A Hon, 1866. június (4. évfolyam, 124-148. szám)

1866-06-10 / 131. szám

előtt elkompt­rozni. És a pénz befolyt, mi­előtt a mostani politikai zavarok kiütöt­tek, s mielőtt Párisban a pénzügyi pa­nique előtérbe nyomult. „Csak igy lehetett az 1865-ki deficitet födözni, a banknál teendő részlet fizeté­seket eszközölni, s a depot-adósságokat visszatéríteni, s a hadkészületekre pénzt teremteni. Ez 1865-ben a gasteini szerző­dés idejében majdnem lehetetlenség lett volna. A­mi az 1 és 5 forintos bankjegyek­nek állampapírpénzzé változtatását illeti : ezen rendszabály törvényessége fölött már a kibocsátandó törvény fölötti tanács­kozás alkalmával sok szó volt, a­nélkül hogy a jogi deductiók helyes volta bebi­­zonyodott, volna. Egyébiránt a közvéle­mény ritka egyhangúsággal elismerte, hogy a rendszabály csak az államszük­ség parancsából származott s a mellett a rendszabály oly modalitások között jött létre, hogy a két három féle fajú papír­pénz veszedelmétől megmenekedhettünk. Igaz, hogy a rendszabály dictatori mo­dorban hozatott, de a háború veszélyei­nek közeledtével a késedelem csak fo­kozta volna a bajt.“ Országgyűlési tudósítás. Az. alsóház ülése június 9 -én. Elnök: Szentiványi Károly. A jegy­zőkönyv vezetésével Joannovics György, a szólni kívánók neveinek feljegyzésével Gr. Ráday László bízatott meg. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesí­tése u­tn az elnök bemutatja az újabban beérkez­­t irományokat és kérvényeket. P­rabovszky Zsigmond Kis­kun-Fél­­egyházán megválasztott képviselő beadta megbizó levelét, mely az állandó igazoló bizottsághoz tétetik át. I Abony, Nagy Körös,Örkény,Tatár Sz.-György és O-Kécske községeknek lakosai a múlt hóban beállott rendkívüli fagy következtében mutat­kozó országos sőség enyhítésére intézkedést és segítsé­get kérnek. Porosak­ay Ignácz mérnök egy csatornázási tervet muta­ott be, melynek segélyével Pest vá­rosa jobb v­ízzel és jéggel láttatnék el, egyszers­mind a Duna balpartján lévő mocsárakat is le­csapolni lehetne. Jankó Vincze a földmivelő osztály pénzbeli bajainak orvoslására egy pénzügyi javaslatot terjesztett elő, melyet a nemzetgazdászati bizott­mány figyelmébe ajánl. Eset három kérvény a nemzetgazdászat tár­gyában választott bizottsághoz utasíttatik. Kubiny­i Ferencz a magyar földtani társulat elnöke, a társulatot országossá nyilváníttatni, s annak egy­­ersmind az országos pénztárból le­endő segélyezését kéri. Szepes vármegyei Lubló egyházkerület rom. kath. tanítói szellemi és anyagi állásuknak meg­­felelő törvény alkotását kérik. Tem­es me­se Schöndorf községe a Maros ál­tal átszakított és a mandorlaki aradmegyei ka­­marális uradalom által elfoglalt kaszálókat kéri visszaadatni. Szatkmár megyebeli Cseke község úrbéres majorsági és kis­birtokos lakosai az úrbéri sza­bályozás és tagosítás által okozott tetemes sérel­meiket orvosoltatni kérik. Heves-Szolnokmegye Tisza-Földvár községe az 1846-ik évben kölcsön kért összegen történt örök váltságot az 1848. IX. törvényczikk értel­mében a nemzeti közbecsület védpajzsa alá he­lyeztetni, továbbá az 1863-ik évi ínséges orszá­gos kölcsönt elengedtetni kérik. Békésmegye Bánfalva helységének lakosai kérik, hogy valamelyik camaralis pusztán, mint kertészek letelepedhessenek. A Paulisi promontorium részéről kérik régi jogaikba való visszahelyezésüket, mit a provi­zórium alatt elvesztettek. Nagy Zoltán a selyem­tenyésztés érdekében az epei fa ültet­ént a törvényhozás által elősegit­­tetni kéri. Gyoma város lakói az alföld-fiumei vasutat pártoltatni kérik. Ugocsa megye több birtokosai és lakói a Deb­­reczen-Szathmár-Szigeti vasút tárgyában a ház­nak mártius 22-én hozott határozatát megkö­szönvén, e vasútvonalat az első teendők közé soroztaim kérik. Illés János volt számvevőtiszt a helytartó ta­nácsnál, számvevői hivatalába való visszahelye­zését kéri. Perl Ferencz a pesti polgári szatócsok nevé­ben a jogtalanul házalókat a kereskedéstől eltil­tani kéri. — Mindezen kérvények a kérvényi bizottságnak fognak átadatni. Draskóczy Gyula, mint a rozsnyói ágostai egyház főisk­olájának felügyelője és a kecske­méti helv. hitvallású jogakadémia igazgatósága, kérik az országgyűlési irományokat. E kérvények iránt a hozott határozat értelmé­ben az elnökség fog intézkedni. Heves megye fenyitó törvényszéke Eger vá­rosa képviselője , Csiky Sándort, mint bizonyos t­­ar­ékpénztári részvények tárgyában vádlottat­­ hallgattatni és erre a képviselőház engedélyét kéri, miután az illető irományokat már Pestvá­­r­os a törvényszékéhez átküldötte. Ugyan e tárgyban Csiky Sándor, ártatlanságát tárgyazó nyilatkozatot adott be a végre, hogy ez­en nyilatkozata a kérvényi bizottságnak adas­sák át. E két beadványra vonatkozólag az el­nök azon kérdést teszi, váljon hajlandó-e a ház a kihallgatás engedélyt mindjárt megadni, vagy mindkét kérvényt a kér­­vényi bizottsághoz utasítani? (­Felkiáltá­sok: a kérvényi bizottsághoz.) Ghyczy Kálmán : Én is azon vélemény­ben vagyok te­hát, hogy mind a két beadvány es­úttal a kérvényi bizottsághoz tétessék át; csak azon óhajtómat fejezem ki, hogy a kér­­vényi bizottság egyszersmind oda utasitassék, hogy e tárgyban mielőbb jelentést tegyen. (He­ly­eslés­­) Mire mind He­ves megye törvény­szék­é­­ne­k kérés.), mind pedig C­iky Sán­­or K­e váró l l­­pvédőnsek rét­ila­kozat­a a kérvényi bizottsághoz áttétetni határozta­­tott, azon kijelentéssel, hogy mielőbb te­gyen jelentést. A nemzetgazdászati bizottság részéről az Ínség tárgyában teendő jelentés lévén napirenden, e bizottság elnöke Lónyay Gábor kért 82ot. Lónyay Gábor. A f. hó 2-án tartott orszá­gos ülésben az ország anyagi érdekeivel foglal­kozó választmány azzal bízatott meg, hogy azon országos csapás, mely a fagy által oko­ztatott az országban, következményeinek enyhítéséről és el­hárításáról e választmány gondoskodjék, és ad­jon javaslatot, miképen lehetne azokat orvosolni. E választmány jelentése elkészült s én mint a választmánynak helyettesített elnöke, ezt bátor vagyok jelenteni és a­z. előadó úr által felol­vastatni. Erre Kautz Gyula bizottsági előadó a következő jelentést és e tárgyban ő Fel­ségéhez intézendő felirati javaslatot ol­vassa fel : „Az anyagi érdekek ügyében kiküldött vá­lasztmánynak az országot fenyegető­enség tár­gyában tartott tanácskozásai felöl a képviselőház elébe terjesztett jelentése és felirati javaslata. A képviselőház f. évi június hó 2-án tartott országos ülésében azon kiküldetéssel bízván meg az anyagi érdekek tárgyában működő választmányt, hogy, tekintettel az or­szágot legújabban ért súlyos csapásra, egyfelől az ez irányban szükségleti adatok minél tel­­jesb mértékbeni beszerzésére lépéseket tegyen, s másfelől az országgyűlésnek a jelen törvény­hozási viszonyok által megengedett hatásköré­hez képest és ennek korlátai között mielőbb oly javaslatot ké­rítsen, mely az elemi csapások ál­tal a földmivelőkre nehezedett állapotunk meg­könnyítésére és orvoslására szolgáljon : az alul­írott választmány e tárgybani véleményét a kö­vetkezőkben terjeszti a tisztelt képviselők f­elébe. „A kiküldetés első ré­szét, vagyis a történt károk kiterjedésére vonatkozó adatokat illetőleg, az alulírott választmány felszólítást intézett az országos gazdasági egyesülethez , az erdélyi gazdasági egylet s a vidéki gazdasági egyesüle­tek, nemkülönben az országban létező kereske­delmi testületekhez, hogy összeköttetéseik alap­ján, s a rendelkezésekre álló eszközök felhasz­nálásával, a visszás időj­árás által okozott károk­ra vonatkozólag, lehetőleg alapos és részletes adatokat gyűjteni,s az alálírott választmánynyal közleni siessenek, hogy az utóbbi, támaszkodva ezen, s egyéb szintén megbízható forrásokból mentendő közleményekre , a fenyegető veszély nagysága és terjedelme felől mielőbb alapos tájékozást nye­ressen, annak minél teljes é s kimerítőbb képét egybeállítha­sa, s annak ide­jében nyomozásainak eredménye felől a tisztelt képviselőházhoz tüzetes jelentést tehessen. Minthogy azonban az alálírott választmány a már eddig is mindünnen beérkezett, s hitelt­­érdemlő tudósítások nyomán azon meggyőződés­re jutott, hogy a legközelebb lefolyt májushó utolsó szakában beállott rendkívüli fagy, meg az erre hirtelen következett forróság : mind szöl­­lökben és gabnaneműekben, mind egyéb ter­mesztményekben oly mértékbeni pusztítást oko­zott , hogy sok helyütt az amúgy is kimerült földműves osztályt m­­ég veszélye fenyegeti, s némely vidékeken még a termelésre szükséges vetőmag is hiányzani fog : a válas­ztmány véle­ménye oda járul, miszerint, nem várván be a csak nehezen s hosszabb idő alatt egybegyűjt­hető részletes adatok beérkezését, szemben a hazára nehezedő veszély annyi nyugtalanító jelenségeivel, s hogy a nyújtandó tégely minél eredményesebb lehessen , haladék nélkül volnának azon lépések megteendők, melyek az előttünk álló nagy fontosságú czél elérésére szükségesek és alkalmasaknak mutatkoznak. Az alulírt választmány ennélfogva, tekintettel az ügy sürgős voltára, mindenekelőtt í­gy Ő Fel­ségéhez a királyhoz terjesztendő aláz­atos fel­iratot vél indítványá­ra hozandónak, a­mely felirat a következőkép volna szerkesztendő : „Az időjárás viszontagságai, a késő tavaszi fagyok pusztítást okoztak hazánk több vidékén. A szőlők, a gabnaneműek, a gyümölcs és tava­szi vetemények nagy része sok helyütt megsem­misíttetett. A kárnak és fenyegető veszélynek egész ter­jedelmét határozottan megállapítani még most nem lehet, mert ehez részletes adatok volnának szükségesek, é­s az ezutáni időjárásnak jó vagy rész­folyama­tokban enyhítheti vagy fokozhatja a bajt.Annyit azonban már eddig is bizonyos ada­tok kétségtelenné tesznek, hogy a legkedvezőbb esetben is mélán tarthatni az ország több részé­­ben bekövetkezhető ínségtől. Magánsegélyezések útján e rendkívüli bajt el­hárítani nem lehet, mert az évek óta egymást váltó elemi csapások, az 1863-ik évi súly­oh­ín­ség, melynek terhei még most is nyomják a föld­­mivelőket, a marhavész, mely éveken át nagy mértékben pusztított, s ezeken felül az ország alkotmányos befolyása nélkül folytonosan növe­kedő közterhek, kimerítették a nép erejét, s az jelenleg magán segíteni nem képes. A fenyegető rendkívüli veszély tehát rendkívüli eszközöket tesz szükségessé. Ha felelős kormányunk volna, felszólítanék a­z­t, a czélszerű intézkedések megtételére, az terjesztené Felséged elé a veszély elhárítására szükséges módokat, és ha a rendkívüli segédesz­közök megszerzése az országgyűlés köz­­benjöttét kívánná, felszólítná Felséged ne­vében közreműködésre az országgyűlést is. Ha törvényhatóságaink alkotmányos állapotban vol­nának, azok, a megyei köz­élet nyilvánosságá­nak ellenőrködése mellett, a né­p bizodalmának segítségével sok bajt megelőzhetnének, s a ve­szélyt sokban enyhíthetnék. De miután sem a felelős kormány, sem a tör-’ vényható­ágok alkotmányoa hatósága még visz­­sza nem állítatott, a jelen nehéz körülmények között, melyek halasztást nem szenvednek, egyenesen Felségedhez járulunk, mint orszá­gunk örökös királyához, s hódoló tisztelettel kér­jük Felségedet , méltóztassék a kimerült népnek nehéz sorsát minden lehető módon enyhíteni, s a fenyegető bi­jnak megelőzésére, királyi hatal­mával olyképes intézkedni, hogy a szükséges segély­zésre megkivántató összegek mielőbb meg­kérezteth­­­ssenek, s a nép szivét és bizalmát megnyerő pontossággal, gyorsan és kizárólag a kitűzö­­tt czélra fordittassanak. Mi, az országgyűlés részéről ezennel kijelent­jük, hogy, ha a f­eyegetl­enségnek elhárítása a­z I. a rendkívüli körülmények között rend­­kívül előkészítést igényel, s az Ors­éggyűlés hozzájárulását is szükségessé teszi, az országgyű­lés mindazt, mit e részben alkotmány és törvény szerint tehet, a legnagyobb készség­gel megteendő“ E javaslat kinyomatni határoztatok és tárgyalására a ház többségének óhajtá­sára jövő hétfő f. hó 11-ke tűzetett ki. Ezután az elnök előadja, miszerint a ház félévi számadásainak megvizsgálá­sára egy bizottság kiküldése volna szük­séges, mire öt tag választását s a szava­zatoknak a hétfői ülésben leendő beadá­sát hozza indítványba. Mely indítvány egyhangúlag el is fo­gadtatott. Vay Lajos b. mint a kérvényi bizott­ság elnöke jelenti, hogy a beérkezett kér­vények már tárgyaltattak s ennélfogva azok előadására határnapot kér kitüzetni ; valamint a házszabályok értelmében, a bizottság működésének egy hava letel­vén, annak új választás által való ak­ki­tását annál inkább kéri, mivel most — miután oly számos küldöttségek működ­nek — a kérvényi bizottság némely tag­jai is igen el vannak foglalva, és enn­él­fogva tán méltányos kívánság, hogy má­sok által felváltassanak. (Felkiáltások : maradjanak !) Erre Kemény Gábor b., mint e bizott­ság előadója, kijelenti, hogy — miután e bizottságon kívül még 3 más bizottság­nak is tagja, sőt még ezek egyikének elő­adója is — ő két előadóságot és négy bi­zottságban való részvétet folytatni kép­telen. Minélfogva kéri felmentetését. (Föl­kiáltások : Maradjon !) Az elnök e kijelentésekre előadja, mi­szerint a kérvényi bizottság kész jelenté­seinek előterjesztésére a ház szabályai szerint három napnak kell közbejönni , így azt kedden lehetne tár£ valás alá ven­­ni (Helyeslés). A­mi pedig a lemondást illeti, úgy veszi észre, hogy a ház igen nagyon meg van elégedve a mostani bi­zottság működésével, ennélfogva azt hi­szi, hogy a bizottság maradjon (Derültség, Élénk helyeslés). Végül az elnök fölkérvén a megyék, városok és kerületek rendezése tárgyá­ban kiküldött bizottság tagjait az ülés után leendő ottmaradásra,­­ az ülést 11­­ órakor eloszlatta. Legközelebbi ülés jövő hétfőn június 11-ikén. A háború előkészületei. A „Czaa£i Benedeknek az éjszaki hadsereg főparancsnokának egy Starzenski grófhoz intézett levelét teszi közzé ; udvarias válasz az Starzews­­ki levelére, mely a többek közt azon biztosítást is tartalmazza, hogy Benedek régi barátját és a nemes (lengyel) nemzet fiait örömmel fogja fel­venni az „éjszaki hadsereg“ sorai közé. — Werzwilejaki a lembergi róm. katholikus ér­sek egy körlevelet intézett p­jságához, melyben a Starzewski-féle ezred felállítására rendezett gyűjtés támogatására hívja fel őket. Az ezred toborzási parancsnoksága három nap óta már Krakkóban van. Ez ezred számára már 40,000 frt folyt be, továbbá több száz lovat és felszere­lni tárgyakat ajándékoztak. A porosz „Prov. Corr.“ megerősíti, hogy Po­roszország a szövetségnél tett osztrák nyilatko­zatból és a bolsteini rendek egybehívásából szár­maztatja a háboru-esetet, „mivel Ausztria ezál­tal a porosz királynak, mint Schleswig-Holstein közös birtoklójának souverainitási jogait kérdés alá helyezi és veszélyezteti.“ A „P. C.“ hozzáte­szi : Poroszország fogja tudni megvédeni e jogo­kat, és oly kevéssé tűrheti a törvényellenesen egybehívott rendek gyülésezését, mint egyéb forradalmi eljárás előmozdítását Holsteinban.“ Egy utóiratban mondja a „Prov. Corr.“: „Az a tudósítás érkezett, hogy az osztrák helytartó Holsteinban, az ottani rendeket már f. hó 11-di­­kére hívta egybe. Itzehoe-ben kellene lenniök e napra, hogy átvegyék a helytartó előterjesztéseit. A porosz kormány az ügybehívás ellen már ha­tározott tiltakozást emelt, s azt kétségtelenül tényleg is érvényre fogja emelni. Ausztria azon­ban most egész Európa előtt felelős azon vég­zetteljes eseményekért, melyiket önkényes és szerződés­ellenes eljárás által előidéz.“ Ennek értelmében Manteuffel tbk tegnap be­vonult Holsteinba, s az osztrák dandár Altona körül öszpontosult. A „Provincial­ Correspondenz“ következő tu­dósítást teszi közzé, melyben az ünnepélyes hang feltűnő : Ő felsége a király, ki naponként min­­denre kiterjedő tárgyalásokat tart miniszter­el­nökével, az egyes miniszterekkel, a polgári és katonai kabinettel, hétfőn kabineti tanácskoz­mányt tartott az összes államminisztériummal, melyben hihetőleg fontos határozatok hozattak, mint a­milyeneket a jelen politikai helyzet elhá­­ríthatlanul megkíván. Miután már most a nemzet­őrség is elhagyta a fővárost, hogy a neki kitűzött állást a harczkész hadseregben elfoglalja, a Ki­rály gyaníthatólag jövő hét elejével indul a fő­hadiszállásra, hová öt többi közt Bismark gr. a miniszterelnök, Roon hadügyminiszter és Moltke tábornok,a hadsereg törzskari főnöke követni fogják. Ő királyi fenségeik a koronaherczeg és Frigyes Károly herczeg, kikre két nagy had­sereg vezetése van bizva, már oda elutaztak. A többi királyi herczegek, kiknek parancs­nokság adatott át, e hét végével mennek a had­sereghez. A királyi ház junius 7-dikén III. Fri­gy­es Vilmos halálának évfordulóján, előbb még az üdv­özült fejedelem sirja körül fog, kegyeleti emléket ülve, összegyűlek­ezni. Vezérelje kirá­lyunkat és herczegeinket ugyanazon szellem, mely a derék királyt a szabadságharc­ nagy ide­jében győzelemre vezette!“ Mait vasárnap a porosz király a törzskari tisz­tekhez a következő tartalmú beszédet tartotta volna: A remény, melyet a béke föntartása iránt táplált, eltűnt; Ausztria Schleswiget, és Szászor­szág Sachsen tartományt akarja a porosz állam­tól elragadni, h így nem marad egyéb választás, mint ezen szándékot meghiúsítani vagy becsület­tel tönkre ju­ni. Hozzá­teszik még: a kir­ály az il el"­ t­szteket végül felszólította, hogy a dolgok ezen helyzetéből a hadsereg körében ne csinálja­nak titkot. A „Br. Ztg“ berlini levelezője Írja : 1850­­ őszén Vilmos király, akkoriban porosz hg, Man­­teuffel elbocsáttatását kívánta, és hogy, majdnem egész éjszaki Németország, szükség esetén maga a főváros föladásával is, 120,000 ember induljon Bécs felé. A bátor vállalat sikere fölött támad­hattak kétségek, de az indítvány mindent háttér­be szorító erélyről tanúskodott. Ha a jelek nem csalnak, úgy a bekövetkező háborúban ezen erély tényekben fog nyilatkozni. E mellett szól többi közt a rajnaparti Westphalia majdnem tökéletes kiürítése és a roppant tömeg összpontosítása a szász határon, és pedig nevezetesen az Elbe bal­partján. Az elfoglalt állások után ítélve bajosan lesz lehetséges az osztrák hadseregnek a poro­sa­­k benyomulását Szászországba, az érezhegy- Bég kiágazás­ai előtt csak némileg is feltartóz­tatni. A szász hadsereg pedig alig bírna a poro­szok előnyomulásának csak tizenkét óra hosszat is ellentállani.— A Bresl. Morgenzig a következő indítványt teszi: Mi lenne akkor, ha mi a bekö­vetkező háborúban Nagy Frigyes mulasztását he­lyreütnők és az úgynevezett „osztrák - sile­­ziát“ ráadásul bekebleznek ? —„ Akkor ismét együtt lenne minden és Glatz grófság nem képezne oly szabálytalan beék­elést az osztrák birtokba.“ — Ugyanezen lap azt a tudósítást vet­te az osztr­ák határról, hogy mihelyest tettre ke­rül a dolog, nem lehetetlen, hogy Silézia e vagy ama részét rövidebb időre feladják. E sorsot he­lyezik különösen kilátásba Boroszló városának. A koronaherczeg ez értelemben nyilatkozott volna. A „Schlos. Z.“ egy berlini levelezője írja : „Oly helyzetben, mint a jelenlegi, midőn két ha­talom áll egymással szemközt felszerelve úgy, mint Poroszország és Austria, s a casus belli már megvan, legfölebb­­ ítéletképtelen tömegre nézve bír fontossággal, hogy ki teszi meg a to­vábbi első lépést. Miután a béke fentartására minden kilátás eltűnt, s az ellentétek engesztel­­hetlensége be van bizonyítva, a háború kezdete már csak hadászati motívumoktól tétethetik füg­gővé. Különben a számos érintkezési pontnál fogva, melyeken a porosz és osztrák érdekek egymásba ütköznek, nem fog hiányozni az ürügy sem, mely a hadászati okokat fedje. Lehetséges­képen újabb osztrák csapatok Holsteinba szállí­tása okoz alkalmat szolgáltatott volna a hábor­ú rögtöni kitörésére. A vasút, mely Hessenen átve­zet, majdnem csak egy ágyúlövésnyire halad el a Wetzlarnál felállított porosz csapatok mellett. A­mint itt ama feltűnő hír a szándékolt csapat­­szállításról tudva lett, rögtön jelezték ugyan, hogy még az ily rendszabály sem fogná Porosz­­országot védelmi állásából kisodorni, s miután ama rendszabály visszavételeit, fölösleges is vizs­gálni, hogy mit tett volna Poroszország. Ha meg­engedi a csapatszállításokat, úgy talán azt gon­dolta, a­mit Blücher Katzbach­nál : várni kell, míg elég ellenség lesz odaát, mert az­ osztrák megszálló csapatokat Holsteinban lehetetlen oly erőre emelni, hogy csak némileg is biztosítva le­gyenek. Valószínűleg az osztrák kormányt is en­nek megfontolása vezette arra, hogy szándékától visszalépjen.“ Neisséből írják június 5-dikéről : „Hir szerint a porosz hadsereg most fennálló kilencz hadtes­téből aránylagos levonás által még egy 40,000 em­berből álló tizedik hadtestet alakítanának, mely Berlin mellett öszpontosittatnék, s különösen a főváros védelmére alkalmaztatnék. A hiányokat a tröbbi hadtesteknél, mint mondják, ismét hon­védekkel pó­olnák.“ — Mint az „Oderzeitung“ jelenti, a porosz csapatok a bekövetkezendő hábo­rú alatt tábori öveket fognak viselni, fehéret véres kereszttel. A „France“-nak jelentik Németországból, hogy az ellenségeskedések meg­nyitása valószlí­nűleg vasárnap f. hó 10-én fog bekövetkezni. Azután Szászországot egészen porosz csapatok vennék körül. Egyúttal ez időre 22.000 ember­ből áll­ó szász hadsereg is készen lesz. A középállamok kormányai el lennének hatá­rolva, a háború esetében Ausztriának, ha terüle­tének valamely bár nem is a szövetséghez tartozó része, megtámadtatnék, a segélyére sietni. E határozatot viszonszolgálatnak tekintik Ausztriá­nak f. hó 1-jén a szövetséggyűlésben tett nyilat­kozatára. A lengyel határról írják f. hó 2-ról az „A. A. Zig“ nik. Mintegy nyolcz nap óta minden nyű­gat felé előre nyomult orosz csapathoz parancs érkezett, a porosz határ felé vonulni. Olaszországból a következő tudósítások ér­keztek : Menotti Garibaldi, ki f. hó 3-án Capre­­rából Florenczbe érkezett, atyja részéről javas­latokat hozott a magasabb rangú tisztek kineve­zését illetőleg a szabadcsapatokban ; a miniszté­rium e javaslatokat elfogadta, sürgőseknek je­lentvén ki azokat. Menotti már most nem tér többé vissza Caprerára, miután f. hó 4-éről kelt miniszteri rendelettel alezredessé neveztetett ki a szabadcsapatok egyik ezredében. — Garibaldi máj. 2- tól egy levelet intézett a lengyel önkény­­tesek Turin­ban székelő bizottmányához, mely­ben e bizottmány legbefolyásosabb tagjainak azt a tanácsot adja, hogy tegyék magukat érintke­zésbe a szabadcsapatok alakításával megbízott bizottmánynyal. Govone tlik, ki legközelebb Berlinben tartóz­kodott a florenexi cabinet megbízásából, Párison át már Olaszországba utazott. Át fogja ott venni hadosztálya parancsnokságát a piacenzai főhadi­szálláson. Mint a „France“ közli, ő lenne átadó­ja a porosz és olasz kabinetek között a háború esetére létrejött egyezménynek. A 40 önk­ényten zászlóalj tisztj­ai már ki van­nak nevezve. Ha még több önkénytes jelentkez­nék, további 20 zászlóalj alakítását szándékol­ják. A Vecca tengernagy parancsot kapott, hajórajával Anconába menni. A franc­ia udvar Fontainebleau-ba utazása el­marad, mi az egész nyári programm megvál­­toztatására enged következtetni, s bizonnyára nem hathat megnyugtatós­g. Az első ágyúlövés­­re egy császári rendelet fogna megjelenni két figyelő hadtest alakítására, az egyik az Alpenek, a másik Rajna mellett. A pénzügyminiszter nyilatkozata daczára Pá­risban már néhány nap alatt várják a császár üzenetét a törvényhozó testülethez, melyben 600 milliónyi kölcsön kivántatnék a hadkészen­­tartásra. Bukarestből írják jún. - ról a „Zukunft“-nak, hogy ott minden nép várják az egyesült orosz török hadtest bevonulását Romániába. A román hadsereg a bukarest-gyurgyevói vonalon van fel­állítva, a fejedelem közöttük van. Sarajevóból érjék máj. 24-ről : Itt még mindig vonulnak a csapatok Montenegro határai felé Az összes itteni helyőrség már Herczegovinába vonult , úgy szintén Bi­­lan őrsége is. — Itt arról beszélnek, hogy szükség esetére e helyőrségek helyébe azok jönnek, kik eddig a szerb fejede­lemség váraiban voltak. Hivatalos közlemények. A horvát-szlavon kir. udvari kanczellária L­i­­p­e Z. Victort, a zágrábi főreáltanoda eddigi ideig­lenes tanárát, ugyanezen tanintézet valóságos tanárává nevezte ki. A „Hon“ magántársürgönye. Frankfurt, jun. 9. A szövetség­­gyűlés mai ülésében Poroszország egy nyilatkozatot tett, mely a herczegségek szándékolt erőszakos bekeblezése iránti insinuatiót, mint az igazsággal ellenkezőt visszautasítja. Az ausztriai nyilatkozat — a Schleswig- holsteini kérdést a szövetség­nek ad-­án át — megszegi a háború meg­kezdése óta megtartott szerződési kötele­zettségeket. Poroszország kési a schles­­wig-holsteini ügyet a szövetségi reform­mal ö­szeküttetésben tárgyalni, az jelen­leg is csak azon pillanatot várja, melyben Poroszország ezen kérdést a szövetség hatalmával intézheti el, s a­melyben a nemzeti képviselet közreműködése a rész­letes érdekek befolyását egyensúlyozza, és kezességet szolgáltat az iránt, hogy a Poroszország által hozott áldozatok az össz­hazának, és nem a dynastikus vágyó­dásoknak fognak javára szolgálni. — A jelenlegi viszonyok közt Poroszország kénytelen ellenvetést tenni az ellen, hogy a szövetség — Poroszország beleegyezé­se nélkül — ennek véres harci és nem­zetközi szerződések által szerzett jogai fe­lett rendelkezzék. A holsteini rendek egybehívása — a. m. tovább a porosz nyilatkozat — csak a mindkét souverain beleegyezésével történhetik meg. Poroszország állítását az ausztriai kép­viselő visszautasítja , — nevezetesen azon porosz részrőli állításra, mintha Ausztria a gasteini szerződést megszegte volna, azt feleli az ausztriai képviselő, hogy Ausztria a gasteini szerződés erejénél fog­va jogosítva van, a holsteini rendeket egyedül — Poroszország nélkül — egy­behívni. Végül a katonai bizottmány ja­vaslata, a Ra­stadt-, Maiz- és Frankfurt­­bani helyőrség változtatásra vonatkozólag, elfogadtatott. — Ezen helyekről az ausz­triai-porosz csapatok legközelebbről ki­­vonulandnak. Esti posta. B­é­c­s, jun. 8. (Orosz osztr­ák kato­nai egyezmény.) A „P.II.“-nak írják:Nem orosz-o­sztrák s­zövetség, hanem igenis egy kato­nai egyezmény készíttetnék elő, melynek erejé­nél fogva Oroszország bizonyos eshetőségekre kötelezi magát, a­nél­kül, hogy épen cselekvőleg lépne fel, a dalmatiai és istriai part néhány pont­ját megszállani. E szerint tehát az egyezmény nem Porosz-, hanem Olaszország ellen lenne intézve, mert Poroszország tekintetében Oroszor­szág el lenne határozva semlegessége fentartá­sára. Bécs, jún. 8. (Olaszország miatt nem igen aggódnak; török hajóraj kizárása egy osztrák hadi kikötő­ből, vegyes hírek.) Olaszországot illető­leg nem igeny látnak okot nagy aggódásra, mert az olaszok legfölebb is némely jelentéktelenebb pontokat foglalhatnának el Dalmatiában, melyek­ről komolyabb vereség után kénytelenek volná­nak eltakarodni. Egy egy fregattból, egy corvet­­teból és két ágyunaszádból álló török hajóra­­jocska Elek közelébe érkezett, de nem en­ged­­tetett meg neki a Bocca di Cattaroi osztrák ki­kötőbe a bemenetel. A gráczi „Tagespost“-nak Bécsből m megírták, hogy Werther b. porosz követ elutazása után a franczia követ fogja képviselni a Bécsben tar­tózkodó poroszokat.­­ Egy berlini lap azt írja, hogy Berlinben a cs. kir. osztrák útlevélkiadó hivatal bezáratott. (A „N. Fr. Bt.“ erre meg­­jegyzi, hogy egy ausztriai gyáros üzleti dolgok­ban több napot töltvén Berlinben, visszautazása előtt hétfőn láttamoztatni akarta útlevelét az osztrák követségnél, s azt mondták neki ott, hogy ezentúl nem fognak útlevelek láttamoz­tatni.) A „Toulonnais“ tudni véli, hogy a legköze­lebbi napokban egy porosz pánc­élos hajóhad­osztály érkezését várják az Adriai tengerre, mely ott Persano haderőivel fogna egyesülni. B­é­c­s, jun. 9. (Gr­am­m­o­n­t­hy és Mens­­dorff gróf értekezései.) Grammont­hy nemhogy Napoleon császártól hozott volna saját­kezű levelet, ezt e­g írott sort se hozott Páris­­ból. Az sem igaz, hogy tegnapelőtt ö­tagénál a császárnál volt , hanem sűrűen értekezik Mens­­dorff gró­­fi), s ezen értekezések igen bizalma­sak és nagy titokban tartatnak. A tegnap dél­­beni értekezésnél Aldenburg b. udv. tanácsos is jelen volt. Berli­n, jun. 7. (A miniszteri tanács­­kozmány háborús határozata; Po­rosz- Franczia­ és Olaszország; a király és az osztrák követ.) A tegnap­­előtti miniszteri tanácskozmányban, határozatba ment a háború Ausztria ellen. Egy miniszter fel­szólalására, — mint halljuk Lippe gr. volt —, hogy a nyugati hatalmak fáradozásai az utolsó pillanatban még az osztrák kormány halásza­tainak megváltoztatását idézhetik elő, s­mint beszélik, tényekkel feleltek, melyek Ausztria engedékenységét mint lehetlent tüntetik fel. Mint tudósítanak, Poroszország Francziaország­nak kedvező magatartását keresi, és már az árát is emlegetik, melyért azt megnyerheti. Hogy a chalensi tábor csapatai már indulási parancsot kaptak, és hogy itteni hivatalos körökben­, egy franczia figyelőhadsereg fölállításától a Rajnán, nem tartanak, bizonyos. Olaszország annyiban lát­szik Po­rsz­ország hadi műk­ödé­sén ek engedni, a­mennyiben az egy időbeli tárna i­s megind­á­sa fölötti egyezmény többé­n m­om­ha­t kétség.

Next