A Hon, 1866. október (4. évfolyam, 226-251. szám)

1866-10-26 / 247. szám

247-ik sz. Péntek, October 26. Előfizetési dij : Pistán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra ........................ 1 firt 70 hr 3 hírlapin............................. 6 írt 26 hr. 0 hónapra........................................10 írt 50 hr. Az előfizetési sáv folytán nyudmi hónapban megkezdhető , a annek bármely l,|Sn tortáink ia mindenkor » hó első napjától fog számittatni. V induL' pénzjárulék bénmink* itv- kár*.*tih büküldetui, Sierkeutiiii iroda : Ft,rendiek tere 7-ik szám 1-ső emelet. SxerkesstS lakása : Országút 18-ik szánt 8-dik emelet. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Rendkívüli előfizetés november—decemberi folyamára. Előfizetési dij a két hóra 3 forint 50 krajczár. A „HÖK“ szerű. és kiadó hivatala. PRST. OCTOBHR *5. Politikai Szemle« (II). Beust bárónak az osztrák minisztériumba lépéséről az »Ind. berge“ bécsi levelezője ezeket tudja mondani : „Császár ő Felsége, ki sokat tart a szász exminiszter talentumáról, alkalmat szolgáltatott neki, hogy egy emlékiratban nyilatkozzék Ausztriának jövendőben követendő politikájáról. Beust a császár kivonatának megfelelőleg elkészítette az emlékiratot, s különösen két pontot emelt ki abban. Először : Ausztriának mindenek előtt össze kell magát szednie, belügyeit rendeznie. Magyarországgal békét kötnie kell, s nem szabad magát megzavartatni engedni Poroszország német politikája által, sőt inkább igyekeznie kell, hogy a legjobb viszonylatba lépjen ezen hatalommal. Ami másodszor az egyházi kérdést illeti , Beust báró azt tanácsolja , ne igyekezzék Ausztria, legalább a mostani pápai kormány irányában nem, a concordatumnak erőszakos megváltoztatására törekedni, hanem törvényhozás útján szelídítse a concordatum nyomasztó szabályait s hozza be a polgári házasságot, ez által elhárítandó a vegyes házasságok miatt támadó bajokat.“ Ezen emlékirat — mondja az „Ind. beige“ levelezője — kedvezőleg fogadtatott Ő Felsége által ; ennek daczára, egy nagyon befolyásos párt ellenvetése jutott érvényre, mely párt azt hangnyomatolja, hogy a császári ház miniszteri tárczája, mely hagyományosan össze van kötve a külügyekkel, nem adható át egy protestánsnak. Egy legújabb versió szerint Beust tárcza nélkül foglalna helyet a minisztériumban. Már többször volt szó arról, hogy a francziák pontosan végrehajtják a sept. 16-ki szerződést, s az olaszok hasonló pontossággal teljesítik annak őket illető szabványait, s hogy ezen mindkét fél által egyaránt követendő eljárást igényli mind Franczia és Olaszország, mind a szószék jól értelmezett érdeke. Mindennek daczára azonban a franczia ultramontanok még folyvást vissza szeretnék tartani a franczia foglaló sereget, a pápa világi hatalma remélt megmentésének érdekében. Ezen pium desiderium egyik kiváló tolmácslója a „Monde” melynek vetlékéről kelt római levele utat és módot akar nyújtani, miként lehetne a franczia katonáknak még egy évig Rómában maradniok. A „Monde“ jelenti, miként Sartiges franczia követ, elutazása előtt értekezletet tartott a pápával, s ez alkalommal szóba jött a szószék helyzete. A két főeszköz, melyeket a franczia követ, mint mondják, javaslatba hozott a világi hatalom lételének meghosszabbítására, s ha lehet, megmentésére, ezekből áll, vagyfoganatba vétetnek végre a pápai államban a császár által oly rég kívánt reformok, mi talán akkor megengedné a franczia hadcsapatoknak a végrehajtás fölötti őrködést, vagy még más kokból is meghosszabbítható volna Rómának a franczia hadcsapatok által megszállása egy évre. A midőn megköttetett a szerződés Olaszország és a franczia kormány között, nem lehetett előre látni, hogy a pápa, ki egészen az isteni gondviselésre bízza magát, felhívást intéz a kereszténységhez 1867 re, hogy ő összegyűjtendi Rómába csaknem az egész föld püspökeit s legjelesebb embereit Tekintetbe véve ezen rendkívüli körülményt, a császár még egy évig meghosszabbíthatná az occupatiót , de jól megértve a dolgot, erre szükséges volna,hogy a pápa elismerje azon szerződést, melyről hallani sem akar, s hogy ő maga ajánlaná a császárnak ezen meghosszabbítást. Ez a „Monde“ közleménye. Mi hajlandók vagyunk a Sartiges szájába adott javaslatot, mint előre bocsátottuk, egyenesen a „Monde“ kegyes óhajtásának tulajdonítni, föl nem tévén azt, hogy a franczia kormány még tovább is szeretné e rá nézve annyira kellemetlen és költséges védnöki szerepet vinni Rómában. Egyébiránt nem sokára kiderül, ha valami igaz van a „Monde“ előadott közleményében. Mai külföldi rovatunk érdekes tudósításokat közöl az Orosz- és Poroszország közti viszonylatokról. A „Times“ berlini és a „Köln. Zig“ londoni levelezőinek alább olvasható tudósításai újabb világításban tüntetik föl a hatalmak közti még mindig zilált és homályos helyzetet. Ezen tudósítások szerint nem állana azon szinte meggyőződéssé vált nézet, hogy benső szövetség léteznék Porosz és Oroszország között. De szóljanak ezen viszonyról maguk a levelezések. Ezen szemüvegen nézve a helyzetet, figyelmet érdemelnek az „Aftonblsdet“ legjelentékenyebb svéd lap leleplezései is, melyeknél fogva Oroszország határszabályozást kívánna Finnmarkenben. (Norvégország északkeleti részében.) Ha e hit megvalósulna, akkor a scandináv párt azon törekvései, melyeknél fogva szövetséget akarnak létrehozni Svéd-, Norvég- és Poroszország között, magasabb érdekek által sugaltatnának, s nagyobb jelentőséggel bírnának jövőre nézve. Pest, 1866, oct. 24. A „Pesti Napló“-ban igen érzékeny czikkek jelennek meg egy idő óta Kemény Zsigmond tollából. A vezérszerkesztőnél megszokott nyugodt deductiók helyett, nagyfokú susceptibilitás lepi meg az olvasót. Elkeseredve beszél az extrémpártokról, melyek a Deák-pártot megtámadják, s a kormányról, mely őket e megtámadások ellenében nem gyámolítja. Egy korábbi czikkében még Deák köztiszteletben álló személyét is belehozza panaszai körébe, mintha az is meg lenne általunk támadva. Azt csodáljuk leginkább, hogy oly magas álláspontú politikus, mint Kemény, különösen legközelebbi külföldi utazása után, nem talál Magyarország és Ausztria jelen helyzetének processusában mást, mint két magyarországi párt közötti schismát, mely pártok mindegyike szabadelvűnek vallja magát. Mintha a világtörténelmi nagyságú catastropháknak a mi disputáink volnának az okai. S mintha azokat, amik bekövetkezni látszanak, a mi hallgatásunk elháríthatná valamerre. Micsoda pártküzdelmet akar elhitetni, és kivel, a „Pesti Napló“ szerkesztője? Conservatív pártnak az orgánumát vezeti-e ő, s forradalmi, vagy épen republicánus párt orgánuma-e a „Hon“ , hogy minket extrémpártnak, magát juste milieunek nevezi? Juste milieu : Magyarország állami létének biztosítása. Ez a mi programmunk. Ha a bécsi kormány programmja viszont Ausztria reconstitutiója Magyarország állami önállásának mellőzésével; hol akar e kettő között a „Pesti Napló“ helyet foglalni, hogy mind a kettőt szemrehányásokkal tetézze ? Vagy az egyik, vagy a másik irányzat mellett kell buzgólkodnia, s viselnie a buzgólkodás következményeit. E helyett a „Pesti Napló“ pártja egy programmot állított fel, melyről kezd bebizonyulni, hogy épen oly mértékben viszszatetszik itt Magyarországon, mint Bécsben, Prágában, Brünnben és Zágrábban. Hogy miért? azt a „Pesti Napló“ szerkesztője épen oly jóltudja, mint akárki más. Ez egy hibás belemarkolás volt a világtörténelem kerekeibe. És most, ahelyett, hogy a „Pesti Napló“ őszintén bevallaná, hogy bizony az epochális események által legyőzött álláspontot, választott magának , úgy tünteti fel visszavonulási szándékát, mintha egy annyiszor megmajorizált országgyűlési párt kombinált rohamnának, s a kormány nem segítésének következtében kényszerülne azt elhagyni. Alig hiszszük, hogy a legközelebbi jövendő valami alkalmas időszak legyen arra, hogy két magyarországi szabadelvű politikai párt apprebens sok kicsinyes tusájában gyakorolja magát. Ha mindnyájan összetartunk is, érezni fogjuk, mily kevesen vagyunk a ránk váró feladathoz. Ki legyen itten a vezető párt ? Az nem személyi kérdés. Vezető a korszellem, és a Magyarország lételének szükségességében gyökerező erős meggyőződés. Ha ily örök időkre alapító, vagy megdöntő kérdésnél két országgyűlési párt képes volna a prioritás, az auctoritás kérdésében úgy meghasonlani, ahogy őket a meghasonlásra Kemény Zsigmond provocálja, akkor a magyar országgyűlés ismételné a constantinápolyi dogmatkusok vitáit, kik a „filioque“ ragasztikán czivakodtak az alatt, mig az izlám tki mázsás golyókkal döngette városuk kapuit. Jókai Mór: Az orsz.agválasztmány művéről a bűzös ügyek tárgyában.. Az albizottmány, javaslatának 8. pontjában a feülügyek czószerű vezetését s az ahhoz szükséges kölségeket közöseknek ismervén el, e fontos államügyet oly könynyedén bocsátja ki azon ügyek sorából, melyeket független államok maguk szoktak intézni, és Magyarország is sokáig önállóan intézett, mntha az 1716: 41; 1659 : 14; 1635: 24; 1649: 7, 8; 1655: 50;1618: 37; 166: 30; 1613: 43; 1655: 17 és 1741 : * törvényeink teljesen elenyésztek, az 1606-iki 1791-iki, magyar követek által löttetett békeszerződések nem is léteztel volna ; — pedig talán a diplomácia térén gyakorlott jogaink is érdemeltek volna nehány szót ! ? De hiszen e tekinetben következetesnek kellett lenni az albizottmánynak ; és ha már a javaslat 2. pontjában a birodalom biztonságát együttes erővel védendőnek kimondotta, a dilomatiát mint a biztonság egyik eszközét is közösnek kellett elismernie, és a közsség akadályát, az idézett törvényeket , történelmi tényeket egyszerűen mellőznie A 16-os albizottmánynak véleménye iránt tán azon észrevétel is fölmerülhetne, hogy a hadügyre vonatkozó megállapodásában az országok fentartott, a magyar hadilleték szálát és kiegészítését illető jogok sorában sikerülte figyelmét a magyar hadsereg különállása, mely ha az országosatározatoknál utóbb háttérbe vonult is, többi időkben az ország önállásával anyira összefüggőnek tartatott, hogy három koronázási szerződésben is helyt fogot, azonkívül számos törvények által biztsítva volt, annyira, hogy az ország azértt még a német sereg beszállásolását el tűrné, és annak ily kizárását a szigeti fejedelem I. Leopold is jogos köveelésnek ismerné el, mint ezt az 1662. 2.törvényczikk igazolja. E tekintetben már épen nem lett volna helyén kívül a fenntett jogok mellett czélszerű kikötésekt javaslatba hozni, mert a sereg egységnek kikiáltása mellett az ország lakjainak, különösen a katonai tisztségekr nézve számos oly érdekeik lettek rola megóvandók, melyek, ha a múltból vett tanulságok után ítélhetünk, ezentúl leginkább mellőztetni fognának. Ily skötéseket könnyen lehetett volna indoklni, mert azok, midőn az egységes veénylet elve elfogadtatott, épen semmitem ártanának a hadsereg egységének, kupán az osztó igazság méltányos kövelményeinek biztosítására szolgálnának A javaslat 9. potjában a hadügyet mint a védelem más eszközét közösnek mondván, erre nézv folytatólag e képen szól a 11-dik pontba: „ő Felségének hadügy körébe tartozó alkotmányos fredelűsi jogai sértetlenül fenmaradván, iindaz, mi az egész hadseregnek és ig. a magyar hadseregnek is egységes vsérletére és beszervezetére vonatkozik, közös intézkedés ; alá tartozónak ismertetik el. E pontnál önkényt fölmerül azon észrevétel, hogy abban két különböző természetű dolog, a. m. a sereg vezénylete és belszervezete egybekapcsoltan intézkedés (közös) tárgyának mondatik ki, holott az előző mondatban a fejedelemnek alkotmányos jogai fenhagyatván, az elsőre nézve az intézkedés valamint nem jogosult úgy nem is szükséges, mert a felségi jog fenhagyása csak is a vezényletre vonatkozhatik, midőn minden államban, a végrehajtó hatalom jogai közé tartozik : a hadsereget alkalmazni, vezényletéről intézkedni. Ellenben a sereg szervezése méltán mondatott ki a törvényhozási intézkedés alá tartozónak, mert annak czélszerűségétől függ az ország biztonsága, a hadi erő hatálya. De a kettőt mint heterogén dolgokat, az intézésre nézve egy kapocs alá foglalni oly tévedés, mely csak tollhibának tartható ; ha tollhiba nem volna és a szerkezet szándékosan állana e képen, akkor a vélemény magával jöne ellenkezésbe, midőn a mondat egy ágában a vezénylet felségi jogát fenhagyja, a másik ágában pedig intézkedés tárgyává teszi. A 12. pontban, a hadügyre nézve fentartatnának az országos törvény- és gyakorlatnál fogva illető jogok. Ezért hálával tartozunk az albizottmánynak, hogy eme sarkalatos jogok megmentéséről gondoskodott. E fentartással a közös intézkedés tárgyául csupán a hadügy egy ága lenne az ország kizárólagos intézkedésétől elvonva, ti.:a sereg fentartására szükséges költségek megszavazása. Sejtette-e az albizottmány, hogy a vezérelvül elfodagott előzményekben, név szerint a 2. pontban, melyben a birodalom védelmét, eszközeinek megállapításával együtt, a pragmatica sanctioból egyenesen folyó kötelezettségnek ismeri el, hazafias szándékának, melyet a 12. pontban kijelentett, valósítása ellen maga adtatja kormány kezébe a legerősebb fegyvert, a kérlelhetlen logica fegyverét ? Ugyanis biztosan jósolhatom, hogy a kormánytól a leendő előterjesztésnek azon ágára, melyben a fentartott jogok kijelöltetnek, körülbelöl ily válasz érkezene : „Elismertétek, hogy a birodalom védelme a pragmatica sanctioból folyó kötelezettségiek s ehez képest belenyugodtatok, hogy a hadsereg tartására szükséges költségek a többi alattvalókkal együtt állapíttassanak meg, a sereg beszervezése szintén közös végzéssel alakíttassák ; de midőn ezen eleve elfogadott irányelvek alkalmazását hozzátok javaslatba, akkor attól lényegesen eltérve, magatok kívántok rendelkezni a magyar sereg számáról s kiegészítéséről, a megajánlás föltételeiről. Eképen a birodalom viszonyai alakítására vonatkozó szabályzatot kivetkőztetitek hatályából, nagyhatalmi állását és a többi népek változott helyzetét figyelem nélkül hagyjátok. Ugyanis, mi értelme akkor a védelem közösségének , ha annak leglényegesebb tényezője, a védelmi rendszer szabályozása, a hadsereg száma, és a hiány kiegészítése Magyarország tetszésétől függene csak. Épen a védelmi rendszer alakja, a sereg száma és biztos kiegészítése képezik a nagyhatalom főtényezőjét, és ha a sereg tartására s szerelésére megkívántató költségeket magatok is a népek egyetértésével kívánjátok megállapítani, mi a védelem sikerének mellékes föltétele, a józan ész követelése szerint, a sereg kiállítására és kiegészítésére vonatkozó kérdéseket, mint főtárgyat, nincs jogotokban önállólag eldönteni!“ Az eddigi gyakorlatra sem hivatkozhattok, mert az addig állhatott fenn, míg a többi alattvalóikat a kormány saját belrása szerint kormányozta : ma, midőn ők is bírnak alkotmánynyal, joguk van minden e körhöz tartozó rendezésbe befolyni, ha kizárólag intézkedhetnétek a védelem legfőbb eszközéről, a hadseregnek számától függő erejéről, akkor az ő jogaikat sértenétek meg. Ha a tervezetre ily hangú királyi válasz adatik : képes lesz-e a 15-ös bizottmány többsége cáfára.« fogalmazni el-lene? Az albizottmány eldobta lába alul a jogátos alapját, az oportunitás része-1 negyedik évfolyam 1866 Beiktatási dij : 7 hasábon ilyféle petit sora ... 7 kr. bélyegdij minden feligtatásárt ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. _ Syik-téri 8 hasábos betű-sorért . , 25 kr #©■’ Az alófizetési djj a lap kiadó almtalak»z (Fer*M«szi«k tere 7. földszint. A lap szellemi részét élető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. lyes örvényére lépett, feláldozta csalfa reményben várt előnyökért az ország önállóságát, s ime az elfogadott elv elnyeléssel fenyegeti azon jogokat is, melyeket jó szándékból biztosíthatóknak vélt. (1) A „Wiener Zig“ hivatalos rovatában jelenti, hogy „ő Felsége oct. 21-től kelt legfelsőbb leirata által az apr. 21-ki leirat folytán elnapolt horvát-szlavon országgyűlést f. év nov. 19-re ismét legkegyelmesebben összehívni méltóztatott.“ A bécsi német hivatalos lap, ezen száma azonban, magát a leirat szövegét még nem hozza. — A cseh lapok fantasiája, a Prágában folyamatban levő ünnepélyek alkalmával egészen szabad pórázra van bocsátva. A bécsi vendégek Prágában is elvitték azon híreket, mit mások Esztergomban terjesztettek szét. A „Politik“ szerint a minisztérium ismét valutra jutott : vagy megadja Magyarországnak a personal uniót, vagy miniszterválság következik be, s időközben uralkodik az absolutismus, melyet legfölebb a Landtagok hatalma korlátolna, azonban ezen képviselőtestek úgy sem szoktak követelni a kormányra nézve nem kedves dolgokat. A prágai centralista „Tagesbote a. Böhmen“ szerint két irány volna a kormánykörökben javaslatba hozva. Belcredi gróf egytértve a bureaucratiával azt hiszi, hogy a septemberi szabad pályán nem vezethet kiegyezkedésre Magyarországgal , tehát csak egy „felvilágosodott absolutismus“ vezethet ki a zavarokból. Meghagyják a Landtagokat, s ezek fölé emelnek egy Reichsenatot, vagy egy megerőbített Reichsrathot. A másik irány a nevezett lap szerint magyar körökből származik. Ezen terv alapja a Lajthán innen és téli jogfolytonosság a lehetőségig megóva maradna, s a magyar országgyűlés és a Reichsrath, mely szükség esetére egyenes választásokból alakíttatnék újra, kísérlenék meg a kiegyezkedést a közös ügyek tárgyában. Ezen tervet, igen magas rangú egyéniségek is pártolják. Pest October 24. Ha a pesti ember a budai várba felmenni kénytelen, sajátságos érzet lepi meg meg csak mikor ismét a Dunára lép, enged fel. Ogy, hogy különös szellem lakja a királyi várost — a bureaukratia szelleme. Az általa nevelt, s még most is benne élő hivatalnokok jellegét viseli minden ; a falak és az emberek, — az életmód, az eszmék és a jellem. — Hogy mit mivelnek ők ott napról napra, csendes tevékenységgel, azt Pesten észre sem veszi az ember, és mégis megérzi az ország folytonos hanyatlásban, hogy miként gondolkoznak ott még ma is, szolgáljon rajtul következő példa : Egyike a legkülönszerűbb cs. k. hivataloknak Budán az országos államszámvevőség. Élettelen miként könyvei, alig tud valaki az országban lételéről. S ez mégis elég fontos hivatal, már csak azért is,mert leginkább innét töltetnek be a pénzügyi tanácsosok sorai. Jelen october elején ezen hivatal nagy változáson ment keresztül , az átalakításokat annyira kedvelő osztrák kormány annak is egy újabb szervezetet adott. Talán átmenetül a magyar minisztérium kinevezése esetére ? Dehogy ! csupán az egységes birodalmi kezelés kedvéért. — De legyen az új szervezés jó vagy rész, amit mi köztudomásra hozni kívánunk a következő : Azon hivatal alárendelt munkásai három osztályba sorozvák, melyek elsejéből vétetnek a tanácsosok, kik a pézügyi kormányzási ágak főnökeinek tekintendők. Miután ezen hivatalban is vannak magyarok, az újjászervezés alkalmával az öreg SS tanácsos, ki véletlenül születésre is, érzelemre is magyar ember,a tanácskozások alkalmával elvül kívánta kimondatni, hogy egyenlő érdem és képesség esetében és tekintettel a jelen s még inkább a jövő szükségleteire, a magyarul tudó egyének elsőséggel bírjanak a kinevezésnél.És ezen méltányos, de sőt Magyarországon a legegyszerűbb gyakorlati tapintat által parancsolt indítvány a magas hivataltársak részéről éles gúnnyal fogadtatott, s akként jön követve, miszerint az első osztályú hivatalnokok közé 21 idegen, nyelvünket sem értő egyén vétetett fel, kik nagyrészt a magyarok szántszándékos mellőzésével tétettek elébek. - - Némelyek aztán azt beszélik, hogy ez csakis emberséges könyörületből történt, mivel hogy az előre látott s nem sokára bekövetkezendő nagyobbszerű nyugalmazások a rendelkezési állapotba helyezések esetére, (?) a szegény hivatal vesztett egyének nagyobb dijt követelhessenek az államtól. Ezt nem irigyeljük tőlük , de kérdeni bátorkodunk a kormánytól, a kiegyenlítést véli-e könnyíteni azzal, ha meg nem szűnik pártolni s tűrni mindent mi nem magyar, ellenben mellőzni azt, ami nemzeti. X. Y.