A Hon, 1863. október (1. évfolyam, 223-249. szám)
1863-10-09 / 230. szám
PEST, OCTOBER 8. Politikai szemle, Pest, oct. 8. (U). A franczia sajtó hangja a lengyel kérdésben napról napra nagyobb figyelmet kezd ébreszteni. A közvélemény két irányban tolmácsoltatik általa: a kormány közegei csak azon föltételes esetben készek a háborúra, ha Francziaország támogattatik Ausztria és Angolország által, míg a független lapok azt tanácsolják, hogy Francziaország egyedül is rántsa ki a kardot. Nagy kérdés: melyik fél az igazi tolmácsa III. Napóleon császár nézetének és óhajtásának? Megjegyzést érdemelnek épen e kérdésre vonatkozólag azon közlönyök nyilatkozatai, melyek azon helyzetben vannak, hogy a franczia politika irányát sejthetik. Legelői említjük a Drouyn de Lhuys szolgálatában álló „Mémorial diplomatique“ ezen szabatos és határozott nyilatkozatát : „Francziország addig ment, ameddig Angolország és Ausztria jónak látták követni; kész oly messze menni, a meddig e két hatalomnak tetszeni fog előnyomulni.“ Nem állítjuk ugyan, de föltesszük, hogy a „Mémorial dipl.“ híven tolmácsolta a franczia politica jelenlegi irányát és törekvését. Érvül hozhatjuk föl mellette, hogy a félhivatalos „Constitutionnel“-nek egy távirdai után jelzett czikke hasonló szellemben nyilatkozik. A „ Constitution -nel“ kikelvén a két szélsőség— „Presse“ (föltétlen béke) és az „Opinion nationale“ (föltétlen háború) ellen — azt állítja , hogy a császári politika össze tudja egyeztetni az eszélyességet a szilárdsággal. Helytelen volna azt mondani , hogy Francziaország felelős a Lengyelországban kiontott vérért. A lengyel kérdés új phasisba lépett, Russell lordnak az 1815-diki kötéseket érdeklő nyilatkozatai után. Francziaország teljesitni fogja kötelességeit az uj téren, mint teljesité az alkudozások alkalmával, nem fog engedni a szenvedélyes izgatásoknak. A conservativ Francziaország a villafrancai béke szerzője alatt ép úgy nem félhet a kalandos háborútól, mint a szabadelvű Francziaország nem félhet a solferinoi győző alatt a megbecstelenítő békétől. A franczia kormány közegek ezen nyilatkozataiból méltán azt lehet következtetni , hogy a császár kormánya oly békét sem akar, mint a minőt Girardin, de oly háborút sem, mint a minőt Gueroult akar. E szerint a császár eszméjét még eddig legjobban fejezte ki a „France“: a császár háborút akar Lengyelország érdekében, de a szövetséges hatalmak támogatása melletti háborút. Ha egy ily háború eszméje III. Napóleon császárnak , ez esetben alig föltehető, hogy Gorcsakov herczeg válaszjegyzéke után fölhagyott volna azzal, legfőlebbis tartózkodó állásba teszi magát, s Angolország és Ausztria kezdeményezését várja. Valóban úgy látszik, — legalább a jelek oda mutatnak — hogy a franczia kormány még nem hagyta el ezen álláspontot. Francziország már régen határozottan nyilatkozott e tárgyban szövetségesei, Ausztria és Angolország előtt. Ezek tisztán ismerik nézetét, s tudják, hogy kész a következmények elvállalására. Francziaország tehát a bécsi és londoni kabinetek kezdeményezését várja, s ha ezen kabinetek valami oknál fogva még igen sokáig vonakodnának a kezdeményezéstől, szinte bizonyosnak tekinthető, hogy a császári kormány egy ünnepélyes nyilatkozat által magát minden kötelezettség alól feloldozottnak tekinti, kijelentvén, miszerint nagyon sajnálja, hogy ezen lényegesen európai kérdést személyes kérdéssé nem teheti, s a felelősséget azokra hárítja, kik a helyzetnek okozói. De mig idáig jutna, minden kisérletet megtesz Angolország és Ausztria megnyerésére. Nevezetesen Angolország támogatását sürgeti. Napóleon herczeg londoni utazása azon harczias czélok érdekében történt, melyeket a párisi kabinet táplál e pillanatban. Azt állítják, hogy a a londoni kabinet megosztott véleményére nézve, Palmerston lord nem osztja egészen Russel lord nézeteit. Az angol kormány, mint állítják, hajlandó volna egy meghatározott helyre szorított háborúra, a lengyel fölkelés érdekében, ha elégséges biztosítékot nyerhetne az iránt, hogy Franciaország oly politikát követ, mint III. Napóleon császár uralkodása első éveiben; de ezen eszme iránt számos nehézség merül föl, mert Londonban nem feledték Nizza és Savoys annexioját, s ezen emlékezés nyommasztókig hat a londoni és párisi udvarok közti viszonyokra. Londonban attól tartanak, hogy a nizzai és savoyai annexio ismételtetnék a Rajna partjain. Ennyire gyanakodó lévén Angolország, Francziaország iránt, valóban nem könnyű feladat leend a csatornáidul! hatalmat a franczia nézeteknek megnyerni. S miként áll a dolog Ausztriával ? Mindenki tudja, hogy Ausztria állása mennyire kényes. A küzdelem ez irányban még nehezebb lesz Francziaországra nézve, annyival inkább, mert Oroszország is megfeszíti minden erejét, hogy Ausztriát elvonja a nyugati hatalmaktól. Minthogy épen Oroszországot érintettük, figyelmeztetnünk kell az olvasót a mai „Ost-D. Postának „Ausztria elleni orosz demonstratiók“ czimü czikkére, amelyben világosan rajzoltatik Gorcsakov herczegnek Ausztria irányában követett jelenlegi politikája. Gorcsakov herczeg czélja — mond az idézett lap — Ausztriát magához vonni magas állású személyek közbenjárása által, másfelől pedig harczias demonstratiók által megrettenteni. Az orosz hadoszlopok öszpontositása a gácsországi határon e végett történik. Az„O. D. P. “ ezen demostratiót sértőnek igen — de veszélyesnek nem találja Ausztriára nézve. Ezen érdekes czikkre holnap visszatérünk. A „Köln. Zig“ szerint hivatalosan megérkezett Londonba oct."3 dikán a jelentés, hogy Ausztria végleg visszaveti Angolország javaslatát, az Oroszország Lengyelország fölötti jogczímének elvesztése tárgyában. A bécsi lapok szemléje Az „Oest. Ziga Magyarország túlterheltetéséről. W. v. N. . . y „hibás véleménynek tartja a lajthántuliak részéről azt, hogy a magyarországi közigazgatási személyzetet pusztán helyhatósági hivatalnokoknak tartják. A lajthántúliak szeme előtt az örökös tartományokban létező viszonyok forognak, ahol a császári kerületi és járási hivatalokon kívül egész apparátusa létezik a polgármestereknek, tanácsosoknak stb., kiknek fizetéséről természetesen a község gondoskodik, de a magyarországi közigazgatási tisztviselőket nem lehet ezek sorába igtatni. „A magyar közigazgatási hivatalnokok nem oly hézagpótlók, mint az ausztriai községi elöljárók : ha azok működése megszüntetik, minden felakad. Ami az örökös tarto ányokban kerületi, járási hivatalnok, kerületi és járási hivatalnoknak neveztetik : ezek teendőit Magyarországban a helyhatósági tisztviselők végzik. „Mi történnék, ha egyszerre a magyaroknak eszébe jutna követelni (természetesen a Reichsrath teljes ülésében), hogy az ausztriai cs. k. kerületi és járási hivatalok személyzetét ne az állam, hanem az illető kerület vagy járás dotálja ? meg vagyunk győződve, hogy ily követelést minden osztrák, mint jogtalant visszautasítana ; mert ha az állam az összes egyenes és nem egyenes adókat beszedi, igazságos, hogy viselje az állampolgárok javára kiadott terheket. „És mégis az ily követelés Magyarországra nézve helyénvaló. Magyarország hasonlókép beszolgáltatja az állampénztárba az összes egyenes és nem egyenes adót, s mégis ezen országban a politikai administratio összes költségeit, községi vagy helyhatósági pótlékadó útján, az illető megyék és járások viselik! Nem lehet Magyarországtól rész néven venni, ha ebben nem lát egyenlő eljárási módot. „Hisszük tehát, hogy a Reichsrath az előterjesztett költségvetésben nem fogja csak azt venni tekintetbe, hogy a hivatalnokok helyhatósági tisztviselőknek neveztetnek, hanem megvizsgálandja, hogy e hivatalnokok fizetésében, a viszonyosság elve megtartassák. „Míg Magyarország jövedelmei fölösleget nyújtanak, az ország követelheti, hogy itt is az állam gondoskodjék a közigazgatás költségeiről.“ A „Presse“ elősorolja a kormánytól indítványozott új adónemeket. „E pillanatban a ház asztalán fekszik az újabb adók nemeinek lajstroma, mely „személyes, fényűzési, és osztályozási“ idók neme alatt inditványoztatik. Mellőzve az uj adók czélszerűsége fölötti kérdést, itt csak arra szorítkozunk : ki fogja ezen adót fizetni, és mily mérvben? Az indítvány súlypontja kétségkívül a miniszteri előterjesztés ezen soraiban keresendő: „„Mindenekelőtt tekintetbe kellett venni az adóalap terjedelmét, s azt az adókötelezettség határáig ki kellett terjeszteni.““ — Mindjárt meglátandjuk minő dimenziókra számítanak ezen adókötelezettség határának kiterjesztésében. a) A személyes adót, melynek összege 5,615,200 forintra számíttatok, mindenki fizetendő nem és rangkülönbség nélkül, mihelyt élte 16-dik évét betöltötte. Fölmentve vannak, csak a szolgálatban levő katonaság, a pénzügyőrség, a kolduló szerzetek tagjai, s a szegényházakban alamizsnákból élők. Ezen személyes adónak három fokozata lesz : 25 krt fizetnek a kertészek, zsellérek, napszámosok, cselédek, iparos segédek, s a hivatalszolgák. 50 krt fizetnek a telek és házbirtokosok, kereskedők, államhivatalnokok, egyletek, testületek, papok, orvosok, ügyvédek, jegyzők, tanítók, gyógyszerészek, nevelők, művészek, és ezekhez hasonlók. 1 forintot fizetnek a tehetősb állásbeliek , akik a két első sorozatban nem foglaltatnak. — A befizetésekről a családapa, vagy szolgálat-adó birtokos gondoskodik, s az egész összeget 1863-ban november hóban kellene először befizetni. b) Fényűzési adó. A több tagból álló háztartásnál két cseléd a fényűzési adótól mentes , ellenben ha egy tagból álló háztartásban egynél több cseléd van, vagy a több tagból álló háztartásnál két cselédnél több alkalmaztatik,akkor a második, illetőleg a harmadik cselédért 2 írt, az azután következőkért 1 frt fényűzési adó fizettetik, 10 frtnál azonban több nem. Titoknokért, nevelőért vagy nevelőnéért 10 frt jár. Kocsi és lótartás: Minden hátas vagy kocsi lóért a hely lakosságnak száma szerint 8, 6, 4 vagy 2 frt fizettetik. Ezen adótól mentesek a legfelsőbb udvar, a szolgálatban levő katonaság, a birtokosok és iparosok, amennyiben üzletükben lovakra van szükségük; a fuvarosok. A ruganyos és személyszállításra alkalmas kocsiktól fizettetik Bécsben, Prágában, Triesztben, Velenczében 8 frt, másutt, ha a község 10,000 lakosnál többet számlál 6 frt 10,000 lakossal kevesebbel biró a városban 4 frt, 2000 lakossal kevesebbel biró helyen 2 frt. A gyártók az eladásra készített kocsiktól nem fizetnek. — Ezen adónemet a községek szedik be, s fáradságuk dijában 5 százalékot nyernek. c) Osztályadó. Ez tulajdonkép a mostani jövedelmi adó kiterjesztése. Mindenki aki 600 frt tiszta jövedelemmel bír, még ezen osztályadó alá is esik, habár ezen jövedelmétől már egyenes adót is fizetett. Adómentesek: A nyilvános alapítványok, ha nem vesznek részt magánvállalatokban, a „nemzeti bank“ a cs. kir. katonatisztek, az őket megillető járadékra nézve; a humanitási intézetek, kolduló barátok zárdája; az államadósságok kamatjai, ha ezekben az adómentesség biztosíttatott ; végre az árvapénztárak, vonatkozólag a kölcsönkép kiadott tőkéjére. Ezen adónem fokozatai : A 600 fttól 1000-ig menő jövedelem három tizeddel (tehát 600 forintnál 180 ft) 1000-től 3000- ig öt tized, (tehát 3000-től 1800), 3000-től 6000 ig hat tized; 6000-től 8000-ig nyolcz tized ; 8000-től határozatlan összegig az egész jövedelem fog alapul szolgálni ezen új adó nemének. Példának okáért, ha Ausztriában a lakosság összes jövedelme az ezen adó alá eső 600 forinttól határozatlan összegig 800 milliót tesz , azonban ezen összeg az adószámításban, a különféle fokozatok szerint 500 milliónak lenne tekintendő , ekkor egyre másra osztályadókép mintegy 2 perczent lesz fizetendő. A pénzügyminiszter előterjesztménye, az adóreformot illetőleg, lényegben a következő: „Az egyenes adózás czélszerű elrendezése egyike a törvényhozás legfontosabb és legnehezebb feladatainak, — annak foganatosítása azonban Ausztriában mindamellett elutasíthatlan szükséggé vált. Azon okok, melyek a fanálló hiányos adótörvények változhatlansága mellett az adók átforgathatásából s azoknak a forgalom hatalma által mgát kiegyenlítő reálteher gyanánti felfogásából melittatni szoktak, nem alaposak ; egy eredetileg igazságtalanul kivetett adónak ily képeszközlendő, mindig kétséges egyensúlya minden gazdászati változás által a bevételi s eladási viszonyokban stb. s különösen az emelkedett adókövetelések bekövetkezte esetében s az adószázalék fölemelésénél ismét megháborittatik, miután ekkor az egész igazságtalanság s egyenlőtlenség a hibás eredeti kivetésben fölötte érzékeny módon lép napvilágra. Sőt az adók hagyományos igazságtalanságainak mellőzése s helyen elvek felállítása kötelesség minden törvényhozás számára. Ausztriában a létező egyenlőtlenségekben a pillanatnyi szükségletekhez darabonként illesztett s részben elavult törvényeken alapuló adók egységes és rendszeres megalapítása s *•ifejtésének eddigi hiányában annál sürgetőbb felhívás fekszik egy a változott viszonyoknak megfelelő s önmagában zárt adórendszer behozatalára, így, eltekintve a kat.határőrvidék földadótörvényétől, a monarchia egyéb részeiben is különböző földadó-rendszereket látunk egymás mellett hatályban.“ Szónok bővebben előadja az illető egyenlőtlenségeket s így vélekedik: Mindezen s anomáliák s egyenlőtlenségek jelenleg fennálló adóintézményeinknek oly rendszabályok összhalmozásának bélyegét kölcsönzik, melyek rendszeres rend s összefüggés nélkül, csupán hasznosságból, a körülmények sürgetésénél fogva lassanként léptettek életbe, mihez még a financziális érdek járult, mely erősb volt mint az elv. Ő ennélfogva feadatául tűzte ki, a tudomány mezején a a külállamok törvényhozása által tett haladások felhasználása mellett az egyenes adózás tökéletes rendszerére nézve javaslatokat készíteni. Erre nézve mindenekelőtt a legczélszerűbb forma forogjon, melybe az egyenes adózás hozandó, t. i. az ausztriai viszonyokhoz illő adórendszer megválasztása. E tekintetben az átalános jövedelmi adó s a úgynevezett bevételi adó (Ertragsteuer) sem közt állnak egymással. Szónok kifejti ezen két adórendszer elméletét , kijelenti, miszerint Ausztriában a bevételi adó megtartása a kifejtése mellett kell nyilatkoznia, melynek a közvetett adókon kívül az egész államszükségletet fedeznie s nagyon gyakori ingadozásoktól megóva, bizonyos stabilitást kell megőriznie, mely a birtokvissonok megszilárdulása s a gazdászati kifejtés tekintetében lényeges haszonnal bír. Ha rendkívüli államszükségleteket kell fedezni, véleménye szerint azok nem a bevételi adó fölemelése vagy pótléka által fedeződők, hanem inkább jövedelmi adó alkalmazása által, t. i. a szabad, tiszta jövedelem adóztatása által. Ez sokkal kevésbé is lesz érzékeny, mint az egyes adótárgyakon alapuló bevételi adó fölemelése. A kétszeres adóztatás szemrehányása ellen megvéd azon néztet, miszerint a jövedelmi adó csak az összes más adók s passivák levonása után maradt szabad jövedelmet terheli, tehát ott, hol az nincs, nem is alkalmaztatik, de ahol követeltetik, csak az adóteljesítés könnyebb, elviselhető formábani kiegészítése s folytatása gyanánt tűnik föl. Erre a miniszter a jelen kormányi előterjesztményekben pártolt bevételi adó tárgyalására tér át, a föld-, épület-, kereset- s repte adó csoportozatával, miknek mindegyikét illetőleg külön törvényjavaslatok dolgoztattak ki. Ami először is a földadót illeti, a földbirtok tiszta jövedelme képezendő az alapot az adókivetés számára, s itt a birtokos különös szorgalmától, s a földbirtoknak az ő kezében egyesített önssoségétől el kell tekinteni, s a becslésnek holdankinti felszámítás szerint kell történnie. A complexusi becslésnek előbb követőit elvétől, mely inkább egy átalános jövedelmi adó rendszerének felelne meg, a kormány eltért, s a mivelési osztályok szerinti paralellar-becslés elvét fogadá el. E szerint a jövedelem közvetlen becslés által nyomoztatik ki, s a cataster arány száma egy bevételi összegben van feltüntetve , ellenben az előbbi terv szerint a bevételt közvetve a forgalmi értékből kelle származtatni, s egy tőkeszámmal fejezni ki. A becslési műtét technicai kreesztülvitelében egyszerűsítések hozatnak be, mihez különösen a kerületenkinti eljárás, az ár meghatározásra s bevétel kinyomozására vonatkozólag, valamint a bevételi osztályok korlátozása tartozik. Egy lényeges sajátszerűség az adózók feltűnő közreműködésében áll, a kerületi s országos bizottmányok részérőli becslés s a központbani határozatoknál megadott képviseltetés által. Azonban az adózóknak a becslésbeni eldöntő részvéte csupán egy kivetési-, vagy hányad-adónál lehetséges, a pénzügyi érdekek veszélyeztetése nélkül. Ezért a kivetésnek az alsó ausztriai tartománygyűlés által is ajánlott rendszere elfogadtatik, s a földadó tartozás egész összege a tiszta bevétel arányában osztatik ki a tartományok közt, s vettetik ki ezekben a községekre, s itt az új kataster behozataláig a jelenleg kiszabva levő földadó vétetik alapul. A épületadókra vonatkozólag különbség tétetik a házbéradó, s az épületeknek a lakások tarifaszerűleg megállapított használati, s haszoni értéke szerinti megadóztatása közt. A tarifa a lakossághoz képest, 3 helyi kategóriára, s ezek ismét 9 osztályra osztatnak föl. A fönntartás- s elkoptatásérti levonás a viszonyokhoz képest különböző, s fokozataiban a mostani kiszabásokhoz képest határozottan kedvezőbb leend. A kiszabás minden sik évben fog történni. A szaporodási fogyás csak akkor vehetnek tekintetbe, ha legalább is 10 petét tesznek. A keresetadóra vonakozólag , a kormány a megszabott kereseti adó-tételeket, mind a minimál kiszabásban, mind a fokozatok számában, nem találja kielégítőnek aaz ipari kifejlődés jelen álláspontjára nézve. A feladat abban áll, miszerint egy lehetőleg összeillő bevételi megadóztatás elve kor- és szakszerűleg képeztessék ki. A keresetadó két kategóriára oszlik föl: 1) az önálló vállalatokra, s 2) a szolgálati s béri viszonyokbóli keresetre. Az előbbiek egy, az alsó ausztria kereskedelmi kamra által készített táblázat szerint, csoportozatokra vannak fölosztva ; az iparágak fölött kataster állíttatok föl, a becslési bizottmányok legközelebbről a locális helyi kategóriákat veszik tekintetbe, s az iparági csoportozatokat a bevételi különbségek szerint megkívántak számú osztályokra osztják föl, melyek kől a legalsóbbik egy törvényesen megállapított öszletet fizet, mig a többiek — a fölszólamlási eljárás megengedése mellett — tekintettel az átlagos tiszta bevételre, a minimál-betét arányában, adó simplummal becsültetnek meg. Az egyévenkinti kivetés a községre bízva marad, és évenkint az iparágaknak osztályokkal besorozása minden 3 évben, s az osztályi becslés 9-évi időszakokban történik. A második kategoriabeli kereset-adó szintén progressiv árszabály alapján hajtatik be. Napszámosok , iparos segédek , szolgálók, activ szolgálatban hadi-tisztek , országfejedelmi hivatalnokok stb. adó alóli fölmentései megengedtetnek ; név szerint a hivatalnokokra vonatkozólag a humanitási jogosság tekintetéből, mivel azok fizetéseinek megállapításakor a megadóztatás még nem volt kilátásba helyezve; azonban a pénzügyi helyzet azt kívánja, hogy a hivatalnokok adómentessége majd csak később léptessék hatályba. A rente - ad ■’> többeknek pénz vagy terményekben kamajait foglalja magában. Jövőre a hitelezők közvetlenül fognak megadóztatni, mely czélból az adós által minden rente jövedék bejelentendő. Adó alóli fölmentéseknek, emberiségi czélokra tekintettel, nagyobb tér engedtetett mint eddig. Takarékpéztáraknak csupán a kereseti adót kell fizetniök. A pénz összehalmozódás előmozdításai tekintetből, az egyes részvényvállalatok nyereségre számított takarékpénztáraibai betétmények számára is meghagyatott az eddigi adómentesség. A pénzügyminiszter azt hiszi, hogy ezen előterjesztmények számára oly szorgalmasan s következetesen kigondolt munkálat érdemét veheti igénybe, mely alapos bírálatot érdemel. Azokban történhetnek ugyan javítások, a magas birodalmi képviselet belátása s ügyismerete folytán; az elvet azonban a kormány csak örömmel fogadhatja. Most szónok az 1864-ki pénzügyi időszakra, a deficit részleges fedezése végett indítványozott rendkívüli adók tárgyalására térvén át, így nyilatkozik : Mivet a jutalmazó pénzügyi sikert ígérő összes jövedelmi tárgyak, mint olyanok, már teljesítési képességük méltányos határáig igénybe vannak véve, a pénzügyi igazgatóság csupán a személyi szolgálmány körében nyithat meg maga számára legújabb bevételi forrást, mely nem áll ellenmondásban a tudományos elvekkel s az Ausztria és más államokbani régi gyakorlattal, s ezért ő egy combinált személyi-, fényüzési- s osztályi adó behozatalát hozza javaslatba, melynek a hiánylat részleges födezése végett, ez 1864-ki 14 havi pénzügyi időszakra 16,115,200 forintnyi összeget kell behajtania. A 3 fokozatban, 25 kr, 50 kilo 1 forintnyi mérsékelt tételekkel, a 16 éven felüli lakosságra fejenkint felszámított személyi adónak 5,616,200 forinttal tervezett eredménye , valamint a cselédségre, lovakra s kocsikra vetett fényűzési adónak egy millióra számított jövedelme a fönnebbi összegből, a történt adókiszabás alapján le fog vonatni, s a maradvány egy, az adókötelesek szabad, tiszta össz-jövedelme magasságához képest progressive fokozott osztály adó által fog előszereztetni. A szabad, tiszta jövedelem, a magánjogi czimekből azon lévő összes terhek, s a többi közadók levonása után, ezen czélra 5 osztály szerint, még pedig a 600 —1000 forintnyi jövedelem 8/1u-el, az 1000— 3000 forintnyi jövedelem 5/io-e, a 3000 — 6000 forintnyi jövedelem 6/io“° l, a 6000—9000 frtnyi jövedelem ®/10-el, végre a 8000 forinton fölüli jövedelem az egész öszlettel vétetik föl a katasterbe. Mielőtt e három új adónem részleteibe bocsátkoznánk, előre bocsátjuk, hogy ami a személyadót illeti, a fenforgó törvényjavaslat 23. §-a határozottan megjegyzi : „Magyarországban, Horvátországban és Slavoniában, továbbá Erdélyben az ezen törvény által életbe léptetett személyadó helyett, és pedig Magyar-, Horvát- és Tótországban az 1850. november 2-ki legmagasabb határozat alapján életbeléptetett személykereseti adó ; Erdélyben az 1850. nov. 2-ki legmagabb határozat és 1854. September 27-ki fennálló kiváltságos díjszabály, fej- és augmentális dijszabály, a polgárok, kereskedők és mesteremberek díjszabálya, továbbá a tömegadó (Opilionensteur) a jelenlegi mérvben és a kivetés, felszámadolás és beszállítás eddigi módja szerint az 1864 -i pénzügyi időszakra változatlanul fentartatnak. Egyszersmind érdekelheti olvasóinkat ezen személy vagy helyesebben feladó főhatározványainak megismerése által. Az adó, mely egyelőre 1863. november 1-től egész 1864. december utoljáig fizetendő, három fokozatot számít, s pedig fejenkint egy évre 25 kr, 50 kr, 1 ft. Ez adót nem különbség nélkül mindenki fizeti 16 éven felül, az alamizsnások stb. kivételével. 25 krt fizetnének a kis föld- és jószágbirtokosok, a napszámosok , cselédnők, más segéd- és önálló munkások, a kisebb államszolgák és a községek stb, szóval a kevésbbé vagyonos néposztályok. — 50 kft évenkint a többi föld és házbirtokos egyének, az ipart és kereskedést űzők, a többi hivatalt viselők, minden osztályú nyugdíjasok, lelkészek, orvosok, ügyvédek, tanítók művészek, szóval a középosztály. — Egy forinttal a vagyonos osztályok személyei, nevezetesen azok, kik a fényűzési adót fizetendik, adóztatnak meg. — Mindenki, aki háztartást visz, köteles a maga részéről, valamint családja tagjai részéről, amennyiben a 16 évet elérték, a szolgálatában állóktól és nála bérben lakó egyénektől a fejadót fizetni, és azt az illető pénztárnak átszolgáltatni. A községek kezelik a behajtást, kereskednek a teljes ősziet befizetéséről, és ezért a bejött pénz egy tizedét (10%) kapják. A személyadó 1864 ro 4.813,000 ftra szabatik meg. A fejadó kötelezettek összeszáma (Magyarország kivételével) 13.061,719. A jogügyleti illetékekről szóló 1862. decz. 13 -i törvényhez Plener pénzügyminiszter ur egy függeléket tett le a ház asztalára. Kinyilatkoztatja, hogy ő azon panaszok alkalmába, melyek e törvény végrehajtásánál fölmerültek, a kereskedelmi- és iparkamrát, a bécsi jegyző- és ügyvédi kamrát e dologban véleményük iránt megkérdezte; e vélemények közöl több befolyt, használtatott és ezen egész anyag felhasználásával történt a törvény átvizsgálása. Amennyire lehető volt, annak fennálló alapelvei megsértése és a pénzügyi érdekek veszélyeztetése nélkül, tetemes könnyebbitések javasoltattak, mi a váltók bélyegdíjait, a velük egyenlő kereskedelmi utalványokat és kötelezettségi jegyeket, továbbá a számlaügylet járulékait, különösen a chequesket, a postaügyletieket, a kereskedelmi levelezések, a kereskedelmi- és iparkönyvek és a szállítmányi ügylet okmányainak bélyegzését illeti. Hasonlókép a törvénykezésre nézve is a bélyeget illetőleg és különösen a kisebb értékű pereknél,a nyilvános könyvekbe beiratások és törléseknél, birói végzéseknél is történtek könnyebbségi javaslatok. Az 1862. ect. 29-ki törvény, mely a pálinkakülönzéki adót a zárt helyekre behozta, — jegyzé meg továbbá a minister ur — szintén sok nehézségre bukkant, különösen az édesitett szeszes folyadékok és eczetgyártmányokban lévő pálinka adójának megtérítését illetőleg. Ezen adó tehea csempészetre adott alkalmat és másrészt eredményében nem oly fontosságú, hogy megszűnése a pénzügyekre nézve lényeges kárral járna. Ennélfogva a kormány indíttatva látta magát, ezen ,de nem megszüntetését indítványozni. — Végül a mértékigazolási törvényjavaslatot nyújtá be ezen czím alatt: „Törvény, az arany- és ezüstáruk finom értéktartalma és annak ellenőrzéséről, érvényes az egész birodalomra.“ (Sürgöny.) Az orosz kabinet politikája. (K.) Az Oroszországból érkezett tudósítások egyrészt azt mutatják, hogy az északi nagyhatalom engedni egyáltalán nem akar , másrészt, hogy némileg szeliditni kívánja a három hatalom ellen Gorcsakov által fölvett hangot. A H. B. H.-nak írják Szt-Pétervárról, hogy a nyugati beavatkozásoknak Gocsakov általi visszautasíttatását általánosan helyesli a sajtó.Ez a kérdés, elismerik-e a nyugati hatalmak Oroszország souverain jogát, hogy véleményét az 1815-i szerződésekről kimondja, s elfogadják-e általa való értelmezését? Amint az ügyek állnak, Oroszország aligha érzi magát biztosítva többé Lengyelország birtokában amr szerződés által. Oly hatalomnak, mint Oroszország, legjobb biztosítéka a kard; ezt bizonyítja fegyverkezésünk és utoló szavunk. Ha úgy tetszenek a nyugati hatalmaknak, hogy az ama szerződések biztosította orosz birtokjogot el ne ismerjék, úgy a lengyel ügy csakugyan a fegyver élére kerül s Oroszország szabad kezet nyer épen úgy, mint Ausztria, mely az érdekek azonossága érzetében aligha menend tovább a nyugati hatalmakkal. Az emlékirat azon bizonykodása, hogy Lengyelország I. Sándor souveraii akaratának köszöni a létezését, elismertetnék, ha a nyugati hatalmak elhagynák jogalapjukat s eltérnének a hivatkozott szerződéstől, melyre különösen Angolország támaszkodik. Oroszország tényleg birja Lengyelországot ; elismerik-e jogát vagy nem, aligha szerez álmatlan éjeket Gorcsakovnak. A nyu-