A Hét, 2004 (2. új évfolyam, 5-52. szám)

2004-07-08 / 27. szám

■ A kapus A grundon az áll kapuba, akit másra nem lehet használni. A kapu kevésre becsült hely, mert az energiák nagy része nem a védekezésre megy el, mindenki gólt akar lőni, egy­­gyel többet, mint az ellenfél, a csapat keveset fárad azért, hogy az elvesztett labdát visszaszerezze, vagy az ellenséges csatársort üldözze és zavarja. Ilyenkor mutathatja meg a kapus, hogy rá is szükség van, nélküle több gólt kellene lő­ni, mint amennyit a legjobb támadósor képes. A kapus ki­fu­t a magát szöktető csatárra, és nem lábbal, hanem kézzel meg testtel megy a labda után, ha van rá ideje, a labdával vagy­ a karjával takarja el az arcát a görög­ módra ottha­gyott láb elől. A kapus pályafutása azzal kezdődik, hogy nem félti az arcát, ezzel születni kell, a többi tanulható. A kapu az a hely, ahol a mezőnyjátékra alkalmatlan kis­fiú kinőheti magát, a tíz évvel nagyobbak nem nézik, ki áll a kapuban, mindig teljes erőből lőnek, és nem lesz soha ka­pus az, akinek mellre vett labdától nem állt el a lélegzete, rosszul öklözött labdától nem dagadt fel a csuklója, mert nyitott tenyérrel csak először próbálkozik az ember. Mond­ják, hogy a kapus harmadik szeme a tarkóján van, mert mindig látnia kell, hogy’ hol a kapu. Azt is mondják, a jó ka­pusnak nem szabad a szemébe nézni, mert olyan mint a ki­kötői bicskás, kitalálja a következő mozdulatot, és megfog­ja a tizenegyest. 11-est rúgni legjobban nem a nagyképű csatár tud, hanem a szemtelen és szenvtelen középpályás, az sem igaz, hogy csak elhibázni, lehet. A grundon a kapus ha­lála a kötény, napokig lemoshatatlan gyalázat. A pökhendi csatár tízszer is megpróbálja, azért kell mindig a szemét nézni, hogy elhibázza. Farkastörvények és a szív együtt, ez volt a grund. Európában már nincs szív, és ez meglátszik a futballon is. A leghíresebb grund-flert játszó csapat a ma­gyar volt az 50-es években. A legutolsó, amelyik ezzel még vitte valamire, Románia ‘94-ben. Már a braziloknak is pro­fi kapusaik vannak. Grind­focit csak Afrikában játszanak már. Nekünk pedig marad Görögország... Villa Gábor ■ Nikosz Csokimikisz, a sztár A cseh-görög elődöntő után a feleségem azt álmodta, hogy a meccs tkp. tizenegyesekkel dőlt el, a görög kapu­ba pedig egy életnagyságú csokimikulást állítottak, hogy kivédje a büntetőket. Igaz, a végeredményt nem álmod­ta meg, de azt amúgy nagybetűkkel olvashatta a másna­pi újságok címoldalán minden­ki. Egy­ okkal több tehát, hogy miért eshettek ki a csehek: a si­ker, amellett, hogy a görögök minden elérhető labdára le­csaptak (még arra is, ami nem volt elérhető), és hogy az amúgy rendkívül szimpatikus cseh edző egész egyszerűen el­felejtett cserélni, kétségkívül Nikosz Csokimikisznak, a cso­kimikulásnak is köszönhető. A média viszont nagy­ di­lemma előtt áll. A görögök­nek, mondja a sajtó, nincsenek sztárjaik. A kérdés márpedig az, hogy­ hajlandó lesz-e a mé­dia felfedezni, hogy a görögök minden egyéb mellett focizni is tudnak. Mintha egy pillanatra elfe­ledkeztek volna arról, hogy­ a sztárok, különösen abban a vi­lágban, amelyben a foci (vagy­ a popzene) zajlik, nem lesznek, hanem csinálják őket. Hiszen éppen erről szól egy EB vagy egy Bajnokok Ligája döntő: az FC Porto szürke - vagy addig szürkének gondolt - já­tékosai egy fontos győzelem után szerterajzanak a világ­ban, és korábbi árukat megduplázzák a piacon. Azt hi­szem, a görög csapat esetében is csupán ennyiről van szó: lehet, hogy Jannakopulosz vagy Karagunisz - alighanem a két legtechnikásabb görög focista - cselei korábban nem sokak szívét dobogtatták meg a nagyvilágban, de ha játékosügynök lennék, én most velük kezdeném az egyez­kedést. I­la pedig megbízható középhátvédet vagy jól fe­jelő csatárt keres valamelyik nyugat-európai klub, bizo­nyára nem feledkezik majd el a továbbiakban Dellaszról és Hariszteaszról. A média dilemmája tehát az, hogy­ a — szintén az EB- nek köszönhetően felfuttatott — Rooney­, Ronaldo, Baros és a többiek mellett „szalonképesnek” ítélje-e a görög fo­cistákat. Nem arra gondolok persze, hogy a globálüdítők európai óriásplakátjainak közepéből ezután Karagunisz mosolyog majd a járókelőkre. De az a figyelem, amelyet a sportlapok a focinak szentelnek, talán megoszlik majd egy­ kissé a különböző európai államok között. „A görö­göknek nincsenek sztárjaik, gyártsunk néhány­at!” — ez le­het az egyik forgatókönyv. A görög sajtóban ez bizonyára éppen így­ fog történni. A másik lehetőség: „A görögök­nek nincsenek sztárjaik, de megnyerték az EB-t, tehát csoda történt!” Ez a média-forgatókönyv rövidebb távra szól, de ezzel is lehet próbálkozni, különösen mert köze­leg az olimpia, és azt is „el kell adni” valahogy­an. Nikosz Csokimikisz előtt tehát nyitva áll az út. Balázs Imre József ■ BBugatta A román kormány tavaly még minden állampolgárról azt feltételezte, hogy van tévéje. Talán Baudrillard is ezt feltételezte, amikor kijelentette annak idején, hogy az Öböl-háború csak médiaesemény volt. Namármost itt van egy­ Öböl-háborúk­hoz mérhető esemény, az EB („A futball nem élet-halál kérdés. Sokkal több annál”, mondta volt valamikor a Manchester edzője). És itt vagy­ok én, a tévé nélküli polgár (vö. tárca nélküli mi­niszter), aki ezt az EB-t nem médiaeseményként, ha­nem valóságként tapasztalom meg, mások révén. Az EB itt történik. Mert bemegyek például kávézni a kolozsvári buszállo­más kocsmájába, bent negyven feletti borostás úriemberek kék vászonruhában, biztos jómunkásemberek, beszélget­nek, körülbelül így: „És mit szólsz sírhoz, hogy Boc nyerte a választásokat?” „Á, mit szóljak? De hogy' a görögök 'megnyerték a meccset, az már valami.” Ezt kommentálni sem kell, annyira­­nyilvánvaló, hogy­ a két esemény közül melyik érinti közvetlenül korunk emberét. De nem is ez a legmeglepőbb, hanem, az, hogy pél­dául a nők mennyire napiren­den vannak a legfontosabb ese­ményekkel. Sokan közülük kapásból el tudják mondani a portugál válogatott összeállítá­sát, ha nem is teljesen, de a jó­­képűek mindenképpen benne vannak. Kissé zavar a lemaradásom. Oly­an ez, mint amikor két hó­napig volt látható az égen egy­ üstökös, mindenki róla beszélt, csak én nem vettem észre. Mintha mindenkit közvetlenül érintene az EB, és az életet a portugálok szerveznék, engem meg kihagynának belőle. Ha van hierarchia a napi cselekvé­sekben, akkor a foci áll a leg­felső ponton, előbb az EB, az­tán a szórakozás. Könnyen el tudok képzelni oly­an párbeszé­det a boldog együttlét során, hogy: Jó most neked, drá­gám?” „Igen, csak nem látom a fejedtől, kinél van a labda.” Vagy hogy majd évek múlva egyik paraszt meséli a má­siknak: „És akkor a tehenem akkorát köpött, mint Totti a portugál EB-n.” Mert most még bizony a házinénik is lemondanak kedvenc szappanoperájukról a foci kedvé­ért, a gyerekek is azt számolják, hányat kell még aludni a döntőig. És a kutyákat is úgy­ nyírják, hogy Rui Costára hasonlítson. Székely Csaba a jövő heti kérdésünk Cigányvilág 16 11/27 a jegyzet Ilyen az élet... DEM­ÉN­Y PÉTER A méheknek ezt a tébolyult nyüzsgését már nézni is fárasztó - jelenti ki Baki, a hedonista medve Walt Disney remekében, a Kipling meséjéből írt A dzsungel könyvében. Lehet ugyan, hogy nem pontosan idézek, de a lényeget illetően mérget mernék venni. Miközben ezeket mondja, a vén gazember hanyatt fekszik a vízben, Maugli pedig a hasán csücsül, és nem sokkal később azután elrabolják a majmok. , Mindez nem azért jutott eszembe, hogy műveltségemet fitogtassam, hanem mert olvasom, hogy Észak-Olaszországban megtartják a lusták első kongresszusát, s valamiféle kiáltványt is elf­ogadnak, amelyben követelik a restek jogát a további semmittevésre, még ma, napjaink gyökeresen megváltozott, rohanó világában is. Igaz, ismeri el XY, az egész csizmában ismert és elismert komikus, némiképp abszurd, hogy éppen a lusták nyüzsögjenek, még ha a saját érdekükben teszik is ezt, de gondoljunk arra, hogy micsoda szellemi tevékenységet végez minden egyes léhűtő, hiszen nem kevés intellektuális erőfeszítést jelent mindig elkerülni a munkát. Ó, boldog idők! Az olaszok eszeveszett kapkodásáról eszembe jut Mátyás király három lustája, akiknek nem kellett bonyolult képleteket felállítaniuk, sem kongresszusra rohanniuk vagy kiáltványokat fogalmazniuk lustaságuk bizonygatására vagy elfogadtatására. Egyszerűen fel sem keltek az ágyból, és minden rimánkodás ellenére sem voltak hajlandók felkelni, még akkor sem, amikor már az egész ház lángra gyulladt. Inkább bent égtek, semhogy bármit bizonygattak volna. Ez a profizmus, sóhajt az ember, és a mindent jobban csináló régiekre gondol. Nem kongresszusok, eszement nyüzsgés és kiáltványok fogalmaz­gatása: a tény maga. Az egyszerű, beszédes tény, hogy lusták vagyunk, s még a talpunkat nyaldosó lángok sem ugrasztanak ki az ágyból. Dehát régen minden más volt: a lusták lusták, nem nyúzott aktivisták, a foci­játék, nem Portugália-Görögország, a szomszédasszony pedig, akit ma ő-az­ én-elrontott-életemnek neveznek, Bözsike drága. A Hét megvásárolható a következő helyeken: Vásárhelyen az újságárusoknál, Kolozsváron az Apex standjain, a Gaudeamus- és a Röser Könyvesboltban, Nagyszebenben az RMDSZ- székházban, Csíkszeredában, Szentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson és Udvarhelyen az utcai standokon, a Pallas-Akadémia könyvesboltjaiban, Nagyváradon az Illyés Gyula Református könyvesboltban, Szatmáron a Baiapres-nél, Zilahon a Tulipánban, Gyulafehérváron az Érsekségen. A Hét házhoz érkezik, ha: a Krónika lapterjesztőinél vagy a 0741 -212182 és a 0265-210068-as telefonszámon kérik az előfizetést. Levélben is meg­rendelhető a lap az ahet@ms.fx.ro címen, előfizethető a Krónika------------------­■ XI­V­III IX. X^l lap terjesztőinél, 2004. július 8. ómét

Next