A Hon, 1866. május (4. évfolyam, 99-123. szám)
1866-05-08 / 105. szám
105-ik sz. Kedd, május 4. Kiadóhivatal : Pest, Ferenczi terén, 7. sz. földszint Előfilét és 1 díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra....................... 1 frt 75 kr. 3 hónapra........................... 5 frt 25 kr. 6 hónapra...........................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is,mindenkor a hó első napjától fog számíttatni minden pénz járulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencnek terezik szám 1-ső emelet Szerkesztő lakása . Ország-ut 18-ik szám 2-dik emelet POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 18661 Beiktatási dfj , 7 hasábé* ilyféle petitora ... 1 kt. Bélyegdíj minden foeigtatásért . . 80 km Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatós mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. Nyílt téri 5 hasábos petit-sorért . . 25 kr. Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden költemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el PEST, MÁJUS 7. Politikai Szem 1. (II.) E lapok közelebbi számának magán távirata már tudósított röviden, a német szövetségi gyűlés szombati üléséről, melyben Szászország előterjesztette a lefegyverkezés kérdésében közte és Poroszország között folytatott sürgönyöket, s ezzel összeköttetésben a szövetségi alkotmány 11-dik czikkelyére alapította indítványát. Egy máj. 6-áról keltezett további távirati sürgöny bővebb tudósítást közöl a német szövetségi gyűlés szombati üléséről. Szászország nyilatkozata így hangzik : „Bismarck gróf kijelentette, hogy Poroszországnak nem marad egyéb fen, — miután a Szászország által tett nyilatkozatot nem tekinti kielégítőnek — mint a fenyegető intézkedések végrehajtása, s az ez ügyben folytatott levelezés bezárása. Szászország, mely szövetségi kötelességét mindig bőven teljesítette, bizalmasan fordul a szövetséghez a következő indítványnyal : „A magas szövetséggyűlés haladéktalanul határozná el a porosz kir. kormány aziránti megkeresését, hogy tekintettel a szövetségi alkotmány Ilik czikkelyére, nyújtana teljes megnyugtatást a szövetségnél teendő nyilatkozata által. Poroszország követe legelőbb is kijelenté, hogy Poroszországnak nincs további nyilatkozata, mint az ápr. 27-ki sürgöny. Ebből épen nem tűnik ki, hogy a porosz katonai intézkedések megtagadnák védelmi jellemüket, mi Poroszország magatartásának zsinórmértékéül szolgált a jelen válságban. Ennélfogva nincs ok a szövetségi zárokmány 19-ik czikkelyének alkalmazására. (Ha a szövetségi tagok között erőszakoskodástól lehet tartani, a szövetségi gyűlés hivatása előleges intézkedésekhez nyúlni, melyeknél fogva minden önhatalmú eljárásnak eleje vézetik.) Az osztrák követ, a ki hangnyomatolta annak szükségét, hogy Poroszország kétségtelen nyilatkozatot adjon a szövetségi alkotmány 11-ik czikkelye iránti magatartására nézve) vonatkozott molt apr. 21-ei ülésben tett ünnepélyes nyilatkozatára , kijelente, hogy Ausztriának Olaszország elleni hadkészületei védelmi természetűek. A szavazás szerdán fog történni Szászország előadott indítványa fölött. A „Neue Fr. Presse“ a frankfurti porosz követ azon nyilatkozatát, mely szerint a fenyegető porosz katonai intézkedések védelmi természetűek, csak úgy lehet megmagyarázni, ha föltesszük, hogy Berlinben Poroszország védelmi rendszeréhez tartozónak tekintik Szászország elfoglalását. Ezen porosz védelem azonban tisztán támadás mind Ausztria, mind a Német-szövetség szempontjából , az szövetségtörés, nyílt kihívás a német háborúra. Drezdából máj 7-ről távírják, miként szón esetre, ha a Német-szövetség elhatározná a Porosz és Szászország közti beavatkozást, a szász kormány már egyezményt kötött Ausztriával. A hadcsapatelhelyezések Freiberg s Annaberg környékén, arra mutatnak, hogy a Csehországban levő osztrák hadsereggel összeköttetés terveztetik, a felső Erzhegyekeni átmenetek által. A tüzérség ma (5.) Freiberg felé küldetett. Egyszersmind, úgy látszik, hogy már a csehországi vaspályán intézkedéseket tettek, kocsik és mozdonyok tekintetében, hogy eshetőleg azonnal katonaságot lehessen Drezdába szállítani. A Cehországban történt katonai elhelyezésekből is következtethetni az Ausztria és Szászország közti egyetértésre. E hón ika óta osztrák sorezredek állomásoznak Aussig és Bodenbachban, s tökéletesen készen állnak, hogy vasúton azonnal Drezdába lehessen őket szállítani. E hó 5-kéről volt Berlinből jelentve, hogy hat porosz hadtest hadilábra állíttatott ; ma ismét azt távírják, hogy ezen hadtesteknek a 8-ik hadtesttel együtt nemcsak hadilábra állítása, de mozgósítása is elrendeltetett. Egy porosz hadtest 30,000 emberből áll. Szászország megtámadása minden órában várható, miután a mozgósított porosz hadsereget azonnal csatába vihetni. Miután Münchenből azt jelentik, hogy az egész bajor hadsereg mozgósíttatik, s a würtembergi hadseregre nézve is hasonló intézkedést jelentenek Stuttgartból. Bécsben azt hiszik, hogy a Német szövetség háborúja Poroszország ellen nem sokára proclamáltatni fog. Egy berlini Bürgöny szerint már a hadparancsnokok is ki vannak nevezve a porosz működő hadsereghez. A fővezér Frigyes Károly herczeg. Bécsből írják, hogy kiadatott a parancs az egész osztrák hadsereg hadilábra állítása végett. Az északi hadsereg a csehországi és sléziai határokon öszpontosíttatik. Az egész osztrák hadsereg hadilábon, netán alakítandó önkénytes hadcsapatokkal együtt, bécsi lapok szerint közel 1 millió. Miután Albrecht főherczeg a múlt szombaton éjjel elutazott az olaszországi hadsereghez, a főparancsnokság átvétele végett, Benedek táborszernagyot Bécsbe várják, hogy haladéktalanul az északi sereg főhadiszállására Pardubitzba menjen. Ugyancsak Bécsből írják, hogy Ausztria válaszul az utóbbi porosz jegyzékre, határozottan visszautasítja Poroszország követelését, az Olaszország irányábani lefegyverkezés végett. Egy florenczi sürgöny jelenti, hogy 50 zászlóalj nemzetőt mozgósíttatik május 20-tól kezdve, 3 hónapi szolgálatra. A működő olasz hadtestek főparancsnokai már ki volnának nevezve. Páriából írják, hogy az egész franczia hadsereg szabadságosai zászló alá szól itt atnak ; egy rajnai kereskedelmi lap szerint egészen hadilábra állittatik. Ezen katonai intézkedéshez elég magyarázatul szolgál III. Napóleon császárnak Auxerreben (Senne megyében) vasárnap tartott beszéde, miről magán sürgönyünk alább tudósít. A jelen válság és a magyarországi kérdés. íme tehát két háború előestéjén állanánk, két háború előtt, melyekről a szakértőknek az az észrevételük, hogy bár soká ne halasztódnának, mert a halogatás által elvérzünk — financzialiter. Kérdésbe sem tehető, hogy egy ily európai hatalomnak nem csak joga van, de kötelessége is nagy európai kérdésekbe fegyverrel is beleszólani, bármilyen terhére essék is a népnek a háború. A hasznok, miket a magas politika vívmányai a jövendőkre nézve nyújtanak, bőven kipótolják az ideiglenes kárvallásokat, sőt gyakran elvkérdésekért is kell és szükséges harczot indítani, midőn csupán az elv diadala lesz jutalma az anyagi áldozatoknak. Ezt érti minden nemzet, mely magasabb eszmékért tud lelkesülni. És a midőn jelenben a kormány legújabb pénzügyi intézkedése közrebocsátásánál leghivatalosabb alakban kijelenti, hogy a fenyegető háborús esélyek miatt kénytelen nyúlni rendkívüli pénzügyi operatiókhoz, ha Ausztria patriótái előtt a megindítandó háború indokául szolgáló elvek, s a győzelem végczéljai tisztában vannak, nem is lehet hátra más, mint buzdító szóval azt mondaniok: „előre!“ Igen de „merre?“ Mikor az osztrák kormány egyúttal azt is kimondja, hogy neki ugyan semmi oka és czélja nincs ebbe a háborúba belekeveredni , és így ő maga senkit sem buzdíthat rá honfiai közül. Azt tehát ebben az órában senki sem tudja a legjobb akarat mellett is magának megmagyarázni, hogy hogyan jutunk ki ebből a helyzetből, és minő más helyzetbe küzdhetjük át magunkat? !S Hanem azt igenis megmagyarázhatjuk, hogy miként jutottunk ebbe a helyzetbe bele ? Egyenesen az osztrák kormányférfiak hagyományos politikájához való ragaszkodás által. Az osztrák kormányférfiak hagyományos politikája mindig az volt, hogy Magyarországot és Ausztria sok nemzetiségű tartományait a tények hatalmának kell összetartani, ahelyett, hogy azon politikát fogadták volna el, mely szerint a közös szabadelvűség érdekei kapcsolnák azokat össze. E hatalmilag intézkedő politikának ellensége minden szabadelvű törekvés, valamint hogy minden szabadelvű törekvés egymásnak szövetségese Európa minden országában. E szabadelvű törekvések a nagy német nemzetnél is nagy érettségre vannak már fejlődve ; e törekvés legfontosabb nyilatkozványa volt azon nemzeti mozgalom, mely az Elbe-herczegségeket a dán elnyomás alól megszabadítani tűzte ki czéljául. A kérdés a német nemzet ügye volt, és a szabadelvűség ügye. Mint a szabadelvűség ügye szemközt találta magával Poroszország mostani kormányát. Ausztria régóta versenytársa Poroszországnak ; egy a tárgy, amiért versenyeznek : a hegemónia Németországban. Ausztriára nézve kétféle út van a czélponthoz : vagy a versenytársáéval diametraliter ellenkező út, vagy pedig azzal parallel ut. Az ellenkező után valószínű, hogy öszsze kell vele ütköznie, a parallel után azonban csaknem bizonyos, hogy le fog általa szoríttatni az útfélre : propter certum quoniam. Ausztria kormányának tehát választása volt a dán háború kitörésekor, hogy kivel szövetkezzék ? A német nemesi szabadelvűekkel-e, vagy vetélytársával Poroszországgal ? Ha az előbbi politika mellett nyilatkozik, akkor Németország szabadelvű pártjait maga körül egyesítve — pedig az nagy tábor, — visszaadja Schleswig Holsteint önmagának, s a nemzeti függetlenség és liberalizmus előharczásául áll meg Európa közepén. Azonban ahoz, hogy Németország szabadelvű és nemzeti politikát kövessen, szükséges lett volna előbb Ausztria kormányának ide lenn Magyarországon is ugyanazt a politikát proclamálnia. Ezt nem engedhette meg magának egy osztrák kormányférfi sem ; neki ostromállapot, katonai törvényszékek, executio, contumaciózás, provisorium kellett idehaza; neki rémkép volt az, hogy egy nemzeti harczban felszabadult Schleswig-Holstein majdan a szabadelvűek táborának állandó mentsvára legyen, s e szempontot követve nem a német nemzeti párttal indult meg, hanem a porosz junkerpárttal, melynek jelszava: „Macht geht vor Recht.“ Az eredményt csak a szellemi vakok nem látták. Hogy a porosz „Blut und Eisen“ politika fel fogja használni Ausztriát addig, amíg szüksége van rá, s azontúl saját népszerűtlenségét megosztva vele, a szövetségeseitől elhagyottat , a pénzügyeiben megrongáltat kényszerítni fogja a legroszabb időben való mérkőzésre. Ennek a balhelyzetnek az alapját egy korábbi, most már nyugalmazott kormány vetette meg ; kár volna érte a jelen kormányférfiakat tenni felelőssé. De annak a feladatnak a terhe csakugyan el nem vitatható tőlük, hogy amidőn e balhelyzetbe egészen belefutottak, ebből csak a hibás alap elhagyása által menekülhetnek ki minél hamarább és minél biztosabban. Mit tehet az osztrák kormány jelenleg? Azt fogja-e tenni, hogy két oldalról lévén fenyegetve ellenséges hadikészületektől, amik költséges ellenkészületeket igényelnek, de amik folyvást diplomatice ragadtatnak , maga kezd a támadáshoz, s ezáltal felelőssé teszi magát a háború megindításáért ? Vagy pedig folytatja a háborúviselés legalkalmatlanabb nemét, a permanens hadikészülődést , és nem tesz egyebet, mint újonczot, egyenruhát, lovat, élelmiszert vásárol, csapatokat szállít, hajókat, várakat szerel fel, s csendesen elnézi, mint olvad el az összeszorított markában az a százötven millió, amit a banktól átvett. Azon politikai elv nyomán , amin Schmerling elkezdte, csak is ez a két alternatíva marad fen számára. Hanem ha ezt az alapot elhagyja, akkor van egy harmadik alternatíva is. Proclamálni azon szabadelveket, amikért Európa minden nemzete buzog , ténynyé változtatni az alkotmányosságot minden darab földön, melyre hatásköre kiterjed. Szövetségre lépni a liberális, a constitutionális és nemzeti elemekkel , — és akkor versenytársa leend kényszerítve vagy támadni, vagy lefegyverkezni. Hanem ezt a politikát ismét belül kellene kezdeni; ezt ismét Magyarország constitutiójának helyreállításával kellene inaugurálni; s minthogy ezt az osztrák kormányférfiak mindig oly nehéznek tartották , annálfogva nem tudja most senki megmondani a leglángolóbb osztrák patriotismusnak sem, hogy merre van tehát „előre?“ Jókai Mór népgyűlést, mely aztán osztrák hazafias érzelmét tanúsíthatná. A felszólítottak megjegyzék, hogy a népgyűlések általában tiltva vannak, de erre azon választ vettek, hogy az engedély nem fogna megtagadtatni. Mindamellett semmi sem lett a tervből, mert a felszólított reichsrathárak azt mondták, hogy ha szólni fognak a népgyűlésen, kötelességüknek ismerik a febr. alkotmány siszíozását is előhozni. Erre aztán a kezdeményezők nyilváníták, hogy ily körülmények közt jobb lesz az egész dolgot abbahagyni.“ (1) A német autonomisták lapja a „Grazer Telegraph“ következő híreket hoz: „Ha a végső kényszerűség úgy kívánná, a birodalom népeihez szóló manifestum fogna megjelenni. Ezen manifestumban a Landtagok egybehivatnának, s a kormány az egyes képviseletek elé hasonló tartalmú előterjesztéseket tenne, s előadná a birodalom helyzetét, amidőn a külföldi ellenség a monarchia némely tartományainak elszakítását tűzte ki czéljául. A manifestumban egy birodalmi képviselőtest összejövetelének ígérete isben foglaltatnék. A magyar országgyűlésnek nagy terjedelmű concessiók adatnának, s ezek részletei már ezen okmányban is előszámláltatnak. Végre hivatkozás fog történni a népek hazafiságára, a nagy jövedelemmel bíró püspökök és gazdag zárdák áldozatkészségére. Ezen manifestum szövegét minden pártárnyalatból meghívott államférfiak fogják javaslatba tenni, s megalapíttatván ezen történelmi fontossággal bíró okmány szövege , kötelező erővel fog az bírni nemcsak a mostani kormányra nézve, hanem a más időkben szolgált államférfiak is feltalálnák abban az egyesülés támpontjait.“ A háború és a pártok. A „N. fr. Presse“ írja : „Sok érdekkel bír figyelni arra, minő magatartást követnek Ausztriában a nem német pártok és töredékek ? „Hogy a magyar független sajtó e pillanatban egészen passiv magatartást követ, ez könnyen magyarázható körülmény. Magyarország egyedül oly szerencsés, hogy képviselőit együtt látja. A pártfegyelem ezen országban oly tökélyre van vive, hogy a független lapok nem akarnak addig beszélni, míg az országgyűlés nem szólott. Az országgyűlés azonban nem siet beszélni. A lapok pedig őrizkednek egyelőre tisztán, világosan és minden kétséget kizáró módon nyilatkozni. „Ami a cseheket illeti, ezek a „Neue fr. Presse“ szerint nem igen sietnek Belcredi grófnak irányukban tanúsított rokonszenvét megjutalmazni. Előbb formulázzák azon föltételeket, melyeknek teljesítése után a háborúra fellelkesedni fognának. Annyiban Olaszországgal és Poroszországgal tartanak, miután a két nevezett hatalom sem k iván egyebet, mint Velencze átengedését és Ausztria lemondását Németországban. Ez oly tünemény, melyből Belcredi gróf sokat tanulhat. — (De tán még többet a schmerlingisták.) „A csehek magatartásából következtethetjük, hogy ezen táborban a hír, hogy a Reichsrathot, ha mindjárt csak a szűkebbet is összehívnák, nagy ijedséget okoz. A cseh lapok előre mondják, hogy a Reichsrath összehívása csak gúnyt és kaczajt idézne elő, mert az összehívást eredmény nem kísérné. „Ezen eredménytelenségi argumentumot érdemes lesz kissé felvilágosítani. Részünkről a cseheken kívül egy nemzetiséget sem ismerünk, mely meghívás esetében nem jőne el a szűkebb Reichsrathba. Legfölebb a lengyelekről lehetne még ilyesmit komolyan föltenni , de bírunk elég eszközzel e nemzetet ez irányban megnyerni. Azt hisszük, hogy a külön galicziai üdv. kanczellária megadása épen alkalmas eszköz volna erre, s akkor a csehek gúnya és kaczaja mégsem volna oly nagy, látván, hogy csak egyedül maguk maradtak otthonn. „E napokban hire járván a szűkebb Reichsrath összehívásáról, beszélték, hogy Auersperg Carlos herczeg kész volna a kabinetbe lépni. Jól értesültek azonban e hírt megcáfolják. A herczeg visszavonultan él jószágain, de összeköttetését fentartja az irányadó körökkel, ahol soha sem gondoltak kevésbbé a Reichsrath összehívására, mint épen most.“ — Népgyűlélkedési terv Bécsben. A „Morgen-Post“ írja: „A kormánykörökhöz tartozó némely államférfiak, bizalmas modorban felszólítottak egy pár reichsrath-urat, hogy hívnának össze Bécsben Országgyűlési tudósítás. Az alsóház ülése május 7-kén, Elnök : gróf Andrássy Gyula. A jegyzőkönyvet vezeti Tóth Vilmos ; a szólókat jegyzi Dimitrievics Milos. A mult ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetett. Elnök bemutatja az időközben beérkezett irományokat. Meas Vilmos és Konrád Móricz a Királyhágón túl megválasztott képviselők benyújtották eredeti megbizóleveiket, melyek az állandó igazolási bizottságnak adattak ki. A debreczeni, nagyenyedi és zilahi főiskolák az országgyűlési napló és irományok megküldését kérik, mely kérvények elintézésével az elnökség bizatik meg. Barsmegye Ághó községi lakosok a földesúri hatalom alól kérik magukat fölszabadittatni. Bábé, Klárafalva és Kis-Béba községek az uradalmi terhektől kérik magukat fölmentetni. Ungvár város lakosai a rájok nézve sérelmes kincstári bérletnek megsemmisítését kérik. Skrabán György Vasmegye szodizniczi lakos a vasmegyei főispáni helytartó rendelete folytán a koltai evang. iskolatanítótól a kőszegi árvaházba erőszakkal elhurczolt, vegyes házasságban született 9 éves fiának az apai hatalom alá leendő visszahelyeztetését kéri. Az utóbbi beadványok a kérvényi bizottsághoz tétetnek át. Andrássy Gyula gr.ki megbizatott,hogy a felsőház elnökével együtt az országosan egybegyült főrendek és képviselők feliratát Ő Felségének nyújtsa át, eljárásának eredményéről írásbeli jelentést tesz, mely ugyanazon körülményeket és beszédeket foglalja magában, melyeket már lapunkban közöltünk volt. A Székes-Fehérvár ott f. hó 6-án megtartott Vörösmarty ünnepélyen megjelent képviselőházi küldöttség nevében, ennek elnöke Zeyk Károly tesz jelentést, kiemelve azon szíves fogadtatást, melyben a nemzet képviselői ott részesültek és megjegyezve, hogy az ünnepély annak tárgyához méltó ténynyel és komolysággal ment végbe. Ezután Horváth Boldizsár mint előadó, az országgyűlési teendők iránti javaslat végett kiküldött tizenkettes bizottság jelentését olvasta fel, mely egész terjedelmében következőleg hangzik : „Alulírt választmányt a t. képviselőház 1. évi április 30-án tartott ülésében azzal bízta meg, hogy a megyék, és községek rendezése, — a codificatio, — a vallás, — és közoktatás, — az anyagi érdekek, — végre a közintézetek ügyében alakíttatni rendelt ötrendbeli bizottság mindegyikére nézve a tagok számát, amelyet a választmány első jelentésében csak hozzávetőleg jelölt ki , határozott mennyiségben hozza javaslatba. Hogy e téren a választmány megközelítlte azon czólt, amely a t. képviselőház előtt lebegett, hogy t. i. a ház minden tagja részt vehessen egyik, vagy másik bizottságban, hogy egy részről minden egyes bizottság a kellő szakképzettség igényeinek megfelelőleg egyszerre megalakulhasson , más részről azonban egyes képviselők önkénytes beleegyezések ellenére túl ne terheltessenek : a választmány a képviselőház határozatából átvette azon jelentkezési íveket, amelyek ott a képviselőház határozatából a végett voltak letéve, hogy minden egyes tag ama bizottmányt, amelynek munkálkodásában részt venni óhajt, kijelölhesse. Ezen ívek áttekintése után a választmány az egyes bizottságokhoz jelentkezett képviselők nagy számánál fogva azon megállapodásra jött , hogy a tagok számát mindegyik bizottságra nézve följebb kell emelnie, mintsem azt a választmány eredeti jelentésében javaslatba hozta volt. E szám meghatározása körül a választmány tekintettel volt arra : 1) hogy azon képviselők is, akik épen nem jelenkeztek, egyik vagy másik bizottságba beosztathassanak ; 2) hogy a jelentkezettek közül senki olyae