A Hét, 2000 (31. évfolyam, 1-50. szám)

2000-01-13 / 1. szám

Ara 2500 lej Kányádi Sándor *Ep­ilógus aknamezőre terelt konda lekaszált lovak szétlőtt oltár égő erdők uram e ronda fajzathoz mely gyilkol naponta baján enyhítni mért halolnál­­* fiad már egyszer meghalt értük eredményét magad is látod gyűlölet a fegyverük vértjük pusztuljanak legyen már végük teremts nélkülük új világot elég nagy a te mindenséged mentsd ki az innen menthetőt még oda hova lábuk se léphet krisztustalan amit beszélek de talán mégis lehetőség a hadd lőjék szét mit ők emeltek templomot hidat gyárat házat gyilkolják egymást népek nyelvek paránya sincs a szeretetnek nincs bennük szemernyi alázat imát is azért imádkoznak éléshez kérik segítséged dicsőségedre akik voltak növényeknek és állatoknak­­ nekik adj örök üdvösséget Lapszámunkat Páll Lajos grafikáival illusztráltuk XXXI. évfolyam — 2000. január 1­3 Mivel az kétségtelen, hogy immár a harmadik évezred küszöbén vagyunk,­ nem csoda, hogy az ezredforduló időszakát számos szakterület számos szakembere, még inkább a nagyközönség határköznek, sorsfordulónak tekinti, s annak jelenségeiből, fényeiből, tüneteiből próbál következtetéseket levonni a jövőre nézve. Grétsy László: Nyelvünk esélyei a harmadik évezredben (3. oldal) Amikor a hatvanas évek végén elkezdtem a költészet és a matematika összeházasítására irányuló kutatásaimat, sokan kételkedtek, furcsának tartották. Azóta megszokták: szabványos kutatási területté vált, ma már sok nemzetközi konferenciát szentelnek neki. A matematika és a költészet vonzásában Solomon Marcus professzorral beszélget Staar Gyula (9. oldal) . A Beszédemet egy kérdéssel kezdtem: vajon mit viszünk magunkkal az új évszázadba, az új évezredbe abból a gazdag örökségből, amelyet Petőfi Sándor sorsa és szelleme, költészete és eszmevilága ránk hagyományozott. Ennek a kérdésnek a nyomán egy egész nemzetnek és különösen a fiatal nemzedékeknek kell majd vizsgát tenniök. „Petőfi nem alkuszik” - mondotta volt még az első világháború előtt Ady. Valóban, Petőfi egy kicsinyes alkukkal, méltatlan kiegyezésekkel, hatalmi törtetéssel és erőszakos pénzhajszával jellemezhető korban, mint amilyen a mi korunk is, időszerűtlennek, nyugtalanítónak és távolinak tetszik. A magasan álló és nagy követelményeket támasztó példa mindig zavarja azokat, akik számára a szakrális történelmi szimbólumok semmit sem jelentenek. Pomogáts Béla: Petőfi ünnepén (7. oldal)

Next