A Hon, 1866. április (4. évfolyam, 75-98. szám)
1866-04-08 / 80. szám
Ausztria. (A „Times“ bécsi levelezője a háború veszélyéről és katonai kinevezésekről.) A „Times“ bécsi levelezője írja Bécsből mart. 31-ről : „Habár az osztrák kormány a béke fentartását igen óhajtja, szükség esetére mégis fegyvert kellene ragadnia, hogy a herczegségek erőszakos annexióját megakadályozza. A császár és hivatalos tanácsosai sokáig vonakodtak és ingadoztak, de végül mégis elhatározták, hogy inkább a Poroszországgali háború veszélyének teszik ki magukat, mint hogy ez államnak a gasteini szerződés megsértését megengedjék. Azon egyéniség, kinek e közleményeket köszönhetem, constatálja továbbá, hogy az osztrák kormány azon véleményben van, miszerint befolyását Németországban örökre elvesztené, ha most Poroszországnak hódolna. „Csakugyan“, mondotta tovább, „a dolgok most úgy állanak, hogy Ausztriának vagy háborút kell viselnie saját és Holstein jogainak védelmére, vagy jövőre a vezérszerepet Németországban Poroszországnak átengedni. „Körülbelül 10 nap előtt Hohenzollern herczegnek külön küldetésben ide kellett volna jönnie, hanem gr. Károlyi biztosította a porosz minisztert, hogy csak idővesztegetés lenne Ausztriának pénzt kínálni akarni részjogáért a herczegségekben. Mielőtt a herczeg Berlint elhagyta, hogy Düsseldorfba menjen, kijelentette, hogy nézete szerint, a háború veszélye Ausztria és Poroszország között igen nagy, miután a király erősen el van határozva, a herczegségeket annectálni, Ausztria pedig a pénzbeli kárpótlás elfogadását megtagadja.“ Ugyanezen levelező jelenti meg, hogy a háború esetére Vilmos félig fogja átvenni a tartaléktüzérség parancsnokságát és Gondrecourt tb. gr. Clam Gallas (az első hadtest parancsnoka) adlatusává fogna kineveztetni. A császár második szárnysegéde, gr. Coudenhoven altbnagy, a négy lovas ezred parancsnokságát fogná átvenni, s Thurn-Taxiság és Edelsheim báró Benedek tisznagy alatt fognak alkalmaztatni, egy példát hozhat fel, miszerint hason körülmények között, hasonló eljárás követtetett. Hogy a kormány részéről, Magyarország közjoga a nemzettel ellenkező szellemben már gyakran magyaráztatott, azt nem csak hajlandók vagyunk hinni, de tudjuk is. De hogy a nemzet valaha olyasmit cselekedett volna, mint amit tőle a kormány most kiván, erre legalább mi példát Magyarország történetéből nem tudunk, pedig bizony voltak Magyarországon már bőségesen átható, „áthatóbb“ és legáthatóbb rázkódtatások, melyeknek sajnos következményeit elhárítani „közösen“ igen üdvösséges lett volna. De már maga azon körülmény, hogy a kormány a történetre hivatkozik, egy okkal több arra, hogy a nemzet eljárásában annál óvatosabb legyen, — mert ha a jelen esetben, hol precedenst teljességgel nem lehet találni — a kormány mégis a történetből akar példákat meríteni : mily teli torokkal és méltán tenné azt egy jövendő ilynemű kormány akkor, ha a magyar nemzet jogainak védelmében csakugyan tényleg elhagyná az egyedül mentő alapot. Jaj volna akkor néked szegény magyar nemzet ! Mindezeket összevéve nézzük, hogyan állunk mostani kormányunk irányában, vagyis hogyan áll a kormány irányunkban? A magyar nemzet kormányának tíz hónap óta valóságos indemnity bilit adott. Némán tűrte, hogy ezer éves institutiója, a megyei kormány nem restituáltatott ; némán tűrte, hogy dicső alkotmánya — egyetlen egy részecskét kivéve — fel van függesztve. Vakon hitt, nem ez elitélt rendszernek, de a személynek. Soha ily nemű kormány ennyi bizalommal nem ruháztatott fel. És a kormány minderre miképen felelt? Ő Felsége a fejedelem azt mondja : „ki akarok egyezkedni magyar nemzetemmel. “ Erre előáll a kormány és azt mondja : „Ennek egy igen jó módja van, maradjunk a teljes negátió terén, ne adjunk vissza egyetlen egy szentesített törvényt sem.11. A Fejedelem mondja: „a magyar nemzet az 1848-ki törvényeket kivánja.“ A kormány felel : „az 1848-iki törvények világrendűő események nyomása alatt keletkeztek, rögtönzöttek, a királyi jogokat sértik, és így nem is törvények.“ A Fejedelem mondja : „a nemzet megyéket, autonómiát kiván, és felelős parlamenti kormányt.* A kormány felel : „Ezt a kettőt nem lehet megegyeztetni, itt elvi ellentét van, s miután nem lehet megegyeztetni, tehát addig ne adjuk meg se a megyét, se a minisztériumot.“ A fejedelem mondja: „De talán az egyiket mégis meg lehetne adni.“ A kormány felel: „Ha megadjuk csak az egyiket is, akkor ezt a mostani jó szerkezetet kell felbomlásnak indítani, s ezt az állandó ideiglenességet egy talán nem állandó ideiglenességgel felcserélni, ez pedig a csillapodni induló kedélyek nyugalmát újra felzavarná.“ A fejedelem szól: „de én többi tartományaimnak is alkotmányt adok , s e miatt Magyarországgal a közös ügyek iránt szeretnék tanácskozni. “ A kormány felel : „Igenis, erre megint legjobb mód, ha újra egy egységes kezelést és egy „Gesammtparlamentet“ teszünk kilátásba, mely a végrehajtó hatalommal szükségképen mindig egy uton jár, így minden országnak autonómiája biztosítva lévén, a magyar országgyűlés is jó kedvvel fog ezen munkához.“ A fejedelem szól: „a nemzet a jogfolytonossághoz ragaszkodik.“ A kormány felel : „A jogfolytonosság nem az, hogy előbb érvényesítsük a szentesített törvényeket, mint a nemzet kívánja, hanem az, hogy a nemzet mondja ki, hogy a törvény nem törvény, s mi azután majd elismerhetjük, hogy az törvényvolt.) Erre több példa van a magyar történetben.“ A fejedelem szól: „vallásos értelemben, hitben van az ország alkotmányos tételének legbiztosabb záloga.“ A kormány felel : „Igenis Felséges uram, de ez csak a jövendőre szól, a mintra nem!u A fejedelem szól: „Kívánjuk magunkat megkoronáztatni, mert ezt Magyarországban fontos ünnepélynek tartjuk.“ A kormány pedig tanácsol : „Ha a nemzet azon alapon kiegyezkedik, hogy semmi törvényét nem állítjuk helyre, ha a közös ügyeket úgy intézi el, hogy újra egyes kezekben legyen központosítva a monarchiának minden hatalma, ha a jogfolytonosságot oly módon veszi eszközlésbe, hogy előbb ő mondjon le minden sarkalatos törvényeiről , akkor a koronázás szent ünnepélye véghez mehet. A fejedelem szól: „de mi királyi jogaink legnemesbikét — a kegyelmezést — kívánjuk gyakorolni.“ A kormány pedig válaszol: „Magyarországban büntetni lehet a hatalomnak, de kegyelmezni csak a koronázott királynak.* Már most mi hivatkozunk a történetre, és azt mondjuk — Magyarország történetében ezen eljárásnak párja nincs ! Bánó József: Külföld. Moldva-Oláhország, Bukarest, mart. 31. (E gy en e 11 e nség a minisztériumban , miért ítéltetett csak Le farechtel. — Kuza hagyománya.) A „Presse“ levelezője irja : Ha az általam itt-ott ellesett indiscret fölleplezéseknek hitelt adhatni, akkor nem a legjobb egyetértés uralkodik a bukaresti minisztérium kebelében. Azt hallani, hogy a kormányt jelenleg kezelő urak, miután már több ízben kemény szavakkal illették egymást, legközelebb kevés híján majdnem hajbakaptak. A cultusminiszter, ki nem alaptalanul tette azon megjegyzést, hogy több zajt csinálnak, mint dolgoznak, vissza akart lépni , hanem Haralambi ezredes e szavakkal menydörögte le ezen felindulást : „Önök hoztak engem erre a gályára , vagy velem maradnak mindnyájan kitartással, vagy visszamegyek ágyúimhoz és önök ellen fogom azokat fordítani !“ .. Figyelembe veendő, hogy Haralambi elismert vitéz katona s oly határozott jellemű, akitől hitelnélt fenyegetőzésének megvalósítása. Csak az ő erélyes, habár nem igen parlamenties — fellépésének sikerült a békét helyreállítani a kormány tagjai között. Hogy Liebrecht a távírda- és posta-ügy volt főigazgatója tíz évi fogságra s másfél millió piaszternyi kártérítésre ítéltetett, az átalánosan tudvalevő, s közhelyeslésben részesülő dolog, de a közvélemény a „Romanul“-lal azt kérdi : miért ítéltetett csak Liebrecht el ; nem érdemesek e a vele együttműködött, a törvényeket vele tapadott miniszterek, hivatalnokok, prefektek stb., hogy most a vádlottak padján is együtt üljenek mellette. Egyedül ő vonandó-e csak kérdésre, az augustusi vérengző komédia áldozataiért, s szárazon maradjanak-e az előkelő román családokkal összeköttetésben levő bennszülött románok? Sőt igazság szerint tízszerte kárhozatosabbak a bennszülöttek mint az idegen jövevény stb. Azonban levelező úgy van meggyőződve, hogy a Románul és közvélemény ezen dicséretes ömlengései daczára is egyedül Liebrecht, az idegen fog bűnbakként megszenvedni, a kétségkívül kemény büntetésre méltó kormányi s közigazgatási viszszaélésekért. Az összes államadósság 44.014,235 db osztrák arany értékére megy. Ezt hagyta Kuza hétesztendei uralkodása után örökségül le emlékül a fejedelemségekre. Bukarest, mart. 31. (A törvényhozó kamara eloszlattatásának okai.) Azon aggodalmon kivül, hogy a kamara permanensnek nyilváníthatná magát, úgy látszik még egyéb okai is is voltak annak, hogy az ideiglenes kormány a kamarát feloszlassa. A képviselők legnagyobb része Kuza teremtményeiből állott, mely körülménynél fogva attól tett a mostani kormány, hogy a képviselő kamara mostani minőségében nem fog beleegyezni Cogalniceanu volt miniszterelnöknek törvényes üldöztetésébe, miután épen neki köszönte létezését , meg azt is beszélték egész bizonyossággal, hogy a kamara a legközelebbi napokban fejedelmet akar választani a maga kebeléből. Cogolniceanu ellenében igen érthetően nyilatkozott a közingerültség,mely nem is ok nélkül való, mivel a Cogolniceanu által rendezett államcsíny nélkül Kuza kormánya mégis nem igen lett volna annyira megromlott, festett erkölcsű. Tegnap, midőn ezen ember a senates épületéből távozott, az oda gyülekezett néptömeg nemcsak szóval, hanem tettleg is bántalmazta őt és este macskazenét kapott lakása előtt. Ugyanazon este az ideiglenes kormány fáklyás menettel tiszteltetek meg, s a város nagy része kivilágítással demonstrált mellette. A jelen pillanatban tehát még összetartás uralkodik a különböző pártok közt, de csak addig a pillanatig fog ez tartani, amidőn mindegyik párt nyílt sisakkal tűzendi ki a maga zászlóját , ez a pillanat pedig nagyon közelgőmért hisz a democrata párt már megállapító programmját a leghatározottabb nyíltsággal. A hadügyminiszter jelentése szerint a hadsereg, 40,000 katona és 100 ágyú, áll készen 7 ország védelmére s minden idegen beava.tozás visszautasítására.“ Orosz-Lengyelország. (Orosz csapatmozgalmak.)A „Schlesische Zeitung“ a következő nagy jelentőségű közleményeket vette nyugoti Lengyelországból : „Kolo és Donin vidékére Kalisch felé Varsóból kilencz csapatosztály vonult, s ezeket még több is fogná követni. Egyáltalán csapatok fognának összevonatni és úgy elhelyeztetni, hogy minden pillanatban a porosz határra mehessenek, hol Posen tartomány határának hosszában egy erős csapattest fogna felállíttatni, mihelyest az Ausztria és Poroszország közötti viszály komolyabb jelleget öltött magára és a Polen tartománybeli helyőrségeknek részben ki kellene vonulni. Nem is titkolják, hogy a fennálló és szemeink előtt mindinkább növekedő hadkészentartás a lengyel királyságban többé nem csupán a rend fentartására szolgál, hanem annak további jelentősége is van, amint hiszik, Poroszország érdekében. E mellett látszik bizonyítani azon körülmény is, hogy a lovak vásárlását, melyet porosz kereskedők a Wartha mellett és más vidékeken egy idő óta nagyobb mérvben űzik, nyugodtan tűrik és a megvett lovak kivitelét megengedik, míg a kivitel Galliczia határain fölfelé, ha nem is egyenesen, de mégis nehézségekbe ütközik. Különben az itt közlött tényekkel kifejezett vélemények semmikép sem egyesek nézetei, hanem általán és különösen katonai körökben elterjedtek.“ Németország. (A porosz álláspont.) A berlini „Prov. Corr.“ táviratilag jelzett czikke, melyből többek között kitűnik, hogy Poroszország harczias készülődéseit nem függesztette fel, a következőket tartalmazza : „Vonatkoznak azok (a hadkészületek) először az osztrák és szász határok felé fekvő várak felfegyverzésére, — másodszor a szabályszerü béke haderő helyreállítására az uj testőr-ezredeknél, s azon hadosztályok gyalog-ezredeinél, melyek az Ausztriával és Szászországgal határos országrészekben feküsznek, — harmadszor a tábori tüzérezredek megfelelő erősbítésére a szabadságosok legifjabb korosztályainak behívása által. Ezen kívül kilátásba van helyezve az illető hadszer - csapatok alakítása. E rendszabályok nyilván nagy tartózkodás és mérséklet jeleit viselik magukon ; félreismerhetlen dolog, hogy valósággal csak védelemre, és nem netaláni támadásra vannak számítva. Mindazáltal azon pillanattól fogva, melyben e rendelkezések Poroszországban megtétettek, osztrák részről megújult a kísérlet a tényeket megfordítani, és Poroszországot, mely csupán védelemre készül, mint békezavarót feltüntetni. Kormányunk azonban a tett rendelkezések valódi jellegét illetőleg sehol sem engedett kétséget felmerüli. Minél világosabb a csupa védelem szándéka, annál nyíltabban léphetett kormányunk rendelkezéseivel a nyilvánosság elé is : határozott ellentétben az osztrák készülődések folytonos titokszerűsége és leplezésével, a mi készülődéseink kiterjedését a nyilvános lapok pontosan kifejtették. Csak a dolgok helyzetének téves felfogása folytán tiltott be ily közleményeket egy tartományi hatóság, mely tilalom azonban felsőbb utasítás következtében ismét meg lett szüntetve. E közben a porosz kormány szóban forgó határozatai Ausztria részéről egy nyilatkozatra és kérdésre szolgáltak indokul. E nyilatkozat a közönség között, amint látszik, a béke fentartásának reményét újra felélesztette. E hatás azonban egyelőre inkább azon véleményen alapszik, hogy ama közlemény által az alkudozások előbb megszakított fonala ismét felvétetett, mint az osztrák nyilatkozat tényleges jelentőségén.-----------az osztrák sürgöny tényleges jelentősége azon körülmény folytán nagy mértékben csökken, hogy Ausztria készülődései ennek daczára tovább folytattatnak, anélkül, hogy az itteni kormány indíttatva érezné magát, most határozottabb és megnyugtatóbb nyilatkozatokat tenni, s hogy Ausztria jelen nyilatkozatában is a kölcsönös rendszabályok felelősségét, ellentétben a nyílt tényekkel, Poroszországra igyekszik hárítani. Ami pedig a császári kormány Poroszország iránti barátságos érzelmeit illeti, úgy azoknak királyunk kormánya, köztudomás szerint, magas becset tulajdonít, hanem az előzmények után, melyek a jelen helyzetet előidézték, mindenekelőtt várni lehet, hogy amaz érzelmek tény által, tudniillik a közös ügyek valóban szövetség-baráti elintézése által őriztessenek meg. Erre nézve, fájdalom, ama nyilatkozatban még semmaikép sem nyújtatik határozott támpont. A porosz kormány tehát e nyilatkozatban, mely a dolgok helyzetét magában véve meg nem változtatja, nem is találhatott, mint állíttatik, okot, egy különös küldetésre Bécsbe, sem pedig változtatásra az eddig tett rendelkezésekben. Az utóbbi hírekre csupán az adhatott okot, hogy a hadszercsapatok alakítása katonai-technikai szempontokból nem hajtatott végre rögtön, míg az elrendelt készülődések egyéb tekintetben az előírt módon folynak. A porosz kormány bizonyára nem fog elzárkózni Ausztria békés és szövetség baráti érzelmeinek komoly jelei elöl , azon rendszabályokban, melyekhez hosszas vonakodás után és súlyos felelősség érzetében az osztrák készülődések ellenében nyúlt, előbb nem tehet változásokat, míg teljes biztosítékot nem nyert a béke fentartására nézve.“ A mart. 24-iki porosz körlevelet illetőleg mondja a miniszteriális lap többek között : „Magától értetődik, hogy a porosz kormányt az ily (a szövetségi okmány 11-ik szakaszára utaló) feleletek meg nem nyugtathatják, melyekben csupán azon pont elkerülése ismerhető fel, melyről a körlevélben szó van. Kormányunk épen azt emelte ki, hogy a szövetség jelen szervezete és alkotmányával nem nyújtja azon biztosítékokat, melyeket Poroszországnak saját magára és Németországra nézve kívánnia, kell ; mikép említhetik tehát, hogy a porosz kormány a fontos érdekeket, melyekről ez idő szerint szó van, egy szövetségi választott bíróságnak vesse alá .... A feleletek, melyeket a porosz kormány eddig kapott, csak megerősíthetik azon szándékban, hogy a német szövetségnek egy a tényleges viszonyoknak megfelelő reformját haladéktalanul szemügyre vegye.“ Cosel-ból azon tudósítás érkezett, hogy ott az utcza-szögletekre kiragasztott hirdetményekkel tudtul adták, miszerint minden lakos lássa el magát hat hónapra élelemmel. Aki ezt a kitűzött rövid idő alatt megtenni képes nem lenne, vagy hagyja el a várat, vagy pedig a netalán származó bajokat annak idejében kénytelen lesz eltűrni. Mexikó. (A belga küldöttség megtámadtatása.) A belga hadügyminisztérium tudósítást kapott azon küldöttségnek orgyilkosul megtámadtatása részleteiről, amely Lipót király trónraléptét küldetett jelenteni a mexikói császárnak. A küldöttség tagjai Foury tábornok, Houarth. és Marchai hadnagyok s Alcantara és Dorlodot urak voltak. Mexikóból Vera Cruzba menet a mexikói császár szolgálatában levő Ar1wes belga őrnagy kísérte, ki szabadságot kapott Európába visszautazhatni. Rio Fico mellett egy útban hirtelen 25 fegyveres ember rohanta meg az utazók kocsiját, golyózáporral. Houarst b. fejébe golyó fúródván rögtön meghalt, a többiek, néhányan már sebesülten kiugráttak a kocsiból s kivont karddal rohanván megtámadóiknak, megszalasztották őket. Miksa császár értesülvén az esetről tüstént Rio Firoba ment, s a sebesülteket Mexikóba vitette. Esti posta. Berlin, april 5. (Inkább háborúra, mint békére mutató közlemények.) A „P. Lt.“ levelezője írja : Mosolyogva s vállvonogatva szólnak a békebarátok optimismusáról, akik a külügyminisztériumból merítik értesüléseiket. A felfüggesztőrendeletről mint a barezi helyzetben közbejött episodról beszélnek, melyet Bismark azért idézett elő, hogy pihenő szünidőt nyújtson magas állású személyeknek. A békeelemek befolyása meg van törve az udvarnál. Koburghy diplomatiai összeesküvése, ki az uralkodó család néhány tagjával s a régi szabadelvű udvaron ezek maradványával Bismarck megbuktatására egyesült, nyomorúságosan megbukott. Bismarck erősebben áll a király kegyében mint bármikor. A börzs foglalkozik ugyan Bismarck elbocsáttatásával, a lábbaját csak palástolási oknak híresztelik ; azonban bizonyos, hogy a miniszter szokott bajában betegeskedik s a király nemcsak hogy több ízben meglátogatta, hanem hivatalos szállásán tartotta a minisztertanácsot. A félhivatalosok keményen megtámadják az osztrák békejegyzéket, kivált a „Berliner Revue“ mely Bismarcknak bevallott közlönye, ezt mondja : Ritkaság a háborúk történelmében, — mert hiszen tényleg már háborús lábon állunk Ausztriával, — az oly nyilatkozás, mint Ausztria mart. 31-ki sürgönye , amelyben koszos szenvedélyességgel , fogcsikorgató érzékenykedéssel adatnak elő egy nagyhatalom békés szándékai, anélkül, hogy a viszálkodás okai legkevésbbé érintetnének. A bécsi jegyzéket diplomatiai maneuvrenek kénytelenítetünk tekinteni, mely által a háború kifejlődésében intermezzo s a védelmi előkészületek idejének meghosszabbítása idéztethetett ugyan elő, de amelyben nincs mihez fogódzni tartós kiegyenlítés tekintetében. Páris, ápr. 4. (Rendkívüli minsztertanács a csátár elnöklete alatt; Szászország porosz részrőli megszállásának lehetősége ; Bismarck tervei.) A „Kölnische Zeitungénak írják : Tegnap reggel a császár elnöklete alatt rendkívüli minisztertanács tartatott, melynek napirendjét egészen a német ügyek töltötték ki. Amint hallom, ennek következése lenne Francziaország semlegességi politikájának még erősebb kifejezése. Eddig a Tuileriák ebbeli biztosításai Európában nem igen találtak nagy bizalomra, ezért tehát új eszközökről fognak gondoskodni, hogy a többi hatalmakat és a közvéleményt azon meggyőződésre bírják, hogy Francziaország komolyan akarja a békét és a háborúnak csupán a német nagyhatalmak közti megszorítását teszi programmjává. E megszorításban látják, tekintettel Németország hangulatára, a legbiztosabb eszközt, hogy a háborúnak hamar vége vettessék. A Károlyi-féle sürgönynyel a két német nagyhatalom közti viszály ugyan a diplomatiai hosszú útra van terelve, azonban a békében itt még oly kevéssé hisznek, hogy ma ismét komolyan beszéltek azon lehetőségről, hogy Poroszország a határok és Berlin fedezése végett, az osztrákok előnyomulása esetére Szászországot, mint védelemre inkább alkalmas területet, rögtön meg fogja szállani, hogy a betörést Csehországból megnehezítse. Amint itt tudni akarják, Bismarck gróf erősen el lenne határozva, a herczegségek annexiója mellett a német szövetségi alkotmány reformját sürgetni, még akkor is, ha, mint az „Opinion Nationale“ is tegnap jelezte, az utóbbit a német fejedelmek akarata ellenére kellene kivinni. Váljon a coburgi herczeg, ki két nap előtt incognito Párisban volt, valami közelebbit tudott-e meg erről, nem tudni. Csak annyit hallani, hogy értekezése volt a császárral. — Az összeköttetések Róma és Oroszország között most egészen meg vannak szakítva. Sőt az orosz követség palotájáról Rómában a czimert, Sz.-Pétervárról érkezett parancsra, levették. Fiorencz, april 1. (A milánói minisztertanács.) A „Köln. Zig“-nak írják: Lamarmora és Chiavone is elutaztak Turinba, hol ma a király elnöklete alatt fontos minisztertanács fog tartatni, ami már abból is következtethető, hogy a tanácskozást nem tartották elhalaszthatónak a király visszaérkezéséig, mely néhány nap múlva bekövetkezendő. Tárgya e tanácskozásnak az: váljon a német összeütközés esetében Poroszország részére álljon-e Olaszország, avagy Francziaország tanácsát követve, maradjon figyelő állásban. Poroszország végszándékainak bizonytalansága mellett alig fogja magát Olaszország a készülődési költségek veszélyének kitenni, annyival inkább, mivel Ausztria egyre jobban jobban próbálgatja a jobb viszonyba lépést Olaszországgal. Bizonyos körökben nem akarják ezen törekvések jó eredményét kétségbe vonni, s ide magyarázzák azt is, hogy Visconti Venosta Konstantinápolyba Bécsen és Pesten át, s nem az egyenes tengeri vonalon utazik. Arese gr., ki szintén Konstantinápolyba tétetett át, Bécsben fog főnökével összejönni. Mind a két diplomata lombardiai lévén, még inkább feltűnik a választott útvonal. Azonban bizonyossággal állíthatni, hogy az osztrák barátkozási törekvések irányában az olasz kormány eddig felé semlegesen viseli magát, visszalépéséről nyomtalanul szétrebbentek.“ — Jövő szerdán az itteni nemzeti egylet tagjai nagy gyűlést fognak tartani a háború kérdése miatt.— Ma ismét elítéltek egy könyvkereskedőt egy havi fogságra Napóleon megsértése miatt. Berlin, apr. 6. Félhivatalosan terjesztik, hogy a király az orosz császár közvetítése ajánlatát elfogadta volna. Hannover, apr. 6. A ma megjelent törvénygyűjtemény egy királyi pátenst is tartalmaz, mely a vámegylet s az olasz királyság közt kötött kereskedelmi szerződést közhírré teszi. Hamburg, apr. 6. A „ Börsenhalle “ bécsi levelezője írja: Ausztria visszatérése után a szövetségi álláspontra a német normális állapot csak a porosz politika gyökeres fordulata által állítható helyre ; az utóbbi eshetőség azonban kevésbé valószínű, mint Poroszország kilépése a szövetségből. Mecklenburg a porosz álláspontra határozta el magát. Schleswig, apr. 5 Manteuffel tábornok Kielbe utazott. Flensburg, apr. 6. Az itteni „Nordd. Ztg.“ értesül, hogy a szász lókereskedők itt sok lovat vettek a szász kormány számára. Koppenhága, apr. 6. Arigstad landsthing - jében Proug felszólította a tengerészeti minisztert, hogy az osztrák-porosz háború lehetősége miatt a dán pánczéloshajókat szereltesse fel s Koppenhága körül pontosítássá össze. Lehmann pártolja az indítványt, Andra és mások időszerűtlennek találták azt. Arigstad folkethingje elé a hadügyminiszter a hadügyi budgetre vonatkozó módosításokat terjesztett, s többi közt hitelt kér év rendkívüli kiadásokra, melyek előre nem láthatók, de szükségesek lehetnek. Mint hírlik, a rigsdagot a kormány e hó 23-ára fogja összehívni s az alaptörvény másodszori tárgyalását terjesztendi eléje. Brüssel, ápr. 6. Az „Indépendance“ párisi tudósításai jelentik : Napoleon kijelentette Gortz előtt változhatlan szándékát, semlegesnek maradni ; a háború nagy szerencsétlenség lenne. — A dunafejedelemségi conferencia elnapolása a tegnapelőtti ülés után a minden felől tanúsított véleménykülönbség miatt következett be. — Berlinből jelentik az „Indépendance“-nek . A porosz király az orosz császár felajánlott közvetítését elfogadta. Sándor császár egy hadsegédét Bécsbe várják. Pá r is, apr. 6. Az összes consuloknak Bukarestben notificáltatott, hogy egy idegen herczeg is, ha a román trónra lép, a porta vazalljának tekintendő. Páris, apr. 6. A Dunafejedelemségi conferencia elnapolása csupán az utóbbi ülésben a conferentiális hatalmak között felmerült nagy véleménykülönbség miatt következett be. Oroszország magatartását, habár külsőleg a portáéval egybehangzik, minden oldalról bizalmatlansággal tekintik. Határozott hírként hallani, hogy a frunézia ügynök a Ducafejedelemségekben, mr. Titlos, mint igen erősen comprimittált a bukott bukaresti korm...nynyal, visszahivatott, s utóda már ki is lenne nevezve. Bombay, mart. 13. A Bhutánian békeszerződés megerősítése megérkezett. A persa öbölnél a helyzet nyugtalanító. Tibetban a béke helyreállott. Az oroszoknak Kokánbani elhaladása megerősíttetik ; a bokharai emir segély nélkül áll. A mascatei britt residens, az ott letelepült keresztény családokkal elhagyó Mascatét, mivel a szultán meggyilkoltatása után az élet s tulajdon biztonsága fenyegetve van, s a „Beronice“ hajóra ült. Newyork, mart. 24. Az elnök a Mexicót illetőleg óhajtott információt a képviselőház elé terjesztette ; ez okmányok tartalmazzák Romeronak egy Sewardhoz intézett iratát mart. 9-ről, mely közli, hogy megbízható párisi forrás nyomán, Napoleon Miksa császárt feladni és mexikói köztársaságot, Bazaine mint ideiglenes elnökkel, ismét helyreállítani szándékozik. Táviratok. Bukarest, ápr. 6. A legújabban egybehivatott nemzetőrség felfegyverzése megkezdődött. A hadügyminiszter továbbá is fegyverbe hívja a román ifjúságot. Tegnapelőtt a legénység a kaszárnyákban consignálva tartatott. Cretzulescu ex-miniszter Ausztriába menekült. Az eddigi franczia consul visszahivatott, s utóda már ki is van nevezve. Lemberg, apr. 6. Az országgyűlési küldöttség, mely egy gallicziai udv. cancellária felállítása miatt fog Ő Felségéhez küldetni, haladéktalanul elutazik, miután tegnap a kihallgatási engedély megérkezett. Berlin, april 6. A helyzet változatlan. Egy lókiviteli tilalom fogna kibocsáttatni. A : hadihajók a középtengérről visszahivattak. A „Kreuzzeitung“ hjt .• ' légképek Bismarck uj vdau&gost- Pest, april 7. — (Császár Ő Felsége)f.é.mart. 11-én kelt legfelsőbb elhatározásával hontmegyebeli felső tótbakai ágost. hitv. evang. egyházközség részére, az ottani egyházi épületek helyreállítása következtében keletkezett adósság részbeni törlesztésére, a protestáns egyházi és iskolai czélok előmozdítására rendelt évi átalányból 500 főnyi segélyt legkegyelmesebben engedélyezni méltóztatott. A „P. C.“ híre szerint csakugyan Haynad Lajos volt erdélyi püspök lenne a kalocsai érseki szék jelöltje. — (Képviselő-választások a Királyhágón túl.) Medgyesszék részéről meg választattak: dr. Binder Lajos közügyészé. Fehdenfeld Frigyes városi tanácsos. — A „P. N. “ban olvassuk: Nehány itten pénzintézetnél megpendíttetett, miszerint a pesti takarékpénztár példájára a csallóközi, balaton melléki és mezőségvidéki ínségesek javára j■leatékonyabb összeget adjanak össze. A szép eszme nem jutott azonban érvényre, mivel két bécsi intézet itteni fiókjai ellene voltak. Meglehet, hogy ha az országgyűlés oly határozatot hozna, hogy a magyar sót a magyar közönségnek a vállalkozó szellemű (!) Creditanstalt még drágábban adhassa, talán megsózná az ínségesek fekete levesét, de így --- nem tehet semmit ! — (Arany János koszorús költőnket), mint a „P. N.“ irja, pesti hölgy tisztelői kellemes meglepetésben részesiték. Ugyanis Nagy Szombaton, midőn Arany hazulról elment, egy igen szép íróasztalt és egy levéltartót, melyet gyöngéd kezek készítenek, alkalmaztak dolgozó szobájába. Ezen meglepetést 25—30 pesti hölgy eszközlő, mi által Toldy költőjének bizonyára nagy örömet szereztek. Szivünkből örülünk annak, hogy hölgyeink irodalmunk iránt annyi érdekeltséggel viseltetnek. — A gazdaközönséggel tudatjuk, Uvaj * úr elleni biztosítás az első magyar ák 1/ 1.o . társulatnál már megkezdetett, s több faj ill..r biztosító is reperevetését. — (Kér eem.) Mint a sajtó alatt levő „Magyar politikai szónoklat“ kézikönyvének szerkesztője, ezennel felkérem mindazokat, kik b. Wesselényi Miklóstól írásban vagy nyomtatásban beszédeket birnak, szíveskedjenek azokat használat végett rövid időre átengedni. Kik hajlandók e kérelem teljesitésére, legyenek szívesek arról minél előbb tudósítani. Pest, april 6. 1866. Toldy István. (Lakása : Dorottya-utcza, 13. sz. I. em.) — Megjelent és beküldetett hozzánk : Clayton, Shuttleworth et Comp. gazdasági gépeinek ábrákkal nyomatott magyarázó könyve és árjegyzéke. Gyönyörű kiállítása, mely akármely