A Hét, 1988 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-03 / 1. szám
EX LIBRIS • EX LIBRIS • EX LIBRIS • EX LIBRIS • EX LIBRIS Minden több kötetes kézikönyv első darabjának megjelentetése kétélű fegyver az olvasó és a felhasználó kezében. Egyfelől mindenkit természetes örömmel tölt el az a tudat, hogy valóságosan és intellektuálisan birtokába vehet egy régen várt könyvet,hogy egy hasznos sorozat első kötetét forgathatja. Ugyanakkor az olvasó — gyakran mit sem gondolva az alkotók teljesítőképességének emberi korlátaival — bosszankodik: miért nem jelent meg a mű valamenynyi kötete egyidőben, egyszerre? ! Mert a befejezettség nem csupán az alkotó, de a közönség — végső soron a „társadalmi megrendelő" — öröme, megkönnyebbülése is! Egy olyan alapvető munka, mint a Bibliografia Românească Modernă* * Bibliografia Românească Modernă 1831—1918. Vol. II. (D—R), Buc., Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Societatea de Ştiinţe Filologice din R. S. România, 1986. (B.R.M.), felépítésénél fogva állandó utalásokkal „működik", gyakran a már meglévő első kötetből a — még csak virtuálisan létező — negyedikhez küld, s ekkor olyan érzésünk támad, mintha futólépésben haladnánk egy félig elkészült hídon, mely hirtelen a semmibe torkollik; a víz fölé nyúló vastraverzek csak utalnak a majdani folytatásra. Az első, 1984-ben megjelent kötetet 1986-ban követte a második, s ha a kiadó tartani tudja a maga szabta ütemet, akkor a befejező negyedik már az évtized végén a polcunkra-munkaasztalunkra kerülhet. Mit, tartalmaz a D—K betűs friss kötet? Olyan szerzők műveit, illetve a szerző neve nélkül kiadott nyomtatványokat, melyek a fenti kezdőbetűk alá sorolhatók. A románul írott művek és románra fordított könyvek mellett ide kerülnek mindazok az írások, amelyeket román szerzők nem román nyelven alkottak és bárhol a világon kiadtak. (Külön sorozat öleli majd fel a romániai nemzetiségek irodalmát.) A szerkesztők 14 984 tételt vettek fel, az első tétel szerzője Alexandru Dobija iași-i ügyvéd, az utolsóé Diomid A. Kyriacos, athéni teológus. A nyolc betű alatt sorakoznak olyan, már befejezett életművek, mint a Delavrancea, Eliade Radulescu, Eminescu, Nicolae Filimon, Ion Ghica, Emanoil Gojdu, Spiru Haret, Has deu, St. O. Iosif vagy Kogălniceanu klasszikus értékű opuszai. A bibliográfia 1918-ig más esetekben csupán a fél pályaívet rajzolhatja fel, N. Iorga, G. Ibraileanu, Constantin Hurmuzaki második alkotókorszaka csak ezután következett. Nicolae Iorga például az első világháború befejezéséig eszerint 422 művet jelentetett meg (morfográfiák, tanulmányok, akadémiai értekezések, okmánygyűjtemények, tankönyvek, cikkek, beszámolók, parlamenti beszédek stb.), s emellett több mint száz művet rendezett sajtó alá, látott el előszóval, fordított. Mihai Eminescut „csak” 71-szer jelentették meg 1918-ig, de ebben a számban már benne foglaltatnak a költő munkáinak idegen nyelvű átültetései is, míg B. P. Holden ugyanebben az időszakban 67 címmel szerepel. A XIX. század második felében és a XX. század első két évtizedében a világirodalom nagyjai és az egyetemes műveltség kiválóságai is megszólaltak románul. Ekkor fordítják először Homéroszt, a Kalidászát, Dosztojevszkijt, Anatole France-ot, Jókai Mórt és persze a Dumas-t, de Immánuel Kantot és Engelst is, akárcsak Garibaldit és Arthur Conan Doyle detektívregényeit. E bibliográfiából tudtuk meg, hogy a teniszpályájáról ismert Roland Garros neves francia repülő volt, akinek egy „aviatikus" tankönyvét 1913-ban románul is megjelentették. A felsorolt szerzők között találkozunk annak a dr. Fialla Lajosnak a nevével is, aki az 1877- es Függetlenségi Háborúban orvosként vett részt, s a dr. Hankó Vilmos ásvényvízelemző könyvecskéjének román változatáról is itt szereztünk tudomást. Kemény János fejedelem emlékiratát egy bizonyos Neagoe Popea fordította le, és a bukaresti egyetemen 1900- ban doktori értekezése tárgyául is választotta. Gábriel Strempel a kötet előszavában a már megjelentetett 31 067 tétel alapján így foglalja össze a román könyvkiadás fejlődését az 1831—1918 köz időszakban: „Ha józanul megéljük a helyzetet — a rom. könyvtermelést a hazai zaklató politikai állapotokkal és Románia akkori, 1918 előtti területével vetjük össze — akkor jogos büszkeséggel jelenthetjük ki, hogy helyzetünk távolról sem hátrányos. A könyvtermelés robbanásszerű növekedése nálunk Románia függetlenné válása után következik be. Csak jó negyven év alatt a könyvkiadás számszerűségében mintegy megközelíti aeurópai színvonalat.“ SEBESTYÉN MIHÁLY Alapmű D-től K-ig Montesquieu nevéhez mindenekelőtt a Perzsa levelek és A törvények szelleméről című műveket társítjuk. „Köznapi tudatunk“ az egyiket, mint olvasottat tartja számon, a másikat általában úgy, mint amiről illik tudni. Az irodalmi traktátusok az előbbi alkotás kapcsán emelik ki nevét a tizennyolcadik század terebélyes kultúrrengetegéből, s filozófiai, politológiai és jogi kézikönyvek az utóbbi mű alapján merevítik a halhatatlanságba. Nem tudom, véletlen volt-e, vagy összehangolt vállalkozás eredménye, de örvendetes tény, hogy A törvények szelleméről rövidített változata* hamarosan követte a Perzsa levelek hazai kiadását, folytonosságot teremtve az olvasó számára. Egyed Péter szakít az előszók sablonos szerkesztési formáival. Nem a Montesquieu elődeitől örökölt, illetve az általa utókorra testált hatásmechanizmusokra összpontosít, hanem a szerző főbb jogi(élet) filozófiai kategóriái elemzésén keresztül — törvény, hatalom, szabadság, erény — mutatja ki a műben rejlő eszméknek a pálfordulása Montesquieu: A törvények szelleméről. Válogatta és fordította Nemes István (1915-1985) és Horváth Andor. A bevezetőt írta Egyed Péter. Kriterion Könyvkiadó, Téka sorozat, 1987. ra hasonlítható, vagy azzal analóg újdonságát és hatását az európai gondolkodásra. A brédai polihisztor szelektíven — nem érzelmesen, mint Sterne — és sokat utazott, ugyanakkor hatalmas erudícióval rendelkezett, ezért a legváltozatosabb és a legeredetibb hatásoknak kitett egyéniség volt. A Mes pensées és az intim jegyzetei alapján mégis főbb vonalakban rekonstruálhatóak azoktól a gondolkodóktól kapott eszmei impulzusok, amelyek ma már (még?) nehezen hozzáférhetőek az érdeklődő számára. Mindenekelőtt Grotiusról és Pufendorfról van szó. Az előbbi a háború és a béke kapcsán az emberi jogok problematikáját fejtegeti, az utóbbi a jogtudomány önálló státusa mellett kardoskodik. A történetírók közül Tacitust, a filozófusok közül Descartes-t csodálta. Sokat időzött a szigetországban, alaposan tanulmányozva az angol alkotmányt és mindenekelőtt az Értekezés a polgári kormányzatról című mű szerzőjét, John Locke-ot. 1755-ben bekövetkező halálának hírére lord Chesterfield, az Evening Post párizsi tudósítója a következőket írja gyásztudósításában: „Méltó csodálkozással volt országunk általa alaposan ismert alkotmánya iránt, hol szilárd törvények által korlátolva, éppen úgy nem fajulhat a monarchia zsarnoksággá, mint a szabadság féktelenséggé.“ Megjegyezzük, hogy Nicolae Iorga több írásában, jelesen a Byzance après Byzance című könyvében bizonygatta, miszerint az 1748-ban megjelent Montesquieu-mű hagyománynyal szakító munkamódszerét Dimitrie Cantemir könyve, az Incrementa atque decrementae Aulae othomanicae inspirálta volna. Ezek szerint Montesquieu kétéves londoni tartózkodása idején kéziratban olvashatta az említett művet, amelyhez Cantemir fia, Antioh Cantemir, az orosz cár londoni, majd párizsi követe révén jutott. Az érvelés tarthatatlanságát meggyőzően mutatja ki Dan Bădărău, a L’Esprit des lois román nyelvű kiadásához (1964) írott tartalmas előszavában. A törvények szelleméről írt könyv rövid idő alatt bejárta Európát. Nem csoda, hiszen ezt az „árut“ olyan minőségi paraméterek jellemezték, mint: 1. Hatalmas tényanyagra épülő empirikus analízis, amely a fejlődő természettudományok módszerével készült; 2. a törvényhozói a végrehajtói és a bírói hatalom szétválasztása, amellyel megalapozta és elsőként vetette fel a hatalom megosztásának elméletét; 3. a társadalomnak a természethez való hasonlítása, szembehelyezkedvén így a középkori providencializmussal; 4. az államformákra alkalmazott hármas beosztás; 5. az abszolutista rendszer éles bírálata; 6. kísérlet az állam keletkezésének és működését biztosító törvények természetének megmagyarázására; 7. törekvés egy, a társadalmat megreformáló terv kidolgozására; 8. a hírhedtté vált klímaelmélet stb. Természetesen a felsorolás csak tájékoztató jellegű, s pontosításra és kiegészítésre szorul. A könyv bestseller voltát jól illusztrálja a Montesquieu-höz 1751- ben küldött baráti levél, amelynek címzője egy Caldwell nevű angol úr: „Lehetetlen önnek elmondanom, mily kerete van az Esprit des loisnak valamennyi országban, ahol megfordultam: itt angolul már a negyedik kiadást adják ki: láttam németre fordítva Bécsben, és amikor nemrégiben Pozsonyban voltam a diétán, láttam latinra fordítva egy könyvkereskedőnél, akinek összevissza valami húsz könyv volt a boltjában." Montesquieu már a Perzsa levelekkel előlegezte a késői nagy művét. Erre utal a gyilkos szatírába csomagolt s rendőrködése és utópikus ihletettségű parabolái (például a trogloditákról szóló levél). Szerzőnk életműve megvalósítása érdekében a szó szoros értelmében száműzte magát a párizsi kávéházak, klubok és szalonok világából, ahol ünnepelt társalkodó volt. Cserében utazott, töprengett — és irt. KIRÁLY BÉLA Összegezett tapasztalatok GH. VINTILA felvételei EX LIBRIS • EX LIBRIS • EX LIBRIS • EX LIBRIS • EX LIBRIS (Folytatás az első oldalról) sítése, az energetika, a csúcságazatok fejlesztése. A mezőgazdaságban az új agrárforradalom célkitűzései állnak az előtérben. A Nagy Nemzetgyűlés munkálatain felszólaló képviselők hangsúlyozták, hogy az 1988-as tervek egyik sajátossága a hazai tudomány és technika nemzetgazdasági szerepének növelése, a doktor Elena Ceaușescu mérnök akadémikus elvtársnő vezetésével kidolgozott kutatásfejlesztési programok alapján. Az önigazgatási és önellátási programnak, akárcsak a többi dokumentumnak célja, a párt politikájának megfelelően, a dolgozók anyagi és szellemi jólétének a fokozása. Mindez szorosan összefügg a terv gazdasági mutatóival, a termelőerők fejlődésével, a nemzetgazdaság valós lehetőségeivel — a gazdasági növekedés és a lakosság jóléte, a termelés és a fogyasztás, a közvetlen és a távlati érdekek szervesen kapcsolódnak össze. A program előírásai, a korábbiakhoz képest, főleg a hús, a hústermékek, a hal, a tej, a tejtermékek, a zöldség, a burgonya és a gyümölcsfogyasztás jelentős növelését írják elő. Az országos pártkonferencia, felmérve a reális lehetőségeket, 1983-ra 35 millió tonna gabona és 10 millió tonna zöldség termesztését, valamint az állattenyésztés erőteljes fejlesztését irányozza elő. Nicolae Ceausescu elvtárs, a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakát megelőzően, a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsának plénuma előtt kifejtette, hogy az idén a húsfogyasztás meghaladja majd az egy főre számított 70 kilót. Ehhez megvan a megfelelő állatállomány és a takarmányalap is. Az önellátás — évek tapasztalata bizonyítja — az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus megvalósításának egyik láncszeme, amely a maga sajátos eszközeivel serke:z■ az előrehaladást, növeli a helyi szervek felelősségét. Ott, ahol az önellátás elvét helyesen értelmezték és alkalmazták, ahol felkarolták a helyi kezdeményezéseket, az eredmények kézzelfoghatóak, a szükségleteket sikerült kielégíteni. A jó ellátás alapkövetelménye a tervelőírások teljesítése. És — s ez a jelenlegi program egyik fontos kitétele —, ahol nagyobb a vágóállat súlygyarapodása, ott az egész többlet a megyében marad. A törvényerőre emelkedett programnak ez az előírása minden bizonnyal serkentőleg fog hatni. S a helyi szerveken, a néptanácsokon múlik, hogy mennyiben tudnak élni ezzel a lehetőséggel. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága 1987. évi utolsó ülése is fontos gazdasági kérdéssel — a külkereskedelmi mérleggel — foglalkozott. Külkereskedelmünk 1987-es mérlege pozitív volt, az export volumene meghaladta az 1986. év szintjét. A Politikai Végrehajtó Bizottság úgy döntött, hogy a jövőben Románia nem folyamodik külföldi kölcsönökhöz. Nicolae Ceausescu elvtárs ezúttal is meggyőződését fejezte ki, hogy a dolgozók, a pártszervek és -szervezetek vezetésével, 1988-ban mindent megtesznek, hogy példásan teljesítsék az 1988-as fejlesztési tervet és programokat. A Nagy Nemzetgyűlés ünnepi ülésszakon emlékezett meg a köztársaság kikiáltásának 40. évfordulójáról. Ebből az alkalomból Elena Ceaușescu elvtársnő, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a kormány első miniszterének első helyettese mondott beszédet. A történelmi visszatekintés után a jelen feladatait vette számba. Egy döntő év feladatai „A köztársaság 40. évfordulóját azzal a szilárd elhatározással ünnepeljük — mondotta Elena Ceaușescu elvtársnő —, hogy töretlenül valóra váltjuk a párt országos konferenciáján megszabott történelmi jelentőségű célkitűzéseket, a pártfőtitkár által előterjesztett nagy horderejű jelentésben foglalt arra vonatkozó tételeket és orientációkat, hogy tökéletesítsük a román társadalom, a gazdasági és társadalmi élet valamennyi összetevője szervezését és vezetését, magasabb fokon vigyük tovább a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének és Románia kommunizmus felé haladásának forradalmi folyamatát.“ A Nagy Nemzetgyűlés képviselői mélységes szeretettel és nagyrabecsüléssel övezték Nicolae Ceausescu elvtársat, pártunk és államunk vezetőjét, és kifejezték tettrekészségüket, hogy az új évben maradéktalanul megvalósítják a párt XIII. kongresszusának és 5. országos konferenciájának határozatait. Az ifjú nemzedék pedig a hagyományos újévi Plugu$orul ünnepség?" köszöntötte Nicolae Ceau$escu elvtárat és Elena Ceau$escu elvtársnét. A új esztendő feladatainak teljesítésére biztatja népünket Nicolae Ceausescu elvtárs nagy figyelmet kiváltó Újévi Üzenete is. A HÉT TUDOMÁNY 1988. január 3. A HÉT 4