A Hon, 1863. április (1. évfolyam, 74-98. szám)
1863-04-03 / 76. szám
PiáST, ÁPRILIS % Politikai szemle, Pest, april 2 (I.) A félhivatalos lapok határozottan állítják, hogy a nyugati nagyhatalmaknak és Ausztriának a lengyel kérdésben kezdett alkudozásai új phasisba léptek. A „Nation“ (Drouin de Lhuys) azt írja, — mint már távirva is volt — hogy Franczia- és Angolország oly megoldásra törekszenek közösen, melyet Ausztria is elfogadhat, anélkül, hogy az érdeklett hatalmak nyugtalankodhatnának e miatt. A czélra nézve Franczia- és Angolország egyetértenek, s a „Nation“ valószínűnek tartja, hogy Ausztria sem késik ezen útra lépni. A „Patrie“ is azt írja, hogy folynak az alkudozások, de azok különböznek a mart. 4-diki angol javaslattól, amennyiben nem az 1816-ki szerződéseket veszik kiindulási pontul. A félhiv. „Gen. Corr.“ londoni tudósítása is bizonyítja, hogy a nyugati hatalmak között közeledés történt, amennyiben a Tuilleriesk kabinetje a st. jamesi kabinet nézeteihez simulna a csupán erkölcsi intercessio czélszerűségét illetőleg, s már most arra is kilátás van, hogy Ausztria hasonlóképen csatlakozik a nyugati hatalmakhoz. Angolország és Ausztria között már előbb nézetegység létezett a „Gen. Corr.“ szerint a kijelölt irányban. Mindezen félhivatalos nyilatkozatok értelme oda megy ki, hogy a nyugati hatalmaknak egymásközti s Ausztriának ezekhezi közeledése csupán erkölcsi beavatkozásra czéloz, mely beavatkozás módjára nézve aligha történt még köztük formulázott megállapodás. Az erkölcsi beavatkozás és cselekvőleges actió közt igen nagy a különbség, s Francziaország mélyen érezheti magát sértve, hogy a lengyel kérdésben követett,s Drouyn de Lhuys által vezetett politikájának utoljára sincs más eredménye, mint az, hogy kénytelen Angolország és Ausztriához csatlakozni, ha nem akar teljesen elszigetelve maradni. Annyi tény, hogy a franczia kormányának vissza kellett vonulnia az orosz secundogenitura eszméjével, mely iránt néhány nap előtt megkérdezte a közvéleményt. Londonból is azt írják, miként nem lehetlen, hogy nem fog Francziaország szólni a független lengyel királyság helyreállításáról. De abban bizonyosok lehetünk — írja a „Kölnische Zeitung“ londoni levelezője, — hogy Párisban nem hagytak föl a rég táplált tervvel, s legfölebb is annak elhalasztása forog szóban. Napóleon császár közelebbről is úgy nyilatkozott volna Budberg báró orosz követ előtt: „ön fejedelmére bizom a kezdeményezést, melynek fölhasználása őt nemzetének legnagyobb uralkodójává teheti, s ha kilátásunk van arra, hogy azt felhasználja, akkor várni fogunk, hogy neki időt engedjünk.“ III. Napoleon császár ezen szavai valószinüleg arra czéloztak, hogy II. Sándor maga proprio motu kezdeményezze Lengyelország helyreállítását,Konstantin nagyherczeget vagy Leuchtenberg herczeget Lengyelország királyává tevén. Ami az orosz secundo geniturát illeti, erre vonatkozólag alább érdekes közlemények olvashatók, nevezetesen a „Köln. Z“ „A. All. Zig“ és „Neust. Nachr.“ közleményei figyelmet érdemelnek. Ezek mellett megjegyezhetjük a félhiv. „Gen. Corr.“ egy berlini levelét is, mely azt állítja, hogy a rajnai lap által kifejtett hirlapirodalmi manoevrenek nincs más czélja, mint Ausztriára hárítni a terv nem sikerülésének okát, s ezt tenni felelőssé a bekövetkezendő eseményekért. A „ G. C. “ azonban nem hiszi, hogy a közvéleményt félre lehetne vezetni ezen vád által. Aztán e lap azt sem hiszi, hogy a terv egyenesen Francziaországtól származik. Kitől származik hát ? kérdezi maga az idézett lap Arese gróftól s berlini pajtásaitól. (Az „A. All. Zig“berlini levelezője másként van értesülve, lásd „Francziaország, Ausztria és a lengyel kérdés“ czimű czikk végét.) Ma délután két fontos távirati tudósítás érkezett: egyik Boroszlóból, a másik Danzigból. A varsói forradalmi bizottmány elhatározta, hogy a felkelők mindenütt tegyék le a fegyvert. A toborzók oda utasíttattak, hogy hagyjanak fel a toborzással. Két csapatvezér feloszlatta seregét. Mniszewonál 1500 ember tette le a fegyvert a vezér parancsára, miután a harcz sikertelen voltáról meg vannak győződve. Varsóban azon hir keringet mártius 31-kén, hogy Oroszország önkormányzatot akar adni Lengyelországnak, kivéve a nemzeti hadsereget. Az „Oest. Zig “ pedig azt hallja, hogy II. Sándor czár átalános amnestiát szándékozik nem sokára kiadni mindazoknak, kik a forradalomban részt vettek. Ha ezen hírek megvalósulnak, akkor nem is lesz nagy szükség azon erkölcsi beavatkozásra mi fölött a hatalmak most tanakodnak. Pest, april 1. III. (T. K.) Elmondok a protectióra és a szabad kereskedésre alapított államgazdászati rendszerek ellentétes következményeit, bár sikerült volna ez oly fontos kérdés alapos tanulmányozására olvasóinkban érdeket ébesítenünk. Lássuk most az általunk kegyelt rendszer életbeléptetésének legfőbb akadályát ; lássuk, miként óhajtjuk ezt első czikkünkben kifejezett nézetünkhöz képest a létező iránti kímélet mellett életbeléptettetni. A múltban követett protectionális kereskedelmi politika, természeténél fogva eredményezte azt, hogy kivált a nagyobb mértékben gyáriparra hivatott államokban sok tőke és munkaerő oly iparágak felé vette irányát, melyek csak a védvámok oltalma alatt állhatnak fönn, úgy, hogy azoknak rögtönzött eltörlése mindezen tőkéknek elvesztét s az ezen iparágra támaszkodó munkásosztálynak, gyakran több százezer embernek éhségre kárhoztatását eredményezné. A teendőkre nézve itt, a szerint a minő az illető iparág helyzete egy adott államközi viszonyban, két út van. Vannak ugyanis iparágak , melyek azon bizonyos államban soha védvámok nélkül haszonnal gyakorolhatók nem lehetnek. Ezek irányában, miután részünkről semmi körülmények között a kevesebbségnek a többség rovására monopóliumot engedni nem akarunk, nincs más mód, mint törvényhozásilag biztosítani számukra a védvám eltörléséig egy a körülményekhez mért méltányos tartamú időt, mely alatt tőke és munkaerő valamely természetszerű iparághoz átmehetnek, és ezen átmeneteit részükre megkönnyíteni. Vannak ellenben oly iparágak is, melyek a közlekedési viszonyok roszaságánál, a pénznek más államokhoz képest drága voltánál, és a megszokott védvámra támaszkodás miatt a kezelés rész voltánál fogva a jelen perczben ugyan a szabad versenyt ki nem állhatják, de melyek az említett hátráltató körülmények elhárítása után, a hazai viszonyok szerint, az ország természetes iparágai kell hogy legyenek. Ezekre vonatkozólag időt kell adni a kezelés átalakulására, és ez idő alatt gondoskodni ezé!szerű közlekedési eszközökről, segíteni őket olcsó pénz által, hogy így enyésszenek el az olynemű képtelen esetek, mint például nálunk az, hogy a vasat olcsóbban lehet Angliából, mint egynémelyik hazai vashámorból Pestre szállítani, és másfelől lehetővé tétessék a legczélszerűbb módon, és nagyban termelés, mely a költségeket oly nagy mértékben leszállítja. Ily eljárás mellett , az egyesekre vagy egyes vidékek népességére háromló minden nagyobb veszteség nélkül , megszüntethető lesz minden egyes iparágak s azok gyakorlói kedvéért felállított monopólium, a természetszerű iparágak felvirágzása, versenyképessége pedig biztosítva leend. Semminemű behozatali vám ne vettessék tehát más államok termékeire és iparczikkre ? — lemondjon az állam minden ebből eredő jövedelmeiről? Ezt épen nem kivánjuk. Az államkormányzat ez idő szerinti költséges volta ezt már magában lehetlenné teszi; mi csupán azt kívánjuk, hogy e vámok nem védelmi, de csupán pénzügyi szempontból alkalmaztassanak. Oly magasak legyenek csupán, hogy általuk a kereskedés ne gátoltassék, mely esetben a mellett, hogy a behozatali czikkek olcsóbb megvételét és a hazai termények biztosabb kivitelét eszközük, magának az államnak is nagyobb jövedelmet adnak, mint ezt az ezen irányban tett legközelebbi kísérletek is igazolják. De ha szabad kereskedés lesz, ha a védvámok végképen elitéltetnek, miképen lehessen más országok nagy mérvű iparával szemben kifejlődnie egy országban még oly iparágaknak is, melyek pedig kissé megizmosodva bármely versennyel dacolhatnának ? Ezen, kivált hazánkban nagy horderejű kérdést sem akarjuk elmellőzni. Ha eltérés is ez az általános elvtől, oly vállalatokat, melyekre nézve a természetszerűség kétségtelenül bebizonyíttatik, lehet a fő eredményt az elv diadalának veszélyeztetése nélkül, de csak bizonyos előre meghatározott ideig, protectióban részesíteni, melynek ismét a körülményekhez képest módjai különbözők ; lévén az olykor, mint mondók, előre meghatározott, s hozzátesszük, nem hosszú időre védvámok és főként adómentesség, olcsó pénzadás és más ilynemű utakon eszközlendő. A tudat, hogy nemsokára a szabad versennyel kellene szembeszállani, megóvja az ily vállalatokat a valódi protectio által mindig előidézett tespedéstől; a néhány évi felülfizetésért pedig a hazai közönséget bőven kárpótolja a jövendő, s ahogy annak birtokába juthatnának; a kiegyenlítés tehát teljes lehetsen.“ “ ,, „Meg kell tehát barátkoznunk azon gondolattal, hogy azon országot a magyar népfaj közreműködése nélkül fogjuk kormányozni. A magyar népfaj, és Magyarország nem ugyanazt jelenti. Az ország nem magyar lakói örömmel ragadják meg a kormány ajánlatát. „„Ha tehát a kormánynak ezen törekvése, melyről Ausztria létezése föltételeztetik, ismét a magyarok non possumusára találna , akkor a kormánynak csatlakozni kell az activ factorokkal, s magára hagyni azon elemet, mely magát a passivitásra kárhoztatta.““ — Mindez, meg van írva a Botschafter tegnapi számában , de hogy valaki e zuglapot fölhatalmazta volna a kormány nevében beszélni, sehol sem olvastuk. A bécsi lapok szemléje. „Szerény kérdések.“ A „Wanderer“ a „Donau Zeitung“ ellen amúgy szőrmentében polemizálván, a többi közt írja : „Alkotmány-kérdésünk, melyről az oppositio legbölcsebben teszi, ha minél kevesebbet szól, azon stádiumban van, hogy a lajthántuli országokban még mindig nincs valósítva. Ezen eredményt a „D. Z.“ szerint bizonyos látszólagos lehetlenség okozza, ,, „ezen látszólagos lehetlenség azonban csak addig fog tartani, mig a kormány munkához lát, s az akadályokat elmozdítandja.“ “ „Tehát az itt említett munkához látás még nem kezdődött meg. Ki a hibás ? A kormány bizonyára nem, különben a félhivatalos közlönynek vádolni kellene a minisztériumot kötelessége elmulasztásáért. A kormánypártot sem illetheti a mulasztás vádja, mert ezen oldal minden elvi kérdésben a kormánnyal szavazott. „Úgyszintén nem illetheti e vád azon államférfiakat, kik a megoldás kérdésében nem értettek egyet Schmerling úrral , mert az alkotmánykérdés megoldására „érett megfontolás“ lévén szükséges, ezen éretten megfontolni tudó tulajdonnal a minisztérium minden tagja meg van áldva. „Honnan származik tehát ezen látszólagos lehetlenség? Talán a sors, a régiek fótama okozza a hiányt? Vagy a különféle oppositiot kellene vádolnunk: oly embereket, akik egy helyütt katonai törvényszékek hatósága alá vannak vetve, s másutt is eléggé szigorú büntető törvények uralma alatt állnak. Kérdjük tehát: kik a hibások? kiken múlik el az alkotmány kiterjesztésének ügye? „A „Donau Zig“ szerint a februári alkotmány, a kiszabott formák megtartásával módosítható, alapelvei azonban dönthetlenek, s ahhoz nyúlni nem szabad. Bátorkodunk kérdeni: melyek azon pontok a febr. alkotmányban, miket dönthetleneknek kell tartanunk? „Úgy látszik, hogy a „Donau Zig“ e kérdésünkre előre meg akar felelni, a midőn írja: ,,„a kül, had-és pénzügyi kérdéseknek még csak egy részecskéjét sem lehet átadni a külön országgyűlések illetősége alá.““ Tehát a közös ügyek közös tárgyalása képezné ezen alkotmány alapelvét. „Lehet, hogy így van, de lehet hogy nincs is így, bármennyire határozottan hangzanak is első hallásra a félhivatalos közlöny szavai. Ezen kijelentés szerint ugyanis bizonyos dolog lehetlenségnek mondatik, ami kevéssel ezelőtt, mégpedig az alkotmány alapelveinek kímélete mellett, igenis lehető volt. Kérdjük: ki szavazta meg az 1862-ki és 1863-ki budgetet? talán a közös ügyeket közösen tárgyaló teljes Reichsrath ? Nem. Tehát a februári alkotmány nem zárta ki azon lehetőséget, hogy például a budgetkérdésben az arra hivatott testület helyett egymás határozhasson. És ha határozott: váljon a febr. alkotmány ellen történt-e ? Bizonyára nem, és a „Donau Zig“ a legelső lesz, aki e tekintetben velünk fog szavazni.“ A „Vaterland“ a „Botschafter“ csikkéről. Az előbb nevezett lap ápr. 2-ki számában olvassuk : ,,„A helyzet ismét határozott alakot vett. Az alkotmány valósítása kérdésében a győzelem teljes és tökéletes, s az alkotmány barátai örvendhetnek a krizis kimenetelének, mely kelet ellenében ütött ki.“ “ „Ily szavakkal kezdi czikkét a „Botschafter,“ mely a Magyarországban uralkodó politikai törekvések ellenében valóságos hadüzenetnek tekinthető. A czikk egyszersmind a hadjárás tervét is magában foglalja, miután „,,a februaristák már ott is találtak pártolókra, ahonnan eddig csak a skepticismus jelenségei tűntek elő.““ — A „Vaterland“ idézvén a kérdéses czikk azon részét, melyben az Apponyi György gr. lelépésérőli állítás foglaltatik, a czikket következő modorban ismerteti : „A „Botschafter“ szerint bizonyos demonstratió mintegy kérdés volt : ha vajjon van-e a kormánynak ereje, bátorsága, következetessége ? A helyzet, amint az ma előttünk áll, a legjobb felelet a kérdésre. „ Annyi mindenfélét beszéltek a Lajthán túl a kiegyenlítésről, anélkül hogy e fogalom föltételeinek megfeleltek volna. A magyaroknak eszükbe sem jutna ismét lemondani az 1848-ki törvényekről, ha va n m. földhitelintézet elnökségének körlevele a vidéki bizottmányok alakítása ügyében. Nem szükség N. N. ur előtt fejtegetnem azon nagy érdekeket, melyeknek előmozdítására a magyar földhitelintézet alakult. A hazai földbirtok hitele, főleg földmivelő országban, hol a birtokosság a munkáló osztályok legfontosabb magkövét képezi, nemcsak a birtokos osztály gazdasági és anyagi viszonyainak javítására hat, hanem az összes munkás osztályok jólétét s az egész nemzet anyagi, és ami ezzel szoros kapcsolatban áll, erkölcsi emelkedését is előmozdítja. S ha ez oknál fogva egy oly intézet, mely a hazai földbirtok hitelének emelését tűzi czélul, már magában méltó minden hazafi támgatására: kétszeresen igényt vél tarthatni erre intézetünk, mely egyedül az érintett czélt tartván szem előtt, minden nyerészkedési szándék nélkül alakult. A magyar földhitelintézet nem a tőkepénzesek, hanem a hazai földbirtokosoknak a kölcsönös jótállás elvén alapuló önkéntes egyesülete. Mily nagy erő fekszik, az ingatlan anyagi érdekek ilyetén szövetkezésében : eléggé mutatják a hitelintézetek történetei. A történelem azonban egyszersmind azt is mutatja, hogy hasonló intézetek virágzó állapotra mindenütt csak úgy emelkedhettek, ha az egyesülési szellem éltető és szerte működő hatása folytonos buzgalommal támogatta. E közszellemnek támogatását egy közintézet sem nélkülözheti, főleg hazai viszonyaink között, de legkevesbbé nélkülözheti földhitelintézetünk , melynél nehezebb körülmények, súlyosabb anyagi viszonyok közt hasonló intézet alig indult meg, s nagyobb területén és az üzlet több ágára kiterjeszkedve bizonyára soha egy sem működött. Jól tudták ezt azon tisztelt hazafiak, kik intézetünk biztosítására másfél milliót jóval meghaladó öszletet írtak alá, s tartalékalapja első előállítására tetemes ősziét készpénzt előlegeztek a törvényesnél kisebb kamat mellett. Az anyagi pártolásnál azonban nem kevésbbé szükséges a szellemi és erkölcsi támogatás. S ez az, amiért N. N. úrhoz fordulok. A magyar fölhitelintézetnek, az ország központjától távol, annál több vidéki organumokra van szüksége országszerte, minél nagyobb térre terjed ki működése. Semmi sem lett volna könnyebb, mint akkép szervezni az intézetet, hogy a közbenjárás szerepe az intézethez folyamodó birtokosok és az intézet közt, s az intézet érdekeinek előmozdítása az ország különböző részeiben fizetéssel ellátott ügynökökre bizassék. A hitelintézet alapitói azonban az ily ügynökök közbenjárását nem csupán a kezelési költségek kimélése tekintetéből, hanem maguknak a hazai földbirtokosoknak érdekében is, kik egymás szükségeit és anyagviszonyait kölcsönösen leginkább ismerik s egymás érdekeit leginkább szivökön viselik, mellőzendőnek vélték. A földhitelintézet szabály szerint azon hazai birtokosokból fog alakulni, kik az intézetet hitelezés végett igénybe veszik. Úgy hívók az intézet alapítói, hogy e birtokos, mint az intézet tagjai, a kölcsönös jótállás érdekénél fogva is, maguk lesznek leginkább arra hivatva, hogy az intézetet működésében, ügyvitelének könnyítése által, az ország különböző vidékein szerte támogassák. E nézetek vezették az intézet alakítóit arra, hogy magukból az intézet tagjaiból vidéki bizottmányok alakíttassanak. Míg azonban ily bizottmányok, szabály szerint 15 milliónyi értékpapír kibocsátása után, a már elegendő számmal levő tagok által választathatnának, addig is szükségesnek tarták az alapítók az országot népesség, geographiai helyzet és forgalom tekintetéből bizonyos vidékkörökre osztani, s mindenik vidékkörben tekintélyesebb birtokosokat kérni föl a bizottmányi teendők ideiglenes végzésére. OS TARCZA. A pesti redout épülethez tervezett s fresco falfestésben kiviendő vázlatok leírása. Mielőtt a vázlatok leírását teljesítenénk, szükséges a redout épület belfelosztásáról egy pár szót szólani. — Az építész terve szerint van egy nagyobbszerű lépcsőház (Treppenhaus), egy nagy terem és a credent, — ezek azon helyiségek, melyekben a fresco festészetet fel lehetne használni feldíszítésükre az építész terve szerint. Egyelőre azonban csak is a lépcsőház felépítésére készítettünk terveket, ez lévén átalában minden nagyobbszerü nyilvános épületnek fődísze, (mint p. o. a berlini múzeumnál is) — s mert nem is fejthettünk volna ki egy egészben összehangzó eszmét sem a nagy teremben, hol csupán egyes allegorikus alakoknak van tér hagyva a plafondon, sem a credentben, hol két nagyobb kép kiviteléhez való térség van csupán, mely későbbre is halasztható. A lépcsőház négyszögletű, melynek közepén nyúlik fel a főlépcső, ezzel szemközt van egy térség a falon, mely 32 láb hosszú és 16 láb magas, — a két oldalfalon pedig felül egy fries nyúlik el, mely 3 láb magasságú és 8— 10 láb szélességű, 10 térségre van felosztva, 5 jutván egyik-egyik oldalra. Ezen friesek alatt oszlopos csarnok van, melynek belül eső falán 6 fülke van, mely 8 láb magas és 3Va széles, ezek felett kör alakú térségek. Hogy ezen térségeket jól felhasználhassuk s vázlatokat készítsünk, melyek összefüggésben élvezhetők legyenek, és egyszersmind a magyar költőiaég eszményeivel megneveztessük — és hogy háza czéljának megfeleljenek — legczélszerűbbnek találtuk a magyar mythologiát felhasználni, mely nem lévén még ugyan tökéletesen kifejtve, de azt a népmesék és hagyományok tanulmányozásaiból vett adatok nyomán gondoltuk létesítettőnek; — és pedig a Tündér Ilona - féle népregék variánsaiból felhasználva a jellemző részleteket, s nemesítvén a nyerseséget, mely minden népek mythologiájában előfordul. — Gondolván, hogy nehéz s még eddig nem létező, a festészet terén egészen ismeretlen tárgyak feldolgozása ugyan nagy erőmegfeszitésbe kerülhet, de lelkesített azon eszme, hogy valahára tér nyílnék a magyar festészetben ilyen tárgyaknak uttörő megkezdésére,mely által alapítói lehetnénk egy valóban nemzeti műiránynak , s egyúttal érthetőbbé, s szemlélhetővé tehetjük a magyar, oly népszerű és minden ember emlékében ismeretes, a mythologia alapját megvető rege és mesés világot, valamint ezt a német és szláv nemzeteknél már megtették, — ez lévén úgy szólván az igazi nemzeti költészet kútfeje. — De annál inkább, mert még a redout épület czéljának is (már maga is egy tündéri fogalommal összekapcsolt palota) igen megfelelő, — hol a szerelem, mint mindennek kútfeje, nem mindennapi érzelgéssel ábrázoltatik, de hősiességgel párosul, mi különösen a magyar fogalommal együtt jár. Az elrendezés a vázlatok szerint e következő: — A főlépcsőtől jobbra kezdődik a fries, melyben a rege elmesélése ábrázoltatik kisebb alakokban, mig a lépcsővel szemközt a nagy térségen a hős tündérországba érkezése, s fogadtatása, mint a lépcsőháznak legmegfelelőbb jelenet lenne ábrázolva. Jobbról tehát kezdődik a rege és pedig: 1. Tündér Hona az arany almafát ültetteti leányaival a királyfi kertjébe, hol ő maga is jelen van leányaitól környezve. 2. Az aranyalmafa alatt a szél által elszenderedett örök elöl a hattyún járó tündérek ellop 3. Maga azután a királyfi őrizvén a kertjében ültetett almafát, nem aludt el, és a tündérek hattyúkon jővén ismét meglopni a gyümölcsöt, a királyfi nyilát feszité a tolvaj nőre, azon perczben azonban beleszeret a tolvaj nőbe, ki maga a tündér Ilona. 4. És a fa alatt szerelmükben elalusznak — midőn a vénbanya meglátván Ilona aranyhaját, abból egy csomót levág, és mutatja a királyfi szüleinek. 5. Tündér Ilona hattyúján tovább száll a tündérországba búsulva arany haján, melyre a királyfi szüleitől és testvéreitől búcsúzva eltávozik utánna, Ilonát a tündérországban felkeresendő. A másik vagyis bal oldalon a főlépcsőtől, balra kezdődik a hős viszontagsága. 1. Egy óriáshoz ér tőle tanácsot esdve és tudakolva tündérország hollétéről, a ki összegyűjtve boszorkányait, egy sánta banya mondja el a fekete város és a változó kert hollétét. 2. Tovább barangolva a hős 3 óriásra akad, kik egymás közt veszekedtek, és őt felszóllitják, ítélne közöttük és tenne egyességet apjuk által reájuk hagyott szélköpeny, saru, és ostor birtokát illetőleg. — Mire a hős királyfi három hegy felé futtatja őket, annak ítélvén ki hamarább visszaérkezik, azonban ez időt felhasználván a királyfi, a köpenyt ellopja, mely bűvös szélköpenynyel el is illan. 3-or Elérvén a tündérország határához, melyet sárkány őriz, azt leküzdi. 4 er. Azonban a tündérország változó kertjébe érve, — hol tündér Ilona csak háromszor jelenhetett meg, — a boszorkány által álomitallal elaltattatik, úgy hogy Ilona vele egyszer sem beszélhetett, mindig mély álomban aludt, ekkor Ilona már búcsút vesz tőle. 5-öt. Azután felébred a hős, és bujában kardjába akarja magát vetni, midőn egy tündér leány a tátos lovat hozza szolgálatára, mely a levegőben jár, és elviszi őt végre a tündér kertbe És ezen tárgy a nagy lépcsővel szemben tehát befejezésül a 32 láb hosszú és 16 láb magasságú térségen lenne ábrázolva, — mint a lépcsőháznak leginkább megfelelő tárgy; t. i. a hős viszontagságai után szerelemtől vezettetve megérkezik, és a tündérek által fogadtatik. — Tündérleányok viszik fegyvereit, pajzsát turul madárral, és a csillagos homlokú gyermek a fáklyát a szerelem jelképét, a hős királyfi épen megdöbbenve visszatartja lovát, bámulva, még eddignél is szebb Ilonáját, akit szolgálói öltöztetnek, arany haját fésülik az arany almafa alatt, melyen a Szél urfi ezüst húrokon játszik, mely zene mellett a szolgálói körültánczolják. — Ilona kezében tartja az arany almát, szerelme zálogát, így fogadja a hőst. — Az arany almákat a csillagos tündér gyermekek szedik össze, melyekkel a tündérek játszottak. A háttérben a márvány lépcsőzetü Cyprus fákkal körülvett réztetejü palota 2 sárkány által őrizve. Balról a vizleányok megfélemedve az idegen vendégen, törödvén a kristály patakban, melynek 7 szinü forrása alá húzódnak. Az oszlopzat alatt látszó fülkékben, mely már más falat mutat, igy nem lehetvén egészen összefüggő a regével, egyes, a redout épületben gyakorlandó, és czéljainak megfelelő személyesített eszmék vannak ábrázolva, és pedig a zene, táncz, költészet, szónoklat, víg kedély (tréfa) és a szerelem; a felettök levő körtérségekben pedig az ezeknek megfelelő geniusok. Nem akarván az egészen antikszerüt alkalmazni, regényes modorban tartva véltük kifejezhetőknek, igy leginkább összhangzatban lenne a regényes mesével, és az épület styljével, — és pedig a zene hárfával (lebegő alak), — mint a regényes kor egyetlen hangszerével, felette a furulyás genius. A tincz inkább a magyar jelmezre és tánczra emlékeztető, felette a genius dudával, mint a nép némely környékén szokásos tánczhoz való hangszer. A költészet lyrájával és koszorúval, felette a genius koszorú és fáklyával. A könyvvel mozdulataálulúfil^jezve a szónoklatot, felette a Genius viszi az iratait.— A tréfa, csörgő sapkával pajkos mozdulatban, a thyrsus bot kezében, jelentvén, hogy a bor a jó kedv előidézője, felette Geniusa a thyrsus pálczán ülve egy nevető álarczczal kezében. Végre a Szerelem egy fiatal leány, ki a nyil hegyét próbálgatja, melyet a felette levő Geniusa ellőtt. Mindezen egyes alakok életnagyságúak, és arany háttérre festendők, — a rege, mely a fri fisét foglalja el, hasonlóul arany háttérre vannak tervezve, és 3 lábnyi magas alakokkal. — A fő nagy képen az előtérben 8 láb magas alakok vannak felvéve. — így az egész egy szépen ékesített, a redout épületnek díszére váló lépcsőházat eredményezne, gazdag mind művészeti tekintetben, mind a szemlélőre nézve, és megfelelne a palota külső alakjának, melyre már a város eddig is nagy összegeket szentelt. — És ezen vázlatok kivitele alig kerülne sokkal többe, mint más, a redouthoz illő gazdag decoratio, lenne az országnak egy monumentális modorban megkezdett emléke, mit több is követhet később, és a magyar művészetnek a felsőbb eszményegített művészi téren megkezdett iránya. Amint feljebb említik, a nagy teremben csak egyes alakok alkalmazhatók, a credentben pedig lehetne a későbbi korból 2 tárgyat választani: például Mátyás menyegzőjét, és az Attila lakomáját, melyet Priscus ir le. A kivitele ezen tervnek, ha csakugyan az idén döntene felette a város, úgy a redout épület tökéletes bevégeztéig hasonlóul elkészülhet. Ezen terv által lesz nyújtva a városi tanácsnak elvbeni elfogadás miatt, — a költség meghatározását sok részlet lévén ott szükséges, egy comissióra lehetne bízni. Végre megjegyzendő, hogy ezen vázlatok csupán is vázlatok, a carton kivitelben még tökéletesitendők, különösen styl, és jellemre nézve, — itt majd csaknem az eszmét akartuk bemutatni. Than és Lota.