A Hét, 1988 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-03 / 1. szám

EX LIBRIS • EX LIBRIS • EX LIBRIS • EX LIBRIS • EX LIBRIS Minden több kötetes kézikönyv első darabjának megjelentetése kétélű fegyver az olvasó és a felhasználó kezében. Egyfelől mindenkit természetes örömmel tölt el az a tudat, hogy valósá­gosan és intellektuálisan birto­kába vehet egy régen várt köny­vet,­­hogy egy hasznos sorozat első kötetét forgathatja. Ugyan­akkor az olvasó — gyakran mit sem gondolva az alkotók telje­sítőképességének emberi korlá­taival — bosszankodik: miért nem jelent meg a mű valameny­­nyi kötete egyidőben, egyszer­re? ! Mert a befejezettség nem csupán az alkotó, de a közönség — végső soron a „társadalmi megrendelő" — öröme, meg­könnyebbülése is! Egy olyan a­­lapvető munka, mint a Biblio­grafia Românească Modernă* * Bibliografia Românească Modernă 1831—1918. Vol. II. (D—R), Buc., Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Societatea de Ştiinţe Filologice din R. S. România, 1986. (B.R.M.), felépítésénél fogva állandó utalásokkal „működik", gyakran a már meglévő első kö­tetből a — még csak virtuálisan létező — negyedikhez küld, s ekkor olyan érzésünk támad, mintha futólépésben haladnánk egy félig elkészült hídon, mely hirtelen a semmibe torkollik; a víz fölé nyúló vastraverzek csak utalnak a majdani folytatásra. Az első, 1984-ben megjelent kötetet 1986-ban követte a má­sodik, s ha a kiadó tartani tudja a maga szabta ütemet, akkor a befejező negyedik már az évti­zed végén a polcunkra-munka­­asztalunkra kerülhet. Mit, tartalmaz a D—K betűs friss kötet? Olyan szerzők műveit, illetve a szerző neve nélkül kiadott nyomtatványokat, melyek a fenti kezdőbetűk alá sorolhatók. A ro­mánul írott művek és románra fordított könyvek mellett ide ke­rülnek mindazok az írások, ame­lyeket román szerzők nem ro­mán nyelven alkottak és bárhol a világon kiadtak. (Külön soro­zat öleli majd fel a romániai nemzetiségek irodalmát.) A szerkesztők 14 984 tételt vettek fel, az első tétel szerzője Alexandru Dobija iași-i ügyvéd, az utolsóé Diomid A. Kyriacos, athéni teológus. A nyolc betű alatt sorakoznak olyan, már be­fejezett életművek, mint a Delavrancea, Eliade Radulescu, Eminescu, Nicolae Filimon, Ion­­ Ghica, Emanoil Gojdu, Spiru Haret, Has deu, St. O. Iosif vagy Kogălniceanu klasszikus értékű opuszai. A bibliográfia 1918-ig más esetekben csupán a fél pá­lyaívet rajzolhatja fel, N. Iorga, G. Ibraileanu, Constantin­ Hur­­muzaki második alkotókorszaka csak ezután következett. Nicolae Iorga például az első világhábo­rú befejezéséig eszerint 422 mű­vet jelentetett meg (morfográ­­fiák, tanulmányok, akadémiai értekezések, okmánygyűjtemé­nyek, tankönyvek, cikkek, beszá­molók, parlamenti beszédek stb.), s emellett több mint száz művet rendezett sajtó alá, látott el előszóval, fordított. Mihai Eminescut „csak” 71-szer jelen­tették meg 1918-ig, de ebben a számban már benne foglaltat­nak a költő munkáinak idegen nyelvű átültetései is, míg B. P. Holden ugyanebben az időszak­ban 67 címmel szerepel. A XIX. század második felé­ben és a XX. század első két évtizedében a világirodalom nagyjai és az egyetemes művelt­ség kiválóságai is megszólaltak románul. Ekkor fordítják először Homéroszt, a Kalidászát, Doszto­jevszkijt, Anatole France-ot, Jó­kai Mórt és persze a Dumas-t, de Immánuel Kantot és Engelst is, akárcsak Garibaldit és Arthur Conan Doyle detektívregényeit. E bibliográfiából tudtuk meg, hogy a teniszpályájáról ismert Roland Garros neves francia re­pülő volt, akinek egy „aviatikus" tankönyvét 1913-ban románul is megjelentették. A felsorolt szerzők között ta­lálkozunk annak a dr. Fialla La­josnak a­ nevével is, aki az 1877- es Függetlenségi Háborúban or­vosként vett részt, s a dr. Hankó Vilmos ásvényvízelemző köny­vecskéjének román változatáról is itt szereztünk tudomást. Ke­mény János fejedelem emlékira­tát egy bizonyos Neagoe Popea fordította le, és a bukaresti egyetemen 1900- ban doktori ér­tekezése tárgyául is választotta. Gábriel Strempel a kötet elő­szavában a már megjelentetett 31 067 tétel alapján így foglalja össze a román könyvkiadás fej­lődését az 1831—1918 köz időszakban: „Ha józanul me­géljük a helyzetet — a rom. könyvtermelést a hazai zaklató politikai állapotokkal és Romá­nia akkori, 1918 előtti területével vetjük össze — akkor jogos büsz­keséggel jelenthetjük ki, hogy helyzetünk távolról sem hátrá­nyos. A könyvtermelés robbanás­­szerű növekedése nálunk Romá­nia függetlenné válása után kö­vetkezik be. Csak jó negyven év alatt a könyvkiadás számszerű­ségében mintegy megközelíti a­­európai színvonalat.“ SEBESTYÉN MIHÁLY Alapmű D-től K-ig Montesquieu nevéhez min­denekelőtt a Perzsa levelek és A törvények szelleméről című műveket társítjuk. „Köznapi tudatunk“ az egyiket, mint olvasottat tartja számon, a másikat általában úgy, mint amiről illik tudni. Az irodalmi traktátusok az előbbi alkotás kapcsán emelik ki nevét a tizennyolcadik század terebé­lyes kultúrrengetegéből, s filo­zófiai, politológiai és jogi kézikönyvek az utóbbi mű alapján merevítik a halhatat­lanságba. Nem tudom, véletlen volt-e, vagy összehangolt vállalkozás eredménye, de örvendetes tény, hogy A törvények szel­leméről rövidített változata* hamarosan követte a Perzsa levelek hazai kiadását, folyto­nosságot teremtve az olvasó számára. Egyed Péter szakít az előszók sablonos szerkesz­tési formáival. Nem a Montes­quieu elődeitől örökölt, illetve az általa utókorra testált ha­tásmechanizmusokra összpon­tosít, hanem a szerző főbb jo­­gi(élet) filozófiai kategóriái elemzésén keresztül — tör­vény, hatalom, szabadság, erény — mutatja ki a műben rejlő eszméknek a pálfordulás­a Montesquieu: A törvények szelleméről. Válogatta és fordí­totta Nemes István (1915-1985) és Horváth Andor. A beveze­tőt írta Egyed Péter. Kriterion Könyvkiadó, Téka sorozat, 1987. ra hasonlítható, vagy azzal analóg újdonságát és hatását az európai gondolkodásra. A brédai polihisztor szelek­tíven — nem érzelmesen, mint Sterne — és sokat utazott, ugyanakkor hatalmas­­ erudí­­cióval rendelkezett, ezért a legváltozatosabb és a legerede­tibb hatásoknak kitett egyéni­ség volt. A Mes pensées és az intim jegyzetei alapján mé­gis főbb vonalakban rekonst­ru­­álhatóak azoktól a gondolko­dóktól kapott eszmei impulzu­sok, amelyek ma már (még?) nehezen hozzáférhetőek az ér­deklődő számára. Mindeneke­lőtt Grotiusról és Pufendorf­­ról van szó. Az előbbi a hábo­rú és a béke­ kapcsán az embe­ri jogok problematikáját fej­tegeti, az utóbbi a jogtudo­mány önálló státusa mellett kardoskodik. A történetírók közül Tacitust, a filozófusok közül Descartes-t csodálta. So­kat időzött a szigetországban, alaposan tanulmányozva az angol alkotmányt és minde­nekelőtt az Értekezés a pol­gári kormányzatról című mű szerzőjét, John Locke-ot. 1755-ben bekövetkező halálá­nak hírére lord Chesterfield, az Evening Post párizsi tudó­sítója a következőket írja gyásztudósításában: „Méltó csodálkozással volt országunk általa alaposan ismert alkot­mánya iránt, hol szilárd tör­vények által korlátolva, éppen úgy nem fajulhat a monarchia zsarnoksággá, mint a sza­badság féktelenséggé.“ Megje­gyezzük, hogy Nicolae Iorga több írásában, jelesen a Byzance après Byzance című könyvében bizonygatta, misze­rint az 1748-ban megjelent Montesquieu-mű hagyomány­nyal szakító munkamód­szerét Dimitrie Cantemir könyve, az Incrementa atque decrementae Aulae othomani­­cae inspirálta volna. Ezek sze­rint Montesquieu kétéves lon­doni tartózkodása idején kéz­iratban olvashatta az említett művet, amelyhez Cantemir fia, Antioh Cantemir, az orosz cár londoni, majd párizsi követe révén jutott. Az érvelés tart­hatatlanságát meggyőzően mu­tatja ki Dan Bădărău, a L’Esprit des lois román nyelvű kiadásához (1964) írott­ tartal­mas előszavában. A törvények szelleméről írt könyv rövid idő alatt bejárta Európát. Nem csoda, hiszen ezt az „árut“ olyan minőségi paraméterek jellemezték, mint: 1. Hatalmas tényanyag­ra épülő empirikus analízis, amely a fejlődő természettu­dományok módszerével ké­szült; 2. a törvényhozói a végrehajtói és a bírói hatalom szétválasztása, amellyel mega­lapozta és elsőként vetette fel a hatalom megosztásának el­méletét; 3. a társadalomnak a természethez való hasonlítása, szembehelyezkedvén így a kö­zépkori providencializmussal; 4. az államformákra alkalma­zott hármas beosztás; 5. az abszolutista rendszer éles bí­rálata; 6. kísérlet az állam ke­letkezésének és működését biztosító törvények természe­tének megmagyarázására; 7. törekvés egy, a társadalmat megreformáló terv kidolgozá­sára; 8. a hírhedtté vált klí­­maelmélet stb. Természetesen a felsorolás csak tájékoztató jellegű, s pontosításra és kie­gészítésre szorul. A könyv bestseller voltát jól illusztrál­ja a Montesquieu-höz 1751- ben küldött baráti levél, amelynek címzője egy Cald­well nevű angol úr: „Lehetet­len önnek elmondanom, mily kerete van az Esprit des lois­­nak valamennyi országban, ahol megfordultam: itt ango­lul már a negyedik kiadást adják ki: láttam németre for­dítva Bécsben, és amikor nemrégiben Pozsonyban vol­tam a diétán, láttam latinra fordítva egy k­önyvkereskedő­­nél, akinek összevissza vala­mi húsz könyv volt a boltjá­ban." Montesquieu már a Perzsa levelekkel előlegezte a késői nagy művét. Erre utal a gyil­kos szatírába csomagolt s ren­­dőrködése és utópikus ihle­­tettségű parabolái (például a trogloditákról szóló levél). Szerzőnk életműve megvaló­sítása érdekében a szó szoros értelmében száműzte magát a párizsi kávéházak, klubok és szalonok világából, ahol ünnepelt társalkodó volt. Cse­rében utazott, töprengett — és irt. KIRÁLY BÉLA Összegezett tapasztalatok GH. VINTILA felvételei EX LIBRIS • EX LIBRIS • EX LIBRIS • EX LIBRIS • EX LIBRIS (Folytatás az első oldalról) sítése, az energetika, a csúcságazatok fejlesztése. A mezőgazdaságban az új agrárforradalom célkitűzései állnak az előtérben. A Nagy Nemzetgyűlés munkálatain felszólaló képviselők hangsúlyozták, hogy az 1988-as tervek egyik sajátos­sága a hazai tudomány és technika nemzetgazdasági szerepének növelése, a doktor Elena Ceaușescu mérnök aka­démikus elvtársnő vezetésével kidolgo­zott kutatásfejlesztési programok alap­ján. Az önigazgatási és önellátási prog­ramnak, akárcsak a többi dokumen­tumnak célja, a párt politikájának megfelelően, a dolgozók anyagi és szellemi jólétének a fokozása. Mindez szorosan összefügg a terv gazdasági mutatóival, a termelőerők fejlődésével, a nemzetgazdaság valós lehetőségeivel — a gazdasági növekedés és a lakos­ság jóléte, a termelés és a fogyasztás, a közvetlen és a távlati érdekek szerve­sen kapcsolódnak össze. A program előírásai, a korábbiak­hoz képest, főleg a hús, a hústermé­kek, a hal, a tej, a tejtermékek, a zöld­ség, a burgonya és a gyümölcsfo­gyasztás jelentős növelését írják elő. Az országos pártkonferencia, fel­mérve a reális lehetőségeket, 1983-ra 35 millió tonna gabona és 10 millió tonna zöldség termesztését, valamint az állattenyésztés erőteljes fejlesztését irányozza elő. Nicolae Ceausescu elv­társ, a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakát megelőzően, a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsá­nak plénuma előtt kifejtette, hogy az idén a húsfogyasztás meghaladja majd az egy főre számított 70 kilót. Ehhez megvan a megfelelő állatállomány és a takarmányalap is. Az önellátás — évek tapasztalata bizonyítja — az új gazdasági-pénz­ügyi mechanizmus megvalósításának egyik láncszeme, amely a maga sajátos eszközeivel serke:z■ az előrehaladást, növeli a helyi szervek felelősségét. Ott, ahol az önellátás elvét helyesen értel­mezték és alkalmazták, ahol felkarol­ták a helyi kezdeményezéseket, az eredmények kézzelfoghatóak, a szük­ségleteket sikerült kielégíteni. A jó ellátás alapkövetelménye a tervelőírások teljesítése. És — s ez a jelenlegi program egyik fontos kitétele —, ahol nagyobb a vágóállat súlygya­rapodása, ott az egész többlet a me­gyében marad. A törvényerőre emelke­dett programnak ez az előírása min­den bizonnyal serkentőleg fog hatni. S a helyi szerveken, a néptanácsokon múlik, hogy mennyiben tudnak élni ezzel a lehetőséggel. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bi­zottsága 1987. évi utolsó ülése is fon­tos gazdasági kérdéssel — a külkeres­kedelmi mérleggel — foglalkozott. Kül­kereskedelmünk 1987-es mérlege pozi­tív volt, az export volumene megha­ladta az 1986. év szintjét. A Politikai Végrehajtó Bizottság úgy döntött, hogy a jövőben Románia nem folyamo­dik külföldi kölcsönökhöz. Nicolae Ceausescu elvtárs ezúttal is meggyőző­dését­ fejezte ki, hogy a dolgozók, a pártszervek és -szervezetek vezetésé­vel, 1988-ban mindent megtesznek, hogy példásan teljesítsék az 1988-as fejlesztési tervet és programokat. A Nagy Nemzetgyűlés ünnepi ülés­szakon emlékezett meg a köztársaság kikiáltásának 40. évfordulójáról. Ebből az alkalomból Elena Ceaușescu elv­­társnő, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a kormány első miniszterének első helyettese mondott beszédet. A történelmi visszatekintés után a jelen feladatait vette számba. Egy döntő év feladatai „A köztársaság 40. évfordulóját azzal a szilárd elhatározással ünnepeljük — mondotta Elena Ceaușescu elvtársnő —, hogy töretlenül valóra váltjuk a párt országos konferenciáján megsza­bott történelmi jelentőségű célkitűzé­seket, a pártfőtitkár által előterjesztett nagy horderejű jelentésben foglalt arra vonatkozó tételeket és orientációkat, hogy tökéletesítsük a román társada­lom, a gazdasági és társadalmi élet valamennyi összetevője szervezését és vezetését, magasabb fokon vigyük to­vább a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének és Románia kommunizmus felé haladásának forra­dalmi folyamatát.“ A Nagy Nemzetgyűlés képviselői mélységes szeretettel és nagyrabecsü­léssel övezték Nicolae Ceausescu elv­társat, pártunk és államunk vezetőjét, és kifejezték tettrekészségüket, hogy az új évben maradéktalanul megvalósítják a párt XIII. kongresszusának és 5. or­szágos konferenciájának határoza­tait. Az ifjú nemzedék pedig a hagyo­mányos újévi Plugu$orul ünnepség?" köszöntötte Nicolae Ceau$escu elvtá­rat és Elena Ceau$escu elvtársné­t. A új esztendő feladatainak teljesítésére biztatja népünket Nicolae Ceausescu elvtárs nagy figyelmet kiváltó Újévi Üzenete is. A HÉT TUDOMÁNY 1988. január 3. A HÉT 4

Next