A Hon, 1866. október (4. évfolyam, 226-251. szám)
1866-10-12 / 235. szám
tiUvémvL .<• A S019Í S temétiek helyeslésére,* |S segélyére számolhassanak midőn az igazságért küzdenek. E jobb és elfogulatlanabb társak egyeteme lenne épen az egylet. Ehhez képest az egylet czélja. Szerény nézetem szerint, következő négy fő feladatban határozódnék : 1) fölkarolni mindazon ügyeket, melyekben a sajtó közös fellépése szükségesnek látszik ; 2) ellenőrizni az egyes közlönyök hangját s megróni az irodalmi tisztességgel össze nem férő neveletlenséget, részrehajló ferdítést, nyegleséget ; 3) támogatni tagjait erkölcsileg • 4'j/anyagilagt 'a/ííhrodai őrö/hóim E -negyedik . pontrólrí még* eddig[ nem volt)szól; de azért, '('azt hiszem, szintoly kevéssé lehet ellene »kifogás, mert épen úgy következik az előzményekből, mint int többiíbárotw. Mbában tény,hogy jár van irói segélyegyletünk,Amelyhez,a megszorult hírlapíró is folyamodhatik, és áll az is, hogy nem szakados erőinket szétforgácsolnunk, hanemm inkább össze kell pontositanunk és ha sikerülne is egy uj segélyegyletet állítanánk, az kétségtelenül csak a már fenállónak rovására létesülhetne ni azért nem óhajtanám , hogy a hírlapírók egylete formaszerű segélyegyletté is legyen, de még azt sem hiszem, hogy a hírlapírók anyagi támogatása csupán pénzbeli segélyezésre szorítkozhassék. A hírlapírók egylete sokkal üdvösebben fog egyes hírlapírók anyagi függetlenségéről gondoskodni, ha az igazán tehetségesek számára munkát biztosít. A biztosított munka bármi vagyonnál függetlenebbé teszi az embert, és annál méltóbb hozzá, minél kiválóbb szellemű. De kétségtelen, hogy a hírlapíró juthat oly körülmények közé is, midőn csak valóságos pénzsegély lehet hasznára. Ilyen esetben, azt gondolom, legczélszerűbb, ha a hírlapírók egylete, az illető érdekében, az írói segélyegylethez fordul ajánlólag , hogy pedig ezt a siker kilátásával tehesse, azon erkölcsi súlyon kívül, melylyel, mint a sajtó képviselőinek testülete, okvetlenül föl lesz ruházva, igen kívánatos még az, hogy az irói segélyegyletnek e legyen leghatalmasb apító tagja, ami könnyű szerrel eszközölhető, ha a hírlapírók egylete mindazon összeget,mely saját fentartása csekély költségeiből fenmarad, évenként az irói segélyegylet pénztárába bocsátja. Ezáltal el lenne kerülve az erők szétforgácsolása, s a hírlapírók egylete azonfelül mint legtekintélyesebb pártfogó utasíthatná védenceit a pénzbeli segély forrásához. Az egylet három előbbi feladatát (tudniillik a sajtó közös fellépését, az egyes közlésök ellenőrzését s a tagok erkölcsi támogatását az első czikkben már tárgyalván, itt nem szükséges bővebben megalapítanom, a elegendőnek látom kiemelni azt, hogy mindezen feladatok teljesítése mellett, az egyhez nem avatkozhatok az egyes lapok és tagok politikai vagy egyéb pártszínezetének bírálatába, a különböző meggyőződéseket tiszteletben kell tartania, sőt épen a véleményszabadság védőjének kell lennie. Mi magyarok büszkélkedünk, s méltán büszkélkedünk vallásbeli türelmességünkkel , de a politikában hevességünk túltesz türelmességünkön, a kritikát meg épen nem szenvedhetjük, s valamely rászóló nyilatkozatban igen könnyen találunk becsületsértést, melyet csak karddal vagy pisztolylyal lehet kiegyenlíteni. Az egylet ilyen ügyekben is üdvösen fog működhetni , becsületbíróságok által. Ezek elejét veszik sok könnyelmű párbajnak, s a becsületről, az igazi becsületről, tisztább fogalmakat gerjesztenek. E részben következő intézkedéseket látok czélszerűeknek. Az egyleti tagok lekötelezik magukat, hogy mindazon kérdésekben, melyek írói viszonyaikból fejlődvén, a mai divat szerint párbajt szülnek, az egylethez fordulnak, oly formán, hogy mindenik fél választ magának az egylet tagjai (de nem választmányi tagjai) közöl egy-egy vagy két-két bírót, ezen bírák választanak maguknak elnököt, vagy ha nem tudnának benne megegyezni, kapnak azt az egylet választmányától , s ez a választott biróság itéD ^prenf|r^ ügyben, ítél pedig rendesen csak azután, ha előbb, a felek kibékítését megkisér lke. Az ité|||t kimondhatja, hogy a panaszló becsülete nincs megsértve,megk&tja egyik vagy másik, V. mindkét fél magaviseletét,a sértőt sérelme visszavételére,bocsánatkérésre kötelezheti stb. , de nem foglalhatja magában a párbaj szükségének kimondását, s a bírák legroszabb esetben csak annyit mondhatnak, hogy ítélethozatalra nem értjtik magukat hivatva. Ha a két fél, vagy csak egyik is, meg nem nyugszik a választott bíróság ítéletében, az ügyet az egylet választmánya dönti el, mint másodbíróság, s ez határoz abban is, hogy az ítélet a lapokban is kihirdetendőj-e vagy csak a tagoknak adandó tudtára. A választott bíróság ítélete tudomás végett az esetben is a választmány elé kerül, ha a felek azt elfogadták. Amely fél a választott bíróság elfogadott ítéletének vagy a választmány döntvényének nem hódol, megszűnik az egylet tagja lenni. Az egylet feladatainak szakadatlan teljesítése a választmány lisztje: az ő köréhez tartozik tehát az egyes szerkesztőségeket is tanácskozmányba gyűjteni, valahányszor közös fellépés szüksége mutatkozik ; e végből azonban egyes szerkesztőségek is megkereshetik a választmányt. A folyóiratok általában minden írói vagy kiadói közlemények ellenőrzésével (a 2-ik pont értelmében) valamely tagot különösen meg lehetne bízni ; a megrovás joga azonban minden egyes kérdésben csak az összes választmányt illeti. Természetes egyébiránt, hogy minden egyleti tag csak jogát és kötelességét gyakorolja, midőn a választmányt irodalmi visszaélésekre figyelmezteti. Ezek volnának, szerény nézetem szerint, a hírlapírói egylet fő teendői. Nem kecsegtetem magamat azzal, hogy akár mind helyesen fogalmaztam, akár kimerítettem volna. Társadalmi ügyet kellően csak társadalmilag intézhetni el, s minden oldalról csak többen világíthatják meg. Írótársaim sok igazítani, módosítani, sőt táncellőzni valót is fognak találni e fejtegetésekben ; abban az egyben azonban, hiszem, mindnyájan megegyeznek velem, hogy hírlapírók egyletének fölállítása csakugyan szükséges. Ha pedig szükséges , nyomban előáll a kérdés, hogy miképen kell azt fölállítani ? illetőleg mikép kell fölállását sikeresen előkészíteni ? Erre vonatkozó indítványomat legyen szabad még egy harmadik czikkben elmondanom. Greguss Ágost: AgwasHttarefiMawaB« mm nmi Magyarország a jeles európai helyzetben. VII. Brüssel, oct. 5. Sokan vannak, kik a keleti örökséget lesik, csakhogy a fősuccessor miatt nem lesz könnyű az osztály nehézségeit eligazítani. Azon osztály nehézségeinek köszönheti az európai ozmán birodalom elkerülhetlen bukásának respikumát. A párisi békével elvették ugyan az orosz hatalomtól házának keleti kulcsát, de épen mivel házának kulcsát a Fekete tenger felé nem hagyhatja más kézben, kénytelen azt magának a kapukulcsnak birtoka által biztosítani. Akármennyire tanácsolja a franczia császári körjegyzék Ausztriának, hogy politikai tevékenységét Kelet felé irányozza,minden beavatkozása az eddig követett félszeg agitatióival csak jobban el fogják a nyugattól szigetelni, és ahelyett, hogy a török birodalom szláv és román tartományainál támpontot találna, épen e tartományok lesznek jövőjének újabb veszélyszintei. Oroszhonnak nincsen érdekében a keleti szláv népek felszabadítását megakadályozni. Valamint hajdan Busán szerb birodalma és Magyarország keleti suzerainitása, a balkáni félszigeten Konstantinápoly birásy nélkül fennállhatott, úgy Oroszország most a Bosphor birtokában székelhet a nélkül, hogy a szláv tartományok függetlensége nekik gondot okozzon, sőt az természetes védfala a nyugat lehető követelései ellen. Vannak, kik oly önámításban élnek, hogy Ausztria Olaszországgal maradandó tartós békeviszonyba fog lépni. Nincs oly olasz kormány, mely képes legyen a területi kiegészítés vágyérzelmét legyőzni. A keleti kérdés az olasz területit is újra szőnyegre hozandja, azért a keleti kérdésnél Olaszhont ott fogjuk találni, hol a német birodalminál találtuk, most pedig a négyszög sem áll útjában, mely annak elfoglalását meggátolná, mit ő olasz földnek nevez. És itt ismét megboszulja magát azon politika, mely Dalmatiát és a magyar tengerpartot viszály kérdéssé tette. Félszegebb eszme soha főben nem támadhatott, mint a tengerpart vonalát elzárni. Tegyük fel, hogy a három-egy ország függetleníti magát Ausztriától , mert Magyarország irányábani viszonya soha sem volt függő, hanem tiszta alkotmányos, és csak azon törvénynek engedelmeskedett,melynek Magyarország és melyet Magyarországgal hozott együtt mit csinálna Magyarország nélkül ? Míg minden nemzet versenyez, hogy kikötőit megközelíthetővé tegye, a horvát nyolcz századévi együttes államélete félreismerésével magát Magyarországtól, mely nélkül existentiája politikai lehetlenség, egy roszul definiált nemzetiség eszméje miatt elszigetelhetni gondolja. Hollandia nagy hatalom volt a tengeren. A continensen most is az ő kereskedése a legkiterjedtebb. Nincs ország, melynek nagyobb érdemei lennének a haladás és humanitás érdekében. Mindent elkövet, hogy kikötőit mindenkinek számára megközelíthetővé tegye, és még nagy szerencséről fogna beszélhetni, ha tengerpartja kikötői és átalában a Rajna torkolata nem bírna csáberővel egy német vámegyesületi vagy az északi szövetségbei bekényszerítésre, ha nem is épen porosz annexióra. A topographiai helyzet hatalma erősebb minden természetelleni kényszernél. Valamint Magyarország nem lehet és nem lesz tengerpart nélkül, úgy a tengerpart sőt maga Horvátország nem lehet Magyarország nélkül. Ha Európának olyannyira érdekében leendő egy Bach mintaszerű erős, egységes Ausztriát fentartani,legalább szóbeli pártfogója találkozott volna. Láttuk, hogy az angol évekig vitte a pártfogó közbenjáró szerepet Dánia mellett, igaz csak szóból és depechekből állott és inkább kárára volt Dániának mint hasznára. Lengyelország mellett is hatalmasan felszólaltak, ha nem is volt eredménye. De Ausztria érdekében senki sem emelt szót, beérték a jó tanácscsal, hogy adja ki ellenségének a milliókba került bevehetlen négyszeget. Most pedig, hol mutatkozik nem mondom szövetséges, mert Ausztria olyat másutt találni nem fog, mint az ország nélkül maradt fejedelmeknél, hanem hol nyilatkozik fentartása melletti érdek? Angolhon Ausztriát csak addig tartotta szükségesnek, míg ötét Frankhon ellen és a keleti kérdésben felhasználhatónak hitte, Angolhonnak többé nem lehetvén hasznára, ő a felmenő porosz napnak és olasz érdekeknek hódol, Keleten pedig máris Görögország nagyobbításán és Románia megszilárdításán dolgozik. Frankhon államférfiai Ausztria ellen csak akkor szűntek meg a kardot köszörülni, mikor elég egy ügyűek voltak hinni felőle, hogy Lengyelország visszaállítására kezet fogna nyújtani, és magát Galicziát szép szóra kiadni. Oroszország pedig nem más czélból segítette ötét Magyarország ellen, mint hogy épen ott nyomja le az erőt, hol azt Ausztria kibékítés által még feltalálhatta volna, és mivel tőle elvárhatni gondolta, hogy a beteg embernél megteendi a szemborító végszolgálatát. Mindez megváltozott, és úgy gondolom, senki sem fogja Ausztria érdekét akár a poroszoknál, akár pedig az olaszoknál keresni. Lud Vigh: Mozgalmak Keleten. Az „A. Zig“-nak sept. 29-én Athénben kelt tudósítása a hellének Ügye mellett nem igen szólt bátorítólag. A volt franczia követ, Moustier mar I quis, igy szól a tudósítás, Konstantinápolyból I jőve, a kiránylyal hosszabban értekezett és erre a franczia követségi palotába ment, hol Bulgáriát, a miniszterelnököt fogadta. Ezen értekezésekről különféle hírek keringenek, de bármelyik legyen is a való, annyi bizonyos, hogy a franczia diplomata nyilatkozásai a krétai ügy fölött nem voltak fölbátorítók. A kormányra nézve ezen elbátortalanító nyilatkozatok, úgy látszik, ép jókor jöttek, mert minden oldalról cselekvésre szorítva, most, ürügyet használhat, az alól kibújhatni. És e tétlenség és részvétlenség daczára, melylyel a küzdő törzs és vallástársak ellenében viseltetett, még hibákat is követett el a kormány a krétaiak ellen. Ha nem akarta, a krétaiak függetlenségi harcát bármikép is segíteni, kötelessége lett volna a mostani hadügyminisztert, ki szintén krétai, állásától felfüggeszteni, hogy ezen gyenge reményt is veszítsék el a krétaiak, mert így még mindig hitték, hogy Görögország fog érték valamit tenni. A krétai menekültek száma minden délkeleti tengeri városban napról napra növekszik, és bármi nagy legyen is a magánáldozat, készség, mely határait leli az ország pénzügyi helyzetében, mégsem elegendő, hogy a menekülők naponkénti kívánalmainak, kik semmit sem hoznak magukkal, megfeleljen. Miután magánosok lakásokat adtak rendelkezésükre, mások egyeseket magukhoz vettek, az athéni „demarchia“ egy összeget ajánlott fel, melyen a mindennapi kenyeret beszerezték, a kormány a király elé 40,000 drachma utalványoztatását terjesztette, mely a szerencsétlenek közt szét fogna osztatni-közöltük már Mustapha pasa, a sziget fegyveres lakóihoz intézett kiáltványát. A fölkelők következőleg válaszoltak arra : „Most, midőn falvaink leégtek, templomaink megszentségtelenittettek s testvéreink legyilkoltatak, jösz te, hogy meghódolásra szólíts fel. Mi a fegyvereket védelmünkre ragadtuk meg és nem fogjuk lerakni, küzdeni fogunk az utolsó emberig.“ Örömlövések követték ezen választ. A legújabb tudósítások Kaneából érkeztek és egy csatát jelentenek, mely sept. 22-én Keramia falunál 15.000 török és 3000, Kostaras által parancsnokolt, keresztyén közt folyt. Minthogy Kanea város és a csataszínhely közti öszszeköttetés el volt zárva, a tudósítások nem teljesek és a csata kimenetele is ismeretlen, de a törökök magatartásából, kik dobos és trombitás nélkül tértek vissza Kaneába, valamint öt vagy hat keresztyén falu körüli tűzből, azt lehet következtetni, hogy a keresztyének fényes győzelmet arattak. Egy délnémet lapnak Kattaroból sept. 2- ról írják . A szomszédos Montenegróban ismét mozognak, és a levelező azt mondja, hogy ő nem téved, ha az orosz konzult mondja, ki ezen mozgalmat megindította. A különféle kapitányságokban most naponkint hadigyakorlatok tartatnak a fegyveres legénységgel, melyek azonban az ilynemű európaiaktól igen különböznek. Ezen gyakorlatok guerilla-háború neműek, melyek ezen hegyi nép külön sajátsága. Azonfelül két ügynök volt legközelebb Cetinjében a görög heteriától, ki a fejedelemmel és több senatorral többször értekeztek. Azt mondják itt, hogy egy önkénytes csapat toborzásáról volt szó, melynek rendeltetése az volna, hogy betörjön Herczegovinába és Albániába, hol elégséges gyuanyag volna és a lakosság a fölkeléshez csatlakoznék. — Ez a görög török tartománybeli mozgalomnak kezet nyújtana, és igy a terv, az összes európai Törökországot föllázitani, valósittatnék. — A fölemlített két ügynök bőven volt ellátva pénzzel Tekintve a montenegróiak nyugtalan szellemét és ismert török gyűlöleteket, ezen vakmerő terv kivitele igen valószinű. A szerb fejedelem osztályfőnöke, Miloe Leschjanin, ki urát Nikitza fejedelem leányának keresztelésén képviselte, legbarátságosabban fogadtatott Cetinjében ; ő diplomata és igy többet reményketett mint sem ígért, mert elhatározott dolog, hogy Szerbia semilyen koczkáztatott és semmi biztos eredménynyel kecsegtető vállalatba nem bocsátkozik. Vidéki levelezéseit Torda. Betöltve látjuk valahára megyénkben az alispáni hivatalt, mely ha a Királyhágón innen nem is birt soha azon fontossággal mint az anyaországban, helyzetünk és összebonyolitott viszonyainkból kifolyólag jelenleg mégis annyiban figyelmet érdemel, a mennyiben köztiszteletben álló hazafias érzelmű főispánunknak sikerült Miksa Elek személyében, abba oly egyént helyezni, kiben megyénk nagy többsége, a múltból merített tapasztalás folytán, tökéletesen megnyugszik. Ezen tapintatteljes választás nemcsak országszerte ösmeretes organisáló tehetsége tanúsítja főispánunknak, hanem kezességül is szolgál arra, hogy megyénkben az érdem és a népek óhajtása is kezd valamit nyomni a latban, és főleg, hogy a megyei hivatalok elnyerésére többé nem fő kellék, hogy az aspiráns neve ióval végződjék, s azután egy ilyennek hivatalos ezégek alatt, az egymás között különben békében élő különböző nemzetiségek, egymással örök időkre farkas szemet nézzenek. Legyen e helyes választás hírmondója annak, hogy országos kormányzatunk is a törvényes alkotmányosság nyomaiba viszszatereltetni és nemsokára a még feles számmal nyakunkon ülő idegen beamterek helyett, életerős hazafias elemekkel gyarapodni fog. B. J. A. „Hon“ magántársürgönye. Konstantinápoly, oct. 11. A kandiai felkelők a hegyek közé szorittatván, mind szárazi, mind vizi oldalról részben körül vannak fogva. Egy részük meg akar hódolni. Brüssel, oct. 11. Az „Echo du Parlament“ írja, miszerint a legutóbbi jelentések a mexikói császárné hogylétéről megnyugtatók. Az orvosok biztosan hiszik a császárné felgyógyulását. Berlin, oct. 11. A mai , Nordd. A. Zig“ a nyugtalanító katonai intézkedések iránt szárnyaló hirekkel szemben biztosan állítja, hogy ez iránt semmi nincs tudva , és hogy a politikai viszonyok ily intézkedésekre egyátalában nem szolgáltatnak okot. Kaifild. Szerbia, Belgrád. (Népnevelési ügy.) A szerb közoktatási miniszter épen most megjelent évi jelentése szerint 1865-ben Szerbiában 239 elemi tanoda volt 356 tanítóval és 1.118.668 lakosság után 12.616 tanítványnyal. Leánytanoda volt 32,50 tanítónővel és 2097 tanítványnyal. Összesen tehát volt 321 elemi tanoda 406 tanítóval és 14.713 tanítványnyal, azaz 13/4 tanítvány 1000 lakos után. Az oktatási költség 605.400 garas volt. 1863. óta az iskolalátogatók száma 4000-rel szaporodott. Ugyanazon miniszteri jelentés szerint az itteni theologiai facultásban volt 1865-ben 194 hallgató és 7 tanár. Ezen intézet költsége 78.384 garasra rúgott, mert az összes tanulók ingyenes ellátásban részesülnek — az élelmezés kivételével, mely az állam által csak 40-ért viseltetik. A főiskolát a nevezett évben 194 hallgató látogatta, és fő tanára volt ; a kiadási költségek 159.967 garast tesznek ki. Oly ösztöndíjasokra, kik születésükre nézve szerbek, de nem a fejedelemségből valók, és tanitók vagy papoknak képeztetik magukat itt hazájok részére, az állam 36.000 garast fordított. Németország,Berlin, oct. 9. (Legújabb napi hirek.) Bismarck néhány napra Rügen szigetre utazott el Patrinsba. — Hallomás szerbi Langenbeck titk. tanácsos meghivatott Párisba, résztveendő egy Napóleon császár egészségi állapota fölött tartandott orvosi tanácskozásban. Ma a városban nyugtalanító hírek szállongtak különféle katonai intézkedésekről, melyeknek a mostani politikai helyzetben nem lenne értelmük. Hihetőleg csak a bekeblezendő országokbani katonaság elhelyezése foroghat szóban. — Konstantinápolyból egyenesen érkezett tudósítások jelentik, hogy ott az osztrák internuncius jóakaró közbenjárásával a porta és a montenegrói fejedelem delegátusai között oly egyezség jött létre, mely egészen megszünteti Montenegro panaszait a vitályos területen (Novoszelo mellett) emelt körülsánczolt török tábor lerontása által. Olaszország, Róma, oct. 8. (Sarolta császárné) betegsége folyamáról megható részleteket közölnek a tudósítók. A magas hölgy, írják, már egy idő óta igen kedély izgatottnak látszott az óczeánon túlról érkező kedvezőtlen jelentések folytán. A „Hotel di Roncsban foglalt lakást, de nemsokára kérelmetlennek találta magát ott. Ha a meneszerű hírek igazak, melyek a városban keringenek, úgy kíséretétől óhajt megszabadulni, mely 15 személyből nagyobbára mexikóbeliből áll. Ő a pápát sürgősen kérte lakhelyért a Vatikánban. S csakugyan rendelkezésére is adattak neki szobák, melyekben a nap legnagyobb részét tölti és két éven át ott is volt. Ezen a pápai palotának történetében hallatlan tény egész Rómát bámulattal töltötte el. Ezen megható eredményen kívül Rómában jelenleg minden tekintet a sz. atyára van irányozva. A város hangulata— írják a „Nat. Ztg.“-nak — oly időt jövendöl, mely szerint események fognak bekövetkezni. Sajnálandó, mondja a levelező, hogy egy nemes aggastyánnak, IX. Pius elé, vagy legalább terjesztette a szokást, a nélkülözhető pénzeket az aranyművesekre bízni. . . A londoni aranyművesek nem sokáig őrizgették, hanem felhasználták a rájuk bízott pénzeket; ők közpénztárnokok lettek, saját felelősségük mellett gondoskodván a betevők szükségletének fedezéséről... A városi kereskedők jó érzéke csakhamar megértette velük a közpénztárnokság előnyeit ; ezen eljárás népszerűsödött — bár sok nagy szellem, mint egy Dudley North, sehogy sem bírja felfogni, hogy az ember saját pénzét máshol tarthassa, mint önmagánál. Az aranyművesek cliensei, letéteményük jegyével, elismervényével fizettek; ezek könnyen forogtak. Az aranyművesek csakhamar meggyőződtek, hogy az elismervényeknek csak egy része kerül elő, készfizetés végett , hogy tőkéik egy része hever ; ajánlottak néhány százalék (4%) hasznot a tőkepénzeseknek, hogy engednék szabad rendelkezésekre a tőkét, midőn ők jóval több hasznot húztak ettől. Az aranyművesek jegyei (goldsmiths notes) nyomán jöttek létre a bankjegyek, vagyis az aranyműveseket egyidőben bankároknak kezdték hívni ; ezek a kormánynak is kezdenek hitelezni : előlegeztek megszavazott adómennyiséget— s igy fejlődött ki a jelenlegi bank és bankjegy rendszer... Cromwell már jó hasznát veszi a bankároknak és jegyeiknek. Ilik Károly szintén — de „megöli az aranytojást adó tyúkot“ nem elégelte a parlament által megszavazott mennyiséget ; egy nyílt levél 1672. jan. 2. felfüggeszti a kincstári fizetéseket ; a hitelezők azonban 6°/0 kamatot kapnak tudniillik ígéretben , mert a kormány kiadásai óriásilag növekednek , s igy nem lehet fizetni sem a tőkét, de még a kamatot sem. Uj pátensek (1677) ismét igérik a kamatokat, de csakhamar felfüggesztik azt is. Végre III. Vilmos alatt (1700) a parlament megalapítja a hitelezők keresetét , a kincstárnok elmarasztaltatik 3 millió font sterlingben stb. stb.— Szóval, ahányszor a kormány igénybe vette, kiváltságosította, t. i. fizetéseitől felmentette a bankokat — mindanynyiszor bukás volt a vége. A leczke tehát igen világos, hogy a bankoknak függetleneknek kell lenniük a kormánytól, vagy egy s más politikai párttól, bár mint szerző mondja, az államkölcsönök „democratisatiója“ oda céloz, hogy a különben gyenge pártnak minél több híveket szerezzen, s nem megvetendő támasz néha, a már tarthatlanná vált rendszer támogatásához. . . A bankrendszer a kormányok pénzszüksége által jött létre, de mihelyt megizlették a kereskedők a Law-féle törvények életrevalóságát, privát bankokat alapítottak, melyek lényege szintén az, mi átalában a bankoké , hitelintézeteké, hitelpapíroké : egy elfogadó és egy fizető. Bármily bonyolódott viszonyok jöjenek is tehát elő, azok mind visszavihetők ezen egyszerű alapra, és a jó hitel annyi, mint a készpénz : kinek millióig van hitele, az millió ítnak húzhatja a kamatját, habár tőkéje százezerekre sem megy (ez a személyes hitel) — de azonnal bukás áll be, mihelyt „meddő helyre“ fektette a reá bízott milliót, mert az ő százezeréből a kamat is alig telik ki ; meddő hely pedig mindaz, mi nem valamely birtokba, iparüzletbe, vállalatba, vagy ezekbe nem ügyesen van befektetve. És midőn egy egy állambank megbukik, óriási zavarokat idéz elő mindazon viszonyokban, melyekre a pénz kiterjedni képes, t. i. adás-vevésben, tartozások és kölcsönzésekre, vállalatokra s üzletekre nézve, a társadalom minden rétegében és évtizedekre megköti, lehangolja a tevékenységet, a vállalkozási kedvet, úgy annyira, hogy szerző szerint a franczia bank 70 év előtti bukásának eredményei érezhetők a nemzet minden rétegeiben most is.Szeretjük ezeket feledni — mondja a szerző — Íme Italia 1866. május 2 -án kényszerített forgalmat parancsol . Ausztriában már 1848 óta ilyen van, melyet a máj. 5 diki átalakítás (az 1 és 5 ftosoknak államjegyekké alakítása) nehezít . Poroszország közeledik a kényszerített forgalomhoz azon sajátszerű papírpénzek által, melyeket iparosodnak a háború tartamára adott.“ És az ily abnormis állapotokból a rendes állapotba visszalépésképoly átalános rázkódtatásokkal jár a termelés és ipar minden ágazatára nézve, mint járt a rendes állapotból kilépés. Pedig mint a magánszemélyek úgy a bankok is törvény és morál által kötelezvék, hogy aláírásuknak megfeleljenek — váltójukat, bár később is — beváltsák. Nem is olyasmi a hitel, mit kényszeritni lehetne : úgy járunk ennek kényszerítésével, mint ki az álmát üldözi, erőszakolja, t. i. ez annál messzebb fut tőle, minél inkább üldöztetik. És a hitel legbiztosabb védje a szabadság : szabadság, minél több bank, minél több versenyző társulat felállítására ; szabadság bankjegyeikel, vagy el nem fogadására, be, vagy be nem váltására nézve. .. . Volt eset hazánkban is, ahol csupán a takarékpénztárak szerepelnek bank gyanánt, anélkül, hogy jegyeket bocsáthatnának a forgalomba, hogy egynémely napon rendkívüli nagy lett a tolakodás a betétesek kikérésére ; mert : miért ? valamely gonosz nyelv azt hirdette hogy nem tud fizetni a pénztár ... Az igazgatóság azonban ezen álhírt megcáfolandó megrendelte, hogy a még napok, hetek múlva kiadandó összegek is rögtön viszszaadassanak. ... És ime , alig kezdetett meg a gyors fizetés : azonnal visszahozták a csak épen most kivett pénzüket a betvök s pár nap múlva több volt a pénz a kasszában mint bármikor. Viszont tegyünk ily helyzetbe egy bankot, hol a fizetés húzással, halasztással, aprópénzekben leszámítolással stb. történik : a gonosz bir ezáltal erősbödik, a megrohanás (ha csak fegyverrel nem gátoltatik) mindig erősebb és ha csak egy ember mondhatja : „én nem kaptam vissza pénzemet“ már vége a hitelnek. Szabad bank, szabad betétei s kivétel , törvények, melyek a felett hogy a bankok kötelességeiket teljesítsék még szigorúabban őrködnek mint a magán kötelezvények beváltása felett ; és jó szándék, azok részéről kik fizetni képesek (mert hiában van a kölcsönvevőknek széles nagy puszta birtokuk ha fizetni nem tudnak vagy nem akarnak — egy banknak, takarékpénztárnak önhitele fentartása kedvéért is kerülnie kell a perlekedést) tehát személyes hitel , a szó és írás szentségén alapuló kölcsönös bizalom . . . ezeknél fogva kevesebb pénz, kevésbé közalap is gyorsabb forgalmat, nagyobb pénzbőséget idéz elő, mint a legszigorúbb perrendtartás a magánosok ellenében, viszont kiváltságok a bankok irányában stb. mik által csakhamar bekövetkezhet azon paradox állítás vagy eset : sok pénz, sok papiros és semmi forgalom. . .. Különben, ki ezen állításunkban kétkednék, igen jó szolgálatot teend önmagának, ha Horn Ede tiszt hazánkfia felemlített könyvét figyelemmel átolvassa.