A Hét, 1989 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Nicolae Ceausescu elvtárs november 28-i expozéjában világosan kifejtette: „abból az elvből indultunk ki, hogy a vezetési, tervezési, pénzügyi formák nem egyszer s mindenkorra adottak, hanem a termelőerők, a tudomány és a kultúra fejlődése, a műszaki-anyagi alap aránya, bár és abból kiindulva, hogy növelni kell a dolgozók, a demokratikus keretek szerepét az egész gazdasági-társadalmi tevékenység vezetésében, szüntelenül tökéletesítenünk kell őket. Ezt pártunk főtitkára a gazdasági-pénzügyi mechanizmus, az önigazgatás és önálló gazdálkodás elveinek határozott alkalmazásával kapcsolatban mondotta, amely minden vállalatot, gazdasági szervezetet újításra, állandó megújulásra ösztönöz, hiszen csak így lehet eredményesen megvalósítani a párt stratégiai célkitűzésének egyik lényegi összetevőjét, az új minőséget, az intenzív fejlődést. Ezzel kapcsolatban Nicolae Ceausescu elvtárs még áprilisi expozéjában egyértelműen fogalmazott: „Állandóan emelnünk kell a minőség, a hatékonyság színvonalát, mindazzal együtt, amit ezek tartalmaznak." A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének gazdasági követelményeit pártdokumentumok, főtitkári beszédek egész sora megfogalmazta — világos, tudományosan kidolgozott gazdasági stratégiáról van tehát szó. S ennek megvalósításában kulcsszerepet játszanak az egyes iparágak és vállalatok körültekintően kidolgozott programjai. Az újítás, a megújhodás ugyanolyan követelmény manapság, mint az alapvető cél — a tervelőirányzat — teljesítése. Érdemes hát ebből a szempontból szemügyre venni, mit is jelent napjainkban a vállalati stratégia. A hagyományosan dolgozó vállalat ritkán vagy egyáltalán nem újít. Azzal áltatja magát, hogy ami ma jó, jó lesz holnap is, továbbra is lesznek majd megrendelők és fogyasztók, nem változik a forgalom, a piaci igény stb. Mondhatni, a tehetetlenségi erő következtében halad előre, nem észleli a környezetében bekövetkezett változásokat. Legfőbb célja, hogy egyre többet termeljen, abban a reményben, hogy a terméktömeggel arányosan növekedik a bevétele. Megpróbálja ugyan tökéletesíteni gyártmányait, de ez nem lényegi, hiszen óvakodik a gyökeres változásoktól. Egyáltalán nem vagy csak nagyon keveset költ műszaki és gazdasági kutatásra, ezért nem ismeri a termékek és a vállalat életciklusát, a ciklus egyes szakaszainak sajátosságait stb. Ezzel szemben az újító vállalat abból indul ki, hogy minden termék — bármennyire jó vagy tökéletes is — előbbutóbb hanyatlásnak indul, fizikailag vagy erkölcsileg elkopik, és akkor újjal, jobbal, tökéletesebbel kell helyettesíteni. Ezért mindenkor valami újat kíván termelni, hogy a túlhaladottat, az elavultat idejében behelyettesíthesse. Így nemcsak azt reméli, hogy megőrzi a piacot, a bevételt és a nyereséget, hanem fokozza is. A környezet állandó és mélyreható kutatása alapján, megbízható piaci információk birtokában pontosan meg tudja állapítani a termékek hanyatlásának bekövetkeztét, így minden erőforrást elvon azok tökéletesítéséről, és az új, esélyesebb termékek támogatására fordítja, biztosítva a gyártmányfejlesztés magas ütemét, az újítás, a kreativitás állandó táplálását. Az újító vállalat másik működési alapelvét így fogalmazhatjuk meg: a jövőt sem tervezhetjük meg, ha csak a múltból indulunk ki. Ezért kutató-fejlesztő, termelő és kereskedelmi tevékenységének beütemezésekor az ilyen vállalat nemcsak a jelenlegi környezettel, piaccal, vevőkkel stb. számol, hanem állandóan szem előtt tartja mindezeknek a potenciális, jövőbeni alakulását. Így fokozatosan kialakítja a magas alkalmazkodási képesség összes feltételeit, és lépéselőnyre tesz szert Nem becsüli le ugyan a kis újításokat, de célja a nagy, forradalmi újítás. Nem elégszik meg újabb és újabb termékek piacra dobásával, hanem időközönként új tevékenységi területek kialakítására összpontosít, állandóan bővítve mozgásterét. A kreatív vállalat újítási potenciálját mindenkor a még ki nem elégített, a bővülő piacszegmensek felé orientálja, és idejében lemond a fokozatosan összeszűkülő piacú termékekről. A jelenkori tudományos-műszaki forradalom korszakában az átlagosnál sokkal gyorsabban bővül a csúcságazatok, illetve csúcstermékek piaca. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek át kellene állnia, például számítógép-termelésre, hiszen ez műszaki és gazdasági képtelenség lenne. De minden ágazat, alágazat és vállalat törekedik rá, hogy termékeibe beépítse a számítógépet, a mikroprocesszort, alkalmazza a rugalmas automatizálást, a robottechnikát stb., és ezáltal lépést tartson a korral, forradalmasítsa saját tevékenységét és piacát. A szakirodalom az újításnak két változatát tartja számon: a követő (vagy utánzó) és a kreatív újítást. Az első más cégek eredményeinek átvétele útján valósul meg. Ezt a lehetőséget nem szabad alábecsülni, hiszen a jelenkorban a tudományos-műszaki kutatás és fejlesztés területén is egyre inkább elmélyül a társadalmi és a nemzetközi munkamegosztás, következésképpen erőteljesen és hatékonyan fejlődik a kutatási ötletek, az eredmények stb. országos és nemzetközi kereskedelme. Kétségtelen, hogy ma már egyetlen cég, sőt egyetlen ország sem tekinthet el az ilyen kereskedelem előnyeitől. A legfejlettebb országok és cégek is hatalmas összegeket költenek például licencvásárlásra. Egyes időszakokban bizonyos ágazatok vagy vállalatok számára a vásárlás a nemzetközi szintre való felfutás fontos eszköze lehet. Kitűnő példa erre Japán második világháború utáni két évtizeden át érvényesülő stratégiája. Mindennek ellenére, nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a kreatív újításnak, amikor egy vállalat saját erejéből, saját erőfeszítései alapján tör fel az élvonalba, és tartja vezető szerepét Az eredményes újítás megköveteli a dolgozók, a különböző munkaalakulatok kreativitásának állandó bátorítását, ösztönzését Ebben meghatározó szerepe van az anyagi elismerésnek, különösen ha az arányos az újítás értékével. Szükséges továbbá felkutatni, idejében felismerni és kiküszöbölni az újítást fékező tényezőket illetve az újító, kreatív embereket hátrányosan megkülönböztető bürokratikus, rideg kereteket. „Ebben az időszakban — fejtette ki Nicolae Ceaușescu elvtárs november 28-i expozéjában — bevezettük és tökéletesítettük minden gazdasági és társadalmi egység önigazgatásának, önfinanszírozásának, önálló gazdálkodásának rendszerét." Ebbe a politikai vonulatba tartozik, hogy a kollektív vezető szervek alapvető kötelessége minden feltételt megteremteni minden új bevezetésére, minden újítás azonnali alkalmazására, ugyanis minden újítást csak akkor szabad lezártnak tekinteni, miután az bevált a termelésben, és a társadalom befogadta az újítást hordozó terméket vagy szolgáltatást. Minden emberi tevékenység bizonyos kockázattal jár. A szocializmus első évtizedeiben nem volt szokás kimondani, leírni, a tervszerű gondolkodással kapcsolatba hozni ezt a fogalmat. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a gazdasági kockázat megszűnt volna létezni. Az utóbbi évtizedekben a fogalmat ismét használhatjuk, de nem beszélhetünk számottevő lépésekről a kockázatkutatás területén. Egyes szakemberek még ma is inkább a tőkés gazdasággal hozzák kapcsolatba, a gyakorlatban pedig a vállalatvezetés ritkán számol a kockázattal. Nicolae Ceausescu elvtárs expozéja — társadalomalakító és -építő munkaprogram Az újítást vállalni kell! LIVIU SUHAR Bőség ANDRÁSY ZOLTÁN Épitők Kommunista jövőnk köztársasága (Folytatás az első oldalról) gyakorlati tevékenységéhez, és a minőségi átalakulásokban testet öltő lendület jellemzi. A nagy forradalmi átalakulásoknak ezt a korszakát a Román Kommunista Párt által kidolgozott eredeti megoldások jellemzik. Népünk éppen ezért nevezi jogos hazafias büszkeséggel a IX. kongresszus óta eltelt, nagy forradalmi átalakulások időszakát Nicolae Ceaușescu-korszaknak. Pártunk főtitkárának merész, eredeti eszméi döntően meghatározzák pártunk stratégiáját, általános politikai irányvonalát, meghonosították egész társadalmi életünkben az alkotó, újító szellemet, megszabták a termelőerők gyors növekedését, a társadalom szervezésének és vezetésének, a társadalmi viszonyoknak az állandó tökéletesítését. A párt következetes politikája nyomán a szocialista Románia minden területen jelentős sikereket ért el. Románia, a világgazdasági válság nehéz körülményei között és bizonyos szektorok elmaradása ellenére jelentős előrehaladást tanúsított a gazdaságitársadalmi fejlődés, az egész nép anyagi és szellemi életszínvonala emelése terén. Pártunk főtitkárának kezdeményezésére és közvetlen irányításával a tudományfejlesztés rendkívül fontos távlati programjait dolgozták ki. Doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnő szakszerű vezetésével kimagasló eredmények születtek a legfontosabb tudományos területeken, elmélyült a termelés, kutatás és oktatás immár szükségszerű együttműködése. Az ország gazdasági fejlődésével egyidejűleg Nicolae Ceausescu elvtárs kezdeményezésére és vezetésével intézkedések egész sorát foganatosítottuk a társadalom szervezésének és vezetésének tökéletesítésére, a tömegek szocialista társadalmunk fejlesztési programjának elfogadásában és megvalósításában való cselekvő részvételére. Állandóan tökéletesedett a forradalmi munkásdemokrácia rendszere, amely kiterjesztette hatókörét a gazdasági, társadalmi, művelődési és oktatási egységektől az országos szervekig és szervezetekig. Szocialista demokráciánk rendszerében, pártunk és főtitkára elvi alapállásának megfelelően, az állami szervek feladatköre, a párt vezetésével, összefonódik a tömeg- és társadalmi szervezetekével, a Szocialista Demokrácia és Egység Frontjának keretein belül. Az egész nép cselekvési egysége és erkölcsi-politikai kohéziója a Román Kommunista Párt, a nemzet éltető központja körül, hatalmas mozgatóerő szocialista társadalmunk fejlődésének felgyorsításában. A román nép történelmi megvalósításai az új, szocialista társadalom építése során ragyogóan domborítja ki azt a tényt, hogy kommunista pártunk sikerrel teljesíti történelmi küldetését, hogy a szocializmus és a kommunizmus, a szabadság és a függetlenség útján vezesse nemzetünket. Ezek a sikerek a munkásosztály, a szevezeti parasztság, az értelmiség, az egész nép odaadó munkájának gyümölcsei, annak a bizonyítékai, hogy népünk teljes egységben, a párt és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs v vezetésével teremt magának új életet. A párt XIII. kongresszusának határozatai értelmében a jelen ötéves terv alapvető célkitűzése a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építése harmadik szakaszának megvalósítása, vagyis az áttérés a fejlődő ország állapotából a közepesen fejlett ország állapotába. Az évszázad végére pedig hazánk sokoldalúan fejlett szocialista ország lesz, amelyben mind erőteljesebben érvényesülnek a munka és az élet kommunista elvei. Ennek a lelkesítő célkitűzésnek a megvalósítása megköveteli — ahogyan Nicolae Ceausescu elvtárs rámutatott —, hogy az egész tudományosan megszervezett tevékenység homlokterében az új műszaki-tudományos forradalom, az új agrárforradalom megvalósítása álljon, az áttérés minden téren az intenzív fejlesztésre, a munka és az élet új minőségére. Pártunk és annak főtitkára nézete szerint ez egyértelmű a saját nyersanyag és energetikai bázis fokozott fejlesztésével, a nyersanyag- és az energiafogyasztás csökkentésével, a technológiák tökéletesítésével és a termelés korszerűsítésével, a munkatermelékenység növelésével, a termelésszervezés tökéletesítésével, a felelősségtudat, a rend és a fegyelem erősítésével, a kutatás, a tudomány és a korszerű technológia eredményeinek gyors alkalmazásával. „A szocializmus és a kommü- 1989. január 1 . HÉT 4