A Hon, 1863. január (1. évfolyam, 1-25. szám)
1863-01-13 / 9. szám
PEST, JANUÁR 12. Politikai szemle, Pest, jan. 12 (II.) A berlini „Corresp- Stern"mely néha hivatalos forrásból is szokott meríteni, egy érdekes versiót közöl (lásd alább „Ausztria“ rovatunkat) a berlini kabinetnek a bécsi kabinethez intézett bizalmas közleményeiről. A nevezett lap tudósítása szerint is a viszonyok igen komoly alakot öltöttek volt a napokban Bécs és Berlin között, de ezen viszonyok azóta sokat változtak , nevezetesen Thun gróf sz.-pétervári osztrák követ s volt porosz követ megfordulása Berlinben, sokat tett azok feszültségének megszüntetésére. Ezen diplomatának Berlinben létére vonatkozólag azt hallja a „Nordd. Alig. Ztg.“ (Bismark gróf lapja) hogy Thun előterjesztvényei alkalmat szolgáltattak oly engesztelékeny irányú bizalmas közleményeket juttatni Bécsbe, Károlyi és Werther által. Poroszország ellenei részéről könnyen létre lehetne hozni az egyetértést Frankfurtban. A porosz kormány kész a félreértéseket, ha léteznének, kiegyenlítni. Ausztria semmit sem veszítne a „fortiter in relt illetőleg, ha nagyobb tekintettel lenne a „svaviter in modo“ra nézve. A „Nordd. Alig. Ztg.“ ezen közlése után valószínűséggel föltehető , hogy a kibékítés létrehozatalán nagyon dolgoznak mind Berlinben mind Bécsben. Nevezetesen azon államférfiak, kik Berlinben és Bécsban a ,,Kreuzzeitung“-párthoz tartoznak, minden erejöket megfeszítik, hogy megóvják Németországot a Poroszország és Ausztria közti háború eshetőségeitől. Közelebbről érintettük ezen „Kreuzzeitung“ párt programmját, mely szerint ép úgy háborút akar folytatni 1863-ban a democratia ellen, mint háborút folytatott 1863-ban Bonaparte ellen. A nevezett lap programmjának iránya még jobban kitűnik a czikk végéből, melynek tartalma következő : „1863 nem örömév Poroszország és Ausztria egyetértése nélkül. Poroszország egyetértése Ausztriával már magában Németország egysége. Enélkül Poroszország úgy mint Ausztria kiesik a nagyhatalmak sorából, s Németország végre, s tán Poroszország és Ausztria is, elenyésznek a földabroszról. A két német hatalomnak előbb vagy utóbb leendő kibékülését egyébiránt már más oldalról is jelezik. A „France“ mely mint a porosz-osztrák viszály folytán kitűnt, Reehberg gróf kanczelláriájából is értesítteti magát, egy czikket közöl ez ügyben, melynek tartalmáról két távirati tudósítás fekszik előttünk. Egyik sürgöny szerint a „France“ úgy hallja, hogy a delegáltak kérdésében bizonyos a többség, de Ausztria elhatározta, a német szövetség körébeni viszálkodást kikerülendő, azon időpontig halasztani a szövetségi reform foganatosítását, amidőn Poroszország elismerendi annak czélszerűségét. A másik sürgöny szerint a tudósítások megnyugtatók az Ausztria és Poroszország közti viszályra vonatkozólag. Ausztriának gyenge többsége lesz a szövetség gyűlésben, a delegáltakat illető tervére nézve, s azután kijelenti, hogy nem fogja szélsőségig vinni Poroszország irányábani oppositióját. Megelégszik annak constatrozásával, hogy a reformokat akadályozó nehézségek nem tőle erednek, s a reformok végrehajtását elhalasztja, az államok közti meghasonlást kikerülendő. Különben ha csupán Bismark gróftól függene a dolog, akkor a háború vagy béke kérdése komolyabb megfontolást érdemelne, írja a Köln. Ztg.“, de az nem egyedül tőle függ. A porosz nép, — véli az idézett lap, — épen nem hajlandó, amennyiben sajtója után ítéletet lehet hozni, harczias politika folytatására, legkevésbbé pedig a delegáltak terve miatt, amely úgyis összedől magában. De a király egyetértését sem lehetne megnyerni, ily ok miatt, az Ausztria ellen való harczias fellépésre. A konstantinápolyi miniszteri változásról a „Gen. Corresp.“ általunk idézett czikkében kifejtett indokoknak némileg megfelelő újabb verziókról tudósítnak táviratilag. Fuad pasa és Mehemed Ali Kapudán pasa (főtengernagy) Angolország párthívei voltak. A „Patrie“ azonban azt állítja, hogy a „Morning Post“ nem adta elő a konstantinápolyi miniszteri változás valódi okait. Az angol rokonszenvekről ismeretes Fuad és Mellemet Ali pasák eltávolítása a ronai kérdés és a thessaliai határkiigazítás terve miatt idéztetett elő. A „France“ még egy más indokot is említ. Szerinte a szultán el van határozva nem engedni a szerb fegyverszállítmány lezarlásának kérdésében.A konstantinápolyi kabineti változás ezen eszmének kifolyása. A szultán erélyes minisztériumot akar, s maga nagy tevékenységet fejt ki. Párisban hire szárnyalt 9-kén, hogy a védhatalmak elhatározták volna Victor Emmanuel második fiának a görög trónról való kizárását. Ez azonban az „Ind. beige“ szerint kevéssé valószínü. A kizárottak száma máris sok, s ezt még növelni, annyit tenne, mint a görögöket a köztársasági kormányforma elfogadására ítélni, mit ők magok roszaltak, s mit velők együtt Angolország roszal, azon föltételek szerint, melyeket a janiai szigetek átengedésére nézve kitűzött. „Helyzetünkről.“ in. A miket szerző az államjogi kérdésekről, az országgyűlés előzményeiről, lefolyásáról és következményeiről nagy lágyan és langyosan, ködösen és elmosottan, álmosan és színetlenül elmond, azokat már elődei mind többszörösen elmondták, s meg is kapták rá a választ, részint nyomtatásban, részint külön hallgatag minden olvasótól, mert azt tudnia kell szerzőnek, hogy minden egyes magyar embernek külön privát esze is van, amit otthon tart magánál, s nem szokott arra várni, mikor lesz kapható valami új brochure , hogy magának egy pénz ára meggyőződést hozasson a boltból. Egy helyütt tör ki csupán szerző határozottabb haraggal, de ott is megárt vele saját egészségi állapotának, midőn „egy netalán lehető olyan politikának hőseiről beszél, mely a birodalmon kívül álló érdekeknek rendelé alá saját ügyeinket, vagy mely egyik másik fontos tényezőjét, nevezetes elemét a birodalomnak kész feláldozni saját agyrémei miatt;“ erre azt mondja szerző: „ellenszenvemnek egész rohamát ki akarom irányában fejezni, miután vajmi közelről volt alkalmam tanulmányozni hóbortjait és veszedelmeit.“ Itt szerző világosan blaguiroz: mert hogy egy ilyen „netalán lehető“ politika hőseinek hóbortjait olyai közelről tanulmányozhatta légyen, szükségképen vagy kémjének, vagy részesének kellett volna lennie, amit mi, mi,előtt szerző felelhetne rá, helyette is elutasítunk, sőt saját maga ellen védelmezzük. Nem volt biz ön semmiféle tanulmányozója egy olyan netalán lehető politikának, mely valóban nem létezik. Mit csinálnak egy ilyen netalán lehető politika hősei ? Tekintsen ön szét Lengyelországban , Olaszországban , török birodalomban és megkapja rá a a feleletet. — Történik-e hasonlónak csak árnyéka is Magyarországon ? fordul e elő törvényszékeink előtt politikai orgyilkolás ?fárasztják-e magukat a közbiztosság orgánumai összeesküvések nyomozásával; keresnek e titkos nyomdákat lázitó ropnátok miatt ? szerző tanulmányozásai aligha fognak erre egy adatot szolgáltathatni. Ne is szolgáltassanak soha. Megrázó merényekkel izgatásban tartani egy nép hangulatát, könnyű bravour egyes emberektől, de megtartani azt a törvényes alkotmány tiszteletében, még akkor is, midőn e tisztelet nagy áldozatokkal jár, ez nem egyes politikai hősök munkája, uram, ez nem emberi mű, ex erény: egy nemzet erénye! Végül az irodalmra tér át szerző s tudomásra juttat valami kholerikus elégedetlenséget e tárgygyal; de melynek mi az elmondottakból tökéletesen kifejlett diagnosisát nem birjuk feltenni. — Ilomoeopatha Aristidesz: nem tudjuk, mit akar ? Semmi sincs szája ízére, mindent sárgának lát, valódi politikai hypochonder. Mikor a füzetet végig olvasva, letesszük kezünkből, ismét csak ott vagyunk, ahol voltunk. Semmivel nem tudunk többet, semmivel nem látunk világosabban, egész napi utunkat taposó malomban tettük. És így jön egyik a másik után. Mindegyik iparkodik homályosabbá tenni azt, ami világos: gyanút kelteni ott, ahol csak a bizalom gyógyít, s végül az egész helyzetet a szegény journalisták nyakába akasztani. Íme vagy tizenkét programút fekszik már előttünk, és azok közül egyik sem csatlakozik a másik nézeteihez. A közönség sem tudja azután, melyikhez közelítsen? Csak egyet tanultunk mindannyi helyzetünket tisztázó röpiratból , de az is még rhetorikát tanuló korunkból, reánk ragadt reminiscentia. Cicero mondta azt barátainak, kik a Caesar Pompeius harczban pártcsatlakozásra szólitak fel: „quem fugiam? scio ; — quem sequar, nescio . . . .“ J. M. TÁRCZA. Visszatekintés (1863 január.) Itt állok, büszke szivem megalázva, Gyorsan lezúgó életem delén. S mint sik mezőnek szélütött kalásza. A múlt emléke úgy zajlik felém, dán rövidebb az ut, mi hátra lesz még. Előttem egyre fogyton fogy a tér. Agyamban kelnek váddal terhes eszmék, „Szólj, mit tevél?“ e szó csak visszatér, S melylyel magamban megnyugvám elbizva, Rendülni érzem mostan a hitet. Időmben ah! — mely nem tér soha vissza — Csak érzésim valának, semmi tett. Éreztem én; — de semmit nem tehettem, S egy tettel minden érzés föl nem ér, Suhanj, suhanj el gyász idő felettem, Hogy ne piruljak gyöngeségemért! Érzékeimnek nem volt sok salakja ; Mert mint a rét-tűz, mely termékenyít úgy égé szivem; — a lángokra rakva Hó vágyait, magas reményeit. Szerettem én, — és forró volt szerelmem; Lángoltam én, — s a láng az égig ért, Daloltam én, — s ki álla annak ellen ? — De nem szenvedtem még honért, hitért! ! Szerettelek, hazám, szent Magyarország ! ra néztem fátylos czimered ! S a cor zászlód, remélve viszahozták : Szíemben az örömköny megeredt. Mig íen lobogva égé annyi oltár: Házamban is egy kis mécs lángola, S oltártüzemnek szent képe te voltál Imáim tárgya nagy jövőd vala! S szerettelek, hazámnak drága népe, Te, tévedésben is nagy és nemes! De annyi vész küzd napod ellenébe !^mtaadjam sokszor bnow baldno lehess ! Sokszor viraszték, kérdve néma gondban: „Mi lesz belőled?“ mind ez irányt vetett. — De megmutatni szivem mire dobban: Nem dobhatom oda az életet! Vajh ! lefizettem-e érzésim árán Mivel jövődnek, oh hon, tartozom ? Vajh! elég volt-e, hogy szivem kitárám S vér helytt dal öm le érted, szent hazám! S ha vénülök, ha szivem hidegebb lesz......... — Nem ! Hozzád soha ki nem hül e szív ; Kigyúl síromból is, a legszentebbhez, Szent haza, hozzád, élve-halva hiv ! Szász Károly. Szláv mozgalom és pánszláv törekvés Magyarországon, ii. Áttérek a pánszláv törekvések azon czéljára, mely minket magyarokat leginkább érdekelhet, s mely czélok épen nemzetünk ellen hazánkra irányozvák, kimutatandó, a következményeket a melyek ezekből reánk háramolhatnak, s ni üdvös, mi rósz hatást idézett elő. Minden politikai propagandának csak úgy lehet, biztos alapja, csak úgy lehet biztos jövője, ha az a democratiára támaszkodik, innen nyeri erejét itt legjobban terjeszkedhetik, mert ez minden politikai principiumok között a legnagyobb, legszélesebb, a legnépesebb regio, ha egyébbiránt a felállított propaganda combinativ jövőjét alkotásának czélszerütlensége, vagy kivihetetlensége össze nem roskadtatja, így a pánszláviszmus is mint propaganda, magyar hazánkban a legszélesebb alapra építkezett, a democratiára, de erre különben is kényszerültség vezette, miután az eszme keletkezésekor, de méginkább fejlődésekor egy párthivet sem, vagy igen igen keveset talált a magyar aristocratia között, miután ez, a szláv írók gúny óra szerint, par force magyar eredetű akar lenni. A magyarországi felső megyék szláv ajkú népe között megkezdődött a propaganda terjesztése, a legczélszerűbb és leghelyesebb eszközökkel, a néptanítók, községi elöljárók és lelkészek által. A siker annál biztosabbnak mutatkozott, mentül kevesebb gátat gördített a tévtanok ellenébe a nép szánandó tudatlansága. De a vas következetesség most is bebizonyítá: mennyire megboszulja magát a szellem, ha felébred, midőn azt önmaga ellen akarja felhasználni, saját előnyére. Fejtegetésem folytán később erre visszatérek. Legelső feladata volt a pánszláv elem terjesztőinek honunkban, a felső magyar tanintézetek zsendülő ifjúsága között egyleteket hozni létre, melyek a szláv irodalom ápolására hatottak. Ezen magában dicséretes czél köpenye alatt saturáltattak az ifjak utópiákkal, melyeket magukkal kivive a tanintézetekből, fanatismus által mindent elutasítottak maguktól, mi a magyarságra a legkisebb vonatkozással is lehetett ; s a legtöbb esetben megtörtént, hogy a magyar alapítványok jótéteménye által szerzett tudományt és műveltséget a legszívósabb eréllyel felhasználták ellenünk. *) Kikerülvén az intézetekből a pánszláv befolyás alatt férfiakká vált ifjak a megválasztott pályatéren foganatosítani kezdék politikai nézeteiket, s mentői szorosabb érintkezésbe jöttek állásuknál fogva a néppel, annál nagyobb eredmény mutatkozott működésükben. — A néptanítói és lelkészi tiszt betöltése körül legegyenesebb az érintkezés a néppel, s a hivatottak még azon élénben is részesültek, hogy a nép közül, eredvén az egymáshozi bizalom szilárdabb lehetett, mint más körülmények között leendő. S ez úgy hiszem bizonyitgatásra nem szorul, mert ezredévek óta áll s a történelem bizonyítja „hasonló hasonlót keres“, s egyenlő viszonyok társadalmi közös teher vagy előny egyesiti az embereket, s mély igazságot rejt magában Toquevillenek eme mondata: „La pauvreté ainsi que le malheurs ontes mellieurs garons d’égalité que Ton conmasse parmi les hommes( **) Legtermészetesebb és legelső következménye jön a néppeli érintkezésnek, mely fanatikus őrültséggel rajzolá a rabigát, melyben Szlavia szenved, a bizalom, mellyel a saját osztályából kiemelkedettek iránt viseltetett a szláv nép. A visszaélés, mlg a nép bizalmát kiaknázta, rémséges alakot öltött, s megfeszített erejét oda irányozta, hogy gyűlöletet idézzen elő első sorban a nemesség iránt mint a mely kaszta par excelence elnyomója a szláv nemzetiségnek. Ezen gyűlölet egyrészt megfogamzott a nép kebelében, s a rajongásig fokozódott a panszlavismus apostolainál. Innen magyarázható, minő jelentékeny befolyással van a nép kedélyének vezetésére a lelkész a néptanító, s a félművelt községi elöljárók, s a volt földesuraságnak, vagy egyáltalán a nemességnek kötve hisznek, kétségeskednek szavaikban, s a legigazabb indokolás ellenében is keblükben rejlik a méreg, mit sikerrel oltottak az álpróféták szivükbe: „ne higyj az urnak.“ De hála az égnek, az eseménynek lánczolata csak igen keveseknél hagyta meg e bizalmatlanságot, és épen a magyar nemzet ellen felhasznált indokok vezették a szláv népet arra, hogy a bizalmatlanság csökkent; mert a tények szigorú logikája kényszerité őket tapasztalni: hogy ¥) Hodzsa M. liptósz -miklósi szláv lelkész a Teleki- Rothféle alapítvány segélyét élvezte. **) Toqueville Alexis : De la Democratie en amerique. T. I. p. 24. a magyar nemzet épen úgy fölkarolta a szláv népeket, mint saját vérének lealázott részét, midőn az 1848-ki IX. törvényczikket megalkotó. Más oldalulag is igen nagy tevékenységet fejtett ki a panszlavismus s épen e téreni működése az, mely talán akaratlanul eláruld a tévutat, melyen haladva leszorítani igyekeztek mindent mi a magyarság bélyegét magán viseli. Majláth Béla, Belgrád, jan. 10. Ez időben a beszéd tárgyát leginkább azon commissio képezi, a mely a stambuli conferentia határozata következtében a vár térségét,s ennek a városházi viszonya szabályozását eszközölné. A conferentia határozatai következtében a város török-zsidó része lerombolandó volna, a porta kötelezte vén megvásárolni az e tájon fekvő szerb alattvalók házait és köztelkeit. A conferentia másik czélja, hogy a vár déli része oly állásba helyeztessék, miszerint a város ne legyen miatta folytonos rettegésben. Egyes hatalmak már ki is nevezték illető biztosaikat, s most csak azok összejöttét várják, hogy a bizottmány megkezdje működését. A commissio összejöttét sejteti a törökök azon tette, hogy kezdik a városban fekvő vagyonukat eladni. Mindenki azt hitte, hogy a török háztelkek olcsók leendnek, de a törökök azon hiszemben lévén, hogy a tavaszra visszajönnek, kétszer nagyobb árt követelnek telkeikért, mint azok bombáztatás előtt eladhatók voltak. A fegyverek legnagyobb része már Szerbiában van, ha nem csalódom a szerb újságban nyilvánosan mondatni fog köszönet Románia kormányának, hogy e fegyverek átbocsájtását nem gátolta. A bécsi lapok szemléje. Agyarkodás az erdélyi vasút ellen. Az „Ost-D. Post.“ nem tagadhatja, hogy a belga Bischoffsheim bankárház megnyerésével, a várad-kolozsvár-brassói vasút felépítésre szükséges tőkék, biztosítva vannak; előhozza azonban az ezen vonal ellen mondva csinált ellenvetéseket, állítván,hogy Bécsből, Pestről, nem Váradon, vezet át a legrövidebb út Erdélyben ! Tudva van, hogy a centralisták Erdély alatt Szebent értik, s ily geográfia mellett, csakugyan nem Várad és Kolozsvár annak legrövidebb útja. Azonban Erdély és Magyarország keleti részének életkérdéséről, nem pedig Szebennek az egész ország rovására eszközlendő emeléséről van szó. Az „Ost-D. Post“ továbbá paródiázza Károlyi György gróf beszédét, mondván : „Ha mi ezen kérvény tartalmát figyelemben vesszük, ezen beszédnek tulajdonkép így kellett volna hangzani. „Mi, magyar mágnások, akik nem voltunk azon helyzetben, hogy 1861-ben a magyar képviselők házának feliratát, a mágnások táblájának voluma által paralláltuk volna, óhajtjuk, hogy nekünk az erdélyi vasút építése megengedtessék. (Az „O.D. P.“ eddig mindég dühbe jött ha a bécsi urak háza, a Reichsrath követek házának „liberális“ határozatait elvetette. Magyarországban pedig azt szeretné, ha a nemzet képviselőinek ünnepélyes nyilatkozatát, a csak saját személyüket képviselő főrendek, a centralisták kedvéért, mindanyiszor viszautasítanák! Ilyen a bécsi liberalismus következetessége.) „Igaz —folytatja továbbá a trón elő Újdonságok. Codificáló bizottmányi tagokal —• mint a „F.“-írja a következő egyéneket terjesztette fel megerősítés végett országbíró önmaga: I sö osztálya kereskedelmi s váltótörvénykönyv szerkesztésére: Zsoldos Ignácz elnök; bizottmányi tagok: Szabó Imre, Szinovácz György, Ráth György, Ybl Lajos, Lónyai Menyhért, Trefort Ágoston, Széher Mihály, Manó és Fuchs Rudolf. II-dik osztály, a büntető törvénykönyv- és eljárásra tervet készít; elnök Fábry István; tagjai Olgyay Titus, Fabinyi Theofil, Makovicz Ede, Szokolay. IlI-dik osztályban a polgári törvénykönyvet készítő bizottmány tagjai: Horváth Boldizsár, Tóth Lőrincz. IV-ik osztálynak feladata a nyilvánosság alapján nyugvó perrendtartást dolgozni ki. Ez osztály tagjául Szabó Miklós szombathelyi ügyvéd van kiszemelve. Azon pestvárosi küldöttség, mely a lipótvárosi bazilika ügyében ö eminentiájánál Esztergomban tisztelkedett, már visszatért, mégpedig kedvező eredménnyel. A hy-primás ugyanis az ezen bazilika továbbépítésére rendezendő sorsjáték tervét helyesnek találta, s csak azt óhajta, hogy a legkisebb nyeremény 50 írtra tétessék. A küldöttség a tervezetnek ez értelemben teendő megváltoztatására kéretett föl. Ő eminentiája egyszersmind kijelenté, hogy az engedélyt ő Felségénél, személyesen szorgalmazandió, úgy szintén minden befolyását latba vetendi arra nézve, hogy a jótékony sorsjátékban a haza lakossága minél nagyobb mérvben vegyen részt. — A bécsi „A. Corr.“ ismét felújítja azon hirt hogy 0 Felségeik az idei farsang egy részét Budán töltendnék. — Császár Ő Felsége a vág-királyfalvi leégett község legszegényebb tűzkárosult lakosai közötti kiosztás végett 600 ftot adományozott. A magyar légióról az „Ind.“ azt irja, hogy újonnan alakult s 900 főre megy ; a „Gen. Corr.“ pedig azt irja, hogy nem sikerült a légió újra szervezése,s az olasz kormány kijelentette volna a központi magyar igazgatóságnak, hogy az emigratio rendelkezésére már több pénzt nem adhat. — Melyik igaz a kettő közül ? — Gr. Károlyi György fiairól egy bécsi lapban az a hír volt közölve, hogy Svájczban mulatván, az olaszországi magyar légióba léptek. A „Wanderer“ pesti levelezője most azon hírt biztos kutforrásból alaptalannak nyilvánítja. Az ifjú grófok csak Genfben tartózkodó anyjukat látogatták meg és időtöltésből utaztak Olaszországban. sr: A „Bihar“ szerkesztője Györffy Gyula, lapja legközelebbi számában kijelenti, hogy az „újév napján“ czimü czikkért közcsendháboritás bűnével vádoltatván, katonai törvényszék elé állíttatott, s a lap szerkesztésétől felfüggesztetett, minek következtében a lap szerkesztését ideiglenesen a kiadó tulajdonos, Hollósy Lajos fogja kezelni. — Lúgosról írják az „O—g“-nak, hogy az ottani dal- és zenegylet f. hó 4-kén gyűlést tartván, Szende Béla elnök, és Wusing Konrád alelnök újra megválasztattak. Ábrányi Kornél és Mosonyi Mihály ismert zenetudósaink pedig tiszteletbeli tagokká választattak. Egy bevándorlóit s a magyarság iránt ellenszenvvel viseltető tag inditványozá, hogy az egylet jegyzőkönyvei ezentúl a magyar nyelv kizárásával egyedül németül vitessenek, azonban kisebbségben maradván, indítványát kénytelen vala visszavenni. Az egyletnek jelenleg 178 tagja, s 2222 ft 25V2 kr vagyona van, s iskolájában a múlt év 34 tanuló nyert oktatást, közölük ingyen. Rablások. Múlt hó 29 és 30-dika közti éjjel a pócspetri templomból a kelyhet és a szentségtartót elrabolták. A tettesek még nincsenek fölfedezve. Inánd és Iomorog között pedig négy rabló egy sütőlegénynek állotta útját, s elrabolták tőle 80 darab zsemlyéjét, fokosaikkal érzékenyül megütlegelvén a jámbort. — A „Magyar Sajtó“ január 8-ai számában e sorok olvashatók : „Az egyetemi dalárda felöl nem igen szépet hallottunk. Közelebbről egy ifjú orvosnövendék halálával a szülök távollétében az elhunytnak barátai fölszólitották a dalárdát, hogy pályatársuk temetésén ént keljen. A dalárda érdemes tagjai ingyen nem vállalkoztak és pénzt követeltek stb. — Kötelességemnek tartom ezennel kinyilatkoztatni,hogy e hiv alaptalan, s hogy az elhunytnak egyik barátja a temetés napján délelőtt fordult hozzám, midőn kérelmének teljesítése már merő lehetetlenség volt, midőn tehát az illetőknek kijelentem, hogy nem válik becsületükre, saját hibájuk elpalástosára, vagy talán egy két illetéktelen személy meggondolatlan nyilatkozata folytán egyletünk jó hírét megtámadni, egyszersmind tisztelettel felkérem a „Magyar Sajtó“ háromcsillagos újdondászát, hogy téves közleményét helyreigazítsa, és máskor óvatosabb legyen oly testületet sértő hírek felvételénél, mely nem csak hogy eddig pénzért nem működött, hanem alapszabályaiban kifejezett nemes hivatásához ragaszkodva, egyházi, egyetemi és egyéb jótékony czélokra minden felszólíttatásakor közreműködött, és az elhunyt egyetemi polgár iránti kegyeleti kötelességét is az illetők elkésése nélkül bizonyosan legszívesebben teljesítette volna. Windt Mór az egyetemi dalegylet elnöke. — Sopronyi Tódor a nemzeti színháznak több év óta szorgalmas színi ügyelője f. hó 8-án meghalt. — Míg idehaza hölgyeink közül sokan, kiknek ízlése a divat dolgában a nádnál is igadozóbb, levetették a szép ősi öltönyt, addig Bukarestben — mint az „Alföld“nek írják — több román hölgy készíttet magának magyar ruhát. — A duna-gőzhajózási társulat— a „Független“ értesülése szerint — ez évi tavasszal Pest és Bécs között oly gyors hajózást léptet életbe, hogy a gőzösök csak a főbb állomásokat, Pozsonyt, Komáromot, Esztergomot, és Váczot érintenék, a többi állomások közti közlekedés pedig kisebb gőzösök által tartatnék fenn. Idő, pénz és kényelemben mindenesetre nagy nyereség, és eléggé nem dicsérhető épen most, midőn a közönség kényelmével mit sem törődő vasúttársulat Pest és Bécs között még a gyorsvonatok járását is megszüntette. A pestisről, hivatalos adatok nyomán írja a zágrábi újság, hogy nem létezik, hanem a Bosniában gyakran előforduló lépmirigyes esetek következménye volt az, hogy ezen bajban elhullott szarvasmarhák húsa nyilvánosan kivágatván többen megbetegedtek s meg is haltak tőle. A Bosnia felöli határszélen táviratilag elrendelt határelzárás megszüntettetett, a helyszínére kiküldött vizsgáló katonai főorvos jelentése következtében. = Himlő. Mind fővárosukban, mind a vidéken sűrűén fordulnak elő himlőzési esetek, és pedig nemcsak gyermekek,hanem meglett egyének is meghimlősödnek; tudunk esetet, hogy egy szoptató anya csecsemőjével együtt meghimlősödött. = Farkas-harcz. Mint megtörtént esetet közli a „M.“, hogy O. Ö. szolgabiró Ivád és Nádujfalu között a napokban déli 12 órakor egy farkas által támadtatott meg oly dühösen, hogy a nevezett csak hosszas önvédelem, s ritka lelki bátorsága által menthette meg életét. Miután fegyvereit már mind kisütötte, s a vád annál keményebben intézé meg támadásait, puskatusra kapott s azzal veré agyon a dühögő vadat. Mint mondják, midőn felbonczoltatott, belei egészen kiszáradtak valának. — Bécsben a napokban párbajra kelt két katonatiszt, egy százados és egy főhadnagy; fegyverül a kardot választották, s az lett viadaluk vége, hogy a főhadnagy három halálos szúrással összerogyott, s rövid idő múlva meghalt; a kapitány is súlyos sebet kapott. Szerkesztői nyílt posta. D.Vecse Cs urnák. Jobb ahhoz most nem nyúlni. Károly-Fehérváron. A magánylevelet köszönjük, a másik elkésett. Szegszárd. R. 1.-nek. Bocsánat, hogy közleményét most nem adhatjuk, majd a későbbieket. Szerep: K. A. Nagyon köszönjük a küldeményt. Szép lesz aláírni, mi lesz annak a vége ?