A Hon, 1866. július (4. évfolyam, 149-175. szám)

1866-07-28 / 173. szám

günknek megbuktatására czélozvák, a kormánynak csak financziális zavarokat, megingott hitelt és nagyhatalmi állásának megingását eszközölte ; a­mig azalatt az ország elszegényedett, e szegénységé­ben is erős támaszt lelt, védbástyát nyúj­tott neki alkotmányos küzdelmeinek re­ménye , minek kivivása a törvényesség és igazságos jogkövetelések útján, újra erőt és hatalmat kölcsönözhet a magyar királynak, s az alkotmányos vérkeringés rendes állapota szilárd támaszt a trónnak s uj életet a nemzeti és politikai önállás­nak, mint a magyar korona országainak. Alkotmánytörténetünk idáig ért viszon­tagságain keresztül, a bölcs törvényhozás, a honfiérzület, a politikai mély belátás csak azon utat követheti jogos követelé­seinek létesítésére, melyet neki a tör­é­nelem és törvénykönyveink kimutatnak ; csak azon uton haladhat, hol a századok eseményei megszilárdították az ország al­kotmányos intézményeit, hatalmasan tá­mogatták a magyar fejedelmi széket, s vallási, nemzetiségi és politikai független­séget szerzett a magyar koronának, s ezen át , törvényes ragaszkodás elévü­l­­hetlen alkotmányához, törvényszerinti hű­ség a fejedelemhez, a királyi hatalom tisz­telése s a nemzet jogainak védelme az utolsó betűig. S míg ez a honfikötelessé­gek teljesítése, addig a korszellem, a köz­műveltségi haladás parancsolja az alkot­mányos intézmények berendezését, annak szellemében kivívni ; mert különben is a mi korhadt, elavult,­­ annak le kell dőlnie. Ezen irány, ezen törekvés vezette jelen országgyűlésünket, s a bo­cs honatyák nemzeti érzületében saját nagyságát tisz­telheti az összes hon, midőn alkotmá­nyunk alapelveinek szellemében, a haza javának szentelik erejüket s ha ragaszko­dással épitik tovább nyolczszázados al­kotmányunk bástyafalait. Majláth Béla: K . 1 f 81 d. Moldva-Oláhország, Bukares­t, jul. 21. (A kamara feloszlatása, a kama­ra elnökének beszéde és a fejedelem válasza, a félhivatalos sajtó maga­tar­t­á­s­a.) A „ Wanderer “nek írják : Jul. 18 án megszüntettek a kamara ülései. A fejedel­m be­széde ekkép szól : Képviselő urak ! Az általatok létesített alkotmányban Románia számára ti uj korszakot nyitottatok meg. Ma, midőn ti egy munkás ülésszak után létre­hoztátok azon művet, mely történetünk lapjain helyet fog találni —A ma, midőn az ország által rátok bizott küldetést teljesítettétek, köszönöm a ti nagy gondoskodástokat, melyet e munka létrehozatalánál tanúsítottatok és azon segélyt, melylyel a jelen pillanatban oly fontos pénzügyi kérdés szabályozásában a kormányt gyámolítot­tátok. Az alkotmány 95-ik czikkely értelmében a ka­mara fel van és fel marad oszlatva. Egy új nemzeti képviselet fog a törvény által meghatározott időben egybehivatni. Világosítson föl a mindenható Isten, ki ha­zánk fölött őrködik, és vezessen mindnyájunkat egy utón egyesítve a haza javának előmozditá­­ssában kelt Bukarestben, 1866. jul. 6. (18)-kán. Károly. (Következnek az összes miniszterek aláírásai.) A fejedelem, ki egy idő óta nyári palotáját Kotrotschenyiben lakja, hetenkint kétszer, t. i. szerdán és szombaton lő a fővárosba, hogy fél 3-tól 5-ig délután magán­kihallgatásokat tart­son. Tegnapelőtt a kamara tagjait fogadta­ A kamara elnöke beszédet intézett, melyben a kamara nevében a fejedelem iránti mély tiszte­letet, hódolatot és azon bizalmat fejezte ki, melylyel a más­­i­­­ki programon szerencsés meg­oldását várják. A fejedelem válaszolt, hogy valamint ő a nemzetbe helyzett bizalmában nem csalatkozott, úgy a nemzet bízvást számolhat rá, miszerint ő kötelezettségeihez hű­ fog maradni. Az alkotmá­nyos fejedelem az ország törvényeit tiszteletben fogja tartani ; a román uralkodó a nemzeti mél­tóságot és függetlenséget meg fogja tudni óvni. A fejedelem naponként várt elismerése mind­eddig hivatalosan még nem történt meg, mert, mint mondják, egyes feltételek iránt, melyek a fejedelem souverain jogait leginkább korlátolják (a fejedelem nem képviseltetheti magát kifelé, nem szabad pénzt veretnie, rendeket alapítani stb.) még nem tudtak megegyezni. Neve­zetes az itteni félhivatalos sajtó magatartá­sa. Ez a „haute politique“-t oly kalandosan viszi, hogy valóban azt kell hinnünk, mi­szerint nagyhatalmassággal van dolgunk mely bárki ellen is kiállhat. A legközelebbi osz­trák balesetek fölötti kár­örömét egész nyíltság­gal mutatják. Azon körülményből, hogy a teg­napi gyorshajó nem hozott magával bécsi postát, azon következtetést merítettek, hogy az osz­trákok két főcsatát (Olmlitznél és Florisdorfnál) újólag elveszítettek , hogy Bécs a poroszok által meg van szállva, kik most győzelemittasan Pest­re és Isten tudja hova indulnak. Moldvában a nyomor mellett még a kolera is dühöng. Legújabb hírek szerint Jász városban naponként 80—100 ember esik áldozatul, hasonlólag Galatz, Dakau­­ban stb. helyeken. Olaszország. (Az örök város Ausz­tria ellen.) A „Kreuzzeitung“ egy levelezője Rómából tüntetésekről ír,melyek ott Ausztria el­len fordultak elő, s melyekben minden párt, ez egyházi és olasz, részt vett volna. A levelező írja jul. 10-ről : Az Ausztria vereségeiről és Velen­­cze átengedéséről szóló hírek itt hihetetlen izga­tottságot idéztek elő. Legelébb a pápa hívei és a nápolyi emigratio tört ki ; rájuk nézve Ausz­tria császára Velencze átengedése folytán áruló volt, s a rendőrség kénytelen volt a velenczei palotát (az osztrák követség székhelyét) a ná­polyiak aggasztó tüntetései ellen védeni, miután fütyülve és kiáltozva gyülekeztek a palota körül. Más­nap este az actio-párt tagjai, az „olaszok“ vonultak ki , mert Velencze átengedését Fran­­cziaországnak Olaszország megsértésének te­kintik é s a rendőrség ismét kénytelen volt az osztrák követséget, mely mint egy vár el van zárva, védelmezni a nép dühe ellen. A palota előtti tér még most is meg van szállva éjjel nap­pal a pápai csendőrök által. Antonelli bibornok is elszörnyüködött Velencze átengedése miatt, s azt kiáltotta volna, hogy „a világnak vége lesz !“ Pápa ő­szentségéről ellenben ezt beszélik, hogy nemcsak az átengedés hírét fogadta nyugodtan (az önkénytes átengedést már évek óta ajánlotta volna), hanem őszintén örül még a poroszok győzelmeinek is ; magán­beszélgetéseiben oly élénkséggel nyilatkoznék e felett, s régi ellen­szenvét Ausztria ellen oly erősen hangsúlyozza, hogy a bibornokok igen nyugtalanok lettek. Francziaország, P­á­r­i­s, jul. 23. (Petru­celli della Gattina a csalódások­ról.) A „Journal des Débats“ egy czikket közöl Petrucelli della Gattinától, melyből közöljük a következőket : „E háború a csalódások háború­ja, s soha sem vágtak a katonai és politikai jósok nevetségesebb arczát. Azt hitték, hogy a poroszokat veriik meg az osztrákok ; a düppeli babérok csak operai babérok voltak ; a porosz hadsereg nemzetőrök hadserege, míg az osztrák hadseregben régi katonák vannak, kik már 14 évet szolgáltak ; hogy Benedek régi katonai dicsősége a mincioi veteránok élén Moltke sze­rénységét meg fogja zavarni ; hogy a gyufafegy­­ver lehetetlenség; hogy a honvéd és népföl­kelő családatyák Bismarck becsvágyát nem fog­ják támogatni. ... A poroszok napóleoni had­járatot viseltek, az osztrák hadsereg majdnem megsemmisíttetett. Azt hitték, hogy az olaszok az osztrákokat ezer és egy oknál fogva meg fogják verni. Az olaszok, kik maguk is okai le­hettek vereségeiknek, kénytelenek voltak a Minc­ón visszavonulni. Azt hitték, hogy az olasz hajóhad az osztrákot egyszerre elnyeli. Az olasz hajóhad azonban szerény, mint egy fiatal le­ányka, kit a „szent szívhez“ czímzett növeldé­ben neveltek. Azt hitték, hogy az olasz tüzérség csodákat fog művelni ; lövései legtöbbször nem találtak. Bizalmatlansággal viseltettek a ga­­ribaldista tábornokok iránt, hogy nincs elég tapasztalásuk, s a nápolyiak iránt, hűségüket illetőleg. Bixio és Pianelli fényesen megc­áfol­­ták e nézetet. Azt hitték, hogy az osztrákok el nem viselhetik a vörös ingek látását , pedig a garibaldisták többször támadtattak meg, mint sem támadtak , s maga Garibaldi is meg­sebesült. Azt hitték, hogy az olaszok csak operationális háborút fognak viselni ; most arra vannak utalva, hogy a megerősített helyeket, a várnégyszöget s talán még a velenczei erődöket is ostromolják. Nagy volt a remény, hogy az olaszok Velenczét saját terü­letükön saját fegyvereikkel fogják meghódítani, meghódították a poroszok Németországban és Ausztria egy semleges hatalomnak adja át. Egy szóval e háború neve a történelemben „a csaló­dások háboruja“ lehet. Táviratok: B­é­c­s, jul. 27. A „Wanderer“ közli : Brau­ner és Pacher prágai városi képviselők Bécsbe jönnek, hogy Prága helyzetét ő Felsége elé ter­jesszék , s segélyért esedezzenek. A requisi­­tiók folyton tartanak. — A porosz hadsereg egészségi állapota kedvezőtlen , hagymát és sebláz lépnek fel pusztítólag. Az „Ostdeutsche Post“ jelenti, hogy a kivéte­les állapot tartamára megszűnik megjelenni. (P. L.) B­é­c­s, jul. 26. Az ostromállapot egész al­­sóusztriára ki van tejesztve ; e rendszabályt nem találják öszhangzónak a „Moniteur“ békebizto­­sításaival" (P. L.) Londonjuk 25. A parlamentben a minisz­terek igazolják a tett rendszabályokat a tünte­tések megakadályozására. Sz.­P­é­t­e­r­v­á­r, júl. 25. A hulti és kingstoni kereskedelmi kamarák képviselőiből álló kül­döttség érkezett ide Angliából. Ez a czárnok csodálatos megmentése alkalmából üdvözlő fel­iratot nyújtott át, s felhasználta az alkalmat, hogy szemben Európa mostani politikai viszo­nyaival azon reményét fejezze ki, hogy az Orosz­ország és Anglia közt fennálló barátságos vi­szonyok nem fognak megháborittatni. Újdonságok. Pest, Jul 26 — A bécsi posta la­punk bezártáig nem érkezett meg. — (Császár Ő Felsége) f. hó 16-án kelt legfelsőbb elhatározásával a Csanádi egy­házmegyébe kebelezett uj-szentannai tem­plom felépítésére a csanádmegyei püspök kezei­hez három évi részletbe­n kiszolgáltatandó 30.000 ftot a magyar vallásalapból legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. („ Sürg. “ ) — Benedek tisznagy tegnapelőtt aióta Po­zsonyban tartózkodik, s ott a „zöld fához“ czim­zett vendéglőbe szállt. — A lakosság Pozsony­ban a fegyvernyugvás daczára megteszi a szük­séges előkészületeket a komolyabb napokra.­­ Az államtávirdák igazgatósága közhírré teszi, hogy magánsürgönyök felvétele Vácz, Esztergom, Érsekújvár, Komárom, Győr, Mo­­sony, Tokaj, Miskolcz, Kassa, Bártfa és Dukla távirdai állomásokon egyelőre felfüggesztetett. — A déli vasút állomásain tegnapelőtt óta nem vesznek fel többé magánsü­rgönyöket. — (Reményi Ede) körútjából haza érke­zett. — (B. O r c­z y F e­l­i­x) egy dalmű­vön dolgo­zik, melynek librettóját Deák Farkas irta ; czime: „A renegát.“ — Hétfőn d­ u. 4 órakor nyittatik meg ünne­pélyesen a pest-újpesti lóvonatú vasút, mely al­kalommal a hatóságok és más vendégek­­lesz­nek hivatalosak. Véglegesen jövő szerdán nyit­ják meg. — (A nemzeti színház) holnap, vasár­nap, július 29-én kezdi meg előadásait a „Czi­­gány“ czímü népszinművel. Mához egy hétre, szombaton, (mint legjövedelmezőbb napon) a sebesült harczosok javára, rendkí­vüli előadásul és fölemelt helyárakkal adatik az „Afrikai nő.“ Pest, julius 27. 1866. C­s­e­p­r­e­g­i Lajos, titkár. — A lévai takarékpénztár társu­lat által I. 1866. évi jul. hó 9-én tartott köz­gyűlés határozata folytán, a tettleg befizetett alaptőke 5°/o kamatjának kifizetése f. é. aug. 1-re dec. 31-éig folyóvá tétetvén, annak felvé­telére, a részvények utáni szelvények átvétére a t. ez. részvényes tagok ezennel felhivatnak. Kelt 1866. jul. hóban. — (A m. kir. t. e. joghallgatókat se­­gélyző egylet) nevében fölkérem — hollé­tüket nem tudván — Csarada Győző, Kaufman Ármin, Krahl István, Tapossy Márton, Kohn Jákó, Dósa Gábor, Pajor Gáspár és Kállay Ber­talan urakat, hogy az általuk felnevezett egylet könyvtárából még joghallgató korukban kivett könyveket visszaküldjék, vagy azokért, ha már birtokukban nem volnának, kellő­ kárpótlást ad­janak. Kelt Pesten, jul. 27. 1866. Makfalvay Géza, e. i. titkár.­­ (Az országos m. képző müv. tár­sulat műcsarnokában) (Akadémiai pa­lota 2 emelet jelenleg több mű szemlélhető, me­lyek közül kettőben, az illető művész először, s mondhatni előnyös oldalról mutatja be tehetségét a hazai közönségnek. Ez áll főleg Valentini János hazánk fiának a magyar nép életből merített igen szép tehetséget tanúsító két festmé­­nyéről. Az ifjú művész, mint hírlik, Parisban folytatja tanulmányait, egy hazai főrangú csa­lád segélyezése alapján. Egy más, miután a kül­földön képződött hazai művész, Kern Armin, több igen jeles,ritka szín frisseséggel és erélylyel kezelt arczképet állított ki, s ezekkel, mint fő­városunk arczkép festőinek igen tekintélyes ve­­télytársa jelentkezik. Ifjabb Pálffy Lipót gróf magyar történeti képrajzáról, már megem­lékeztek a lapok. Sok teleményességel és fáradt­sággal készült mű, mely a tört­énelem és tollrajz barátait különösen érdekelheti. Az orosz műré­­gészeti album lapok kiállítása e f. hó 25 én nyilt meg. — A műcsarnok naponként reggeli 9 órától esteli 6 óráig van nyitva. — (Főreáltanodai ös­ztöndij-ügy.) (V-ik közlemény) A f. évi január 5-ke óta, az alulirt által gyűjtendő ösztöndíjalapra követke­ző adakozások történtek : N­e­u­s­c­h­i­o­s­z Ig­­nácz ivén 21 ft. R­e­i­c­h­a­r­d­t Károly ivén 13 ft. N­e­y Ferencz ivén : az V. osztály tanulói 7 ft 6 kr; a IV. osztály tanulói 13 ft 60 kr. VI. osztály tanulói 30 ft 68 kr. B­á­r­c­z­a­y Oszkár ur 1 ft­­ S­z­e­m­l­é­r Mihály ur ivén : az V-ik osz­tály tanulói 7 ft 50 kr. Dr. Kondor Gusztáv ur ivén 3 ft. F­r­e­i­b­a­u­e­r Jakab ivén 7 ft. Ne­u­­m­a­n­n Ferencz ivén 19 frt. P­r­e­u­s­z Móricz ur, Mészáros ur részéről 10 ft. Összesen 132 ft 84 kr. — Az egész gyűjtemény eddigi összege 497 ft 14 kr, mely a pesti takarékpénztárban kamatozásra van lété­re. — Az adakozók név­szerinti teljes kimutatását, a legközelebb meg­jelenendő főreáltanodai XII. tudósitvány 13-ik czikke tartalmazza. Fogadják mindnyájan az in­tézet részéről a legforróbb köszönetét. Kelt Pesten 1866-ki julius 26-án. N­e­y Ferencz. A pesti reformált egyház felső leány­iskolájáról. A pesti reform, egyház körében, — hol elemi fiúiskola négy osztálylyal, négy tanár vezetése alatt, négy tanteremben áll fenn — és nagy gymnasium, melyben a fiúnövendékek az érett­ségig folytathatják s végezhetik tanpályájokat — kevésbbé van gondoskodva a leánynövendé­kekről. Ezek számára létezik ugyan elemi isko­la négy osztálylyal, két tanár oktatása mellett, két tanteremben , de semmi felsőbb intézet nin­csen, melyben az elemi iskolát végzettek folyta­tólag czélirányosan jeles egyháztagokká s hon­­leányokká képeztessenek ; minélfogva ezek a tanulásra s neveltetésre legalkalmasb életkor­ban, vagy további képzés nélkül maradnak, vagy idegen intézetekbe vitetve, abban eltérő irányban vezettetnek, az egyház nyilvános ká­rára és nemzetiségünk jelentékeny hátrányával. I |Mind nőiskolánk hiányát,­mindannak szüksé­ KÖZGAZDÁSZAT! ROVAT. A Magyar Földhitelintézet első rendes közgyűlésének JEGYZŐKÖNYVE 1866. junius 19-ikén. (Elnöki jelentés fol­y­t.) „Meg voltam győződve, hogy az intézet működéseinek kezdetén szükséges lett volna, mindjárt a külföldön kö­tendő nagyobb pénzügyi munkálat által, a hite­lezésnek nagyobb összegben megindításával, egyszerre intézetünk hatását azon fokra emelni, melyre az hivatva van, és ez akkor még kivihe­tőnek látszott, mert még akkor nem voltak oly mostohák a pénzügyi viszonyok ; de miután ezen szándék nem sikerült, a mostani körülmények pedig nem engedik, hogy ezüst évjáradékú zá­logleveleket bocsássunk ki, minélkül pedig na­gyobb összegű záloglevelet értékesíteni a külföl­dön alig lehetséges , úgy hiszem, legbiztosabb és legczélszerűbb, — habár lassan előre törő út, — azon bizalmat, melyben intézetünk része­sülni kezd, mindinkább terjeszteni s a belföldi tőkéket nyerni meg az értékpapírjainkba leendő elhelyezésnek. „Az emlitett visszás körülményeken kívül, mindjárt az intézet működése kezdetén beállott, az 1863. évi aszály folytán, az ínséges év , a legközelebb mult időkben pedig a nyers termé­nyek árának tetemes csökkenése, melyek ha­zánkban a pénztelenséget tetemesen növelték. „Mindamellett üdvös hatása volt intézetünk­nek, nevezetes segélyt nyújtott magánosoknak , sőt egyes ínséges községeknek is. Az Ínség ide­jében, ez ínség enyhítése tekintetéből, felajánló intézetünk az akkori kormánynak is, alapsza­bályainak korlátai közt, a legkészségesebb köz­reműködést , azonban minden eredmény nélkül. „Értékpapírjaink árkelete jelenben kedvező­nek nem mondható. ” A nyújtott biztosság mel­lett bizonyára nagyobb árkeretre kellene számí­tanunk ; azonban nem kételkedem azon, hogy, ha egyszer belviszonyaink megszilárdulnak, s in­tézetünk azon kedvezményekben részesülene, me­lyeket hazánk törvényhozása ily fontos czért maga elé tűzött intézettől meg nem tagadhat,­­ha inté­­zetünk szilárd eljárása általánosan elismerve lesz, és az értékpapíroknak a pénzpiac­ra való bocsátása mindig kellő arányban álland­ó ke­resethez, végre, ha az értékpapírjainkra való előlegezés biztosítva lesz, meg vagyok arról győződve, hogy zálogleveleink nem csak a kez­detleges árkeretet fogják ismét elérni, hanem azt tetemesen meg is haladandják; annyival inkább, miután előbb utóbb el kell jöni azon időnek, mi­dőn rendezett állampénzügyi viszonyok folytán a monarchiában a kamatláb az európai államok kamatlábához fog mindinkább közelíteni. „Áttérve azon intézkedésekre, melyeket az igazgatóság az intézet állásának megszilárdításá­ra eddig kieszközlött, eddig e tekintetben követ­kezőket említhetek meg : „ Minden földbirtoki hitelintézet szilárd fennállásának első feltétele , hogy bizton számíthasson adósai részéről a vállalt kö­telezettségek teljesítésére. Noha a telek­könyvi rendszer a követelés biztosítására min­den biztosságot nyújt, mégis a késedelmes fize­tők elleni végrehajtások gyors eszközlését biz­tosítani volt a fő feladat , ennélfogva az igazga­tóság még az intézeti működés megkezdése előtt legfelsőbb helyre folyamodott a törvénykezés tárgyában adandó némely kedvezményekért. Kormányszékeink hazafias közbenjárása folytán ő cs. kir- Felsége 1863. év September hó 18-kán 16,209. sz. a., és az ország összes hatóságaihoz kibocsátott legfelsőbb leiratában, s egy, még előbb, ugyanaz évi augusztus 2 án 8785. sz. a. megjelent udvari rendelvényben adta meg a „Magyar Földhitelintézetnek e kedvezményeket. „Intézetünkre nézve másik életkérdés volt a bélyegmentesség kérdése. Ugyanis ha a fenálló bélyegszabályoknak vettetik alá intézetünk, az az üzletet annyira terhessé tette volna, hogy e mellett működését meg sem kezdheti vala. Ez iránt beadott kérvényünkre a cs. kir. Felsége 1863. évi sz. Iván hava 15-én kelt legfelsőbb el­határozásával, mely a nm. m. kir. helytartóta­nács jul. 6-án 51,797 sz. alatt kelt intézményé­vel velünk közöltetett, a magyar földhitelintézet ügyleti könyvét s mindazon okmányait, melyek az intézet nevében üzleti ügyekben az alapsza­bályok 4. fejezete szerint kiadatnak, a zálogle­velek és jövedékjegyek szelvényeinek kivételé­vel, melyekért a bélyeget az intézet maga fizeti, a legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. „Ugyanazon legfelsőbb elhatározás szerint a záloglevelek és jövedékjegyek után járó jöve­delmi adó be­szedésének és beszolgáltatásának terhe az intézetre nem rovatott. „Az intézet kezdetben a cs. kir. kereskedelmi minisztérium 1863. évi julius 6-án kelt rendel­vénye szerint, a hatóságokkali levelezéseknél posta dij mentesnek nyilváníttatott, mi azonban az 1866. év kezdetétől, a birodalmi tanács intéz­kedése folytán, megszüntetett. „A magyar kormányhatóságok kimondák azt is, hogy intézetünk zálogleveleiben nem csak az árvái és alapítványi tőkék elhelyezhetők, de azok cautiók letételére is használhatók, azon­ban a pénzügyi és katonai hatóságok zálogleve­leinket cautiók fejében még el nem fogadják. „Ő és. kir. Felsége intézetünk engedélyezése, az 1848. törvény szerinti tartalékalapi dotatió­­jának elrendelése és a felebbi előnyök kegyel­mes engedélyezése által, intézetünk iránti magas pártolásának kitűnő jeleit adá, s újabban is, a jelen év kezdetén, méltóztatott az intézet ügy­vitele felett magas megelégedését kegyelmesen nyilvánítani. E kedvezményekre annyival in­kább igényt tarthat intézetünk, miután az nem nyerészkedő vállalat, minden nyeremény az in­tézet tartalékalapja javára válik, s az intézet egyenes és kizárólagos feladata az annyira fon­tos földmivelési hitel emelését előmozdítani. „Az utóbbi időkben más hitelintézetek is ré­­szesíttettek több kedvezményben, különösen az osztrák földbirtoki hitelintézet fel van jogosítva jutalékkal járó záloglevelek kibocsátására, a többi pénzintézetek a kamatláb iránti megszo­ritások alól is fölmentettek s a hátralékoknak közigazgatási után behajtása előnyében is ré­­szesittettek. Intézetünk igazgatósága nem mu­­lasztandja el hasonló előnyöket, ha a körülmé­nyek annak szükségét megkivánnák, maga szá­mára igénybe venni , s ez eredmények egyiké­ért, a kamatláb alóli fölmentést illetőleg, már folyamodott is. „Intézetünk kitűzött feladatának megfelelni kívánván, nem mulasztható el a hazánk birtok­­rendezési viszonyaiban annyira nevezetes úrbéri és ezzel rokonfaju váltságok közvetítésére vo­natkozó kérdést komoly megfontolás tárgyává tenni , a gondoskodott módokról, melyek sze­rint lehetővé tegye azt, hogy a váltság­kötelesek is részesülhessenek ezen czélra föl nem mond­ható s törlesztéssel összekötött nyugalmas köl­­csönökben. „Hogy alapszabályai értelme szerint ezen köl­csönzési nemeket üzlet körébe vehesse, legfel­sőbb helyre egy emlékiratot terjesztett, kérte az azt lehetővé tevő rendszabályok és utasítások kiadatását, minek folytán a m. kir. Curia, vala­mint a m. kir. udvari kanczellária javaslatunkat tanácskozás alá vevén, kiadatott 1864. julius 14-én 12.281 sz. alatt azon kegyelmes királyi udvari rendez­ény, mely ilyen ügyletek keresz­tülvitelét lehetővé tévé, és már eddig nehány váltsági kölcsön az intézet által közvetittetett is. „Végre még megemlitem, hogy a kisebb föld­mivelési kölcsönök kérdése tárgyában az orszá­gos magyar gazdasági egyesület és kereskedel­mi kamara küldöttjével együtt a magas kormány fölhívása folytán véleményt és tervet készített intézetünk igazgatósága. (Folytatása következik.) Távirat Távirati tudósítás a bécsi börzéről. Július 22. — 5°/0 metaliques 60.10 Nemzeti kölcsön 65.—. 1860-diki sorsjegyek 75.—.— Bankrészvény 694.—. Hitelintézeti részvény : 143.90. Londoni váltó 127.50 Ezüst 126.— Arany 6.12. Pest, jul. 27. Az idő ma többnyire napfényes volt, ámbár olykor a folyvást tartó, erős szél fellegeket hajtott az égre. A hévmérő délben 20 fokot mutatott, Duna vízállása 7' 60­0 felett. A gabnaüzletben tegnap óta nem fordult elő jelentékenyebb változás; a hangulat folyvást kedvező és élénk, s az árak szilárdan fentartot­­ták magukat , sőt részben feljebb is mentek. Búza fogyasztásra és déli Németország szá­mára kerestetett; forgalma mintegy 10,000 mé­­rőnyi volt ; ára 5—10 krral feljebb ment ; igy 88—89 m­s 4 ft 85—90 krjával, 87—88 m­s 4 ft 75—80 krjával, 86—87 m­s 4 ft 70 krjával, 85—86 mns 4 ft 60—65 krjával vétetett. Rozs­nak a készlet csekély volta miatt nem lehetett jelentékenyebb üzlete; forgalma nehány rész­letre szorítkozott, mely szilárd árakon, a 78— 80 m­s 3 ft 75—90 krjával kelt el. Árpának és z­a­b­nak nem volt emlitésre méltó forgalma ; áruk változatlan. Kukoriczára nézve foly­vást élénk a kereslet,’, de forgalma a tulajdono­gét, mind a jól berendezett nőiskola áldásdús hatályát belátta az egyház tanácsa , mégis, a nehéz időkben s kedvezőtlen körülmények kö­zött, az egyházban már fenálló intézetek fentar­­tási gondjaival s költségeivel túlterhelten, óva­kodott újabb, bár üdvös vállalatba bocsátkozni. De a női finom észlelet, élénk érzék s gyön­géd tapintat — mely iziben észreveszi azt, ami vagy hiányos, vagy visszás, vagy éktelen, eleve­nebben érzé a bajos állapotot ; a hölgyek fogé­kony kebele, mely élénkebben fellángol mind azért, a mi jó, szép s nemes, felbuzdult ezen ügyet is felkarolni­­s a női leleményes ész hir­telen feltalálá az utakat és módokat, mint kell a bajon segíteni, a hiányt pótolni s a jót gyara­pitani ? Előbb egyes úrnők ajkairól hangzottak pa­naszos nyilatkozatok az emlitett fogyatkozás felett, s nem hiányoztak intő s lelkesítő szóza­tok a segélynyújtás iránt. Elsők valának, kik ez üdvös ügyet felkarolandók, élőszóval vagy írás­ban nyilatkoztak : gr. Andrássy Gyuláné gr. Kendeffy Katalin, Benedicty Györgyné Simo­nyi Eszter, özv. gr. Bethlen Pálné, dr. Bókay Jánosné Szabó Judith, özv. Fáy Andrásné, özv. Fáy Gusztávné, Giczei Samuné, özv. Halász Jó­­zsefné Hajdú Józsefné Kun Judith, Hajós Jó­­zsefné Madarassy Erzsébet, id. Kandó Józsefné Szűcs Klára, Kandó Józsefné Gyürky Petronella, Kandó Teréz özv. Kapczy Tamásné Tanárky Borbála, özv. Kóczán Józsefné Puky Francziska, Dr. Korányi Frigyesné Bónis Malvin, Lónyay Etelka, Lónyai Gáborné, Dr. Lumniczerné, Rad­­nótfay Katalin, Muraközy Emilia, Nadányi Al­­bertné, özv. Nagy Istvánné Hajós Zsuzsánna, herczeg Odescalchi Gyuláné, gr. Degenfeld An­na , gróf Pallavicini Rogerné gróf Vay Lila, özvegy Pázmándy Dénesné Domonkos Lidia, gróf Pejacsevics Márkné gróf Bethlen Her­m­­in , Rudnyánszky Béláné született Zádor, Rajkovicsné Bottlik Mária , Sebes - Kovács Anna , özvegy Sebestyén Gáborné Szőke Judith, Szabó Menyhértné Zseni Eszter, Szegfy Mórné Kanya Emilia, Szepessy-Péchy Johanna, Szőke Jánosné Kandó Róza, Szőnyi Pálné We­­ninger Ludmilla, özv. Szűcs Lajosné Szűcs Zsó­fia, özv. Tihanyi Ferencen­é Rhédey Borbála, Tisza Kálmánné gr. Degenfeld Ilona, Tóth Lő­­rinczné Kandó Zsófia, gr. Traun Ferenczné gr. Bethlen Borbála, dr. Vári Jánosné Tóth Vilma, Zádor Györgyné szül. Thaly, özv. Zseni Jánosné Tóth Terézia. Majd a nevezett úrnőknek f. évi mart. 3 -án tartatott köztanácskozmányában, mely a pesti reform, egyház nevében gyűlt egybe, közös ér­zület s egyező akarat nyilvánult,­ miszerint a je­lenvoltak, önlelkek sugallatát követve s nőtár­saik lelkű idében bízva, a hozzájok illő, díszes munkatért nemes öntudattal elfoglalni elhatáro­­zák, czélul tűzvén ki egy felsőbb leányiskola alakítását a pesti reform, egyház nevében, ennek jogalapján, ennek pajzsa s fedezete alatt. Ugyanezen köztanácskozmányban, a kijelölt cz­élhoz képest, azonnal intézkedés létetett a fel­sőbb nőiskola kellő tervének választmányilag leendő elkészítésére nézve ; e munkálattal her­czeg Odescalchi Gyuláné elnöksége alatt, gróf Andrássy Gyuláné, Tisza Kálmánné, özv. Páz­mándy Dénesné, özv. Zseni Jánosné, Benedicty Györgyné urhölgyek,­­ Szőnyi Pál, Gönczy Pál és Török Pál bízatván meg. Végre ugyanezen köztanácskozmányból alá­írási és gyűjtő ivek bocsáttattak ki a pesti egyház körébe, külön-külön hatvan úrnő nevével jegy­zetten, a szükséges anyagi erő és segély előálli­tása végett. Miután a felső leányiskola terve elkészült, előterjesztetett az a­n. évi jul. 2-án tartatott ta­­nácskozmányban, tárgyaltatott és a szükséges módosítások szerint megállapittatott. (Vége következik.) A magántár sürgönye. Bécs, jul. 22. A „Wiener R­endpost“ jelenti : A kitett fegyvernyugvás aug. 2-áig meghosszabbitatott, s e naptól kezdődő négyheti fegyverszünet köttetett. Károlyi gróf egyúttal elhozta a közte és Bismarck gróf között megállapított békeelőzeteket megerősítés végett. Bécs, jul. 22. A fegyverszünet a béke­­előzetekkel együtt ma aláíratott, sok követelései miatt, nem ment többre mint­egy 3000 mérőnél, mely 2 ft 90 kf—3 ftjával adatott el. R e p c­z e déli Németország részére, úgy szin­tén itteni gyárosok által is kerestetett; ára szi­lárdan fentartja magát ; alku köttetett, s mint­egy 3500 mérő káposztarepetére öl/1—53/4 fo­rintjával. Vidéki tudósítások. (Gy. H.) Győr, jul. 25. Időjárás : szeles, ve­rőfényes napok, hűvös esték. Vízállás : emelke­dik. A megakadályozott rendes szállítások, a külföldi piaczokon történt árcsökkenések, a há­ború és a politika eseményeire irányult közfigye­­gyelem, oly silánynyá tette országos vásárunkat, hogy pár év előtt, még a legroszabb heti vásár­nak is különb formája volt. Sem vevő,sem eladó, az országos vásárnak valóságos satyrája volt az egész lefolyt vásár. Külföldi vásárlóink, vala­mint vásárosaink is egészen elmaradtak. Az or­szágok, hová minden terményczikkeink vándo­roltak, és honnan az iparszorgalom készítményei­nek jőni kellene, elzárva vannak. A szarvasmar­havásár a kormány részéről történt nagy előle­­ges bevásárlások folytán tökéletesen pang. Lo­vat, nemes és paraszt lovat egyaránt keveset lehetett látni. Sertés is kevés volt kiállítva. A gabnaüzletben szintén mély csönd uralkodik, gazdáink a piaczra nagyon keveset szállítanak. Kapásnövényeink, kivált a már selymet hányó kukoriczák, és virágzásnak indult hajdinák, ke­vés terméssel biztatnak. A sarját illetőleg már tisztában vagyunk, hogy csak vizenyős lapályo­kon fogunk valamicskét kaszálhatni. Az idei te­lelés nagy bajjal fog járni. Ami a búza hetifor­galmát illeti, az nem sokra ment, amit különben azon feszültségből, melylyel az üzérvilág az ese­mények fejlődését kiséri, igen könnyen meg le­het magyarázni. Rozs- és árpában úgyszólván semmi forgalom. Kukoriczára nézve még leg­élénkebb az üzlet, mit az ismételt — habár cse­kély — esőzéseknek lehet tulajdonítani. — Az árak alig változtak ; u. m . buza bánáti 88—89 fontos 4 forint 70—80 kr, tiszai 4 forint 75—85 krajezár, bácskai 85—87 fontos 4 forint 45—50 krajezár, rozs 78—80 fontos 3 forint 80—90 kr, kukoricza 2 forint 75—80 krajezár, zab 2 ft 35 —40 kr. «

Next