A Hon, 1863. október (1. évfolyam, 223-249. szám)
1863-10-31 / 249. szám
249-ik sz. Szombat, October 31. Kiadóhivatal: Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj : Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva . Egy hónapra..................................1 frt 75 kr. 3 hónapra......................................5 frt — — 6 hónapra ....................10 írt — — Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számittatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-dik szám, földszint. Szerkesztő lakása: Országút 18-dik szám, 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASZATI NAPILAP. Első évfolyam 1863. Beiktatási dijt 7 hasábos petitsor.............................17 kr. Bélyegdij minden beiktatásért...................30 kr. terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési díj a laptulajdonos szerkesztőjéhez küldendő. gazdasági-, ipar-, kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása: Szervitatér, gr. Teleky-ház. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezekt fogadtatnak el. 2ÖT Előfizetést nyitunk „H 6NM 2 hónapos november—decemberi előfizetési ár 3 frt 40 kr. A „Hon “ szerkesztősége és kiadó hivatala folyamára, A pestbudai kereskedelmi kamara évi jelentése 1860—62. évről. A pestbudai kereskedelmi és iparkamara előttünk levő évi jelentése dús érdekes adatokban honunk kereskedését és a nemzetgazdászat több ágát illetőleg. Nem szorítkozik arra, hogy a mondott évek kereskedelméről, iparáról és forgalmáról hű képet szolgáltasson, a haladó nemzetgazdászat és gyakorlati tapasztalás szempontján foglal helyet és kritikai úton működik, amennyiben a kereskedelem és iparnak ellenszegülő akadályokkal szembe száll. Azonban térjünk át magára a jelentésre. Az évi jelentés első része a kereskedelemnek szenteltetett. Miután azonban az év kezdetén lapunknak ,,Visszatekintések“ czimü czikkében a kereskedelmünkben előforduló legfontosabb terményekről körülményesen értekeztünk, az évi jelentésből egyes czikkeknek kiemelésére szorítkozandunk. Kezdjük e fontos czikket : Dohány. A dohánytermesztés Magyarországon jelenleg közel 70,000 katasz. holdra terjed s egy hold föld átlagosan 97%, Erdélyben 11%, a Bánságban 7 mázsa dohányt terem; Magyarországon egy holdnak átlagjövedelme a kormány által engedélyezett átlag szerint 76 írttal számittatik, melyből, ha a termelési költségek s adó fejében a felét levonjuk is, egy hold még mindig 38 forintot jövedelmez. Statistikailag érdekes tudni, hogy a kormány Magyarországon 9 éven át (1851— 1859-ig) 43,500,000 irtot adott ki dohánylevelek beváltására, és csak magából a dohány egyedáruságából 31 millió forintot vett be, e szerint az országnak ezen termelési ágból 12,500,000 frtnyi tiszta jövedelme maradt. Nyilvánvaló, hogy a jövedelem még igen jelentékenyen növekedhetnék, s hogy a kormánynak érdekében feküdnék ez irányban működni. Miután ez érdemben felszólalások történtek mindenfelől, ö cs. k apóst. Felsége tanácsosnak tartotta 1860 ban egy szakértőkből álló külön bizottmányt hivatni össze, mely azon utak- s módokról tanácskozzék : váljon a dohánytermelés mezőgazdászati érdekei miként lehetnének kiegyenlííhetők annak pénzügyi érdekeivel ? Ez alkalommal nagy súly fektettetett a dohánykivitel felszabadítására, s azon indítvány tétetett, hogy a kincstár a termelőkkel szerződvények által biztosítsa saját szükségletét, többire nézve pedig minden dohánytermelőnek szabadságában álljon , hogy az ellenőrködési rendszabályok figyelembevételével termését akár közvetlen , akár valamely kereskedő által hozhassa kereskedésbe. Ez ellen némely aggály emelkedett. Magyarország tudvalevőleg dohánytermelésének alacsony állása mellett főleg közönséges fajokat termel, holott a kivitelre csak jó fajok alkalmasak ; az országban maradó közönséges dohánymennyiség tehát a termelőt szintúgy,mint az államegyedáruságot zavarba fogná hozni. Hogy ennek eleje vétessék, arra csak egy mód van, t. i. a dohánytermelést egy bizonyos területre szorítani, a kivitel számára az egyedáru behozatala előtti években szerzett tapasztalatok útmutatása szerint — 6000 holdat elkülöníteni, és miután mindezek daczára a túltermeléstől még mindig tarthatni, ezt a következő rendszabályok által lehetne meggátolni: a dohánytermesztést azon kerületekre kellene szorítani, hol dohány már korábban is termeltetett; oly területek, melyeken felügyelni nem lehet, egészen kizárandók volnának, és a kivitelre szánt dohányt hivatalosan elzárható raktárakba való elhelyezés által kellene biztosítni. Egész község részér a dohánytermelés végett engedélyezett terület minimuma 20 holdra, egyes termelők részére kültelkeken 800, kertben termelésnél 300 □ ölre határoztatok. Az 1859-i összeírás alkalmával a termelők és a beültetett kerületek közt következő arány tűnt ki. Egész 2 holdnyi földön 43,890 egyén (87.7%) összesen 28,400 hold és 945 □ ölet (41.8%), 2—5 holdnyi földön 4,585 egyén (9.2%) 14,235 h. 978 □ öl (20.9%), 5—50 holdnyi földön 1465 egyén (2.9%) 16,139 h. 1180 □ ölet (23.7%), végre 50 holdon felül 79 egyén (0.2%) 9,266 holdat 1,366 □ öl et (13.6%), összesen 50,019 egyén 68,042 h. s 460 □ öl területet ültetett be dohánnyal. A termelésnek egy bizonyos területre szorítása ellen a tulajdon vagyon feletti szabad rendelkezhetési jogba való beavatkozáson kívül nem alaptalanul lehet felhozni azt, hogy a hasznos növények termelését mindenkor és mindenütt azok keresettsége határozza meg, és hogy a termék kelendősége tekintetében, hacsak természetellenes bilincsek nem rakatnak reá, az időtartam miatt soha sem kell aggódnunk. Ellenben nagy figyelmet érdemel a terménynek művelési módja, mely Magyarországban minden tekintetben még sok kívánni valót igényel. A nyert egész termés egynegyed kiválogatott és I. osztályú, és háromnegyed alantabb minőségűre oszlik fel. De a hazai termésmennyiség tekintetében is nagyon utánna áll a pfalzi és hollandinak. Az apátfalva mintatermelésnél egy holdon már 50 mázsa dohányt képesek termelni, tanúságául annak, hogy nálunk sem hiányzik a természeti kellék arra, hogy máshol is termeltessék ehhez megközelítőleg hasonló nagy mennyiség. Ez értelemben igen elősegítőnek ismertetik el az államigazgatóság azon rendelete, mely szerint a mintatermelések mellett dohánytermelő iskolák is állíttassanak fel, hol is elméletileg és gyakorlatilag tanultassék mindez, mi a termelés emelésére vonatkozik. Ugyanezen tekintetből már a termesztési szabadalmak engedélyezésénél elsőbbség azon termelőknek adatik, kik a dohányültetést, vagy plántálást, a dohányfűzést (a levelek egyenlő hosszúsága és azok egyenlő számára nézve), és csomózását illetőleg, az adott utasításokhoz alkalmazzák magukat és a kincstárral több évekre szóló szállítási szerződések kötésébe ereszkednek. A kincstár szükséglete 600,000 mázsára vétetik fel, ebből egy tizedrész vagyis 60,000 mázsa kivitetik. Azon többször nyilvánvult óhajtás, hogy valamint a dohánytermelés, úgy az azzali kereskedés tekintetébeni bevásárlás szabadhassák fel s az államegyedáruság csak a gyártásra s belföldi fogyasztásra szoríttassék, részint a túltermeléstől, a kincstár szükségletének fedezése végetti vásárlásnál felmerülhető kedvetlen versenytől való félelem, részint pedig a felügyelés körüli nehézségek miatt nem mehetett teljesedésbe, minthogy az évi bűnesetek száma máris megközelíti a 40,000 et, és ez összeg még alig képezi 1%-ját azon mennyiségnek, mely valóban elkövettetik, de mennyi volna még akkor várható, ha azon óhajnak egész kiterjedésében elégtételnék. Arról is volt szó, hogy az egyedáruság helyett a termelés-, fogyasztás- és kereskedésre kivetendő dohányadó hozassák be, de visszarettentek azon magasságtól, melyre ezen adó emelkedni fogna. A jelenleg 34V2 millió forint tiszta nyereség egyharmadát 11% millió forinttal a termelés viselné, melyből az egész álladalomban létező s dohánnyal beültetett földeket 75 ezer holdra téve, s a kiviteli termelésre, mintegy 10 ezer holdat leszámítva, minden holdra 177 frt, vagyis ha a mostani rendes termést tíz mázsájával vesszük fel, minden mázsa dohánytól 17 frt 50 kr, tehát kétannyi esnék, mint amennyit a kincstár jelenleg fizet. Ehez járul még, hogy valamely adó ugyanazon jövedelmet hasonló könnyűség- és biztossággal soha sem szolgáltatja, mint az egyedáruság; hogy az már magában véve ifi, de annak szükségképeni nagysága miatt még inkább gyűlöletes fogna lenni, és végre általa a bevételnek oly gyors növekedése se lenne kilátásba helyezve, mint milyen az egyedáruságból a legutóbbi tíz évi fogyasztók bizonysága szerint évről évre várható. A dohányegyedáruság ugyanis 1862-ben az egész birodalomban 54,678,179 ft bruttó jövedelmet és a múlt évinél 4% val, vagyis 2,229,994 fttal többet jövedelmezett. Mindezek daczára el volt határozva szabadelvűbb irányt venni fel, és az 1860. márc. 27-iki császári rendelet által nem csak a magyarországi dohánytermelést lényegesen megkönnyítő szabályok bocsáttattak ki, hanem a 6. §, az is meghatároztatott, hogy a dohánynak külföldre való szállítása, vagy más jogosított dohánykereskedő részérel eladás tekintetéből mindenki nyerhessen engedélyt saját tetszése szerinti súlymennyiségű nyers dohánylevelekkel való kereskedésre, ha ki tudja mutatni, hogy semmi vétséget,vagy súlyos illeték áthágást, vagy dugárusságot el nem követett; hogy oly elzárható raktárakkal bír, melyek a kérvényezett mennyiség befogadására elegendők, és kimutatja azon szükséges biztosítékot, melyből a szabályok áthágása esetében a pénzbírságok fedeztethetnek. — E biztosíték a vámolatlan külföldi áruk utalványozásánál létezőhöz hasonlóan, oly folyamodóknál, kik fizetésképességükről általánosan ismeretesek, személyes, minden másoknál pedig reális, melyet készpénz vagy állampapírok letéteményezése által teljesíteni kell. Ezen rendszabályok szabadabb felfogása az alsóbb pénzügyi hatóságoknál némileg korlátozottabb magyarázatra talált. — Minden folyamodótól megkimutatik, hogy azon összegmagasságot, melynek erejéig biztosítékot adni képes, tudassa, és hogy pontosan határozza meg az utat és módot, mely szerint az előirt biztosítékot nyújtani kivárja, hogy fedhetlen kereskedői szilárdságának ne csak positiv, hanem negatív bizonyítékát is adja, hogy csőd alatt nincs, továbbá, hogy czége kereskedelmi törvényszékileg bejegyezve van, hogy megnevezze azon forrásokat, melyekből áruit szedi, hogy elzárható raktárait helyiratilag is, köb szerint is leírja, és kimutatásokat szolgáltasson oly körülményekről, melyek nagyobb részt a dolog termeszetében fekszenek, és magukban értendők. Ezen az érintett módon „felszabadított“ dohánykereskedésnek következményei a fellebbi eljárásnak megfeleltek. 1860-ban csak mintegy 3500, 1861-ben 11 mázsánál több nem jött kivitelre, csak a legközelebb lefolyt évben von a kivitelre termelés nagyobb kiterjedést. Hivatalos kimutatások szerint ugyanis 1862-ben az osztrák birodalomból nem kevesebb , mint 106,841 mázsa nyersdohány, és 1040 mázsa dohánygyártmány vitetett ki, mely számokban egyébiránt a legnagyobb szerepet azon mennyiség játsza, melyet maga a dohánykezelőség a kivitel részére Pesten és Heinburgban feltűnően magas árakon adott el. De különösen magában Magyarországban is növekedett a dohány-kiszállítók száma, kik kivitelre összesen 46.000 mázsát szedtek össze, e szerint Magyarországból magánkereskedés útján három éven át csak nagy nehezen jött kivitelre oly mennyiség, minő rendszerint egyetlen évre volt előszabva, és mégis már ez is elégséges volt, hogy a kezelési igazgatóságban aggodalmakat keltsön, és a kereskedés további terjedésének útjába akadályokat gördítsen. — Tíz évi félbeszakadás és három évi szünetlen fáradozás után sikerült végre a kereskedelemnek a már elfelejtett magyar dohányt a külföldön ismét befogadtatni, de már újra félni kell, hogy a sikernek gyöngéd hajtását az ellene összecsoportosuló pénzügyi rendszabályok terhe agyonnyomja. Az illető községek mostantól fogva nagy szigorral alkalmaznák azon ellenőrködési rendszabályokat melyek szerint minden ültetvényes, ki dohánya becsomózásával december elsőig készen nem lett, mázsa és hetinkint fizetendő egy ftnyi bírság alá esik, és az egyszer megbüntetett termelőtől megtagadják a további termelésre való engedélyt, mint ez jelesül az aradi pénügyi kerületben történt; jóllehet az elkésés sok esetben a múlt évi rendkívül száraz őszi időjárás megakadályozhatlan következménye volt, amit ugyanazon pénzügyi hatóságok maguk is beismertek az által, hogy a kincstár részére termelőknek épen az időjárási viszonyok kedvezőtlen volta miatt a dohányátadás idejét 1863. febr. 15 ig meghosszabbították. A legfelsőbb nyilt parancs kibocsátására következett első két évben ezen rendelet szigora nem volt érezhető, mivel a kivitelrel bevásárlások nagyobbára a tiszai vidékeken tétettek, hol a dohány leghamarább elkészül, és a cs. k. beváltó hivatalok az átvételt csak akkor kezdették meg, mikor a dohány legnagyobb része már készen volt. (Folytatása következik.) Dr. Hantz Gyula tanár a londoni kiállítás iránt, különös tekintettel Magyarországra. (Folytatás.) Nemzeti gazdászatunk második főágát a műipari vagy nemesítő szorgalmat illetőleg : alulirott szerény nézete szerint kiváló jelentőséggel bír mindenek felett azon kérdés eldöntése, vájjon itt van-e már az idő, a nemzet figyelmét és erejét nagyobb mérvben a műipar meghonosítása és támogatására is irányozni. — Alólírottnak igénytelen nézete szerint, e kérdésre, napjainkban ahol hazai közgazdaságunk középkorias békéiból már kibontakozott, a polgárok törvény előtti jogegyenlőségének nagy államelve érvényre emelkedik, a városi életnek meg az ezen alapuló, s önálló erőteljes s munkás középosztálynak kifejlése a nemz. status- s kulturaélet egyik fő tényezőjeként fölismertetik,a közlekedési rendszer már tekintélyes mérvben létrejött, hitels tőke üzlet jelentékenyebb lendületet vett, főleg pedig politikai és közgazdasági állásunk kelet felé, ez irányban is bizonyos fensőbb kötelmeket szab élénkbe világforgalmi aciónk és szereplésünk tekintetéből: igeni elég lehet és kell válaszolni! Jelesül annyiban is, amennyiben minden alapos státusgazdasági elmélet egyik fő elve az, hogy a jól rendezett s virágzó közgazdaság lényeges föltételét és alapját a három nemzeti iparágnak (őstermelés , műipar, kereskedés) harmonikus kifejlődése s helyes egyensúlya képezi, s hogy igazi anyagi jóllét, vagyonosság, és haladás, csak úgy idézhető elő és biztosítható, hogy ha a városi meg a falusi ipar, az őstermelés és a műszorgalom, kezet fogva, s egymást kölcsönösen támogatva és erősítve, bír érvényre emelkedni és gyökereket verni. A műipar előmozdítására ezélra ez intézkedések és buzdításnak azonban nem szabad mesterkélt módon és természetellenes eszközökkel, az őstermelési érdekek és erők csorbításával a védvámkereskedési rendszernek mint rendszernek meghonosításával vagy ép erőszakolással eszközlésbe vétetni; nehogy azon tévedésekbe bonyolódjunk, melyekkel az egykori védegyleti agitatió karöltve járt, s nehogy olyszerü eljárás vétessék czélba, a mely idő előtti, életrenem való, s puszta üvegházi műipart eredményezne, a fogyasztókat egy két termelő érdekében megadóztatná, az idegen verseny minden legcsekélyebb jutalmától lesujtathatnék, szóval a nemzeti productiv eröket, szellemi és anyagi tőkéket, oly irányban fejlesztené ki és értékesítené, amely a valódi országos és fensőbb nemzetérdekkel összhangban nem állana. Midőn a tisztelettel alulirott e szerint a műipar tüzetes figyelembevételére nézve is eljöttnek hiszi az időt, ezt csak oly értelemben óhajtja vétetni, hogy az ez iránybani köz- és magántevékenységnek fő elvét mindenkor az képezze, először, hogy kiváló figyelem az elsőrendű s általános jelentőségű létközegek s iparárukra fordittassék, másodszor, hogy mindenekelőtt oly gyárak és műszorgalmi szakok támogatása vétessék czélba, a melyek belföldi jó minőségű termelvényeket és nyersanyagokat dolgoznának fel, mesterkélt buzdítási és segélyezési áldozatokat nem vennének igénybe, s az alsó és középosztályok szükségletei fedezésére nézve nagyobb fontosságúak volnának, szóval az érdekekben tett áldozatokat illőleg visszapótolni képeseknek mutatkoznak. Ezeket, s az általános közgazdasági országos érdekeket szem előtt tartva, jelentéstevő alázatos véleménye szerint hazai iparügyünk előmozdítására mindenek felett a következők volnának szükségesek. Először: felállítása illetőleg szervezése egy tekintélyes s a hon valamennyi ipari, technikai és tudományi tekintélyeit magába záró központi műipari egyesületőnek, amely (oly formán mint a központi gazdasági egyesület a mezei ipar tekintetében) a hazai iparra, s ipari politikára, a törvényhozásra vonatkozó feladványok s intézmények mindenoldalú megvitatása, szakférfiakkali érintkezés és közreműködés, időszerűnek s czélirányosnak fölismert nagyobbszerű vállalatok vagy intézetek életbeléptetése körüli buzgólkodás, a magas kormány elé terjesztendő felvilágosítások, véleményezés, tanácsadás, hírlapok és szakközlönyök kibocsájtása, időszakonkénti mű- és ipartárlatok rendezése, a műszorgalom emelkedése hiányainak és hátrányainak földerítése s a mennyiben tőle kitelik orvoslása stb. által, minden irányban üdvös befolyást gyakorolhatna, a trvényhozásnak és a kormányhatalomnak a legfontosb ügyekben segítségére szolgálna, s föltévén, hogy nem egyoldalú pártelemek, pártérdekek, vagy csak egyes osztályok kizáró szereplése színterét képezné, valóban az összes nemzetgazdászati anyagi felvirágzás egyik fő tényezőjévé válhatnék. Nem kisebb jelentőségű ez irányban a ez éh szerkezetnek átalános és teljes megszüntetése, s az ipari szabadság elvének illő tekintettel hazai viszonyainkra és szükségeinkre, életbeléptetése. Honunk, mai fejlettségi polcain, szemben az újkor óriási vívmányaival, utalva termelő erőinek legszabadabb, leggyümölcsözőbb értékesítésére, a szabad verseny rendszerét magától többé el nem utasíthatja ; annál kevésbbé jelesül, minél bizonyosabb, hogy a czéhszerkezet valamennyi előnyei és fényoldalai a műiparszabadság rendszerében is előidézhetők vagy biztosíthatók, s mennél fényesebb tanúságok szólanak Európa valamennyi culturállamaiban a mellett, hogy a mű ipari szerkezet es iránybani reformja még mindenütt nem csak az egésznek, hanem még magának az e reformtól leginkább idegenkedő osztálynak is javára, emelésére szolgált. (Folytatása következik.) Tisza-Várkony, oct. 26. Nagyon bajos e valamit a teljes időben az időközi tudósításokat megírni, de eszmecsere kedvéért talán mégis jó lesz némely adatokat feljegyezni. Az eddig kellemes időjárás a múlt napokban nyugati és északnyugati széllel tökéletesen megzordonult,mely miatt a szép zöld vetések is satnyulni kezdenek, amelyeket eddig a földben a csikós zöld kukaca és a szárazság is eléggé megsanyart, a repeték pedig emiatt nagyon megritkulni és veszni kezdettek, úgy hogy sok helyen már a fálterméshez is igen kétes a reménység, amelyek megvannak is, azokat meg a káposztahernyó nagyon emészti.• A kormány részérül kenyér- s vetőmagot kiosztatni rendelt búzamennyiség már mind megérkezett a maga helyére — ámbár a piaczon még eddig jobbat és olcsóbban lehetett vásárolni, ha a pénz oly szűk nem volna — a rozs sok helyen egészen zsizsikes volt, a vetőmagnak való búzából pedig 15 magból 11 nehezen csirkázott meg, a kiosztásnál pedig szintén hiba volt, hogy a 100 holdon aluli birtokos kapott, a felüli pedig nem, szintén a házas igen, míg a házatlan zsellér szintén nem kapott belőle, pedig a nyomor mindeniket aránylagosan sújtja. Sőt mint a kiosztásnál egy értelmes parasztember megjegyezte, pénzkölcsönnel a községek maguk sokkal jobban tudtak volna magukon segíteni! Ide írom az utolsó szolnoki piaczi folyó árak nevezetesbjeit: tiszta búza kölcsönkint 8.80—9.20, kétszer 6.80—7.60 , rozs 6.50—80, árpa 5.60—6., zab 4.40, kukoricza 5.80—6.40. Az egésznek pedig az a tanúsága, hogy nincs pénz. Bezerédy Sándor. Eperjes, oct. 26. (K. L.) A gazdasági termények forgalma 6 hét alatt (sept. oct.) a város 4 fővonalán következő volt. Hozatott búza, a nagysárosi vonalon be 442 köb, kivitetett 1812 k.; a lőcsei vonalon be 556; ki 887 ; a kassai vonalon be 1068; ki 108 ; a zemplini vonalon be 3550; ki — semmi. Rors. a n.-sárosi v. be 533; ki 1052; a lőcsein ba 508; ki 1975, a kassain be 2445; ki 413; a zemplinin be 6559; ki semmi. Árpa: n.-sárosi v. be 79; ki semmi; lőcsein be 168; ki 1463; kassain be 479; ki 76; zemplinin be 836; ki semmi. Zab. n.-sárosin be 327; ki 138; lőcsein be 134; ki 1150 ; kassáin be 580; ki 420; zemplinin be 3246; ki semmi. Borsó 300 k. ment Kassa felé. Pás súly hozatott 140 k. zemplini után s visszavitetett 30 k. Gyapju hozatott a kassai vonalon 157 mázsa; vitetett a n.-sárosin 145 k. Szesz hozatott a zemplini vonalon 460 akó; hoz; a n.-sárosin 121 akó; és vitetett csupán 76 akó Kassa felé. Burgonya hozatott septemberben n.-sárosi után 650 v. lőcsein 87 v. kassáin 360 v. zemplinin 252. October első felén m. e. 1300 v. de ki nem vitetett. A fenebbi adatokból világos, hogy az Eperjes városa piaczain megforduló gabonafélék legnagyobb része Zemplin felöl érkezik és Lőcse felé vitetik; mi kiáltó bizonysága annak, hogy a Kassa-Oderberg között építendő pályát Eperjes felé vezetni kiváló érdekében áll mind az építő társulatnak, mind a Szepességnek. Távirat. Távirati tudósítás a bécsi bev.ízről: oct. 30. — 5% metalliques 75 40. Nemzeti kölcsön 81.35. 1860-as sorsjegyek 97.50 Bankrészvény 791. — Hitelintéz. részv. 185.90.Er tisz 112.50 Load, vált. 112.10 Arany 5.42. Pest, oct. 30. Az időjárás esős ; vízállás 360 fölött. — Kikötött „Helena“ Pakson 2600 m. búzával rakodott hajó „József“ piaczunkon 4680 m. kukoriczát felvett vontatóhajó Győr felé indult. Búzára nézve ma is mutatkozván fogyasztók részéről szükséglet, több részletben kelt el. Bácskai 85—86 fts mérőjéért 4.82 krt adtak három havi váltókban. „Pannónia“ gőzmalom nagy mennyiségű 89 fontost vásárolt közvetlenül termesztőtől nem igen ismert áron. Kukoriczára inkább mutatkozván szükséglet, ára 5, 8 krral emelkedett; mohácsi termése 3.46 és bánsági 3.55 krjával kelt, a vásárlási összeg három hó múlva lesz kifizetendő. A többi gabonanemüek ára változatlan maradt. Gabonaárak Pesten, opt. 30. Alsó austriai mérő szerint Súly, font szerint LegalantKözép Legmagasb ár oszt. ért. Búza bánsági, 86.87.88 5-20 5.30 5.40 „ tiszai és pesti 86.87.88 5.5.15 5.25 „ fehérmegyei 85.86.87 4.80 5.00 5.10 „ bácskai . . 85.86 4.70 4.75— Rozs................... 77.79.80 3.20 3.25 3.30 Árpa sörnek való 68.69.72 2.70 2.80 3.05 — takarmánynak 65.67 69 2.55 2.65 2.70 Zab.................... 42.44 2.12 2.17— Knkoriexa . . . 82.84.85 8.35 3.40 3.48 Bab .....— 5.30 5.45 5.60 Köles. ....— 3.50 3.60 3 70 Bepcze ....— 660 6.75— Vegyes. — A nemzeti bank 1. hó 28-kán kelt heti kimutatása szerint a bankjegyforgalom 400,041,076 ftra rúg, az érczkincs pedig 105,069,052 frtot tesz. F. hó 21-dike óta tehát a bankjegyforgalom 1,615,474 ft, a váltótárcza 1,647,121 ft, a lombard 918,700 ft, az állam ezüstletéte 132,200, a bank követelései 101,971 fttal gyarapodtak. Az állam bankjegyekben fizetendő tartozása 861,556 fttal csökkent. Az eperjesi ev. collegium kiépítésén működő bizottmányhoz több rendbeli tudakozódás érkezvén a felől: „mely időpontig nem késő az Ausztráliában (Melbourneban) tervezett „fancy bazaar“ számára küldendő (s ott az eperjesi ev. collegium javára árverezendő) kegyes adományokat Eperjesre küldeni?“— a választmány tekintetbe vevén jelen viszonyainkat és a határnap meghosszabbításával arányos eredményt remélvén kifejteni, ezt jövő 1864. év aug. közepére tűzte ki — miszerint a kegyes adományok kiállítására, elkészítésére s ide küldésére az „időrövidség miatt legkisebb akadály se fordulhasson elő. *) — A postaigazgatóság következőket tesz közzé : A Konstantinápolyból és Szakunkból való postaküldemények vagy Zimonyon és Belgrádon vagy Trieszten és a duna-gőzhajózás ideje alatt Baziáson és Küsztendzsén át fognak szállíttatni . A Szófiából, Philippopolis és Drinápolyból való küldemények mindég Zimonyon és Belgrádon át fognak szállíttatni. A baziási, küsztendzsei és brassó-bukaresti után csak 3 fontos és könnyebb küldemények, a zimony-belgrádin csak 8 fontos és könnyebb küldemények fogadtatnak el. Nehezebb és terjedelmes küldemények csak Trieszten át szállíthatók. A Trieszten át küldendők fel nem szabadittatnak, vagy csak Triesztig felszabadítva fogadtatnak. A Zimonyon és Belgrádon vagy Baziáson és Küsztendzsén át szállított küldemények Belgrádig szabadittatnak fel, s azok, melyek Bukaresten átmennek, Bukarestig. — Cservenkai levelezőnk a következőt közli: A kincsásás már ugyan sok ízben kísértetett meg eredmény nélkül, azonban még mindig találkoznak olyanok, kik újra reá vetemednek. Kis Hegyes helységben mintegy 60—70 év előtt egy pásztor élt, kinek kutyája veszett el, nagy szorgalommal keresvén utána, végre majdnem elérhetlen barlangban találta, de midőn ki akart volna kutyájával menni, arany és ezüstpénzekkel teli fazekat talált, mely oly nehéz volt, hogy feleségét kellett előhrnia, kinek segélyével, mint mondják, roppant kincseket hozott ki a barlangból, melyeket kocsira rakván Aradra ment, hol 500 láncz földet vásárolt. Az idén meghalt a jó ember és végrendeletében a kincs helyét részletesen leírta, azon megjegyzéssel, hogy ottan még nagyobbszerű kincsek is vannak. Mintegy három hét előtt tehát fia oda utazott, körülbelül 60 munkást fogadott, kiknek bérét 40 krra határozta ; ezek vagy hat napig hiába ástak, miközben számuk mindinkább szaporodott — és cserepeknél egyebet nem találtak; de nemsokára a 105 éves anya is megérkezett, ki a helyet nagy fáradsággal még egyszer határozta meg éb pedig oly meggyőződéssel, hogy a munkások a talált kincsek %madánál többet bér fejében nem követeltek, de ez ideig — fájdalom — kincs nem igen találtatott, ámbár 200 ember fáradhatlanul munkálkodik mintegy két hét óta. — Hivatalos adatok szerint Svédország esztendei bevétele 33,512,000 tallér, kiadása 31,250,000 tallér. Az esztendei felesleg tehát 2,262,000 tallér, és néhány bevételi összeg hozzáadatván, mely a fentebbi összegbe nincs beleszámítva (4,100,000 tallér) 6,362,000 tallér. Ebből 2,812,000 tallér a már felvett államkölcsönök kamataira megy. Fenmarad tehát 3,550,000 tallér, mely az uj vaspálya kölcsöntörlesztésére fog fordittatni. Hivatalos értesítések kivonata (A „Sürgöny“ oct. 30. számából.) Árverés: Pestm. Szt.-Endre, ház, nov. 5 d. u. 3 ó.; Zalam. Z.Lövő, ingatlan birtok, nov. 30; Nyitram. Zél, ingatlan birtok, decz. 17, r. 9 ó.; Pest, bútorok s füszerkereskedési áruczikkek, váczi-utcza, nov. 4. d. u. 3 ó.; Biharm. M. Pályi, nemesi birtok, nov. 26; Szabolcsin. Buly, tagos, birtok, nov. 30; Bereghin, Búcsú, úrbéri birtok, nov. 23 r. 9 ó.; Bereghm. Regede, úrbéri birtok, nov. 24 r. 9 ó.; Pest, házibútorok, nagymező u. 22 sz. nov. 2 d. u. 3 ó.; Pest, szobabeli bútorok, király u. 17 sz. nov. 3 d. u. 3 ó. *) Ezen közlemény átvételére kéretnek a „Hon“ tiszt. laptársai.