A Hon, 1863. április (1. évfolyam, 74-98. szám)

1863-04-08 / 79. szám

Varsóból igen érdekes közleményt olva­sunk a „Köln. Zrg“-ban. Eszerint Wielopolski állása mind tarthatlanabbá válik, mert nem sike­rült neki, hogy a nemzet mérsékeltebbjeit­­ a kormán­nyal kibékítse. Még más is járul hozzá, hogy az őrgróf bukása mielőbb bekövetkezzék. Ez Francziaország változott magatartása a föl­keléssel szemben. A fegyverletétel elrendelésére a franczia kormány adta volna a tanácsot a köz­ponti bizottmánynak azért, hogy a demokrata vezetők mérsékelteknek adják át a szerepet, kikhez mind a nemesség, mind a föld népe tömegesen csatlakoznék. — Zamoyski Lász­lót, KoSciesky (Sefer pasa) Branitzkit s má­sokat neveznek uj vezetőkül. — Mennyiben van az ügyben érdekelve Napoleon hg. levelező nem meri határozottan megmondani. A varsói bizottmányban a mérsékeltek nézetei érvénye­sülnek franczia tanács folytán s igy azok is el­válván végkép a kormánytól, mi által Wielopol­ski rendszere önmagától összeomlik. Meglehet, a franczia kormány oly állapotot akar előidézni Lengyelországon, mely a Sándor czár által kilá­tásba helyzett amnestiát lehetővé tegye’; de az is bizonyos, hogy ez által a mozgalom a mérsékel­tek hozzájárulása folytán belteriben csak gyara­podnék. Nagyon föltűnik Varsóban Czartoryski hg jelenléte Stockholmban, melyet összefüggésbe hoznak azon igyekezettel, hogy a felkelés ten­geren kapjon fegyvereket; ezen expeditiók in­tézőjének Czartoryskit mondják. Ily körülmé­nyek közt senkit sem fog meglepni, ha orosz kor­mánykörökben s közvéleményben egyaránt Len­gyelországnak a birodalomtól elszakasztását, il­letőleg annak tervezését Francziaországnak tu­lajdonítják. Konstantin nagyhű palotájában 30-án éjjel hosszan tartó tanácskozás folyt a fölött, mit kell­jen a jelen körülmények közt odahaza és kifelé cselekedni. A helyzet igen komoly. Ha valószínű is, hogy az öszpontosított nagy katonai erő a föl­kelést néhány hét alatt elnyomja, ez még csak katonai nem pedig politikai részét oldaná meg a kérdésnek. „Czas1l megczáfolja azon hírt, mintha a csapatvezérek letetetnék embereikkel a fegy­vert; a tények ellenkezőjét bizonyítják e hírek­nek, melyeket hivatalos porosz lapok terjeszte­nek. Ellenkezőleg a régi tartományokban most kezd éledni a mozgalom, s az elesetteket ezren pótolják. \ o >•, / sádatu it&xi £ 9kl Ugyane lap irja, hogy Szavel és Paulewitz kerületekben kitört a mozgalom ; még a parasz­tok is fegyverhez nyúlnak. A fölkelés egész a porosz határig terjed s a poroszok rögtön küld­tek lovasságot, gyalogságot és tüzérséget Klai­­pedába és Memelbe, egy orosz zászlóalj is sie­tett Zarskoje Seloból a fenyegetett közlekedés ffnntartására. Szintén a „Czas“ említi, hogy Wiersbins­­ki egy felkelő csapattal Bessarabiába nyomult volna. Czieszkowski ezredes csatajelentése Ka­­mykból 29 röl így hangzik: „Mart. 27 én Radoszewicze mellett össze­ütköztem Pisanello őrnagygyal, ki két század gyalogságot s egy sotm­a kozákot vezényelt. A harcz 3‘/a órán át tartott. Az oroszokat előbb Kielczyglowyból kihajtván a rzazniai mocsárok­ba szorítottam ; 28 halottat s 3 kocsi sebesültet hagytak a csatatéren. Lövészeink, kiket Skalski százados vezetett, szerezték meg a győzelmet. A nap hőse Niemojowska úrnő, ki az elesett ka­szás kezéből kiragadva zászlónkat, azt megmen­­tette.“ Krakói hírek szerint az osztrák politika a lengyel mozgalommal szemben teljesen megfor­dult. Krakó házait orosz denunciatiók alapján egyre-másra kutatják, hogy fegyvert, lőszert, vagy gyanús egyéneket találjanak. A határzárt is sokkal szigorúbban kezelik. Legújabban két elfogatásról írnak a lapok, melyeken nagyban megütközött a közvélemény; egyik Erlach svajczi alezredes, ki a Svajczban több lengyel bizottmányt képviselt, mint megha­talmazottjuk ; a másik Kruszewski belga tábor­nok, ki több év óta nyugdíjazva él Krakó mel­letti jószágán. Az utóbbinak szemére vetik, hogy a szabadcsapatok szervezésében tevékeny részt vett volna. Langiewitz, mint a távirda jelentette, meg­érkezett belebbeztetése helyére Tischnowitzba, hol a kerületi hivatallal szemben két csinos szo­bát bútoroztak be számára. E kis helységben, becsületszavát adván, hogy minden forradalmi összeköttetéstől tartózkodik, teljesen szabad. Pustowojtow urhölgy hasonló szóadás mel­lett szabadon bocsáttatott; egyelőre Prágába ment, hová egy öreg szolgáját, ki a táborban már körülötte volt, magával vive. Onnét hihe­tőleg szintén Tischnowitzba menend. A lengyel nemesség nagy diplomatiai te­vékenységet fejt ki. Sangusko galliciai herczeg Zamoyski László javára működik Londonban. Dzyalinski és Mycielski grófok Parisba mentek Posenből dip]. küldetésben, hogy Czartoryski László lget támogassák, ki a legközelebbi idő­ben többször volt kihallgatáson a francziák csá­száránál. Czartoryski Szilárd Stockholmban mű­ködik a fölkelés javára. Párisban Napoleon hg és Walewski által akarnak hatni a császárra. Walewski gróf több lengyel családdal rokon, anyja Lonczynska­ j Qy j .(ötfosal jlanaisen­ A mozgalomra vonatkozó következő táv­iratok érkeztek : Krakó, ápr. 5. A mai „Czas“ jelenti : Az olkaszi kerületben csekély összecsapás volt, melynél egy kozákcsapatot tettek tönkre. A kra­kói kormányzóságban új jól fegyverzett csapat alakult Griegowitz ezredes vezérlete alatt. Egész Litvániában üldözik, nyugtalanítják az apró föl­­kelőcsapatok az oroszokat. Legerősebbek a föl­­kelők Zmidsi kormányzóságban. Maidell tbnok Kownóból Polengenbe nyomult, Kownóban Si­chaczeff váltja fel. Wilno vidékén az oroszok 70 a fölkelőkhöz csatlakozott fiatalt, köztök két leányt megöltek, s a majort fölégették. Kownó­ban az oroszok Korewa fölkelővezért agyon­lőtték. Jrosinox Krakó, ápr. 5. Egy állítólag 2000 főnyi fölkelőcsapat a sklanyi határőrséget megtámad­ta; 10 kozák menekült, 2-öt agyonvertek. Teg­nap Olkusz és Skala körül orosz csapatokat öszpontosítottak, hogy ezen fölkelőket megtá­madják. — Ma élénk kis puskatüz hallatszott Krakóban a határ­ felől egy órán keresztül. Be­fejezésül négy ágyulövés dördült. — A „Czas“ azon hite, hogy tegnap 6 lefegyverzett oroszt hoztak Krakóba, valótlan. Kr­akó, ápr. 6. Sklany határőrség meg­támadása folytán, a megrohanó fölkelőkre teg­nap orosz gyalogság tört; 18 sebesült 35 egész­séges fölkelő 19 lóval Kolylonyba vonult krakói területre. Az oroszok visszahúzódtak; 200 föl­kelő, köztök 40 lovas a határon tanyáz. — Do­brzenski cs. őrnagy magánszolgáját megtámad­ták, két késszurással megsebesiték s pénzétől megfosztották. A tettesek elfogattak. Lemberg, april 6. Magántudósitások szerint, Kiewben, hol három orosz tiszt agyon­lövetett, és a sajátképein orosz tartományokban nagy izgatottság uralt. Rzewuski hadosztá­lya Volhyniaból gyorsmenetekben Oroszország bensejébe indíttatott. Vidéki levelezések. B. Csaba­, april 1-én 1863. Köztiszteletben állott s nemrég örök nyu­galomra helyezett Kovács kanonok halála óta a megürült kath. lelkészi állomás betöltése körül két kérdés tartó lakosságunkat feszült érdekelt­ségben: a patronatusi jog, s az utódnak személye. Midőn B. Csaba magát 1845-ben földes­­uraitól örök időkre megváltotta, az azok által a h­elyb. kath. egyház fölött eddig gyakorlott patro­natusi jog egyéb jogokkal együtt a város birtokos­ságára szállott, minélfogva azon anomália állott be, hogy egy túlnyomólag evangélikus lakosság a kebelében élő kisebb kath. egyház fölött pártfo­­gólag szerepelt. Az ebben rejlő elvi kérdést a két fél között eddig uralkodott türelmes és méltányos viszony miatt bonczolni senkinek eszébe nem jutott. Boldogult Kovács kanonok ur a vallá­sos türelem és polgári egyetértés keresztény pél­dányaként élt közöttünk, a város pedig a kath. egyház ügyeibe soha távolról sem avatkozván, ko­ronként előállott anyagi szükségeinek fedezésére mindenkor bőven adakozott.De az anomalia csak anomália maradt, s bár 18 évig szendergett, a je­len papválasztást megelőzőleg végre annál in­kább fel kellett ébrednie, minthogy az általánosan óhajtott egyéniség megválasztása ama jog meg­szünése esetén koczkáztatottnak látszik. Az elv és érdek küzdelmének e tömkelegéből aként ha­tározott városi közgyűlésünk kibontakozni, hogy 18 évi bőkezű segélyezéseinek jutalmául ez egy­szer és utólszor papválasztási jogával élni akar, de a választás megtörténte után azonnal érteke­zésbe kész állani az illetőkkel, hogy e jog és te­her oda szállíttassák át, hova az elvileg tartozik. És épen intelligentiánk katholikus része követelte legerélyesebben, hogy a város , mint pártfogó, papválasztási jogát ez alkalommal még gyako­rolja, és viszont az evang. rész sürgeti legin­kább, hogy azontúl pártfogói tiszte alól felmentes­sék. Nem szép példája-e ez a kölcsönös bizalom­nak, és egymás jogai méltánylásának?! Az evan­gélikus rész, azon elvhűséggel, melyet saját ön­­kormányzata iránti ragaszkodásában tanúsít, kész m­ások önkormányzatát is nemcsak tiszteletben tartani, de áldozattal is előmozdítani. A papválasztás ma tartatott meg. A n.­vá­­radi püspök ö mliga által kijelölt Po­d­b­ratz­­ky és P­é­k­y tisztelendő urak közül csaknem egyhangúan az utóbbi, elhunyt kanonokunknak huzamos ideig volt segédje választatott meg, ki­nek az egyház szolgálatában eddig kifejtett buz­galma, s a szegények és szenvedők irányában ta­núsított keresztényi részvéte az egyházat biztosí­tani látszik, hogy benne hű és gondos lelkipásztort nyert; mindenki iránti nyájas, barátságos, egye­nes lelkülete pedig a lakosság egyetemét nyug­tatja meg a felől, hogy a felekezeti egyetértésnek megdicsőült elődje által ápolt és nevelt fája az ő idején virágozni, gyümölcsözni fog. Vetéseink szépen díszlenek, a gabonaforga­lom igen lanyha, egyéb kereskedésünk is csak alig teng, de bukás — üzletembereink soliditásá­­nál fogva — tudtommal még nem igen került elő r. 1. A­u­s­z­t­r­i­a. ■_ BOCS, ápr. 1. (Értekezlet Arese gr. és Metternich hg közt.) Erről írják Bécs­­ből a „Köln. Ztg.“-nak, hogy az Olaszország és Ausztria közötti kiegyenlítés forgott szóban. Mint mindig, most is a franczia császár tartja kezében az alkudozás szálait s újból Olaszország elisme­résére akarná birni Ausztriát. Azt állitják, Ausz­tria nem vonakodnék bizonyos föltételek alatt elismerni Olaszországot; hogy ezek közt első, miszerint Olaszország lemondjon Velenczéről,ter­mészetes. Nem tudhatni, eredményhez vezetnek-e e kísérletek; minden­esetre figyelemre méltó, hogy Bécsben szólnak a tárgyhoz. Ausztriára néz­ve mindenesetre fontos, ha Olaszország azon perekben mond le kötelezőleg Velenczéről, mely­ben az osztrák kormány a statútumot kiadni szándékozik.­­ A lengyel ügyben valószínűnek tartják, hogy Oroszország utóvégre is hajlandó lesz alkotmányos alkirályságot hozni létre. Fran­cziaország a független királyságra vonatkozó terveit csak elnapolta. A béke föntartását való­színűnek tartják, de nem bizonyosnak. Bécs, april 5. (A lengyel kérdés feletti diplom­atiai tárgyalásokról) a „Gen. Corr.“ a következő hivatalos közle­ményt hozza: „A lengyel kérdést illetőleg egy­másnak merőben ellent­mondó táviratok jönnek mennek. Jó lesz e tárgynál nem téveszteni szem elöl, hogy a kormány oly ügyben, mely körül már maga a forma is roppant fontossággal bír, nem adhat szakadatlanul felvilágosításokat arra nézve, valljon amaz álláspont, melyről a távira­tok szólnak, az igazi-e, vagy már elévült. Ami Angolország állítólagos erélyesebb fellépését il­leti, nem fölösleges megjegyezni, miszerint Pal­merston 1. határozottan békésebb szellemű be­széde későbbi napokból való, mint az ellenkezőt állító hírlapok közleményei. Mi egyébiránt bíz­vást állíthatni véljük, hogy azon közös diploma­tiai lépések iránt, melyekre nézve okvetetten lé­teznek támpontok, még függőben vannak az al­kudozások.“ A „G. Corr.“ alaptalannak nyilvánítja a „La France“ azon közleményét, mintha Orosz­ország ridegen visszautasította volna a lengyel ka­­tholikusok érdekében Ausztria részéről tett lépé­seket. Nem is olyan alakban tette erre vonatko­zó lépéseit Ausztria, hogy ezeket vissza lehetett volna utasítani. Mindazáltal a „Nord“ azon állí­tását, hogy nem is tett ilyetén lépéseket Ausz­tria, szintén hibásnak mondja a „G. Corr. azon megjegyzéssel, miszerint „Szent Pétervárott tö­kéletesen meg lehetnek arról győződve, hogy Ausztria hivatva van, sőt köteles a lengyelor­szági katolikusoknak pártját fogni.“ Turinból meg arról volna értesülve ugyan­csak a „G. Corr.“, miszerint Ratazzi, ki jelen­leg a király megbízásából van Párisban, több sikerrel térend vissza Turinba, mint Arese gr. s hogy a minisztériumba visszalépése fő feltéte­­lekép azt kötötte volna ki , miszerint Ausz­triával loyális viszonyba lépjen az olasz kor­mány. Berlinből írják, hogy Párisból táviratilag érte­sítették az ottani államminisztériumot, miszerint a király élete ellen összeesküvés van készülőben, mely a legnagyobb elővigyázatot igényli. Okai politikai természetűek. A ministerium jelentette a királynak, ki szintén kapott már figyelmezte­tést Párisból. Való-e a veszedelem, vagy csak szinpadra van hozva, hogy a király határozataira befolyást gyakoroljon, tudni nem lehet. A „Köln. Zig“ nagyon gyanúsnak tartja azért, mert poli­tikai természetűnek mondják, miután a német természet idegen a tervszerű összeesküvésektől, melyek király gyilkosságot szándékolnak. Törökország. (Fegyverkezés.) A porta nem csak mozgósítja csapatait, de fegy­verkezik is hatalmasan. Egy török lap, melyről azt hiszik, hogy nem megy a birodalmon kívül, határozottan állítja,­ hogy a kormány 144000 em­bert állít föl Bolgárországban a Duna mellékén. Ez a legtöbb, mit Törökország rendes csapatok­ban kiállítani képes. Már előbb 112 nem teljes zászlóalj állt Rumeliában , most az egész had­osztályt a Balkánvonal mellékére küldik. Főha­diszállás Sumla. Az emberek fejőket törik, mi lehet e tömeges csapatmozgalom oka. — Sokan Szerbiára, mások meg épen a lengyelekre gon­dolnak, kiket a Porta segíteni akarna. Az emi­­gratió kap pénzt és jó szót eleget, hogy az oro­szok ellen a harczot folytassa. Olaszország, Túri­n, mart. 31. (A r­e­­se gróf hívei) melyeket Párisból hozott, a mennyiben az olasz-franczia viszonyra vonat­koznak, a legjobbak. A császár egyébiránt a római kérdésben nem szándékozik változtatni politikáján; még IX. Pius halála esetére sem le­het a franczia seregek el­vonulására számítani. Párisban föntartják Drouyn politikáját. Mindent el akarnak követni franczia részről, hogy a pápa kibéküljön Olaszországgal mostani területében s eszerint Olaszország Rómáról lemondjon. A pá­pa halálára gondol s intézkedett, nehogy hosszas interregnum következzék, így a kilencz napi gyászszertartást, mely előtt különben a pápa­­választást nem kezdik, kettőre szabta meg. Túr­in, apr. 1. (A király, Garibal­­d­i.) F. hó 12-én Bolognába utazik a király, egy ideig közép Olaszországban szándékozván szé­kelni ; s ennélfogva nem valószínű, hogy az uj országgyűlési ülésszak máj. 1-én fogna megnyit­­tatni. — Garibaldit a legközelebbi két hét foly­tán a trescorei fürdőbe várják. Francziaország, Páris, april 2. (A „Nord“ az orosz s­ecundoge­nitúrá­­ról. Diplomatiai alkudozások. L­e­­dochowski kiutasittatása K­r­a­k­ó­­ból. Napoleon hg. útja. Tanski röp­­i­rat­a.) A „Nord“ azt írja, hogy a Leuchten­berg hg lengyel királyságára vonatkozó terve Francziaországnak diplomatiailag nem formu­­láztatott. A „Köln. Zig“ erre azt mondja, hogy az ő tudósítója is csak szóbeli közlést említett s hozzátéve, hogy a kérdés embryóban maradt. — Az orosz czártól engedményeket várnak a lengyelek számára. A dipl. alkudozások folynak, s szó van egy a császár által Napoleon herczeg­­hez intézett sajátkezű levélről. A „Patrie“ meg­ütközését fejezi ki az osztrák kormány azon eljá­rása fölött, hogy a 75 éves Ledachawski János grófot a lengyel országgyűlés egykori internun­­tiusát Krakóból kiutasítván, őrizet alatt a határra vitette. A franczia lap úgy hiszi, ezt csak a he­lyi hatóság tette a kormány tudta nélkül. — Na­poleon hg Egyptomba utazik, irók és tudósok kisérik. Klotild hgné Párisban marad. Tanskitól röpirat jelent meg Dentunél „Appel de la Pologne a l’ Autriche et á la Fran­ce“ czim alatt. A mű érdekét leginkább az emeli, hogy Tanski közel viszonyban áll Walewskivel, kiről azt állítják, hogy Francziaország lengyel politikájának lelke. „Orosz- és Poroszország — mondja szerző — családi és a dicsvágy kötelé­kei által fűznék egymáshoz. Együtt működnek, egy czélra törnek. Oroszország porosz segitség­­gel Bécsen át Konstantinápolyba kivánkozik s útközben Galicziát, osztrák Sileziát, Csehor­szágot sat. akarja elfoglalni. Poroszország az oroszra támaszkodva, a német császári koronát akarja magához ragadni. Ausztriát e két el­keseredett ellene le akarja törölni Európa térké­péről. E czélra találta föl a sz. pétervári kor­mány a panszlavismust, hogy Ausztriától nagy­részt szláv alattvalóit elvonja. Ebben segíten­dő , Poroszország minden áron reorganizálni törekszik hadseregét. Hogy e szövetséget le­hetőleg öszhangzat sítsák, meg akarja semmi­síteni Lengyelországot a két hatalom. Azon nap — mondja Tanski — melyen e terv sike­rült, „a két hatalom hadsergei egyet képeznének, csupán a franczia határtól a Volgáig s a Kreml kapuinál őrt álló kozák a rajnai őrnek kiálthat­ná a jelszót.“ Ausztriát az orosz-porosz politika létében támadja meg; Ausztria a nagy akadály, melyet a Hohenzollernek és Romanoffok minden áron eltávolítni akarnak. Tudják ezt Bécsben. Francziaország is fenyegetve érzi magát. Az e­uró­­pai egyensúly veszélyeztetve , mert nem kell fe­ledni, hogy azon 40 millió szláv, kik az eman­­cipáció által uraik fönnhatósága alól fölszaba­dulva, a czár kezébe jutnak, ki, mint egy­házi és államfejük, még mielőtt a szabad­ság eszméi e vastag koponyákba hatnak, mielőtt a vasutak a civilisatiónak mindig lassú müvét befejezik, ugyanezen vasutak segélyével elözönölheti velők Nyugoteurópát és Keletet. Ez a helyzet, ilyen a veszély. Tanski ezekből azt következteti, hogy az európai kormányoknak érdekek és kötelességök is, miszerint az orosz­porosz szövetséget egyszer mindenkorra meg­törjék ; erre csak egyetlenegy eszközük van, s ez nem más, mint ha a két nagyhatalom közé erős ékül a régi Lengyelországot visszaállitják. A „Constitutionnel“ ismertetésében még éleseb­ben jellemzi a helyzetet. P­á­r­i­s , april 2. (Francziaország lengyel politikáj­a.— Mieroslaws­ki elleni vádak. Dembinski levele.) A „Nationban Granier de Cassagnae Francziaország lengyel politikájáról ezeket írja : Nem lehet Fran­cziaországot kötelezni, hogy egyedül húzza ki a kardot Lengyelország érdekében. Szövetsé­gesekre volt szükség. Hol vannak? Anglia? Eu­rópa Palmerston ajkairól hallotta, mit lehet várni Angolország reális rokonszenvétől a lengyelek iránt. E rokonszenv nem terjed a háborúig. Po­roszország? Tudjuk, minő állást foglal a mozga­lom kitörése óta. Ausztria ? Habár lojális, nagy­lelkű, emberséges és ügyes, mégis szenved ma­gatartása azon különös állás miatt, melyet a kérdésben elfoglal. E szerint Francziaország egyedül áldozná vérét és pénzét általános euró­pai ügy védelmében. Okos ember nem ösztönöz­heti Francziaországot ily kalandra. A háború vagy szárazföldi lenne, vagy tengeri. Az utób­bi 100,000 embernek partraszállását igényli Rigában ; ehez uralkodni kell a tengeren. Ama vidéken, Angol- Svéd- és Dánország urai a ten­gernek. ralmerston megmondta, hogy Anglia nem akar háborút; föl lehet tenni róla, hogy nem szeretné, ha mások vinnék ki, mit ő tenni nem kiván. Svédország igen közel fekszik Oroszor­szághoz s ki van téve támadásának s természe­tes szövetségesétől jó távul esik. Dánia, hagyo­mányos jó­indulata daczára Francziaország iránt, hasonló érveket hozhatna föl. A szárazföldi harcz még oktalanabb lenne ; ellenünk zúdítaná Né­metország nagy részét, ha nem az egészet s az után Lengyelország szivéig mindenütt ellensége­ket találnánk szövetségesek helyett. A háború elmaradása azonban nem ok arra, hogy a legyő­zőitek javára teendő lépések helyett ölünkbe te­gyük kezünket s a győző kegyelmére bíz­zuk. A háború kizárása hatalmat ad kitartó és határozott cselekvésre, mely minden eszközt fölhasznál, hogy a kormány czélját elérje. — Míg az „Opin Nat.“ el akarja hitetni, hogy a lengyel pártok közt helyre állt az egyetértés, a „Gazette de Fance“ conservativ lengyel forrá­sok után a Langiewitz és Mieroslawski közti vi­szályt festi, különösen szemére vetvén az utób­binak, hogy a Páris és Lengyelország közötti ide­s­tova utazgatáson kivül alig tett egyebet, s hivatlan beavatkozásaival mindent elrontott. — Dembinski a „Presse“ szerkesztőségéhez követ­kező levelet intézett : „Páris, mart. 31. Van sze­rencsém e laphoz fordulni, mert itt olvasom a tervet, mely szerint a varsói nemzeti bizottmány Mieroslavski urat akarná dictatorrá kinevezni. Bizonyítványok vannak kezemnél,melyek alapján szerencsétlenségnek mondom ezt Len­gyelországra nézve, s azért kötelességemnek tartom e nyilatkozatot, hogy ha még ideje van, a balvégzetet eltávolitsam. Vagyok sat. Dem­­binsky Henrik tbnok.“ P­á­r­i­s, ápr. 1. (Egy jelenet a dip­lomatiai körökben. Salignac Fené­ 1­o­n gr. P­á­r­i­s­b­a­n.) A „Oest.Zt.“ irja : Néhány nap előtt heves jelenet fejlődött ki a külügymi­nisztériumban Drouyn, Nigra, Bourqueney és Sulern között a­miatt, hogy Piemont még foly­vást fogva tartja Christen grófot. Sulern közölte Nigraval azon jelentését, melyet a senatus leg­közelebbi ülésében elő fog terjeszteni azon alka­lommal, midőn ezen franczia nemes érdekében benyújtott kérvény fog szőnyegre kerülni. Nigra mindenkép le akarta beszélni a ministert, hogy ezen tárgyat ne vegyék vitatás alá a sena­­tusban , mert Saleu­ jelentése rendkívül sér­tő a piemonti kormányra nézve. — Kímé­letlen gorombaságok is vegyültek az e fe­letti szóváltás közé, s Nigra, a­kivel úgy bán­tak mint valami iskolás gyermekkel, becsü­let szavára fogadta, hogy Christen szabadon fogna bocsáttatni, ha megígérnék, hogy ezen tár­gyat nem fogják a senatusban előhozni. Bourgue­ney erre azt mondta Nigranak szemébe, hogy a szavára semmit sem adnak, hanem foglalja ezen nyilatkozatát írásba; ez meg nem akart ilyen okmányt aláírni; végre három napot engedtek Nigrának, hogy ezalatt értekezzék kormányá­val ezen dologról, s a diplomatiai körökben fe­szült kíváncsisággal várják a viszály kimene­telét. A franczia kormány frankfurti képviselője Párisba érkezett, valószínűleg azért, hogy a né­met szövetséghez tartozó népeknek a lengyel ügyre vonatkozó nézeteiről s érzelmeiről adjon felvilágosítást; mert nagyon természetes, hogy a kormány, míg Ausztriát megnyerni törekszik, az iránt is tisztában kíván lenni, hogy m­int fo­gadnák a németek átalában, a Lengyelország melletti beavatkozást, minthogy ez esetben, egész Németországon kellene egy franczia hadseregnek Lengyelország felé vonulni; tehát felettébb szük­ség arról eleve értesülve lenni, hogy mint fogad­nák a franczia katonákat a Rajnán túl. Pár­i­s, ápr. 2. (R­e­c­h­b­e­r­g gr. é­s a lengyel k­é­r­d­é­s.) A bécsi­ „Presse“ párisi levelezője jó forrás után irja, hogy : Francziaor­szágnak Metternich hg által Bécsbe hozott azon ajánlatára, miszerint tenne együttleges lépése­ket Ausztria a párisi kabinettel Szent-Pétervá­­rott a lengyel ügyben : Rechberg gr. ezt kérdé : Vájjon mily alapon ? talán a bécsi zárokmány alapján ? Nem is tekintve azt, hogy Francziaor­­ozs­ág ez alapot el nem ismeri, s az 1815 k i szerződésektől irtózik; tudnivaló, hogy az ide­vonatkozó czikkely olyan tág magyarázatokat tűr el, miszerint ha Lengyelország részére ez után akarnának valamit kieszközölni, jó­formán Oroszország ítéletétől függne a­z ered­mény, s a collectiv fellépés meglehetősen határos volna az önámítással. Metternich hg. erre azt mondván, hogy a ké kabinet együttleges fellépé­se, Francziaország nézete szerint Oroszor­szág saját érdekének alapján történnék, Rech­­berg gr. így felelt: „Ez esetben Ausztria a len­gyel kérdésben, Oroszországgal szemben azt a szerepet akarhatná játszani, melyet Franczia- és Angolország annak idejében a magyar és velen­­czei kérdésben szándékoztak játszani Ausz­­triával szemben, s én annak tenném ki maga­mat, hogy Gorcsakoff hgtól azt a feleletet kap­­jan, amit magam adtam de Moustier marquis-nek és Loftus lordnak, midőn Magyarország és Ve­­lencze ügyvédeiül tolták fel magukat: mit avat­koztok ti az én belügyeimbe? Ausztria te­hát nem tehet egyebet, —• s ettől, mint a bécsi szerződés aláírója,nem is vonhatja magát vissza, —mint azt, hogy a bécsi zárokmány szellemében lépjen fel együttlegesen Sz. Pétervárott, s ha Francziaország az iránt Angolországgal tisztában lesz, ezen lépéshez mi is hozzá csat­lakozunk.“ Ez volna Metternich hg Bécsben járásának az eredménye, s könnyű átlátni, hogy így állván a dolog, nem igen sokat lehet a kérdés megoldá­sára nézve a bécsi eredménytől várni. Levelező az iránt is jól értesülve hiszi ma­gát, hogy Ausztria az egész lengyel kérdés kö­rül csak saját érdekeit tartja szem előtt. Arra he­­lyezvén kiváltképen a fősúlyt,hogy neki mint szom­széd államnak felettébb érdekében áll Lengyel­­országnak tisztességes és értékkel biró alapokoni kibékítése, úgy kereskedelmi (határszéli forgal­ma, kivitel, vám stb) mint más tekintetekben, milyenek a határvonal fölötti őrködés, az átme­nekült felkelők élelmezése stb. Páris, april 3. (A törvényhozó test ülésszaka) — mint a „France“ írja, különféle még megoldandó előterjesztések miatt, jövő hó 14-éig fog meghosszabbitatni. Páris, april 3. („Szabad Lengyel­­ország szabad Oroszországban“.) Ez a „France“ legújabb programmja, melyet Cohen által aláírott czikkben fejez ki, akiről azt hiszik, hogy St. Poney gróf visszalépése következtében ő lesz a lap főszerkesztője.Egyébiránt a „France“ magatartásából nem lehet következtetni, hogy mi szándékban van a kormány Lengyelországra nézve. A belviszonyok is nagyon kezdik a köz­figyelmet Lengyelországtól elvonni. A választási bizottmányok többnyire elhalasztotték üléseiket A zende cabinet-változásról azt vélik, hogy ebből fog állani: Roucher a közmunkák tárczáját átadja Chasseloup.Laudat-nak s Magne helyére lép, Ro­­main-Desfosses tengernagy pedig a tengerészeti tárczát veendi át. — Hire szállong, hogy Magne jelentést készít a császárság pénzügykezelési rendszeréről. A „Patrie“ a következő jegyzést közli : „Lengyelországi magántudósításaink nyomán a leghatározottabban írhatjuk, miszerint merőben alaptalan az a hír, hogy a varsói nemzeti bizott­mány elrendelte volna a fegyverek letételét. Sőt ellenkezőleg arról értesülnek tudósításaink, mi­szerint Langievitz tbk veresége után egészen át­alakult, s mérsékelt elemeit tetemesen szaporító. És ez az uj bizottmány forma szerint a harcz folytatása mellett nyilatkozott. F. hó 2-ról keltezett londoni levelek azon sürgönyt taglalják, melyet a londoni kabinet ápr. 2-án Sz. Pétervárra küldött. Az angol kor­mány legelőbb is sajnálkozását fejezi ki a len­gyelországi esetek felett, kijelentvén, hogy tar­tózkodott volna ezen sajnálkozását hivatalos alakban kifejezni, ha nem volna egyik aláírója azon 1815-iki szerződéseknek, melyekben Len­gyelország mily állapotbani fennmaradása meg van határozva. Russell 1. ezen állapotot kivált­képen azon körülménynek tulajdonítja, hogy nem tartatott meg azon kormányzási eljárás, melyet I. Sándor czár Lengyelországra nézve megállapított, s úgy vélekedik, miszerint jogosan kívánhatja, az 1815-iki kormányzat visszaállítá­sát, valamint átalános bűnbocsánatot is. Russell lord hiszi, hogy ha megadatik a lengyeleknek a nemzeti országgyűlés és a nemzeti kormányzat, ezzel a nemzet is beelégszik s Európa is meg lesz nyugtatva. Oroszország­. S­z­t.-P­é­t­e­r­v­á­r, april 1. (B. Meyendorf halála és a német párt; Gorcsakoff; a felkelők elbo­­csátatása.) Meyendorf b. huzamos ideig bé­csi követ volt, Oroszország részéről, de a krimi háború előtt erélyesen ellene nyilatkozván azon föllépésnek, mely e háborút előidézte, visszahi­vatott Bécsből s nem is viselt többé diplomatiai hivatalt, hanem mindamellett a császár gyak­rabban személyesen kikérte tanácsát fontosabb dolgokban ; halála órájáig hű támasza volt az ud­varnál a német pártnak. Gorcsakoff hg állása a lengyelországi események következtében némi­leg ingadozó lett, legalább szembeötlőleg meg­ritkultak a Gorcsakoff hívek sorai az udvarnál. — Tisztán átlátja a kormány, hogy Lengyelor­szágnak szükség engedményeket adni, de arra nincs kilátás, hogy alkotmányt vagy épen füg­getlenséget kaphassanak, mert maga a czár is úgy van meggyőződve, miszerint Lengyelország­nak nem lehet többet adni, mint a­­mit Orosz­ország is megbizhat. Azon Varsóba küldött ren­delet is engedékeny szellemre mutat, melyben meghagyatik, hogy az elfogott fölkelők, lefegy­­vereztetvén, minden büntetés nélkül szabadon bo­csáttassanak. Angolország, London, ápr. 2. (An­­gol-franczia terv Lengyelor­szágra nézve. — Vilmos hg gö­rög királylyá választatása.) Ugy látszik, Angol- és Francziaország megegyez­tek az orosz udvar iránti maguktartását illető­leg s most Ausztria hozzájárulására törekszenek. Oroszország is kissé szelidebb húrokat penget. Budberg és Brunow állításai szerint a czár bő engedményeket szándékozik adni a lengyelek­nek. Csaknem független országot akarnak, mely­nek csak katonai szervezete lenne közös Orosz­országgal. Párisban a mexicói ügy gyors bevég­zésén működnek. Forey tbnok utasítást kapott, hogy szükség esetén akár Juarezzel is alkudoz­­­zék. — Syrából következő távirat érkezett 31-ről : Mourokordato külügyminiszter a londoni görög consulnak : „A nemzetgyűlés egy mai de­­cretuma által Vilmos György, Keresztély dán herczeg fiát I. György név alatt, egyhangúlag Görögország alkotmányos királyává választotta. Utódai az orthodox hitet fogják vallani. Egy, a minisztérium által választott 3 tagú küldött­ség menend Kopenhágába, hogy a görög nem­zet nevében a koronával megkínálják. Ma Te Deum volt, melyet világítás és nyilvános mu­latságok követtek. London, ápr. 2. (A szultán szövet­­kezési nézetei; vegyes hirek.) Azt rebesgetik, hogy a szultán mind jobban jobban húzódik az angol szövetségtől s egészen Fran­cziaország karjaiba akarja magát vetni. Abdul Aziznek épen nem hisznek, s ezért szerették volna mindenkép megakadályozni Egyptomba utazását. Az se kerülte ki a londoni diplomaták figyelmét, hogy Napóleon hg is szándékozik Egyptomba utazni s valami újabb cselszövény szálait keresik ezen utazási szándék találkozá­sában. Vannak, akik erősen hiszik, hogy Abdul Aziz eszének semmi baja sincs, hanem csak ra­jongó muzulmánn a császár, aki valami nagy szerepre hivatottnak tartja magát. Lesseps ba­rátai meg azzal kecsegtetik magukat, hogy a szultán a Suez-csatorna párfogójául fog fellépni s nagy összegekkel járuland építéséhez. — Met­ternich hg legújabb párisi hírek szerint azon né­zetben volna, miszerint semmit se változtatna a lengyel ügyön, akármily terjedelmes engedmé­nyeket adna az orosz kormány, minthogy ezen ügy már európai kérdéssé vált, s csakis a hatal­mak közös egyetértésével lehet azt rendbe hozni. Külföld, Németország, B­e­r­l­i­n , mart. 30. (Összeesküvés a király élete ellen.) Esti posta, B­é­c­s, ápr. 6. (Forradalmi je­lenségek Oroszországban) Len­gyelországi hirek szerint a varsói titkos bizott­mány ismét uj lendületet nyert, Bakunin ajánlatokat tett és Oroszország belsejében szitja a forradalmat. — Hogy ez igy van, bizonyítják a szt - pétervári hirek, hol a helyőrséget teteme­sen meg kellett szaporítani, mert a forrongás a népség alsó rétegeiben nőttön nő, s a rendőrség folyvást hajházza a lengyel kiáltványokat. P­ária, ápr. 4. (A franczia kormány kör­levele.) A „P­a­t­r­i­e“ szerént, a kormány körle­velet intézett külföldi ügynökeihez, őket az u­l­p­h­a­s­i­s iránt értesítendő, melybe a lengyel tár­gyalások léptek; e körlevél legfőbb súlyt fektet a közös politikai helyzetre, s az emberiség tör­vényeire. Ez még mind nem nagy felvilágosítást szolgáltat az „uj phasis“ mibenléte iránt. Fran­cziaország Angolhonnal és Austriával együtt fog haladni, míg a két utóbbi követi, de igen könnyen megtörténhet, hogy végtére is, önmaga egy lépéssel többet tesz. London, ápr. 3. (Palmerston skótországi útjában) ápr. 2-án ér­kezett Edinburgba, hol a skót főváros főnökének beszédére így válaszolt: Kívánnám, hogy az angol kormány kezé­­ben lenne a

Next