A Hon, 1863. május (1. évfolyam, 99-123. szám)

1863-05-05 / 102. szám

E napiparancs így hangzik: „Május Vl3 -tól kezdve minden katona egyéb szereple három csomag gyufát kap, melyek arra valók, hogy midőn annyira szorítják, hogy csak futásban találhat menedéket, a városokat, falvakat, általában minden épületet föl­gyújt­son vele ; kötelességévé tétetik egyszers­mind, hogy végleges esetekben kor és nem különbség nélkül mindenkit megöljön. A mozgalom színhelyéről következő táv­iratok érkeztek: Varsó, máj. 2. M­i­n­i­s­z­e­w­s­k­i R ró­ma lakása előtt meggyilkoltatott. (Mini­­szewski, Wielopolski zsoldjában állott, kinek megbízásából lengyel-ellenes czikkeket irt a „Dziennik powzechny“ orosz kormánylapban.) Lemberg, máj. 2. (Éjjel). Magán­­tudósitások szerint Jezioranski f. hó 1-jén szerencsétlen csatát vívott az oro­szok ellen. Lemberg, máj. 3. Lani, Tepily és Zemey mellett a zolkiewi kerület határá­nak tőszomszédságában máj. 1-jén J­e­­zioranski és az orosz csapatok közt ütközet történt. A felkelők Jeziorans­ki alatt éjszak felé visszavonultak. Jaroslav, máj. 3. Jezioranski f. hó 1­ sején Zamechnél az oroszokat megverte; 20 megsebesült felkelő vitetett Cieszanowba. Az oroszok körülbelül 90 embert vesztettek halottak­ és sebesültek­ben. Az elesett oroszok a fölkelők által katonai tisztelettel eltemettettek. Egy orosz csapat Lubb­ec mellett a galicziai határokat állítólag átlépte, hogy a fölke­lőket hátulról megtámadja. Danzig, május 3. A mai „Danz. Zig“ jelenti, miszerint a felkelők a Dunát átlépték; a felkelők ápril 26-dikán Dupro mellett a vaspálya-menetet feltartóztatták s 900 orosz darab fegyvert foglaltak el. Krakó, máj. 3. Jezioranski,a Koby­­lanka mellett, a lublini tartományban, épen a határszélen megverte az oroszo­kat. Egy csapat orosz katona Lubliniec mellett átlépte az osztrák határt, hogy a lengyeleket hátulról támadhassa meg, de tökéletesen szétveretett, és £­0 halottat hagyott hátra, kik közül a lengyelek 36-ot katonai szertartással temettek el. A len­gyelek vesztesége 3 halott és 18 sebesült, az utóbbiak Cieszanovba szállíttattak. Egy orosz gárdaszázados és szárny­segéd Annenkoff, Varsóból érkezett ide. Seebach elutazott Csernovitzba. Vidéki levelezések, Eperjes, april 24. A hózivatar, a hideg északi szél, mely a múlt hó végén beköszöntött, csakugyan tartós volt. A vidéki hegyormok még most is fehérlenek — s a hideg szelek csak el el pihennek, hogy ujult erővel dühönghessenek. A föld­e­s­ hó folytán csupán némi havazás, harmatozás s derek utján nyert nedvességet; de végkép még sem szá­radt ki — bár erdőink igen megritkultak. — mert hiszen azon 3 tengerről, melyek part­jain egykor nemzetünk zászlói lobogtak, még mindig hoznak a légömlések annyi nedvet, men­­nyi vetéseinkre bőven elég lenne ha kellő idők­ben s adagokban csapolódnék le. Sőt hoznak néha annyit, mennyinek fele is sok. Jeles tudósunk Haszlinszky F. ur szerint p. o. 1613—1713 és 1813 években a Tarcza völgye szinig telt vízzel, mely irtózatos pusztításokat tett. Hol volt ezen víztömeg „condensatora?“ Nem tudom, de úgy vélem, nem a Szabolcs és Bihar megyei náda , sós és kacsás tavakban — me­lyek fenekei a Tisza fenekével összeköttetésben lévén, azt hiszem, annak idejében, akkor is fel fogják adni a vizet, midőn a Tisza szabályozva leend. A hideg szelek, száraz fagyok s derek váro­sunk határában nem tettek jelentékeny kárt — de igen­is a Tarcza völgyén a repcze és késő őszi vetésekben. — Sok bárány elhullott — pedig a juhok bőven kaptak burgonyát. A tavaszveté­sek nem épen egyenlőn kelnek. Búza, gyapjú, borsó, burgonya után senki sem tudakozódik — pedig — jaj az eladónak, midőn ő jár a vevő után — mint ki „előfizetőket“ keres. Ily módon kelt el e napokban m. e. 1000 köböl burgonya — Se­besre szállítva 80 krjával, miszerint a termelő 60 krt kap köbl­ért „tisztán ;“ ha t. i. marhái bele nem betegesznek a hosszú fuvarba. Gazdászatunk, iparunk s kereskedelmünk tehát még mindig a „panaszos.“ De kiadásaink gyorsak és pontosak —­ sőt kérlelhetlenek, így: a gazda nem gazdálkodhat meg kiadásaiból sem­mit ; sőt, többnyire előbb kell ezeket megtennie, mint termékeit eladhatná. Az iparos annál na­gyobbat bukhat, minél inkább iparkodott. A ke­reskedés pedig ritkán nyerekedés........De ... nem merek panaszkodni ! Városunkban lehetnek boldog emberek, kik saját körüket s tán átalános viszonyainkat is igen kielégítőnek tartván, mindezt czélzásnak vennék — mint vették minapi hasonló panaszaimat, midőn­­ a magy. tud. akadémia „Statistikai Köz­lemények, Dr. Bartsch „Sárosmegye Helyirata“ — és igen tisztelt barátim tapasztalatai, észlele­tei, mint szintén saját tapasztalatim s észleletim nyomán) némi párvonalat húztam városunk s vi­déke jelene s múltja közt. Nem merem mondani, hogy szegények vagyunk, hiszen városunk „ne­vezetes összeget“ adományozott a kath. gymna­sium szükségleteire s ennek — bár — a „Hon“ nyilt levelében igen vastag pennával adatott tud­tomra, én annyival inkább örülök, mert úgy tu­dom, ho­gy városunk tehetősbjei evangélikusok.— Bevallom, hogy­­ Nyugoteurópa múzeumait egy éven át tanulmányozgatván, a „muzeum“-ról egész más fogalmam van mint némely ta­nárnak. Bevallom, hogy az eperjesi ev. colle­gium múzeumát (ha ezt igy nevezhetem) 31,000- nyi köt. könyvtárával, 8 ezernyi állat, 4600 faj növény, 3600 db válogatott ásványgyüjteményé­­vel, (melyek nagyrészét Haszlinszky F.ur sajátkezüleg gyűjtötte és rendezte) oly jelesnek tartom, hogy „párját“ (t. i. ily jól felszerelt ev. collegiumi gyűjteményt) hazánkban nem isme­rek. Elhallgatom, hogy adataim szerint a cath. gymnasium könyvtára csak 600 — hogy van: egy kis rovar -­gyűjtemény, 99 darab kövület, 204 darab ásvány stb.“ . . . De ne tessék­­ gondolni, hogy ezt felekezetességből teszem! mert hisz a felekezetességről fogalmam sincs. Közös bajainkat csupán közös érdekeink előmoz­dítása végett érintem. Szükséges vala pedig a t. szerkesztőség és t. olvasóközönségnek mindezt elmondanom, hogy meggyőződjék, miszerint érveim s adataim nem szoktak alaptalanok lenni s meggyőződjék, mi­szerint a „Hon“ 91-ik számában közlött „Nyilt levél“ semmi más, mint: „Much Ado abouth nothing.“ r. 1. Hivatalos közlemények. ő cs. kir. Apostoli Felsége­m. hó 17-ről Scheffer Lajos gyöngyösi gyógyszerész és Lajos, Ilka, Adél és Vilma gyermekei vezeték­nevének „Pásztor“ra kért átváltoztatását leg­kegyelmesebben megengedte. A magyar kir. udv. kanczellária a pesti el­­sőbiróságu váltó törvényszék kiadói segédét, Il­lés Ferenczet, ugyanazon törvényszéknél igta­­tóvá nevezte ki. A „Hon“ magán tár sürgönye. B­é­c­s, május 4. Ma déli 12 órakor fogadtatott az erdélyi román küldöttség ő Felsége által. Saguna hosszabb beszé­det tartott és átnyujtá a feliratot, mely az Uralkodó-ház iránt hódolatot, hűséget és engedelmességet, valamint azon óhaj­tást fejezi ki, miszerint a román nemzet nem sokára a politikai nemzetek állásába emeltetve a birodalmi egység alkotmá­ny­os elvének megvalósítására közremű­­ködhessék. Császár Ő Felsége válaszolá : T­eljes megelégedéssel és örömmel foga­dom ezen — a nehéz viszonyoknak egé­szen megfelelő biztosításokat, s felhatal­mazom a küldöttség tagjait, ezt küldőik­nek is tudtuk adni. Külföld, Görögország.(Conferentiára con­fer­e­n­t­i­a.) Russell 1. ezen conferentián kivül, mely azért fog Londonban összeülni, hogy Gö­rögország trónját megüresedettnek nyilvánítsák a három védhatalom képviselői , később európai conferentiát szándékozik összehíni, melyben a róniai szigetek visszaadatásának feltételei álla­píttatnának meg. Ezen conferentián nemcsak a bécsi zár­okmányt aláírt hatalmak lennének képviselve, hanem a porta és Olaszország is. — Angolországban több felől nyilatkozott ezen óhajtás, hogy ha visszaadatnának is a róniai szi­getek Görögországnak, Angolország tartson meg mégis egy erődített pontot kezei között. — Ezen nézettel ellenkezőleg Russell azt szándékozik a conferencián indítványozni,hogy a corfui erődök, melyek az angol protecturátus folytán épültek, lerontassanak. Németország, Berlin, april 30-dikán. (Orosz engedmény; vegyes tárgyak) Jól értesült forrásból ezt írják a „Köln. Zig­“ nak : „Oroszország egy újabb, és pedig jelen­tékeny engedményt tett, értésekre adván a ha­talmaknak, hogy az 1859 ki ujonczozási törvényt Lengyelországra is kiterjeszti. Magában véve tulajdonkép csak nemleges értékkel bír ezen elhatározás, de fontolóra véve, hogy a Lengyel­­országban követett különnemű ujonczozási intéz­kedésre tört ki a felkelés, lehetetlen ezen elha­tározást másnak, mint az elkövetett hiba elis­merésének tekinteni. — Páriából békésebb hí­­rek érkeznek. Károly porosz király hg neje Párisban időzése alatt, hihetőleg bemutattatja magát a császári párnál, a­mit alig is lehetne ki­kerülni, ha a hónő nem utazik incognito. Egyéb­iránt utazása érdekes hozzávetések anyagául szolgál.“ Az „O. D Post“-nak Berlinből írják, hogy: „napról napra jobban érzik itt az Ausztriávali jó egyetértés szükséges és sürgetős voltát.“ Leve­lező pedig úgy tudja, miszerint Bécsből tétettek ezen irányban sürgető lépések. A „B. u. H. Ztg.“ egy üzleti levélből azon érdekes adat a tényt közli, hogy T­h­o­rn-ban 150,000 mázsa lisztet vásároltatott össze a kincs­tár a Rajna melletti várőrségek élelmezésére. Olaszország. (Római reformok, magyar légió.) Megczáfolják azon hírt, mint ha a franczia kormány a római széket a refor­mokra emlékeztette volna. „Perzeveranza“ azt hiszi, a franczia követ szóval figyelmeztette An­­tonellit amaz ígéretekre, ki azt válaszolá, hogy a dolog csupán egy e czélra kinevezett bizottmány előtanulmányaitól és a pápa akaratától függ, hogy a tartományok szükségeiről meggyőződjék, mely végre legközelebb rövid körutat teend.­­ A magyar légiónak két zászlóalja ápril 12-kén Anconába érkezett, hol a vasúti állomásnál csak­nem az egész lakosság fogadta őket. Piola Caseli tábornok napiparancsot adott ki, melyben tudtul adja a tisztikarnak, hogy e csapat, mely a déli részeknek az egyesült Olaszországhoz csatlását elősegítette, jelenleg a brigantik ellen teend szolgálatokat s fölhivja őket, hogy elfogadásuk­ra minél nagyobb számban megjelenjenek. E napiparancs folytán a helyőrség összes tiszti kara megjelent a légióbeliek elfogadására, élü­kön Piola tlonokkal. Két zenekar indulókat játszott. (Vegyes hírek.) A „Stampa“ alapta­lannak nyilvánítja azon hírt, hogy az angol kor­mánytól a lengyel ügyet tárgyaló jegyzék érke­zett volna a turini kormányhoz. Lamarmora tbk Nápolyba utazott, s onnan a pápai határszélre teend katonai szemlélődő utat. — Palerm­oból jelentik, hogy Sicziliában nagy örömet okozott azon rendelet, melynek folytán a sicziliai közsé­geket terhelő adósságokat az állam veszi át. — Carrov Garibaldi volt ezredese elfogatott. — A „Gaz­­di Verona" egy, állítólag Mazziniféle nyi­­latkozmányt tesz közzé,melyben leplezetlenül ki van mondva, hogy az olasz monarchiát meg kell dönteni; mert Olaszország csak mint köztársaság boldogulhat. Turin, ápr. 30. (Victor Emanuel Siennában)a következő emlékezetre méltó szavakat mondá : „Minden gondom és kivánsá­­gom tárgya egyedül Olaszország teljes felszaba­­ditltatása, egy egységes szabad és hatalmas Olaszország megalkotása. Múlt évben közel va­­ló k c­élom eléréséhez, de az aspromontei eset mindent dugába döntött. Környezve vagyunk kül- és belső ellenségekkel, de mindamellett merem állítani, hogy az olasz nemzet jövője már a jelen pillanatban biztosítva van.“ Egy község tanácsbeli tag ellenvetést látszik tenni akarni, de a király ezen igen élénk hangon mondott szavakkal ha­lgattatá el: „Én úgy hiszem,hogy a legfontosabb bonyodalmak megoldása közel van, és én bízom Olaszország csillagzatában, s az olaszok közreműködésében.“ Azután később, midőn újra szóba került Róma, így szólt a ki­rály : „Nem tartanám magamat érdemesnek az olasz névre, ha a megkezdett munkát be nem fejezném!“ Francziaországgal most ismét jó lá­bon áll az olasz kabinet s nem igen lehet pana­sza Drouyn de Lhuys ellen. — Mazzini köröz­­ménye az olaszokra csak boszantólag hatott, még személyes barátai is oktalanságnak tartják a monarchia ellen intézett megtámadásait. Francziaország. (A törvényhozó test ülései; uj választások. Mexi­kóból;— vegyes hirek.) Tegnap közöl­­tetett a kamarával azon rendelet, mely a tör­vényhozó test ülésszakát máj. 7-ig meghosszab­bítja, s ma már a „Moniteur“-ben is közzé téte­tett. A „France“ állítása szerint 8-án már meg fog jelenni az uj választásokat meghagyó császári ren­delet melyben az uj választások napjául máj. 31-ike lesz kitűzve, s az uj kamara már juliussban összeülend 14 napig tartó tanácskozásba, mely­ben megalakulásával fog foglalkozni. A „France“ ez alkalommal a mellett nyilatkozik, hogy a vá­lasztások minél szabadabban tartathassanak, s „Baroche ezen szavait idézi: „minél szabadab­bak a választások, annál erősebb támaszául szolgálnak a kormánynak.“ Montebello tbk, a római foglaló hadsereg parancsnoka, szabadsággal Párisban időz; a Károly porosz kir. hg neje is ide érkezett. A „France“ úgy tudja, hogy az orosz válasz egy emlékirat kíséretében fog megküldetni a ha­talmaknak, melyben híven rajzolva lesz Lengyel­­ország állapota s előadatnak a már megadott engedmények és a gyakori felkelések valódi okai. A lengyelek is fognak emlékiratot közzé tenni, melyben az ország állapota és viszontagságai az ő felfogásuk szellemében lesznek rajzolva. A hadügyminiszterhez Forey toktól ma érkezett s Puebla előtt San Juan Cerro-n mart. 24-én keltezett sürgönyök szerint Puebla töké­letesen be volt kerítve mart. 18-án, az ellenség nagyon csekély ellenállást tanúsított, s egy lö­vést se tett, midőn mart. 24-iki éjjel San Juan előtt megnyittatott a futósáncz. A város körül megerősített kolostorok és sánczolások voltak, s az egész védőrséget 18,000 emberre tehetni. A táviró Mexiko és Puebla között elvontatott. A környékbeli nép hangulata kedvező a francziák­­nak. A sereg egészséges, s harczvágy lelkesíti. A Cholula melletti csatáról a „Moniteur“ még a következő adatokat közli: Comonfort, március 22-én 10—12,000 emberrel támadta meg Buzai­­ne tbkot, de a mexikóiak teljes szétverésére elég volt Cheviller tbk hadoszlopa. Carvajal, ha­bár tökéletesen be volt kerítve, mégis kiszaba­dult 1000 emberével: lovasságát Mirandola tbk szétolrasztotta. Orellano is elszabadult. Vera­ Cruzból mart. 31-ről távirják, hogy az nap reg­gel a vasúti műhelyeket váratlanul megrohanta az ellenség, de az ép akkor Francziaországból érkezett csapatok megvédték. P­á­r­i­s, april 30. (Háborúra tü­zelés; harczi jelek; vegyeshi­­r­e­k.) Az „Opin­ Nationale-ban Gueroult eze­ket mondja : Oroszország csak időt óhajtván nyerni, a Lengyelország feletti alkudozásokat el akarja őszig húzni, halasztani, de az lehetet­len, hogy Francziaország elnézze Lengyelország megfojtását. De ha elismeri Lengyelország füg­getlenségét, segédcsapatokat szállitatna ki a ke­leti tengerparton s gondoskodnék elégséges hadi készletről — a­mi pedig mind megtörténhetnék három hónap alatt — ennyi segítséggel a len­gyel felkelők képesek lennének magukat a tél folytán sikerrel tartani. Habár nem hallgat is a kormány Gueroult javaslataira, azért a hadi ké­születeket se szakíttatja félbe, míg a békealkudo­zások folynak. A hadügyminisztériumban fő­rangú tisztek tartanak tanácskozásokat, Cher­­bourgban nagy a sürgés forgás, hadi szerek hal­­moztatnak össze, s azt is beszélik, hogy a tenger­­parton tábort ültet a császár, ki május hó foly­tán Cherbourgba menend, de csak egy napra s kiválólag a Magenta és Solferino pánczélos fre­gattok sebességi versenyét saját szemeivel látni. — Az udvar május 7-dikén költözik St. Cloudba , és 15 - dikén Fontenebleauba. — Londonban kijelentették Francziaország részéről, hogy az angol kabinet tetszése szerint intézheti a görög trónkérdés végleges rendezését. Hallomás szerint a dán király Londonba fog utazni, s útját Belgium felé veszi. A senatushoz kérvény adatott be, melyben jogosultságot kérnek az alá­írók arra, hogy a nők tanulhassák az orvosi tu­dományokat s tudorokká is lehessenek. P­á­r­i­s, ápr. 28. (Mikor lesz hábo­rú?) A „Vaterland“ párisi levelezője írja, hogy a lengyel kérdést illetőleg lázas feszültség uralg a franczia fővárosban; mit egy remél, attól tart a másik és viszont. Általánosan kívánják, hogy történjék valami Lengyelországért, de tartanak tőle, hogy semmi sem fog történni, míg néme­lyek a béke érdekében azt sem bánják, ha semmi sem történik. Néhány nap óta politikai körök­ben azt hiszik, hogy a lengyel ügy mindenesetre háborúra vezet, de 1863 alkudozások közt fog lefolyni s a harcz a jövő tavaszon tör ki csak. E nézet mellett a „France“ által közlött jegyzéken kivül több körülmény szól, így az orosz jegy­zékről hirlik, hogy nem lesz visszautasító s a további alkudozásra minden utat elzáró mind a mellett nem kielégítő , de kitérő, bár udvarias válas­szal nem fognak megelégedni. „La Fran­­ce" így okoskodik : Lehet remélni, hogy Orosz­ország válasza méltó lesz azon bizalomhoz, me­lyet Európa, különösen Francziaország benne he­lyez. Ha oly uralkodóhoz fordulunk, mint II. Sán­dor, ki a párisi szerződést aláírta, ki 20000 rab­szolgát fölszabadított, a diplomatia tartózkodása csak újabb ok lehet arra, hogy Lengyelország­nak oly engedményeket adjon, melyek kielégí­tik, s Európa közvéleményét megnyugtatják.“ — Mindenki belátja, mily elágazó lehet a véle­mény Orosz- és Francziaország között azon en­gedményekre nézve, melyek Lengyelországot kielégítsék és Európát megnyugtassák. Ez tet­szés szerint terjeszthető programm. Ugyane lap folyvást háborút helyez kilátásba tavaszra. Svéd­országból azt íratja magának, hogy tavaszra 6 nagy pánczélhajót építenek ottan, s a tengeri hajó- és fegyvergyárakat mindenképen fölszere­lik ; hozzáteszi ugyan, hogy e készületek nem jeleznek közvetlen támadást, de épen a köz­ve­tl­e­n szón van a súly, hozzá lévén téve, hogy e készületek Svédországot újból azon rangra emelendik , melyet egykor elfoglalt. A „Vlad“ levelezője a helyzet fölvilágosítására néhány tényt hoz föl.­­ Az „Independance Beige“ kihallgatáson volt Drouynnál, ki valóságos béke szónoklatot tartott neki; azóta e lap békés han­gon beszél. Ugyanekkor kijelenté Drouyn egy franczia hírlapírónak, hogy Francziaország nem egyezik meg az 1815-ki szerződések alapjáni kiegyenlítésben, másrészt nem tűrheti, hogy Lengyelország oly bonyodalmaknak legyen ki­téve, melyek Európa nyugalmát folyvást hábo­rítják. Ez tehát háború akkor is, ha Oroszország az Anglia követelte alapon békejobbot nyújtana. Másik tény, hogy a törvényhozó test tagjai hi­szik a keleti tengeren helyhez kötött háborút, már júniusban kitörendőt. A senatusban is úgy vélekednek, hogy kiegyenlítésre gondolni sem lehet, de a háborút csak a tavaszon várják, így hiszi a belga király is. A Tuillerieskben mindig béke­ álarczot viselnek, hogy a közvéleményt elaltassák. Angolország megintést küldött Sz.­­Pétervárra, hogy válaszával ne késlekedjék. A britt kormány világosan kimondja, hogy Orosz­ország semmit sem nyer a halogatással , „mert a fölkelés addig fog tartani, mig Szent-Pétervártt határozott igennel vagy nemmel nem feleltek.“ Angolország, London, april 28. (Lap­­vélemények az angol - ameri­kai viszályról.) A „Saturday­ Review“ lehetségesnek tartja a háborút Ameri­k­ával, s czikkét ekkép fejezi be : „Ha nem támaszthatna is panaszt a brit kormány a Peterhoff vagy a Dolphin lefoglalása miatt, hahogy az amerikai kormány teljes kárpótlást ad a hajótulajdono­soknak, hajóik visszaadatásakor­­ még­sem le­hetne, ártatlan hajók gyakori elfogatása esetében azon gyanú alól kitisztázkodniuk az amerikaiak­nak,hogy a jogszerű kereskedési utat számítással akarják tőlünk elzárni, s akkor aztán igazságos okunk lenne panaszra, s ha az nem használna, a háborúra is. Hisz, ha minden Matamorasba me­nő hajóinkat letartóztatják, habár adnak is utó­lagos kárpótlást, kereskedésünk mégis tönkre lesz téve ezen irányban. Azt ugyan nem lehet még állítani, hogy a Matamorasba menő hajókat mind letartóztatják, mert a „Peterhoff“ tulaj­donosai is két hajót indítottak oda el, s a másiknak semmi felakadása se lett , hanem az tisztán áll, hogy Wilkes tengernagy bi­zonyos megállapított terv szerint üldözi az an­gol hajókat. Az angol kormányról föl se tehetni, hogy ezt elnézze, habár azt se tagadhatni, hogy a Matamorassal és Nassau-val űzött kereskedést jó ideig palástul használták, akik az ostromzár megszegésében mesterkedtek. Minden posta for­dultával hosszú névsorát olvassuk azon hajók­nak, melyek szerencsésen elérkeztek a déli ki­kötőkbe, vagy pedig kísérletekön rajta vesztet­tek, és jóformán mind angol hajók. És ez az, ami az amerikai hatóságokkal félre tétetett min­den kíméletet a lefoglalásokban. Azzal semmi sincs mondva, hogy ép annyi jogogal lehetne le­tartóztatni a Dover és Calais között közlekedő hajókat is, mert a nemzetközi jogokba vágó kér­déseket ritkán lehet száraz elvont szempontból megítélni. Az „Adv.“ azt állítja, hogy Napoleon császár szeretné Angolországot háborúba kever­ni Amerikával, hogy annál szabadabban mozog­hasson­­ Európában ; leghathatósabban dolgoz­nak kezére a békebarátok kiknek élén Cobden és Bright állanak. (Svédország háború-terveiről) az „Advertiser“ azt írja, hogy sokkal jobb volna, ha Svédország azon lenne, hogy a hatalom egyen­súlyát északon az által iparkodnék helyre ütni, hogy Finlandot a czár kezéből kivenné és szövet­ségi kötelékkel magához csatolná, mint az, hogy a három scandináv királyság keresztes hadjárat­hoz készül Schleswig Holsten minél hathatósabb elnyomásának elősegélésére. A bajok egymásra halmozódnak s Angolországnak sietnie kell ma­gát elhatározni. Az nem kívánatos, hogy Fran­czia­ és Svédország közt valóságos szövetség jöjjön létre, mert Napóleon császár csakhamar kitalálná a módját, hogy azon szövetséget önzőleg kizsákmányolja. Ki tudja nem alkudna-e ki a franczia hajóhad állomásául egy szigetet a nyugati tengeren , barátságos segédkezéséért ? Szük­ség tehát, hogy az angol kormány mielőbb el­határozza magát. Egy bátorító szó Angolor­szág részéről, s annak megígérése, hogy nagy szükség esetében nem hiányzanak részéről a tengeri segély, könnyen rábírhatná Svédorszá­got, hogy maga rovására lépjen fel, mellőzze a franczia szövetséget, s a mostani viszonyok közt kétségkívül jó sikerre is számíthatna. (?) A „Sa­turday Review“ nagyon óhajtja, hogy Angolor­szág mielőbb szóljon ilyen bátorító hango ,mert különben megeshetik, hogy a Savoya-Nizzai vá­sár majd valahol másutt is ismételtetni fog. Az angol lapok párisi levelezői egészen elhallgattak a franczia-svéd szövetségről, vagy ismétlésekkel foglalkoznak. A „Globe“ levele­zője (talán csak nem élezel) azt írja, hogy a császár az átalános szavazás elvét akarja Len­gyelország javára felhasználni, azaz Európa va­lamennyi államát, a legkisebbeket is fel akarja hínn, Lengyelország sorsa feletti határozásra. A szultán is bele fogna szólni, s példát adni a nagy­hatalmaknak a keresztyén szeretetből. London, april 29. (H­a­r­c­z­i hirek, vegyes adatok. A „Köln. Ztg.“ levele­zője irja : A párisi tudósítások tulnyomólag har­czi kilátásokra jogosítanak, s itt mégis azzal kecsegtetik magukat a befolyásos körök, hogy sikerülni fog az európai háborút diplomatiai útán elhárítani. Az a hír alaptalan, hogy ha az orosz válasz nem lenne tetszetős, a szentpéter­vári angol követ kiveszi útleveleit. Az még csak nem is valószínű, hogy Francziaország ilyen el­járást helyeselne, s a diplomatia első lépésének nem sikerülésére mindjárt felhagyna a további működésekkel.Sokkal valószínűbb az, a francziák császára még e perczig nem határozta el magát; ennek bizonyítására elég azt felemlíteni, hogy a múlt héten Walevszkyt szándékozott ide átkül­deni, majd Persugnit szemelte ki küldetésre s utoljára egyiket se küldte. Őt mindenek felett érdeklik a legújabb mexikói tudósítások , mert rá nézve nagyon fontos az, hogy vitézül vagy gyáván viselik-e magukat Pueblában a mexi­kóiak. (Csodálatos játéka a történelemnek, hogy több európai állam jövője itt döntetik el.) Az itteni börzén annyira bíznak a franczia fegyver­hez, hogy minél jobban közeledik Forey Pueb­­lához, annál magasbban szállnak a mexikói állam­papírok ; ma 35-ön állnak. A börzén daczára a háború jeleknek a consolok is emelkedtek, vala­mint a legtöbb külföldi értékpapír is, még­pedig az utóbbiak, részben, tetemesen. Russel és Napier leveleinek közlése nem igen szaporítja a békereményeket. Jellemző, hogy Oroszország Angolország előtt Francziaor­­szágot denunciálni kezdi. Párisban ezt jól meg­jegyezték. Megjegyzésre méltó, hogy a franczia hivata­lapok minden alkalommal kiemelik, miszerint a császár úgyszólván egész Európával egyetértőleg működik, s ily körülmények közt nincs mért iszonyodni egy kis európai háborútól. Moszkvából hírek érkeztek, hogy ott forradalmi bizottmány alakult volna. Ezen hir itt megtette hatását s azt is kezdik hinni, hogy Varsóban is kitör nem sokára a forradalom. London, april 30. (A „M­o­r­n­i­n­g P­o­s­t“) a lengyel felkelés szívós tartósságából azt következteti, hogy az európai államok nem­sokára azon helyzetbe jutandnak, miszerint ta­nácskozni lesznek kénytelenek a felett, hogy csakugyan itt már az ideje a lengyele­ket hadviselő félnek elismerni. Esti posta, Bécs, máj. 3. (Az orosz válasz.) A „P. L.“ levelezője határozottan jelentheti a félhi­vatalos „Gen. Corresp.“ nyilatkozata daczára, hogy itteni döntő körökben épen nicsenek meg­­elégedve az orosz felek­et-jegyzékkel. Ez nem is lehet másként, mert bármiként magyarázzák is ezen jegyzéket, mindig azon következtetésre kell jutni, hogy az viszautasítólag hangzik . De a sz. pétervári kabinet nem csupán a há­rom kabinet előterjesztését utasítja vissza, sőt azon szemrehányással lép föl, hogy a len­gyel mozgalom oka k­ülföldi izga­tásban keresendő. Ez által constat­roz­­va van a merev ellentét az orosz és a há­rom nagyhatalom által képviselt felfogás kö­zött, mert míg az utóbbiak véleménye szerint az engedélyezendő szabadelvű és nemzeti intéz­mények eredményezendik Lengyelország lecsen­­desitését. Oroszország kijelenti, hogy semmit sem akar adni mindaddig, mig a lengyelországi fölkelés el nincs nyomva. Eszerint a Sándor czár jóindulata szándéklatairól stb. túlságosan ismé­telt phrasisok semmi jelentőséggel sem birnak. Berlin, máj. 2. (Diplomatia sza­kítás Franczia- és Poroszország k­özt; Angolhon fenyegtőzése; euró­­pai forradalo­m.) Igen tartanak attól, hogy a diplomatiai é­r­i­n­tkez­é­s F­r­a­n­cz­ia és Poroszország közt meg fog szakasz­­tatni. Bismark ur éles hangon irt jegyzéke, melyet Drouyn de Lhuys körjegyzékére vála­szul küldött Párisba, az angol kormány aggo­dalmait magasra fokozta. Az angol­ követ — hir szerint — tudtára adta Bismark urnak, miként a porosz kormány Lord Russell diplomatikus köz­benjárására számot nem tarthat, ha hogy a leg­újabb Francziaország ellen tett lépést határozot­­tan nem vonja vissza, az angol kormány min­denek felett azt óhajtja, hogy Poroszország alkalmas modorban nyilvánítsa ki, miszerint az annyiszor emlegetett véd- és dac­- szövetséget Oroszországgal határozottan visszautasítja, és ekép nehezítse a tuilleriák kabinetjének további haladását. Lord Russell már ez irányban kezde­ményező intézkedést is tett, Angolország kijelentette Stockholmban, hogy az esetre, ha Svéd és Oroszországok közt háború támadna , Svédország az angol kor­mány támogatására semmi tekintetben számot nem tarthat; hason értelmű nyilatkozat történt Koppenhágá­ba­n, a dán kormánynak Poroszország ellen tanúsított ellenséges magatartása következtében. A­mint mondják, Buchanan úrnak a külügyőrség­­ben tett nyilatkozatai nem nagy hatást okoztak. Azon forradalmi okmányok, melyek Po­­senben fedeztettek fel, diplomatikai czélokra fognak használtatni. Azt mondják, hogy memo­randum fog küldetni a német udvarokhoz, mely­ben a forradalmi programnak azon része lesz ki­mérve, a­mely a Lengyelországban gyökeret vert német elemnek kiirtására czéloz.Mások azt mond­ják, hogy Bismark úr körjegyzéket fog szétkül­­deni, a­melyben igyekezni fog, a kérdéses papi­rosokból bebizonyítani, mily közel áll „az európai forradalo­m“ kitörése. Táviratok: Konstantinápoly, május 1. S­zultán ma reggel a herczeg-szigeteken a miniszterek s a birodalom nagyjai által ünnepélyesen fogadtatott. Délben ágyu­­dörgések közt Topschanában szállott ki, s a moseeban imáját végezve, palotájába ment, hol a diplomatiai testület által üd­­vözöltetett. Este a város minden része, valamint a Bosporus is kivilágittatik. Triest, máj. 2. Ma reggel a Lloyd hajógyárban épült első gőzös „Egitto“ — 1600 tonna s 400 lóerejü — tegezre bo­csáttatott. Frankfurt, máj. 2. A reform-egy­let hetilapja (nagy német közlöny) tudni akarja, hogy ápril 24-kén Bécsben a szö­vetség-reform kérdésében illetékes hatá­rozatok hozattak. Stockholm, május 2. Az ország­gyűlésen ma a Lengyelország javára tett indítványok tárgy­altattak. Mandelström gróf államminiszter kinyilatkoztatá, hogy a kabinet Lengyelország érdekében már­tius 2-dikán s ápril 7-dikén két jegyzéket intézett Pétervárra. A nemesség és pap­ság indokolt napirendre szavaztak, élénk rokonnselvüket s bizalmukat fejezvén ki, miszerint a kormány Lengyelország mel­lett fog működni, s pedig a béke fentar­­tásával, ha csak Svédország érdeke s mél­tósága háborút nem követelne. A polgári osztály csak Lengyelország iránti rokon­­szenvét s azon bizalmát nyilvánitotta, hogy a kormány az egész ország érzel­mét ismeri. Szintén a földmivelő-osztály egyszerű bizalmi szavazatot adott. Péter­vár, máj. 3. A „Journal de Petersbourg“ közzé teszi az angol, fran­czia és osztrák sürgönyöket s Gárcsa­­k a v­ég három válaszát. Pár­is, máj. 2. Budberg báró az orosz válasz-jegyzéket átnyújtotta. A „Pays“ e jegyzékről mondja : E jegyzék erősen állítja a Lengyelországra vonatkozó jó intenziókat, s óhajtását fejezi ki, miszerint a hatalmasságokat azon ha­tárokon belül, melyek Oroszországnak saját biztonsága iránti gondoskodása által kijelölve vannak, kielégitse. A válasz szelleme átalában békés. „La France“ hasonló értelemben szól, s reménye, hogy Oroszország szives e

Next