A Hon, 1866. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)
1866-09-27 / 222. szám
222-ik sz. Csütörtök, szeptember 27. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszintvei Előfizetési díj: Pistán küldve vagy Budapesten kánhoz hordva egy hónapra ........................ 1 frt 75 kr. 3 hónapra.................... . 5 frt 25 kr. 3 hónapra................................. 10 frt 60 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban negkessdhetíí , a ennek bármely l'fája történik is, mindenkor a hó első napjától fog számittatni. Minden pénzjárlák képnénteiva kéretik beküldetni. Szerkesztési Iroda: IVenonek tere 7ik ssám 1-s3 emal&4 Szerkesztő lakása , OfSnágut 18-ik Szám 2-dik emelet, Tiaba*i fOH il *U fS(J fil «r.n qHKi POLITIKAI ÉS KÖZGAZÁSZATI NAPILAP. (16 évfolyam 1866. Beigt&tási díj : 7 hasAbus ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden feeigtatásért . . . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többsz 5ri beiktatás mel*lett kedvazőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyílt-téri 5 hasábos betű-sorárt . . 26 kr. A* előfizetői díj a lap kiadó hivatala,hoz küldendő. (Ferenczsek tere 7. is. töltetűt. Mi lap sültem! részit illető minden hő»ismnnye sserkesitönéghez intézendő. Berusé-fitetlen levelek osait boieri későktől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás IV. *14 éves folyamára imndul . JIJ . October—decemberi 3 hóra 5 forint 25 krajczár. A „HON“ szerb, és kiadó hivatala PEST, SEPTEMBER 16. Politikai Szemle. (I). A Keletről érkezett tudósítások ismét zavartak. Franczia lapok távirati sürgönyei szerint a törökök szenvedtek volna vereséget. A vezénylő pasa a parancsnoksága alatt álló hadcsapatokkal mind a candiaták kezébe esett, s csak egy egyezmény kiállítása által menekülhetett a fogságból. — Corfuból, septemb. 18-káról keltezett, s Messinába érkezett sürgöny szerint a candiai fölkelők jelentékeny előnyt vívtak ki Selimnél , az egyptomi hadcsapatok fölött. Az utóbbiaknál 3COO a Csataképtelen. A fölkelők sok hadiszert, zászlót és 4 ágyút fogtak el. Ezen tudósításoknak ellentmond a tegnapról keltezett konstantinápolyi sürgöny, mely szerint Candia szigeten ütközet volt Melecanál ; a fölkelők megverettek ; 4000 egyptomi érkezett a szigetre; a török sereg száma 30,000 főre emeltetett s Mehemed pasa neveztetett főparancsnokává ; 4 kerület meg akarja magát adni. Nyilván szembeötlő, hogy ezen két tudósítás ellenkező színben tünteti föl a dolgok állását Candia szigeten, katonai tekintetben. De politikai tekintetben is ellentmondanak egymásnak a tudósítások. A Triestben megjelenő „Iméra“-nak („Nap“) ezt írják Athénéból: „Biztos forrásból halatszik: a király levelet intézett Bulga- Íriszhoz, s abban tudtul adja, miként úgy hallotta az idegen hatalmak követeitől, hogy Orosz- és Angolország (?) fenyegetőig tanácsolták volna a Portának : kerülje ki a vérontást Kréta-szigeten ; ezenkívül azt állította a királynak (az idegen követek) , hogy szilárdan el van határozva : Kréta és a szomszéd szigetek bekeblezése, s talán a görög határok szabályozása is Thessalia és Epirus felé. E hírt az „Éon“ („Idő“) czímű lap is külön lenyomatban közölte.“ Az „Iméra“ s a többi görög lapok eme tudósítására sem nagy súlyt helyezhetünk. Megengedjük azt, hogy Oroszország követe biztató nyilatkozatokat tett Athenében , de kétségbe vonjuk hozzánk érkezett és hiteles forrásból merített közlemények szerint, hogy Angolország annexiókat helyezett volna kilátásba Görögország részére. Az „Ind. beige“ is egy sept. 22-től keltezett athenei sürgönyt közöl, mely szerint az angol követ hivatalosan kinyilatkoztatta , hogy Angolország soha sem javaslotta Candia szigetnek Görögországgal leendő egyesítését. Elhisszük , valamint az is nagyon valószínűnek, sőt csaknem bizonyosnak látszik, hogy valamint Angol- úgy Francziaország sem akarják, jelenleg a keleti kérdés szőnyegre hozatalát. Konstantinápolyból jelentik, hogy de Moustier marquis „Amérique“ postahajóra ült, Párisba utazandó. Helyét, ideiglen, Baniéres gróf tölti be mint ügyvivő. Az „Opinione“ azt írja, hogy a bécsi értekezletek végek felé közelednek, s azt hiszik, hogy a békekötés még e hóban végbe fog menni. Egy előttünk fekvő magánsürgöny szerint már a béke meg is köttetett volna. Olaszország 35 millió ezüst forintot fizet készpénzben az osztrák államadósságokból reá eső rész fejében. A Porosz- és Szászország közti békealkudozások eredményével még nem vagyunk tisztában. A „Dresdner Journal“ úgy hallja, hogy a katonai ügyekben kezdett alkudozások előleges megállapodásra vezettek, s ez által a többi kérdések fölvétele is kilátásba helyeztetett. A „Dresdner Journal“ nem tud felvilágosítást szolgáltatni a megállapodás tartalmáról. A „Norddeutsche Alig. Zrg“ annyit mond miként a Szászország jövendő viszonyait illető végleges alkudozások megkezdése Königstein várának Poroszország részére leendő átengedésétől függ. Poroszország e szerint nem csak szász sereg szervezését akarja kezébe venni, hanem egyszersmind elfoglalva akarja tartani a katonai hadállásokat Szászországban. Poroszország ezen befészkelődésétSzászországba a Berlinben uralkodó azon meggyőződésnek tulajdoníthatni, mely szerint a béke Ausztria és Poroszország között ideiglenes. Berlinben meg vannak győződve, hogy Ausztria nem sokára helyre akarja ütni a csorbát, melyet karolja az utóbbi hadjárat alatt Poroszország ellenében szenvedett. Nem vitatjuk, alapos-e vagy alaptalan ezen meggyőződés , de annyit bizonyossággal hallunk, hogy az létezik az irányadó körökben Berlinben, a Poroszország és Ausztria közti viszonylatokat illetőleg. A tót mozgalmak. □ E lapokban már figyelmeztettük a közönséget azon politikai mozgalmakra, melyek felföldön a tótok közt mindennap nagyobb kiterjedést és mérvet vesznek ; már akkor elmondottuk,hogy a felföldi tótok két politikai pártra szakadtak; az egyik a „hazafiak“ vagyis a „magyar” (Uhor) párt, a másik pedig „panszlávok” pártja. Az elsőhez tartozik a birtokos osztály, a városok polgárai, a papság, tanítók, jegyzők, deákok egy része, de a nép úgyszólva „egészen“ ; a másikhoz tartoznak a „bachschmerlingféle“ beamterek, néhány fő és kis pap, aztán tanító, jegyző, deák, és itt-ott egy két ember a népből. A két párt közt nagyon mérges és elkeseredett harcz kifejlődött, mint a„Krajan“ (38. sz.) mondja „éetre és halálra való harcz, a milyen szokott lenni a világosság és a sötétség közt ; a víz és a tűz, az élet és a halál közt; minden faluban, városban, gymnasiumban a magyar (Uhor) és pánszláv közt dúl a harcz, még pedig mérges (sziditi), kegyetlen, irgalmatlan harcz, milyen szokott lenni a hűség és az árulás, az erény és a bűn közt.“ Mind a két pártnak van saját közlönye is; a hazafias érzelmű pártnak közlönye a Pesten hetenkint egyszer megjelenő politikai tartalmú „Krajan“ Thull Lipót szerkesztése mellett ; a pánszlávok közlönye pedig Budán megjelenő „Pestbudinszké Vedomoszti" Francisci János helytartótanácsnok és volt Liptói beamter főispányféjének lapja. A két párt irányas törekvéseiről tájékozásul felhozunk a legutóbbi számokban megjelent czikkekből kivonatokat, melyek minden esetre közfigyelemre méltók. A hazafias „ Krajan “ így szól (38 sz.) „ nekünk tótoknak semmi neheztelésünk semmi panaszunk nincsen, de nem is lehet hazánk ellen, mert bármily viszonyok szempontjából tekintjük is magunkat e hazában , kénytelenek vagyunk elismerni és bevallani , hogy nekünk jó hazánk van, mely szívesen megad mindent, mi országos politikai házi vagyis nemzeti életünket megáldja, mely mint jó anya az itt lakó nemzetekkel egyaránt ápol, gondunkat viseli, véd és oltalmaz, mely szellemi és anyagi jólétünket emeli. Magyarország saját lakosai közt sohasem tett különbséget a nyelv, nemzetiség, a vallás miatt, hanem mindnyáját egyenlő jogokkal és szabadsággal megajándékozta, és pedig oly igazságosan, oly részrehajlás nélkül, mint a jó atya szokta megáldani gyermekeit. A mi megdicsőült apáink a hazának ezen jóságát nem csak hogy elismerték, és azt mindenek fölött becsülték , hanem fiúi hálát és szeretetet is mindenkoron egy szívvé lélekkel tanúsítottak iránta. Magyar hazánk és magyar királyi koronánk soha nem panaszkodott a tótokra; hazánk történelmében egy betűve sincs megjegyezve, hogy a tótok elmulasztották volna valaha a haza iránti hálájukat, hűségüket s odaadásukat bebizonyítani, hazafias kötelességeiket teljesitni ; avagy hogy a nemzetiség nevében nyilvánították volna separatisticus szándékukat, tendentiájukat, vagy politikai maguk tartásával megszoritották volna a hazát. A mi eleink, mindamellett hogy nemzetiségünket megőrizték, mégis a tökéletes magyarok (Uhor) hazafiak valának s azért tisztelte becsülte őket az egész haza, és szeretettel s barátsággal viseltetett irántuk. Azonban mi — a mostani nemzedék — mi e tekintetben nem hasonlítunk őseinkhez ; mi nemzeti- politikai maguunkviselete miatt szégyen és arczpirulás nélkül meg nem állhatunk sem hazánk sem Európa előtt ; mi, mint nemzet, és az országos politikai nagy testnek egyik tagja mi a hazának szomorúságára vagyunk mert mi köztünk, a mi nemzetünkben támadtak oly testvérek, kik politikai életük czéljául kitűzték :az országot és a hazát eltemetni! Nagy és sulyos vád ez, melyet itt kimondtunk, hanem mi arról nem tehetünk mi az igazságot el nem hallgatjuk, a mi gyarlóságunkat, bűnünket őszintén bevalljuk, éspedig azért, hogy nemzetünket politikai ősi tisztaságában megtarthassuk a hazának. Az egész világ tudhatja, hogy mi magyarországi titok a hazafiság és a politikai törekvések, tendentiák tekintetéből két pártra szakadtunk; az egyik párt, mely számra nézve csekély, a nemzetiség nevében igyekszik népünket a hazától elidegeníteni, elszakítani és oly birodalomba becsülni, melyben a szlávság minden ágai, töredékei egyesülve vannak, s mely szláv birodalomnak feje volna az orosz vagyis a muszka; és ezek panszlávok ; a másik párt sem tudni, sem hallani nem akar semmit ezen összes szláv birodalomról, ennek nem kell sem uj királyság, sem uj haza, hanem ősei és atyái példája szerint teljes szívből, teljes létekből, teljes erőből bűn és tántoríthatlanul ragaszkodik azon magyar hazájához, melynek szabadságát, alkotmányát, függetlenségét többre becsüli, mint saját életét, és az egységes országot, melyet a magyar korona különböző nemzetekből alakított, sem eldarabolni nem akarja, sem daraboltatni meg nem engedi. Azt meg kell vallanunk, hogy mi köztünk tettleg vannak ezen pánszlávok vagyis Magyarország sírásói, kik abban fáradhatlanul működnek, hogy a tót népet ezer meg ezer mesterfogások segítségével magyar haza, a magyar alkotmány elleni gyűlöletre gyulaszthassák, és tele kürtöljék tudatlan fejét és romlatlan szivét a panszlávia birodalomnak felszéditő ámításaival, azon pánszláv birodalomnak, melynek feje a muszka czár leend, kit „wseszláw“,pánszlávmensiásnak festenek az együgyű nép előtt. És az orosz kormány ezen izgatók irányában, ezen pánszlávoknak pánszláv működéséért háladatos is, mert megjutalmazza ezt arany érmek, arany keresztek, lovagi rendjelekkiosztása által, mint ezt nem rég Kuzmanyinál és másoknál láttuk. (Az osztrák kormány szinte. Szerk.) Hogy ezen néhány pánszláv egész tót nemzetünket rész hírbe hozhatja a hazában és a szabadelvű Európa előtt, az nagyon könnyen megtörténhetik. És miután a „Kraján“ még tovább is szólott volna a pánszlávok veszedelmes és „bűnös“ törekvéséről, azután így nyilatkozik : „Krajan“ és vele együtt minden igaz magyar tót gyakrabban megkérték az ellenfelet — a panszlávokat — hogy a tudatlan de különben jó és becsületes sziva tót népünket ne ámitsák, ne hitegessék, ne csalogassák,a haza és annak törvényei ellen, a magyar korona, a magyar alkotmány ellen csábitó beszédekkel ne tüzeljék, a nemzetiség nevében és annak örve alatt az egyenetlenség magvát ne hintegessék a népben, az országos békét, összetartást, egyértelműséget ne rontsák, hanem a tiszta hazafiság szellemében, mely őseinkről reánk szállott, és melyet ápolói isten és a természet egyaránt oltott bénk, szóljanak (lapjukban) a néphez,és azt annak útjain vezessék. Igaz, midőn láttuk, hogy testvéri szózatunknak semmi sikere nem volt, néha szigorúbb hangon is szóltunk hozzájuk. Azonban miután sem a szelíd testvéri, sem szigorúbb szózatunknak semmi sikere nincsen, nehogy népünk az ő csalfa fogásaik, praktikáik által a haza irányában veszedelmes törekvésekre vetemüljön,mi, kik igazi tótok és magyar hazafiak vagyunk, kötelességünknek tartjuk a tót nemzet nevének szeplőtlenségét megőrizni, népünket a politikai ámitások hatalma ellen megvédeni, és a hazaárulók fondorkodásait, a tót nemzettel és a hazává megismertetni következő indítványnyal lépünk fel : 1. Felvidéken az igazi tót hazafiak szíveskedjenek velünk tudatni a pánszlávok nevét, lakását, hogy azokat a nyilvánosságnak átadhassuk. 2) különösen kérjük: figyelembe venni azokat, kik pánszláv működésük s buzgóságuk által kitüntetik magukat; azután azokat, kik lassú víz módjára a hazafias érzületet a népben alávájják ; és végtére azokat, kik szemre magyar patriótáknak mutatják magukat ugyan, de titkos zugokban, zártkörű pánszláv körökben, konventiculumokban el szokták dobni az álarctot. 3) Kérünk a vidéki hazafiaktól,részletes tudósítást ezen pánszlávok mozgalmairól, törekvéseiről, melyet mutatnak a társadalmi életben ; továbbá ismerőseik és barátaikról , a haza és a haza tekintélyesebb férfiéiról tett nyilatkozatairól; kiváltképen kérünk tudósítást azon információkról, melyet a népnek adnak az ország intézményeiről, vagy a haza lakosságának egyes rétegeiről , hogy mindezeket szemen szedve, bemutathassuk őket igazi lényükben a nagy közönségnek. 4) kiváltképen figyelmükbe ajánljuk az igazi hazafiaknak, szíveskedjenek szorosan felügyelni az ő mozgalmaikra, beszédeikre és tetteikre, melyeket a nemzetiség mezején és érdekében teendnek, s főképen arra : miként fognak nyilatkozni a tudatlan nép előtt a más nemzetiségek felöl, melyek a hazában léteznek. Most a nyilvánosság fegyverével megtámatlanítjuk tót nemzetünk és magyar hazánk ellenségeit, voltaképen testvéreinket, de ezzel tartozunk hazánknak, melyet az árulóktól megmenteni és nemzetünknek, melyet a piszoktól megóvni kötelességünk.s így szól a hazafias „Krajan.“ Halljuk meg már most, hogy szól a pánszláv „Pest-budinszké Wedomoszti“. Ezen lap i. e. 72. számában így nyilatkozik: „Nagy vakság kell ahoz, vagy alakoskodás, hogy napjainkban be ne lássa az ember , miszerint a hazának, az országnak fogalma az államférfiaknál megszűnt lenni a politikai combinatiók mindenható faktora, többé nem tárgya a kegyeletes érzületnek ; sem a polgárok ösztöne, indoka, czélja a polgári erények gyakorlatában, sem a világszellem működésének eszköze. Szóval, aki nem vak, látja, hogy az ország, a haza és a hazafiság fogalma helyét elfoglalta a nemzetnek genetikus fogalma, az egynemzetbeliség. A hazafiság, legyen bármily nagyon kidicsérve, ha közelebbről megtekintjük, nem egyéb, mint ecsetelt szép festék, edény tartalom nélkül, szó — praktikus értelem nélkül és csak ürügy, melynek örve alatt létesithetni akár családi, akár rendi, akár nemzeti, de önző kedvezéseket a közjónak rövidségével. A haza, az ország fennállása szükségének , elutasithatlan közértelmüségnek tudata kialudt és a tiszta hazafiság már ritka tulajdonok sorába sülyedt.“ Ezen pánszlávoknál — megjegyezte jól „Krajan“ — az ország, a haza csak üres szó, melynek semmi praktikus értelme nincsen ; elárulni a hazát náluk nem bűn, mert hiszen szerintök a haza szónak semmi jelentősége nincsen, nincsen annak semmi értéke, semmi becse , mert hiszen náluk a tiszta hazafiság kialudt, és elkotródott a lomtárba, stb. stb. Azzal zárjuk be e tudósítást , hogy nem csak a hazafiaknak, hanem a magyar kormánynak is kötelessége előmozdítani a „Krajan“ hazafias törekvéseit, és a panszlávok hazaáruló mételyezésétől megóvni tót nemzetet. YhliSsít levelezések. Temesvár, sept. 19. városunk is végtére a haladás ösvényére lép, itt is a törekvés a szebb után mutatkozik, s ha nem is nyilatkozott tényleg, de meg van törve a legnehezebb munka, a kezdeményezés és ezen ébredés két oly jelenségben tünteti magát elő, mely szép reményre jogosít, s annál inkább és annál biztosabban ha a fő érdeklettek részéről tett megannyi ígéret, gyümölcseiben teljesülését találandja. Egyike a közszellemet vezető, annak is helyi érdekét ápoló nyilvánosság terén nyeri kifejezését, másika a nemzeti nyelvet és a hazafias önérzetet terjesztő és ápoló magyar daláregylet szervezése körül nyilatkozik. Értem elsőben a helybeli német lapnak „Temesvarer Ztg.“ átváltozását, másikában az alakulófélben levő „temesvári“ magyar dalárdaegyletet. A lapra vonatkozólag, a lap tulajdonosa Uhrmann temesvári polgár, belátva hogy az eddigi szellemben szerkesztett, a katonai és bureau cratiai köröktől refluált lapja a mai politikai viszonyainkban, a minden oldalróli megtámadás ellenében működése pályáját lejárta, s hogy a naponkint fokozottabb részvétlenség tetemes kárt okozva a lap folytatólagos kiadását vagyona s a subventio daczára lehetségteleníti, így egyik részről a politikai szinezetváltozás és önhitre térés, más részről pedig az anyagi nyereségvágy és az önérdek megváltozhatlan tényezőkként a lap újjászervezését követelték, hogy ilykér különösen mint vidéki lap, rendeltetésének megfelelhessen, hogy használva befolyását, a szabadság utáni vágyat, a hazafiús szeretetet, és az önfeláldozás polgári erényét ébressze és terjessze ; a polgárokban az önérzetet, a jóra törekvést, a lakosság összességénél pedig az egyesületi vágyat tettleges nyilvánulásban érvényre emelje. Ennek elérhetése czéljából az eddigi szerkesztő további szolgálatát megköszöné, helyébe sub sperati a lap szerkesztésére felkérte Niamesny Mihály ügyvédet, a kereskedelmi kamara titkárát, ki a lap szerkesztését elvállalta, de végtére a várt engedély leérkezett s igy a „Temesvarer Zig“ I. évi October hótől a nevezett szerkesztése alatt lép újított élettel a közönség elé. E személyi változás ugyan nem volna nyereség, ha remény szellemi megújuláshoz, a haza nagy többségének hitvallását zászlójára tűzve, nem létezne, a jó e kettőztetek jelenségben mutatkozik. — Niamesnyi M. urnak a politikai téren eddig vallott elveiben, hazafiai tiszta jellemében és a legújabb időben magánkörben, a lap jövendő szerkesztésére vonatkozólag, kifejtett programmjában ; e szerint a lap álláspontját politikai részét illetőleg, a „Pragmatica Sanctioból,a hazánk függetlenségét és önállóságát biztosító magna chartájából folyó elvek, különösen édes hazánk nagy bölcsének Deák Ferencz húsvéti czikke képezendi, igy az 1848. t. czikkek által szentesitett parliamenti kormányzást, szabad haladást tűzi ki zászlójára, feladatául vévén, mint a főelvből önként folyó kötelesség, az alsó vidéken a bach-regime alatt megszülemlett s növesztett , a provisoriumban legnagyobb mérvben ápolt közügyekhezi részvétlenségét részvétté, a politikai kérdésekben polgáraink egyéni függőségét, önállássá és függetlenséggé átváltoztatni, az e vidéken uralgó nepotismus megszüntetésén fáradozva az észnek, értelmiségnek és tudományosságnak a szabad haladás terét megnyitni, az összes lakosságnál végre a magyar szó, irodalom, stb. iránt szeretetet és részvétet ébreszteni. Nemzetgazdászati tekintetben pedig a lap hazai gyári iparunk által korlátolt szabad kereskedést pártolandja. Azon felszólításra, hogy az ily némileg czélba vett reformnál helyes volna, ha a lap czímét is megváltoztatná, az lett a válasz, hogy az jelenleg lehetetlen, mert ekkor bizonyosan a katonai hatóság elvonandja a laptól, mi különben a fent leírt körülmények leérkeztével is féltő, a hirdetményeket, mi nagy jövedelmi forrás a lapra nézve, de idővel igen valószínűleg e tekintetben is vedlik és lesz „Temesvarer Lloyd“. Itt mellékesen azon megjegyzésemet halgatással nem mellőzhetem, hogy akkoron vigyázatos legyen, hogy át ne változzék a „Temesvárer Lloyd“ társaság jelenlegi szellemében is, mert most ott csak Deák Ferencz és Széchenyi István felaggatott mellképei, — kevés kivétellel — magyar szellemnek ; helyiségeiben azon történetke fordult elő, hogy mult ősszel Ördögh Endre nevű aradi ügyvéd jön bevezetve, ki felhivatott hogy írná nevét az idegenek könyvébe, ez a felhívásnak eleget tenni sietett, de midőn észrevévé, hogy az német szerkezetű, felvilágosításért folyamodott levezetőjéhez, ki őt azon felelettel boldogította „hogy ez itt szokás“, mire ő azon nyilatkozattal „no, jó, ha ez itt szokás, én is engedek annak s nevét előbb németre forditva, igy hrá je: „War hier Andreas Teufel.“ — Az alakitandó haláregyletröl pedig a következőket. Még 1865-ki őszszel néhány lelkes ifjú és tiszteletreméltó polgár azon indoktól vezetve, Temesvárt egy a fiatalság , egyáltalában a lakosság felvilágosodottabb és érettebb eszü része közt kapcsot, egyesületi szellemet létesíteni, egylet szervezetén fáradoztak, azt pedig, miután itt mind egyéb más mint önzéstelenség, lazafiaság uraló, csakis magyar halát egyletben hivék elérhetőnek, mivel a megkísértett olvasó vagy önképezde kör alakítása még csírájában meghiúsult, azon utógondolat melett, ennek szelleme és ez iránti tisztelet megtenni a komolyabb egyletek iránti vágyat, de elvégre azért különösen, hogy a policey- és posta-directorság ápolásából,kinőtt pöffeszkedő „Tea