A Hon, 1866. május (4. évfolyam, 99-123. szám)
1866-05-16 / 111. szám
Magyar Tudom. Akadémia, Folyó hó 14-kén az Akadémia math. és term. tud. osztálya tartott ülést. Elnök : Lónyay Menyhért. Szabó József lev. t. értekezett a „ kiszárított Fertő tavában eddig tett nyomozásokról.“ Értekezésének tartalma a következőkben öszpontosul : Mosony és Sopron megye részéről a kiszárított Fertő tava ügyében értekezletet tartottak, mely a következő két kérdésre készítendő véleményadásra szaktudósokat bízott meg : 1) ha száraz a Fertő, használható-e és mi módon ; 2) váljon megmaradt a Fertő, kiszárított állapotában ? Véleményadásra két magyaróvári gazdaságtanintézeti tanár kéretett föl, kik mind a mosonyi, mind a soproni oldalon megtevék vizsgálataikat, és értekező e vizsgálat eredményét tudaté. Mellőzve az illető szaktudósok a helyszínen tett mechanicai és vegytani elemzése eredményét, az első kérdésre nézve véleményük oda terjed, hogy a Fertő közepe, mely tökéletesen sós hely, épen nem, a belső szegély, mely sós füveket tartalmaz, inkább, a külső szegély, mely azelőtt nádas volt, jól használható, és értekező hivatkozik Széchenyi Bélagróf kísérletére, ki 10 holdat különféle véleményekkel bevetett, melyek kevés kivétellel mind jól termettek. A második kérdésre nézve, miután a Fertőbe csak három kisebb víz foly be, melyek táplálására elégtelenek, és a tóa nyugati hegyekből föld alatt közlekedő csövek által kapta vizét, melynek apadása a hegyekből szivárgó vizerek vagy végképen megszűnésére, vagy csökkenésére mutat, valószínű, hogy mindaddig, míg a vizerek mostani állapotukban maradnak, a Fertő jelenlegi állapota sem fog változni. Egyébiránt a Fertő már több ízben kiszáradt. Nevezetesen fölemlíti értekező, hogy 1736 ban oly sekély vize volt a Fertőnek, hogy közepét is át lehetett lábolni. Véleménye támogatására hivatkozott a Maros, Berettyó és Tisza mellett levő kutakra, melyek majd emelkednek, majd szállnak, de leginkább a Szabadka melletti Parity tavára, mely csupán egy kút ásatása után keletkezett. Szabó József után Entz Ferencz 1.1. „a borok gallisatiojáról magyar szempontból tekintve“ értekezett. Értekező a gallisatio alatt a természetes bornak czukorral és vízzel történt ama mesterséges megszaporitását érti, mely a nyugoti bortermő vidékeken rendkívüli nagy alkalmazásban részesül. A gallisatio ránk magyarokra, mint bortermő ország lakóira nézve sokkal nagyobb fontossága, semhogy annak létét és befolyását ignorálni lehetne. Nem czélja ez alkalommal a gallisatio akár helyessége, akár kárhoztassa mellett szót emelni, miután es érdekben egy nem sokára megjelenendő munkájában fogja egyéni nézeteit kreeteni . hibizottság az iratokat a felelős igazságügyi miniszter kinevezéséig levéltárba helyezendőnek véleményezi. (Általános helyeslés.) Olvassa továbbá : Az alcsikszéki volt úrbéreseknek a választási törvény által megállapított egyenetlenség megszüntetése, s a székely úrbériségek országos alapon történendő megváltása végett benyújtott folyamodványára vonatkozólag a kérvénybizottság jelentését, melyben az iratokat az úrbéri viszonyok elintézése végett a kiküldött bizottsághoz áttétetni véleményezi. A ház a bizottság e véleményét azon módosítással fogadja el, hogy miután az erdélyi úrbéri viszonyokat az erdélyi viszonyok rendezésére kiküldött bizottság tagjai alkalmasint jobban ismerik, a kérvény azon utasítással adassák át , hogy az erdélyi bizottság ezt sürgősen tárgyalván, ha szükségesnek látja, tegye át a codificationális bizottsághoz. Olvassa továbbá a kérvény bizottság jelentését : Mracskó János turóczmegyei lakos folyamodványára vonatkozólag, melyben az hamis eskü miatt ellene támasztott keresetnek a beszterczebányai püspöki szent széktől a turóczi ev. esperettség consistoriumához leendő áttételét s a beszterczebányai püspöki szent széknek evangélikusok feletti bíráskodástól eltiltását kérelmezi, és melyet illető iratokat a bizottság az igazságügyi miniszter kinevezéséig a képviselőház levéltárában őriztetni véleményezi. Olvassa továbbá a kérvénybizottság jelentését Beke Gábor volt kiskun-fülöpszállási jegyzőnek elmaradt fizetésének megtérítése iránt benyújtott folyamodványára vonatkozólag, melyet a bizottság a belügyminiszter kinevezéséig levéltárába tétetni véleményez. Olvassa továbbá a kérvénybizottság jelentését Komárom-Piszke helység curialistai folyamodványára vonatkozólag, melyben azok a földesúri szolgálatok megválthatását, és az árvapénztáraknak a községekhez visszaadatását kérelmezik, és melyet a bizottság a codificationális bizottsághoz utasiratai véleményez. Olvassa a kérvénybizottság jelentését a 216. sz. a. beérkezett folyamodásra vonatkozólag, melyben Báránd község lakói az 1863-iki ínséges évben a kormánytól felvett 82,302 ft 88 krnyi kölcsön teljes vagy legalább részbeni elengedését kéri ; miután a pénzügyminiszter még nincs kinevezve, az iratoknak a levéltárba helyezését véleményezi. Elnök: Méltóztatnajó elfogadni e véleményt? Bónis Sámuel: Én elfogadom a bizottság véleményét , annyit azonban engedjen a t. ház, a haza színe előtt kijelentenem, hogy a nemzetnek még most nem felelős kormányától is, miután annak egy tagja e házban az ínséges pénznek rendetlen kezelését maga is megemlítette, el fogjuk várni, hogy ez ügyben maga is intézkedjék (Helyeslés)! Olvassa tovább a kérvény bizottság jelentését a 233-ik számú folyamodásra vonatkozólag, melyben Geörch Hugo maga nevében, és mint Geörch István, János és Julianna örököseinek meghatalmazottja a királyi táblának néhai Perényi János b. ellen 1847-ben hozott ítéletét végítéletnek kijelenteni kéri, és melyre nézve a bizottság, miután ez ügy az igazságügyi miniszterhez tartozik, ennek kinevezéséig ez iratoknak levéltárba helyezését véleményezi. Végre olvassa a kérvénybizottságnak jelentését Prépost István folyamodványára vonatkozólag, melyben az Gulik János özvegye javára letéteményezett 4635 ft 39 krnyi összegen 2145 ft 36 kr megítélt követelését végrehajtatni kéri, és melyet a bizottság az igazságügyi miniszter kinevezéséig a levéltárba helyezendőnek véleményez, nem ezúttal csak az a szándéka, hogy a gallisatiót, mint a magyar borügy oly ellenségét mutassa be, mely alig megkezdett borkereskedésünket újabb s váratlan veszélyivel fenyegeti. Ez ellenség annál veszélyesebb, mert saját sorainkban is talál szövetségesre és barátokra. Hódításai ellen nem nyújthat más mód biztosítékot, mint annak világos és számokkal bebizonyított kimutatása, hogy a gallisatio a magyar boros gazda által haszonnal nem gyakorolható, és hogy a magyar borász arra nem szorul. Francziaországban és a Rajna mellékén, de még Csehországban és Alsó-Ausztriában is a borjavítás és szaporítás e módja bírhat jövővel, mert ott aránylag olcsóbb a czukor, és ott a közönséges bornak is jó ára van ; de nem úgy áll nálunk a dolog, hol a czukor drágább, és hol a meglehetős jóságú új bornak is a kaját 3—4 fton meg lehet venni. Pontos számítás szerint kerül egy akó gallizált bor nálunk, beleszámítva a czukrot, fáradságot és mellékköltségeket 6 ftba, mennyiért jó termésű években megvehetjük a legjobb közönséges új bort. Ámde jegyezzük meg, hogy a mesterséges után nemesebb és határozott jellemmel bíró jelesebb bort előállítani nem lehet. S ennélfogva magyar szempontból véve föl a gallisajtót,, annak a mostani körülmények között Magyarországon jövője nincsen, sőt nem is lehet, éspedig azért, mert annak előnyei csak a bor mennyiségére terjeszkednek , de koránt sem növelik annak zamatosságát vagy fajbeli nemességét. De nem lehet a gallisatiónak jövendője Magyarországon azért sem, mert a magyar borok rendes évjáratokban amúgy is elég, vagy többek szerint szinte túlságosan szeszesek. Igen természetes, ha a rajnamellékiek, s mind azok gallizálnak, kik a mieinknél hűvösebb éghajlat alatt szőlőmiveléssel foglalkoznak s rendes években is csak savanyu szőlőt nyernek, minthogy a borvevők megtérítik a czukor árát. Nálunk megaszik, regtöpped a szőlő, és semmiféle rothadásba át nem megy, a gallisatiónak tehát vagyis a cukor, illetőleg szesz mesterséges szaporitásának nálunk sem czélja, sem haszna. Továbbá a gallisatiónak Magyarországon azért sincsen jövendője, mert boros gazdáinkat a józan számítás csak arra vezetheti, hogy kitűnő minőségű borokat állítsanak elő, ilyeneket pedig a gallisatio útján előállítani nem lehet. Külkereskedésre csak kitűnő bor alkalmas, részint azért, mert a közönséges bor a hosszú utat ki nem állja, részint azért, mert a vámilleték a silány bornál épen annyi, mint a jelesnél. Mindezen okoknál fogva a magyar bortermelő nem gyakorolhatja a gallisatiót, mert attól semmiféle anyagi hasznot sem várhat. Gallizáljon azért, — zárja be értekező értekezését, — és kövesse a haladás elemét, kinek kedve vagy haszna telik benne, de a józan magyar boros gazda e téren maradjon holtig conservativ apáinak hive ! Végre titoknak jelenti, hogy a helytartótanács a Tiszaszabályozó társulatnak a tiszai jégjárásra vonatkozó adatait statistikai használatra megküldi. A jövő ülése hó 28-án lesz, mely alkalommal Vámbéry újabb tudományos működését s nyelvészeti munkáját fogja ismertetni. A háború előkészületei. Bécs és Alsó-Ausztria lakói ! A haza hí ! St. R. A helyzet növekedő komolysága által igényelt készülődések közül megemlítjük a következőket : Károly Ferdinánd főherczeg, kinek kineveztetését katonai parancsnokká, s Felső- és Alsó- Ausztria, Salzburg és Stiria parancsnokló tábornokává — már jelentettük, f. hó 12-től kelt föhadi parancscsal az összes tartalék-csapatok parancsnokává is kineveztetett. Egy más föhadi pancs folytán fel van függesztve a tartalék-csapatokba való rendszeres áthelyezés valamint a katonai szolgálat alóli megváltás is. Továbbá a szabadságosok és tartalékosok nem nyerhetnek utazási engedélyt. A hadügyminisztérium már megkereste a politikai központi hivatalokat az illető helyeikről engedély nélkül távozott szabadságosok és tartalékosok beszolgáltatására, valamint az utazási engedélylyel távollevők is utasítandók a jelentkezésre. A bécsi helyőrség elindulása újabb rendelkezés folytán már f. hó 14-én megkezdődött. A „belga király“ és „Hessen“ ezredek tegnap és ma hagyták el Bécset, hogy, amint mondják, egyelőre Prágában foglaljanak állomást. A két ezred tiszti testületét a hadügyminiszter tegnapelőtt fogadta. Továbbá mint hírlik, a katonai akadémiák és intézetek be fognának záratni, vagy már be is zárattak, miután nagy számmal osztottak be már ez intézetekből főhadnagyokat , hadnagyokat és tüzértanonczokat, s elrendelték , hogy az újabban beosztott második osztályú alhadnagyok rögtön ezredeiknél jelentkezzenek. Továbbá a Wienerneustadti katonai akadémia 87, a tüzérakadémia 36 és a mérnök akadémia 27 tanítványát nevezték ki tisztekké. A „Wien. Ztg.“ a következő hadseregbeli változásokat teszi közzé : Cseh altábornagy a hadsereg pótlovazásának fő-inspectorává, — temesvári várparancsnok, Reichlin-Meldegg b. alibnagy komáromi várparancsnokká, — Ruff lovag vezérőrnagy pedig termesvári várparancsnokká neveztetett ki. A német lovagrend a háború kitörése esetére 36 német rendi nénét bocsátott a hadügyminisztérium rendelkezésére a sebesültek ápolására a tábori kórházakban, s késznek nyilatkozott ugyane czélra úgy Siléziában, mint szintén Dél-Tirolban a rend birtokain kórházakat állítani fel. A felhívás, melyet az alsó-ausztriai landmarsall és a bécsi polgármester a lakossághoz intéztek, így hangzik : Elérkezett a nehéz megpróbáltatás ideje ; komoly és ünnepélyes pillanatot élünk. Ausztria sorsának intézésébe kapni gazul merészkednek, a békét bűnös szándékkal alapjaiban akarják megingatni, és nem kell más, csak egy kis lökés, hogy a háborúnak birodalmunk határain leskelődő fúriája minden rémeivel dühöngjön. Polgártársak ! Ha volt valaha igaz ügy , a mienk az , ha volt valaha kiáltó igazságtalanság ,akkor ilyen az, melyet rajtunk elkövetni elleneink szándékoznak. Szövetséges társunk az, ki hazánkat fenyegetvén, bennünket, kik a béke áldásait oly hőn óhajtjuk, háborúra kétszerit. De Ausztria népe nyugodtan és határozottan mér a jövő elé, mert bízik Istenben, ki a jog védője, bízik Ausztria nemzőjében. Nehéz időket élünk ugyan, és súlyos a teher, mely mindnyájunkra nehezedik, de él azért még a régi hit honpolgári érzet, és az annyiszor kitüntetett áldozatkészség. Meg fogjuk mutatni, hogy Ausztriának annyiszor próbára tett ereje még meg nem tört ; szilárdan és egyesülten fogunk szembe szállni a jogtapadó ellenséggel, és Bacs, a birodalom első városa, első is legyen, mely kiáll Ausztria becsületének és nagyságának védelmére. Ily veszélyekkel szemben Bécs és Alsó AUSZtria polgárainak hazafias érzületéhez fordulnak az alulírtak. Feladatunkul azt tűztük ki, hogy a birodalom véderejét szabad csapatok felállítása által gyarapítsuk , de csak önkéntes adakozás legyen, mit a haza oltárán leteszünk. Azért vegye számba mindenki erejét ! — Kedvesen vesszük a legkisebb adományt is, mert csak egyesült erő teremthet valósággal nagyot. E hazafias szándék keresztülvitelének czéljából elismert hazafiak bizottmánya van alakulóban, kiknek nevei néhány nap múlva közzé fognak tétetni. Pénzadományokat mai naptól fogva nyugta mellett elfogadnak az a. a. országos házi főpénztár és a polgármester elnöki irodája. Az adományokról nyilvános számlát fogunk vezetni. Isten oltalmazza a császárt és a hazát! Bécs, május 13. 1866. Colloredo Mannsfeld, dr. Zelinka András. Starzewski Kázmér gróf, kit a császár egy galicziai szabad csapat alakítása és vezérletével bízott meg, már közzétette felhívását. Königgrätzból írják a „Boh.“ nak f. hó 11-ről: Itt a várparancsnok hirdetménye óta nagy ijedtség, félelem és rémület uralkodik. Sokan bútoraikkal együtt elhordozógkodnak. Még a tanintézetek nincsenek bezárva. A kerületi hatóságot illetőleg elrendelték, hogy a kerületi főnök lehetőleg biztos helyet válasszon lakásul, honnét a kerület ügyeit elintézheti. Az élelmezésről egy bizottság gondoskodik. A város körüli pompás fasorok hadászati tekinteteknek fognak áldozatul esni. A „Sil.“ értesül Troppauból, hogy f. hó 10-én az esti vonattal az ottani bank fiók pénztárát,valamint az országos pénztárt is Bécsbe szállították, s hogy az orsz. pénztárban Troppau község értékpapírjait is Bécsbe vitték őrizés végett. Már e hét folytán be fog következni az egyesült porosz-osztrák vámhivatalok elválasztása az egész porosz határvonal hosszában, ami szintén nem tekinthető békejelnek ? Taborban Villani b. kezdeményezése folytán a kerületi képviseletek gyűlést fognak tartani az a feletti tanácskozás czéljából, hogy mily módon lehetnének leginkább segélyére a kormánynak és hadseregnek. A berlini lapok egy nyilván félhivatalos közleményét tesznek közzé az osztrák készülődéről, mely így hangzik : „Galicziából majdnem az összes csapatok Csehországba indulását jelentik. Amenynyire lehetséges, a csapatok vasúton szállíttatnak, egy része azonban gyalog megy. Néhány nap előtt, a huszárezredek indultak el. A felső-siléziai határ hosszában fekvő osztrák helységek mind kissebb csapatosztályokkal vannak megszállva, s erre úgy gyalogságot, mint szintén lovasságot is használnak. A csapatoszlop,mely Csehországban határainkkal szemben képződik, különösen erős lovasság tekintetében, s újabban Bécsből dragonyosok és huszárok által erösbittetett. Folytonosan érkeznek csapatok. — Pardubitzban nagyobb mérvű előkészületeket tesznek Benedek tűszernagy főhadiszállása berendezésére ; itt és a környéken látszik képződni a csapat-öszpontosítások központja. Joseph és Theresienstadt újabb várművekkel láttatnak el ; a régieket erősítik, a sánczműveken erélylyel dolgoznak. Mindkét helyen megtöltik a raktárakat, élelmiszerekből már jelentékeny készlet van felhalmozva, s a hadsereg számára marhát is hajtanak be a várakba. Továbbá Ausztriából az a tudósítás érkezett, hogy a tulajdonképen várak megszállására rendelt negyedik zászlóaljak egy része mozgóautatik és a várakon kívül lesz alkalmazva. E helyett a póthadvogályok ötödik zászlóaljakká alakíttatnak át. E czélra már tiszteket is neveztek ki. Szászországban a készülődések már nemsokára befejeztetnek. Bajorország, Würtemberg, Baden, Hessen-Darmstadt és Hannover még igen hátra vannak készülődéseik tekintetében.“ A „Br. Z.“-ot a cseh-siléziai határról részletekről tudósítják, melyek alapossága ugyan kétségbe vonható, melyek azonban a Poroszországban uralkodó hangulatot jellemzik. A boroszlói lap tudósítása így hangzik : „F. hó 13-án Benedek táborszernagy Pardubitzba, főhadiszállására érkezik ; előtte való nap a rettegett határőrök közül 12—14 zászlóalj érkezik oda. A gyalogsági dandárok már szervezve vannak, s tüzérséggel ellátva ; a tartalék tüzérség és tartalék lovasság (4 ezred vértes) készen áll ; egy 4 dandárból álló könnyű lovassági hadtest (8 ezred, 40—50 század) f. hó 13-án a határokhoz vonul (7—8000 lóval). A csapattömeget 60—70,000 emberre becsülöm. Josephstadtban sok a tartalék-tüzérség ; már maga pompásan van felszerelve, s sok nehéz ágyúval bir ; amint látszik, a pénz semmiféle szerepet sem játszik. A polgárság és katonaság hangulata komoly és elkeseredett. Május 13-tól az egész osztrák hadsereg csatakészen áll, s az első lövés után attól félhetünk, hogy könynyű lovasság áraszt el Siléziában, aminek nem lehet más czélja, mint egyes csapattestek és parancsnokságok megtámadása, s az összeköttetések megszakítása ; a fődolog épen az, a lakosságot megrémíteni, s zavart előidézni. — Miután Morvaországban és Krakkó vidékén épen annyi könnyű lovasság állana, lehetséges, hogy rögtön 16 — 20,000 emberből álló lovasság által lepetnénk meg. — A hadsereg a szász határon és Reichenbergnél önálló, s habár Benedek parancsnoksága alatt áll, mégis más működési vonala van, s más czélokra tör. A császáriak eljárása legelébb Silézia ellen van intézve, s amint már mondottam, a lovasság támadása fedezi a többiek bevonulását. Az osztrákok készülődéseikkel 14 nappal előbbre látszanak lenni. A könnyű lovassági ezredek : négy huszár- s egy dragonyos és három dsidás-ezred, Grulich és Trautenau környékén táboroznak , a főhadiszállás Ratiborzitz Skalic mellett.“ Mint egy siléziai lap értesül, az osztrák határon egy 40,000 emberből álló porosz hadtestet öszpontosítanak. Azt hiszik, hogy e hadtest lenne arra kijelölve, miszerint alkalmas időben Olmütz ellen intézzen támadást. A középállamok haderejéről írják a „W.“ nek Münchenből: A talán tudjuk, hogy a számok menynyire beszélnek, s épen azért számokban tudósítom önt a bajor, valamint az ez idő szerint szintén hadilábra helyezett badeni és würtenbergi hadseregek erejéről. A bajor hadsereg hadilábon a honvédség kizárásával, mely csak az ország bensőjében lesz szolgálatra alkalmazva, 110 —120.000 emberből áll. Baden és Würtemberg haderejét legalább 40—50.000 emberre lehet tenni, s így e három állam összesen 150— 170.000 embert állíthatna. Ennek fele elégséges lenne a porosz csapatokat a Rajnavidéken elfoglalni és sakkban tartani, míg a másik fele — 70—80,000 ember egy Csehországból Szászországon át érkező osztrák hadseregnek nyújthatna kezet, s azt a Szászországba betörő porosz hadtest ellen támogathatná. Ausztria és a vele tartó szövetségi államok így a szász és siléziai határok felé nyomuló poroszokat nagyobb szám tekintetében határozottan fölülmúlják. Ami a bajor hadsereg képességét illeti , úgy ez minden kétségen kívül kitűnő. A lovasság ugyan az osztrák lovasság mögött áll, hanem azért a porosz lovassággal mérkőzhetik. A leggyengébb fegyver nem látszik lenni a tüzérség , különben állítólag nagy hadgyakorlati képzettséggel bír, a mai nem megvetendő tulajdonság.“ A „Gazetta Ufficiale“ máj. 9-én közölte máj. 6-áról kelt, s 12 szakaszból álló kir. rendeletet a szabad csapatokat illetőleg, melyek Garibaldi főnöksége alatt alakulnak meg. A főbb pontok a következők : Az önkényereknek nemzeti zászlójuk lesz, a királynak és államtörvényeknek hűséget esküsznek és egy évre kötelezik magukat. A zászlóaljak számát egyelőre 20 ban állapították meg. Ezek a hadügyminisztérium és a hadsereg fővezérének vannak alárendelve és föloszlathatók, ha a kormány czélszerűnek tartja. Ez esetben kielégítést vagy különös szolgálatokért különös jutalmat is nyernek. Olaszországban, mint a „Provincia“ jelenti, egy lengyel légió is van alakulóban ; ez a szabad csapatokkal egyesülve Garibaldi parancsnoksága alá helyeztetnék, valamint a magyar légió is, mely az 1860 és 61-ben az olaszok mellett küzdött légió töredékeiből alakult. A „Temps“-nak írják Fiorenczből : Mihelyest Garibaldi az önkénytesek élén lesz, megkezdődik a háború, és ez teljes valószínűséggel f. hó 20 vagy 25-dikén következik be. 15-dikén a király Piacenzába főhadiszállására megy. Egyúttal a minisztérium is átalakíttatik, Carignan hg veszi át a régensséget. A következő miniszteri listát tartják igen valószínűnek: Ricasoli miniszterelnök és belügyminister ; Visconti Venosta, külügy ; Crispi, igazságügy ; Mordini, gazdaság és kereskedelem; Berti, közoktatás; Scialoja, pénzügy ; Pettinengo, hadügy ; Jacini, közmunka. A tengerészeti tárczára nézve még nincs határozat. Az olasz kormány adott ígérete által, hogy nem támad, nem tartja magát többé kötelezettnek ; ez ígéret Ausztriának lefegyverzéséhez volt kötve, most azonban a kormány saját érdekei szerint jár el. A tények a tudósítás alaposságát nemsokára meg fogják erősíteni. Közben minden intézkedést megtesznek. A király és Lamarmora kivételével a tábornokok már állomásaikon vannak. Mihelyt az új ministérium meg lesz alakítva, több politikai kitűnőség — mint mondják — rendkívüli küldetésekben külföldre fog menni, Ratazzi Berlinbe, Minghetti Londonba és Pepoli Konstantinápolyba vagy talán Párisba. E férfiak azonban azért nem fognak a diplomatiai testületbe belépni, s képviselői minőségüket elveszteni. Csupán ideig tartó külön küldetések, melyekre vállalkoznak. A velenczei szökevények f. hó 6-án tartott gyűlése igen zajosan folyt le. Azt hozták szőnyegre, várjon a háborút a kormánynyal vagy a nélkül kezdjék e meg és nem sok hiányzott, hogy még azt is hozzá tegyék : a kormány ellen. Mint már említettük, a hadügyminiszter máj. 4 diki köriratában felhatalmazza a katonai hatóságokat önkénytesek kivételes fölvételére a sereg számára egy évi szolgálattal. Egy máj. 3-ki rendelet által 50 mozgó nemzetőrségi (600 embernyi) zászlóalj három hóra mozgósíttatik és máj. 20-dikáig következő városokban kell összegyűlniök: Siena Grossitto, Perugia, Spoleto, Rieti, Lugo, Bologna, Imola, Forli, Mazerata, Teramo, Penne, Chieti, Aquila, Solmona, Vallo, Avezzana, Larino, Campobasso, Sansevero, Foggia, Bovina, Barletta, Bari, Altamura, Brindisi, Legge, Taranto, Sora, Gaeta, Benevento, Caserta, Nápoly, Salerno, Cotenza, Matera, Cosenza, Catanzaro, Reggio, Calabria, Messina, Nicosia, Palermo, Trapani, Girgenti, Modica, Siracusa, Catania. A bizottmány, mely a szabad csapatok megalakulásának előmunkálataival van megbízva, Biscarotti altábornagy elnöklete alatt következő tagokból áll: Pastore és Gibbon altábornokok; Fabrici, Nicotera, Cairoli, Corte képviselők ; Lerici, a hadügyminisztériumban osztályfőnök ; Ricci, törzskari őrnagy. — Schmid ezredes, Napoleon császár parancstisztje és az itteni franczia követség attachéja, háború esetében az olasz főhadiszállást fogja követni. A „Corr. ital.“ szerint a politikai híreket tartalmazó magánysürgönyök külföldre küldése el van tiltva. — Napóleon herczeg megérkezett Bolognában. — A Turinban levő lengyel szökevények bizottmányt alakítottak, mely összeköttetésbe helyezi magát azon olasz bizottmánynyal, mely szabadcsapatok szevezésére alakult. A „Conte Cavouri” azt jelenti, hogy a kormány Angliában az amerikai déli államok részére készült monitorokat megvette. Ganuából máj 8-ról írják. A Persano parancsnoksága alatt álló hajóhad három csapatra osztozik : Persano, Albini és Vacca alatt, Provana ellenadmirál nyerte a 3-dik tengerészeti osztály parancsnokságát. Az anconai katonai parancsnokság elrendelte, hogy az ottani kikötő bejárata nagy hajólánc által zárassék el, melyhez közel a világítótorony ágyútelepe mellett a hajók bejuttatására nappal nyilás hagyandó. Az olasz határról írják máj. 8. Carpiban, az osztrák határszéltől nem messze, rövid időn 15 — 20.000 főnyi hadtest lesz összpontosítva. Sacchi tábornok, a csapatok beszállásolása miatt, már minden nagyobb helyiségeket, mint templomokat, palotákat, stb. megszemlélt és a városi hatóságokat azok rögöni berendezésére utasította. Ágyú nagy számmal van, és a hadiszerek és szekerészet fogatai készen állanak s minden pillanatban indulhatnak. Az 1844. és 1845 diki korosztályok már be vannak hiva, az 1846 dikinak behívása várható. — A községeknek a nemzetőrségükről pontos jegyzékeket kell készíteniük, kik ahelyett, hogy mint ezelőtt havonként egyszr, most mindennap tesznek fegyvergyakorlatokat. Ferraránál már föl van állítva a mozgó őrség. Florenozln nagy a tevékenység, még soha sem vezették az ujancsok begyakorlását oly szigorúan és kitartással. Szállítási eszköz mindeekt oly bőven van, hogy hat nap alatt a hadsereg tetőzés szerinti helyre van áttéve. Az öszpontosítás központja Bologna marad. „Bolognából jelentik . A város egy nagy táborhoz hasonlít. 70,000 ember van itt részint az erődökben, részint a közel környéken öszpontosítva. Mint a „Gazeta di Venezie“-iak Rómából f. hó 5-ről írják, az olasz katonák Éjszak-Olaszországba szállítása alkalmával a római vasutat használták volna. A csapatok Rómán keresztül mentek, anélkül, hogy megállották vagy római területen a kocsikból kiszállottak volna. Ily módon , miután a Márkákba vezető vasútvonal meg van nyitva, a királyság ezredei kényelmesen szállitathatnak Nápolyból Bolognába, a csapatszállitás, teszi hozzá a római dolgokban közönségesen jól értesült levelező , továbbra is meg van ígérve és éjjelen át történik. Föl lehet tenni, hogy a pápai kormány ennek nem oka, hanem Francziaország tanúsítja ily módon semlegességét. Mint a „Köln. Ztg.“-nak Brüsselből írják, a hadügyminisztérium minden intézkedést megtesz, hogy a hadsereg a lehető legrövidebb idő alatt hadilábra állíttassák , sőt a kamarák által megszavazandó hitel magassága is meg van állapítva. Hogy mindezen előkészületek tisztán védelmi természetűek, magától értetődik. A helyzet figyelemre méltó jelzéséül vehető, amint a máj. 12-iki „Moniteur“ beszél , ugyanis napi jelentésében ezt mondja ki kereken : „Mától fogva egész Németország tényleg hadilábra áhítottnak tekinthető.“ A franczia hadügyminisztériumban, párisi tudósítások szerint, egyáltalában hitelesnek tartatik, hogy két figyelő hadtest alakíttatását elvileg elhatározottnak kell tekinteni, ugyanis a Rajna mellett és a tengermelléki Alpesek mellett a nélkül, hogy a csapatok öszpontosításának ideje is meg volna határozva. A tengermelléki Alpesek melletti figyelő hadtest azon négy dandárból fogna alakíttatni, melyek a lyoni katonai kerületet képezik, s Patikaogr. tábornagy-jelölt Montauban tbk. parancsnoksága alá rendeltetnék. A rajnai hadtest a chalensi tábor katonaságából, vagyis kiváltképen a testőrségből fogna állni, mely haderő a kellő időben előbbre tolatnék a határ felé. Ezen seregosztály parancsnoksága Regnault da St. Jean d'Angely tábornagynak volna szánva. A tengerészeti minisztérium viszszavonta azon rendeletét, mely szerint a hajóhadhoz tartozó hajóknak készen kell vala tartatni arra, hogy Mexikóból az első dandárt visszahozzák. Erre nézve Chasseloup-Laubat a Compagnie Transatlantique-hel (Pereire) kötött szerződést, melynél fogva a nevezett társaság kötelezi magát, hogy az első 5000 embert f. évi november hó alatt visszahozza. Eléggé jellemző tény az is, hogy a franczia hajóhad valamennyi járművét Európában akarják megtartani rendelkezésre. Más tudósítások szerint roppant mennyiségben kezdenek hadiszereket szállítani Lyonból Metzbe. Már évek óta csendesen előkészített hadianyagok, például ezer meg ezer kerék, hídrészek stb., a Rajna felé tolatnak előre. A csapatszállitások könnyű szerrel követhetik ezeket. Minden feltűnés nélkül fogják legközelebb a csapatokat összevonni : a chalensitáborban, Nancyban, Metzben és Strassburgban is. Mindezen hirek alkalmasak a császár auxerrei beszédéhez gyakorlati magyarázatul. Ezeken kívül, s ezekkel teljes összhangzásban Persigny — aki nem nagy tekintély ugyan, de hajlandó a fecsegésre — a napokban azt mondta volna, hogy a „császár az első csata után ismét kitűzendi napirendre congressus eszméjét, s nyíltan azon párt mellé fog állni, amely ő vele a modern államjog megállapítására, és az 1815-ki szerződések megsemmisítésére fog törekedni.“ Az „Echo de la Dordogne“ jelenti, hogy azon megye öszeirott legénysége között félreismerhetlen harezvágy mutatkozik. Sokaknak kalapára ilyen tartalmú levélkék valának tűzve: „Le as 1815-iki szerződésekkel!“ vagy: „A dordogneiak találkozása a Rajna mellett!“ Ugyane lap erősíti, hogy ezen tüntetések nem mentek az auxerrei beszéd befolyásától. A „Patrie“ arról értesül, hogy Salis ezredes egy figyelő hadtest parancsnokául neveztetett ki, melyet a schweizi kormány Olaszország határa mellett fog összevonni. A lengyel határról f. b. 1- től ismét az orosz csapatoknak szembeszökő mozdulatából érkeznek tudósítások. „Néhány nap óta újból megkezdődött a csapatok mozgása a lengyel királyságban, — írja az „A. A. Ztg.“ ismereteslevelezője. Az ország északi és középső részéből csaknem egészen kiürült a katonaság, mert az eddig ott feküdt csapatok mind útban vannak részint Krakó részint Gácsország keleti határa felé. Oroszországból új csapatokat várnak. A tisztek erősen meggyőződve látszanak lenni a felől, hogy Ausztria elleni szövetség forog fenn Poroszországgal, s azt tartják hogy az orosz birodalomba fog kebleztetni Krakó és Gácsország keleti része, a görög orthodox ruthenek földe. A magasabb rangú katonai egyének pedig nyakig gombolkozva tartják magukat, s legfölebb annyit mondnak, hogy azon nagy harczgyakorlat miatt vonnak össze annyi katonát Lengyelországban, mely Polonsk mellett junius vagy julius hóban fogna tartatni, 75.000 főnyi haderővel. Ezen harczgyakorlatra a császár is eljövendő, akit már csakugyan fel is kért egy varsói küldöttség, hogy látogassa meg a lengyel fővárost.“ Alighanem jár a felebbieknél biztosabb nyomon a „Mem. dipl.“ E lap arra figyelmeztet, hogy Oroszország Törökországgal, — mely a párisi conferentiák megnyitása óta sajnálatosképen összetart a sz.pétervári kabinettel — a Dunafejedelemségbe készülnek betörni. Oroszország egész csendben tolja előre hadcsapatait Bessarábia és Moldvaország felé, ahol már 150,000 ember áll készen a Pruth átlépésére. A moldvaországiak különválási törekvéseit Oroszország nyíltan támogatta, s nem is titkolja beavatkozási szándékát azon ürügy alatt, hogy Moldvaország akaratának szabad nyilvánítását biztosítani kívánja. Brunov báró Londonban, Sackelberg tbk Bécsben, és Budberg b. Párisban fel volnának rá szabadítva, hogy egyátalában „ne titkolódzanak kormányuknak a Dunafejedelemségekre vonatkozó czéljaira nézve. Oroszország ezen conjuncturákat kétségkívül nem tüntette volna fel oly elhatározott magatartással, ha nem tudná, hogy Ausztria Poroszás Olaszországgal vívandó háborúval áll szemben. Azonban a bécsi kabinet a leghatározottabban kijelentett a párisi és londoni kabineteknek, hogy senki se képes neki arról jót állani, hogy nem fog megtámadtatni Velencsében, s hogy politikájának csak saját biztonságáról való gondoskodása adhat irányt. Azt hiszszük, — végzi a „Mem. Dipl.“ — eleget mondottuk annak ugyat,csak elég szemmelüt-