A Hét, 2005. január-június (3. új évfolyam, 1-26. szám)

2005-06-02 / 22. szám

­Az Európai Parlamentben Ön képvi­seli a legkövetkezetesebben és a leghango­sabban a kisebbség érdek- és jogvédelem ügyét. Lassan eltelt egy év a parlamenti mandátumából, milyen tapasztalatai van­nak, hogy jellemezné az EU kisebbségpo­litikáját? Az Európai Uniónak lényegében nincs kisebbségpolitikája, hiszen a közös­ségi joganyagnak nem része a kisebbségi kérdés. Sajnos, jelenleg nem létezi olyan hivatkozási alap, ami a nemzeti kisebbsé­geket védelmében használható lenne. Ezért lenne rendkívül fontos, hogy élet­be lépjen az alkotmányos szerződés, hi­szen az elmúlt évek magyar diplomáciai és kormányzati erőfeszítéseinek legna­gyobb sikere az volt, amikor az alkotmány szövegébe sikerült beilleszteni a kisebbsé­gek jogainak védelmét. Ez természetesen csak az első lépés, de mindenképpen nagy haladás, végre lesz jogi fogódzó. Van ugyan az EU-nak néhány irányelve a diszkrimináció tilalmáról, de a kisebbsé­gi ügyekkel foglalkozók pontosan tudják, hogy ez csak a szükséges és elengedhe­tetlen feltétele a kisebbségek védelmének, ami önmagában még nem elegendő. Ezek az irányelvek nem tisztázzák a po­zitív diszkriminációhoz, a kedvezményes bánásmódhoz való viszonyt, és ez számos problémát okozott. Lásd a kedvezmény­törvény nemzetközi fogadtatását, vagy a híres-nevezetes Verheugen-levelet, de em­líthetném az Európa Tanácsban jelentést tevő Eric Jürgens csöppet sem kisebbség­barát megnyilatkozásait is. Összegezve: az lenne az Európai Parlamentbe bekerült magyar képviselők feladata, hogy a nem­zeti kisebbségek ügyét előmozdítsák, a kérdéskört bevigyék az európai köztudat­ba. Éppen ezért kezdeményeztem az EP- ben egy olyan frakcióközi csoport létre­hozását, amely a történelmi nemzeti ki­sebbségekkel, az alkotmányos régiókkal, a regionális és kisebbségi nyelvekkel fog­lalkozik. Az EP történetében most elő­ször született egy olyan - minden frakci­ót bevonó - csoport, amely átfogóan fog­lalkozik ezzel a kérdéskörrel.­­ Az Unió lényegében nemzetállamok gyülekezete, és ezt a helyzetet az elfoga­dásra váró alkotmány csak konzerválja. Bár mindegyik nemzetállam másképp viszonyul a kisebbségeihez, mégis általá­nos tendencia, hogy a kérdést nem szívesen vetik fel nemzetközi fórumokon, kényes témának számít. Lesz-e ténylegesen poli­tikai akarat arra, hogy ezt a problémakört a helyén kezeljék? Nem várunk addig, amíg az Alkot­mány életbe lép. Hiszen azért jött létre még tavaly ez a csoport, hogy katalizáto­ra, mozgatója és szervezője legyen az ilyen típusú kérdések felvetésének. Hadd mondjak néhány példát: a vajdasági ha­tározat mögött is erőteljesen ott állt az a lobbitevékenység, amit ez­ a frakcióközi csoport képviselt. De megtárgyaltuk a lettországi orosz kisebbség helyzetét is, ami óriási ellenkezést váltott ki az uniós tagnak számító Lettország képviselőiből. Meg kell mondjam, hogy a nacionaliz­musuk olyan vehemens, akárcsak a ro­mán, vagy a szlovák állam nacionaliz­musa. Hasonló módon felléptünk a ka­talán nyelv európai uniós használatának bevezetése érdekében, legutoljára pedig az európai autonómia­formákat tekintet­tük át, különösen a spanyolt és a dél-ti­­rolit, de ezt a munkát folytatni fogjuk, mert az autonómia a legfontosabb kérdé­sek közé tartozik ma az EU-ban. Az is nyilvánvaló, hogy nincs két egyforma autonómia, ámbár van valamiféle közös alap: az önrendelkezés elvi lényege, a ha­talom kisebbség és többség közötti meg­osztása. Márpedig csak ez biztosíthat iga­zán tartós keretet, és adhat garanciákat az európai kisebbségek fejlődésének.­­3 Az Unió egyik legfőbb jellemzője, hogy szereti látni a fától az erdőt, márpedig a nemzeti kisebbség­ügyekkel az egyik leg­nagyobb gond, hogy ahány van, annyi faj­ta, nehéz közös megoldást találni ebben a sokszínűségben. Nem ez riasztja az EU-t? Ez kétségtelenül így van. Most ké­szült el egy jelentés az Európában lévő nemzeti kisebbségekről, amelyhez Gál Kinga és Bauer Edit számos módosító indítványt nyújtott be, éppen azért, hogy megpróbálják az alapvető fogalmakat tisz­tázni. Nevezetesen az Európai Parlament­ben is keveredik a hagyományos, vagy történelmi és a migráns (én az Európa Tanácsban inkább az „új” kifejezést java­soltam) kisebbségek fogalma. Hiszen ha a két kategóriát összekeverjük, abból óriási bonyodalmak származhatnak Bár termé­szetesen a migráns kisebbségekre - épp úgy, mint a hagyományos kisebbségekre - ki kell terjeszteni az alapvető emberi és szabadságjogokat, de míg a történelmi kisebbségeknél azt kell az államnak segí­teni intézményrendszerrel, anyagiakkal, hogy az anyanyelvüket megőrizhessék, addig a migráns vagy új kisebbségeknél pont fordított a helyzet, segíteni kell ne­kik abban, hogy megtanulhassák annak az országnak a nyelvét, ahova letelepedni kívánnak—akár menekültként, akár mun­kavállalóként. Az Európa Tanács nemré­giben tervbe vette, hogy készít egy jelen­tést az új kisebbségekről, de sajnos a mai napig nem tette meg. Bízom abban, hogy az ott dolgozó képviselőtársaim, különö­sen Frunda György, ezt kezdeményezni fogják, hiszen a mi kisebbségvédelmi küz­delmünkben fontos lenne ezen fogalmak tisztázása.­­ Érdekes, amit mond, hiszen a jelenlegi romániai kisebbségi törvénytervezetben feketén-fehéren tisztázták ezt a kérdést a törvénytervezet csakis a történelmi kisebb­ségeknek biztosít kedvezményeket. A mi országainkban nem nagy lét­számú a migráns kisebbségek létszáma, tehát érthető a törvény szövegezése. Vi­szont a nyugat európai országokban ez egy nagyon komoly kérdés, időnként je­lentős társadalmi feszültséget okoz. Az Európai Parlamentben valamivel jobb a helyzet, mint az uniós politikák egészé­ben, rendszeres téma a kisebbségi ügy. Akár a jelentések elkészítésekkor, akár a napirend előtti felszólalások révén gyakor­latilag napirenden tudjuk tartani a témát. Nemrégiben például a Finnugor Fórum kezdeményezésére az oroszországi mari kisebbséggel szemben elkövetett hátrá­nyos megkülönböztetések ellen fogad­tunk el egy határozatot, ami igen komoly sikernek tekinthető. Mint ennek a fórum­nak az elnöke nagyon fontosnak tartom, hogy használjuk ki azt a nyomásgyakorló tekintélyt, amit az EP és az EU képvisel. Most hallottam a rádióban az Orosz Kül­ügyminisztérium dühödt visszautasítását, szerintük mindez csak arra szolgál, hogy eltereljék az Európai Parlamentben dol­gozó képviselők figyelmét a balti államok­ban élő orosz kisebbség ügyéről. Ez nem felel meg a valóságnak, ez egy farizeus magatartás Oroszország részéről, hisz ők tudják a legjobban, hogy milyen konflik­tusaink voltak pontosan ezen a területen, az EP-n belül a lettekkel. Mindenestre jelzi, hogy mivel jár az, ha valaki a kisebb­ségi ügyeket forszírozza, magára vonja a többségi kormányok haragját. □ Hány főből is áll az Ön által kezdemé­nyezett f akcióközi csoport, az Intergroup ? Az Intergroup jelenleg tizenhét or­szágból negyvennégy képviselőt fog össze és minden frakcióból vannak tagjai. Ez azt jelenti, hogy a parlamenti képviselők több mint öt százaléka tagja ennek a frak­­cióközi csoportnak Ennél nagyobb inter­group csak egy van, amely a borászat kér­déseivel foglakozik. Vannak állandó együttműködő partnereink, így Christoph Pan - akit Erdély-szerte elismernek tevé­kenységéért, korábban ő volt az Európai Népcsoportok Föderalista Uniójának el­nöke­­, akinek nagy érdemei vannak, és hasonló támogatásra számíthatunk Dél- Tirolból, az Európa Tanácsnak a regio­nális nyelvekkel és a keretegyezménnyel foglalkozó részlegétől. Tulajdonképpen egyfajta szervezői, koordinátori szerepet­­ szeretnénk betölteni, fontos célkitűzé­sünk az Európai Parlament és az Euró­pa Tanács közötti együttműködés előse­gítése, a kapcsolat szorosabbra fűzése. Ko­moly ellentmondás ugyanis, hogy mi­közben az Európai Unió egy multilate­rális nemzetközi szervezet, de nincs ki­dolgozott, végiggondolt kisebbségpoliti­kai normarendszere és ellenőrző mecha­nizmusa, addig az Európa Tanácsnak két jogi érvényű dokumentuma is van: a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Char­tája, és a Kisebbségvédelmi Keretegyez­mény, ráadásul e két egyezmény ellenőr­zésére kiépítette a megfelelő monitoring rendszerét is. Ha már rendelkezésünkre állnak ezek a dokumentumok, akkor nem biztos, az Európai Parlamentnek még egyszer végig kellene mennie azon az úton, amit már bejárt az Európa Tanács, nem biztos, hogy szükség van egy újabb multilaterális kisebbségvédelmi egyez­ményre. Tehát az Intergroup arra törek­szik, hogy a Tanács mögé bevigye az EP tekintélyét és súlyát. Nincs szükség feles­leges duplikációkra. Ezzel párhuzamosan folytatjuk az autonómia-formák áttekin­tését, de nem csak a problémás eseteket vesszük elő, hanem vizsgálat tárgyává tesszük a pozitív eseteket is. □ Milyen sikeres autonómia-formák mű­ködnek az EU-ban, amelyek esetleg adap­tálhatók a Kárpát-medencében? Rengeteget ismerünk. Elsősorban a dél-tirolit szoktuk emlegetni, illetve a svéd ajkú finneket. Az utóbbi esetben ráadásul két fajta autonómiáról beszélhetünk az Aland-szigetek területi autonómiája, és a személyi elvű kulturális autonómia, mely a lakosság hat-hét százalékát képviselő svéd ajkú finnek számára van fenntartva. Amikor legutóbb Helsinkiben jártam, és ■láttam, hogy a reptéren svédül is ki van ír­va az ország neve, akkor elgondolkodtam, hogy vajon mikor jutunk el oda a Kárpát­medencében, hogy a pozsonyi, vagy a bu­karesti reptéren hasonló jelenséggel, ma­gyar felirattal találkozzunk □ Kétségtelenül a térségben nehezen osz­lik a nacionalista köd, de az elmúlt évek­ben már olyan jelek mutatkoztak, hogy a román többségi társadalom az Unió felé közeledve egyre inkább teljesítményekm­­vé válik, és kevésbé ragadják magukkal a soviniszta indulatok. Lehetséges, hogy a többség-kisebbség közti feszültség oldódik, és ez jobb megoldás, mint az autonómiába való bezárkózás? Is-is. A csatlakozás önmagában nem oldja meg a ksebbségi ügyeket. Nézze, a szocialista internacionalizmus vagy a libe­rális univerzalizmusba (emberi jogok ga­rantálása) vetett hit sem oldotta meg au­tomatikusan a problémákat, ehhez külön technikák kellenek Az egy más kérdés - taktikai és tartalmi szempontból egyaránt -, hogy Székelyföld esetében minek van elsődlegessége: arra törekedni, hogy a ré­giók beosztásánál mindenképpen vegyék figyelembe a nyelvi, kulturális, történel­mi, gazdasági kötődéseket (és elérni, hogy ne csatoljanak hozzá akkora román több­ségű területet, ami megváltoztatná az et­nikai viszonyokat), vagy küzdjünk a terü­leti autonómia kialakítása érdekében. Gondoljon bele, ha sikerülne kialakítani a Székelyföld eurorégiót, melynek külön­álló regionális fejlesztési tanácsa van, és ez a tanács komoly önálló forrásokkal ren­delkezik, dönt a fejlesztések irányáról, a pénzek felhasználásáról, akkor lényegé­ben ez az autonómiatörekvések elvárása­inak kilencven százalékát lefedné. □ Biztos, hogy ez nem vezetne egy totális bezárkózáshoz, a maradék interetnikus kapcsolatok felszámolásához hiszen Szé­kelyföld már ma is egyfajta zárványként működik? Nem hiszem. Valamilyen román többségű területet természetesen hozzá lehetne csatolni a Székelyföld eurorégió­­hoz, ez jót is tenne, érzékelnék, hogy itt kölcsönösen szükség van a párbeszédre és egy jó értelemben vett alkufolyamatra. De jelenleg nem a bezárkózást látom a leg­főbb problémának, hanem a gazdasági el­maradottságot, illetve az is komoly gond, hogy a térségnek nincsenek kellő mértékű jogosítványai, vagyis autonómiája ahhoz, hogy problémáinak megoldásáról maga döntsön. Ha ez megvalósulna, akkor már nem lehet a román nacionalizmusra fog­ni, ha valami nem működik jól. □ Talán a regionalizáció elmaradásáért már nem is a nacionalizmus okolható­­ezt mutatja Magyarország példája is, sokkal inkább - nemzetiségére való tekintet nél­kül-a politikai elitek ragaszkodása a túl­centralizált hatalom megtartásához Magyarországon az ellenkezője tör­ténik annak, amit ön az előbb felvázolt. Pont az történt, hogy a központi hata­lom véghezvitte volna a decentralizációt, de a megyék ennek kőkeményen ellen­álltak. Mint a dél-alföldi régióért felelős szocialista europarlamenter rengeteg problémát látok abban, hogy a megyék keményen őrzik a saját maguk kis pozí­cióit. Persze a központi kormányzat annyi­ban hibáztatható a regionalizáció elma­radásáért, hogy hozzá akartak nyúlni a me­gyékhez, ami megriasztotta őket Nem kell (folytatás az 5. oldalon) Janus-arcú magyarság Tabajdi Csaba Kérdezett: M. László Ferenc a hét 2005. június 2. 3 III/22

Next