A Hét, 2004 (2. új évfolyam, 5-52. szám)
2004-02-05 / 5. szám
új folyam • 11/5 • 2004. február 5. megjelenik minden csütörtökön közéleti és kulturális kritikai lap 12 oldal, ára 9800 lej 3 az interjú Kamaszkor: új filmes nemzedék? Hajdú Szabolcs 5 a tézis Bíró Béla: Kollektív jogok 6 a kérdés Szigorúan ellenőrzött helynevek? 9 a színház Pirandello Kolozsváron - Még éretlen! 11 a tánc Jo Kanamori: Kiavatás a beavatásból. Japánon innen, Európán túl Kié itt a tér? Helynévpolitika Egy tábla szalonna PARÁSZKA BORÓKA 2004. január 31. és február 1. között készült el a számvetés az erdélyi sajtó helyéről és feladatáról. A Krónika című napilap negyedik oldalán ez a fejléc volt olvasható: Fizetett politikai hirdetés. Alatta pedig: Krónika — erdélyi magyar közéleti napilap. A „fizetett politikai hirdetés” szerzője Bayer Zsolt. Aki cikkeire, véleményére kíváncsi, az pontosan tudja, hol kell őt keresni, vannak lapok, rádió- és tévéadók, ahol a szerkesztők számítanak a véleményére, és felvállalják azt. Vannak olyan olvasók, akik nem kíváncsiak rá, mert írásaiban túl kevés az érv és túl sok az indulat, hangneme nem tűn a vitát, és gyakran túllépi a jóérzés meg a jó modor határait. Kerülik tehát azokat a kiadványokat, műsorokat, ahol előfordul. Szombaton azonban esélye se volt arra az újságolvasónak, hogy rábízza magát a szerkesztői elvekre, újságolvasói tapasztalataira. A szerkesztőség, nyilván megfelelő anyagi ellenszolgáltatásért, úgy adott teret a közlésnek, hogy lemondott a közlést illető felelősségről. Az nem lep meg, hogy a cikk szerzője fizet azért, hogy nyilvánossághoz jusson. Ez a fajta bunkósbotos újságírás Magyarországon kiment divatból, és már itt a végeken sem kelendő. Az viszont megdöbbent, hogy a szerkesztő, a lap tekintélye, döntésképessége ilyen könnyen kivásárolható. Nagyon egyértelműnek és elfogadhatónak tartom, ha a cikk a többi, laptestbe szerkesztett anyag között, a szerkesztő jóváhagyásával jelenik meg, a képlet világos: ez a Krónika, mindenki gyűrje fel az inge ujját, aki minket olvas, sorakozzon hadrendbe a cikk és a szerző mögé. Ez a mi hangunk is, úgy tessék vásárolni, olvasni a lapot, hogy többé már nem közéleti, hanem propagandalap vagyunk, pártos mondanivalóval. És akkor az olvasó dönt: olvas — vagy pedig lapot vált. De a Krónika nem vállalta a felelősséget, csupán átadta magát a pénz nehézkedési erejének. Ez a napilap ezentúl arra megy, ámenről fizetnek, és ki tudja, holnap ki sétál majd be a szerkesztőségbe, hogy újabb egész oldalas hirdetést adjon fel. Ezek után tulajdonképpen mindenki azt ír és közöl, amit akar, ha elég pénze van. Ez a Krónika változata Mátyás király és a szegény leány történetére, mondtuk is, nem is, hoztuk is, nem is - manipulálunk is, nem is. A jelenség szomorú, mert teret vesztenek azok az újságírók, akiket megszokott az olvasó, akiknek hitele van, és teret nyer a hirdető, akinek pénze van. A szabad sajtó fizetett hirdetések idején kussol. Maga elé húzza a számlatömböt, ceruzát biggyeszt a füle mögé, és szolgálatkészen várja a hirdetésfelvételt. A jelenlegi hatalom kritikájára van szükség? Miért nem azt olvashatjuk saját, vállalt cikkekben?Nincs mersz, vagy nincs mondanivaló? Hirdetésekre, import témákra és szerzőkre vagyunk szorulva?Hogyan lehet vitába szállni egy fizetett hirdetéssel? Ellenhirdetéssel? Most az aprók kora jön? (Megjegyzés: az apró szövegéért is felel a szerkesztőség, jobb helyeken a halálhirdetés feladásakor fel kell mutatni a halotti bizonyítványt.) Tudjuk: hirdetés válasz Markó szövegére. Csakhogy a Markót közlő lapok felvállalták és cikként, nem hirdetésként hozták. Most pedig ahelyett, hogy a Markó-felvetéseket vitatnánk, egy, a Krónika által sem (őszintén) vállalt provokáció tereli el a figyelmünket. Mivel is lehetne folytatni a sort? Talán kellene egy igazán frappáns hirdetés. Amiben benne lenne mindaz, amit a hazai (erdélyi, magyar, közéleti stb.) sajtó mondani tud. Valami, ami igazán hasznos. Valami, ami több mint papír- és nyomdafesték-fogyasztás. A fejlécen természetesen ott szerepelne, hogy fizetett hirdetés, és alatta nem lenne semmi. Egy teljes ártatlan, hófehér oldal. Az erdélyi magyar közéleti tabula rasa. Abba aztán nyugodtan csomagolhatna szalonnát minden erdélyi magyar olvasó, és hálás szívvel gondolhatna a hirdetőre: bizony hasznára volt az ajándékoldal. Ezen az oldalon szóval sem, ólommal sem fertőzték.