A Hon, 1865. október (3. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-14 / 236. szám

A mi magánügyeinket illeti: takarékos háló­tartás és gyakorlati intézkedések államéletü­nk­­ben, s a hadsereg czélszerű­ szervezése és leszál­lítása által kívánom a közterheket a lehető leg­csekélyebb mértékre szorítani; mindazon viszo­­nyokat, melyek közösség által a birtok szabad­ságát gátolják (p. o. bordézsma, regale) mél­tányos kármentesítés mellett kívánom megszüntetni, és azon sérelmeket a lehetőségig akarom orvosolni, melyek a közterhek arányta­lan felosztása által keletkeztek, mint p. o. az urbéri váltság körüli fonák eljárás következtén, hazánk különböző részein mutatkoznak. Rövid szavakba foglalva ez irányeszméket, azon kijelentéssel fejezem be, hogy legnagyobb szerencsémnek tekintendem, — ha bizodalmuk újabban képviseletükkel megtisztel, és minden viszonyok közt ezentúl is hű fogok maradni el­veimhez. Éljen a haza! Kelt Kalocsán, oct. 4-én 1860. Ivánka Imre. Tóth Lőrincz programba. A fehérwegyei csak­vári kerület válasz­tóik­or ! A bevett szokásnak és ösztönömnek engedve, ime előterjesztem a vezérnézeteket, melyekhez, ha a tisztelt választók többségének bizalmát megnyerhetem, képviselői állásomban magamat tartani fogom. Helyeslem e szokást mély meg­győződésemből, mert illőnek találom, hogy most, midőn a népképviselet 1848-ki rendszere a kö­­vetutasitásokat megszüntette, a választók tud­j­ák, minő elvek szerint fog eljárni képviselőjük,­­it bizalmuk teljességével m­egtisztelni jónak láttak, s nyomtatott záloglevelét bírják politikai hitvallása fővonalainak, melyet megszegni an­­­nyi legyen, mint a becsület törvényét s az esküt pótló férfias ígéret szentségét megtagadni. Magyarország derék népe, e sokat szenvedett, sokat áldozott nép megérdemli, hogy boldog le­gyen. E nép áldozni tudott vagyont és vért, meggyőződéséért, jogaiért; — e nép tűrni tu­dott, keserű éveken át, bölcsen és nemesen, mi­dőn tűrnie kellett; méltó hogy férfias béketűré­­se jutalmául óhajtott czélt érhessen, hogy a kü­szöbön álló országgyűlésnek gazdag eredményét élvezze. Ezen eredmény csak úgy lehet kielégítő s megnyugtató, ha 1) Szent István koronájának épsége helyre­­állittatik, s a belőle kiszakasztott drágakövek visszakapcsoltatnak. 2) Ha az ország önállása, mint azt nemcsak az 1848-ki, hanem az ezt megelőző törvények s királyi eskük szentesiték, teljesen biztosittatik, ha magyar hazánk semmi más népnek alá nem vetve, hanem azokkal testvéri egyetértésben és a szabadság közös szeretetében, élvezetében s védelmében egyesülve, az 1790 ki törvény sza­vai szerint „szabad és egész törvényes kormány formájára nézve független, saját önállással s alkotmán­nyal bíró ország­­ lehet és maradhat. Ebből következik, hogy az octoberi diplomát • február 26-ki pátenst, mely az ország önállá­sát megsemmisítené, s melyet a kormány sza­bad megvitatás s elfogadás vagy elvetés végett az országgyűlés elébe terjesztene, semmi áron el nem fogadhatom, ha a világ minden bölcse magyarázná is, hogy an­nak elfogadása ilyen meg amolyan anyagi jóllétet ígér. Visszautasítom e pátenseket, míg keblemben egy lehellet van, mert hiszem és vallom, hogy azok elfogadása annyi lenne, mint öngyilkosság, s hogy, ha lehet is az országgyű­lésnek, a küzdő erők mérlege szerint egyezked­ni, alkudozni, s a jó béke kedvéért némely nem lényeges dolgokban engedményeket adni, de nem szabad önállását, az az : életét föladni va­lamint egyes embernek van joga szerződni; né­mely jogairól, ha tanácsosnak tartja, lemondani; de a természet s erkölcsi törvény által egyaránt el van tiltva attól, hogy öngyilkossá legyen, vagy magát rabszolgául eladja. Mint nemzet, önállá­sunk megsemmisítését, vagy m­ás szóval: idege­neknek dolgainkba avatkozását sohasem fog­juk aláírni, mert ez annyi volna, mint nemzeti halál. Első feladatnak tekintem tehát hazánk terü­leti épségének, vagyis testének, s azon a törté­neti jogalapnak, évezredes alkotmányunknak, a test lelkének helyreállítását, vagyis: a jog­folytonosságot. — Törhetlen ragaszkodásunk ősi, de 1848-ban a kor igényei szerint módosított alkotmányunkhoz és szentesített törvényeinkhez vívta ki eddig is, hogy még élünk, megvagyunk s egy szebb és jobb jövőnek nézünk elébe. Ha, Isten nagy kegyelmével, s a nemzetnek szent lélek által sugallt politikai bölcsesége s tántoru­latlan erélye folytán, a történeti jogalap, a törvényes állapot helyreállítása eszközölhető lesz, a kiegészített országgyűlés átmegy tör­vényhozói szerepére, s első­rendű feladatának tekinti, az 1848-ki organicus törvényekben fog­lalt nagy elveknek minden csorbítás nélküli fentartása mellett, a mennyiben e törvényekben még hézagok vannak, ezeknek az említett nagy elvek szellemében leendő kipótlását s kiegészi­tését, és a mennyiben a birodalommali viszony, s Ausztria nagyhatalmi állásának jól értett ér­deke némi módosításokat tenne szükségessé, azoknak tekintetbe vételét, de csupán a fenebb említett korlátok közt, t. i. az ország önállásá­nak s függetlenségének sértetlen fentartásával­­ E helyen kell egy szót mondanom az egy­azon uralkodó alatt élő testvérnépekböli viszo­nyunkról- E népek hamis prófétáinak méltat­lan zajlásait, melyekkel józan értelmüket meg­vesztegetni s rokonszenvüket tőlünk elvonni s igyekszenek, bízvást megvethetjük, ha tiszteljük s más népek jogait, miként tiszteltetni követeljük a magunkéit, ha azon nagy czélra működünk őszinte jóakarattal, hogy az alkotmányosság ál­dásai egész birodalomszerte megerősödjenek. — Saját alkotmányunk és szabadságunk c­ak úgy állhat szilárd lábon, ha alkotmányos és sza­­badságszerető szomszédokkal vagyunk körülvé­ve , valamint ők is csak az ősi magyar szabad­ságban találhatják fel ujoncz alkotmányuk leg­biztosabb támaszát. Az érdek e közössége test­vérekké tehet bennünket, kik e perczben far­kas­szemet nézünk egymással, s a felvilágosult nép megveti szennyes érdekű izgatóit. Erdély, Horvát és Tótország legközelebb ön­maguk fognak határozni sorsuk felett; várjuk be reményteljesen és józanságukba vetett biza­lommal elhatározásokat. A hazában élő népfajok csak részakara­­tú izgatás folytán lehettek irántunk ellenséges­­ érzelmekkel, mert őket minden jogban s szabad­ságban testvériesen részeltettük, egész azon átkos határig, hol a haza feldarabolása, s egy­ségének, erejének szétszaggatása következik. De soha sem ezen túl. Egyenlők lesznek velünk, mint Magyarország polgárai, (de csak igy is), a jogban, mint egyenlők voltak a lefolyt keserű idők terheinek s fájdalmainak viselésében. Azon remény éltet, hogy kibontakozva az izgatások bűvköréből, át fogják látni valódi önjavukat; s azért testvéri tárt karokat nyitok feléjök, mint az egy és osztatlan Magyarország más nyelvű, de azon egy szabadság s haza iránt lelkesült polgárai felé. Az 1848-ki törvényeknek minden lealkuvás s visszalépés nélkül fentartandó elvei, melyeket hiszek és vallók : 1) A népképviselet s az összes magyar nem­zetnek (ide értve a nem magyar nyelvű magyar­­országi testvérnépeket is) jogban s érdekben egyesitése,s jogoknak úgy, mint kötelességeknek minden e hazában lakó népfajjal egyazon tör­vények szerinti testvéries megosztása. 3) Szabad sajtó, esküdtszéki eljárással, s tör­vényszéki nyilvánossággal. 4) Teljes vallásszabadság, oktatási s iparsza­badság. c) Az ország törvényes önállásának azon alakja, mely a független felelős miniszterium­­ban s az évenkénti országgyűlésben van meg­testesítve ; — azonban a megyének, az ön­­kormányzat e legéleterősebb alakjának, melyet én is igen becses nemzeti kincsül tisztelek, s czélszerű­ szabad községi szerkezetnek fentar­­tása s a felelős nemzeti ministerium hatásköré­vel öszhangzásba hozatala mellett. A politikai jogosultság igen sovány mértékének tartom azt, mely egyedül abban áll, hogy a polgár három évenként egyszer a követválasztási mederbe ves­se szavazatát, szükségesnek hiszek e mellett sza­badon mozgó megyei s községi életet, mely ki­­nek kinek tehetséget nyújtson az őt legközelebb érdeklő ügyek elintézésére, választás és tanács­kozás utján, egyenes, közvetlen befolyással len­ni, s a közü­gyek iránti érdekeltségnek és lelke­­sedlésnek folytonos iskolája legyen. Ezen nagy közjogi s országlási elvek fentar­­tása s részletes kifejtése s formulázása mellett, az országgyűlés lelkiismeretes gondoskodásának tárgyai legyenek. A nép mindennemű érdekeit kielégítő polgári törvénykönyv kidolgozása, különös tekintettel a magyar hazában legfőbb figyelmet érdemlő me­zei iparra, és az emberiség legmelegebb rokon­szenvét igénylő árvák javára, s a magyar csa­ládok fentartására, a­mennyiben ez utóbbi a hi­tel és forgalom igényeivel egyeztethető. A gyors és olcsó igazságszolgáltatás kívánal­mainak megfelelő perrendtartás, s törvénykezési szerkezet és eljárás kidolgozása. A személy, vagyon és becsület biztosságát kellőképen megvédő s egész miveit világ által jelesnek ismert 1848-iki büntető törvénykönyv­nek s eljárásnak a mostani tökéletlen büntető rendszer helyébe állítása. A jobbágyi viszony minden maradványának méltányos kárpótlás melletti megszüntetése. A földmivelés, ipar és kereskedés felvirágoz­tatására, a nemzeti hitel és vagyonosság eme­lésére halaszthatlanul szükséges rendszabályok, közgazdászati, mezei rendőrségi, ipar- s keres­kedelmi, vasúti s biztosítási törvények létesí­tése, melyek a kül- és belkereskedés szabadsá­gának kedvezzenek, a közlekedési eszközöket tökéletesítsék, főleg pedig a földművelést, ha­zánknak ez évi kedvencz iparágát, a rajta fek­vő nyomasztó terhek enyhítése s ápoló rendsza­bályok alkalmazása által élénkítsék s emeljék. A közterhek tetemes alább szállítása, viszo­nyaink közt fájdalom, egyhamar nem várható; azonban az óhajtott kibékülés s ennek folytán a katonaság létszámának nagyszerű alábbszállí­­tása, egyszerű s olcsó helyhatósági kezelés, a bnneaucratiai fekély kiirtása, csakhamar kedve­zőbbé teendi a mérleget, míg másrészről az em­lített nemzetgazdasági javítások s forrásnyitá­sok növelni fogják a közteherviselés képességét. A nemzeti pénzügy független s felelős magyar minisztérium általi kezelésének, mely a monar­chia szükségeivel, a kölcsönös méltányosság őszinte tisztelése mellett, kellő összhangzásba hozható, természetes következése lesz, hogy csak oly adó vettetik ki s hajtatik be törvénye­sen, melyet, czél s mennyiség tekintetében­ jó­zan megbírálás után, az országgyűlés helyben­hagy, amiben biztosítása fekszik, úgy annak, hogy az adó általában csak közjóra s nemzeti czélokra lesz fordítva, mint annak is, hogy a haza polgárai elviselhetlen adóteherrel nem sújtatuak, s hogy a nem egyenes adók méltán gyűlölt nemei, mint p. o. az első életszükségekre vetett fogyasztási adó, a bélyeg, a gyermeket már szülői koporsójánál keseritő örökösödési adó, s a nemzeti iparnak ártalmas többféle adó­jaj el fognak enyészni a magyar föld szinéről; hogy az életre s egésségre, s a mezei gaz­daságban oly nélkülözhetetlen czikkek, mint a só, nem lesz önkényes árfelemelésnek ki­téve aat. — E nagylelkű nemzet képvise­lete azonban kétségkívül sohasem lesz fu­kar azon eszközök megszavazásában, melye­ket a trón fénye s a közös haza java követel, s testvériesen fog osztozni a szükséges terhek­­ben a testvén épekkel.— Hosszú múltúnk ös­­­szehalmozott bűneit egyszerre jóvá tenni nem lehet, de összetett erővel, férfias kitartással, fá­radhatatlan szorgalommal majd csak lehordjuk lassankint a terhek reánk nehezedett, most va­lóban ijesztő képű tömegét; s főleg e tárgy az, melynél a bölcs higgadtságot megőrzeni s a szenvedélyes felfogást korlátozni ezen kibékü­lésre törekvő országgyűlésnek feladata. Ha e nagy feladatoknak csak felét is elvégez­hetné az 1866-iki országgyűlés , aranybetlikkel lenne felírva a hazai évkönyvekbe, s méltán zen­­dü­lne meg a Kárpátoktól Adriáig egy nagysze­rű „Hála Istennek!“ Hogy pedig elvégezhesse, következő jeligéket kell felírni zászlónkra: Rendithetlen, ernyedetlen kitartás és hűség alkotmányunk — és szentesitett törvényeink­hez. Ennek köszönjük az eddigi örvendetes, bár még ki nem elégítő eredményeket is. De egy­szersmind Férfias higgadtság s bölcs kerülése minden tulságnak s elhamarkodásnak! Kövessük a haza bölcsének, mesterünknek, Deák Ferencznek zászlaját; — legyünk békü­lékenyek, kíméletesek, de erősek ott, a­hol szük­séges. — Bizalom önerőnkben, túlbizakodás s hetvenkedés nélkül, czélhoz vezet. Polgártársaim !..ha e zászló, s ily jeligék alatt küzdő képviselő Önöknek tetszésére van , kép­viselőjökül ajánlkozom, s a csákvári kerületet képviselni, népéért dolgozni, izzadni, szólni és írni, javának minden perczemet s csekély tanul­mányimat oda szentelni, örömem, s büszkeségem leend. Községi ügy és még valami. Tisza-Várkony, oct. 5. Ma, midőn a közhangulat és figyelem szent István koronája alá tartozó minden népek közös ügyei alkotmányos életének, és szabadságának mikénti megvalósulása felett napi kérdéseink a figyelem egész nagymérvűségeit veszi igénybe, élannyira, hogy a kormány minden cselekménye és intézkedése minden részen a legnagyobb vizs­gálat tárgyává válik , mert minden lépten nyo­­mon a törvényes állapot visszaállítása, és m­iké­­peni életbeléptetése iránt való kérdésekkel és ezek refram­-jével találkozunk — akkor szinte csodá­lni sem lehet, ha az idő viszontagságai által sok csapással sújtott anyagi érdekeink és szomorú gazdasági körülményeink elemzése, la­tolgatása és szemlélése háttérbe szorulni kény­szerül. Hogy az önkormányzás és a törvényszerű al­kotmányos szabadság Magyarország minden rendű és rangú polgárainak vérévé és életévé vált, az is mutatja, hogy a legszegényebb és együgyűbb falusi lakos is a hatalom szavai által felbátorítva, a községi elöljáróságok újraválasz­totta iránt tudakozódik , miután e nélkül az al­kotmányosságnak, és törvényes szabadságnak minden ígéretét gyanúval fogadja, mert ezektől a Bach- és Schmerling-féle községi hivatalno­koktól, adóexecutió és beszedésénél más tevé­kenységet úgy se tapasztalt, minden más a magánéletben előforduló sérelmek kérdése az ügyvéd és stempli költséges és hosszadalmas bírói §§ ok terére lett utasítva, pedig az alkot­mányos és törvényes szabadságnak egyik pos­­tulátuma az is volna, hogy a kisebb fontosságú kérdések rövid úton helyben, minden külső és felsőbb bíróság befolyása vagy közbevetése nél­kül intéztetnének el ; másrészről pedig az áta­­lános közhiedelem véghetetlen gyanús szemmel nézi a provisorium alatti elöljáróságoknak a köz­pénzek kezelése körül folytatott eljárását, miután e tekintetben semmi felelősség és számadolásra nem kötelezték, de volt alkalmunk tapasztalni is, hogy az elöljárók alaptalan pénzkiadásait, az adófizető lakosok panaszaira kiküldött vizs­gáló bizottmány nem csak helyeselte és helyben hagyta volt, hanem a bírónak összezavart szá­madásait a megye provisorius hatósága végzé­sileg elfogadta. Másrészről ugyancsak sok panaszuk merül fel a nagykorú árváknak, a­kik is vagyonukhoz nem juthatnak, mert a Bach-rendszer az árva­tömeg kezelését egy central pénztárba tömbölte, a­honnét azután ezek a pénzek a magánosoknál lett elhelyeztetésükből kivétettek, és az adóhi­vatali pénztárakba tétettek által — ami oknál fogva a kiskorú árvák ellátására kiadandó ka­matok is nagyon hiányosan, és a tömeggondno­kok véghetetlen sok fáradságára szolgáltattak ki, mert a kormány pénztárához sok oknál fog­va és sok o§ kar körülirt kellékekkel lehet csak hozzáférni, amely ok­ok folytán az árvakérdés mindennap bonyolódottabb szint mutat, és sok árvapénzrel maholnap csak a hir fog sut­togni De hiába, az élet könyvében az volt megírva, hogy amit Bach elcentralisált,azt Schmerling csak­ugyan nem igyekezett visszacentralisálni, hanem inkább becentralisálni ; ezeknek a szegény ár­váknak panaszait aztán ott Bécsben nem hallja meg senki, azok pedig, kik azon centralisált árvabizottmányoknál rendes fizetésért fungál­­tak, valamelyik állambeamter­b­ü­r­ó­b­a­n mai napság is ott ülnek és talán protocolisálnak is,­­ a községi elöljárók pedig mint olyan kiegé­szítő factorai ennek a személyzetnek, nem is­merik hivatásuknak, hogy az árvák javára va­lami lépést tennének. Nevek­ pedig ezen provisorius elöljárók ellen a közelégületlenséget még az is, hogy ezek az elöl­járók valahányszor az alig másfél órai távol­ságra adópénzt szállítanak, mint fizetéses hiva­talnokai a községnek, mindannyiszor napidíj s előfogat beszámításával terhelik a község köz­pénztárát, az adás-vevési szerződések s vagyon átírásának kieszközlése s megírásáért a ma­guk részére nagyon is önkénytes követelések­kel terhelik a szerződő feleket. Miglen tehát a rendszer oly sok módot nyúj­tott a hivatalnoknak a fizetésének, s így jöve­delmének szaporítására, de véghetetlenül növelte a közös corruptiónak anyagát is; mert minden­ki v­irt­u­s­nak tekinti, ha az állam iránti kötelezettségeiből valamit levonhat és el mellőzhet; mert a falusi kisbiró is jutalomért már kegyelmet osztogat, ha rangjának megfelelő jutalomért a községi terhek viselésében kön­­­nyebbséget, és elmellőzést eszközöl, szóval a kormány rendszerében minden úgy van szer­vezve, hogy a hivatalnoki hadsereg mindég ta­lálhasson módot és eszközt a m­a­g­a jövedelmé­nek és állásának megjobbítására. Példa erre igen sok van. Egy átcsináló biztos is osztogat­hat kegyelmet, ha tíz napszámot kettő három megjelenésével megnyugtat A birodalmi törvény,és kormánylapban hány ezer §-os van összehalmozva, azt hinnők első tekin­tetre, hogy a­hol az élet ennyi korlátokkal van körül­írva, hogy ott már teljes lehetetlen a cor­­ruptionak beszivárognia, pedig épen az ellenke­zőt tapasztaljuk, mert a büntető codex alkalma­zásánál a megvesztegetett bíró az enyhitő kö­rülményeket hamis tanuk alkalmazása által csak úgy refutálhatja, refurálja is, hogy 100 súlyos büntetés közül kettő alig kerül a törvény koszuja alá. E sorok írója ne­m személyek, de tények fel­­említésével akarta ezt a sok poiositással össze­kapcsolt állapotot felmutatni, csak azért, hogy a kormány az epuratio és alkotmányosság vis­­szaállításának szüksége felett minél inkább tisz­tába jöjjön magával- B e z e r é d j Sándor. Képviselő választási mozgalmak. Csepel-Sziget, oct. 10. A ráczkevi követválasztási kerület részéről, egy küldöttség Leeb Károly sziget-uj falusi rom. kath. plébános vezérlete mellett October 9-én tisztelkedett Nyáry Pálnál, mint e kerületnek, már két ízben volt országgyűlési képviselőjénél, s­őt felkérte, hogy a képviselőséget ez alkalom­mal is fogadja el. Nyáry Pál késznek nyilatkozott a képviselő­séget elfogadni, s a küldöttség szónokának ab­beli nyilatkozatára, hogy e kerület azért ragasz­kodik annyira hozzá, mert rendületlen hazafisá­­gáról meg van győződve, kijelenté, hogy a jó ha­­zafiság nem erény,de kötelesség,s hogy az ő politi­kai programm­ja tudva lévén az egész ország előtt, azt hosszasabban fejtegetni ezúttal nem czélja, rövideden csak annyit mond,hogy előtte az alkot­mányos után hozott törvény mindenkor szent­volt, s most is arra kell törekednünk, hogy a terv szent maradjon, s attól eltérnünk nem szabad. A küldöttséget ez őszinte nyilatkozat teljesen kielégítvén, követjelöltét éltetve eltávozott, azon reményt táplálva, hogy Nyáry P. valamint 1861. évben felkiáltás utján lett megválasztva, úgy ez úttal is a szavazásra szükség nem leend, s har­­madizben is osztatlan egyező akarattal felkiál­tás utján leend megválasztva. Hevesmegyéből, (Eger.) oct. 12. A követválasztási mozgalmak megyénkben is megkezdődtek, s élénken terjed minden osztá­lyon, minden rétegen keresztül. A pártok zász­lói lobognak jelöltjeik nevével, kik között nagy meglepetésünkre látunk egészen ismeretleneket a politika terén, s némelyre ráillik a kérdés : vajh ki ő? A­mint a mozgalom rendes mederbe töréséről most már láthatjuk, megyénk képviselőit kö­vetkezőkben lehet szerencsénk felismerhetni: A tiszaabád-szalóki kerületben Borbély Miklós egyhangúlag fog megválasztatni; a f­ü­­g­e­d­i­ben Al­m­á­s­s­y Sándor, hasonlóan egy­hangúlag, mezőtúriban Pétery Károly ellenjelölt nélkül ; a pataiban — miután F­ö­l­d­v­á­r­y János jelenlegi administrator vis­­­szalépett — Kovács László szintén ellenje­lölt nélkül, a szolnoki­ban S­z­á­p­á­r­y Gyula ellenjelölt nélkül, a mátrai­ban gr. Kegle­vics Gyula hasonlólag, s igy ezekből eddig mindazok, kik 1861 ben is képviselők kerület­jeiket lépnek újra elő, s mennek választóik egyhangú bizalmával a nemzet házába. A tiszanánai kerület, melyet 1861 ben Németh Albert képviselt , s hol S­z­a­t­h­m­áry László, akkor is, most is, mint praeten­­dens ismét föllépett, a kettő compromissiója következtében, Dobóczky Ignáczot, fogja elválasztani . A kápolnai kerület, melyet 1861-ben Babics János verpeléthi plébános képviselt, 1848-iki volt képviselőjére Pap Pál­ra veti figyelmét. Eger, mely külön választókerületet képez, háromféle lobogót lát lengeni. Legerősebb a papi párt actiója, mely valami Wa­vr­i­k nevű jogtanárt léptetett föl, de hihetőleg — bár hi­teles értesülésünk szerint (stb. stb. stb)— ered­ménynélküli lesz. Egy itató korcsmában Bozó­­nál, már véres verekedés fordult elő, három ember veszélyesen összeszurkáltatott; ez ügy most a törvényszék előtt van Több ilyen tény­ről is értesültünk már, különösen vesztegetési esetek vannak, melyeket szépen összegyűjtöge­­tünk, s majd annak idejében átadjuk a köz­megvetésnek. (Meg az országgyűlési verificatio­­nak. Szerk.) — A solid tömör párt, s igy mond­hatni a város ismét C­s­i­k­y Sándort volt képvi­selőjét élteti. Elválasztatása is bizonyos. Egy kis töredék Kormai Bélát is élteti, kevés ki­látással. Épen most értesülök a szomszéd m­e­z­ő­k­ö­v­e­s­d­i kerületből, melyet M­o­c­s­á­r­y Lajos képviselt 1861-ben, hogy az egri káptalan oda Ipolyi Arnold kanonokot és régiségbuvárt je­lölte ki Mocsáry ellenébe. Ipolyi ur a múlt va­sárnap látogatta meg Mező-Kövesdet, hol misé­zett s prédikált, s igy mutatta be magát. Mise alatt nevével ellátott zászlót tűztek ki a torony­­ban. Délután a népség közt bor osztatott ki ál­domásképen. A különben is verekedésre kész matyók, a bor által feltüzelve, estefelé már va­lóságos csatát fejtettek ki, melynek áldozata eddig 3 ember, s vagy 20—25 sebesült. — Egerben a „korona“ féle vendéglőben, Ipolyi úr átellenében majd minden este látunk ilyen á­l­d­o­m­á­s­t a Novaj, Szihalom, Ostoros stb. köz­ségek lakói részére.*) r. 1. Bártfa, oct. 8. Utóló tudósításom óta néhány változás állott be megyénkben a választási mozgalmakat ille­tőleg. Szinnyey Felix ugyanis első alispánnak neveztetvén ki, helyette Bujánovics Sándor lépett föl képviselőjelöltül az eperjesi kerület­ben. Bánó Miklós ellenében pedig néhány nap óta gr. S­z­i­r­át­ay Ferencz is emlittetik, mint a ki a girálti kerületben választók bizalmának elnyerése után törekszik. S ha jól vagyunk ér­tesitve, akkor a héthársi kerület egyik követje­löltje , P­é­c­h­y Ferencz a választási kürdtérről lelépett. A mukoviczai kerületben pedig egy most jelentkező uj jelöltről van a szó. T­e­ö­r­e­ö­k Gyula: Negyei és városi állapotok. Somogy, okt. 10. Tegnap volt megtartva a bizottmány­­gyűlés. Már 8 án Somogy értelmisége összegyűlt, és e nap délutánján conferencián lettek megvitat­va mindazon kérdések, melyekről másnap a bi­zottmányi gyűlésben határozni kellene, — így mindenre nézve előre megállapodás történt. Kilenczedikén reggeli 10 órakor mintegy 800 bizottmányi tag gyűlt össze a megye nagy tere­mében, hazafias lelkülettel s higgadt értelem­mel várva a tanácskozmány megu> iltát. Tiz órakor a megtelt terembe belépett volt 61 -ki alkotmányos főispánunk Jankovich László láttára a közönség dörgő s szülni nem akaró éljenekben tört ki. Utána jött kevés perez múlva jelenlegi főis­pán Mérey ő mlga, ki röviden előadta az össze­jövetel czélját, felmutatva Ö Felsége ország­gyűlésre meghívó levelét, kérte a gyűlést hig­gadt tanácskozmányra Utána Paizs Boldizsár emelt szót, hogy ugyan megyénk törvényes jogai nincsenek helyreállítva s a bizottmány nem bír a törvényes kellékekkel, mert nincsen működésben a bizottmányt kiegé­szítő törvényesen választott tisztikara, mindazál­­tal tekintetbe véve a jelenleg kormányon levő ma­gyar államférfiak hazafias irányát, a megye ün­nepélyes óvásának jegyzőkönyvünkbe iktatása után vegyen részt a követválasztásokban, s mi­vel a jelenlegi hivatalnoki kart el nem ismerheti törvényesnek , hogy a központi választmány mégis tökéletes legyen, válas­szon elnököt,Bevá­lassza meg a követválasztási teendőkre az ad hoc működő főügyészt, központi főbírót, és es­yüttjét és a főjegyzőt. Ezen indítvány elfogad­tatván alispánnak Csepán Antal 1861-ki alkot­mányos ir­od alispán, főügyésznek Lajpczig Jó­nás 1861-ki főügyész, központi főbírónak Som­­sich Imre 1861 ki főbíró, esküttjének Varga Márton választatott meg a követválasztás befe­jezte végeztéig; de csak a követválasztásra vonatkozó hatáskörrel, miután nálunk el lett határozva a provisoriumba bele nem lépni. A föjegyzőség viselésére a bizottmányi gyűlés alatt Zichy Antal 1861-ki alkotmányos főjegyző lett felhiva. *) Nem bírjuk Ipolyb­ól föltenni, hogy hasonló ada­tok beleegyezésével történjenek. Szerk. Pajza Boldizsár beszéde után­ Somsich Pál megyénk kitű­nő fia olvasta fel az­ óvást, mely­ben loyális, de törvényeinkhez és alkotmányunk­hoz­ hű ragaszkodásunk van kifejezve; s tilta­kozás az ellen, hogy megyénk mostani eljárásá­ból, miszerint segédkezet igér a kormánynak, s részt vesz a követválasztásokban a­nélkül, hogy törvényes intézményeink helyre volnának állítva, valaha valaki azon következést vonná ki, mi szerint e megye feladta a törvényesség szilárd álláspontját. Ez óvás tetszés-zaj közt igtattatott jegyző­könyvbe. Ezután betöltetve a központi bizottmány hiányzó tagjai száma; főispán­i méltósága a gyűlést bezárta. Végül még egyszer Somsich Pál szót emelt, s a központi bizottmány tagjait Zrínyi Miklós ha­lálának 300 dős ünnepélye megülése végetti ta­nácskozmányra hivta meg. A gyűlés pedig él­tetve a hazát és a királyt, szétoszlott. Nem lehet eléggé nem méltányolnunk me­gyénk bizottmányi gyűlésének higgadt magatar­tását , s törvényes jogainkhozi hű­ ragaszkodását. Még egy eseményről akarok szólni. Nyolczadikán estve Kapos választói követje­­löltjöket Somsich Pált fáklyás zenével tisztel­ték meg. A nagy hazafit a polgárság nevében Roboz István üdvözölte, melyre a választók osztatlan bizalmát biró honfi velesen s röviden válaszolt. Beszéde nem volt programm, mint inkább felemlitése mind azon fontos kérdéseknek, me­lyek megoldása a jövő országgyűlés tevékenysé­gére vár. Elmondotta, hogy alkotmányos önállásunkat öszhangzásba kell hozni a birodalom nagyhatal­mi állásával, megyei életünket az uj iskola ta­naival, érvényesíteni kell az egyéni­séget min­den vallás s születés különbség nélkül, biztosí­tani a dem­ocratiának az őt megillető befolyást, és az elszegényedett, hon anyagi érdekeit fel­emelni. „Mindezek — így szólt a kitűnő szónok — oly kérdések, melyek mikénti megoldását én előre meg nem mondhatom, de reménylem, hogy higgadt tanácskozás, hazafias jóakarat ál­tal szerencsés megoldást nyernek. És én remény­lem, oly méhe leszek, mely a keserűségből mézet tud színi. *) A szónok szavait riadó éljenzés követ­te. A követválasztások mindenütt élénken folynak, bár nem lehet sajnálkozásunkat ki nem fejeznünk, hogy van választó­kerület, hol annyi a követ-jelölt, hogy közülök bajos vál­asztani ; és hogy néhol a nép capacitatiója nem a legdicséretesebb módon folyik. Uraim, az or­szággyűlés egy szentély, hol a nemzet geniusa lakik ; avatatlanok vakmerően ne kisértsék meg e szentélyt m­egfertőztetni. Szabad léleknek, ér­telemnek honfi szívvel kell párosulva lenni a követben. Szegény hazánk kényes szemekkel tekint e honfiaira, s a jövő századok áldása leng a dicsők felett, és átok éri azt, ki könnyelműen játszik e nemzet bizalmával. And­or­ka Gyula: Győr, oct. 10. A megyei bizottmány ma reggel összeült, hogy alkotmányos jogait oly hosszú szünet után ismét élvezze. A bizottmány teljes számú volt, s a hallgatóság sokasága tanusitá, mily érdekkel viseltetik a közönség közéletünk alkotmányos nyilatkozataihoz. A főis­pán megjelent. Csendre inteni nem volt szükséges a közönséget, mert a terem zajtalan rideg volt, mint télben a puszta. Főispán úr tehát elmondá közönyösen hallga­tott megnyitóját, s aztán felolvastatá a hírlapok­ból úgy is eléggé ismert országgyűlésre legfel­sőbb meghívó levelet, úgy az erre vonatkozó helytartótanácsi intézményt Szabó Kálmán 1861-ben választott törvényes alispánunk ekkor fölkelt, s a hely­zet komolyságához illőn jegyzőkönyvileg ki­jelenteni kívánta a bizottmány egyhangú fáj­dalmát, hogy a szentesitett , s az ország, és a nemzet által minden lehető alkalommal visszakövetelt, s igy teljes jogérvénynyel bi­ró 1848-diki törvénynek rendelete az or­szág kormányzatában még mindig mellőztetik, s a megyék ősi kormányzatának visszaállítása is folyvást megtagadtatik. Ehhez képest minden innen utóbbra vonható káros követk­­eztetésnek elhárítása tekintetéből a megértett hazai tör­vény, s az ősi szabadsági igénynek biztosítá­sára ünnepélyes óvását kijelenteni hazafias kötelességének ismeri. Az indítvány egyhangúlag, ellenmondás nélkül elfogadtatott, s jegyzőkönyvbe igtattatni határoz­tatott , s a bizottmány átment volna a választá­si teendőkre, s kiszabott rendeltetését minden rekriminatio nélkül teljesítette volna, ha a fő­ispán az egyetértés közé nem vetette volna ma­gát. A főispán ugyanis kijelentette, hogy ellen­vetése nem lehet vén a végzés ellen, azt mégis hozzáadatni kívánja, hogy : „annál is inkább, mert a főispán székfoglalása alkalmával, nov. 5-kén 1862-ben már kijelentette a tiszti székkel együtt, hogy állását tisztviselőivel együtt csak provisoriusnak tekinti.“-------Erre több szónok határozottan s több ízben kijelen­té, miként azon tisztviselőket, kiket a főispán említ, — a megye soha sem tekintette és te­kinthette törvényes tisztviselőinek, úgy azon említett tisztiszékről s az ottan történtekről sem lehet tudomása a megyének, sőt magát a főis­pánt is csak azóta tekinti törvényes főispánnak, mióta a jelen kormány méltóságában őt megerő­sítette , s így nem teheti a megyei bizottmány óvása mellé a főispán és saját tisztikara a tisz­tiszékben történt nyilatkozatát.­­ A főispán látta, hogy a jelenlevő közel 400 bizottmányi­tag közt egy hang sem pártolja indítványát, de mégis erőltette mindaddig, mig a bizottmány türelmét vesztette, s részint követelő részint visszautasító nyilatkozatokban tört ki csudál­kozása. A főispánt ekkor nagy keserűség szálhatta meg, mert csakis elkeseredettségből történ­hetett, úgy hisszük, mikor indulatosan a kö­vetkező szavakra engedé magát fakadni: „ha ilyen lelkűlét uralkodik a bizott­mányban, akkor semmi jót sem le­het várni.“ A váratlanul jött kifakadás ter­mészetesen viharrá alakítá rögtön a bizottmányt, s ha gr. Viczay Héder békítő szelleme nem im­ponál a gyülekezetnek, oly eredményt idézett volna elé, miért egyedül a főispán úr leendett felelős; mert már is oly hangulatban volt a bi­zottmány, hogy ha a főispán — mint a kor­mány képviselője — egy igazolhatatlan ca­price miatt eleve kijelenti, hogy neki a bizott­mány lelkülete nincsen ínyére, s tőle mi jót sem ?) E beszédet úgy, a­hogy mondva volt, lapunk fen­tebb közli már. Szerk.

Next