A Hon, 1865. november (3. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-21 / 267. szám
267lli sz. Kedd, novemberül. Előfizetési díj : PÓ8' Vitűi dve vagy Budapesten házhoz hordva Egy h.Suap a . . .... 1 frt 75 kr. * hin ipra............................. 5 frt 25 kr. 6 hinipra ...................10 frt 50 kr. Az • lefizetis az ív folytán minden hónapban meg uzdhet 8, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencsisek tere 7-dik szám 1-ső emelet. Sz@rk@sztő lakása : Ország tit 18-dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Kiadóhivatal: Pest, FerenczM^erén, 7. sz. földszint.10. Harmadik évfolyam 1865. Beigtatási dij ; 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr( Bélyegdij minden beigtatásért . . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. igST Az előfizetési dij a lap tulajdonos szerkesztőjéhez küldendő. rí gazdasági-, ipar- kereskedeelmi és közlekedési vónát szerkesztőjének lakása : Szervita-tér, gr. Teleky-ház. E lap szellemi részét illető minden költemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak .1. PEST, NOVEMBER *0. Politikai Szemle. (Ü). Az olasz parlament november 18-án nyittatott meg Victor Emmanuel által, az uj fővárosban Florenczben. A távirda már a múlt szombaton éjjel jelentvén az olasz trónbeszéd tartalmát, fölösleges azt ismételnünk; itt csak érdekesb helyeit emeljük ki, a bécsi öreg „Presse“ felfogása és a reá gyakorolt benyomás után, mi némi illustratiójául szolgál ama beszédnek. „Az"olasz trónbeszéd, amennyire eddigi távirati jelentések után ismerni lehet — írja a „Presse“ — érdekes esemény. A király beszélt „Olaszország autonómiájának helyreállításáról,— mialatt ő a római és velenczei ügynek olasz felfogás szerinti megoldását érti, — szólt a Rómával való viszálynak „az események hatalma“ általi megoldásáról, — szólt a bekövetkezendő uj harczokról, — szól; annak szükségességéről, miként „a nemzeti politika utján nyíltan elő kell haladni,“ — s megígérte, hogy a vállalt nagy művet befejezve kell átadni az utódoknak Mindez — folytatja és végzi a „Presse“ — igen merészen és vállalkozó szelleműen hangzik; — értelme mindazálta egyszerűen az, hogy a nemzeti programúi fentartandó; hogy az actio nem sokára megkezdődnék, nem mondatik, s ennélfogva a beszéd egyelőre csalétek az uj kamarára nézve, melyben tudomány szerint sok a szélső elem. Seregleszállításról nincs szó, hanem van „uj áldozatokról“ s a vallásos testületek megszüntetéséről, mi az egyházi javaknak állami czélokra fordításával egyet jelent. A curia nem kiméltetik, s az egyháznak az államtól való elszakitása kilátásba helyeztetik Vállalkozó szellemre mutatnak a király szavai — de a tettek bevárandók. A zi Iárt pénzügyek állása a legnagyobb tekintetet érdemlezte volna.“ Rómából e hó 14-dikéről kelt levelek jelentik, hogy egy köriratról van szó, melyet Antonelli bibornok a római udvart képviselő nunciusokhoz intézne, Rómának a franczia hadcsapatok által megkezdett kiürítése tárgyában. A „Neue Preuss Zig“ rendesen jól értesülő bécsi levelezője igen érdekes felvilágosítást közöl, az osztrák-porosz szövetség jelen állásáról. „Különböző jelek arra mutatnak ki a levelező — miként a porosz-osztrák szövetséggel , mely látszólag a legutóbbi időben még igen szilárd alapon állott, többé nem vagyunk tisztában. Bizonyos oldalról, mely előtt a Poroszországgal való szövetség mindig végzetes volt, már ismét nagyon remélik, hogy irányadó körökben azon elemek jutandanak túlsúlyra, melyek Ausztriát újólag a Poroszország elleni antagonismus hagyományos útjára, s a nyugati hatalmakhoz közeledésig sodorják. Ez utóbbi tekintetben különösen számítnak Clarendon lordnak, az angol közügyek új vezetőjének befolyására, kinek — alaposan-e vagy alaptalanul? nem vitatjuk — azon czélt tulajdonítják, hogy Angol-, Francziaország és Ausztria hatalmait közelebbi viszonyba akarja hozni egymással. Az ily remények és várakozások mennyire jogosultak — folytatja levelező tovább — nem tudhatjuk, annyit azonban bizonyosan tudhatni, hogy eddig itteni döntő helyen a Poroszországgal való szövetség iránt igen kedvező hangulat uralkodott, s nagy engedményekre volnának hajlandók az utóbbi részére, mihelyt teljesen meggyőződnének a porosz barátság őszinteségéről és biztos voltáról; továbbá azt is tudhatni, miként a reménnyel, valaha ez irányban meggyőződhetni, csaknem egészen felhagytak.“ Egyébiránt Párisból is írják, hogy Ausztria és Francziaország között némi közeledés történt. Mac-Mahon tábornagy e hó 18-kán Bécsbe érkezett. Ezen utazáshoz különféle hozzávetéseket csatolnak. Némelyek azt vélik, hogy miután Francziaország példát adott a lefegyverkezésre, Mac-Mahonnak küldetése volna ezen lefegyverkezésnek figyelmeztető hírnöke lenni Bécsben. Mások azt állítják, hogy a magentai herczeg csak vadászat kedvéért jött Ausztriába. Tudósitások Erdélyből, I. Kolozsvár, nov. 17. A követválasztások legnagyobb részben bevégződtek; a nép mindenütt a legnagyobb komolysággal és higgadt megfontolással viselte magát; semmi kellemetlen összeütközés, vagy jelentékenyebb súrlódás sem történt, mi nyilván bizonyítja, hogy Erdély népei egymás iránt jóindulattal viseltetnek, s ha kívülről jövő agitatiók nem zavarják, valamint ezredév óta, úgy ezután is meg fognak férni egymás mellett. Az ország celebritásai körülbelül már mind beérkeztek, s a még távol levők holnap fognak megérkezni. — Vasárnap 19-ikén az összes követi és királyi hivatalosok személyzete „Veni Sancte“-ra megy a piaczi főegyházba, s ezután fognak következni a bemutatások. Hétfőn azaz 20-ikán lesz a gyűlés tulajdonképeni megnyitása és a királyi leirat felolvasása. Maga Kolozsvár nagyon csendes, zajtalan, — sehol egy lobogó, semmi lármámért a szivek fenekére zárt öröm meg akarja várni a felséges második leiratot, midőn reményeink és vágyaink összesége az unió már szentesítve is lesz. Addig pedig folynak a magános és nyilvános conferentiák — hol az unio-ügynek régi hősei és új bajnokai a közös törekvésben és egyetlen czélban találkoznak. A magyarok, székelyek mind megérkeztek, a románok nagy része is itt van már, a szászokat csak holnap estére várják. (f.) A két legelterjedtebb bécsi lap, a „Presse“ és a „N. fr. Presse“ vetélkedve hirdetik, hogy a kormány az ő általuk közlött czikkek miatt volt kénytelen a „Wiener Abendpost“-ban azon ismert nyilatkozatot közzé tenni. Az „Oesterr. Zig“ gúnyolja ezen reclam-illatú kérkedést, s megengedi, hogy a két nobile par fratrum egyaránt osztozhatik a dicsőségben, s hozzáteszi, ha van is némi különbség az apa, a régi „Presse“ s a fiú, a „N. fr. Presse“ között, elmondhatni rájuk: az alma nem esett messze a fától. — A „Debatte“ czikksorozata a „közvetítő eszmék“ érdekesség tekintetéből nem felel meg a várakozásnak. Legújabb számában hosszadalmasan leírja a közjogi kérdéseket megoldó actio menetét, s azt mondja, hogy ezen megoldás útja egyszerű. A megoldás útja az országok és királyságok történelmi joga, melyet a Schmerling politika octrogálás útján eltörölni akart. A sanctio pragmatikát az országok és királyságok hízták, tehát ha új szerződésre van szükség, ugyanezen factorokhoz kell folyamodni, akik a birodalom újra constituálására hivatva vannak. Ezen faktorok a magyar országgyűlés, és a nyugati tartományi gyűlések, mely utóbbiakat szükség esetében egy helyütt egyesíteni is lehet. (Csak azon észrevételünk van a „Debatte“ megoldási actiójához, hogy előbb be kell bizonyítani, hogy egy újabb alapszerződés valóban szükséggé vált , ez pedig csak úgy történhetik, ha a revisio szükséges voltát mindkét fél elismeri. Szabadságában áll ugyan, a régi pactummal elégedetlen félnek bármikor uj módosítványokat indítványozni, de csak oly föltétel mellett, hogy nem sikerülvén az egyezség, marad a régi megpecsételt jog. Nem pedig, mint ma sokan Bécsben allegálják, hogy vagy tessék „szabad akaratból“ az uj szerződést elfogadni, vagy pedig visszamenni a puhító intézetbe, amit másként ostromállapotnak szoktak nevezni.) -------Az adóhátralékokról A „N. fr. Presse“ előadván, hogy Magyarországban az adóhátralék, a fizetendő adónak huszonhat százalékát teszi, erősíti, hogy ezen hiányt a többi tartományoknak kellett megfizetni.“ A „Debatte“ erre így válaszol: „Soha sem hallottuk, hogy a németszláv tartományokra valami külön adópótlékot vetettek volna ki, azon czímen, hogy Magyarország ennyi és ennyi millióval még tartozásban van az adófizetéssel. És ha nem létezik ily rendszabály, miként igazolhaja a „N. fr. Presse“ azon állítását, hogy a többi tartományok épen annyival többet fizettek, mint amennyi a magyarországi adókból az államkincstárba be nem folyt. Vagy tán csak izgatási eszközül van az felhozva, hogy a lajthán inneni részeket Magyarország el- elcsépelt szójárásokat, a midőn Schmerlenében méginkább elkeserítse ? „Magyarország adóhátraléka 1862-, 1863- és 1864-ben a fizetendő adómennyiségnek 16, 26, 32 százalékát képezi, míg a „N. fr. Presse“ szerint Cseh- és Morvaország csak két percenttel tartozik. Részünkről nem fejtegetjük az okokat, melyek előidézék, hogy Magyarországban az adóhátralék igen tetemes. De váljon sujtotta-e a többi tartományokat oly iszonyú ínséges év, mint az 1863-ki volt. Ember-emlékezete óta nem volt ismeretes lingur maga is csak nevezte a Reichsrath uralkodását, amidőn mindennap leszavaztatván, fel sem vette a valódi hatalmat biztosító középponti orgánumot, s a roppant ellenzéki többség ellenére miniszter maradt, miglen egy szép reggel nagy meglepetésére háta mögött oly tény állott be, mely közvetlen elbocsáttatásával egyértelmű volt. Ma írni dicsérő verset a Reichsratara, a midőn ezen „hatalombiztositó“ intézményt egy tollvonás „sistirozhatta“, s egy hivatalos közlemény kije oly rémitő aszály, melynek következtében?i, hogy a sistirozás egyértelmű a végben csak az alföldön több mint 120 milió megszüntetéssel!lió értéket tevő terméshiány mutatkozott. Ily körülmények között nem irtózik egy újságíró Magyarország ellenében izgatni azon tartományokat, melyek ugyanazon évben a legszebb aratásnak örvendhettek. „Igaz — folytatja a „Debatte“ — hogy Magyarország 1863-ban 6,400,000 forinttal , vagy* 26 perczenttel maradt hátralékban. De ugyanezen évben maga Bécs városa is 830,000 fttal, tehát majdnem 8 százalékkal .restáns maradt. Ez történt a dúsgazdag Bécsben. (Mely tudni illik minden létező jövedelmi forrásnak a tejfelét szedi le.) Bécs a monarchia centruma, a nagyszerű pénzintézetek és gazdag gyárak székhelye, ahol az udvar lakik, ahova a leggazdagabb emberek lakni és mulatni mennek, ahol a középponti hatóságok hivatalai vannak. Ugyanazon évben Galiczia keleti része 955,000 ftal restált, tehát 18 perczenttel, mig a jó aratással megáldott nyugati Galiczia adóhátraléka szintén 10 perczentre rúgott, pedig nagyban küldte be a gabonát Magyarországba. „És Erdély ! melyről annyiszor olvastuk, hogy mindig a leghívebben a birodalommal tart, ahol a szorgalmas szászok laknak, épen 38 perczenttel maradt tartozásban. (Persze bajos volt az ottani népet usque ad peram et saccum exequalni a Reichsrath által megszavazott adókért, a midőn a jámbor román népet épen a Reichsrath-világ földi paradicsomának boldogságával akarták ismeretségbe hozni.) „Ha vizsgáljuk az adóhátralékok okait, sajátszerű eredményekre jutunk. Alsó Austria 12 perczenttel, Krajna 10 perczenttel, Kelet-Galiczia 20 al, Bukovina 24 el, a tengermellék 27-el adós. A magyarországi adóhátralék 1864-ben már 40 perczentre emelkedett, míg végre a folytonos adóexecutiók folytán a korábbi évekről maradt hátralék csak már 8 perczentre esett le, ellenben a gazdag Alsó- Ausztria korábbi 8 perczentes adóhátralékát csak 5-re volt képes leszállítani. (Fájdalom, minket még igen kevéssé vigasztal azon körülmény, hogy Magyarország adóképessége ily arányban is növekedhetett , mert nyílt titok, hogy Magyarország földbirtokossága pár év óta az adót már nem a jövedelemből, hanem magából a tőkéből fizeti.) -------Aki még saját tapasztalásából sem okult. Az „Ost. D. Post“ az, melyet ezen ítélet sújt. Lapjának legutóbbi számában írja: ,,A nyugati tartományokban a febr. alkotmány híveinek sok nehézséggel kell küzdeni a tartományi gyűlésben ; a fő nehézség azonban mégis az, hogy ezen tartományi gyűlések tehetlenek,azaz a zöbbségnek nincs azon erkölcsi tekintélye, hogy a mit határoz, az érvényre is emelkedhessék.) „Mindamellett nem is óhajtjuk, hogy a tartományi gyűlések ereje, a Reichseinheit rovására emelkedjék. ” A hatalmat A „Hon“ nov. 19-ki számában egy czikk jelent meg „Több író“ aláírással a pest-lipótvárosi választásról. E czikk a választási szabadságot alapjában támadja meg s oly elveket törekszik érvényre juttatni, melyek az alkotmányos szabadság alapelveivel,de sőt a lelkiismeret szabadságával is nyílt ellenmondásban állanak. A mi ezen megtámadásnak még kirívóbb szint kölcsönöz, az azon vakmerőn kihívó hang, s egy tekintélyes pártnak meggyőződését s önbecsérzetét sértő modor, melyet a több iró’ e czikkében használni jónak látott. Mielőtt e czikk részleteibe bocsátkoznánk, szükségesnek tartjuk egy rövid visszapillantást vetni a jelen választást megelőző eseményekre. 1861-ben a lipótvárosi választókerület részécsak egy Centralparlament biztosíthatja f föl egyik jelöltet Ráth Károly ügyvéd és váltómagának. Ellenben a Landtagok egy küt jegyző volt kitűzve, s a választók tetemes része lön-külön állva semmit sem tehetnek. És csak akkor, ha ezen gyűlések követei az alkotmányos Reichsrathban egyesültek, akkor nyernek reális erőt és hatalmat. Mert csak a centralparlament képes a birodalom hatalmi állásának a szükséges eszközöket előteremteni; ez biztosíthatja egyedül az egyén szabadságát, ez védi a politikai testületek jogát. A Landtagokban hallhatunk szép beszédeket, olvashatunk feliratokat és kérvényeket. A Landtag mutathatja, hogy örvend, vagy hogy el van kedvetlenedve , a centralparlament azonban a hatalom birtoklásának valódi garanciája, s ezen meggyőződés végre is győzni fog. (Lehetetlen nem mosolyogni a „centralparlament“ ezen attribútumainak hallására. Ma koptatja az „Ost. D. Post“ ezen a tiszti választást á Imándak napján tartott beszédéből. Igen tisztelt választók! Másodszor vagyok oly szerencsés önök között, mint ezen választókerület egyhangúlag megválasztott képviselője megjelenhetni. Úgy hiszem nem tévedek, midőn azt annak tulajdonítom, hogy az első alkalom óta rajtunk keresztülvonult ötödfél súlyos év alatt mi mindnyájan hívek maradtunk azon elvekhez, amelyeket akkor vallottunk volt. Miután a múlt hó végén óhajtva várt alkalmam volt önök előtt elveimről, fölfogásoról nyilatkoznom, nehogy az ismétlés által unalmassá legyek, azokra ezúttal vissza nem térnétek, de óhajtom nyilvánítani most, hogy tehetségemhez képest mindent el fogok követni arra, hogy valamint 1861-ben az országgyűlés végén minden párt egyesült alkotmányos jogaink védelmében, úgy most is mig ezeknek védelméről lesz, szó egyesülten álljunk a közös zászló alatt. Erre hatni nekem elutasíthatatlan kötelességem, mert szentül meg vagyok győződve arról, hogy akik most, mielőtt hazánk alkotmányos szabadsága és törvényes függetlensége biztosítva lenne, külön pártzászlót lobogtatnak, legyen czéljuk bár jó, csak ártanak hazánk szent ügyének. Mindenesetre legyenek önök meggyőződve a felől , hogy részemről az egyetértés eszközlése czéljából, minden nem elvi áldozatokat meghozni mindenkor kész leszek. Ha a lézel kérdésén túl leszünk, akkor lesznek bizonnyal és legyenek is pártok, mert a párt tusa az a szabad közélet levegőjére nézve, ami a villámlás a légkörre, igaz, rombol is néha, de tisztit mindig és az egészséges élhetést biztosítja. Ha majdan ennyire jutottunk, a józan kratia elvei fognak az egyes kérdésekre vezetni, nem azon democratia elvei, mely dűl az egyenlőséget írván zászlójára, aztzös szolgaság, a köz eltörpülés ölében isten üdvözli, de azé, mely szabadságban minden osztály, minden hitfelekezet, minden nemzetiség számára az egyenlőséget, mely azt akarja, hogy a mennyire ez emberileg lehető, mindenek anyagi és szellemi jóllétnek örvendjenek. Hogy minő eredmény lesz az tisztelt választók, amellyel visszatérhetek, azt nem tudom, adja isten, hogy a biztosított szabadság élén élvezhető béke hirdetője lehessek, de ha ez nem lehetne, legyenek meggyőződve arról, hogy az nem akaratomon múlt, legyenek meggyőződve arról, hogy ha a jót győzelemre segítenem nem sikerül is, a részhoz segédkezet nyújtani nem fogok. A lipótvárosi választás Pesten. Válaszul „Több irő“ nak által támogattatott. Később ugyanazon választókerületben képviselőjelöltül hazánk elsőrendű történetírója — a feledhetlen emlékű Szalay László lépett fel, — miről Ráth Károly értesülvén, hazafi kötelességének tartotta visszalépni s a hírneves férfiúnak a választási tért átengedni. Folyó 1865-ik évben, midőn az országgyűlés összehívása közel kilátásba volt helyezve, ugyanazon választók, kik Ráth Károly 61-iki jelöltségét támogatták, őt újólag fölhívták, hogy a lipótvárosi képviselő jelöltséget, mely a nagy történetíró halálával megürült, fogadja el. Ráth Károly e felhívásnak, mely választói részéről irányában ismételve nyilatkozott , engedett, s a jelöltséget elfogadta, minek folytán a párt megalakult. Ezután lépett fel képviselőjelöltül K. Kemény Zsigmond, kiről tudva volt, hogy az ország több választókerületei részéről hozzá intézett meghívást azon okból utasította korábban vissza, mert a Pesti Napló vezetése az országgyűlés alatt egész munkásságát igénybe veszi. A párt, mely Ráth Károly jelöltségét támogatta, egyrészről elismerte ugyan K. Kemény Zs. kitűnő talentumát s a Pesti Napló vezetése körüli érdemeit, s ezt minden lehető alkalommal lovagiasan nyilvánította is; — de más részről Ráth Károlyban is oly kitűnő tehetségeket ismert fel, melyek a törvényhozás terén hasznos szolgálatokat tehetendnek, egyszersmind mint legnagyobb részben a polgári osztályhoz tartozó, a polgári osztályt hitte megtisztelni, s önbecsérzetének eleget tenni az által, ha a törvényhozási terembe önkebeléből polgár követet küldeni, annyival is inkább, miután Ráth K. is a Deák Ferencz hazánkfia által képviselt elveket vallja, s mert oly nézetben volt, hogy mig b. Kemény Zsigmond előtt az ország több választó kerülete nyitva áll, Ráth Károly csakis e választókerületben számolhat a megválasztatás sikerére. Ez okokból Ráth Károly jelöltségét továbbá is fentartandónak határozta- Ezek voltak a választási előzmények. Azon meggyőződésben vagyunk, hogy a Ráth párt ezen eljárásában csupán azon jogával élt, mit a törvény minden polgár s minden választási párt részére biztosít. E kettős kijelölésnek a józan ész s a dolog természete szerint nem lehetett volna más következménye, minthogy azon párt, mely jelöltjét győztesen keresztül vinni akarja, igyekezzék hatalmában álló minden törvényes eszközzel oda hatni, hogy jelöltjének többséget szerezzen. Ez a választási jog s választási szabadság Alphája. És ezt K. Kemény Zsigmond pártja annyival könnyebben, a sikerre annyival több kilátással tehető , mert jelöltjének publicistái hírnevén kívül a napi sajtóban egy igen hatalmas eszközzel rendelkezett, mitől a Ráth párt nagy részben meg volt fosztva. Mi ismerjük a napi sajtó magas hivatását, semmi kifogásunk az ellen, ha okokkal és érvekkel igyekszik a véleményeknek irányt adni, s jobb meggyőződést hozni létre; — de határozottan tiltakoznunk kell oly eljárás ellen, mely a véleményszabadságot akarja elnyomni. A több irót által közzétett czikk a választás küszöbén azon félreismerhetlen czélzattal hatott, hogy a választók nagy részének meggyőződése s szabad véleménynyilvánítása ellen erkölcsi kényszert gyakoroljon, s erőszakos csinyt kövessen el. E czikk mindenekelőtt párhuzamba állítja Ráth Károlyt B. Kemény Zsigmonddal, s mig amazt a polgári érték minimumára szállítja le; — addig B. Keményt fölérhetlen magasságba helyezi s a haza legkitűnőbb emberének s az egész hazában páratlannak kiáltja ki! (Be) E búlványimádásszerü dicsőítés alig hisszük hogy B. Kemény férfiúi szerénységét ne sértené s tetszésével találkoznék. Ez ideig a haza osztatlan közvéleménye, “az első a"legnagyobb magyar“ czimmel egy férfiút tisztelt meg, kit megneveznünk nem szükség; — a ,több iró mint látszik, más véleményben van. A czik további győző okai a következők: „Nincs az a Ráth pártbeli ember, ki vakmerő volna azt állítani, hogy Ráthnak csak megközelítőleg annyi politikai képzettsége volna, mint egy Keménynek.“ „Az ország legintelligensebb választókerültetében — úgy látszik — nem tud egy rész különbséget tenni egy Kemény és egy Ráth között.“ „A magasabb rendű szellemeket, az’ irodalmi nagyságot kevesebbre becsülik egy ügyvéd oklevelénél.“ „Előttük az aranytól, mellyel valaki a halhatatlanság könyvébe jegyzé föl nevét, csak oly vagy kevesebb értékü, mint az a toll, mellyel replicákat írnak.“ „A sajtó és összes irodalom solidarisnak érzi magát Kemény megválasztatásában.“ „Nincs mivelt magyar ember, kinek kötelessége ne volna tudni, mily históriai érdemei vannak Keménynek. Volna e oly Ráth pártbeli ki ne pirulna bevallani e tárgyban való tudatlanságát ? A többiró — továbbá elmondja, hogy a Ráth-párt könnyelműsége által (t. i. hogy Ráth mellett akarnak szavazni) minden politicai fondorlat, minden conspiratio ment céget találna, „hogy a Ráth-párt kétes érzékű erkölcsi kötéllel fogdosott párt.“ „Ráthtól az irodalom lemondást várt, — neki pedig és pártjának nincs joga semmit várni az irodalomtól. „A két választó urna közöl: egyik hazafiaág — mási pajtáskodást fog magában rejteni.“ gat. Ily hangon és modorban beszél a „Több író“ egy tekintélyes pártról, mely az ő saját beismerése szerint a főváros legintelligensebb választókerületének egyikében a választók nagyobb részét hívei közé számlálja a birtokosi, ügyvédi, orvosi, mérnöki, kereskedelmi és iparos hatályból! S azt hisszük, nincs független ember széles e hazában, kinek szabadság- és önbecsérzete ne tiltakoznék a zsarnokság ezen uj módja ellen ! Mi is tehát a nemzet közvéleményére hivatkozunk, s kérdjük: megegyeztethető-e a mivelt emberek közt szokásos illemmel ily kihívó, ily sértő modor ? Ez-e azon aranytoll (! ?), mellyel magukat a halhatatlanság nagy könyvébe hiszik beírhatni ? Kérdjük : megegyeztethető-e az alkotmányos szabadsággal s különösen az alkotmányos szabadság sérthetlen elvével, e botrányos korteskedés, mit az irodalom nevében a magát megnem nevező „Több író“ az ? Kérdjük: ki jogositá fel a ,Több irót, hogy az irodalom nevében beszéljen? Ki jogositá fel, hogy azon választó kerületben, melyben szavazási jogai nem bir, — aracopágul tolja fel ma demonézve egyenlő sziveakarja 2Bm