A Hon, 1865. október (3. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-14 / 236. szám
A mi magánügyeinket illeti: takarékos hálótartás és gyakorlati intézkedések államéletünkben, s a hadsereg czélszerű szervezése és leszállítása által kívánom a közterheket a lehető legcsekélyebb mértékre szorítani; mindazon viszonyokat, melyek közösség által a birtok szabadságát gátolják (p. o. bordézsma, regale) méltányos kármentesítés mellett kívánom megszüntetni, és azon sérelmeket a lehetőségig akarom orvosolni, melyek a közterhek aránytalan felosztása által keletkeztek, mint p. o. az urbéri váltság körüli fonák eljárás következtén, hazánk különböző részein mutatkoznak. Rövid szavakba foglalva ez irányeszméket, azon kijelentéssel fejezem be, hogy legnagyobb szerencsémnek tekintendem, — ha bizodalmuk újabban képviseletükkel megtisztel, és minden viszonyok közt ezentúl is hű fogok maradni elveimhez. Éljen a haza! Kelt Kalocsán, oct. 4-én 1860. Ivánka Imre. Tóth Lőrincz programba. A fehérwegyei csakvári kerület választóikor ! A bevett szokásnak és ösztönömnek engedve, ime előterjesztem a vezérnézeteket, melyekhez, ha a tisztelt választók többségének bizalmát megnyerhetem, képviselői állásomban magamat tartani fogom. Helyeslem e szokást mély meggyőződésemből, mert illőnek találom, hogy most, midőn a népképviselet 1848-ki rendszere a követutasitásokat megszüntette, a választók tudják, minő elvek szerint fog eljárni képviselőjük,it bizalmuk teljességével megtisztelni jónak láttak, s nyomtatott záloglevelét bírják politikai hitvallása fővonalainak, melyet megszegni annyi legyen, mint a becsület törvényét s az esküt pótló férfias ígéret szentségét megtagadni. Magyarország derék népe, e sokat szenvedett, sokat áldozott nép megérdemli, hogy boldog legyen. E nép áldozni tudott vagyont és vért, meggyőződéséért, jogaiért; — e nép tűrni tudott, keserű éveken át, bölcsen és nemesen, midőn tűrnie kellett; méltó hogy férfias béketűrése jutalmául óhajtott czélt érhessen, hogy a küszöbön álló országgyűlésnek gazdag eredményét élvezze. Ezen eredmény csak úgy lehet kielégítő s megnyugtató, ha 1) Szent István koronájának épsége helyreállittatik, s a belőle kiszakasztott drágakövek visszakapcsoltatnak. 2) Ha az ország önállása, mint azt nemcsak az 1848-ki, hanem az ezt megelőző törvények s királyi eskük szentesiték, teljesen biztosittatik, ha magyar hazánk semmi más népnek alá nem vetve, hanem azokkal testvéri egyetértésben és a szabadság közös szeretetében, élvezetében s védelmében egyesülve, az 1790 ki törvény szavai szerint „szabad és egész törvényes kormány formájára nézve független, saját önállással s alkotmánnyal bíró ország lehet és maradhat. Ebből következik, hogy az octoberi diplomát • február 26-ki pátenst, mely az ország önállását megsemmisítené, s melyet a kormány szabad megvitatás s elfogadás vagy elvetés végett az országgyűlés elébe terjesztene, semmi áron el nem fogadhatom, ha a világ minden bölcse magyarázná is, hogy annak elfogadása ilyen meg amolyan anyagi jóllétet ígér. Visszautasítom e pátenseket, míg keblemben egy lehellet van, mert hiszem és vallom, hogy azok elfogadása annyi lenne, mint öngyilkosság, s hogy, ha lehet is az országgyűlésnek, a küzdő erők mérlege szerint egyezkedni, alkudozni, s a jó béke kedvéért némely nem lényeges dolgokban engedményeket adni, de nem szabad önállását, az az : életét föladni valamint egyes embernek van joga szerződni; némely jogairól, ha tanácsosnak tartja, lemondani; de a természet s erkölcsi törvény által egyaránt el van tiltva attól, hogy öngyilkossá legyen, vagy magát rabszolgául eladja. Mint nemzet, önállásunk megsemmisítését, vagy más szóval: idegeneknek dolgainkba avatkozását sohasem fogjuk aláírni, mert ez annyi volna, mint nemzeti halál. Első feladatnak tekintem tehát hazánk területi épségének, vagyis testének, s azon a történeti jogalapnak, évezredes alkotmányunknak, a test lelkének helyreállítását, vagyis: a jogfolytonosságot. — Törhetlen ragaszkodásunk ősi, de 1848-ban a kor igényei szerint módosított alkotmányunkhoz és szentesített törvényeinkhez vívta ki eddig is, hogy még élünk, megvagyunk s egy szebb és jobb jövőnek nézünk elébe. Ha, Isten nagy kegyelmével, s a nemzetnek szent lélek által sugallt politikai bölcsesége s tántorulatlan erélye folytán, a történeti jogalap, a törvényes állapot helyreállítása eszközölhető lesz, a kiegészített országgyűlés átmegy törvényhozói szerepére, s elsőrendű feladatának tekinti, az 1848-ki organicus törvényekben foglalt nagy elveknek minden csorbítás nélküli fentartása mellett, a mennyiben e törvényekben még hézagok vannak, ezeknek az említett nagy elvek szellemében leendő kipótlását s kiegészitését, és a mennyiben a birodalommali viszony, s Ausztria nagyhatalmi állásának jól értett érdeke némi módosításokat tenne szükségessé, azoknak tekintetbe vételét, de csupán a fenebb említett korlátok közt, t. i. az ország önállásának s függetlenségének sértetlen fentartásával E helyen kell egy szót mondanom az egyazon uralkodó alatt élő testvérnépekböli viszonyunkról- E népek hamis prófétáinak méltatlan zajlásait, melyekkel józan értelmüket megvesztegetni s rokonszenvüket tőlünk elvonni s igyekszenek, bízvást megvethetjük, ha tiszteljük s más népek jogait, miként tiszteltetni követeljük a magunkéit, ha azon nagy czélra működünk őszinte jóakarattal, hogy az alkotmányosság áldásai egész birodalomszerte megerősödjenek. — Saját alkotmányunk és szabadságunk cak úgy állhat szilárd lábon, ha alkotmányos és szabadságszerető szomszédokkal vagyunk körülvéve , valamint ők is csak az ősi magyar szabadságban találhatják fel ujoncz alkotmányuk legbiztosabb támaszát. Az érdek e közössége testvérekké tehet bennünket, kik e perczben farkasszemet nézünk egymással, s a felvilágosult nép megveti szennyes érdekű izgatóit. Erdély, Horvát és Tótország legközelebb önmaguk fognak határozni sorsuk felett; várjuk be reményteljesen és józanságukba vetett bizalommal elhatározásokat. A hazában élő népfajok csak részakaratú izgatás folytán lehettek irántunk ellenséges érzelmekkel, mert őket minden jogban s szabadságban testvériesen részeltettük, egész azon átkos határig, hol a haza feldarabolása, s egységének, erejének szétszaggatása következik. De soha sem ezen túl. Egyenlők lesznek velünk, mint Magyarország polgárai, (de csak igy is), a jogban, mint egyenlők voltak a lefolyt keserű idők terheinek s fájdalmainak viselésében. Azon remény éltet, hogy kibontakozva az izgatások bűvköréből, át fogják látni valódi önjavukat; s azért testvéri tárt karokat nyitok feléjök, mint az egy és osztatlan Magyarország más nyelvű, de azon egy szabadság s haza iránt lelkesült polgárai felé. Az 1848-ki törvényeknek minden lealkuvás s visszalépés nélkül fentartandó elvei, melyeket hiszek és vallók : 1) A népképviselet s az összes magyar nemzetnek (ide értve a nem magyar nyelvű magyarországi testvérnépeket is) jogban s érdekben egyesitése,s jogoknak úgy, mint kötelességeknek minden e hazában lakó népfajjal egyazon törvények szerinti testvéries megosztása. 3) Szabad sajtó, esküdtszéki eljárással, s törvényszéki nyilvánossággal. 4) Teljes vallásszabadság, oktatási s iparszabadság. c) Az ország törvényes önállásának azon alakja, mely a független felelős miniszteriumban s az évenkénti országgyűlésben van megtestesítve ; — azonban a megyének, az önkormányzat e legéleterősebb alakjának, melyet én is igen becses nemzeti kincsül tisztelek, s czélszerű szabad községi szerkezetnek fentartása s a felelős nemzeti ministerium hatáskörével öszhangzásba hozatala mellett. A politikai jogosultság igen sovány mértékének tartom azt, mely egyedül abban áll, hogy a polgár három évenként egyszer a követválasztási mederbe vesse szavazatát, szükségesnek hiszek e mellett szabadon mozgó megyei s községi életet, mely kinek kinek tehetséget nyújtson az őt legközelebb érdeklő ügyek elintézésére, választás és tanácskozás utján, egyenes, közvetlen befolyással lenni, s a közügyek iránti érdekeltségnek és lelkesedlésnek folytonos iskolája legyen. Ezen nagy közjogi s országlási elvek fentartása s részletes kifejtése s formulázása mellett, az országgyűlés lelkiismeretes gondoskodásának tárgyai legyenek. A nép mindennemű érdekeit kielégítő polgári törvénykönyv kidolgozása, különös tekintettel a magyar hazában legfőbb figyelmet érdemlő mezei iparra, és az emberiség legmelegebb rokonszenvét igénylő árvák javára, s a magyar családok fentartására, amennyiben ez utóbbi a hitel és forgalom igényeivel egyeztethető. A gyors és olcsó igazságszolgáltatás kívánalmainak megfelelő perrendtartás, s törvénykezési szerkezet és eljárás kidolgozása. A személy, vagyon és becsület biztosságát kellőképen megvédő s egész miveit világ által jelesnek ismert 1848-iki büntető törvénykönyvnek s eljárásnak a mostani tökéletlen büntető rendszer helyébe állítása. A jobbágyi viszony minden maradványának méltányos kárpótlás melletti megszüntetése. A földmivelés, ipar és kereskedés felvirágoztatására, a nemzeti hitel és vagyonosság emelésére halaszthatlanul szükséges rendszabályok, közgazdászati, mezei rendőrségi, ipar- s kereskedelmi, vasúti s biztosítási törvények létesítése, melyek a kül- és belkereskedés szabadságának kedvezzenek, a közlekedési eszközöket tökéletesítsék, főleg pedig a földművelést, hazánknak ez évi kedvencz iparágát, a rajta fekvő nyomasztó terhek enyhítése s ápoló rendszabályok alkalmazása által élénkítsék s emeljék. A közterhek tetemes alább szállítása, viszonyaink közt fájdalom, egyhamar nem várható; azonban az óhajtott kibékülés s ennek folytán a katonaság létszámának nagyszerű alábbszállítása, egyszerű s olcsó helyhatósági kezelés, a bnneaucratiai fekély kiirtása, csakhamar kedvezőbbé teendi a mérleget, míg másrészről az említett nemzetgazdasági javítások s forrásnyitások növelni fogják a közteherviselés képességét. A nemzeti pénzügy független s felelős magyar minisztérium általi kezelésének, mely a monarchia szükségeivel, a kölcsönös méltányosság őszinte tisztelése mellett, kellő összhangzásba hozható, természetes következése lesz, hogy csak oly adó vettetik ki s hajtatik be törvényesen, melyet, czél s mennyiség tekintetében józan megbírálás után, az országgyűlés helybenhagy, amiben biztosítása fekszik, úgy annak, hogy az adó általában csak közjóra s nemzeti czélokra lesz fordítva, mint annak is, hogy a haza polgárai elviselhetlen adóteherrel nem sújtatuak, s hogy a nem egyenes adók méltán gyűlölt nemei, mint p. o. az első életszükségekre vetett fogyasztási adó, a bélyeg, a gyermeket már szülői koporsójánál keseritő örökösödési adó, s a nemzeti iparnak ártalmas többféle adójaj el fognak enyészni a magyar föld szinéről; hogy az életre s egésségre, s a mezei gazdaságban oly nélkülözhetetlen czikkek, mint a só, nem lesz önkényes árfelemelésnek kitéve aat. — E nagylelkű nemzet képviselete azonban kétségkívül sohasem lesz fukar azon eszközök megszavazásában, melyeket a trón fénye s a közös haza java követel, s testvériesen fog osztozni a szükséges terhekben a testvén épekkel.— Hosszú múltúnk összehalmozott bűneit egyszerre jóvá tenni nem lehet, de összetett erővel, férfias kitartással, fáradhatatlan szorgalommal majd csak lehordjuk lassankint a terhek reánk nehezedett, most valóban ijesztő képű tömegét; s főleg e tárgy az, melynél a bölcs higgadtságot megőrzeni s a szenvedélyes felfogást korlátozni ezen kibékülésre törekvő országgyűlésnek feladata. Ha e nagy feladatoknak csak felét is elvégezhetné az 1866-iki országgyűlés , aranybetlikkel lenne felírva a hazai évkönyvekbe, s méltán zendülne meg a Kárpátoktól Adriáig egy nagyszerű „Hála Istennek!“ Hogy pedig elvégezhesse, következő jeligéket kell felírni zászlónkra: Rendithetlen, ernyedetlen kitartás és hűség alkotmányunk — és szentesitett törvényeinkhez. Ennek köszönjük az eddigi örvendetes, bár még ki nem elégítő eredményeket is. De egyszersmind Férfias higgadtság s bölcs kerülése minden tulságnak s elhamarkodásnak! Kövessük a haza bölcsének, mesterünknek, Deák Ferencznek zászlaját; — legyünk békülékenyek, kíméletesek, de erősek ott, ahol szükséges. — Bizalom önerőnkben, túlbizakodás s hetvenkedés nélkül, czélhoz vezet. Polgártársaim !..ha e zászló, s ily jeligék alatt küzdő képviselő Önöknek tetszésére van , képviselőjökül ajánlkozom, s a csákvári kerületet képviselni, népéért dolgozni, izzadni, szólni és írni, javának minden perczemet s csekély tanulmányimat oda szentelni, örömem, s büszkeségem leend. Községi ügy és még valami. Tisza-Várkony, oct. 5. Ma, midőn a közhangulat és figyelem szent István koronája alá tartozó minden népek közös ügyei alkotmányos életének, és szabadságának mikénti megvalósulása felett napi kérdéseink a figyelem egész nagymérvűségeit veszi igénybe, élannyira, hogy a kormány minden cselekménye és intézkedése minden részen a legnagyobb vizsgálat tárgyává válik , mert minden lépten nyomon a törvényes állapot visszaállítása, és miképeni életbeléptetése iránt való kérdésekkel és ezek refram-jével találkozunk — akkor szinte csodálni sem lehet, ha az idő viszontagságai által sok csapással sújtott anyagi érdekeink és szomorú gazdasági körülményeink elemzése, latolgatása és szemlélése háttérbe szorulni kényszerül. Hogy az önkormányzás és a törvényszerű alkotmányos szabadság Magyarország minden rendű és rangú polgárainak vérévé és életévé vált, az is mutatja, hogy a legszegényebb és együgyűbb falusi lakos is a hatalom szavai által felbátorítva, a községi elöljáróságok újraválasztotta iránt tudakozódik , miután e nélkül az alkotmányosságnak, és törvényes szabadságnak minden ígéretét gyanúval fogadja, mert ezektől a Bach- és Schmerling-féle községi hivatalnokoktól, adóexecutió és beszedésénél más tevékenységet úgy se tapasztalt, minden más a magánéletben előforduló sérelmek kérdése az ügyvéd és stempli költséges és hosszadalmas bírói §§ ok terére lett utasítva, pedig az alkotmányos és törvényes szabadságnak egyik postulátuma az is volna, hogy a kisebb fontosságú kérdések rövid úton helyben, minden külső és felsőbb bíróság befolyása vagy közbevetése nélkül intéztetnének el ; másrészről pedig az átalános közhiedelem véghetetlen gyanús szemmel nézi a provisorium alatti elöljáróságoknak a közpénzek kezelése körül folytatott eljárását, miután e tekintetben semmi felelősség és számadolásra nem kötelezték, de volt alkalmunk tapasztalni is, hogy az elöljárók alaptalan pénzkiadásait, az adófizető lakosok panaszaira kiküldött vizsgáló bizottmány nem csak helyeselte és helyben hagyta volt, hanem a bírónak összezavart számadásait a megye provisorius hatósága végzésileg elfogadta. Másrészről ugyancsak sok panaszuk merül fel a nagykorú árváknak, akik is vagyonukhoz nem juthatnak, mert a Bach-rendszer az árvatömeg kezelését egy central pénztárba tömbölte, ahonnét azután ezek a pénzek a magánosoknál lett elhelyeztetésükből kivétettek, és az adóhivatali pénztárakba tétettek által — ami oknál fogva a kiskorú árvák ellátására kiadandó kamatok is nagyon hiányosan, és a tömeggondnokok véghetetlen sok fáradságára szolgáltattak ki, mert a kormány pénztárához sok oknál fogva és sok o§ kar körülirt kellékekkel lehet csak hozzáférni, amely okok folytán az árvakérdés mindennap bonyolódottabb szint mutat, és sok árvapénzrel maholnap csak a hir fog suttogni De hiába, az élet könyvében az volt megírva, hogy amit Bach elcentralisált,azt Schmerling csakugyan nem igyekezett visszacentralisálni, hanem inkább becentralisálni ; ezeknek a szegény árváknak panaszait aztán ott Bécsben nem hallja meg senki, azok pedig, kik azon centralisált árvabizottmányoknál rendes fizetésért fungáltak, valamelyik állambeamterbüróban mai napság is ott ülnek és talán protocolisálnak is, a községi elöljárók pedig mint olyan kiegészítő factorai ennek a személyzetnek, nem ismerik hivatásuknak, hogy az árvák javára valami lépést tennének. Nevek pedig ezen provisorius elöljárók ellen a közelégületlenséget még az is, hogy ezek az elöljárók valahányszor az alig másfél órai távolságra adópénzt szállítanak, mint fizetéses hivatalnokai a községnek, mindannyiszor napidíj s előfogat beszámításával terhelik a község közpénztárát, az adás-vevési szerződések s vagyon átírásának kieszközlése s megírásáért a maguk részére nagyon is önkénytes követelésekkel terhelik a szerződő feleket. Miglen tehát a rendszer oly sok módot nyújtott a hivatalnoknak a fizetésének, s így jövedelmének szaporítására, de véghetetlenül növelte a közös corruptiónak anyagát is; mert mindenki virtusnak tekinti, ha az állam iránti kötelezettségeiből valamit levonhat és el mellőzhet; mert a falusi kisbiró is jutalomért már kegyelmet osztogat, ha rangjának megfelelő jutalomért a községi terhek viselésében könnyebbséget, és elmellőzést eszközöl, szóval a kormány rendszerében minden úgy van szervezve, hogy a hivatalnoki hadsereg mindég találhasson módot és eszközt a maga jövedelmének és állásának megjobbítására. Példa erre igen sok van. Egy átcsináló biztos is osztogathat kegyelmet, ha tíz napszámot kettő három megjelenésével megnyugtat A birodalmi törvény,és kormánylapban hány ezer §-os van összehalmozva, azt hinnők első tekintetre, hogy ahol az élet ennyi korlátokkal van körülírva, hogy ott már teljes lehetetlen a corruptionak beszivárognia, pedig épen az ellenkezőt tapasztaljuk, mert a büntető codex alkalmazásánál a megvesztegetett bíró az enyhitő körülményeket hamis tanuk alkalmazása által csak úgy refutálhatja, refurálja is, hogy 100 súlyos büntetés közül kettő alig kerül a törvény koszuja alá. E sorok írója nem személyek, de tények felemlítésével akarta ezt a sok poiositással összekapcsolt állapotot felmutatni, csak azért, hogy a kormány az epuratio és alkotmányosság visszaállításának szüksége felett minél inkább tisztába jöjjön magával- B e z e r é d j Sándor. Képviselő választási mozgalmak. Csepel-Sziget, oct. 10. A ráczkevi követválasztási kerület részéről, egy küldöttség Leeb Károly sziget-uj falusi rom. kath. plébános vezérlete mellett October 9-én tisztelkedett Nyáry Pálnál, mint e kerületnek, már két ízben volt országgyűlési képviselőjénél, sőt felkérte, hogy a képviselőséget ez alkalommal is fogadja el. Nyáry Pál késznek nyilatkozott a képviselőséget elfogadni, s a küldöttség szónokának abbeli nyilatkozatára, hogy e kerület azért ragaszkodik annyira hozzá, mert rendületlen hazafiságáról meg van győződve, kijelenté, hogy a jó hazafiság nem erény,de kötelesség,s hogy az ő politikai programmja tudva lévén az egész ország előtt, azt hosszasabban fejtegetni ezúttal nem czélja, rövideden csak annyit mond,hogy előtte az alkotmányos után hozott törvény mindenkor szentvolt, s most is arra kell törekednünk, hogy a terv szent maradjon, s attól eltérnünk nem szabad. A küldöttséget ez őszinte nyilatkozat teljesen kielégítvén, követjelöltét éltetve eltávozott, azon reményt táplálva, hogy Nyáry P. valamint 1861. évben felkiáltás utján lett megválasztva, úgy ez úttal is a szavazásra szükség nem leend, s harmadizben is osztatlan egyező akarattal felkiáltás utján leend megválasztva. Hevesmegyéből, (Eger.) oct. 12. A követválasztási mozgalmak megyénkben is megkezdődtek, s élénken terjed minden osztályon, minden rétegen keresztül. A pártok zászlói lobognak jelöltjeik nevével, kik között nagy meglepetésünkre látunk egészen ismeretleneket a politika terén, s némelyre ráillik a kérdés : vajh ki ő? Amint a mozgalom rendes mederbe töréséről most már láthatjuk, megyénk képviselőit következőkben lehet szerencsénk felismerhetni: A tiszaabád-szalóki kerületben Borbély Miklós egyhangúlag fog megválasztatni; a fügediben Almássy Sándor, hasonlóan egyhangúlag, mezőtúriban Pétery Károly ellenjelölt nélkül ; a pataiban — miután Földváry János jelenlegi administrator visszalépett — Kovács László szintén ellenjelölt nélkül, a szolnokiban Szápáry Gyula ellenjelölt nélkül, a mátraiban gr. Keglevics Gyula hasonlólag, s igy ezekből eddig mindazok, kik 1861 ben is képviselők kerületjeiket lépnek újra elő, s mennek választóik egyhangú bizalmával a nemzet házába. A tiszanánai kerület, melyet 1861 ben Németh Albert képviselt , s hol Szathmáry László, akkor is, most is, mint praetendens ismét föllépett, a kettő compromissiója következtében, Dobóczky Ignáczot, fogja elválasztani . A kápolnai kerület, melyet 1861-ben Babics János verpeléthi plébános képviselt, 1848-iki volt képviselőjére Pap Pálra veti figyelmét. Eger, mely külön választókerületet képez, háromféle lobogót lát lengeni. Legerősebb a papi párt actiója, mely valami Wavrik nevű jogtanárt léptetett föl, de hihetőleg — bár hiteles értesülésünk szerint (stb. stb. stb)— eredménynélküli lesz. Egy itató korcsmában Bozónál, már véres verekedés fordult elő, három ember veszélyesen összeszurkáltatott; ez ügy most a törvényszék előtt van Több ilyen tényről is értesültünk már, különösen vesztegetési esetek vannak, melyeket szépen összegyűjtögetünk, s majd annak idejében átadjuk a közmegvetésnek. (Meg az országgyűlési verificationak. Szerk.) — A solid tömör párt, s igy mondhatni a város ismét Csiky Sándort volt képviselőjét élteti. Elválasztatása is bizonyos. Egy kis töredék Kormai Bélát is élteti, kevés kilátással. Épen most értesülök a szomszéd mezőkövesdi kerületből, melyet Mocsáry Lajos képviselt 1861-ben, hogy az egri káptalan oda Ipolyi Arnold kanonokot és régiségbuvárt jelölte ki Mocsáry ellenébe. Ipolyi ur a múlt vasárnap látogatta meg Mező-Kövesdet, hol misézett s prédikált, s igy mutatta be magát. Mise alatt nevével ellátott zászlót tűztek ki a toronyban. Délután a népség közt bor osztatott ki áldomásképen. A különben is verekedésre kész matyók, a bor által feltüzelve, estefelé már valóságos csatát fejtettek ki, melynek áldozata eddig 3 ember, s vagy 20—25 sebesült. — Egerben a „korona“ féle vendéglőben, Ipolyi úr átellenében majd minden este látunk ilyen áldomást a Novaj, Szihalom, Ostoros stb. községek lakói részére.*) r. 1. Bártfa, oct. 8. Utóló tudósításom óta néhány változás állott be megyénkben a választási mozgalmakat illetőleg. Szinnyey Felix ugyanis első alispánnak neveztetvén ki, helyette Bujánovics Sándor lépett föl képviselőjelöltül az eperjesi kerületben. Bánó Miklós ellenében pedig néhány nap óta gr. Szirátay Ferencz is emlittetik, mint a ki a girálti kerületben választók bizalmának elnyerése után törekszik. S ha jól vagyunk értesitve, akkor a héthársi kerület egyik követjelöltje , Péchy Ferencz a választási kürdtérről lelépett. A mukoviczai kerületben pedig egy most jelentkező uj jelöltről van a szó. Teöreök Gyula: Negyei és városi állapotok. Somogy, okt. 10. Tegnap volt megtartva a bizottmánygyűlés. Már 8 án Somogy értelmisége összegyűlt, és e nap délutánján conferencián lettek megvitatva mindazon kérdések, melyekről másnap a bizottmányi gyűlésben határozni kellene, — így mindenre nézve előre megállapodás történt. Kilenczedikén reggeli 10 órakor mintegy 800 bizottmányi tag gyűlt össze a megye nagy teremében, hazafias lelkülettel s higgadt értelemmel várva a tanácskozmány megu> iltát. Tiz órakor a megtelt terembe belépett volt 61 -ki alkotmányos főispánunk Jankovich László láttára a közönség dörgő s szülni nem akaró éljenekben tört ki. Utána jött kevés perez múlva jelenlegi főispán Mérey ő mlga, ki röviden előadta az összejövetel czélját, felmutatva Ö Felsége országgyűlésre meghívó levelét, kérte a gyűlést higgadt tanácskozmányra Utána Paizs Boldizsár emelt szót, hogy ugyan megyénk törvényes jogai nincsenek helyreállítva s a bizottmány nem bír a törvényes kellékekkel, mert nincsen működésben a bizottmányt kiegészítő törvényesen választott tisztikara, mindazáltal tekintetbe véve a jelenleg kormányon levő magyar államférfiak hazafias irányát, a megye ünnepélyes óvásának jegyzőkönyvünkbe iktatása után vegyen részt a követválasztásokban, s mivel a jelenlegi hivatalnoki kart el nem ismerheti törvényesnek , hogy a központi választmány mégis tökéletes legyen, válasszon elnököt,Beválassza meg a követválasztási teendőkre az ad hoc működő főügyészt, központi főbírót, és esyüttjét és a főjegyzőt. Ezen indítvány elfogadtatván alispánnak Csepán Antal 1861-ki alkotmányos irod alispán, főügyésznek Lajpczig Jónás 1861-ki főügyész, központi főbírónak Somsich Imre 1861 ki főbíró, esküttjének Varga Márton választatott meg a követválasztás befejezte végeztéig; de csak a követválasztásra vonatkozó hatáskörrel, miután nálunk el lett határozva a provisoriumba bele nem lépni. A föjegyzőség viselésére a bizottmányi gyűlés alatt Zichy Antal 1861-ki alkotmányos főjegyző lett felhiva. *) Nem bírjuk Ipolyból föltenni, hogy hasonló adatok beleegyezésével történjenek. Szerk. Pajza Boldizsár beszéde után Somsich Pál megyénk kitűnő fia olvasta fel az óvást, melyben loyális, de törvényeinkhez és alkotmányunkhoz hű ragaszkodásunk van kifejezve; s tiltakozás az ellen, hogy megyénk mostani eljárásából, miszerint segédkezet igér a kormánynak, s részt vesz a követválasztásokban anélkül, hogy törvényes intézményeink helyre volnának állítva, valaha valaki azon következést vonná ki, mi szerint e megye feladta a törvényesség szilárd álláspontját. Ez óvás tetszés-zaj közt igtattatott jegyzőkönyvbe. Ezután betöltetve a központi bizottmány hiányzó tagjai száma; főispáni méltósága a gyűlést bezárta. Végül még egyszer Somsich Pál szót emelt, s a központi bizottmány tagjait Zrínyi Miklós halálának 300 dős ünnepélye megülése végetti tanácskozmányra hivta meg. A gyűlés pedig éltetve a hazát és a királyt, szétoszlott. Nem lehet eléggé nem méltányolnunk megyénk bizottmányi gyűlésének higgadt magatartását , s törvényes jogainkhozi hű ragaszkodását. Még egy eseményről akarok szólni. Nyolczadikán estve Kapos választói követjelöltjöket Somsich Pált fáklyás zenével tisztelték meg. A nagy hazafit a polgárság nevében Roboz István üdvözölte, melyre a választók osztatlan bizalmát biró honfi velesen s röviden válaszolt. Beszéde nem volt programm, mint inkább felemlitése mind azon fontos kérdéseknek, melyek megoldása a jövő országgyűlés tevékenységére vár. Elmondotta, hogy alkotmányos önállásunkat öszhangzásba kell hozni a birodalom nagyhatalmi állásával, megyei életünket az uj iskola tanaival, érvényesíteni kell az egyéniséget minden vallás s születés különbség nélkül, biztosítani a democratiának az őt megillető befolyást, és az elszegényedett, hon anyagi érdekeit felemelni. „Mindezek — így szólt a kitűnő szónok — oly kérdések, melyek mikénti megoldását én előre meg nem mondhatom, de reménylem, hogy higgadt tanácskozás, hazafias jóakarat által szerencsés megoldást nyernek. És én reménylem, oly méhe leszek, mely a keserűségből mézet tud színi. *) A szónok szavait riadó éljenzés követte. A követválasztások mindenütt élénken folynak, bár nem lehet sajnálkozásunkat ki nem fejeznünk, hogy van választókerület, hol annyi a követ-jelölt, hogy közülök bajos választani ; és hogy néhol a nép capacitatiója nem a legdicséretesebb módon folyik. Uraim, az országgyűlés egy szentély, hol a nemzet geniusa lakik ; avatatlanok vakmerően ne kisértsék meg e szentélyt megfertőztetni. Szabad léleknek, értelemnek honfi szívvel kell párosulva lenni a követben. Szegény hazánk kényes szemekkel tekint e honfiaira, s a jövő századok áldása leng a dicsők felett, és átok éri azt, ki könnyelműen játszik e nemzet bizalmával. Andorka Gyula: Győr, oct. 10. A megyei bizottmány ma reggel összeült, hogy alkotmányos jogait oly hosszú szünet után ismét élvezze. A bizottmány teljes számú volt, s a hallgatóság sokasága tanusitá, mily érdekkel viseltetik a közönség közéletünk alkotmányos nyilatkozataihoz. A főispán megjelent. Csendre inteni nem volt szükséges a közönséget, mert a terem zajtalan rideg volt, mint télben a puszta. Főispán úr tehát elmondá közönyösen hallgatott megnyitóját, s aztán felolvastatá a hírlapokból úgy is eléggé ismert országgyűlésre legfelsőbb meghívó levelet, úgy az erre vonatkozó helytartótanácsi intézményt Szabó Kálmán 1861-ben választott törvényes alispánunk ekkor fölkelt, s a helyzet komolyságához illőn jegyzőkönyvileg kijelenteni kívánta a bizottmány egyhangú fájdalmát, hogy a szentesitett , s az ország, és a nemzet által minden lehető alkalommal visszakövetelt, s igy teljes jogérvénynyel biró 1848-diki törvénynek rendelete az ország kormányzatában még mindig mellőztetik, s a megyék ősi kormányzatának visszaállítása is folyvást megtagadtatik. Ehhez képest minden innen utóbbra vonható káros következtetésnek elhárítása tekintetéből a megértett hazai törvény, s az ősi szabadsági igénynek biztosítására ünnepélyes óvását kijelenteni hazafias kötelességének ismeri. Az indítvány egyhangúlag, ellenmondás nélkül elfogadtatott, s jegyzőkönyvbe igtattatni határoztatott , s a bizottmány átment volna a választási teendőkre, s kiszabott rendeltetését minden rekriminatio nélkül teljesítette volna, ha a főispán az egyetértés közé nem vetette volna magát. A főispán ugyanis kijelentette, hogy ellenvetése nem lehet vén a végzés ellen, azt mégis hozzáadatni kívánja, hogy : „annál is inkább, mert a főispán székfoglalása alkalmával, nov. 5-kén 1862-ben már kijelentette a tiszti székkel együtt, hogy állását tisztviselőivel együtt csak provisoriusnak tekinti.“-------Erre több szónok határozottan s több ízben kijelenté, miként azon tisztviselőket, kiket a főispán említ, — a megye soha sem tekintette és tekinthette törvényes tisztviselőinek, úgy azon említett tisztiszékről s az ottan történtekről sem lehet tudomása a megyének, sőt magát a főispánt is csak azóta tekinti törvényes főispánnak, mióta a jelen kormány méltóságában őt megerősítette , s így nem teheti a megyei bizottmány óvása mellé a főispán és saját tisztikara a tisztiszékben történt nyilatkozatát. A főispán látta, hogy a jelenlevő közel 400 bizottmányitag közt egy hang sem pártolja indítványát, de mégis erőltette mindaddig, mig a bizottmány türelmét vesztette, s részint követelő részint visszautasító nyilatkozatokban tört ki csudálkozása. A főispánt ekkor nagy keserűség szálhatta meg, mert csakis elkeseredettségből történhetett, úgy hisszük, mikor indulatosan a következő szavakra engedé magát fakadni: „ha ilyen lelkűlét uralkodik a bizottmányban, akkor semmi jót sem lehet várni.“ A váratlanul jött kifakadás természetesen viharrá alakítá rögtön a bizottmányt, s ha gr. Viczay Héder békítő szelleme nem imponál a gyülekezetnek, oly eredményt idézett volna elé, miért egyedül a főispán úr leendett felelős; mert már is oly hangulatban volt a bizottmány, hogy ha a főispán — mint a kormány képviselője — egy igazolhatatlan caprice miatt eleve kijelenti, hogy neki a bizottmány lelkülete nincsen ínyére, s tőle mi jót sem ?) E beszédet úgy, ahogy mondva volt, lapunk fentebb közli már. Szerk.