A Hon, 1863. április (1. évfolyam, 74-98. szám)
1863-04-08 / 79. szám
Varsóból igen érdekes közleményt olvasunk a „Köln. Zrg“-ban. Eszerint Wielopolski állása mind tarthatlanabbá válik, mert nem sikerült neki, hogy a nemzet mérsékeltebbjeit a kormánnyal kibékítse. Még más is járul hozzá, hogy az őrgróf bukása mielőbb bekövetkezzék. Ez Francziaország változott magatartása a fölkeléssel szemben. A fegyverletétel elrendelésére a franczia kormány adta volna a tanácsot a központi bizottmánynak azért, hogy a demokrata vezetők mérsékelteknek adják át a szerepet, kikhez mind a nemesség, mind a föld népe tömegesen csatlakoznék. — Zamoyski Lászlót, KoSciesky (Sefer pasa) Branitzkit s másokat neveznek uj vezetőkül. — Mennyiben van az ügyben érdekelve Napoleon hg. levelező nem meri határozottan megmondani. A varsói bizottmányban a mérsékeltek nézetei érvényesülnek franczia tanács folytán s igy azok is elválván végkép a kormánytól, mi által Wielopolski rendszere önmagától összeomlik. Meglehet, a franczia kormány oly állapotot akar előidézni Lengyelországon, mely a Sándor czár által kilátásba helyzett amnestiát lehetővé tegye’; de az is bizonyos, hogy ez által a mozgalom a mérsékeltek hozzájárulása folytán belteriben csak gyarapodnék. Nagyon föltűnik Varsóban Czartoryski hg jelenléte Stockholmban, melyet összefüggésbe hoznak azon igyekezettel, hogy a felkelés tengeren kapjon fegyvereket; ezen expeditiók intézőjének Czartoryskit mondják. Ily körülmények közt senkit sem fog meglepni, ha orosz kormánykörökben s közvéleményben egyaránt Lengyelországnak a birodalomtól elszakasztását, illetőleg annak tervezését Francziaországnak tulajdonítják. Konstantin nagyhű palotájában 30-án éjjel hosszan tartó tanácskozás folyt a fölött, mit kelljen a jelen körülmények közt odahaza és kifelé cselekedni. A helyzet igen komoly. Ha valószínű is, hogy az öszpontosított nagy katonai erő a fölkelést néhány hét alatt elnyomja, ez még csak katonai nem pedig politikai részét oldaná meg a kérdésnek. „Czas1l megczáfolja azon hírt, mintha a csapatvezérek letetetnék embereikkel a fegyvert; a tények ellenkezőjét bizonyítják e híreknek, melyeket hivatalos porosz lapok terjesztenek. Ellenkezőleg a régi tartományokban most kezd éledni a mozgalom, s az elesetteket ezren pótolják. \ o >•, / sádatu it&xi £ 9kl Ugyane lap irja, hogy Szavel és Paulewitz kerületekben kitört a mozgalom ; még a parasztok is fegyverhez nyúlnak. A fölkelés egész a porosz határig terjed s a poroszok rögtön küldtek lovasságot, gyalogságot és tüzérséget Klaipedába és Memelbe, egy orosz zászlóalj is sietett Zarskoje Seloból a fenyegetett közlekedés ffnntartására. Szintén a „Czas“ említi, hogy Wiersbinski egy felkelő csapattal Bessarabiába nyomult volna. Czieszkowski ezredes csatajelentése Kamykból 29 röl így hangzik: „Mart. 27 én Radoszewicze mellett összeütköztem Pisanello őrnagygyal, ki két század gyalogságot s egy sotma kozákot vezényelt. A harcz 3‘/a órán át tartott. Az oroszokat előbb Kielczyglowyból kihajtván a rzazniai mocsárokba szorítottam ; 28 halottat s 3 kocsi sebesültet hagytak a csatatéren. Lövészeink, kiket Skalski százados vezetett, szerezték meg a győzelmet. A nap hőse Niemojowska úrnő, ki az elesett kaszás kezéből kiragadva zászlónkat, azt megmentette.“ Krakói hírek szerint az osztrák politika a lengyel mozgalommal szemben teljesen megfordult. Krakó házait orosz denunciatiók alapján egyre-másra kutatják, hogy fegyvert, lőszert, vagy gyanús egyéneket találjanak. A határzárt is sokkal szigorúbban kezelik. Legújabban két elfogatásról írnak a lapok, melyeken nagyban megütközött a közvélemény; egyik Erlach svajczi alezredes, ki a Svajczban több lengyel bizottmányt képviselt, mint meghatalmazottjuk ; a másik Kruszewski belga tábornok, ki több év óta nyugdíjazva él Krakó melletti jószágán. Az utóbbinak szemére vetik, hogy a szabadcsapatok szervezésében tevékeny részt vett volna. Langiewitz, mint a távirda jelentette, megérkezett belebbeztetése helyére Tischnowitzba, hol a kerületi hivatallal szemben két csinos szobát bútoroztak be számára. E kis helységben, becsületszavát adván, hogy minden forradalmi összeköttetéstől tartózkodik, teljesen szabad. Pustowojtow urhölgy hasonló szóadás mellett szabadon bocsáttatott; egyelőre Prágába ment, hová egy öreg szolgáját, ki a táborban már körülötte volt, magával vive. Onnét hihetőleg szintén Tischnowitzba menend. A lengyel nemesség nagy diplomatiai tevékenységet fejt ki. Sangusko galliciai herczeg Zamoyski László javára működik Londonban. Dzyalinski és Mycielski grófok Parisba mentek Posenből dip]. küldetésben, hogy Czartoryski László lget támogassák, ki a legközelebbi időben többször volt kihallgatáson a francziák császáránál. Czartoryski Szilárd Stockholmban működik a fölkelés javára. Párisban Napoleon hg és Walewski által akarnak hatni a császárra. Walewski gróf több lengyel családdal rokon, anyja Lonczynska j Qy j .(ötfosal jlanaisen A mozgalomra vonatkozó következő táviratok érkeztek : Krakó, ápr. 5. A mai „Czas“ jelenti : Az olkaszi kerületben csekély összecsapás volt, melynél egy kozákcsapatot tettek tönkre. A krakói kormányzóságban új jól fegyverzett csapat alakult Griegowitz ezredes vezérlete alatt. Egész Litvániában üldözik, nyugtalanítják az apró fölkelőcsapatok az oroszokat. Legerősebbek a fölkelők Zmidsi kormányzóságban. Maidell tbnok Kownóból Polengenbe nyomult, Kownóban Sichaczeff váltja fel. Wilno vidékén az oroszok 70 a fölkelőkhöz csatlakozott fiatalt, köztök két leányt megöltek, s a majort fölégették. Kownóban az oroszok Korewa fölkelővezért agyonlőtték. Jrosinox Krakó, ápr. 5. Egy állítólag 2000 főnyi fölkelőcsapat a sklanyi határőrséget megtámadta; 10 kozák menekült, 2-öt agyonvertek. Tegnap Olkusz és Skala körül orosz csapatokat öszpontosítottak, hogy ezen fölkelőket megtámadják. — Ma élénk kis puskatüz hallatszott Krakóban a határ felől egy órán keresztül. Befejezésül négy ágyulövés dördült. — A „Czas“ azon hite, hogy tegnap 6 lefegyverzett oroszt hoztak Krakóba, valótlan. Krakó, ápr. 6. Sklany határőrség megtámadása folytán, a megrohanó fölkelőkre tegnap orosz gyalogság tört; 18 sebesült 35 egészséges fölkelő 19 lóval Kolylonyba vonult krakói területre. Az oroszok visszahúzódtak; 200 fölkelő, köztök 40 lovas a határon tanyáz. — Dobrzenski cs. őrnagy magánszolgáját megtámadták, két késszurással megsebesiték s pénzétől megfosztották. A tettesek elfogattak. Lemberg, april 6. Magántudósitások szerint, Kiewben, hol három orosz tiszt agyonlövetett, és a sajátképein orosz tartományokban nagy izgatottság uralt. Rzewuski hadosztálya Volhyniaból gyorsmenetekben Oroszország bensejébe indíttatott. Vidéki levelezések. B. Csaba, april 1-én 1863. Köztiszteletben állott s nemrég örök nyugalomra helyezett Kovács kanonok halála óta a megürült kath. lelkészi állomás betöltése körül két kérdés tartó lakosságunkat feszült érdekeltségben: a patronatusi jog, s az utódnak személye. Midőn B. Csaba magát 1845-ben földesuraitól örök időkre megváltotta, az azok által a helyb. kath. egyház fölött eddig gyakorlott patronatusi jog egyéb jogokkal együtt a város birtokosságára szállott, minélfogva azon anomália állott be, hogy egy túlnyomólag evangélikus lakosság a kebelében élő kisebb kath. egyház fölött pártfogólag szerepelt. Az ebben rejlő elvi kérdést a két fél között eddig uralkodott türelmes és méltányos viszony miatt bonczolni senkinek eszébe nem jutott. Boldogult Kovács kanonok ur a vallásos türelem és polgári egyetértés keresztény példányaként élt közöttünk, a város pedig a kath. egyház ügyeibe soha távolról sem avatkozván, koronként előállott anyagi szükségeinek fedezésére mindenkor bőven adakozott.De az anomalia csak anomália maradt, s bár 18 évig szendergett, a jelen papválasztást megelőzőleg végre annál inkább fel kellett ébrednie, minthogy az általánosan óhajtott egyéniség megválasztása ama jog megszünése esetén koczkáztatottnak látszik. Az elv és érdek küzdelmének e tömkelegéből aként határozott városi közgyűlésünk kibontakozni, hogy 18 évi bőkezű segélyezéseinek jutalmául ez egyszer és utólszor papválasztási jogával élni akar, de a választás megtörténte után azonnal értekezésbe kész állani az illetőkkel, hogy e jog és teher oda szállíttassák át, hova az elvileg tartozik. És épen intelligentiánk katholikus része követelte legerélyesebben, hogy a város , mint pártfogó, papválasztási jogát ez alkalommal még gyakorolja, és viszont az evang. rész sürgeti leginkább, hogy azontúl pártfogói tiszte alól felmentessék. Nem szép példája-e ez a kölcsönös bizalomnak, és egymás jogai méltánylásának?! Az evangélikus rész, azon elvhűséggel, melyet saját önkormányzata iránti ragaszkodásában tanúsít, kész mások önkormányzatát is nemcsak tiszteletben tartani, de áldozattal is előmozdítani. A papválasztás ma tartatott meg. A n.váradi püspök ö mliga által kijelölt Podbratzky és Péky tisztelendő urak közül csaknem egyhangúan az utóbbi, elhunyt kanonokunknak huzamos ideig volt segédje választatott meg, kinek az egyház szolgálatában eddig kifejtett buzgalma, s a szegények és szenvedők irányában tanúsított keresztényi részvéte az egyházat biztosítani látszik, hogy benne hű és gondos lelkipásztort nyert; mindenki iránti nyájas, barátságos, egyenes lelkülete pedig a lakosság egyetemét nyugtatja meg a felől, hogy a felekezeti egyetértésnek megdicsőült elődje által ápolt és nevelt fája az ő idején virágozni, gyümölcsözni fog. Vetéseink szépen díszlenek, a gabonaforgalom igen lanyha, egyéb kereskedésünk is csak alig teng, de bukás — üzletembereink soliditásánál fogva — tudtommal még nem igen került elő r. 1. Ausztria. ■_ BOCS, ápr. 1. (Értekezlet Arese gr. és Metternich hg közt.) Erről írják Bécsből a „Köln. Ztg.“-nak, hogy az Olaszország és Ausztria közötti kiegyenlítés forgott szóban. Mint mindig, most is a franczia császár tartja kezében az alkudozás szálait s újból Olaszország elismerésére akarná birni Ausztriát. Azt állitják, Ausztria nem vonakodnék bizonyos föltételek alatt elismerni Olaszországot; hogy ezek közt első, miszerint Olaszország lemondjon Velenczéről,természetes. Nem tudhatni, eredményhez vezetnek-e e kísérletek; mindenesetre figyelemre méltó, hogy Bécsben szólnak a tárgyhoz. Ausztriára nézve mindenesetre fontos, ha Olaszország azon perekben mond le kötelezőleg Velenczéről, melyben az osztrák kormány a statútumot kiadni szándékozik. A lengyel ügyben valószínűnek tartják, hogy Oroszország utóvégre is hajlandó lesz alkotmányos alkirályságot hozni létre. Francziaország a független királyságra vonatkozó terveit csak elnapolta. A béke föntartását valószínűnek tartják, de nem bizonyosnak. Bécs, april 5. (A lengyel kérdés feletti diplomatiai tárgyalásokról) a „Gen. Corr.“ a következő hivatalos közleményt hozza: „A lengyel kérdést illetőleg egymásnak merőben ellentmondó táviratok jönnek mennek. Jó lesz e tárgynál nem téveszteni szem elöl, hogy a kormány oly ügyben, mely körül már maga a forma is roppant fontossággal bír, nem adhat szakadatlanul felvilágosításokat arra nézve, valljon amaz álláspont, melyről a táviratok szólnak, az igazi-e, vagy már elévült. Ami Angolország állítólagos erélyesebb fellépését illeti, nem fölösleges megjegyezni, miszerint Palmerston 1. határozottan békésebb szellemű beszéde későbbi napokból való, mint az ellenkezőt állító hírlapok közleményei. Mi egyébiránt bízvást állíthatni véljük, hogy azon közös diplomatiai lépések iránt, melyekre nézve okvetetten léteznek támpontok, még függőben vannak az alkudozások.“ A „G. Corr.“ alaptalannak nyilvánítja a „La France“ azon közleményét, mintha Oroszország ridegen visszautasította volna a lengyel katholikusok érdekében Ausztria részéről tett lépéseket. Nem is olyan alakban tette erre vonatkozó lépéseit Ausztria, hogy ezeket vissza lehetett volna utasítani. Mindazáltal a „Nord“ azon állítását, hogy nem is tett ilyetén lépéseket Ausztria, szintén hibásnak mondja a „G. Corr. azon megjegyzéssel, miszerint „Szent Pétervárott tökéletesen meg lehetnek arról győződve, hogy Ausztria hivatva van, sőt köteles a lengyelországi katolikusoknak pártját fogni.“ Turinból meg arról volna értesülve ugyancsak a „G. Corr.“, miszerint Ratazzi, ki jelenleg a király megbízásából van Párisban, több sikerrel térend vissza Turinba, mint Arese gr. s hogy a minisztériumba visszalépése fő feltételekép azt kötötte volna ki , miszerint Ausztriával loyális viszonyba lépjen az olasz kormány. Berlinből írják, hogy Párisból táviratilag értesítették az ottani államminisztériumot, miszerint a király élete ellen összeesküvés van készülőben, mely a legnagyobb elővigyázatot igényli. Okai politikai természetűek. A ministerium jelentette a királynak, ki szintén kapott már figyelmeztetést Párisból. Való-e a veszedelem, vagy csak szinpadra van hozva, hogy a király határozataira befolyást gyakoroljon, tudni nem lehet. A „Köln. Zig“ nagyon gyanúsnak tartja azért, mert politikai természetűnek mondják, miután a német természet idegen a tervszerű összeesküvésektől, melyek király gyilkosságot szándékolnak. Törökország. (Fegyverkezés.) A porta nem csak mozgósítja csapatait, de fegyverkezik is hatalmasan. Egy török lap, melyről azt hiszik, hogy nem megy a birodalmon kívül, határozottan állítja, hogy a kormány 144000 embert állít föl Bolgárországban a Duna mellékén. Ez a legtöbb, mit Törökország rendes csapatokban kiállítani képes. Már előbb 112 nem teljes zászlóalj állt Rumeliában , most az egész hadosztályt a Balkánvonal mellékére küldik. Főhadiszállás Sumla. Az emberek fejőket törik, mi lehet e tömeges csapatmozgalom oka. — Sokan Szerbiára, mások meg épen a lengyelekre gondolnak, kiket a Porta segíteni akarna. Az emigratió kap pénzt és jó szót eleget, hogy az oroszok ellen a harczot folytassa. Olaszország, Túrin, mart. 31. (A rese gróf hívei) melyeket Párisból hozott, a mennyiben az olasz-franczia viszonyra vonatkoznak, a legjobbak. A császár egyébiránt a római kérdésben nem szándékozik változtatni politikáján; még IX. Pius halála esetére sem lehet a franczia seregek elvonulására számítani. Párisban föntartják Drouyn politikáját. Mindent el akarnak követni franczia részről, hogy a pápa kibéküljön Olaszországgal mostani területében s eszerint Olaszország Rómáról lemondjon. A pápa halálára gondol s intézkedett, nehogy hosszas interregnum következzék, így a kilencz napi gyászszertartást, mely előtt különben a pápaválasztást nem kezdik, kettőre szabta meg. Túrin, apr. 1. (A király, Garibaldi.) F. hó 12-én Bolognába utazik a király, egy ideig közép Olaszországban szándékozván székelni ; s ennélfogva nem valószínű, hogy az uj országgyűlési ülésszak máj. 1-én fogna megnyittatni. — Garibaldit a legközelebbi két hét folytán a trescorei fürdőbe várják. Francziaország, Páris, april 2. (A „Nord“ az orosz secundogenitúráról. Diplomatiai alkudozások. Ledochowski kiutasittatása Krakóból. Napoleon hg. útja. Tanski röpirata.) A „Nord“ azt írja, hogy a Leuchtenberg hg lengyel királyságára vonatkozó terve Francziaországnak diplomatiailag nem formuláztatott. A „Köln. Zig“ erre azt mondja, hogy az ő tudósítója is csak szóbeli közlést említett s hozzátéve, hogy a kérdés embryóban maradt. — Az orosz czártól engedményeket várnak a lengyelek számára. A dipl. alkudozások folynak, s szó van egy a császár által Napoleon herczeghez intézett sajátkezű levélről. A „Patrie“ megütközését fejezi ki az osztrák kormány azon eljárása fölött, hogy a 75 éves Ledachawski János grófot a lengyel országgyűlés egykori internuntiusát Krakóból kiutasítván, őrizet alatt a határra vitette. A franczia lap úgy hiszi, ezt csak a helyi hatóság tette a kormány tudta nélkül. — Napoleon hg Egyptomba utazik, irók és tudósok kisérik. Klotild hgné Párisban marad. Tanskitól röpirat jelent meg Dentunél „Appel de la Pologne a l’ Autriche et á la France“ czim alatt. A mű érdekét leginkább az emeli, hogy Tanski közel viszonyban áll Walewskivel, kiről azt állítják, hogy Francziaország lengyel politikájának lelke. „Orosz- és Poroszország — mondja szerző — családi és a dicsvágy kötelékei által fűznék egymáshoz. Együtt működnek, egy czélra törnek. Oroszország porosz segitséggel Bécsen át Konstantinápolyba kivánkozik s útközben Galicziát, osztrák Sileziát, Csehországot sat. akarja elfoglalni. Poroszország az oroszra támaszkodva, a német császári koronát akarja magához ragadni. Ausztriát e két elkeseredett ellene le akarja törölni Európa térképéről. E czélra találta föl a sz. pétervári kormány a panszlavismust, hogy Ausztriától nagyrészt szláv alattvalóit elvonja. Ebben segítendő , Poroszország minden áron reorganizálni törekszik hadseregét. Hogy e szövetséget lehetőleg öszhangzat sítsák, meg akarja semmisíteni Lengyelországot a két hatalom. Azon nap — mondja Tanski — melyen e terv sikerült, „a két hatalom hadsergei egyet képeznének, csupán a franczia határtól a Volgáig s a Kreml kapuinál őrt álló kozák a rajnai őrnek kiálthatná a jelszót.“ Ausztriát az orosz-porosz politika létében támadja meg; Ausztria a nagy akadály, melyet a Hohenzollernek és Romanoffok minden áron eltávolítni akarnak. Tudják ezt Bécsben. Francziaország is fenyegetve érzi magát. Az európai egyensúly veszélyeztetve , mert nem kell feledni, hogy azon 40 millió szláv, kik az emancipáció által uraik fönnhatósága alól fölszabadulva, a czár kezébe jutnak, ki, mint egyházi és államfejük, még mielőtt a szabadság eszméi e vastag koponyákba hatnak, mielőtt a vasutak a civilisatiónak mindig lassú müvét befejezik, ugyanezen vasutak segélyével elözönölheti velők Nyugoteurópát és Keletet. Ez a helyzet, ilyen a veszély. Tanski ezekből azt következteti, hogy az európai kormányoknak érdekek és kötelességök is, miszerint az oroszporosz szövetséget egyszer mindenkorra megtörjék ; erre csak egyetlenegy eszközük van, s ez nem más, mint ha a két nagyhatalom közé erős ékül a régi Lengyelországot visszaállitják. A „Constitutionnel“ ismertetésében még élesebben jellemzi a helyzetet. Páris , april 2. (Francziaország lengyel politikája.— Mieroslawski elleni vádak. Dembinski levele.) A „Nationban Granier de Cassagnae Francziaország lengyel politikájáról ezeket írja : Nem lehet Francziaországot kötelezni, hogy egyedül húzza ki a kardot Lengyelország érdekében. Szövetségesekre volt szükség. Hol vannak? Anglia? Európa Palmerston ajkairól hallotta, mit lehet várni Angolország reális rokonszenvétől a lengyelek iránt. E rokonszenv nem terjed a háborúig. Poroszország? Tudjuk, minő állást foglal a mozgalom kitörése óta. Ausztria ? Habár lojális, nagylelkű, emberséges és ügyes, mégis szenved magatartása azon különös állás miatt, melyet a kérdésben elfoglal. E szerint Francziaország egyedül áldozná vérét és pénzét általános európai ügy védelmében. Okos ember nem ösztönözheti Francziaországot ily kalandra. A háború vagy szárazföldi lenne, vagy tengeri. Az utóbbi 100,000 embernek partraszállását igényli Rigában ; ehez uralkodni kell a tengeren. Ama vidéken, Angol- Svéd- és Dánország urai a tengernek. ralmerston megmondta, hogy Anglia nem akar háborút; föl lehet tenni róla, hogy nem szeretné, ha mások vinnék ki, mit ő tenni nem kiván. Svédország igen közel fekszik Oroszországhoz s ki van téve támadásának s természetes szövetségesétől jó távul esik. Dánia, hagyományos jóindulata daczára Francziaország iránt, hasonló érveket hozhatna föl. A szárazföldi harcz még oktalanabb lenne ; ellenünk zúdítaná Németország nagy részét, ha nem az egészet s az után Lengyelország szivéig mindenütt ellenségeket találnánk szövetségesek helyett. A háború elmaradása azonban nem ok arra, hogy a legyőzőitek javára teendő lépések helyett ölünkbe tegyük kezünket s a győző kegyelmére bízzuk. A háború kizárása hatalmat ad kitartó és határozott cselekvésre, mely minden eszközt fölhasznál, hogy a kormány czélját elérje. — Míg az „Opin Nat.“ el akarja hitetni, hogy a lengyel pártok közt helyre állt az egyetértés, a „Gazette de Fance“ conservativ lengyel források után a Langiewitz és Mieroslawski közti viszályt festi, különösen szemére vetvén az utóbbinak, hogy a Páris és Lengyelország közötti idestova utazgatáson kivül alig tett egyebet, s hivatlan beavatkozásaival mindent elrontott. — Dembinski a „Presse“ szerkesztőségéhez következő levelet intézett : „Páris, mart. 31. Van szerencsém e laphoz fordulni, mert itt olvasom a tervet, mely szerint a varsói nemzeti bizottmány Mieroslavski urat akarná dictatorrá kinevezni. Bizonyítványok vannak kezemnél,melyek alapján szerencsétlenségnek mondom ezt Lengyelországra nézve, s azért kötelességemnek tartom e nyilatkozatot, hogy ha még ideje van, a balvégzetet eltávolitsam. Vagyok sat. Dembinsky Henrik tbnok.“ Páris, ápr. 1. (Egy jelenet a diplomatiai körökben. Salignac Fené 1on gr. Párisban.) A „Oest.Zt.“ irja : Néhány nap előtt heves jelenet fejlődött ki a külügyminisztériumban Drouyn, Nigra, Bourqueney és Sulern között amiatt, hogy Piemont még folyvást fogva tartja Christen grófot. Sulern közölte Nigraval azon jelentését, melyet a senatus legközelebbi ülésében elő fog terjeszteni azon alkalommal, midőn ezen franczia nemes érdekében benyújtott kérvény fog szőnyegre kerülni. Nigra mindenkép le akarta beszélni a ministert, hogy ezen tárgyat ne vegyék vitatás alá a senatusban , mert Saleu jelentése rendkívül sértő a piemonti kormányra nézve. — Kíméletlen gorombaságok is vegyültek az e feletti szóváltás közé, s Nigra, akivel úgy bántak mint valami iskolás gyermekkel, becsület szavára fogadta, hogy Christen szabadon fogna bocsáttatni, ha megígérnék, hogy ezen tárgyat nem fogják a senatusban előhozni. Bourgueney erre azt mondta Nigranak szemébe, hogy a szavára semmit sem adnak, hanem foglalja ezen nyilatkozatát írásba; ez meg nem akart ilyen okmányt aláírni; végre három napot engedtek Nigrának, hogy ezalatt értekezzék kormányával ezen dologról, s a diplomatiai körökben feszült kíváncsisággal várják a viszály kimenetelét. A franczia kormány frankfurti képviselője Párisba érkezett, valószínűleg azért, hogy a német szövetséghez tartozó népeknek a lengyel ügyre vonatkozó nézeteiről s érzelmeiről adjon felvilágosítást; mert nagyon természetes, hogy a kormány, míg Ausztriát megnyerni törekszik, az iránt is tisztában kíván lenni, hogy mint fogadnák a németek átalában, a Lengyelország melletti beavatkozást, minthogy ez esetben, egész Németországon kellene egy franczia hadseregnek Lengyelország felé vonulni; tehát felettébb szükség arról eleve értesülve lenni, hogy mint fogadnák a franczia katonákat a Rajnán túl. Páris, ápr. 2. (Rechberg gr. és a lengyel kérdés.) A bécsi „Presse“ párisi levelezője jó forrás után irja, hogy : Francziaországnak Metternich hg által Bécsbe hozott azon ajánlatára, miszerint tenne együttleges lépéseket Ausztria a párisi kabinettel Szent-Pétervárott a lengyel ügyben : Rechberg gr. ezt kérdé : Vájjon mily alapon ? talán a bécsi zárokmány alapján ? Nem is tekintve azt, hogy Francziaorozság ez alapot el nem ismeri, s az 1815 k i szerződésektől irtózik; tudnivaló, hogy az idevonatkozó czikkely olyan tág magyarázatokat tűr el, miszerint ha Lengyelország részére ez után akarnának valamit kieszközölni, jóformán Oroszország ítéletétől függne az eredmény, s a collectiv fellépés meglehetősen határos volna az önámítással. Metternich hg. erre azt mondván, hogy a ké kabinet együttleges fellépése, Francziaország nézete szerint Oroszország saját érdekének alapján történnék, Rechberg gr. így felelt: „Ez esetben Ausztria a lengyel kérdésben, Oroszországgal szemben azt a szerepet akarhatná játszani, melyet Franczia- és Angolország annak idejében a magyar és velenczei kérdésben szándékoztak játszani Ausztriával szemben, s én annak tenném ki magamat, hogy Gorcsakoff hgtól azt a feleletet kapjan, amit magam adtam de Moustier marquis-nek és Loftus lordnak, midőn Magyarország és Velencze ügyvédeiül tolták fel magukat: mit avatkoztok ti az én belügyeimbe? Ausztria tehát nem tehet egyebet, —• s ettől, mint a bécsi szerződés aláírója,nem is vonhatja magát vissza, —mint azt, hogy a bécsi zárokmány szellemében lépjen fel együttlegesen Sz. Pétervárott, s ha Francziaország az iránt Angolországgal tisztában lesz, ezen lépéshez mi is hozzá csatlakozunk.“ Ez volna Metternich hg Bécsben járásának az eredménye, s könnyű átlátni, hogy így állván a dolog, nem igen sokat lehet a kérdés megoldására nézve a bécsi eredménytől várni. Levelező az iránt is jól értesülve hiszi magát, hogy Ausztria az egész lengyel kérdés körül csak saját érdekeit tartja szem előtt. Arra helyezvén kiváltképen a fősúlyt,hogy neki mint szomszéd államnak felettébb érdekében áll Lengyelországnak tisztességes és értékkel biró alapokoni kibékítése, úgy kereskedelmi (határszéli forgalma, kivitel, vám stb) mint más tekintetekben, milyenek a határvonal fölötti őrködés, az átmenekült felkelők élelmezése stb. Páris, april 3. (A törvényhozó test ülésszaka) — mint a „France“ írja, különféle még megoldandó előterjesztések miatt, jövő hó 14-éig fog meghosszabbitatni. Páris, april 3. („Szabad Lengyelország szabad Oroszországban“.) Ez a „France“ legújabb programmja, melyet Cohen által aláírott czikkben fejez ki, akiről azt hiszik, hogy St. Poney gróf visszalépése következtében ő lesz a lap főszerkesztője.Egyébiránt a „France“ magatartásából nem lehet következtetni, hogy mi szándékban van a kormány Lengyelországra nézve. A belviszonyok is nagyon kezdik a közfigyelmet Lengyelországtól elvonni. A választási bizottmányok többnyire elhalasztotték üléseiket A zende cabinet-változásról azt vélik, hogy ebből fog állani: Roucher a közmunkák tárczáját átadja Chasseloup.Laudat-nak s Magne helyére lép, Romain-Desfosses tengernagy pedig a tengerészeti tárczát veendi át. — Hire szállong, hogy Magne jelentést készít a császárság pénzügykezelési rendszeréről. A „Patrie“ a következő jegyzést közli : „Lengyelországi magántudósításaink nyomán a leghatározottabban írhatjuk, miszerint merőben alaptalan az a hír, hogy a varsói nemzeti bizottmány elrendelte volna a fegyverek letételét. Sőt ellenkezőleg arról értesülnek tudósításaink, miszerint Langievitz tbk veresége után egészen átalakult, s mérsékelt elemeit tetemesen szaporító. És ez az uj bizottmány forma szerint a harcz folytatása mellett nyilatkozott. F. hó 2-ról keltezett londoni levelek azon sürgönyt taglalják, melyet a londoni kabinet ápr. 2-án Sz. Pétervárra küldött. Az angol kormány legelőbb is sajnálkozását fejezi ki a lengyelországi esetek felett, kijelentvén, hogy tartózkodott volna ezen sajnálkozását hivatalos alakban kifejezni, ha nem volna egyik aláírója azon 1815-iki szerződéseknek, melyekben Lengyelország mily állapotbani fennmaradása meg van határozva. Russell 1. ezen állapotot kiváltképen azon körülménynek tulajdonítja, hogy nem tartatott meg azon kormányzási eljárás, melyet I. Sándor czár Lengyelországra nézve megállapított, s úgy vélekedik, miszerint jogosan kívánhatja, az 1815-iki kormányzat visszaállítását, valamint átalános bűnbocsánatot is. Russell lord hiszi, hogy ha megadatik a lengyeleknek a nemzeti országgyűlés és a nemzeti kormányzat, ezzel a nemzet is beelégszik s Európa is meg lesz nyugtatva. Oroszország. Szt.-Pétervár, april 1. (B. Meyendorf halála és a német párt; Gorcsakoff; a felkelők elbocsátatása.) Meyendorf b. huzamos ideig bécsi követ volt, Oroszország részéről, de a krimi háború előtt erélyesen ellene nyilatkozván azon föllépésnek, mely e háborút előidézte, visszahivatott Bécsből s nem is viselt többé diplomatiai hivatalt, hanem mindamellett a császár gyakrabban személyesen kikérte tanácsát fontosabb dolgokban ; halála órájáig hű támasza volt az udvarnál a német pártnak. Gorcsakoff hg állása a lengyelországi események következtében némileg ingadozó lett, legalább szembeötlőleg megritkultak a Gorcsakoff hívek sorai az udvarnál. — Tisztán átlátja a kormány, hogy Lengyelországnak szükség engedményeket adni, de arra nincs kilátás, hogy alkotmányt vagy épen függetlenséget kaphassanak, mert maga a czár is úgy van meggyőződve, miszerint Lengyelországnak nem lehet többet adni, mint amit Oroszország is megbizhat. Azon Varsóba küldött rendelet is engedékeny szellemre mutat, melyben meghagyatik, hogy az elfogott fölkelők, lefegyvereztetvén, minden büntetés nélkül szabadon bocsáttassanak. Angolország, London, ápr. 2. (Angol-franczia terv Lengyelországra nézve. — Vilmos hg görög királylyá választatása.) Ugy látszik, Angol- és Francziaország megegyeztek az orosz udvar iránti maguktartását illetőleg s most Ausztria hozzájárulására törekszenek. Oroszország is kissé szelidebb húrokat penget. Budberg és Brunow állításai szerint a czár bő engedményeket szándékozik adni a lengyeleknek. Csaknem független országot akarnak, melynek csak katonai szervezete lenne közös Oroszországgal. Párisban a mexicói ügy gyors bevégzésén működnek. Forey tbnok utasítást kapott, hogy szükség esetén akár Juarezzel is alkudozzék. — Syrából következő távirat érkezett 31-ről : Mourokordato külügyminiszter a londoni görög consulnak : „A nemzetgyűlés egy mai decretuma által Vilmos György, Keresztély dán herczeg fiát I. György név alatt, egyhangúlag Görögország alkotmányos királyává választotta. Utódai az orthodox hitet fogják vallani. Egy, a minisztérium által választott 3 tagú küldöttség menend Kopenhágába, hogy a görög nemzet nevében a koronával megkínálják. Ma Te Deum volt, melyet világítás és nyilvános mulatságok követtek. London, ápr. 2. (A szultán szövetkezési nézetei; vegyes hirek.) Azt rebesgetik, hogy a szultán mind jobban jobban húzódik az angol szövetségtől s egészen Francziaország karjaiba akarja magát vetni. Abdul Aziznek épen nem hisznek, s ezért szerették volna mindenkép megakadályozni Egyptomba utazását. Az se kerülte ki a londoni diplomaták figyelmét, hogy Napóleon hg is szándékozik Egyptomba utazni s valami újabb cselszövény szálait keresik ezen utazási szándék találkozásában. Vannak, akik erősen hiszik, hogy Abdul Aziz eszének semmi baja sincs, hanem csak rajongó muzulmánn a császár, aki valami nagy szerepre hivatottnak tartja magát. Lesseps barátai meg azzal kecsegtetik magukat, hogy a szultán a Suez-csatorna párfogójául fog fellépni s nagy összegekkel járuland építéséhez. — Metternich hg legújabb párisi hírek szerint azon nézetben volna, miszerint semmit se változtatna a lengyel ügyön, akármily terjedelmes engedményeket adna az orosz kormány, minthogy ezen ügy már európai kérdéssé vált, s csakis a hatalmak közös egyetértésével lehet azt rendbe hozni. Külföld, Németország, Berlin , mart. 30. (Összeesküvés a király élete ellen.) Esti posta, Bécs, ápr. 6. (Forradalmi jelenségek Oroszországban) Lengyelországi hirek szerint a varsói titkos bizottmány ismét uj lendületet nyert, Bakunin ajánlatokat tett és Oroszország belsejében szitja a forradalmat. — Hogy ez igy van, bizonyítják a szt - pétervári hirek, hol a helyőrséget tetemesen meg kellett szaporítani, mert a forrongás a népség alsó rétegeiben nőttön nő, s a rendőrség folyvást hajházza a lengyel kiáltványokat. Pária, ápr. 4. (A franczia kormány körlevele.) A „Patrie“ szerént, a kormány körlevelet intézett külföldi ügynökeihez, őket az ulphasis iránt értesítendő, melybe a lengyel tárgyalások léptek; e körlevél legfőbb súlyt fektet a közös politikai helyzetre, s az emberiség törvényeire. Ez még mind nem nagy felvilágosítást szolgáltat az „uj phasis“ mibenléte iránt. Francziaország Angolhonnal és Austriával együtt fog haladni, míg a két utóbbi követi, de igen könnyen megtörténhet, hogy végtére is, önmaga egy lépéssel többet tesz. London, ápr. 3. (Palmerston skótországi útjában) ápr. 2-án érkezett Edinburgba, hol a skót főváros főnökének beszédére így válaszolt: Kívánnám, hogy az angol kormány kezében lenne a