A Hét, 2003. január-július (33. [34.] évfolyam, 1-27. szám)
2003-01-16 / 1-2. szám
Részlet a Nobel-díjas Kertész Imre készülő regényéből (6-7. oldal) Aradról azt mondhatom el, hogy mind a Monarchia idején, mind azután, a Vasgárda színrelépéséig, igen élénk város volt, zenei élettel, színházzal, sajtóval. Napraforgók Lapszámunkat Buzeskó Elza festményeinek repróival illusztráltuk. Egyetlen nap se teljen el Mozart-zene nélkül! - olvashatjuk a Társaság zsebnaptárán, a Fesztivál idején pedig maradéktalanul meg is valósul e jelszó. Németh G. István: M©2art-üfW©p Kolozsvárott A Román Mozart Társaság 12. Mozart Fesztiválja (9. oldal) Gálfalvi Zsolt A „rendező ész” A „körülményismeret és rendező ész” a hatékony politika elsőrendű, nélkülözhetetlen követelménye - fejtegette több mint másfél évszázaddal ezelőtt Kemény Zsigmond, egy minden részletében figyelemre méltó gondolatsorba ágyazva. Az Erdélyi Híradóban közölt, mai szóval politológiai jellegű értekezés megszívlelendő felismeréseit 1845-ben ugyanazokon a hasábokon mintegy kiegészíti axióma-értékű mondata: „A közélet mezeje a kialkuvásé”. Az RMDSZ VII. kongresszusának előestéjén termékeny lehetne végiggondolni a politikus író szavait, hiszen érvényük kiállta az idő próbáját. Az előkészületeket jellemző viták is arra utalnak: a tanácskozás hatékonysága messzemenően függ attól, hogy munkálatai során és határozataiban milyen mértékben érvényesül a körülményismeret és a rendező ész. Azaz: a hazai és nemzetközi társadalmi-gazdasági-politikai feltételek körültekintő, mélyreható, sokoldalú felmérése, elemzése, megértése és a stratégiai és taktikai tennivalók józan, gyakorlatias és távlatos körvonalazása. Egy politikai alakulat kongresszusa - akkor is, ha érdekképviseleti és érdekvédelmi szövetségről van szó — mindig a különböző törekvések, elképzelések, tendenciák összecsapásának és ugyanakkor a hatalmi vetélkedésnek is a fóruma. A nézetek különbözősége a demokratikus politikai gyakorlatban természetes és törékenyítő. Az érvelő eszmecserék sodrában alakulhatnak ki a nemzeti közösség, az azt alkotó csoportok és egyének érdekeit szolgáló megoldások, cselekvési irányok, a lehetőségeket felmérő célkitűzések és megközelítési módok. A viták hatékonyságát azonban gátolja, va — amint erre néhány jelből következtetni lehet — az érdemi, a valóságos problémákra összpontosító eszmecseréket néhány közéleti tényező sokszor megtárgyalt, hatalmi és szervezeti jellegű problémák előtérbe helyezésével próbálja ellehetetleníteni. A szabályszerűen összehívott kongresszus legitimitásának kétségbevonása azoknak az eszköze, akik eleve nem bíznak abban, hogy nézeteik, törekvéseik demokratikus, érvelő vitában és a döntéshozás demokratikus gyakorlatában versenyképesek. Az RMDSZ működésében természetesen bőven van tisztázni és javítani való. Ehhez a munkához, mint a kongresszus tartalmához, a kétségtelen eredmények számbavétele, a mulasztások, tévedések kritikai elemzése, a tennivalók okos egyeztetése kínál lehetőséget. A kormánypárttal kötött egyezmény tanulságai, a más politikai erőkhöz való viszony, a demokratikus gyakorlat ellentmondásai, a kedvező nemzetközi fejlemények adta esélyek kihasználása, a nemzetiségi jogok érvényesítésének tisztázatlanságai az európai integráció folyamatában, a globalizációs körülmények és a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem feltételei között — mind-mind olyan kérdéskörök, amelyek alapos megvitatásra várnak. Elsőrendű fontosságú lenne annak az elemzése, hogy az RMDSZ miként tud hozzájárulni az ország gazdasági helyzetének normalizálódásához, az állampolgárok szorongató megélhetési gondjainak mérsékléséhez. Ez össztársadalmi ügy, de ugyanakkor a nemzetiség szülőföldjén maradásának alapvető tényezője is. Hosszan lehetne folytatni azoknak a kérdéseknek a sorát, amelyeket a kongresszus ugyan nem oldhat meg, de elősegítheti a hatékony megközelítési módok kimunkálását. Ezek elől kitérni szűken értelmezett hatalmi célok érdekében, hangzatos és tetszetős, az emberek indokolt elégedetlenségével visszaélő, nemzetieskedő frázisokat ismételve és átvéve: több mint felelőtlenség — itt „a rendező ész” is hibádzik. A romániai magyar értelmiség különböző rétegeinek lehetnek indokolt fenntartásai a politikai gyakorlat visszásságai iránt. A „körülményismereten” és a „rendező észen” alapuló politika érvényesítésében azonban a magunk módján részt kell vállalnunk, a kongresszus előkészítését és munkálatait beleértve is. A görög filozófus, Platón több mint két ezredéve figyelmeztetett: ha a bölcs emberek visszautasítják az államügyekben való részvételt, az a büntetésük, hogy buta emberek által kormányzott államban kell élniük.