A Hon, 1865. december (3. évfolyam, 276-288. szám)

1865-12-08 / 282. szám

282-ik sz. Péntek, december 8. Előfizetési díj : Malin K fidve vagy Budapesten h&zhvn hordva Egyiinap. a . . .... 1 frt 75 kr. 8 hnapra....................................6 frt 25 kr. 8 hí o spra . . ..........................10 frt 50 kr. Az i ISfineti’s az év folytán minden hónapban maiezdhető, s ennek bármely napján történik lőj mindenkor a hé első napjától fog számittati, ki innen pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : bszsz.ezred tere 7-dik szám 1-sö emelet. S szerkesztő lakása : Ország út 18-dik szám. 2-dik emelet. Kiadóhivatalt Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP Harmadik évfolyam I Beigtatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 1 kr Bélyegdij minden beiktatásért ... 30 hr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. W Az előfizetési díj a laptulajdono» asiszkés* tőjéhez küldendő. J gazdasági-, ipar* kereskedt‘mint közlekedési roetii szerint ti fűjének lakása . Szerint»tíz, gr. Tel h, ház S lap ««ellem! részét illető minden kital».níny a szerkesztőséghez intézendő. Bénáén tétlen levelek reak ísmét kezektől fogadtatnak el PEST, »BCEStBGl 1. Ismertetése Tisza Kálmán ily czimü röpiratának : Parlamenti felelős kormány és megyei rendszer/) Első fejezetben szerző a parlamenti felelős kormány ismertetéséről szól: „Sem a parlamenti felelős kormány, sem a törvényhatósági rendszer, amint az legalább eddig nálunk a megyékben életben volt, és amint ezentúl nagyobb városainkban is életben kell lennie, nem lévén pusztán közigazgatási szerv, nem lehet ezek tárgyalásánál egyedül a közigazgatást tartanom szemem előtt, de tekintetbe kell vennem az egyéb intézményeket, tekintetbe átalában az alkotmányt, épen ezért, hogy tisztábban kifejthessem fölvett tárgyamról nézetemet, — szükségesnek vélem, hogy elmondjam röviden bár :mit követelek én egy alkotmánytól ? Követelem, hogy az alatta élők szabadságát kétféle irányban biztosítsa : biztosítsa egyfelől a nemzetét mint egészet, szemben a fejedelemmel, és biztosítsa másfelől az egyéneket a nemzettel vagy nemzeti kormánnyal szemben. Az elsőre nézve szükséges, hogy a nemzet a törvényhozásra döntő befolyást gyakoroljon , hogy senki tagjai közül másnak, mint a nemzet által alkotott, és monarchiában a fejedelem által szentesített törvénynek, engedelmeskedni ne tartozzék, hogy a végrehajtásra, a közigazgatásra is annyi befolyást gyakoroljon, hogy a törvények csak azon szellemben és csak olyan férfiak által alkalmaztathassanak, amely szellem a nemzet többségéé, akik a nemzet többségének bizodalmát birják, és hogy ezen férfiak a nemzetnek is felelősséggel tartozzanak. A májukra nézve pedig szükséges,hogy úgy legyen szabályozva az így alakult kormánynak hatásköre, hogy az egyes részek az egyének szabadsága általa meg ne semmisíttethessék, az lévén legalább nézetem szerint a legjobb kormányforma, mely a nemzet testületét és egyéneitől csak annyi és nem több szabadságuk feláldozását követeli, amennyi az állam egységének fentartására és nemesebb czéljainak elérésére okvetetlenül szükséges. Azon feladatnak, hogy a nemzetnek, mint egésznek, szabadsága biztosíttassék, legjobban megfelel az oly alkotmány, mely parlamenti felelős kormánnyal tetőzi be intézményeit, mert ha ugyan ez intézmény teljesen kifejtve van, a népképviselet útján alakult parlament, vagy két ház létezése mellett azon ház, mely a nép által választatott, gyakorolja a törvényhozásban a legnagyobb befolyást, mert az annak kebelében bírt vagy elvesztett többség dönt a kormány élén álló miniszterek hivatalban maradása, vagy hivatalvesztése felett. Törvénnyé nem lehet az, mit a nemzetnek képviselői által nyilvánuló többsége nem akar, és a törvény végrehajtója nem lehet más, mint aki azt a többség szellemében hajtja végre. Vádolják is a parlamentarismust ellenségei egyfelől azzal , hogy a felségi jogokat magához ragadja, hogy törvényhozó és végrehajtó hatalom egyszersmind, és másfelől azzal, hogy az ily hatalmat gyakorló parlament tagjai egy választott, de meghatalmaztatásuk idején korlátlan hatalmú oligarchiát képeznek, mely utasítást senkitől sem vevén, felelős senkinek sem lévén, nyakára ül királynak és nemzetnek egyaránt. De lássuk,mi igaz ezekből? A fejedelm és kormánya — mellőzve a befolyásnak kezében lévő indirect módjait, — két joggal bir, melylyel önmagát és a nemzetet egyaránt megvédheti a képviselőház túlterjeszkedései ellen; az egyik a veto joga, a másik azon jog, melynél fogva a képviselőházat törvény szabta feltételek mellett feloszlathatja. Az első jog nem engedi, hogy törvénnyé legyen az, mit a fejedelem a kormány helytelennek tál,. a másik megfosztja a képviselőket minden hatalmuktól és e nemzet ítélete alá bocsátja működésüket. Nem igaz tehát, hogy a képviselőház bármit is a fejedelemre reáerőszakolhatna, és bár be kell vallanom, hogy a vita joggyakorlata ily intézmények mellett kényes dolog, mert a miniszterek ellenjegyzése szükséges ahhoz is, kik vagy megtagadják azt, és ekkor a fejedelem által elbocsáthatók, vagy teljesítik és ha e tettük helyeslését a képviselőháztól kinyerni nem tudák, annak bizalmatlansági szavazata előtt visszavonulni kénytelenek, ha csak a képviselőházat feloszlatni nem akarják, mely utóbbi eszköz azonban a koronának mindig hatalmában áll, és ez teljesen elég a képviselők ez irányban féken tartására. Hogy végrehajtó hatalom is lenne a képviselőház, az már épen nem áll, mert sem a kormány tagjait ki nem nevezi, sem a közigazgatásba egyenes befolyást nem gyakorol, hatalma annyira terjed, hogy ellenőrizi a kormány eljárását, hogy lehetetlenné teszi az ország közvéleményével ellenkező irányú közigazgatást, de nem azt, mely csak saját többségével — mely netalán a nemzetével meghasonlott, ellenkezik, mert feje felett van mindig a feloszlás veszélye, mely által a nemzet valódi közvéleménye megtudható. Ha meggondoljuk e mellett hogy a képviselőház tagjai nagyrészt választóik között élnek, hogy minden perczben készen kell arra lenniök, hogy mint egyszerű polgárok térjenek azok közzé vissza, bizonnyal nem kell félnünk attól, hogy a nemzeten képviselőségük rövid ideje alatt uralkodniok lehessen. De hiszen legnagyobb részben legalább nem is a nemzet jogait féltik azok, kik a parlamenti felelős kormány ellen a fentebbi érveket felhozzák ; nem tetszik nekik az, hogy egy kifejlett parlamentarismust bíró nemzetnél a véghatározat, törvényhozás és kormányzásra nézve,magánál a nemzetnél van, hogy a fejedelem szárnyai alá rejtődzött kisebbség nem uralkodhatik felette ; de épen ez annak legfénylőbb tulajdona, mert eljött már annak ideje, hogy ne csak az elmélet, de a gyakorlat is ismerje el, hogy nem a népek vannak a kormányokért, de a kormányok a népekért. Részemről, habár egyik veszélyt sem hiszem komolynak, mégis inkább tudnék félni attól, hogy a fejedelemmel, a kormánnyal egyetértő képviselőház a nemzet igazain ejthet csorbát, de e veszély is csak akkor bírhat valószínűséggel, ha a kormánynak hatalmában áll a választásokra döntő befolyást gyakorolni, ha a tőle függő hivatali kinevezések nagy számánál fogva eszköz van adva kezébe a gyengéknek eltántorátására, ha végül a vidékeken minden politikai élet elnémítva, a közszellem elölve van, ha nincs tér, melyen a választókerületek azokat, kikben bizniok lehet, előre megismerhetik. De e hiányok mind nem a parlamenti felelős kormány, hanem a központosítás által állanak elő, és ezek miatt a parlamentarizmust vádolni annyit tesz, mint azt a központosítással zavarni össze, vagy attól elválaszthatlannak gondolni, mi pedig roppant nagy tévedés. Csodálatos, hogy sokáig fennállott e tévhit, holott egy pillantás Angliára és Frankhonra mindenkit meggyőzhetett volna az ellenkezőről, mert hiszen Angliában a régen fennálló, a teljesen kifejlett Parlamentarismus mellett nincsen központosítás, míg Frankhonban a soha gyökeret nem vert Parlamentarismus idejében és annak teljes szünetelésekor egyformán ott látjuk azt. Itt szerző históriai deductióval bizonyítja álláspontja helyességét s így folytatja értekezését: Nem a parlamenti felelős kormány teremté tehát a központosítást, nem is szükséges kelléke ez annak, mert hiszen Angliában a felelős kormány legfejlettebb anélkül , hogy központosítás léteznék; hogy együtt találjuk e kettőt olykor, az nem bizonyít egyebet mint azt , hogy, mint minden hatalom e világon, úgy a parlamentek többsége és a befolyásával alakuló kormány is hajlandó megtartani amaz eszközöket, melyekkel hatalmát terjesztheti, biztosíthatja és ezt okvetlenül meg is teszi ott, hol azokat készen és a nemzet belenyugvása által elfogadva találja. Ha ezek szerint igazságosan és helyesen akarunk eljárni, nem szabad a parlamenti felelős kormányrendszert a vele esetleg egyesült központosítással összekapcsolva ítélni meg. Kifejtem már fentebb a parlamenti felelős kormány amaz előnyét, miszerint a nemzetnek mint egésznek szabadságát minden kormányformák között legtökéletesebben biztosítja, biztosítván a nemzetét az iránt, hogy sem oly törvények, sem oly elvek szerint nem kormányoztathatik, melyeket saját képviselőinek többsége is el nem fogad. Kifejtem, miszerint nem áll az, hogy e rendszer mellett a parlament törvényhozó és végrehajtó hatalom volna egyszersmind, ki azt, hogy a korona jogait meg nem semmisítheti, magához nem ragadhatja, mert ott van a veto és mindenek felett a feloszlatás joga; de ki kell még fejtenem amaz előnyét, miszerint e rendszer mellett a törvényhozó és végrehajtó hatalom egymásra hatása összeműködése a kormányszerűleg biztosítva, rendezve van. És pedig ez igen nagy előny. A franczia forradalom állambölcsei és publicistái bizonnyal ama szomorú tapasztalatok által indíttatva, melyeket a három főhatalom a törvényhozó-, végrehajtó- és bírói hatalom, egy kézben egyesítésének következményeiről tettek, a másik tulságba esve abban hiték az üdvöt feltalálni, hogy ezeket úgy elválasszák egymástól, miszerint még csak érintkezésbe se jöhessenek, egymásra befolyást ne gyakorolhassanak. Ez elvet keresztül is vitték nem az életből fejlesztett, de a tiszta logika szabályai szerint alkotott alkotmányukban, és mi jön az eredmény. A különböző forrásokból eredt, a különböző elvek után induló törvényhozó és végrehajtó hatalom nem lévén semmi alkotmányos út és mód hagyva arra, hogy egymást felvilágosíthassák, hogy nézeteiket összhangzásba hozhassák; nem lévén sem a törvényhozó testületnek joga a vele ellenkező kormányt lelépésre bírni, sem az utóbbinak a törvényhozó testület ellenében v feloszlatás Altai umgarir jogaik kuti fejére, a nemzetre, hivatkozni: az elleni tét köztök mindaddig nőtt, mg végre erőszakos összeütközésnek kelle bekövetkezni, és előállott eredményül épen az, mit oly gondosan kerülni kívántak, e két hatalom egy kézben egyesülése. Az akkor erősebb parlament kezébe ragadta a végrehajtó hatalmat és felforgató az alkotmányt, megsemmisité a bírói hatalom függetlenségét és az egymást felváltó párttöredékek anarchikus zsarnokságát idézte elő. Ez, ami felelős parlamenti kormányrendszer mellett nem történhetik meg. Itt a végrehajtó hatalom vezetői tagjai a parlamentnek, — tér van tehát nyitva a kölcsönös eszmecserére, a vélemények kiegyeztetésére, és ha ez nem sikerül, minden zavar, minden összeütközés nélkül megválik egymástól a két egyetérteni nem tudó hatalom, vagy a kormánynak kell a parlamenti ellentétes többség előtt visszavonulnia, vagy pedig ha a nemzet többségére számíthatni vél, jogában lévén e parlamentet feloszlatni, a nemzetre hivatkozik, mely hivatkozás ha ellene ütne ki, a visszavonulás kötelessége áll ismét elő, de minden esetben elintézteik az összeütközés minden rázkódás, minden felforgatás nélkül. Nehogy más vesse ellenem, felemlítem magam, hogy mindamellett voltak esetek, midőn a parlamenti felelős kormány daczára erőszakos átváltozások következtek be, de annak ezen intézmény tökéletes vagy tökéletlen voltától egészen független okai valának, mégpedig: Oka volt a választó törvény sváikkeblűsége, mely aránylag csak igen keveseket engede a választásban részt venni, úgy hogy ezek többsége a nemzet valódi többsége nem lehetett. Oka volt továbbá a központosítás, mely által oly nagy befolyást gyakorolt a fenálló kormány a választásokra, hogy még a törvényszerű választók valódi többsége is őszintén nem nyilatkozhatott. Mindezek szerint nincs tehát kétségem afelől, hogy minden lehető kormányformák között a parlamenti felelős kormány a legtökéletesebb, mert leginkább biztosítja a nemzetnek mint egésznek szabadságát, mert törvényszerű módokat nyújtván a törvényhozó és végrehajtó hatalom közötti összeütközések elintézésére, az erőszakoskodás, a felforgatás veszélyei ellen is legtöbb biztosítékot nyújt. Természetes ezekből folyólag, hogy parlamenti felelős kormányt óhajtok hazánkban, de tökéletességei mellett látom hibáit, hiányait is. Mint minden egyéb hatalomnak, úgy a parlamenti többségnek és a rátámaszkodó kormánynak is természetszerű hibája, hogy hatalmának mind nagyságát, mind körét terjeszteni és azt örökíteni igyekszik. Mint minden kormányban, úgy ebben is megvan a hajlam az elnyomásra, és itt az egyesek vagy kiváltságos testületek elnyomásánál igazolhatóbbról ugyan, de még súlyosabbról, a többségéről lehet szó, melyet kijátszani, melytől szabadulni sokkal nehezebb. Megvan ezenkívül e kormányrendszernek ama hibája, hogy a parlament, nagy hatalmánál fogva, minden politikai életet abba és a körül összegyűjteni törekszik, s hogy ez a részek politikai életének megsemmisülésére vezethet. Nagyon valószínűtlen ugyan végre, mert fejedelemnél, kormánynál, és a parlament többségénél egyaránt hazafiatlanságot feltételez, és abban érdekegységet is tesz fel; de bizonyos körülmények között talán nem lehetlen, hogy a képviselőház tartamának ideje alatt e három tényező oly intézkedéseket tegyen, melyek az ország valódi többségének nézeteivel, az ország s nemzet érdekeivel ellenkeznek. Ezek ellen óvszert nyújtani kötelessége már egyéb intézményeink és közigazgatási szerkezetünknek. *) Megjelent Ráth Mórnál Pesten, A köteti programnak és az o.gyűlési teendők. in. Brüssel, nov. 25 Teljes néhány mást érdemel gróf Apponyi György urnák választóihoz intézett fontos beszédének azon része, mely törvényes állapotunknak elutasíthatlan feltételéről, az ország integritásáról szól, hiszen ez a koronázásnak és magának a fejedelmi hatalom legitimitásának legelső és legsarkalatosabb alapja, mert a magyar korona symboluma a területi egységnek és elválaszthatlanságnak. Itt tehát nincs sem párt, sem elvbeli nézetkülönbség. Nem lehet a tisztelt hazafinak és a viszonyok bonyodalmainak okait bő tapasztalásainál fogva mélyen nyomozó és felsmerő államférfiúnak azon tanácsát nem osztani, mely szerint ha meg nem engedhető is a puszta tényeknek az alapjog feletti uralma, mégis hibáznánk, ha a különféle tényezők által előidézett bonyodalmakból keletkezett tényleges társországi állapotok iránt nem volnánk annyi figyelemmel, „miszerint a törvényes jogállapotot ismét megkedveltessük azokkal, kik érdeküket más irányban vélték feltalálhatni.“ Vegyük az állapotok gyakorlati oldalát. Ha a társországok a magyar országgyűlésre akár a régi törvények, akár megegyezésükkel, azaz: törvényes követei szavazatainak hozzájárulásával hozott 1848. évi V-ik törvényczikk rendelete értelmében küldik követeiket, vagy ha inkább tetszik, egy közös választmánytól bevárandó és országgyűlésileg jóváhagyandó javaslat valami új aránya és módozata szerint kívánnának a magyar országgyűlésen részt venni, de mint hírlik , csak úgy, hogy a koronázási oklevél szerkezetébe befolyván és aztán a magyar országgyűlés háta megett az 1715-diki törvények, valamint az 1723 ban beczikkelyezett sanctio pragmatika és a hét zázados alkotmányos társországi kapocs ellenére J Béccsel külön alkudozásokba bocsátkoznának ; világos, hogy az ország a politikai hintázásnak ily játékát magával űzni nem engedhetné. Épen az ily lehetőségek elhárítása érdekében czélszerűbbnek látnám a gyakorlati térre lépést. A jogfolytonosságon és törvényeink szentségén a tényleg fenálló sérelmes intézmények által ejtett erőszakos csorba csak a törvényes állapot visszaállításával eltávolítható, így p.l. a bank üggyel, melyet már megemlítettem, a sok törvénytelen adószedő és egyéb pénzkezelő hivatalok akadályai is elhárithatók. A belga nemzeti bank szerkezete szerint — melyet most maga a franczia kormány is tanulmányozása tárgyává tesz — a sok pénzszedő és kezelő hivatal feleslegessé válik,mert maga a bank számos filiaival a kormánynak pénzszedő és kezelő orgánuma, mely az államnak semmibe sem kerül. Már ezen bankügy az önkormányzati gazdálkodásnak egy fontos kérdését megoldja. A pesti csatorna és kikötőnek szép terve az országgyűlést a pénzügy, közmunka és közlekedés valamint a kereskedelem gyakorlati törvényalkotása terére utalja. A munka, a cselekvés a legsikeresebb út az összeütközések mindenféle cselei ellen. Ha a munka nem hoz eredményt, a tette áfdandja meg legjobban az agyarkedés rágalmait. Már a közös ügyekről a czikkeim egyikében előadtam, hogy más értelme van az eloszthatlan és más az elválaszthatlan szónak. Gróf Apponyi György úr észrevette e különbséget, csak hogy az eloszthatlanságot az elválaszthatlanság helyére teszi és viszont, mert a sanctio pragmatika első czikkének 3 dik szakaszában I a magyar szent koronához tartozó országokra nézve ki van mondva az elválaszthatlanság, — mert államjogi és territor rialis egységet képeznek, azaz: el nem választathatnak egymástól mint elválaszt tották most a társországokat Magyarországtól. Ha az inseparabilis úgy állna , mint a gróf ur mondja, a horvátok mondjhatnák, mi Magyarországtól elszakadván í épen oly kevéssé szakadunk (1 az osztrák birodalomtól ha hozzá csatlakozunk, mint Csehország sincs elszakadva azért, hogy Magyarországgal nem áll szorosabb viszonyban. De a 3-dik szakaszban, a magyar korona successiójáról és nem másról lévén szó, értelme az, hogy a magyar koronához tartozó országok attól épen úgy elválaszthatlanok, a mint az elválaszthatlanság ő Felségének többi német és más nem-magyar tartományai és országai számára meg van * olapiiv a. A 4- a. aü«krta.,T,nn AU—aatAn, mit*. a gróf ur az eloszthatlanságról mond,hogy t. i. azon örökösödési rend, mely az osztrák ház többi országaira nézve megakapiztatott, Magyarországra és kapcsolt részeire „aeque indiisibiliter intelligendarum“ is ki van terjesztve. Az „indivisibi* lis” tehát a magyar és lajthántúli országokbani successo viszonyára vonatkozik , egyedül, mit a „coronetur“ szó is megmutat. Tehát Magyarország és kapcsolt társországai közt fenáll az elválaszthatlanság, ezek és az osztrák birodalom, vagyis a lajthántúli tartományok közt az eloszthatlanság. Hogy az elválaszthatlan és eloszthatlan kifejezés ekként a maga helyén van, megmagyarázza a király-választási jognak I. Leopold utódainak kihalta esetében a sanctio pragmaticában Magyarország számára történt biztosítása. Valamely programúiban állt az is, —* hogy ő Felsége V. Ferdinánd király és ő fensége Ferencz Károly főleg trónlemondásai törvényeinkbe igtassanak. Hiszen a lemondási oklevelek már a múlt országgyűlésnek be lettek mutatva, de a közjogi biztosíték nem abban rejlik, hogy a lemondások beczikkelyeztessenek, hisz az épen a jogsérelem canorisatiója lenne, sőt az országgyűlésnek óvással kell az országot a négy fal közti és törvényhozási jóváhagyás nélküli lemondások ismétlése ellen jövőre biztosítani. Miért fogadta el az ország a sanctio pragmatikát , mely neki viszonzásul semmivel sem adott többet annál mint a mivel már birt? Nemde a béke érdekében, melyet a királyválasztások és interregnumok megzavarhatnának ? Törvényeink e részben világosak, ne zavarjuk az évszázadok óta alkotmányunkba irt. közjogi és nemzetfelségi elveket. A nemzet a fejedelemnek iránta tanúsított kegyes bizalmát nemes bizalommal fogja viszonozni, de államjogi önállásának biztosítékait szem elől nem vesztheti. Van oly programúi is, mely a közös ügyek rdérczétől hamis útra csalatván, az Ausztriával való közös ügyekben a nádort közvetítőül óhajtja. Ha mi nádort akarunk közvetítőül adni, ne csodálkozzunk,ha nekünk Reichsrathot vagy Frankfurtot akarnak ülni. Ne bántsuk a nádort, miután úgy is elég szemet szúr azon, mely a nádort a király távollétében a végrehajtó hatalom gyakorlatával felruházza. L—gh. A muldeni ünnep miatt lapunk legközelebbi száma vasárnap, december 10-én fog megjelenni.