A Hét, 2005. július-december (3. új évfolyam, 27-52. szám)
2005-07-07 / 27. szám
Mú ha' Bartók új folyam • 111/27 • 2005. július 7. Andrzej Stasiuk módszere a hét közéleti és művészeti kritikai lap 20 oldal, ára 10000 lej, 1 nehéz lej . 3 az interjú Boda Zsolt. A G8 nyomában 5 a beszéd Tony Blair. Ki merne hozzányúlni a miniszterelnökhöz? 8 az opera 18 az unió PETŐ HUNOR Virágzó csendéletek, 1999 tiz világ kint haddal tele, de nem abba halunk bele... Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára / Foglaltház HAMZA PÉTER Folynak az előkészületei a (nem is olyan) nagy erdélyi ifjúsági akcióknak: Tusnád és Félsziget. Már-már a végére kezdünk érni a vitának, hogy túl vannak-e politizálva ezek az akciók, és hogy ki hogyan és mennyiből vásárolja meg magának a jövő szavazópolgárát. Persze, hogy pártpénzből megy mindkét cirkusz, mert ugyan kinek volna pénze sztárgázsikra, színpadbérlésre és mobilvécére. Persze, hogy el fognak jönni, mindkét helyre, azok, akiknek a zsebéből bulizunk. Nagyon helyes. El fogják mondani, hogy mit gondolnak. Nagyon helyes. A politika, az kell. És mi történik ekkor? Kelet-európai forgatókönyv: ifjúság java része oda sem megy fiiltanúnak. Türelmesen megvárja, amíg lemegy a politikai protokoll. Jelszó: túlélni valahogy a buliig. Vagy feladja, és elmegy hallgatóságnak, de alig hallható módon zsámmog. Egy, maximum két merész elem nagyon jól hallható módon füttyög. Céltudatos, jólfésült karrierépítő szófogadóan hallgat, bólogat és jegyzetel. Készül a következő pártfiatalításra. Majd mindenki elmegy egy jó nagyot rázni, beleissza magát a sárga földbe. Szerencsésebbek és tájékozottabbak elnyomnak egy-két spanglit. Rendőrök tisztelettudó távolból figyelik ezt a mű-popfesztivált, nagyon vigyáznak arra, hogy a sötétben senki ne lépjen üvegszilánkra, és még véletlenül se szóljanak rá senkire túl hangosan. Mindenki békésen kérődzik, igen jámbor fajta. Politikus akció után rekordsebességgel eltűnik a tett és a propaganda helyszínéről. Megállapítja, hogy ritka tenyérbe mászó ez az új nemzedék, de nem annyira trónkövetelő, hogy egyetlen jól irányzott mozdulattal ne lehetne kitekerni a nyakát, esetleg betömni a könnyen betömhető hasát. Mit csináljunk? A saját utódait mégsem válthatja le az ember. Nyugat-európai változat hasonló rendezvényekre: a rendezvényt nem a párt szervezi! A rendezvény szerveződik Rendszerint interneten. Néha sms-en.. Néha rendezvényszervezők szervezik, profik, és ekkor hatalmas koncert-sorozatok lesznek belőle, mint ez a legutóbbi segélykoncert-lánc. Ez utóbbi is kedves, ámbár kicsit csöpög. Van benne elérzékenyülés, többé-kevésbé békés kérés, kérincselés: ugyan vegyük már elő a jobbik nyugati lelkiismeretünket, és tegyünk a szegényekért. A gáz akkor van, ha amatőrök mennek az utcára. Először is gáz van, mert: utcát, teret foglalnak. Sőt, házat. Nyugaton nem tekintik olyan módfelett természetesnek, hogy emberek hányódnak az utcán, senki által nem lakott, de valaki által birtokolt házak árnyékában. Ezért aztán feltartóztathatatlanul terjed a foglaltház akció. Mindenkinek: munkanélkülinek, bevándorlónak, hajléktalanoknak, és azoknak, akik nem érzik magukat jól egy olyan társadalomban, ahol a bevándorlók, munkanélküliek és hajléktalanok élnek fedél nélkül. Ahol emberek milliói élnek megalázó körülmények között, megalázó bérekért, minimális létbiztonság nélkül. Másodszor gáz van, mert a rendőrök félnek. Ez nem ámolyan szegények vagyunk, de kibírjuk valahogy társadalom. Itt ha buli van, akkor buli van. A rendfenntartó készenlétben tartja a könnygázbombákat. Jogvédők, fotósok, nem saját zsebre dolgozó közgazdászok, környezetvédők és természetesen bulizók vannak az utcán. Vénélnek, dobolnak, úttorlaszolnak, vitatkoznak, szórólapot osztanak, transzparenseket írnak. Nem lehet rájuk nem odafigyelni. Ez is egy buli. Csak komolyan veszik. Kedves kelet-európai barátom. Azt mondják, uborkaszezon van. Nem történik semmi. Nagyon kérlek, ne hidd el Nyugaton a helyzet nem változatlan. Itt keleten van még valami furcsa kábultság. Valami tompa oda nem figyelés. Itt még csak hakni van igazi buli helyett. Ja, és hagyd a fenébe a szűk ANL-s lakásokat, a megalázó várakozólistákat, a reménytelen küzdelmet a protekcióval és a szűnni nem akaró korrupcióval. Ne reménykedj kiutalt lakásban, ahonnan öt év múlva úgyis utcára dobnak. Most még bulizz egyet a hazai gyerekzsúrokon. Aztán hamarosan itt is indul a foglaltház akció.