A Hon, 1868. január (6. évfolyam, 2-25. szám)
1868-01-15 / 11. szám
mentené, mert törvénytelen parancsnok, még ha felebbvalóját ered. sem szabad engedelmeskedni. Ilyenek az angol alkotmány kézzel fogható biztosítékai. Felelősség felfelé s lefelé. 1852-ben az izlandi követválasztásoknál egy katonacsapat a választóknak kíséretül szolgált. Six-Miles-Bridge nevű falunál a katonaság megrohantatolt. A megrohant s megsebesült katonák az önvédelemhez folyamodván a megrohanókra tüzeltek. Az önvédelem sem óvta meg a nyolcz katonát, ki puskáját elsütötte, a coronner juryjának gyilkossági verdictjétől, melyet a „queensbesch“ westminsteri törvényszék is megerősített, s csakis az azizek nagy tutyja segített rajtuk. Addig is, míg az ország a delegationális experimentumon átesik, s a delegatió azon lomtárba kerül, hová a Bach- és Schmerling-paragraphusok kerültek, az angol alkotmány fenérintett biztosítékát kell hazafiusítani. L u d V igh: Negyedszer, hogy ideje volna már egyszer a fiumeiekkel őszintén beszélni. Csaknem egy éve már, mióta tétova és sérelmek közt élünk, melyek türelmünket kimerítik. Sürgősen szükséges e dolognak valahára véget vetni, s erre figyelmeztetjük is ezúttal az illetőket. Fiume, jan. 6. Habár Fiume egyesülését Magyarországgal — minek ugyan jog és törvény szerint már a koronázás és a képviselőküldés előtt meg kellett volna történni, — többé kétségbevonni nem igen lehet, mégis történnek oly dolgok nálunk, különösen Gorove miniszter úr tesz olyanokat, melyek aggodalomra nyújtanak okot. Pesten jelenleg a Lloyd Ügygyel foglalkoznak és ha, mielőtt e kérdés megoldatnék, a kereskedelmi miniszter úr oly szakértők véleményét akarja meghallgatni, kik városunk érdekei mellett az államét is szem előtt tartják, mi ezt igen természetesnek találjuk. De a szakértő kiszemelése ellen van kifogásunk. Midőn Mikó úr a vasútügyre nézve egy comissiót akart létrehozni, egyenesen Fiume közönségét szólította föl, hogy az illetőket kijelölje. Gorove úr nem úgy jön, ő a Lloyd-ügyet akarván rendezni, jobbnak látta Horvátország helytartójának, Rauch bárónak közvetítését igénybe venni. Ez intézkedés nálunk általános aggodalmat és megütközést szült, és a megütközés annál alaposabb, miután e tény arra mutat, hogy mi még mindig a horvát helytartónak vagyunk alárendelve, és pedig nemcsak közönséges administratív, de még tengerügyi dolgokban is Rauch báró úr azután nem találta szükségesnek a városi képviselőtestület szavát meghallgatni, hanem tetszett neki a hivatottak közül Meiner volt cs. kir. rendőrbiztos urat, és Cseh biztos urnak volt adlatusát, a küldendők kiválasztásával megbízni. Meiner úr aztán eljárt bureauról buraura, egyik kereskedőtől a másikhoz, hogy összeállitsa a hármas deputatio tagjait, kik a közvéleménytől nem kisértetve, Pestre el is mentek. Nem akarjuk a hármas delegátusoknak egyenként biographiáikat adni, csak néhány adatot adunk át felölök, a nyilvánosságnak. V e r p e n as sur derék, szakavatott kereskedő , hanem ezzel aztán mindent megmondottunk jellemzésére. Gr. Domini, az itteni tengerészeti intézet igazgatója, a tengerészeti tudományok derék előadója és nauticus ügyekben jártassággal bir. Elmélet és gyakorlat azonban két különböző dolog. Domini arra nézve meg kell jegyeznem, hogy őt 1848-ban Mészáros Lázár magyar hadügyminiszter a magyar flotta (illetőleg az „Inplacabile“ brigg) kapitányává nevezte ki , és Domini úr, daczára annak, hogy esküt tett mint magyar tisztviselő, Londonban a magyar kormány tulajdonát az osztrák követnek feladta , mely aztán zár alá vette a hajót. És ez ember fogja Fiume kereskedelmi érdekét Pesten képviselni. Costa úr osztrák mérnökkari tiszt volt, és Pesten határozottan megbukott programmjairól ismeretes. Később Magyarországhoz fordult rokonszenvével, de csak rövid időre, mert aztán csakhamar a legexaltáltabb horvátokkal kötött barátságot, s a horvát nyelvet megtanulta. Magára a Lloyd ügyre vonatkozólag csupán azt kívánom megjegyezni, hogy a dolog korai, mert gőzhajózási vonalak rendezése vasúti öszszeköttetések és a magyar tengerpart ügyrendezése nélkül olyanforma, mint a ratni vetés előtt. Másodszor, hogy az említett urak nem fogják a közügyet előmozdítani. Harmadszor, hogy Gorove miniszter úr ez eljárásához nekünk bizalmunk nincs, és A delegációk néhány nap múlva Bécsben lesznek, s gyönyörködhetnek a birodalmi minisztérium előterjesztvényében. Teendőjük legfőbbikét a hadügyi budget tárgyalása képezi. Úgy látszik, e budget megállapításánál nagy nehézségekkel kell megküzdeni a birodalmi minisztereknek, mert jóllehet a delegációk első ülése már jan. 20-ára el van határozva, a költségvetés még e pillanatig sem készült el. Hónapok óta folytonosan azt hallottuk a bécsi kormány részéről, hogy elhatározott komoly szándéka, alább szállítani a kiadást, s a roppant hadi budgetet lényegesen megszorítani. Néhány nap múlva meglátjuk, hogy érti a kormány a hadi költségvetés lejebb szállítását? Meglátjuk, igaz-e, mit eddig oly sokszor endegettek , s mit legújabban a külpolitikáról adott programaiban ismét oly fenhangon hirdettek, hogy a kormány czélja: a béke fentartása. Mert ha a kormány csakugyan a békét akarja, ott van a budget, mutassa meg abban, s ez jobban mellette fog szólani, mint akármily nagy hangú és üres frásisokból összeállított programm. A budget tárgyalása — már előre is rettegnek tőle — sok bajt fog szerezni a delegátióknak. A „P. C.“ különösen egy körülményről szól, mely meglehetős bonyodalomba keveri a delegátusokat. Azon hiba követtetett el ugyanis, hogy eddigi okát nehéz volna meghatározni — az 1868-ik évre szükséges újoncz-tartozék sem a magyar országgyűléstől, sem a birodalmi tanácstól nem kéretett meg. Ha hinni lehet is, hogy a kivánt mennyiséget mind a magyar országgyűlés, mind a reichsrath megszavazza, a delegátiók még sem engedélyezhetnek bizonyos összeget előre a majd megkívántató költségek fedezésére. Úgy akarják tehát az ügyet elintézni, hogy a delegációk minden egyes ember számára körülelül 250 főnyi fixumot fognak megállapítani, s ez annyiszor fog sokszoroztatni, ahány embert majd később az országgyűlés és a reichsrath megszavaz. John birodalmi hadügyminiszter lelépéséről mindig sűrűbben jönnek a hírek. Ma már majdnem egész biztonsággal jelentik, hogy elhagyja állását, s helyét Kuhn altábornagy foglalná el. Visszalépésének okául a bécsi „Tageblatt“ a hadügyi budget lejebb szállítását említi. Ugyancsak ez a lap jelenti, hogy a delegatiók ülésezéseiknek megnyitása minden czeremónia és ünnepélyesség nélkül fog megtörténni. Nagyon helyesen , legyen kezdete is olyan, mint amilyen vége lesz — szomorú. . A delegatiókat összehívó kéziratban e szó : birodalmi miniszter, sehol sem fordult elő. Erre az új „Presse“ azon magyarázattal szolgál, hogy a magyar minisztérium részéről hivatkozás történt a törvényre, mely „birodalmi minisztert“ nem ismer, hanem csupán „minisztert a közös ügyek részére“ vagy „közös minisztert“. Ezután tehát hivatalos jelentésekben nem birodalmi, hanem közös miniszter fog mindig használtatni. A reichstáb, melynek ülésezéseit január 29- én újra meg kellett volna kezdeni, február 10 én fog csak összeülni. Az államadósság kezelésének kérdése még mindig vajúdik a bécsi és magyar miniszterek között. A régi „Fr. Btt.“ azt mondja ugyan, hogy lényegében már eldöntetett, mely szerint az államadósság kezelése a lajthántúli minisztérium ressortjábanegy át, s még csak némely formaságokra nézve kell ügyességre jönni a minisztereknek. Jan. 13-án Bécsben nagy miniszteri tanács tartatott, melyen jelen voltak Andrássy, Lónyay, a bécsi minisztérium részéről Auersperg, Taaffe, Giskra és Brestel. Tanácskozási tárgyuk a hadi budget megállapítása volt, de nem jöhettek eredményre, s így még mindig a legközelebbi napoktól várják a budget végleges meghatározását. A horvát országgyűlés jan. 10-én tartott ülését Gyorgyevics korelnök fél 11-re nyita meg a képviselőkhöz intézett azon felszólítással, hogy az ideiglenes országgyűlési jegyzőkre adják be a szavazati cédulákat. Megválasztottak jegyzőkké a szavazás folytán Cár János, dr. Bersics J., Hervoics J. és Reisner L. Miután a megválasztottak helyeiket elfoglalták, a ház osztályokra oszlott. Minden osztályba 15 tag jut, s igy az összes országgyűlési képviselők 5 osztályba soroztattak a következőleg : I. osztály Gr. Orsics Kálmán, Kusevics L. főispán, Vukotinovics L., Tombor J., Balog Károly, Kraljevics Fr. főispán, gr. Pejacsevich Nándor, dr. Stojanovits Antal, Anker Hugó, Josipovics J., Zlatarovics Róbert, Lábas Antal, Sulyok Ede, Tornác J., Bogovics Mirkó főispán. II. oszt. Gr. Pejacsevich László, Kussevics Aurel, dr. Suhaj M., Filipovics Zsigmond, Malacs Péter, gr. Orsics J., Bedekovics Kálmán, Kraljevics Béni, dr. Racski, Maljevacs Péter, Hervois J., Jankovics Antal, Müller Miksa, Ottenfels B. III. oszt. D. Derencsin, Cár János, Kis László, gr. Kulmer, K. Hellenbach, Miksics Kálmán, Fodróczy Sándor, dr. Subbotics J., Hatz Vilmos, Jelasics Kázmér, dr. Berlics J., Broz Mór, Taller László, gr. Draskovics G., Szalárics. IV. oszt. Dr. Polit, Vukovics J., Bros Ignácz, Keresztúri Ede, Horvat Mirkó, Torbai J. Czegel Károly, Kugler J., dr. Plavszics, Kukuljevics László főispán, Spisics V., Turkovics Vincze, Barabás S., Goriczky László, Gyorgyevics Tamás. V. oszt. Bubanovics Gyula, Petricsevics Lukács, Blaszics Imre, gr. Keglevich Oszkár, Zsivkovics J., b. Raun G., Perkó V. Zsuvics J. Szoics püspök, dr. Petrovics L., Reisner László, Horvát Péter, Knezevics Markó, Taller Fülöp, gr. Jankovich Gyula. A sorsolás végezi. után az egyes osztályok elváltak s eltávoztak alakulás, illetőleg az elnök és előadók megválasztása végett , megválasztottak : I. osztályban elnökké Kussevics főispán, előadóvá dr. Stojanovics Antal. II. oszt. elnökké gr. Pejacsevich László, előadóvá Hervoics J. III. oszt. elnökké gr. Kulmer, előadóvá dr. Berlics Ignácz. IV. oszt. elnöknek Gyorgyevics Tamás, előadóvá Czegel Károly. V. oszt. elnökké dr. Petrovics L., előadóvá Reisner László. A korelnök fél 12-kor az osztályokhoz intézett azon felszólítással zárta be az ülést, hogy mihelyt azok az igazolásokkal készen leendenek, értesítsék őt, miként a jövő ülést mielőbb összehívhassa. Eredeti külföldi levelezés. Ciprus, decz. 24. 1867. III. (Elhanyagolt pontok a magyar kereskedelemben.) Magyar borok Ciprusban. Miután a ciprusi hires Comandaria bor hazájában tartózkodom, s e hires bor minden e helybeli borrokonát épen semmire kellőnek tapasztalára, (mi a rosz kezelés következménye) vetély ösztönből megkisérlem magyar borainkkal versenyezni , annál inkább, mert számos úriember panaszkodott a helybeli vörös bor roszasága ellen, s mintegy meséből sejteni látszanak a magyar borokról, mikről nálam is kérdezősködének. Nosza tehát szaporán ! Szept. 3 án néhány aranyat küldtem V. J. barátomnak Pestre előleges költségül : mustraborokért, melyek is, nov. 12-én (tehát tiz hét múlva) megérkeztének. Volt köztük : pestkőbányai, budai, egri, badacsonyi, magyarádi, somlyai, vilányi, visontai, ménesi, szegszárd, ruszti, tokaji, karlovici, stb. Jái és F. firmájának becsületére, mind valódi, jó és hiánytalan minős mennyiségben ; itezés, meg kisebb, jól dugaszolt pecsételt palaczkokban. Több idevaló Consullal kóstolgattuk, s következő tapasztalásra jutunk : A magyar borok famózusok! A vörös bor kedveltők előtt, kik Bordeaux, Xerest, Ciprust, Maderát szoktak hörpinteni, megtartotta jó nevét : Buda, Eger, Szegszárd ; panasz volt Karlovicz édessége, Ménes erős szesze ellen. Fehér borokból, a vöröshöz szokottaknál, kivívta dicsét a villányi muskotály, kitűnő zamatával, és a soha kétségbe nem vontokai. Egyátalán a küldeményben egyetlen fele sem találtatott, melyet kedvvel nem ízlelnének , sőt egy egyptomi vendégem a karloviczihoz is szegődött. Az angolok szekszárdit szeretnek. A francziák azt vélték bordeauxval játszom ki őket, egri helyett. No, e nem baj. De! Cziprusban kevés a pénz. Helybe szögzett lakos idegen bort nem vásárol. Idegenek megszokták, a franczia és olasz tengeri szállítmányborokat, ha roszak is, olcsón venni. Holott Jur borai, előbbi dicséretességük mellett, aránylag nagyon drágák. Például félmeszely tokaji, négy forint. Mit gondol ! ? midőn Cziprusban cs. szabadalm. Párisban gyártott tokaji itczéjét 12 piaszter, azaz 120 kron árulják. Még pedig tisztán ki van nyomva a devisen . Párisban készült tokaji bor. A Cziprusi hires geográfusok ki is kaczagtak. Hogyan merem hazámbelinek mondani a tokaji bort, midőn azt Párisban csinálják ! Hol van 111 - es kúnkapitány ? Ki a magyarborgyárosokat fölakasztatta ? ! Úgy hiszem, hogy ily világrakiáltó hamisítások ellen, a magyar minisztérium hathatósabban járhatna el, mint a boldogult búnkapitány ! Minden előbbi bajnál nagyobb bökkenő a szállítás. Nem tudtam hova bújni szégyenletemben a borkiváncsiak előtt, hogy álló tíz hétig nem bírtam nekik magyar bort mutatni. Pedig Cziprusból a posta megmegy Pestre tíz nap alatt , megtér ugyanannyi alatt, vessünk közbe az intézkedésre még tizet ; harmincz nap tehát, nem hetven nap alatt, minden szállítmány megjöhetne;igen de a vasút szunnyad, Fiume csügged,a magyar tengeri sürgelem lankad,... vagy még nem is éled. Magyar tengeri kereskedés, magyar kereskedelmi Ügyvivőség ! Mikor jön el a te országod. Én nem akarom a mai vasútintézményt, s az osztrák Lloyd gőzhajózást vádolni. De ime, ténynyel bizonyítok , hogy ők hazai érdekeink lendítésére nem elegendők. Nem tudom, leszek e még azon kellemes helyzetben, hogy keletre borszállítmányt rendelhessek. De ha módom volna benne, Jálitsnak és ügyrokomnak ármérsékletet , a fiumeieknek pedig tengerészi kalmárerélyt javasolnék. Már most mi vetélkedésemet a Ciprusbeli bortulajdonosokat illeti , ezúttal nem vertem meg őket. Ők sem vertek , de nevetnek. Ugyan kérek valakit , ne sajnáljon ide magyar borokat, hordókban hozni. Soha meg nem bánja, sőt biztosítom, nem lesz itt egyetlen egy Consul sem, ki ily módon ne vásárolna. De a forintos palackok nagyon csipősek. — Jönni pedig télen tavaszon kell. Nyáron a hőség miatt, nem ígérek sikert. Legyen tudomásul az is, hogy Egyptomban, u. m. Alexandria és Kairóban sikerrel szetik a magyar borkereskedés. Rajta tehát, boros hazámfiai, a kinek aranygruppok kellenek ! ott az Eldorádó. Dr. Oroszhegyi Jósa Az akadémiai nagy jutalomra pályázó munkák lajstroma. I. Szépirodalmiak: l) Tompa Mihály összes versei. 6. 7 ik köt. — 2) Madács Imre : Az ember tragoediája. — 3) Szász Károly összes költeményei. II. Nyelvtudományiak. 1. Toldy Ferencz: A magyar nemzeti irodalom története. Pest 1864—65. —2. A magyar nyelv szótára. A m. t. akad. megbízásából Czuczor G. és Fogarasi János. Pest 1862—67. — 3.) Gegus Dániel. Magyar országgyűlési törvénykönyv. I —III Pest 1866. — 4.) Ballagi Mór. Magyarnémet és Német magyar szótár 2 köt. Pest. — 5.) Fogarasi János. Magyar-német és Német-magyar szótár. Pest. — 6.) Kriza János. Vad rózsák. Székely népköltési gyűjtemény. I. köt. Kolozsvár 1863.—7.) Vámbéry Ármin: Abuska. Csagatai török szógyűjtemény, török kézirat után. Pest, 1862 —8.) A classica philologia encyclopaediája. Télfy János. Pest, 1864.—9.) Kenessey Albert Hajózási műszótár. A Marczibányi jutalomra pályáznak . 1.) Szász Károly műfordítása : a) Lyrai áloék. Pest, 1861. — b) Gyöngyvirágok. Pest 1862. — c) Hugó V. Századok legendájából kiadta a Kisfaludy-társaság 1863. — 2.) Gyulai Pál. Vörösmarty életrajza. Pest 1866. — 3.) Zord idők. Regény. B. Kemény Zsigmond. Pest 1862. — 4) Politikai divatok, Jókai Mór. — 5.) Mire megvénülünk. Jókai Mór. — 6.) Cicero levelei, ford. Fábián Gábor. Hivatalos közlemények. Magyar országos pénzügyminiszterem előterjesztése folytán a saját használatra dohánytermelésre, illetőleg kiszolgáltatásra nézve múlt évi április hó 30-án kelt elhatározásom kapcsában, s a törvényhozás további intézkedésének fenntartása mellett, folyó 1868-ik évre rendelem, a mint következik : l.A saját használattal dohány-termelés csak házi-kertekben összefüggő földtéren engedtetik meg, mely szabályos négyszög alakban, azaz akkép kihasítandó, hogy a hossza a hosszához, és a szélessége a szélességéhez egyenlő és párhuzamos legyen. Ezen mérték az engedélyérti bejelentésben kijelölendő, és a jövedéki felügyelet czéljából az engedélybe beigtatandó. 2. A saját használatra a dohánytermelési engedélyre csak oly személyek tarthatnak igényt, kik a) a köztörvény rendelkezése szerint terhes szerződést köthetnek ; b) sem dugárusság miatt el nem ítéltettek, sem jövedéki áthágás folytán, az illetékes jövedéki törvényszékek által a dohánytermesztéstől ki nem zárattak , azonkívül igazolják, hogy házikertet tulajdoni joggal, vagy egyházi javadalmaik s köz-vagy községi hivatalaik után bírnak. 3. A saját használatra termelt dohány csak az engedélyezett termelő, s az azzal közös háztartásban élő férfi családtagjai által a magyar korona országaiban, és egyedül pipadohánykép használható fel. 4. A saját használatra a dohány-termelésre az engedély, a jelentkező személyére, 200 ötnél sem kisebb, sem nagyobb területre nem adatik meg. Szabadságában álland azonban a jelentkezőnek azonkívül minden egyes, a 3-ik pont szerint jogosított s a 16 dik évet túlhaladott férfi családtagja számára 100 ölnyi további területet igénybe venni ; az öszszes terület azonban 70 fölet túl nem haladhat. Azon családtagok nevei, kik számára a szabályszerűen engedélyezhető lögét igénybe vétetik, a bejelentésben kiteendők, s az engedélyben felveendők. 6. Aki saját használatra, dohánytermelésre engedélyt nyer, köteles az egy forintra kiszabott felügyeleti illetéken kívül, fogyasztási illetéket is fizetni, mely minden engedélyezett f öl után húsz krajcrárban állapíttatik meg. Azon egyének, kik nyert engedély mellett a jövedék számára, vagy külkereskedésre termelnek dohányt, saját használatral dohánytermelésre engedélyt nem nyerhetnek ugyan, s ezentúl is a jövedék számára leendő átadás kötelezettségével termeli dohányukat a jövedék raktáraiba beszállítani, illetőleg a külkereskedésre kiállított terményt hiány nélkül beraktározni kötelesek. Bejelentésükre azonban, éspedig a kincstár részéről termelőknek az illető beváltó bizottságok által, a külföldre termelőknek pedig az illetékes pénzügyi felügyelőség által, saját termésükből, az engedélyezett termelő, s vele közös háztartásban élő, a 16k évet túladott férfi családtagjai, úgy minden egyes feles kertészük részére fejenként tizenkét font közönséges pipadohány, mely nehéz dohányfajoknál az első közönséges osztály, kerti leveleknél pedig a második osztály mineműségét felül nem haladhatja, fontonként azonnal leteendő húsz krajczárra kiszabott fogyasztási illeték mellett meghagyatni, s erről a fedezésükre szükséges okmány kiadatni fog. Az e szerint átengedett dohány csak az igazolási okmányban megnevezett személyek által a magyar korona országaiban, s csak mint pipadohány használható fel, s azt más személyeknek átengedni tilos. 7. A saját használatral dohány-termelésre való bejelentések folyó 1868-ik évi február hó végéig a község elöljáróságánál írásban benyújtandók, vagy szóval teendők. 8. A községi elöljárók kötelesek a náluk írásban vagy szóval tett bejelentéseket egy jegyzékbe felvenni, s ezen jegyzékben a házikertek birtoklása és a jegyzékben megnevezett családtagok iránti kitételek valóságt bizonyítani, a felügyeleti és fogyasztási illetéket beszedni, s azt, az érintett jegyzék kíséretében, az illetékes pénzügyi felügyelőségnek beküldeni. Kötelesek továbbá a fölött őrködni, hogy az engedélyezettnél nagyobb tér dohánynyal be ne ültettessék, s az előforduló tilalomellenes termelést azonnal az illetékes pénzügyi felügyelőségnek bejelenteni. Ha pedig ezt tenni elmulasztanák, pénzbeli birság alá esnek, mely a 3-ik pontban meghatározott fogyasztási illeték kétszeresével, t. i. negyven krajczárral minden engedély nélkül, vagy engedélyen felül beültetett négyszögöl után szabatik meg. Ferencz József, s. k. Lónyay Menyhért s. k. magyar kir. pénzügyminiszter. KÜLFÖLD, Francziaország. Dentmnékly czimű névtelen röpirat jelent meg: „A pápaság és Olaszország, a congressus szükséges voltáról.“ A kisded röpirat Montebello franczia táktól származik, ki több évig Rómában a foglaló csapatok parancsnoka volt, s kétségen kivül a kormány ösztönzésére látott napvilágot a kis röpirat, s noha a congressus eszmék visszahúzódtak, annyiban mégis bir jelentőséggel a röpirat ezzel foglalkozó része, hogy megismertetik Francziaország szándékait. Szerinte Olaszország maradjonmeg, a pápa tartsa meg Rómát, s mindakettőnek kibékítésére tartassék congressus, melynek feladata lenne a következők eszközlése : 1) Hogy az egyházi állambeli világiak részt vehessenek a közéletben, kik abból jelenleg egészen ki TÁRCZA. A szerelem bolondjai. Regény Jókai Mórtól. Második bolond, a ki egy királynéba szerelmes. (Ez is önéletírás !) (Folytatás.) Én egész felháborodással feleltem a generalissimusnak. — Uram. Én nem jöttem ide rabolni, hanem az igaz ügyért küzdeni. A vezér vállat vont, rám vicsorította két sor szép fehér fogát , ráfoghatnám, hogy mosolygott, s ezzel azt mondta , hogy jól van, akkor hát maradjak a depóinál , s őrizzem a podgyászt, meg a sebesülteket. Hiszen épen azért jöttem ide, hogy podgyászt őrizzek ! A vezér pedig egyenesen kimondá, hogy másként egész vállalatomat nem autorizálja, ha csak nem kötelezem magamat, hogy a kész zsákmánynak egy negyedrészét, s a foglyok váltságdíjának tíz százalékát, minthogy ez nehezebben behajtható, neki fogom átszolgáltatni. No ezt már épen nem értettem, „hiszen uram, a hadifoglyokért csak nem veszünk tán váltságdíjat ? Ki fizetné azt ki ? ” Nem épen hadifoglyokról van szó, magyarázá azután a vezér, hanem megesik, hogy egy egy gazdag bérlő, egy előkelő urfi, vagy úrnő, vagy más efféle, kerül hadműveleteink által hatáskörünkbe, azoknak rokonaik vannak, kik örömest megerőtetik magukat bizonyos összegek nélkülözésére, miket az igaz ügy bajnokai jobb czélokra tudnak felhasználni , csakhogy szeretteik személyét egy darabban kaphassák ismét vissza. Ez a neme a hadviseletnek legkevésbbé sem nyerte meg tetszésemet. Azt feleltem rá „addio signor,é s kvártélymesteremmel Trivulzioval neki indultam csapatom számára szállást keresni. Mert hogy Italia egy igen költői ég olyankor, mikor eső nem esik , most azonban épen nagyon esett. Abban a faluban minden ház tömve-dugva volt már korábban jött halandókkal, s az én egész szállásmesterségem nem terjedhetett tovább, mint hogy kinn a gyepen kifeszitettem azt a ponyvát, a mit magammal hoztam sátornak. — Capitano , monda oldalba döfve könyökkel Trivulzio, mikor kinn voltunk a falu határán. Én azt mondom, ne csináljunk mi itt sátort, hanem gyújtsunk őrtüzeket, s míg azokról azt fogja hinni minden ember, hogy mi itt pirítjuk a fogainkat , én az éj sötétében, az esőben, az ismeretes hegyszakadékokon keresztül bevezetem önt az Ígéret földére, s aztán kezdjük a vállalatot a saját szakállunkra. — De hogy tegyünk ilyen merész kezdeményezést a fővezér tudta és akarata nélkül ? Mit szólna ehez Rosolino Pilo ? Trivulzio elnevette magát. — Hiszen nem Rosolino Pilo az, hanem Croco, a füllemetsző. Most eresztették ki a Bagnoból. Itt minden ember valami más nevezetes embernek a nevét viseli. Azt gondolja ön, hogy engem otthon Trivulzionak hinak ? Ön is jobban teszi, ha valami híres nevet elfog a maga számára. Önnek olyan jó angol képe van, capitano ; jól tenné, ha Wisemannak nevezné el magát ; az a név ezen a tájon igen jó hangzással bír. — Nekem nincs szükségem álnévre. Viseljenek álarczot azok, akik félnek egykor tetteikért számot adni. Én csak olyan hőstettekre készülök, amikkel dicsekedni szokás. — Mi mindnyájan, akik önnel vagyunk, capitano, biztosita az olasz. Minket csak a szent ügy lelkesít. Oh madonna ! Itt viselem keblemen a képét, s minden este, minden reggel megcsókolom. Hát ön nem visel-e madonna képet a mellén ? Még egyszer sem láttam, hogy azt ajkához érintette volna. Pedig az áldást hoz signore capitano ; ez megóv a golyóktól, az árulástól a kémektől és a rothasztó láztól. Félbe kellett szakítanom a fecsegőt, olyan tárgyról beszélt, ami máris elvette eszemet. — Tehát te nem hiszed, hogy bennünket ezen csapatvezér parancsa kötelez ? Egyiké sem, signore capitano. Oh legyen ön erre készen, hogy találkozni fog ön még nagyobb nevű emberekkel is. Ne csodálkozzék rajta, ha egyszer magával Ferencz királylyal is össze fog találkozni, mert akadnak szemtelenek, akik az ő nevét is felveszik , de én majd rá ismerek az én emberemre. Sőt megeshetik az is, hogy egyszer valami kalandornő tévútra vezeti önt, magával a hős királynő nevével. Oh capitano , őrizkedjék ön a szép asszonyoktól. Majd kiszalasztottam a számon azt a szót, hogy oh arra meg már én fogok ráismerni. Hisz egész lelkem tele van az ő képével. Én tehát egészen megnyugodtam abban a szerencsés véletlenben, hogy ime a jó sors kezemre adott egy becsületes lelkesült hadfit, ki helyettem is bír elég ravaszsággal a mindenféle jellegű sok hamis ember eszén túljárni, s rábíztam, hogy kalauzolja tehát csapatomat, a merre legsikeresebben czélhoz érni remél. Még azon éjjel neki vágtunk a hegyeknek. Három nap és három éjjel vezetett bennünket Trivulzio mesés járhatlanságu hegyszakadékokon, regényes bozótokon, hidtalan hegyi patakokon keresztül, mely idő alatt zöld borsónál és nyers káposztánál egyebet nem ettünk, s melynek végén egész csapatom velem együtt épen olyan rongyos volt, mint mielőtt új ruhába felöltöztettem valamennyit. Ellenségre az igaz, hogy ez idő alatt nem találtunk, miután nem is volt valószínű, hogy az ellenségnek valami különös bolond kedve támadjon ugyanazon az útón velünk szemközt sétautat kezdeményezni. Hanem azért a hadviselés legelső próbatételén mégis szerencsésen általestem. Nehéz a legelső próbatétet úgy pracise körülírni, hogy azt megértsék, és megse értsék. Pedig a hadjáratok legnagyobb hősei mind tudnak arról eleget beszélni. Van egy titkos borzalom mindenkiben, aki még táborozásban nem volt, s először indul neki az ismeretlennek. Ki az az ismeretlen? Talán a repkedő golyó ? Az igaz, hogy ezzel is kell egy kis időmig megbarátkozunk. Az első füttyentés olyan rémletes, úgy zeng, zsizseg, nincs az a kisértetes accord, mely azt ki tudná fejezni. És mikor az ember a legelsőt megkapja , mikor hallja pattanni a saját bőrét, még a fájdalmat nem érzi, csak a megdöbbenést. A golyó felszentelte ! Olyan, mintha az ember az egyik életből a másikba lépne át teljes öntudattal. Az egy nagy, egy ünnepélyes pillanat, hasonló az oltár előtti esküvőhöz. De már a második golyónál nincsen az, s mikor az ütközet hevében egész darázsraja a golyóknak döngi a halálos disharmoniát, semmi hatása sincs ránk többé. De a legelső próba, amit a hadfi kiáll, nem a golyó, nem a seb, hanem egy bizonyos állapot, melyen keresztül kell mennie, és melyet ki nem kerülhet, ha pánczélinget viselne is, és ha sarkig a Lethe vizébe mártatott volna is, hogy bőrét ne fogja fegyver, nincs számára menekülés. Benne van ez állapotban a legelső közös kivonat után, melyet híveivel egy közös szalmán heverve eltöltött. A legelső csipés az embernek a nyakán. Egy megnevezhetetlen, egy leírhatatlan szörnyeteg, melynek nálunk, a magas társaságokban még a nevét sem ismeri senki. Egy borzadalmas megalázója az emberi nemnek, egy mikroskopikus fenevad, kinek puszta egyoldalú barátsága is, bár nem viszonoztatik, mégis szégyenítő , és aki ellen nem véd sem vitézség, sem vasjellem, sem hadvezéri óvakodás, hogy egy pajtási csókkal fel ne avasson a többiek egyenrangú kollegájává. Ez az első próbája a hadjáratnak, amin a hadfinak keresztül szokás esni. Később aztán a helyzet attribútumának veszi az ember, s egészen normális viszonyba jön vele, s akkor harczés kivonat-edzettnek nevezheti magát, s a dologban még bizonyos szabályszerű összeköttetést talál a tiszt és a közlegénység között. De én soha nem békültem ki ez átkozott helyzettel, s a hozott áldozatok legnagyobbikának nevezem azt most is, mint neveztem akkor, midőn a gyehennái szalmán heverve bajtársaim mellett, az imádott képet invocáltam : „oh madonna? lebegj előttem, hogy ne érezzék semmi földi érzést Ne’n parlons plus ! — A kipróbáltatás nálam e nemben tökéletes volt. Harmadnap estére értük utunkban a legelső falut. Ott beszállásoltunk a pap házába. A népség mind elszaladt előlünk az erdőbe, a pap is olyan nagy volt a rokonszenv irántunk. Hanem annyi kecske mégis maradt otthon, a mennyi csapatomnak vacsorára elég leendett. Míg azt főzték, én kiterítettem a kőasztalra térképemet, s elkezdtem belőle tájékozni maga-