A Hét, 1989 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-01 / 1. szám
ilag proletárja, egyesüljen. A század- és ezredforduló közeledtével mintha egyre inkább felgyorsulna az idő. Az egymás sarkára lépő évek mindannyiunkat arra késztetnek, hogy szembenézzünk ennek a gyorsuló, tartalmasodó időnek a követelményeivel, igényeivel, gondosan számba vegyük azt is, amitől távolodunk, azt is, ami kézzelfogható közelségbe kerül és mindenekelőtt teljesebben megértsük a múlt és a jövő közötti hidat, a mindenkori jelent, amelyben élnünk és tennünk adatott. Az esztendők fordulója így lesz egyre inkább és egyre követelőbben a számvetés és egyúttal a jövőteremtő készülődés alkalma. Régi és szép emberi szokás: óesztendő végén az emberek boldog új évet kívánnak egymásnak. Az újévi kívánság, üdvözlet a jó szándék, a jóakarat jele és az emberi együvétartozás kifejezője. Mintegy bizonysága, hogy tudatában vagyunk annak a kölcsönös feltételezettségi rendszernek, amelyben a kisebb és nagyobb közösségek, az emberek milliárdjai annyiféleképpen ve- MÁRKI ZOLTÁN líáiyfiR 3**? cf »Sfcfi»-iiJ* íSmá 'ta/©Ja fe*& '■rí'^tí' Minden reggel jövőnkre ébredünk, valami új kezd élni bennünk, körülöttünk. A szabadságban áramlunk tömegesen, hatalmas erő visz útjainkra. Sorsot nyitón lendülünk előre, tudjuk, dolgunk van a világgal. Teremtő kedvű, békét őrző, csodákhoz is értő a munkánk, így épül, villog a haza velünk, meglátszik rajta kezünk nyoma. Nép országa ez, köztársaság, szocialista, fényt bocsát ránk, érez minket. Esztendők fordulóján vi szélyeztetett, kékfényű bolygónkon — egyetlen lehetséges otthonunkban — tiatis; akkor tudják az emberiség értelmes továbbélésének feltételeit biztosítani, hogyha a jókívánságoknak fedezete is van. Bármennyire őszinték, bármennyire is szívet melengetők a szokásos jókívánságok, ezektől egymagukban a jövő még nem lesz boldog. A jövőt emberivé, ígéretessé a tudatos, határozott, értelmes, a társadalmat és a történelmet alakító cselekvés formálhatja. Ennek a cselekvésnek az útjait és módjait keressük ilyenkor, két egymásba kapcsolódó év láthatatlan választóvonalán, önmagunkban és másokkal együtt, az emberi tevékenység minden sejtjében és minden síkján. A mi társadalmunkban immár négy évtizede átgondolt, a társadalmi fejlődés minden területét átfogó tervekhez, a sorsalakítás tudományosan megalapozott eszményeihez igazodik a jövő. Ezek a tervek természetesen mindig szembesülnek a valóság, az adott társadalmi-történelmi helyzet törvényszerűségeivel, realitásaival, néha kiigazításra, módosításra szorulnak és mindig új erőfeszítésekre ösztönöznek. Különösképpen az utóbbi több mint két évtizedben, a történelmi jelentőségű IX. pártkongresszus óta a tervek és a valóság, a célkitűzések és a lehetőségek tudományos összehangolásának termékeny útján haladunk. A romániai társadalom nagy demokratikus fóruma röviddel az év vége előtt vette számba jelenlegi stádiumát és további fejlődésének távlatait, a gazdasági-társadalmi vezetés tökéletesítése, a forradalmi munkásdemokrácia fejlesztése jegyében, körültekintően elemezve az állam és a demokratikus szervek szerepét, a Román Kommunista Párt szerepének növekedését, az ideológiai, politikainevelő tevékenység, a tudományos ismeretszint, a kulturális színvonal, a forradalmi tudat emelése terén adódó feladatokat és ugyanakkor a nemzetközi erőviszonyok és helyzet alapvető jellemzőit. Az új év kezdetén és a századfordulóig hátralévő évek küszöbén az ország népe mozgósító erejű és átfogó cselekvési program birtokában néz szembe a jövő követelményeivel. Pártunk főtitkárának, Nicolae Ceau?escu elvtársnak páratlan visszhangot kiváltó áprilisi tézisei és a forradalmi munkásdemokrácia novemberi fórumán elhangzott expozéja tudomá(Folytatása a 2. oldalon) A HÉT December 30. a román nép tudatában hosszú és dicső történelmének egyik legjelentősebb dátumaként él. Negyvenegy évvel ezelőtt, folytatva az 1944 augusztusi antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom által megnyitott utat, a népakarat kikiáltotta a köztársaságot. Ezzel a parasztsággal és a többi dolgozó rétegekkel szövetséges munkásosztály magához ragadta a teljes politikai hatalmat, megteremtette a népi demokratikus politikai rendszert. A köztársaság kikiáltásának módja eredeti megoldásnak bizonyult, igazolta, hogy a Román Kommunista Párt küldetésének magaslatán áll,, képes a román társadalom forradalmi átalakítását vezetni. Nicolae Ceauljescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke nagy jelentőségű november 28-i expozéjában a felszabadulást követő időszakra utalva megállapította, hogy „ebben az egész időszakban erőteljesen növekedett a Román Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, az Ekos Pront, más hazafias és demokratikus erők befolyása. Megszervezték a szakszervezeteket, a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, a nőszervezeteket, más társadalmi és tömegszervezeteket, amelyek biztosították a széles néptömegek mozgósítását és tömörítését egységes irányban Románia elmaradottságból és romokból történő kimentése, a független gazdasági-társadalmi fejlődés elősegítése irányában. Ilyen körülmények között valósult meg a Köztársaság kikiáltása 1947. december 30-án ...“ A köztársaság negyvenegy esztendeje népünk számára hosszú történelmének legjelentősebb társadalmi és nemzeti emancipációs korszakát jelenti. Ezalatt Románia történelmi utat tett meg, sikeresen lépett át a kapitalizmusból a szocializmusba, a kizsákmányolásra és az elnyomatásra épülő társadalmi rendszerből eljutott a társadalmi igazságosság rendszeréig, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséig. A,,.,.I..,,-» ” ' -J**-'. i. »iiim jmvk KÖZTÁRSASÁGA A politikai hatalom kivívása rendkívül felgyorsította a népi demokratikus átalakulások folyamatát. 1948 februárjában létrejött a munkásosztály egységes forradalmi pártja, júniusban államosították a főbb termelőeszközöket. 1949-ben megkezdődött a mezőgazdaság szövetkezetesítése, amelynek befejezésével, 1962 márciusában általánossá váltak a szocialista termelési viszonyok, létrejött az egységes szocialista gazdaság alapja. Minden gazdasági tevékenységi területet figyelembe véve, a szocialista alapokon történő szervezés első szakasza, az 1949 és 1965 közötti tizennyolc évet ölelte fel. „A szocialista építésnek ebben az első szakaszában — állapította meg pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs — teljesen felszámoltuk a burzsoá földesúri rendszert, az ember ember általi kizsákmányolását, megteremtettük az összes tevékenységi szektorok egységes, szocialista alapokon — az egész nép tulajdona és a szövetkezeti tulajdon alapján — történő fejlesztésének feltételeit. Ugyanakkor biztosítottuk az oktatás új alapokon történő fejlődését, teljes mértékben felszámoltuk az írástudatlanságot. Úgyszintén rátértünk a tudományos, kulturális tevékenység új alapokon történő fejlesztésére“. Ezen az alapon népünk olyan kimagasló sikereket ért el, amelyek gyökeresen átalakították a társadalmat. Ebben a roppant erőfeszítésben kimagasló jelentőségűek a Román Kommunista Párt IX. kongresszusának határozatai, amelyek felszabadították népünk alkotó energiáit, szakítottak a sablonokkal és a dogmákkal, s a konkrét hazai történelmi, gazdasági, társadalmi és politikai viszonyokból kiindulva tűzték ki a szocializmus építésének feladatait — a néppel, a népért. Egy hónappal a történelmi IX. kongresszus után, amely Nicolae Ceaușescu elvtársat választotta a párt élére, életbe lépett az új Alkotmány. Románia a román társadalomban végbement minőségi átalakulások nyomán, szocialista köztársaság lett. Az ezt követő időszak szorosan kapcsolódik Nicolae Causescu elvtárs újító elméleti és forradalmi (Folytatása a 4. oldalon) DERZSI ZOLTÁN 1989 JAH 10' Ára 3 lej