A Hon, 1863. május (1. évfolyam, 99-123. szám)
1863-05-05 / 102. szám
E napiparancs így hangzik: „Május Vl3 -tól kezdve minden katona egyéb szereple három csomag gyufát kap, melyek arra valók, hogy midőn annyira szorítják, hogy csak futásban találhat menedéket, a városokat, falvakat, általában minden épületet fölgyújtson vele ; kötelességévé tétetik egyszersmind, hogy végleges esetekben kor és nem különbség nélkül mindenkit megöljön. A mozgalom színhelyéről következő táviratok érkeztek: Varsó, máj. 2. Miniszewski R róma lakása előtt meggyilkoltatott. (Miniszewski, Wielopolski zsoldjában állott, kinek megbízásából lengyel-ellenes czikkeket irt a „Dziennik powzechny“ orosz kormánylapban.) Lemberg, máj. 2. (Éjjel). Magántudósitások szerint Jezioranski f. hó 1-jén szerencsétlen csatát vívott az oroszok ellen. Lemberg, máj. 3. Lani, Tepily és Zemey mellett a zolkiewi kerület határának tőszomszédságában máj. 1-jén Jezioranski és az orosz csapatok közt ütközet történt. A felkelők Jezioranski alatt éjszak felé visszavonultak. Jaroslav, máj. 3. Jezioranski f. hó 1 sején Zamechnél az oroszokat megverte; 20 megsebesült felkelő vitetett Cieszanowba. Az oroszok körülbelül 90 embert vesztettek halottak és sebesültekben. Az elesett oroszok a fölkelők által katonai tisztelettel eltemettettek. Egy orosz csapat Lubbec mellett a galicziai határokat állítólag átlépte, hogy a fölkelőket hátulról megtámadja. Danzig, május 3. A mai „Danz. Zig“ jelenti, miszerint a felkelők a Dunát átlépték; a felkelők ápril 26-dikán Dupro mellett a vaspálya-menetet feltartóztatták s 900 orosz darab fegyvert foglaltak el. Krakó, máj. 3. Jezioranski,a Kobylanka mellett, a lublini tartományban, épen a határszélen megverte az oroszokat. Egy csapat orosz katona Lubliniec mellett átlépte az osztrák határt, hogy a lengyeleket hátulról támadhassa meg, de tökéletesen szétveretett, és £0 halottat hagyott hátra, kik közül a lengyelek 36-ot katonai szertartással temettek el. A lengyelek vesztesége 3 halott és 18 sebesült, az utóbbiak Cieszanovba szállíttattak. Egy orosz gárdaszázados és szárnysegéd Annenkoff, Varsóból érkezett ide. Seebach elutazott Csernovitzba. Vidéki levelezések, Eperjes, april 24. A hózivatar, a hideg északi szél, mely a múlt hó végén beköszöntött, csakugyan tartós volt. A vidéki hegyormok még most is fehérlenek — s a hideg szelek csak el el pihennek, hogy ujult erővel dühönghessenek. A földes hó folytán csupán némi havazás, harmatozás s derek utján nyert nedvességet; de végkép még sem száradt ki — bár erdőink igen megritkultak. — mert hiszen azon 3 tengerről, melyek partjain egykor nemzetünk zászlói lobogtak, még mindig hoznak a légömlések annyi nedvet, mennyi vetéseinkre bőven elég lenne ha kellő időkben s adagokban csapolódnék le. Sőt hoznak néha annyit, mennyinek fele is sok. Jeles tudósunk Haszlinszky F. ur szerint p. o. 1613—1713 és 1813 években a Tarcza völgye szinig telt vízzel, mely irtózatos pusztításokat tett. Hol volt ezen víztömeg „condensatora?“ Nem tudom, de úgy vélem, nem a Szabolcs és Bihar megyei náda , sós és kacsás tavakban — melyek fenekei a Tisza fenekével összeköttetésben lévén, azt hiszem, annak idejében, akkor is fel fogják adni a vizet, midőn a Tisza szabályozva leend. A hideg szelek, száraz fagyok s derek városunk határában nem tettek jelentékeny kárt — de igenis a Tarcza völgyén a repcze és késő őszi vetésekben. — Sok bárány elhullott — pedig a juhok bőven kaptak burgonyát. A tavaszvetések nem épen egyenlőn kelnek. Búza, gyapjú, borsó, burgonya után senki sem tudakozódik — pedig — jaj az eladónak, midőn ő jár a vevő után — mint ki „előfizetőket“ keres. Ily módon kelt el e napokban m. e. 1000 köböl burgonya — Sebesre szállítva 80 krjával, miszerint a termelő 60 krt kap köblért „tisztán ;“ ha t. i. marhái bele nem betegesznek a hosszú fuvarba. Gazdászatunk, iparunk s kereskedelmünk tehát még mindig a „panaszos.“ De kiadásaink gyorsak és pontosak — sőt kérlelhetlenek, így: a gazda nem gazdálkodhat meg kiadásaiból semmit ; sőt, többnyire előbb kell ezeket megtennie, mint termékeit eladhatná. Az iparos annál nagyobbat bukhat, minél inkább iparkodott. A kereskedés pedig ritkán nyerekedés........De ... nem merek panaszkodni ! Városunkban lehetnek boldog emberek, kik saját körüket s tán átalános viszonyainkat is igen kielégítőnek tartván, mindezt czélzásnak vennék — mint vették minapi hasonló panaszaimat, midőn a magy. tud. akadémia „Statistikai Közlemények, Dr. Bartsch „Sárosmegye Helyirata“ — és igen tisztelt barátim tapasztalatai, észleletei, mint szintén saját tapasztalatim s észleletim nyomán) némi párvonalat húztam városunk s vidéke jelene s múltja közt. Nem merem mondani, hogy szegények vagyunk, hiszen városunk „nevezetes összeget“ adományozott a kath. gymnasium szükségleteire s ennek — bár — a „Hon“ nyilt levelében igen vastag pennával adatott tudtomra, én annyival inkább örülök, mert úgy tudom, hogy városunk tehetősbjei evangélikusok.— Bevallom, hogy Nyugoteurópa múzeumait egy éven át tanulmányozgatván, a „muzeum“-ról egész más fogalmam van mint némely tanárnak. Bevallom, hogy az eperjesi ev. collegium múzeumát (ha ezt igy nevezhetem) 31,000- nyi köt. könyvtárával, 8 ezernyi állat, 4600 faj növény, 3600 db válogatott ásványgyüjteményével, (melyek nagyrészét Haszlinszky F.ur sajátkezüleg gyűjtötte és rendezte) oly jelesnek tartom, hogy „párját“ (t. i. ily jól felszerelt ev. collegiumi gyűjteményt) hazánkban nem ismerek. Elhallgatom, hogy adataim szerint a cath. gymnasium könyvtára csak 600 — hogy van: egy kis rovar -gyűjtemény, 99 darab kövület, 204 darab ásvány stb.“ . . . De ne tessék gondolni, hogy ezt felekezetességből teszem! mert hisz a felekezetességről fogalmam sincs. Közös bajainkat csupán közös érdekeink előmozdítása végett érintem. Szükséges vala pedig a t. szerkesztőség és t. olvasóközönségnek mindezt elmondanom, hogy meggyőződjék, miszerint érveim s adataim nem szoktak alaptalanok lenni s meggyőződjék, miszerint a „Hon“ 91-ik számában közlött „Nyilt levél“ semmi más, mint: „Much Ado abouth nothing.“ r. 1. Hivatalos közlemények. ő cs. kir. Apostoli Felségem. hó 17-ről Scheffer Lajos gyöngyösi gyógyszerész és Lajos, Ilka, Adél és Vilma gyermekei vezetéknevének „Pásztor“ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A magyar kir. udv. kanczellária a pesti elsőbiróságu váltó törvényszék kiadói segédét, Illés Ferenczet, ugyanazon törvényszéknél igtatóvá nevezte ki. A „Hon“ magán tár sürgönye. Bécs, május 4. Ma déli 12 órakor fogadtatott az erdélyi román küldöttség ő Felsége által. Saguna hosszabb beszédet tartott és átnyujtá a feliratot, mely az Uralkodó-ház iránt hódolatot, hűséget és engedelmességet, valamint azon óhajtást fejezi ki, miszerint a román nemzet nem sokára a politikai nemzetek állásába emeltetve a birodalmi egység alkotmányos elvének megvalósítására közreműködhessék. Császár Ő Felsége válaszolá : Teljes megelégedéssel és örömmel fogadom ezen — a nehéz viszonyoknak egészen megfelelő biztosításokat, s felhatalmazom a küldöttség tagjait, ezt küldőiknek is tudtuk adni. Külföld, Görögország.(Conferentiára conferentia.) Russell 1. ezen conferentián kivül, mely azért fog Londonban összeülni, hogy Görögország trónját megüresedettnek nyilvánítsák a három védhatalom képviselői , később európai conferentiát szándékozik összehíni, melyben a róniai szigetek visszaadatásának feltételei állapíttatnának meg. Ezen conferentián nemcsak a bécsi zárokmányt aláírt hatalmak lennének képviselve, hanem a porta és Olaszország is. — Angolországban több felől nyilatkozott ezen óhajtás, hogy ha visszaadatnának is a róniai szigetek Görögországnak, Angolország tartson meg mégis egy erődített pontot kezei között. — Ezen nézettel ellenkezőleg Russell azt szándékozik a conferencián indítványozni,hogy a corfui erődök, melyek az angol protecturátus folytán épültek, lerontassanak. Németország, Berlin, april 30-dikán. (Orosz engedmény; vegyes tárgyak) Jól értesült forrásból ezt írják a „Köln. Zig“ nak : „Oroszország egy újabb, és pedig jelentékeny engedményt tett, értésekre adván a hatalmaknak, hogy az 1859 ki ujonczozási törvényt Lengyelországra is kiterjeszti. Magában véve tulajdonkép csak nemleges értékkel bír ezen elhatározás, de fontolóra véve, hogy a Lengyelországban követett különnemű ujonczozási intézkedésre tört ki a felkelés, lehetetlen ezen elhatározást másnak, mint az elkövetett hiba elismerésének tekinteni. — Páriából békésebb hírek érkeznek. Károly porosz király hg neje Párisban időzése alatt, hihetőleg bemutattatja magát a császári párnál, amit alig is lehetne kikerülni, ha a hónő nem utazik incognito. Egyébiránt utazása érdekes hozzávetések anyagául szolgál.“ Az „O. D Post“-nak Berlinből írják, hogy: „napról napra jobban érzik itt az Ausztriávali jó egyetértés szükséges és sürgetős voltát.“ Levelező pedig úgy tudja, miszerint Bécsből tétettek ezen irányban sürgető lépések. A „B. u. H. Ztg.“ egy üzleti levélből azon érdekes adat a tényt közli, hogy Thorn-ban 150,000 mázsa lisztet vásároltatott össze a kincstár a Rajna melletti várőrségek élelmezésére. Olaszország. (Római reformok, magyar légió.) Megczáfolják azon hírt, mint ha a franczia kormány a római széket a reformokra emlékeztette volna. „Perzeveranza“ azt hiszi, a franczia követ szóval figyelmeztette Antonellit amaz ígéretekre, ki azt válaszolá, hogy a dolog csupán egy e czélra kinevezett bizottmány előtanulmányaitól és a pápa akaratától függ, hogy a tartományok szükségeiről meggyőződjék, mely végre legközelebb rövid körutat teend. A magyar légiónak két zászlóalja ápril 12-kén Anconába érkezett, hol a vasúti állomásnál csaknem az egész lakosság fogadta őket. Piola Caseli tábornok napiparancsot adott ki, melyben tudtul adja a tisztikarnak, hogy e csapat, mely a déli részeknek az egyesült Olaszországhoz csatlását elősegítette, jelenleg a brigantik ellen teend szolgálatokat s fölhivja őket, hogy elfogadásukra minél nagyobb számban megjelenjenek. E napiparancs folytán a helyőrség összes tiszti kara megjelent a légióbeliek elfogadására, élükön Piola tlonokkal. Két zenekar indulókat játszott. (Vegyes hírek.) A „Stampa“ alaptalannak nyilvánítja azon hírt, hogy az angol kormánytól a lengyel ügyet tárgyaló jegyzék érkezett volna a turini kormányhoz. Lamarmora tbk Nápolyba utazott, s onnan a pápai határszélre teend katonai szemlélődő utat. — Palermoból jelentik, hogy Sicziliában nagy örömet okozott azon rendelet, melynek folytán a sicziliai községeket terhelő adósságokat az állam veszi át. — Carrov Garibaldi volt ezredese elfogatott. — A „Gazdi Verona" egy, állítólag Mazziniféle nyilatkozmányt tesz közzé,melyben leplezetlenül ki van mondva, hogy az olasz monarchiát meg kell dönteni; mert Olaszország csak mint köztársaság boldogulhat. Turin, ápr. 30. (Victor Emanuel Siennában)a következő emlékezetre méltó szavakat mondá : „Minden gondom és kivánságom tárgya egyedül Olaszország teljes felszabaditltatása, egy egységes szabad és hatalmas Olaszország megalkotása. Múlt évben közel való k célom eléréséhez, de az aspromontei eset mindent dugába döntött. Környezve vagyunk kül- és belső ellenségekkel, de mindamellett merem állítani, hogy az olasz nemzet jövője már a jelen pillanatban biztosítva van.“ Egy község tanácsbeli tag ellenvetést látszik tenni akarni, de a király ezen igen élénk hangon mondott szavakkal halgattatá el: „Én úgy hiszem,hogy a legfontosabb bonyodalmak megoldása közel van, és én bízom Olaszország csillagzatában, s az olaszok közreműködésében.“ Azután később, midőn újra szóba került Róma, így szólt a király : „Nem tartanám magamat érdemesnek az olasz névre, ha a megkezdett munkát be nem fejezném!“ Francziaországgal most ismét jó lábon áll az olasz kabinet s nem igen lehet panasza Drouyn de Lhuys ellen. — Mazzini körözménye az olaszokra csak boszantólag hatott, még személyes barátai is oktalanságnak tartják a monarchia ellen intézett megtámadásait. Francziaország. (A törvényhozó test ülései; uj választások. Mexikóból;— vegyes hirek.) Tegnap közöltetett a kamarával azon rendelet, mely a törvényhozó test ülésszakát máj. 7-ig meghosszabbítja, s ma már a „Moniteur“-ben is közzé tétetett. A „France“ állítása szerint 8-án már meg fog jelenni az uj választásokat meghagyó császári rendelet melyben az uj választások napjául máj. 31-ike lesz kitűzve, s az uj kamara már juliussban összeülend 14 napig tartó tanácskozásba, melyben megalakulásával fog foglalkozni. A „France“ ez alkalommal a mellett nyilatkozik, hogy a választások minél szabadabban tartathassanak, s „Baroche ezen szavait idézi: „minél szabadabbak a választások, annál erősebb támaszául szolgálnak a kormánynak.“ Montebello tbk, a római foglaló hadsereg parancsnoka, szabadsággal Párisban időz; a Károly porosz kir. hg neje is ide érkezett. A „France“ úgy tudja, hogy az orosz válasz egy emlékirat kíséretében fog megküldetni a hatalmaknak, melyben híven rajzolva lesz Lengyelország állapota s előadatnak a már megadott engedmények és a gyakori felkelések valódi okai. A lengyelek is fognak emlékiratot közzé tenni, melyben az ország állapota és viszontagságai az ő felfogásuk szellemében lesznek rajzolva. A hadügyminiszterhez Forey toktól ma érkezett s Puebla előtt San Juan Cerro-n mart. 24-én keltezett sürgönyök szerint Puebla tökéletesen be volt kerítve mart. 18-án, az ellenség nagyon csekély ellenállást tanúsított, s egy lövést se tett, midőn mart. 24-iki éjjel San Juan előtt megnyittatott a futósáncz. A város körül megerősített kolostorok és sánczolások voltak, s az egész védőrséget 18,000 emberre tehetni. A táviró Mexiko és Puebla között elvontatott. A környékbeli nép hangulata kedvező a francziáknak. A sereg egészséges, s harczvágy lelkesíti. A Cholula melletti csatáról a „Moniteur“ még a következő adatokat közli: Comonfort, március 22-én 10—12,000 emberrel támadta meg Buzaine tbkot, de a mexikóiak teljes szétverésére elég volt Cheviller tbk hadoszlopa. Carvajal, habár tökéletesen be volt kerítve, mégis kiszabadult 1000 emberével: lovasságát Mirandola tbk szétolrasztotta. Orellano is elszabadult. Vera Cruzból mart. 31-ről távirják, hogy az nap reggel a vasúti műhelyeket váratlanul megrohanta az ellenség, de az ép akkor Francziaországból érkezett csapatok megvédték. Páris, april 30. (Háborúra tüzelés; harczi jelek; vegyeshirek.) Az „Opin Nationale-ban Gueroult ezeket mondja : Oroszország csak időt óhajtván nyerni, a Lengyelország feletti alkudozásokat el akarja őszig húzni, halasztani, de az lehetetlen, hogy Francziaország elnézze Lengyelország megfojtását. De ha elismeri Lengyelország függetlenségét, segédcsapatokat szállitatna ki a keleti tengerparton s gondoskodnék elégséges hadi készletről — ami pedig mind megtörténhetnék három hónap alatt — ennyi segítséggel a lengyel felkelők képesek lennének magukat a tél folytán sikerrel tartani. Habár nem hallgat is a kormány Gueroult javaslataira, azért a hadi készületeket se szakíttatja félbe, míg a békealkudozások folynak. A hadügyminisztériumban főrangú tisztek tartanak tanácskozásokat, Cherbourgban nagy a sürgés forgás, hadi szerek halmoztatnak össze, s azt is beszélik, hogy a tengerparton tábort ültet a császár, ki május hó folytán Cherbourgba menend, de csak egy napra s kiválólag a Magenta és Solferino pánczélos fregattok sebességi versenyét saját szemeivel látni. — Az udvar május 7-dikén költözik St. Cloudba , és 15 - dikén Fontenebleauba. — Londonban kijelentették Francziaország részéről, hogy az angol kabinet tetszése szerint intézheti a görög trónkérdés végleges rendezését. Hallomás szerint a dán király Londonba fog utazni, s útját Belgium felé veszi. A senatushoz kérvény adatott be, melyben jogosultságot kérnek az aláírók arra, hogy a nők tanulhassák az orvosi tudományokat s tudorokká is lehessenek. Páris, ápr. 28. (Mikor lesz háború?) A „Vaterland“ párisi levelezője írja, hogy a lengyel kérdést illetőleg lázas feszültség uralg a franczia fővárosban; mit egy remél, attól tart a másik és viszont. Általánosan kívánják, hogy történjék valami Lengyelországért, de tartanak tőle, hogy semmi sem fog történni, míg némelyek a béke érdekében azt sem bánják, ha semmi sem történik. Néhány nap óta politikai körökben azt hiszik, hogy a lengyel ügy mindenesetre háborúra vezet, de 1863 alkudozások közt fog lefolyni s a harcz a jövő tavaszon tör ki csak. E nézet mellett a „France“ által közlött jegyzéken kivül több körülmény szól, így az orosz jegyzékről hirlik, hogy nem lesz visszautasító s a további alkudozásra minden utat elzáró mind a mellett nem kielégítő , de kitérő, bár udvarias válasszal nem fognak megelégedni. „La France" így okoskodik : Lehet remélni, hogy Oroszország válasza méltó lesz azon bizalomhoz, melyet Európa, különösen Francziaország benne helyez. Ha oly uralkodóhoz fordulunk, mint II. Sándor, ki a párisi szerződést aláírta, ki 20000 rabszolgát fölszabadított, a diplomatia tartózkodása csak újabb ok lehet arra, hogy Lengyelországnak oly engedményeket adjon, melyek kielégítik, s Európa közvéleményét megnyugtatják.“ — Mindenki belátja, mily elágazó lehet a vélemény Orosz- és Francziaország között azon engedményekre nézve, melyek Lengyelországot kielégítsék és Európát megnyugtassák. Ez tetszés szerint terjeszthető programm. Ugyane lap folyvást háborút helyez kilátásba tavaszra. Svédországból azt íratja magának, hogy tavaszra 6 nagy pánczélhajót építenek ottan, s a tengeri hajó- és fegyvergyárakat mindenképen fölszerelik ; hozzáteszi ugyan, hogy e készületek nem jeleznek közvetlen támadást, de épen a közvetlen szón van a súly, hozzá lévén téve, hogy e készületek Svédországot újból azon rangra emelendik , melyet egykor elfoglalt. A „Vlad“ levelezője a helyzet fölvilágosítására néhány tényt hoz föl. Az „Independance Beige“ kihallgatáson volt Drouynnál, ki valóságos béke szónoklatot tartott neki; azóta e lap békés hangon beszél. Ugyanekkor kijelenté Drouyn egy franczia hírlapírónak, hogy Francziaország nem egyezik meg az 1815-ki szerződések alapjáni kiegyenlítésben, másrészt nem tűrheti, hogy Lengyelország oly bonyodalmaknak legyen kitéve, melyek Európa nyugalmát folyvást háborítják. Ez tehát háború akkor is, ha Oroszország az Anglia követelte alapon békejobbot nyújtana. Másik tény, hogy a törvényhozó test tagjai hiszik a keleti tengeren helyhez kötött háborút, már júniusban kitörendőt. A senatusban is úgy vélekednek, hogy kiegyenlítésre gondolni sem lehet, de a háborút csak a tavaszon várják, így hiszi a belga király is. A Tuillerieskben mindig béke álarczot viselnek, hogy a közvéleményt elaltassák. Angolország megintést küldött Sz.Pétervárra, hogy válaszával ne késlekedjék. A britt kormány világosan kimondja, hogy Oroszország semmit sem nyer a halogatással , „mert a fölkelés addig fog tartani, mig Szent-Pétervártt határozott igennel vagy nemmel nem feleltek.“ Angolország, London, april 28. (Lapvélemények az angol - amerikai viszályról.) A „Saturday Review“ lehetségesnek tartja a háborút Amerikával, s czikkét ekkép fejezi be : „Ha nem támaszthatna is panaszt a brit kormány a Peterhoff vagy a Dolphin lefoglalása miatt, hahogy az amerikai kormány teljes kárpótlást ad a hajótulajdonosoknak, hajóik visszaadatásakor mégsem lehetne, ártatlan hajók gyakori elfogatása esetében azon gyanú alól kitisztázkodniuk az amerikaiaknak,hogy a jogszerű kereskedési utat számítással akarják tőlünk elzárni, s akkor aztán igazságos okunk lenne panaszra, s ha az nem használna, a háborúra is. Hisz, ha minden Matamorasba menő hajóinkat letartóztatják, habár adnak is utólagos kárpótlást, kereskedésünk mégis tönkre lesz téve ezen irányban. Azt ugyan nem lehet még állítani, hogy a Matamorasba menő hajókat mind letartóztatják, mert a „Peterhoff“ tulajdonosai is két hajót indítottak oda el, s a másiknak semmi felakadása se lett , hanem az tisztán áll, hogy Wilkes tengernagy bizonyos megállapított terv szerint üldözi az angol hajókat. Az angol kormányról föl se tehetni, hogy ezt elnézze, habár azt se tagadhatni, hogy a Matamorassal és Nassau-val űzött kereskedést jó ideig palástul használták, akik az ostromzár megszegésében mesterkedtek. Minden posta fordultával hosszú névsorát olvassuk azon hajóknak, melyek szerencsésen elérkeztek a déli kikötőkbe, vagy pedig kísérletekön rajta vesztettek, és jóformán mind angol hajók. És ez az, ami az amerikai hatóságokkal félre tétetett minden kíméletet a lefoglalásokban. Azzal semmi sincs mondva, hogy ép annyi jogogal lehetne letartóztatni a Dover és Calais között közlekedő hajókat is, mert a nemzetközi jogokba vágó kérdéseket ritkán lehet száraz elvont szempontból megítélni. Az „Adv.“ azt állítja, hogy Napoleon császár szeretné Angolországot háborúba keverni Amerikával, hogy annál szabadabban mozoghasson Európában ; leghathatósabban dolgoznak kezére a békebarátok kiknek élén Cobden és Bright állanak. (Svédország háború-terveiről) az „Advertiser“ azt írja, hogy sokkal jobb volna, ha Svédország azon lenne, hogy a hatalom egyensúlyát északon az által iparkodnék helyre ütni, hogy Finlandot a czár kezéből kivenné és szövetségi kötelékkel magához csatolná, mint az, hogy a három scandináv királyság keresztes hadjárathoz készül Schleswig Holsten minél hathatósabb elnyomásának elősegélésére. A bajok egymásra halmozódnak s Angolországnak sietnie kell magát elhatározni. Az nem kívánatos, hogy Franczia és Svédország közt valóságos szövetség jöjjön létre, mert Napóleon császár csakhamar kitalálná a módját, hogy azon szövetséget önzőleg kizsákmányolja. Ki tudja nem alkudna-e ki a franczia hajóhad állomásául egy szigetet a nyugati tengeren , barátságos segédkezéséért ? Szükség tehát, hogy az angol kormány mielőbb elhatározza magát. Egy bátorító szó Angolország részéről, s annak megígérése, hogy nagy szükség esetében nem hiányzanak részéről a tengeri segély, könnyen rábírhatná Svédországot, hogy maga rovására lépjen fel, mellőzze a franczia szövetséget, s a mostani viszonyok közt kétségkívül jó sikerre is számíthatna. (?) A „Saturday Review“ nagyon óhajtja, hogy Angolország mielőbb szóljon ilyen bátorító hango ,mert különben megeshetik, hogy a Savoya-Nizzai vásár majd valahol másutt is ismételtetni fog. Az angol lapok párisi levelezői egészen elhallgattak a franczia-svéd szövetségről, vagy ismétlésekkel foglalkoznak. A „Globe“ levelezője (talán csak nem élezel) azt írja, hogy a császár az átalános szavazás elvét akarja Lengyelország javára felhasználni, azaz Európa valamennyi államát, a legkisebbeket is fel akarja hínn, Lengyelország sorsa feletti határozásra. A szultán is bele fogna szólni, s példát adni a nagyhatalmaknak a keresztyén szeretetből. London, april 29. (Harczi hirek, vegyes adatok. A „Köln. Ztg.“ levelezője irja : A párisi tudósítások tulnyomólag harczi kilátásokra jogosítanak, s itt mégis azzal kecsegtetik magukat a befolyásos körök, hogy sikerülni fog az európai háborút diplomatiai útán elhárítani. Az a hír alaptalan, hogy ha az orosz válasz nem lenne tetszetős, a szentpétervári angol követ kiveszi útleveleit. Az még csak nem is valószínű, hogy Francziaország ilyen eljárást helyeselne, s a diplomatia első lépésének nem sikerülésére mindjárt felhagyna a további működésekkel.Sokkal valószínűbb az, a francziák császára még e perczig nem határozta el magát; ennek bizonyítására elég azt felemlíteni, hogy a múlt héten Walevszkyt szándékozott ide átküldeni, majd Persugnit szemelte ki küldetésre s utoljára egyiket se küldte. Őt mindenek felett érdeklik a legújabb mexikói tudósítások , mert rá nézve nagyon fontos az, hogy vitézül vagy gyáván viselik-e magukat Pueblában a mexikóiak. (Csodálatos játéka a történelemnek, hogy több európai állam jövője itt döntetik el.) Az itteni börzén annyira bíznak a franczia fegyverhez, hogy minél jobban közeledik Forey Pueblához, annál magasbban szállnak a mexikói állampapírok ; ma 35-ön állnak. A börzén daczára a háború jeleknek a consolok is emelkedtek, valamint a legtöbb külföldi értékpapír is, mégpedig az utóbbiak, részben, tetemesen. Russel és Napier leveleinek közlése nem igen szaporítja a békereményeket. Jellemző, hogy Oroszország Angolország előtt Francziaországot denunciálni kezdi. Párisban ezt jól megjegyezték. Megjegyzésre méltó, hogy a franczia hivatalapok minden alkalommal kiemelik, miszerint a császár úgyszólván egész Európával egyetértőleg működik, s ily körülmények közt nincs mért iszonyodni egy kis európai háborútól. Moszkvából hírek érkeztek, hogy ott forradalmi bizottmány alakult volna. Ezen hir itt megtette hatását s azt is kezdik hinni, hogy Varsóban is kitör nem sokára a forradalom. London, april 30. (A „Morning Post“) a lengyel felkelés szívós tartósságából azt következteti, hogy az európai államok nemsokára azon helyzetbe jutandnak, miszerint tanácskozni lesznek kénytelenek a felett, hogy csakugyan itt már az ideje a lengyeleket hadviselő félnek elismerni. Esti posta, Bécs, máj. 3. (Az orosz válasz.) A „P. L.“ levelezője határozottan jelentheti a félhivatalos „Gen. Corresp.“ nyilatkozata daczára, hogy itteni döntő körökben épen nicsenek megelégedve az orosz feleket-jegyzékkel. Ez nem is lehet másként, mert bármiként magyarázzák is ezen jegyzéket, mindig azon következtetésre kell jutni, hogy az viszautasítólag hangzik . De a sz. pétervári kabinet nem csupán a három kabinet előterjesztését utasítja vissza, sőt azon szemrehányással lép föl, hogy a lengyel mozgalom oka külföldi izgatásban keresendő. Ez által constatrozva van a merev ellentét az orosz és a három nagyhatalom által képviselt felfogás között, mert míg az utóbbiak véleménye szerint az engedélyezendő szabadelvű és nemzeti intézmények eredményezendik Lengyelország lecsendesitését. Oroszország kijelenti, hogy semmit sem akar adni mindaddig, mig a lengyelországi fölkelés el nincs nyomva. Eszerint a Sándor czár jóindulata szándéklatairól stb. túlságosan ismételt phrasisok semmi jelentőséggel sem birnak. Berlin, máj. 2. (Diplomatia szakítás Franczia- és Poroszország közt; Angolhon fenyegtőzése; európai forradalom.) Igen tartanak attól, hogy a diplomatiai érintkezés Franczia és Poroszország közt meg fog szakasztatni. Bismark ur éles hangon irt jegyzéke, melyet Drouyn de Lhuys körjegyzékére válaszul küldött Párisba, az angol kormány aggodalmait magasra fokozta. Az angol követ — hir szerint — tudtára adta Bismark urnak, miként a porosz kormány Lord Russell diplomatikus közbenjárására számot nem tarthat, ha hogy a legújabb Francziaország ellen tett lépést határozottan nem vonja vissza, az angol kormány mindenek felett azt óhajtja, hogy Poroszország alkalmas modorban nyilvánítsa ki, miszerint az annyiszor emlegetett véd- és dac- szövetséget Oroszországgal határozottan visszautasítja, és ekép nehezítse a tuilleriák kabinetjének további haladását. Lord Russell már ez irányban kezdeményező intézkedést is tett, Angolország kijelentette Stockholmban, hogy az esetre, ha Svéd és Oroszországok közt háború támadna , Svédország az angol kormány támogatására semmi tekintetben számot nem tarthat; hason értelmű nyilatkozat történt Koppenhágában, a dán kormánynak Poroszország ellen tanúsított ellenséges magatartása következtében. Amint mondják, Buchanan úrnak a külügyőrségben tett nyilatkozatai nem nagy hatást okoztak. Azon forradalmi okmányok, melyek Posenben fedeztettek fel, diplomatikai czélokra fognak használtatni. Azt mondják, hogy memorandum fog küldetni a német udvarokhoz, melyben a forradalmi programnak azon része lesz kimérve, amely a Lengyelországban gyökeret vert német elemnek kiirtására czéloz.Mások azt mondják, hogy Bismark úr körjegyzéket fog szétküldeni, amelyben igyekezni fog, a kérdéses papirosokból bebizonyítani, mily közel áll „az európai forradalom“ kitörése. Táviratok: Konstantinápoly, május 1. Szultán ma reggel a herczeg-szigeteken a miniszterek s a birodalom nagyjai által ünnepélyesen fogadtatott. Délben ágyudörgések közt Topschanában szállott ki, s a moseeban imáját végezve, palotájába ment, hol a diplomatiai testület által üdvözöltetett. Este a város minden része, valamint a Bosporus is kivilágittatik. Triest, máj. 2. Ma reggel a Lloyd hajógyárban épült első gőzös „Egitto“ — 1600 tonna s 400 lóerejü — tegezre bocsáttatott. Frankfurt, máj. 2. A reform-egylet hetilapja (nagy német közlöny) tudni akarja, hogy ápril 24-kén Bécsben a szövetség-reform kérdésében illetékes határozatok hozattak. Stockholm, május 2. Az országgyűlésen ma a Lengyelország javára tett indítványok tárgyaltattak. Mandelström gróf államminiszter kinyilatkoztatá, hogy a kabinet Lengyelország érdekében mártius 2-dikán s ápril 7-dikén két jegyzéket intézett Pétervárra. A nemesség és papság indokolt napirendre szavaztak, élénk rokonnselvüket s bizalmukat fejezvén ki, miszerint a kormány Lengyelország mellett fog működni, s pedig a béke fentartásával, ha csak Svédország érdeke s méltósága háborút nem követelne. A polgári osztály csak Lengyelország iránti rokonszenvét s azon bizalmát nyilvánitotta, hogy a kormány az egész ország érzelmét ismeri. Szintén a földmivelő-osztály egyszerű bizalmi szavazatot adott. Pétervár, máj. 3. A „Journal de Petersbourg“ közzé teszi az angol, franczia és osztrák sürgönyöket s Gárcsak a vég három válaszát. Páris, máj. 2. Budberg báró az orosz válasz-jegyzéket átnyújtotta. A „Pays“ e jegyzékről mondja : E jegyzék erősen állítja a Lengyelországra vonatkozó jó intenziókat, s óhajtását fejezi ki, miszerint a hatalmasságokat azon határokon belül, melyek Oroszországnak saját biztonsága iránti gondoskodása által kijelölve vannak, kielégitse. A válasz szelleme átalában békés. „La France“ hasonló értelemben szól, s reménye, hogy Oroszország szives e