A Hon, 1866. április (4. évfolyam, 75-98. szám)

1866-04-08 / 80. szám

A­usztria. (A „Times“ bécsi levelezője a há­ború veszélyéről és katonai kine­vezésekről.) A „Times“ bécsi levelezője írja Bécsből mart. 31-ről : „Habár az osztrák kormány a béke fentartását igen óhajtja, szükség esetére mégis fegyvert kel­lene ragadnia, hogy a herczegségek erőszakos annexióját megakadályozza. A császár és hiva­talos tanácsosai sokáig vonakodtak és ingadoz­tak, de végül mégis elhatározták, hogy inkább a Poroszországgali háború veszélyének teszik ki magukat, mint hogy ez államnak a gasteini szer­ződés megsértését megengedjék. Azon egyéniség, kinek e közleményeket köszönhetem, constatálja továbbá, hogy az osztrák kormány azon véle­ményben van, miszerint befolyását Németország­ban örökre elvesztené, ha most Poroszországnak hódolna. „Csakugyan“, mondotta tovább, „a dol­gok most úgy állanak, hogy Ausztriának vagy háborút kell viselnie saját és Holstein jogainak védelmére, vagy jövőre a vezérszerepet Németor­szágban Poroszországnak átengedni. „Körülbelül 10 nap előtt Hohenzollern herczegnek külön kül­detésben ide kellett volna jönnie, hanem gr. Káro­lyi biztosította a porosz minisztert, hogy csak idővesztegetés lenne Ausztriának pénzt kínálni akarni rész­jogáért a herczegségekben. Mielőtt a herczeg Berlint elhagyta, hogy Düsseldorfb­a menjen, kijelentette, hogy nézete szerint, a há­ború veszélye Ausztria és Poroszország között igen nagy, miután a király erősen el van hatá­rozva, a herczegségeket annectálni, Ausztria pedig a pénzbeli kárpótlás elfogadását megta­gadja.“ Ugyanezen levelező jelenti meg, hogy a hábo­rú esetére Vilmos félig fogja átvenni a tartalék­tüzérség parancsnokságát és Gondrecourt tb. gr. Clam Gallas (az első hadtest parancsnoka) adlatus­ává fogna kineveztetni. A császár máso­dik szárny­segéde, gr. Coudenhoven altbnagy, a négy lovas ezred parancsnokságát fogná átvenni, s Thurn-Taxis­ág és Edelsheim báró Benedek tisznagy alatt fognak alkalmaztatni, egy példát hozhat fel, miszerint hason kö­rülmények között, hasonló eljárás követ­­tetett. Hogy a kormány részéről, Magyaror­szág közjoga a nemzettel ellenkező szel­lemben már gyakran magyaráztatott, azt nem csak hajlandók vagyunk hinni, de tudjuk is. De hogy a nemzet valaha olyas­mit cselekedett volna, mint a­mit tőle a kormány most kiván, erre legalább mi példát Magyarország történetéből nem tu­dunk, pedig bizony voltak Magyarorszá­gon már bőségesen átható, „áthatóbb“ és legáthatóbb rázkódtatások, melyeknek sajnos következményeit elhárítani „közösen“ igen ü­dvösséges lett volna. De már maga azon körülmény, hogy a kormány a történetre hivatkozik, egy okkal több arra, hogy a nemzet eljá­rásában annál óvatosabb legyen, — mert ha a jelen esetben, hol pr­ecedenst teljes­séggel nem lehet találni — a kormány mégis a történetből akar példákat merí­teni : mily teli torokkal és méltán tenné azt egy jövendő ilynemű kormány ak­kor, ha a magyar nemzet jogainak védel­mében csakugyan tényleg elhagyná az egyedül mentő alapot. Jaj volna akkor néked szegény magyar nemzet ! Mindezeket összevéve nézzük, hogyan állunk mostani kormányunk irányában, vagyis hogyan áll a kormány irányunk­ban? A magyar nemzet kormányának tíz hó­nap óta valóságos indemnity bilit adott. Némán tűrte, hogy ezer éves institutiója, a megyei kormány nem restituáltatott ; némán tűrte, hogy dicső alkotmánya — egyetlen egy részecskét kivéve — fel van függesztve. Vakon hitt, nem ez elitélt rendszernek, de a személynek. Soha ily nemű kormány ennyi bizalommal nem ru­házta­tott fel. És a kormány mind­erre miképen fe­lelt? Ő Felsége a fejedelem azt mondja : „ki akarok egyezkedni magyar nemzetemmel. “ Erre előáll a kormány és azt mondja : „Ennek egy igen jó módja van, maradjunk a teljes negátió terén, ne adjunk vissza egyetlen egy szentesített törvényt sem.11. A Fejedelem mondja: „a magyar nem­zet az 1848-ki törvényeket kivánja.“ A kormány felel : „az 1848-iki törvé­nyek világrendű­ő események nyomása alatt k­eletkeztek, rögtönzöttek, a királyi jogokat sértik, és így nem is törvények.“ A Fejedelem mondja : „a nemzet me­gyéket, autonómiát kiván, és felelős par­lamenti kormányt.* A kormány felel : „Ezt a kettőt nem lehet mege­gyeztetni, itt elvi ellentét van, s miután nem lehet megegyeztetni, tehát addig ne adjuk meg se a megyét, se a minisztériumot.“ A fejedelem mondja: „De talán az egyi­ket mégis meg lehetne adni.“ A kormány felel: „Ha megadjuk csak az egyiket is, akkor ezt a mostani jó szer­kezetet kell felbomlásnak indítani, s ezt az állandó ideiglenességet egy talán nem állandó ideiglenességgel felcserélni, ez pe­dig a csillapodni induló kedélyek nyugal­mát újra felzavarná.“ A fejedelem szól: „de én többi tartomá­nyaimnak is alkotmányt adok , s e miatt Magyarországgal a közös ügyek iránt szeretnék tanácskozni. “ A kormány felel : „Igenis, erre megint legjobb mód, ha újra egy egységes keze­lést és egy „G­esammtparlamentet“ te­­­szünk kilátásba, mely a végrehajtó hata­lommal szükségképen mindig egy uton jár, így minden országnak autonómiája biztosítva lévén, a magyar országgyűlés is jó kedvvel fog ezen munkához.“ A fejedelem szól: „a nemzet a jogfoly­tonossághoz ragaszkodik.“ A kormány felel : „A jogfolytonosság nem az, hogy előbb érvényesítsük a szentesített törvényeket, mint a nemzet kívánja, hanem az, hogy a nemzet mond­ja ki, hogy a törvény nem törvény, s mi azután majd elismerhetjük, hogy az tör­vény­­volt.) Erre több példa van a ma­gyar történetben.“ A fejedelem szól: „vallásos értelemben, hitben van az ország alkotmányos tételé­nek legbiztosabb záloga.“ A kormány felel : „Igenis Felséges uram, de ez csak a jövendőre szól,­­ a mintra nem!u A fejedelem szól: „Kívánjuk magunkat megkoronáztatni, mert ezt Magyarország­ban fontos ünnepélynek tartjuk.“ A kormány pedig tanácsol : „Ha a nem­zet azon alapon kiegyezkedik, hogy sem­mi törvényét nem állítjuk helyre, ha a közös ügyeket úgy intézi el, hogy újra egyes kezekben legyen központosítva a monarchiának minden hatalma, ha a jog­folytonosságot oly módon veszi eszköz­lésbe, hogy előbb ő mondjon le minden sarkalatos törvényeiről , akkor a koroná­zás szent ünnepélye véghez mehet. A fejedelem szól: „de mi királyi jogaink legnemesbikét — a kegyelmezést — kí­vánjuk gyakorolni.“ A kormány pedig válaszol: „Magyar­­országban büntetni lehet a hatalomnak, de kegyelmezni csak a koronázott ki­rálynak.* Már most mi hivatkozunk a történetre, és azt mondjuk — Magyarország történe­tében ezen eljárásnak párja nincs ! Bánó József: Külföld. Moldva-Oláhország, Bukarest, mart. 31. (E gy en e 11 e n­s­ég a minisztérium­ban , miért ítéltetett csak L­­­e fa­re­c­h­t­el. — Kuza hagyománya.) A „Presse“ levelezője irja : Ha az általam itt-ott ellesett indiscret fölleplezéseknek hitelt adhatni, akkor nem a legjobb egyetértés uralkodik a bu­­karesti minisztérium kebelében. Azt hallani, hogy a kormányt jelenleg kezelő urak, miután már több ízben kemény szavakkal illették egy­mást, legközelebb kevés híján majdnem hajba­­kaptak. A cultusminiszter, ki nem alaptalanul tette azon megjegyzést, hogy több zajt csinál­nak, mint dolgoznak, vissza akart lépni , hanem Haralambi ezredes e szavakkal menydörög­te le ezen felindulást : „Önök hoztak engem er­re a gályára , vagy velem maradnak mindnyá­jan kitartással, vagy visszamegyek ágyúimhoz és önök ellen fogom azokat fordítani !“ .. Figye­lembe veendő, hogy Haralambi elismert vitéz katona s oly határozott jellemű, a­kitől hitelnélt fenyegetőzésének megvalósítása. Csak az ő eré­lyes, habár nem igen parlamenties — fellépésé­nek sikerült a békét helyreállítani a kormány tagjai között. Hogy Liebrecht a táv­írda- és posta-ügy volt főigazgatója tíz évi fog­ságra s másfél millió piaszternyi kártérítésre ítéltetett, az átalánosan tudvalevő, s közhelyes­lésben részesülő dolog, de a közvélemény a „Romanul“-lal azt kérdi : miért ítélt­etett csak Liebrecht el ; nem érdemesek e a vele együtt­működött, a törvényeket vele tapadott miniszte­rek, hivatalnokok, prefektek stb., hogy most a vádlottak padján is együtt üljenek mellette. Egyedül ő vonandó-e csak kérdésre, az augus­tusi vérengző komédia áldozataiért, s szárazon maradjanak-e az előkelő román családokkal összeköttetésben levő bennszülött románok? Sőt igazság szerint tízszerte kárhozatosabbak a benn­szülöttek mint az idegen jövevény stb. Azonban levelező úgy van meggyőződve, hogy a Románul és közvélemény ezen dicséretes ömlengései da­czára is egyedül Liebrecht, az idegen fog bűnbakként megszenvedni, a kétségkívül kemény büntetésre méltó kormányi s közigazgatási visz­­szaélésekért. Az összes államadósság 44.014,235 db osztrák arany értékére megy. Ezt hagyta Kuza hétesztendei uralkodása után örökségül le emlékül a fejedelemségekre. Bukarest, mart. 31. (A törvényhozó kamara eloszlattatásának okai.) Azon aggodalmon kivül, hogy a kamara per­manensnek nyilváníthatná magát, úgy látszik még egyéb okai is is voltak annak, hogy az ideig­lenes kormány a kamarát feloszlassa. A képvi­selők legnagyobb része Kuza teremtményeiből állott, mely körülménynél fogva attól tett a mos­tani kormány, hogy a képviselő kamara mostani minőségében nem fog beleegyezni Cogalniceanu volt miniszterelnöknek törvényes üldöztetésébe, miután épen neki köszönte létezését , meg azt is beszélték egész bizonyossággal, hogy a kamara a legközelebbi napokban fejedelmet akar válasz­tani a maga kebeléből. Cogolniceanu ellenében igen érthetően nyilatkozott a közingerültség,mely nem is ok nélkül való, mivel a Cogolniceanu által rendezett államcsíny nélkül Kuza kormánya még­is nem igen lett volna annyira megromlott, fes­tett erkölcsű. Tegnap, midőn ezen ember a sena­tes épületéből távozott, az oda gyülekezett nép­tömeg nemcsak szóval, hanem t­ettleg is bántal­mazta őt és este macskazenét kapott lakása előtt. Ugyanazon este az ideiglenes kormány fáklyás menettel tiszteltetek meg, s a város nagy ré­sze kivilágítással demonstrált mellette. A je­len pillanatban tehát még összetartás uralko­dik a különböző pártok közt, de csak ad­dig a pillanatig fog ez tartani, a­midőn mind­egyik párt nyílt sisakkal tűzendi ki a maga zászlóját , ez a pillanat pedig nagyon közelgőmért hisz a democrata párt már megállapító programm­­ját a leghatározottabb nyíltsággal.­­ A hadügy­miniszter jelentése szerint a hadsereg, 40,000 ka­tona és 100 ágyú, áll készen 7 ország védelmé­re s minden idegen beava.tozás visszautasítá­sára.“ Orosz-Lengyelország. (Orosz csapat­­mozgalmak.)A „Schlesische Zeitung“ a kö­vetkező nagy jelentőségű közleményeket vette nyugoti Lengyelországból : „Kolo és Donin vi­dékére Kalisch felé Varsóból kilencz csapat­osztály vonult, s ezeket még több is fogná kö­vetni. Egyáltalán csapatok fognának összevo­natni és úgy elhelyeztetni, hogy minden pilla­natban a porosz határra mehessenek, hol Posen tartomány határának hosszában egy erős csapat­test fogna felállíttatni, mihelyest az Ausztria és Poroszország közötti viszály komolyabb jelleget öltött magára és a Polen tartomány­beli helyőr­ségeknek részben ki kellene vonulni. Nem is titkolják, hogy a fennálló és szemeink előtt mindinkább növekedő hadkészentartás a len­gyel királyságban többé nem csupán a rend fentartására szolgál, hanem annak további je­lentősége is van, a­mint hiszik, Poroszország ér­dekében. E mellett látszik bizonyítani azon kö­rülmény is, hogy a lovak vásárlását, melyet po­rosz kereskedők a Wartha mellett és más vidé­keken egy idő óta nagyobb mérvben űzik, nyu­godtan tűrik és a megvett lovak kivitelét meg­engedik, míg a kivitel Galliczia határain fölfelé, ha nem is egyenesen, de mégis nehézségekbe ütközik. Különben az itt közlött tényekkel ki­fejezett vélemények semmikép sem egyesek né­zetei, hanem általán és különösen katonai kö­rökben elterjedtek.“ Németország. (A porosz álláspont.) A berlini „Prov. Corr.“ táviratilag jelzett czik­­ke, melyből többek között kitűnik, hogy Porosz­­ország harczias készülődéseit nem függesztette fel, a k­övetkezőket tartalmazza : „Vonatkoznak azok (a hadkészületek) először az osztrák és szász határok felé fekvő várak fel­­fegyverzésére, — másodszor a sz­abályszerü bé­ke haderő helyreállítására az uj testőr-ezredek­­nél, s azon hadosztályok gyalog-ezredeinél, me­lyek az Ausztriával és Szászországgal határos or­szágrészekben feküsznek, — harmadszor a tábori tüzér­ezredek megfelelő erősbítésére a szabad­­ságosok legifjabb korosztályainak behívása ál­tal. Ezen kívül kilátásba van helyezve az illető hadszer - csapatok alakítása. E rendszabályok nyilván nagy tartózkodás és mérséklet jeleit vi­selik magukon ; félreismerhetlen dolog, hogy valósággal csak védelemre, és nem netaláni tá­madásra vannak számítva. Mindazáltal azon pil­lanattól fogva, melyben e rendelkezések Porosz­­országban megtétettek, osztrák részről megújult a kísérlet a tényeket megfordítani, és Poroszor­szágot, mely csupán védelemre készül, mint bé­kezavarót feltüntetni. Kormányunk azonban a tett rendelkezések valódi jellegét illetőleg sehol sem engedett kétséget felmerüli. Minél világo­sabb a csupa védelem szándéka, annál nyíltab­ban léphetett kormányunk rendelkezéseivel a nyilvánosság elé is : határozott ellentétben az osztrák készülődések folytonos titokszerűsége és leplezésével, a mi készülődéseink kiterjedését a nyilvános lapok pontosan kifejtették. Csak a dolgok helyzetének téves felfogása folytán tiltott be ily közleményeket egy tartományi hatóság, mely tilalom azonban felsőbb utasítás következtében ismét meg lett szüntetve. E köz­ben a porosz kormány szóban forgó határozatai Ausztria részéről egy nyilatkozatra és kérdésre szolgáltak indokul. E nyilatkozat a közönség között, a­mint látszik, a béke fentartásának re­ményét újra felélesztette. E hatás azonban egy­előre inkább azon véleményen alapszik, hogy ama közlemény által az alkudozások előbb meg­szakított fonala ismét felvétetett, mint az osztrák nyilatkozat tényleges jelentőségén.-----------az osztrák sürgöny tényleges jelentősége azon kö­rülmény folytán nagy mértékben csökken, hogy Ausztria készülődései ennek daczára tovább folytattatnak, a­nélkül, hogy az itteni kormány indíttatva érezné magát, most határozottabb és megnyugtatóbb nyilatkozatokat tenni, s hogy Ausztria jelen nyilatkozatában is a kölcsönös rendszabályok felelősségét, ellentétben a nyílt té­nyekkel, Poroszországra igyekszik hárítani. A­mi pedig a császári kormány Poroszország iránti barátságos érzelmeit illeti, úgy azoknak kirá­lyunk kormánya, köztudomás szerint, magas be­cset tulajdonít,­­ hanem az előzmények után, melyek a jelen helyzetet előidézték, mindenek­előtt várni lehet, hogy amaz érzelmek tény által, tudniillik a közös ügyek valóban szö­vetség-baráti elintézése által őriztessenek meg. Erre nézve, fájdalom, ama nyilatkozatban még semmaikép sem nyújtatik határozott támpont. A porosz kormány tehát e nyilatkozatban, mely a dolgok helyzetét ma­gában véve meg nem változ­tatja, nem is találhatott, mint állíttatik, okot, egy különös küldetésre Bécsbe, sem pedig változta­tásra az eddig tett r­endelkezésekben. Az utóbbi hírekre csupán az adhatott okot, hogy a hadszer­­cs­apatok alakítása katonai-technikai szempontok­ból nem hajtatott végre rögtön, míg az elrendelt készülődések egyéb tekintetben az előírt módon folynak. A porosz kormány bizonyára nem fog elzárkózni Ausztria békés és szövetség­ baráti érzelmeinek komoly jelei elöl , azon rendszabá­lyokban, melyekhez hosszas vonakodás után és súlyos felelősség érzetében az osztrák készülő­dések ellenében nyúlt, előbb nem tehet változá­sokat, míg teljes biztosítékot nem nyert a béke fentartására nézve.“ A mart. 24-iki porosz körlevelet illetőleg mondja a miniszteriális lap többek között : „Magától értetődik, hogy a porosz kormányt az ily (a szövetségi okmány 11-ik szakaszára utaló) feleletek meg nem nyugtathatják, melyek­ben csupán azon pont elkerülése ismerhető fel, melyről a körlevélben szó van. Kormányunk épen azt emelte ki, hogy a szövetség jelen szer­vezete és alkotmányával nem nyújtja azon bizto­sítékokat, melyeket Poroszországnak saját ma­gára és Németországra nézve kívánnia, kell ; mikép említhetik tehát, hogy a porosz kormány a fontos érdekeket, melyekről ez idő szerint szó van, egy szövetségi választott bíróságnak vesse alá .... A feleletek, melyeket a porosz kormány eddig kapott, csak megerősíthetik azon szándék­ban, hogy a német szövetségnek egy a tényleges viszonyoknak megfelelő reformját haladéktalanul szemügyre vegye.“ Cosel-ból azon tudósítás érkezett, hogy ott az utcza-szögletekre kiragasztott hirdetményekkel tudtul adták, miszerint minden lakos lássa el magát hat hónapra élelemmel. A­ki ezt a kitű­zött rövid idő alatt megtenni képes nem lenne, vagy hagyja el a várat, vagy pedig a netalán származó bajokat annak idejében kénytelen lesz eltűrni. Mexikó. (A belga küldöttség meg­támadtatása.) A belga hadügyminisztérium tudósítást kapott azon küldöttségnek orgyilkosul megtámadtatása részleteiről, a­mely Lipót király trónraléptét küldetett jelenteni a mexikói csá­szárnak. A küldöttség tagjai F­o­u­r­y tábornok, Houarth. és Marchai hadnagyok s Al­­cantara és Dorlodot urak voltak. Mexi­kóból Vera­ Cruzba menet a mexikói császár szolgálatában levő Ar1­w­­­e­s belga őrnagy kí­sérte, ki szabadságot kapott Európába visszau­tazhatni. Rio Fico mellett egy útban hirtelen 25 fegyveres ember rohanta meg az utazók kocsi­ját, golyózáporral. Houarst b. fejébe golyó fú­ródván rögtön meghalt, a többiek, néhányan már sebesülten kiugráttak a kocsiból s kivont karddal rohanván megtámadóiknak, megszalasz­tották őket. Miksa császár értesülvén az esetről tüstént Rio Firoba ment, s a sebesülteket Mexi­kóba vitette. Esti posta. Berlin, april 5. (Inkább háborúra, mint békére mutató közlemények.) A „P. Lt.“ levelezője írja : Mosolyogva s váll­­vonogatva szólnak a békebarátok optimism­usá­­ról, akik a külügyminisztériumból merítik érte­süléseiket. A felfüggesztő­­rendeletről mint a barezi helyzetben közbejött episodról beszélnek, melyet Bismark azért idézett elő, hogy pihenő szünidőt nyújtson magas állású személyeknek. A béke­elemek befolyása meg van törve az udvar­nál. Koburg­hy diplomatiai összeesküvése, ki az uralkodó család néhány tagjával s a régi szabad­elvű udvaron ezek maradványával Bismarck meg­buktatására egyesült, nyomorúságosan megbu­kott. Bismarck erősebben áll a király kegyében mint bármikor. A börzs foglalkozik ugyan Bis­marck elbocsáttatásával, a lábbaját csak palástolá­­si oknak híresztelik ; azonban bizonyos, hogy a miniszter szokott bajában betegeskedik s a ki­rály nemcsak hogy több ízben meglátogatta, hanem hivatalos szállásán tartotta a miniszterta­nácsot. A félhivatalosok keményen megtámad­ják az osztrák békejegyzéket, kivált a „Berliner Revue“ mely Bismarcknak bevallott közlönye, ezt mondja : Ritkaság a háborúk történelmében, — mert hiszen tényleg már háborús lábon állunk Ausz­triával, — az oly nyilatkozás, mint Ausztria mart. 31-ki sürgönye , amelyben koszos szenve­délyességgel , fogcsikorgató érzékenykedéssel adatnak elő egy nagyhatalom békés szándékai, anélkül, hogy a viszálkodás okai legkevésbbé érintetnének. A bécsi jegyzéket diplomatiai ma­­neuvrenek kénytelenítetünk tekinteni, mely által a háború kifejlődésében intermezzo s a védelmi előkészületek idejének meghosszabbítása idéztet­hetett ugyan elő, de amelyben nincs mihez fo­gódzni tartós kiegyenlítés tekintetében. Páris, ápr. 4. (Rendkívüli minszter­­tanács a csátár elnöklete alatt; Szászország porosz részrőli meg­szállásának l­e­h­e­t­ő­s­é­g­e ; Bi­sm­ar­c­k tervei.) A „Kölnische Zeitungénak ír­ják : Tegnap reggel a császár elnöklete alatt rendkívüli minisztertanács tartatott, melynek napirendjét egészen a német ügyek töltötték ki. A­mint hallom, ennek következése lenne Francziaország semlegességi politikájának még erősebb kifejezése. Eddig a Tuileriák ebbeli biz­tosításai Európában nem igen találtak nagy bizalomra, ezért tehát új eszközökről fognak gondoskodni, hogy a többi hatalmakat és a köz­véleményt azon meggyőződésre bírják, hogy Francziaország komolyan akarja a békét és a háborúnak csupán a német nagyhatalmak közti megszorítását teszi programmjává. E megszorí­tásban látják, tekintettel Németország hangula­tára, a legbiztosabb eszközt, hogy a háború­nak hamar vége vettessék. A Károlyi-féle sürgönynyel a két német nagy­hatalom közti viszály ugyan a diplomatiai hosszú útra van terelve, azonban a békében itt még oly kevéssé hisznek, hogy ma ismét komolyan be­széltek azon lehetőségről, hogy Poroszország a határok és Berlin fedezése végett, az osztrákok előnyomulása esetére Szászországot, mint véde­lemre inkább alkalmas területet, rögtön meg fog­ja szállani, hogy a betörést Csehországból meg­­nehezítse. A­mint itt tudni akarják, Bismarck gróf erősen el lenne határozva, a herczegségek annexiója mellett a német szövetségi alkotmány reformját sürgetni, még akkor is, ha, mint az „Opinion Nationale“ is tegnap jelezte, az utóbbit a német fejedelmek akarata ellenére kellene kivinni. Vál­jon a coburgi herczeg, ki két nap előtt incognito Párisban volt, valami közelebbit tudott-e meg erről, nem tudni. Csak annyit hallani, hogy érte­kezése volt a császárral. — Az összeköttetések Róma és Oroszország között most egészen meg vannak szakítva. Sőt az orosz követség palotá­járól Rómában a czimert, Sz.-Pétervárról érke­zett parancsra, levették. Fi­o­r­en­cz, april 1. (A milánói minisz­ter­tanács.) A „Köln. Zig“-nak írják: La­­marmora és Chiavone is elutaztak Turinba, hol ma a király elnöklete alatt fontos miniszterta­nács fog tartatni, ami már abból is következtet­hető, hogy a tanácskozást nem tartották elha­­laszthatónak a király visszaérkezéséig, mely né­hány nap múlva bekövetkezendő. Tárgya e ta­nácskozásnak az: váljon a német összeütközés esetében Poroszország részére álljon-e Olaszor­szág, avagy Francziaország tanácsát követve, maradjon figyelő állásban. Poroszország végszán­dékainak bizonytalansága mellett alig fogja ma­gát Olaszország a készülődési költségek veszé­lyének kitenni, annyival inkább, mivel Ausztria egyre jobban jobban próbálgatja a jobb viszony­ba lépést Olaszországgal. Bizonyos körökben nem akarják ezen törekvések jó eredményét két­ségbe vonni, s ide magyarázzák azt is, hogy Visconti Venosta Konstantinápolyba Bécsen és Pesten át, s nem az egyenes tengeri vonalon uta­zik. Arese gr., ki szintén Konstantinápolyba té­tetett át, Bécsben fog főnökével összejönni. Mind a két diplomata lombardiai lévén, még in­kább feltűnik a választott útvonal. Azonban bi­zonyossággal állíthatni, hogy az osztrák barát­­kozási törekvések irányában az olasz kormány eddig felé semlegesen viseli magát, visszalépéséről nyomtalanul szétrebbentek.“ — Jövő szerdán az itteni nemzeti egylet tagjai nagy gyűlést fogna­k tartani a háború kérdése miatt.— Ma ismét elítéltek egy könyvkereskedőt egy havi fogságr­a Napóleon megsértése miatt. Berlin, apr. 6. Félhivatalosan terjesztik, hogy a király az orosz császár közvetítése aján­latát elfogadta volna. Hannover, apr. 6. A ma megjelent tör­vénygyűjtemény egy királyi pátenst is tartalmaz, mely a vámegylet s az olasz királyság közt kö­tött kereskedelmi szerződést közhírré teszi. Hamburg, apr. 6. A „ Börsenhalle “ bécsi levelezője írja: Ausztria visszatérése után a szö­vetségi álláspontra a német normális állapot csak a porosz politika gyökeres fordulata által állítható helyre ; az utóbbi eshetőség azonban kevésbé valószínű, mint Poroszország kilépése a szövetségből. Mecklenburg a porosz állás­pontra határozta el magát. Schleswig, apr. 5 Manteuffel tábor­nok Kielbe utazott. Flensburg, apr. 6. Az­ itteni „Nordd. Ztg.“ értesül, hogy a szász ló­kereskedők itt sok lovat vettek a szász kormány számára. K­oppenhága, apr. 6. A­rigstad landsthin­g­ - jében Pr­o­u­g felszólította a tengerészeti minisz­tert, hogy az osztrák-porosz háború lehetősége miatt a dán pánczéloshajókat szereltesse fel s Koppenhága körül pontosítássá össze. Lehmann pártolja az indítványt, A­n­d­r­a é­s mások időszerűtlennek találták azt. A­r­i­g­s­t­a­d folkethingje elé a hadügyminisz­ter a hadügyi budgetre vonatkozó módosításokat terjesztett, s többi közt hitelt kér é­v rendkívüli kiadásokra, melyek előre nem láthatók, de szük­ségesek lehetnek. Mint hírlik, a rigsdagot a kormány e hó 23-ára fogja összehívni s az alaptörvény másod­szori tárgyalását terjesztendi eléje. Brüssel, ápr. 6. Az „Indépendance“ párisi tudósításai jelentik : Napoleon kijelentette Gortz előtt változhatlan szándékát, semlegesnek ma­radni ; a háború nagy szerencsétlenség lenne. — A dunafejedelemségi conferencia elnapolása a teg­nape­lőtti ülés után a minden felől tanúsított vé­leménykülönbség miatt következett be. — Ber­linből jelentik az „Indépendance“-nek . A po­­rosz király az orosz császár felajánlott közvetí­tését elfogadta. Sándor császár egy hadsegédét Bécsbe várják. P­á r i­s, apr. 6. Az összes consuloknak Buka­­restben notificáltatott, hogy egy idegen herczeg is, ha a román trónra lép, a porta vazalljának tekintendő. P­á­r­i­s, apr. 6. A Dunafejedelemségi confe­rencia elnapolása csupán az utóbbi ülésben a conferentiális hatalmak között felmerült nagy véleménykülönbség miatt következett be. Orosz­ország magatartását, habár külsőleg a portáéval egybehangzik, minden oldalról bizalmatlansággal tekintik. Határozott hírként hallani, hogy a frun­­ézia ügynök a Ducafejedelemségekben, m­r. Tit­­los, mint igen erősen comprimittált a bukott bu­­karesti korm...nynyal, visszahivatott, s utóda már ki is lenne nevezve. Bombay, mart. 13. A Bhutánian­ békeszer­ződés megerősítése megérkezett. A persa öböl­nél a helyzet nyugtalanító. Tibetban a béke helyreállott. Az oroszoknak Kokánbani elhala­dása megerősíttetik ; a bokharai emir segély nél­kül áll. A mascatei britt residens, az ott letele­pült keresztény családokkal elhagyó Mascatét, mivel a szultán meggyilkoltatása után az élet s tulajdon biztonsága fenyegetve van, s a „Bero­­nice“ hajóra ült. Newyork, mart. 24. Az elnök a Mexicót illetőleg óhajtott információt a képviselőház elé terjesztette ; ez okmányok tartalmazzák Romero­­nak egy Sewardhoz intézett iratát mart. 9-ről, mely közli, hogy megbízható párisi forrás nyo­mán, Napoleon Miksa császárt felad­ni és mexikói köztársaságot, Bazai­ne mint ideiglenes elnökkel, ismét helyreállítani szándékozik. Táviratok. Bukarest, ápr. 6. A legújabban egybehi­vatott nemzetőrség felfegyverzése megkezdődött. A hadügyminiszter továbbá is fegyverbe hívja a román ifjúságot. Tegnapelőtt a legénység a ka­szárnyákban consignálva tartatott. Cretzulescu ex-miniszter Ausztriába menekült. Az eddigi franczia consul visszahivatott, s utóda már ki is van nevezve. Lemberg, apr. 6. Az országgyűlési kül­döttség, mely egy gallicziai udv. cancellária fel­állítása miatt fog Ő Felségéhez küldetni, hala­déktalanul elutazik, miután tegnap a kihallgatási engedély megérkezett. Berlin, april 6. A helyz­et változatlan. Egy lókiviteli tilalom fogna kibocsáttatni. A :­­­ hadihajók a középten­gérről visszahivattak. A „Kreuzzeitung“ hj­t .• ' légképek Bismarck u­j vd­au&gost- Pest, april 7. — (Császár Ő Fels­ége)f.é.mart. 11-én kelt legfelsőbb elhatározásával hontmegyebeli felső tótbakai ágost. hitv. evang. egyház­község részére, az ottani egyházi épületek hely­reállítása következtében keletkezett adósság részbeni törlesztésére, a protestáns egyházi és iskolai czélok előmozdítására rendelt évi áta­lányból 500 főnyi segélyt legkegyelmesebben engedélyezni méltóztatott.­­ A „P. C.“ híre szerint csakugyan Hay­na­­­d Lajos volt erdélyi püspök lenne a kalocsai érseki szék jelöltje. — (Képviselő-választások a Ki­rályhágón túl.) Medgyesszék részéről meg választattak: dr. Binder Lajos közügyészé. Fehdenfeld Frigyes városi tanácsos. — A „P. N. “ban olvassuk: Nehány itten pénzintézetnél megpendíttetett, miszerint a pesti takarékpénztár példájára a csallóközi, balaton melléki és mezőségvidéki ínségesek javára j■­leatékonyabb összeget adjanak össze. A szép eszme nem jutott azonban ér­vényre, mivel két bécsi intézet itteni fiókjai ellene voltak. Meglehet, hogy ha az országgyűlés oly határozatot hozna, hogy a magyar sót a magyar közönségnek a vál­lalkozó szellemű (!) Creditanstalt még drágáb­ban adhassa, talán megsózná az ínségesek fe­kete levesét, de így --- nem tehet semmit ! — (Arany János koszorús költőn­ke­t), mint a „P. N.“ irja, pesti hölgy tisztelői kellemes meglepetésben részesiték. Ugyanis Nagy Szombaton, midőn Arany hazulról elment, egy igen szép íróasztalt és egy levéltartót, me­lyet gyöngéd kezek készítenek, alkalmaztak dolgozó szobájába. Ezen meglepetést 25—30 pesti hölgy eszközlő, mi által Toldy költőjének bizonyára nagy örömet szereztek. Szivünkből örülünk annak, hogy hölgyeink irodalmunk iránt annyi érdekelt­séggel viseltetnek. — A gazdaközönséggel tudatjuk, Uva­j * úr elleni biztosítás az első magyar ák 1/ 1.o . társulatnál már megkezdetett, s több faj ill..r biz­tosító is reperevetését. — (K­é­r e­­­e­m.) Mint a sajtó alatt levő „Ma­gyar politikai szónoklat“ kézikönyvének szer­kesztője, ezennel felkérem mindazokat, kik b. Wesselényi Miklóstól írásban vagy nyom­tatásban beszédeket birnak, szíveskedjenek azo­kat használat végett rövid időre átengedni. Kik hajlandók e kérelem teljesitésére, legyenek szí­vesek arról minél előbb tudósítani. Pest, april 6. 1866. Toldy István. (Lakása : Dorottya-utcza, 13. sz. I. em.) — Megjelent és beküldetett hozzánk : Clay­ton, Shuttleworth et Comp. gazdasági gépeinek ábrákkal nyomatott magyarázó könyve és ár­jegyzéke. Gyönyörű kiállítása, mely akármely

Next