A Hét, 2005. január-június (3. új évfolyam, 1-26. szám)

2005-05-19 / 20. szám

Több központú magyarságot építenének­­ a téma Az alkohol. Dönt. 2005 JÚN 0­6. 12 az irodalom A sör Pikasszó és Leonardo új folyam • III/20 • 2005. május 19. megjelenik minden csütörtökön közéleti és művészeti kritikai lap 20 oldal, ára 10000 lej,­­ nehéz les­ z a helyzet Csáky Pál-Markó Béla Függetlenek vagy önállóak? Igyunk, barátim! a komor / Bú lángja nem csatázik, Ha mádi borral a gyomor, / Is kis pokol, megázik. Csokonai Vitéz Mihály 1990-1993 Hatvan év után... SZERBHORVÁTH GÖRGY ... a világ még mindig meg van bolondulva, és ne csodálkozzunk azon, ha tíz év múlva azt tudjuk meg, hogy a II. világháború pont fordítva történt, meért ahogyan a­a hisszük vagy éppen tanítják az iskolákban. Idén talán a balti államok csaptak leginkább a lecsóba, követelvén az orosz elnöktől, kérjen bocsánatot a szovjetek által elkövetett bűnökért, de Putyin erre nem volt hajlandó, hisz elvben mégiscsak ők voltak a felszabadítók, Sztálin meg éppen grúz volt, kérjenek bocsánatot a grúzok, gondolhatta, különben is, a balti országok jelentős SS-egységeket állítottak fel, melyek a kegyetlenkedésben cseppet sem maradtak el a náciktól. Ám miközben az egykori SS-ek kussban vannak, hisz a háborús bűnök nem évülnek el, addig az évforduló kapcsán horthysta repülőstisztek kisebb csoportja - talán gerontológiai konferenciának álcázva - megünnepelte, hogy dicső módon védték a hazát, tettek is valami magángépeken pár emlék­kört. Külön kiemelték, hogy ők, a dicső sasok (bár ezt az egységet a pumáról nevezték el, hogy még viccessebb legyen az egész) mindvégig kitartottak, és hogy a gaz ellenség ne szerezhessen zsákmányt, legvégül megsemmisítették gépeiket. Ahelyett, hogy legalább picit szegyetnek magukat, melyik oldalon is álltak. Hogy a bolsik ellen harcoltak, nem sokat nyom a latban. De a magyar már csak ilyen, a vereséget is győzelemként ünnepli. Tavaly éppen mifelénk, a Vajdaságban történt botrány, amikor egykori magyar honvédek jöttek össze emlékezni. Ők ugyan nem saját tetteiket eszményítették, nem a kitartás nagyszerűségéről értekeztek, inkább a háborús idők szörnyűségeit, a bajtársak elvesztésének értelmetlenségét emelték ki, ám a szerb sajtó rögtön lefasisztázta őket. A dolog pikantériája, hogy idén, Európában s talán a világon is egyedülálló módon a szerb parlament törvényt hozott a szerb csetnikmozgalom rehabilitásáról. A kezdetben tényleg ellenálló, de 1942 után már nyíltan az olaszokkal és a németekkel kollaboráló, muzulmánokat, horvátokat, zsidókat, kommunistákat irtó csetnikek ma — ha még élnek - harcosnyugdíjra jogosultak, az idei tradicionális megemlékezést már a kulturális minisztérium támogatta. A konstrukció viszont plurális: a partizánokat továbbra is lehet ünnepelni, nem mintha azok kezéhez nem tapadna ártatlan emberek - így vajdasági magyarok - vére. A törvényt éppen a külügyminiszter, Vuk Draskovic pártja harcolta ki (pár szociáldemokratán és a milosevicista szocialistákon kívül pedig mindenki megszavazta!), miközben ugyanő az ország EU- csatlakozásáról igyekszik tárgyalni. Az éles európai reakciók viszont elmaradtak, végső soron minden országnak megvannak a maga egykori kollaboránsai, és mivel ők már zömében túlvannak a nyolcvanon, szegény öregeket nem illik már vegzálni, hja, ifjúság - bolondság, meglehet, azt se tudják, mit tettek, csak­­ akár az egyszeri nyilasok - véletlenül rossz időpontban sétáltak puskával a kezükben a Duna-parton, azok elsültek, és mivel nagy volt a tömeg a parton, véletlenül el is találtak pár embert. A kommunistákat nagyon is ildomos a történelem szemétdombján landoltatni, s mindenféle borzalmas tetteikért - de már csak önelégült ideológiájuk miatt is - elítélni, de azt is hozzá kell tenni, hogy az antifasizmus nem azonos a kommunizmussal. Most az antifasisztáknak kell visszakozniuk az antikommunisták támadásai elől, és ebben már van valami perverzió. Nemrég például a varsói lázadásról azt hallhattam egy dokumentumfilmben, hogy bizony a lengyelek baltázták el az ügyet, mert túl korán lázadtak, maradtak volna még egy ideig a seggükön, amíg a Vörös Hadsereg fel nem szabadítja őket. Feltételezem, ha nem tör ki a fegyveres lázadás, akkor ma a varsói lengyelek azt hallgathatnák, hogy milyen "beszariak voltak, még városuk felszabadítását sem tudták megoldani, ahhoz is Sztálin kellett, noha a varsói német helyőrségben kezdetben alig párezer náci lebzselt. És nehogy azt higyjük, ez valami kivételes példa. Lesz még egyszer így se, egypár évtized múlva a beleértő megértés oly divatos és elfogadott lesz, hogy végül minden háborús bűnöst „megértünk ”, s minden gyilkost ünnepelni fogunk.

Next