásai 5,6 százalékkal, a tudományos kutatásra fordított összegek 11,7 százalékkal növekednek, miközben a főleg adminisztratív kiadások négymilliárd lejjel lesznek alacsonyabbak, mint a múlt évben. A területfejlesztési politika keretén belül Beszterce-Naszód, Szilágy és Vaslui megye 300 milliónál többet kap költségvetése kiegyensúlyozására. A már említett tartalék figyelembe veszi a külkereskedelem új alapokra helyezésével támadó gondokat is. Gyakran volt szóbeszéd tárgya a külkereskedő, aki úgy rendezte üzleti útjait, hogy két-három kiszállásra legyen szüksége egy kereskedelmi ügylet lebonyolítására. S közben kapta a valutanapidíjat — aztán valamit csak sikerült eladnia. Nos, ahogyan a pártfőtitkár már korábban közölte, s azóta a törvény meg is fogalmazta, a külkereskedelem egyetlen mércéje a hatékonyság. Aki pedig pályát tévesztetten csapódott ehhez a szakmához, átképezheti magát. .. Külkereskedelmünk 10 százalékos növekedése, s ezen belül az export 21 százalékos megemelése nem a legkönnyebb feladat, de rátermett, saját fejükkel gondolkozó szakemberek számára nem kivihetetlen. Hány, de hány gond tornyosul még elénk a fejlődés újabb szakaszát nyitó új esztendő feladataiban. Másképp kell viszonyulnunk például a beruházásokhoz. Nem terpeszkedhetnek többé félkész-háromnegyedkész üzemek az ipartelepeken, csak olyan alaposan előkészített beruházásokat szabad eszközölni, amelyek kivitelezési határideje a nemzetközi mércéhez igazodik. Vagy az anyagok, alkatrészek újrafelhasználása. Hogy a legköznapibb példával szemléltessük: mennyi bosszúságot okozott évek hosszú során, hogy sehol sem váltották be az üres üvegeket. Nos, ez a kérdés megoldódott. De hány ócska, üzemképes hűtőszekrény rozsdásodik még mindig az udvarmélyeken, mennyi papír kerül még szemétbe . . . 700—800 millió dollárra becsülte a párt főtitkára az évente újrafelhasználható anyagok értékét. Apróságok volnának ezek? Ha valaki annak tekintené, akkor szolgáltassunk más példával: jó néhány termék, gép még mindig súlyfölöslegben „szenved", legalább 20 százalékkal meghaladja „ideális testsúlyát". A fémfogyasztás húszszázalékos csökkentése pedig már semmiképpen sem intézhető el kézlegyintéssel. És az sem, hogy bizonyos termékek nálunk két-háromszoros munkaidő-ráfordítással készülnek el, mint az illető iparágak reprezentatív üzemeiben. A párt ennek az állapotnak a felszámolását is az 1981-es munkanaptár feladatai közé iktatta. Megszoktuk, és joggal, hogy az eredményeknek örvendjünk. Ám vannak olyan emberek is, akiket elsősorban az okos feladatok lelkesítenek. Vannak eredményeink, amelyekre büszkék lehetünk. Mozgósítani azonban csak testreszabott feladatok képesek. Ilyen feladatokat várunk 1981-től, a fejlődést szolgáló feladatokat, a fejlődés gondjaiból támadt tennivalókat. Ezeket öröm teljesíteni. VAJNOVSZKI KÁZMÉR A TARTALOMBÓL Az öntő művészete -3 Diáki hétköznapok. Szerepkeresés és szerepvállalás• Újévi humor 7-8-9 Andrássy Zoltán üdvözlete (A szerkesztőségünkbe érkezett üdvözlő lapokból) A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI — POLITIKAI — MŰVELŐDÉSI HETILAPJA ....—....— ■ ■ — .........- Aralat