A Hon, 1863. október (1. évfolyam, 223-249. szám)

1863-10-31 / 249. szám

249-ik sz. Szombat, October 31. Kiadó­hivatal: Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj : Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva . Egy hónapra..................................1 frt 75 kr. 3 hónapra......................................5 frt — — 6 hónapra ....................10 írt — — Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számittatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7-dik szám, földszint. Szerkesztő lakása: Országút 18-dik szám, 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASZATI NAPILAP. Első évfolyam 1863. Beiktatási dijt 7 hasábos petitsor.............................1­7 kr. Bélyegdij minden beiktatásért...................30 kr. terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési díj a laptulajdonos szerkesz­tőjéhez küldendő. gazdasági-, ipar-, kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása: Szervitatér, gr. Teleky-ház. E lap szellemi részét illető minden közle­mény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezekt fogadtatnak el. 2ÖT Előfizetést nyitunk „H 6­NM 2 hónapos november—decemberi előfizetési ár 3 frt 40 kr. A „Hon “ szerkesztősége és kiadó hivatala­ folyamára, A pestbudai kereskedelmi kamara évi jelentése 1860—62. évről. A pestbudai kereskedelmi és iparka­mara előttünk levő évi jelentése dús érde­kes adatokban honunk kereskedését és a nemzetgazdászat több ágát illetőleg. Nem szorítkozik arra, hogy a mondott évek ke­reskedelméről, iparáról és forgalmáról hű képet szolgáltasson, a haladó nemzetgaz­dászat és gyakorlati tapasztalás szempont­ján foglal helyet és kritikai úton működik, a­mennyiben a kereskedelem és iparnak ellenszegülő akadályokkal szembe száll. Azonban térjünk át magára a jelentésre. Az évi jelentés első része a kereskede­lemnek szenteltetett. Miután azonban az év kezdetén lapunknak ,,Visszatekinté­sek“ czimü czikkében a kereskedelmünk­ben előforduló legfontosabb termény­ek­ről körülményesen értekeztünk, az évi jelentésből egyes czikke­knek kiemelésé­re szorítkozandunk. Kezdjük e fontos czikket : Dohány. A dohánytermesztés Magyarországon jelenleg közel 70,000 katasz. holdra terjed s egy hold föld átlagosan 97%, Erdélyben 11%, a Bánság­ban 7 mázsa dohányt terem; Magyarországon egy holdnak átlagjövedelme a kormány által engedé­lyezett átlag szerint 76 írttal számittatik, mely­ből, ha a termelési költségek s adó fejében a fe­lét levonjuk is, egy hold még mindig 38 forintot jövedelmez. Statistikailag érdekes tudni, hogy a kormány Magyarországon 9 éven át (1851— 1859-ig) 43,500,000 irtot adott ki dohányleve­lek beváltására, és csak magából a dohány egyed­­áruságából 31 millió forintot vett be, e szerint az országnak ezen termelési ágból 12,500,000 frtnyi tiszta jövedelme maradt. Nyilvánvaló, hogy a jövedelem még igen je­lentékenyen növekedhetnék, s hogy a kormány­nak érdekében feküdnék ez irányban működni. Miután ez érdemben felszólalások történtek min­denfelől, ö cs. k­ apóst. Felsége tanácsosnak tar­totta 1860 ban egy szakértőkből álló külön bi­zottmányt hivatni össze, mely azon utak- s mó­dokról tanácskozzék : váljon a dohánytermelés mezőgazdászati érdekei miként lehetnének kie­­gyenlííhetők annak pénzügyi érdekeivel ? Ez alkalommal nagy súly fektettetett a dohány­kivitel felszabadítására, s azon indítvány tétetett, hogy a kincstár a termelőkkel szerződvények ál­tal biztosítsa saját szükségletét, többire nézve pedig minden dohánytermelőnek szabadságában álljon , hogy az ellenőrködési rendszabályok figyelembevételével termését akár közvetlen , akár valamely kereskedő által hozhassa keres­kedésbe. Ez ellen némely aggály emelkedett. Magyar­­ország tudvalevőleg dohánytermelésének ala­csony állása mellett főleg közönséges fajokat termel,­­ holott a kivitelre csak jó fajok alkal­masak ; az országban maradó közönséges do­hánymennyiség tehát a termelőt szintúgy,mint az államegyedáruságot zavarba fogná hozni. Hogy ennek eleje vétessék, arra csak egy mód van, t. i. a dohánytermelést egy bizonyos területre szo­rítani,­­ a kivitel számára az egyedáru behoza­tala előtti években szerzett tapasztalatok út­­mutatása szerint — 6000 holdat elkülöníteni, és miután mindezek daczára a túltermeléstől még mindig tarthatni, ezt a következő rendszabályok által lehetne meggátolni: a dohánytermesztést azon kerületekre kellene szorítani, hol dohány már korábban is termeltetett; oly területek, me­lyeken felügyelni nem lehet, egészen kizárandók volnának, és a kivitelre szánt dohányt hivatalo­san elzárható raktárakba való elhelyezés által kellene biztosít­­ni. Egész község részér a dohánytermelés végett engedélyezett terület minimuma 20 holdra, egyes termelők részére kültelkeken 800, kertben termelésnél 300 □ ölre határoztatok. Az 1859-i összeírás alkalmával a termelők és a beültetett kerületek közt következő arány tűnt ki. Egész 2 holdnyi földön 43,890 egyén (87.7%) összesen 28,400 hold és 945 □ ölet (41.8%), 2—5 hold­nyi földön 4,585 egyén (9.2%) 14,235 h. 978 □ öl (20.9%), 5—50 holdnyi földön 1465 egyén (2.9%) 16,139 h. 1180 □ ölet (23.7%), végre 50 holdon felül 79 egyén (0.2%) 9,266 holdat 1,366 □ öl et (13.6%), összesen 50,019 egyén 68,042 h. s 460 □ öl területet ültetett be do­hán­nyal. A termelésnek egy bizonyos területre szorítá­sa ellen a tulajdon vagyon feletti szabad rendel­­kezhetési jogba való beavatkozáson kívül nem alaptalanul lehet felhozni azt, hogy a hasznos nö­vények termelését mindenkor és mindenütt azok keresettsége határozza meg, és hogy a termék ke­lendősége tekintetében, ha­csak természetellenes bilincsek nem rakatnak reá, az időtartam miatt soha sem kell aggódnunk. Ellenben nagy figyelmet érdemel a termény­nek művelési módja, mely Magyarországban minden tekintetben még sok kívánni valót igé­nyel. A nyert egész termés egynegyed kiválogatott és I. osztályú, és három­ne­gyed alantabb minőségűre oszlik fel. De a hazai termésmennyiség tekintetében is nagyon utánna áll a pfalzi és hollandinak. Az apátfalva­ mintatermelésnél egy holdon már 50 mázsa do­hányt képesek termelni, tanúságául annak, hogy nálunk sem hiányzik a természeti kellék arra, hogy máshol is termeltessék ehhez megközelítő­leg hasonló nagy mennyiség. Ez értelemben igen elősegítőnek ismertetik el az államigazga­­tóság azon rendelete, mely szerint a mintater­melések mellett dohánytermelő is­kolák is állíttass­anak fel, hol is elméletileg és gyakorlatilag tanultassék mindez, mi a terme­lés emelésére vonatkozik. Ugyanezen tekintetből már a termesztési sza­badalmak engedélyezésénél elsőbbség azon ter­melőknek adatik, kik a dohány­ültetést, vagy plántálást, a dohány­fűzést (a levelek egyenlő hosszúsága és azok egyenlő számára nézve), és csomózását illetőleg, az adott utasításokhoz al­kalmazzák magukat és a kincstárral több évekre szóló szállítási szerződések kötésébe eresz­kednek. A kincstár szükséglete 600,000 mázsára véte­tik fel, ebből egy tizedrész vagyis 60,000 mázsa kivitetik. Azon többször nyilvánvult óhajtás, hogy valamint a dohánytermelés, úgy az azzali kereskedés tekintetébeni bevásárlás szabadhas­sák fel s az államegyedáruság csak a gyártásra s belföldi fogyasztásra szoríttassék, részint a túltermeléstől, a kincstár szükségletének fedezé­se végetti vásárlásnál felmerülhető kedvetlen versenytől való félelem, részint pedig a felügye­­lés körüli nehézségek miatt nem mehetett teljese­désbe, minthogy az évi bűnesetek száma már­is megközelíti a 40,000 et, és ez összeg még alig képezi 1%-ját azon mennyiségnek, mely való­ban elkövettetik, de mennyi volna még akkor várható, ha azon óhajnak egész kiterjedésében elégtételnék. Arról is volt szó, hogy az egyedáruság helyett a termelés-, fogyasztás- és kereskedésre kiveten­dő dohányadó hozassák be, de visszarettentek azon magasságtól, melyre ezen adó emelkedni fogna. A jelenleg 34V2 millió forint tiszta nye­reség egy­harmadát 11% millió forinttal a ter­melés viselné, melyből az egész álladalomban létező s dohán­nyal beültetett földeket 75 ezer holdra téve, s a kiviteli termelésre, mintegy 10 ezer holdat leszámítva, minden holdra 177 frt, vagyis ha a mostani rendes termést tíz mázsájá­val vesszük fel, minden mázsa dohánytól 17 frt 50 kr, tehát kétannyi esnék, mint a­mennyit a kincstár jelenleg fizet. Ehez járul még, hogy va­lamely adó ugyanazon jövedelmet hasonló kön­­­nyűség- és biztossággal soha sem szolgáltatja, mint az egyedáruság; hogy az már magában véve ifi, de annak szükségképeni nagysága miatt még inkább gyűlöletes fogna lenni, és végre ál­tala a bevételnek oly gyors növekedése se lenne kilátásba helyezve, mint milyen az egyedáru­­ságból a legutóbbi tíz évi fogyasztók bizonysá­ga szerint évről év­re várható. A dohányegyed­­áruság ugyanis 1862-ben az egész birodalom­ban 54,678,179 ft bruttó jövedelmet és a múlt évinél 4% val, vagyis 2,229,994 fttal többet jö­vedelmezett. Mindezek daczára el volt határozva szabadel­vűbb irányt venni fel, és az 1860. márc. 27-iki császári rendelet által nem csak a magyarországi dohánytermelést lényegesen megkönnyítő szabá­lyok bocsáttattak ki, hanem a 6. §, az is megha­­tároztatott, hogy a dohánynak külföldre való szállítása, vagy más jogosított dohánykereskedő részérel eladás tekintetéből mindenki nyerhes­sen engedélyt saját tetszése szerinti súlymen­­­nyiségű nyers dohánylevelekkel való kereskedés­re, ha ki tu­dja mutatni, hogy semmi vétséget,vagy súlyos illeték­ áthágást, vagy dugárusságot el nem követett; hogy oly elzárható raktárakkal bír, melyek a kérvényezett mennyiség befogadására elegendők, és kimutatja azon szükséges biztosí­­tékot, melyből a szabályok áthágása esetében a pénzbírságok fedeztethetnek. — E biztosíték a vámolatlan külföldi áruk utalványozásánál léte­zőhöz hasonlóan, oly folyamodóknál, kik fize­tésképességükről általánosan ismeretesek, sze­mélyes, minden másoknál pedig reális, melyet készpénz vagy állampapírok letétemé­­nyezése által teljesíteni kell. Ezen rendszabályok szabadabb felfogása az alsóbb pénzügyi hatóságoknál némileg korláto­zottabb magyarázatra talált. —­ Minden folyamo­dótól megkim­utatik, hogy azon összegmagassá­­got, melynek erejéig biztosítékot adni képes, tu­­dassa, és hogy p­ontosan határozza meg az utat és módot, mely szerint az előirt biztosítékot nyújtani kivárja, hogy fedhetlen kereskedői szi­lárdságának ne csak positiv, hanem negatív bi­zonyítékát is adja, hogy csőd alatt nincs, továbbá, hogy czége kereskedelmi törvényszékileg beje­gyezve van, hogy megnevezze azon forrásokat, melyekből áruit szedi, hogy elzárható raktárait helyiratilag is, köb szerint is leírja, és kimuta­tásokat szolgáltasson oly körülményekről, me­lyek nagyobb részt a dolog termesze­tében fek­szenek, és magukban értendők. Ezen az érintett módon „felszabadított“ do­hánykereskedésnek következményei a fe­­llebbi eljárásnak megfeleltek. 1860-ban csak mintegy 3500, 1861-ben 11 mázsánál több nem jött kivitelre, csak a legközelebb lefolyt évben von a kivitelre termelés nagyobb kiterjedést. Hi­vatalos kimutatások szerint ugyanis 1862-ben az osztrák birodalomból nem kevesebb , mint 106,841 mázsa nyersdohány, és 1040 mázsa do­hánygyártmány vitetett ki, mely számokban egyébiránt a legnagyobb szerepet azon mennyi­ség játsza, melyet maga a dohánykezelőség a ki­vitel részére Pesten és Heinburgban feltűnően magas árakon adott el. De különösen magában Magyarországban is növekedett a dohány-kiszállítók száma, kik ki­vitelre összesen 46.000 mázsát szedtek össze, e szerint Magyarországból magánkereskedés útján három éven át csak nagy nehezen jött kivi­­­telre oly mennyiség, minő rendszerint egyet­­­­l­e­n évre volt előszabva, és mégis már ez is elégséges volt, hogy a kezelési igazgatóságban aggodalmakat keltsön, és a kereskedés további terjedésének útjába akadályokat gördítsen. — Tíz évi félbeszakadás és három évi szünetlen fáradozás után sikerült végre a kereskedelem­nek a már elfelejtett magyar dohányt a külföl­­­dön ismét befogadtatni, de már újra félni kell, hogy a sikernek gyöngéd hajtását az ellene ös­­­szecsoportosuló pénzügyi rendszabályok terhe agyonnyomja. Az illető községek mostantól fogva nagy szi­gorral alkalmaznák azon ellenőrködési rendsza­bályokat melyek szerint minden ültetvényes, ki dohánya becsomózásával december elsőig készen nem lett, mázsa és hetinkint fizetendő egy ftnyi bírság alá esik, és az egyszer megbüntetett termelőtől megtagadják a további termelésre való engedélyt, mint ez jelesül az aradi pénügyi kerületben történt; jóllehet az elkésés sok eset­ben a múlt évi rendkívül száraz őszi időjárás megakadályozhatlan következménye volt, a­mit ugyanazon pénzügyi hatóságok maguk is beis­mertek az által, hogy a kincstár részére terme­lőknek épen az időjárási viszonyok kedvezőtlen volta miatt a dohányátadás idejét 1863. febr. 15 ig meghosszabbították. A legfelsőbb nyilt parancs kibocsátására kö­vetkezett első két évben ezen rendelet szigora nem volt érezhető, mivel a kivitelrel bevásárlá­sok nagyobbára a tiszai vidékeken tétettek, hol a dohány leghamarább elkészül, és a cs. k. be­váltó hivatalok az átvételt csak akkor kezdették meg, mikor a dohány legnagyobb része már ké­­szen volt. (Folytatása következik.) Dr. Hantz Gyula tanár a londoni kiállí­tás iránt, különös tekintettel Magyaror­szágra. (Folytatás.) Nemzeti gazdászatunk második f­ő­­­á­g­á­t a műipari vagy nemesítő szorgal­mat illetőleg : alulirott szerény nézete szerint kiváló jelentőséggel bír mindenek felett azon kérdés eldöntése, vájjon itt van-e már az idő, a nemzet figyelmét és erejét nagyobb mérvben a műipar meghonosítása és támogatására is irá­nyozni. — Alólírottnak igénytelen nézete sze­rint, e kérdésre, napjainkban a­hol ha­zai közgazdaságunk középkorias békéiból már kibontakozott, a polgárok törvény előtti jog­egyenlőségének nagy államelve érvényre emel­kedik, a városi életnek meg az ezen alapuló, s önálló erőteljes s munkás középosztály­nak kifejlése a nemz. status- s kulturaélet egyik fő tényezőjeként fölismertetik,a közlekedési rend­szer már tekintélyes mérvben létrejött, hitel­­s tőke üzlet jelentékenyebb lendületet vett, főleg pedig politikai és közgazdasági állásunk ke­let felé, ez irányban is bizonyos fensőbb kö­telmeket szab élénkbe világ­forgalmi ac­iónk és szereplésünk tekintetéből: ige­ni el­ég lehet és kell válaszolni! Jelesül annyiban is, a­men­­nyiben minden alapos státusgazdasági elmélet egyik fő elve az, hogy a jól rendezett s virágzó közgazdaság lényeges föltételét és alapját a há­rom nemzeti iparágnak (őstermelés , műipar, kereskedés) harmonikus kifejlődése s helyes egyensúlya képezi, s hogy igazi anyagi jóllét, vagyonosság, és haladás, csak úgy idézhető elő és biztosítható, hogy ha a városi meg a falusi ipar, az őstermelés és a műszorga­­lom, kezet fogva, s egymást kölcsönösen támo­gatva és erősítve, bír érvényre emelkedni és gyökereket verni. A műipar előmozdítására ezélra ez intéz­kedések és buzdításnak azonban nem sza­bad mesterkélt módon és természetel­lenes eszközökkel, az őstermelési ér­dekek és erők csorbításával a védvámkeres­­kedési rendszernek mint rendszernek meghonosításával vagy ép erőszakolással esz­közlésbe vétetni; nehogy azon tévedésekbe bo­nyolódjunk, melyekkel az egykori védegyle­ti agitatió karöltve járt, s nehogy olyszerü eljárás vétessék czélba, a mely idő előtti, életre­­nem való, s puszta üvegházi műip­art ered­ményezne, a fogyasztókat egy két termelő érde­kében megadóztatná, az idegen verseny minden legcsekélyebb jutalmától lesujtathatnék, szóv­al a nemzeti productiv­ eröket, szellemi és anyagi tő­kéket, oly irányban fejlesztené ki és értékesíte­né, a­mely a valódi országos és fen­sőbb nemzetérdekkel összhangban nem állana. Midőn a tisztelettel alulirott e szerint a m­ű­­i­p­a­r tüzetes figyelembevételére nézve is e­l­­jöttnek hiszi az időt, ezt csak oly értelemben óhajtja vétetni, hogy az ez iránybani köz- és magántevékenységnek f­ő e­l­v­é­t min­denkor az képezze, először, hogy kiváló figyelem az elsőrendű s általános je­lentőségű létközegek s iparárukra fordittassék, másodszor, hogy mindenekelőtt oly gyárak és műszorgalmi szakok támogatása vétessék czél­ba, a melyek belföldi jó minőségű termelvé­­nyeket és nyers­anyagokat dolgoznának fel, mes­terkélt buzdítási és segélyezési áldozatokat nem vennének igénybe, s az alsó és középosztá­lyok szükségletei fedezésére nézve nagyobb fon­tosságúak volnának, szóval az érdekekben tett áldozatokat illőleg visszapótolni képeseknek mu­tatkoznak. Ezeket, s az általános közgazdasági országos érdekeket szem előtt tartva, jelentés­­tevő alázatos véleménye szerint hazai ipar­ügyünk előmozdítására mindenek felett a következők volnának szükségesek. Először: felállítása illetőleg szervezése egy tekintélyes s a hon valamennyi ipari, technikai és tudományi tekintélyeit ma­­gába záró központi műipari egyesül­ető­n­e­k, a­mely (oly formán mint a központi gaz­dasági egyesület a mezei ipar tekintetében) a ha­zai iparra, s ipari politikára, a törvényhozásra­­ vona­tkozó feladványok s intézmények mindenol­­­­dalú megvitatása, szakférfiakkali érintkezés és­­ közreműködés, időszerűnek s czélirányosnak föl­ismert nagyobbszerű vállalatok vagy intézetek életbeléptetése körüli buzgólkodás, a magas kor­mány elé terjesztendő felvilágosítások, vélemé­nyezés, tanács­adás, hírlapok és szakközlönyök kibocsájtása, időszakonkénti mű- é­s ipartárlatok rendezése, a mű­­szorgalom emelkedése hiányainak és hátrányai­nak földerítése s a mennyiben tőle kitelik orvos­lása stb. által, minden irányban üdvös befolyást gyakorolhatna, a t­r­vény­hozásnak és a kormány­­hatalomnak a legfontosb ügyekben segítségére szolgálna, s föltévén, hogy nem egyoldalú párt­elemek, pártérdekek, vagy csak egyes osztályok kizáró szereplése színterét képezné, valóban az összes nemzetgazdászat­i anyagi felvirágzás egyik fő tényezőjévé válhatnék. Nem kisebb jelentőségű ez irányban a ez éh sz­erkezetnek átalános és teljes meg­­szüntetése, s az ipari szabadság elvének illő tekintettel hazai viszonyainkra és szüksé­geinkre, életbeléptetése. Honunk, mai fejlett­ségi polcain, szemben az újkor óriási vívmányai­val, utalva termelő erőinek legszabadabb, leg­gyümölcsözőbb értékesítésére, a szabad­ verseny rendszerét magától többé el nem utasíthatja ; annál kevésbbé jelesül, minél bizonyosabb, hogy a czéhszerkezet valamennyi előnyei és fényol­dalai a műiparszabadság rendszerében is elő­­idézhetők vagy biztosíthatók, s mennél fénye­sebb tanúságok szólanak Európa valamennyi cultur­államaiban a mellett, hogy a mű ipari szer­kezet es iránybani reformja még mindenütt nem csak az egésznek, hanem még magának az e reformtól leginkább idegenke­dő osztálynak is javára, emelésére szolgált. (Folytatása következik.) Tisza-Vár­kony, oct. 26. Nagyon bajos e valamit a­ teljes időben az idő­közi tudósításokat megírni, de eszmecsere ked­véért talán még­is jó lesz némely adatokat fel­jegyezni. Az eddig kellemes időjárás a múlt na­pokban nyugati és északnyugati széllel tökélete­sen megzordonult,mely miatt a szép zöld vetések is satnyulni kezdenek, a­melyeket eddig a föld­ben a csikós zöld kukaca és a szárazság is elég­gé megsanyart, a repeték pedig emiatt nagyon megritkulni és veszni kezdettek, úgy hogy sok helyen már a fálterméshez is igen kétes a re­ménység, a­melyek megvannak is, azokat meg a káposztahernyó nagyon emészti.­­• A kormány részérül kenyér- s vetőmagot kiosztatni rendelt búzamennyiség már mind megérkezett a maga helyére — ámbár a piaczon még eddig jobbat és olcsóbban lehetett vásárolni, ha a pénz oly szűk nem volna — a rozs sok helyen egészen zsizsi­­kes volt, a vetőmagnak való búzából pedig 15 magból 11 nehezen csirkázott meg, a kiosztás­nál pedig szintén hiba volt, hogy a 100 holdon aluli birtokos kapott, a felüli pedig nem, szintén a házas igen, míg a házatlan zsellér szintén nem kapott belőle, pedig a nyomor mindeniket arány­­lagosan sújtja. Sőt mint a kiosztásnál egy értel­mes paraszt­ember megjegyezte, pénzkölcsönnel a községek maguk sokkal jobban tudtak volna magukon segíteni! Ide írom az utolsó szolnoki piaczi folyó árak nevezetesbjeit: tiszta búza kölc­­sönkint 8.80—9.20, kétszer 6.80—7.60 , rozs 6.50—80, árpa 5.60—6., zab 4.40, kukoricza 5.80—6.40. Az egésznek pedig az a tanúsága, hogy nincs pénz. Bezerédy Sándor. Eperjes, oct. 26. (K. L.) A gazdasági termények forgalma 6 hét alatt (sept. oct.) a város 4 fővonalán követ­kező volt. Hozatott búza, a nagysárosi vonalon be 442 köb, kivitetett 1812 k.; a lőcsei vonalon be 556; ki 887 ; a kassai vonalon be 1068; ki 108 ; a zemplini vonalon be 3550; ki — semmi. R­o­r­s. a n.-sárosi v. be 533; ki 1052; a lőcsein ba 508; ki 1975, a kassain be 2445; ki 413; a zemplinin be 6559; ki semmi. Árpa: n.-sárosi v. be 79; ki semmi; lőcsein be 168; ki 1463; kassain be 479; ki 76; zemplinin be 836; ki semmi. Zab. n.-sárosin be 327; ki 138; lőcsein be 134; ki 1150 ; kassáin be 580; ki 420; zem­plinin be 3246; ki semmi. Borsó 300 k. ment Kassa felé. Pás súly hozatott 140 k. zemplini után s visszavitetett 30 k. G­y­a­p­j­u hozatott a kassai vonalon 157 mázsa; vitetett a n.-sárosin 145 k­. Szesz hozatott a zemplini vonalon 460 akó; hoz; a n.-sárosin 121 akó; és vitetett csu­pán 76 akó Kassa felé. Burgonya hozatott septemberben n.-sárosi után 650 v. lőcsein 87 v. kassáin 360 v. zemplinin 252. October első felén m. e. 1300 v. de ki nem vitetett. A fenebbi adatokból világos, hogy az Eperjes városa piaczain megforduló gabonafélék legna­gyobb része Zemplin felöl érkezik és Lőcse felé vitetik; mi kiáltó bizonysága annak, hogy a Kassa-Oderberg között építendő pályát Eperjes felé vezetni kiváló érdekében áll mind az építő társulatnak, mind a Szepességnek. T­ávirat. Távirati tudósítás a bécsi bev.­ízről: oct. 30. — 5% metalliques 75 40. Nemzeti kölcsön 81.35. 1860-as sors­jegyek 97.50 Bankrészvény 791. — Hi­telintéz. részv. 185.90.Er tisz 112.50 Load, vált. 112.10 Arany 5.42. Pest, oct. 30. Az időjárás esős ; vízállás 3­­6­­0 fölött. — Kikötött „Helena“ Pakson 2600 m. búzával rakodott hajó „József“ piaczunkon 4680 m. kukoriczát felvett vontatóhajó Győr felé indult. Búzára nézve ma is mutatkozván fogyasz­tók részéről szükséglet, több részletben kelt el. Bácskai 85—86 f­ts mérőjéért 4.82 krt adtak három havi váltókban. „Pannónia“ gőzmalom nagy mennyiségű 89 fontost vásárolt közvetlenül termesztőtől nem igen ismert áron. Kuk­ori­­czára inkább mutatkozván szükséglet, ára 5, 8 krral emelkedett; mohácsi termése 3.46 és bánsági 3.55 krjával kelt, a vásárlási összeg há­rom hó múlva lesz kifizetendő. A többi gabona­­nemüek ára változatlan maradt. Gabonaárak Pesten, opt. 30. Alsó austriai mérő szerint Súly, font szerint Leg­alantKözép Leg­magasb ár oszt. ért. Búza bánsági, 86.87.88 5-20 5.30 5.40 „ tiszai és pesti 86.87.88 5.­5.15 5.25 „ fehérmegyei 85.86.87 4.80 5.00 5.10 „ bácskai . . 85.86 4.70 4.75— Rozs................... 77.79.80 3.20 3.25 3.30 Árpa sörnek való 68.69.72 2.70 2.80 3.05 — takarmánynak 65.67 69 2.55 2.65 2.70 Zab.................... 42.44­ 2.12 2.17— Knkoriexa . . . 82.84.85 8.35 3.40 3.48 Bab .....— 5.30 5.45 5.60 Köles. ....— 3.50 3.60 3 70 Bepcze ....— 660 6.75— Vegyes. — A nemzeti bank 1. hó 28-kán kelt heti kimutatása szerint a bankjegyfor­galom 400,041,076 ftra rúg, az érczkincs pedig 105,069,052 frtot tesz. F. hó 21-dike óta tehát a bankjegyforgalom 1,615,474 ft, a váltótárcza 1,647,121 ft, a lombard 918,700 ft, az állam ezüstletéte 132,200, a bank követelései 101,971 fttal gyarapodtak. Az állam bankjegyekben fize­tendő tartozása 861,556 fttal csökkent.­­ Az eperjesi ev. collegium kiépítésén műkö­dő bizottmányhoz több rendbeli tudakozódás ér­kezvén a felől: „mely időpontig nem késő az Ausztráliában (Melbourneban) tervezett „fancy bazaar“ számára küldendő (s ott az eperjesi ev. collegium javára árverezendő) kegyes adomá­nyokat Eperjesre küldeni?“— a választmány tekintetbe vevén jelen viszonyainkat és a határ­nap meghosszabbításával arányos eredményt re­mélvén kifejteni, ezt jövő 1864. év aug. köze­pére tűzte ki — miszerint a kegyes adományok kiállítására, elkészítésére s ide küldésére az „időrövidség miatt legkisebb akadály se fordul­hasson elő. *) — A postaigazgatóság következőket tesz köz­zé : A Konstantinápolyból és Szakunkból való postaküldemények vagy Zimonyon és Belgrádon vagy Trieszten és a duna-gőzhajózás ideje alatt Baziáson és Küsztendzsén át fognak szállíttatni . A Szófiából, Philippopolis és Drinápolyból va­ló küldemények mindég Zimonyon és Belgrádon át fognak szállíttatni. A baziási, küsztendzsei és brassó-bukaresti után csak 3 fontos és kön­­­nyebb küldemények, a zimony-belgrádin csak 8 fontos és könnyebb küldemények fogadtatnak el. Nehezebb és terjedelmes küldemények csak Tri­eszten át szállíthatók. A Trieszten át küldendők fel nem szabadittatnak, vagy csak Triesztig fel­szabadítva fogadtatnak. A Zimonyon és Belgrá­don vagy Baziáson és Küsztendzsén át szállított küldemények Belgrádig szabadittatnak fel, s azok, melyek Bukaresten átmennek, Bukarestig. — Cservenkai levelezőnk a következőt közli: A kincsásás már ugyan sok ízben kísértetett meg eredmény nélkül, azonban még mindig ta­lálkoznak olyanok, kik újra reá vetemednek. Kis Hegyes helységben mintegy 60—70 év előtt egy pásztor élt, kinek kutyája veszett el, nagy szorgalommal keresvén utána, végre majdnem elérhetlen barlangban találta, de midőn ki akart volna kutyájával menni, arany és ezüstpénzekkel teli fazekat talált, mely oly nehéz volt, hogy fe­leségét kellett előhrnia, kinek segélyével, mint mondják, roppant kincseket hozott ki a barlang­ból, melyeket kocsira rakván Aradra ment, hol 500 láncz földet vásárolt. Az idén meghalt a jó ember és végrendeletében a kincs helyét részlete­sen leírta, azon megjegyzéssel, hogy ottan még nagyobbszerű kincsek is vannak. Mintegy három hét előtt tehát fia oda utazott, körülbelül 60 munkást fogadott, kiknek bérét 40 krra hatá­rozta ; ezek vagy hat napig hiába ástak, miköz­ben számuk mindinkább szaporodott —­ és cse­repeknél egyebet nem találtak; de nemsokára a 105 éves anya is megérkezett, ki a helyet nagy fáradsággal még egyszer határozta meg éb pedig oly meggyőződéssel, hogy a munkások a talált kincsek %­madánál többet bér fejében nem kö­veteltek, de ez ideig — fájdalom — kincs nem igen találtatott, ámbár 200 ember fáradhatlanul munkálkodik mintegy két hét óta. — Hivatalos adatok szerint Svédország esztendei bevétele 33,512,000 tallér, ki­adása 31,250,000 tallér. Az esztendei felesleg tehát 2,262,000 tallér, és néhány bevételi összeg hozzáadatván, mely a fentebbi összegbe nincs beleszámítva (4,100,000 tallér) 6,362,000 tal­lér. Ebből 2,812,000 tallér a már felvett állam­­kölcsönök kamataira megy. Fenmarad tehát 3,550,000 tallér, mely az uj vaspálya kölcsön­törl­esztésére fog fordittatni. Hivatalos értesítések kivonata (A „Sürgöny“ oct. 30. számából.) Árverés: Pestm. Szt.-Endre, ház, nov. 5 d. u. 3 ó.; Zalam. Z.­Lövő, ingatlan birtok, nov. 30; Nyitram. Zél, ingatlan birtok, decz. 17, r. 9 ó.; Pest, bútorok s füszerkereskedési áruczikkek, váczi-utcza, nov. 4. d. u. 3 ó.; Biharm. M. Pályi, nemesi birtok, nov. 26; Szabolcsin. Buly, tagos, birtok, nov. 30; Bereghin, Búcsú, úrbéri birtok, nov. 23 r. 9 ó.; Bereghm. Regede, úrbéri birtok, nov. 24 r. 9 ó.; Pest, házibútorok, nagymező­ u. 22 sz. nov. 2 d. u. 3 ó.; Pest, szobabeli bútorok, király­ u. 17 sz. nov. 3 d. u. 3 ó. *) Ezen közlemény átvételére kéretnek a „Hon“ tiszt. laptársai.

Next