A Hét, 2002. január-szeptember (32. [33.] évfolyam, 1-36. szám)

2002-01-10 / 1. szám

Ára 4500 lej XXXII. évfolyam - 2002. január 10. Lapszámunkat Keller Emese grafikáival illusztráltuk Lászlóffy Aladár Tél Megint a kéket választotta a besütő reggeli fény. Ott tündöklik a szemközti falon, a többi szín, mint a becsukott könyv, csak címe van. Tényleg hideg van ebben a szobában. Beszorult há­rom fűtetlen éjszaka. Kicsap az újság­ból is, hogy végre kitárom. Nem szere­tem a hideg papírokat. Tulajdonképpen sok ezer kötetes könyvtár az igazság s benne a lélek: boldog egércsalád. Ál­momban is csak veled laktunk, és sokáig szerettük egymást. Háromszor estünk össze az emlékezésben. A szokásos neszek éb­resztettek, bútorok reccsennek a másik szobában. Kivel lakik a kor, hogy szüntelen veszekednek ? Múzsája a szörnyű, szomorú tájékozatlanság. A szomszédban valaki szerzett egy majmot. Ki fog pusztulni. Ezeket a teleket még Apáczai Csere János se bírta. Igen, a­ könyveket nem egérnek írják, de egerek számára is használ­hatók. Ez a kettősség szakít szét erőre és gyengeségre,­­ szakít szét bármit, de nem engem. A 1M0y fontolat A szobrok szótlanul nézték végig a kiállított látogatókat. A könyvtárak szótlanul olvasták át a szemeket. Az utak szótlanul bejárták a talpak végtelen útvonalát. A tengerek szótlanul átúsztak egyik földrésztől a másikig hajóink alatt. A­ ruhák szótlanul viselték testeinket. A világ szótlanul elüldögélt az emberiségben. A lovak szótlanul vették nyakukba két lábunk ívét. A gépek szótlanul szemeteltek kinyújtott markunkba.­ Az egész szótlanul fordult oda-vissza. A világ elégedetten megírta költeményét erről a kegyelemről. mmtm $£$$&&& if SS Ha a „régiók Európája” valóban megszületik­­ és miért ne születne meg, hiszen a kontinens nyugati felében már most igen nagy szerepet kapnak a hagyományos történelmi, kulturális és gazdasági régiók - tehát, ha a „régiók Európája” megszületik, abban előkelő szerepet kell elfoglalnia Erdélynek is. Pomogáts Béla: Régió és integráció (6. oldal) (...) lehet engedményeket tenni a „népszínház” felé és a függetlenek felé. Is-is. Egyet nem lehet: off-kategóriában működtetni, mégpedig tartósan, egy művészszínházat, amelytől a közvélemény a nemzeti színházi hivatás teljesítését várja. Kacsir Mária: Kettészakadt színházművészet? (L.oldal)

Next