A Hon, 1868. április (6. évfolyam, 76-100. szám)
1868-04-22 / 93. szám
93-ik sz. Szerda, april 22. Kiadósrivatel : Fest, towcasuk terén ?. sz. földszint Hatodik évfolyam Elftflsetiésl dlji F^rslin k0l4ve. »*sry Budapest«» Háchoa borán i bSnspr* . ... 1 frt 7ai St» 6 teeniprs . * frt if. bt S nínapra . . .to fn au st &» SstUajtpsi sgyfltt egy Kauaars ? ftj — ki Ah KsSJsppal együtt apír jellérrel írt — fol ti Estil»]«pftl együtt félért« . il frt — *». As elSÜKstís »» 4t foíytísj mimiar h6«Zpfe«J» mfyksedteetii, • eiineSi b&rtaeiy ospjio törtí-ísii tg, mJndtHskor * hí oís.’í napjitíl íf>( «»ávaíttMnS «•sím pBusjlralil- límniMiiT, bítrttk bobsli.i.t SiarMsctictrada: F*r»a«sf»k ura z-ig ai» I •sirkultí lokál. : Maí?*r [Utu »-NIV atám b-dlk «aalet. POLITIKAI E8 KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. 3 « S SI a í É » ! dlJ t 1 fei. A a .. *3 *t'f.ít( Bakit a..rg . J Jf. S®y*i -‘y *»*«»•* b*ágtiAi»ii\ . . . s8 kr. Ter. '* .-.ít Uetírr.t. tóÍ,bss0ri frsiÁtab&B n.l* lett hs*tvrr#frl. aitíteiel, *l*tt riUtottk ÁL — Hyii. tér. ?....ai»«g petit Bérért . SS let. ■S »««•‘Hé.!- as} A Up ki*dí hleete.IH.ee kS!i3«14S (Feraaesick tsre 7. ea. fetâiaiatj '*■ i*p rérïit líí«t6 mindea hte Umtag t «geirkaïKtneigheg intieeudâ- P.?ra»Mrt»Ö»* ieeelsh inl loHit lemwMf! t9g*h'.-; -ath «! PEST, ÁPRILIS 21. Turin, apr. 17. Ha egy újabb Montesquieu vagy Gibbon az osztrák birodalom hanyatlása vagy netalán felbomlása okairól írni fog, azokat nem csak a zsarnoksággal versenyt haladó demoralisatioban fogja keresni, s nem csak azon jelenetekből felderíteni, melyek mint erkölcsi következmények az elnyomási rendszer alatt támadtak és a jognak s családi boldogságnak épen úgy mint az emberiség legnemesebb érdekeinek, az anyagi haladásnak szintúgy mint a nemzeti közművelődés és szabadság korszerű kívánalmainak útjába állottak , de főképen figyelemmel lesz azon hamis tanokra, melyek a legnagyobb politikai lelkiismeretlenséggel terjesztettek. E hamis tanok közt első helyet foglalnak, az államvallás, concordatum és nemzetiségekről csattanó szavakkal terjesztett téveszmék. E téveszmékből támadt a panszlavismus propagandája , melynek fő eszközévé az osztrák kormány magát felavatta. Meglehet, sőt hiszem, hogy átlátja, miként azon eszköz, melyet hazánkba vetett, a keleti szél elkapja s saját házának fedelére veres kakas színében felviheti. De azon orvosi tapasztalásról sem kell megfelejtkeznünk, melyet a történelem számos példával támogat, hogy a beteg ember úgy, mint a beteg állam abban a nyavalyában hal meg , melytől leginkább fél. A külföldi lapok Ignatiefs Beust párbeszédjét közlik. Mi benne a való s mi nem, azt, úgy gondolom, a magyar miniszterelnök sem tudná megmondani, mert a Deák féle kiegyezkedésnek egyik fővonása épmn az, hogy a magyar minisztériumiak csak sötétben lehessen tapogatódzni, s hogy ő nem adhat irányt, hanem csak lesheti az alkalmat, miben kedveskedhessék Bécsnek Magyarország pénz - véradói szolgálatával. A két miniszter párbeszéde egy olykor s korbeli tanújel, mely még akkor is intésül szolgálhatna, ha a párbeszédből egy szó sem lenne igaz, mert az osztrák hagyományos politikának egyik jellemvonása az , hogy az orosznak ellentállni soha sem tudott. Gyűlöli ötét azon mértékben, melyben tőle fél. S miután a terjeszkedés és foglalás politikájáról épen oly kevéssé mondott le, mint le nem mondott a pétervári udvar, s le nem mondott Napóleon császár, mindig az osztozás előnyei, nem pedig a népek érdekei lesznek a politikai mérvadók. Úgy a mint Lengyelhon felosztásában a Pruthbeli s Visztulabeli szomszédságot elfogadta, úgy a dunait is hajlandó lesz elfogadni, ha tőle irtózik is. Miklós czár félreismervén nyugati Európa nézeteit, vagy bízván a reactio szolgálatába, elégnek vélte, ha Seymour lorddal tanácskozik a beteg ember örökségéről. Most Pétervárott azt hihették, hogy jobb lesz egyenesen a bécsi bokorból a nyulat kiugratni, vagy épen közös vadászatot rendezni, sőt a bécsi kabinetet egyenesen a konstantinápolyi örökséggel megkínálni, csakhogy az orosz a Dunához térhessen s Galicziára kezét tehesse. A többit úgy is megtenné a panszlavismus. S mig Bécsből ily hirek kerülnek, azt mondaná az őrködő s figyelmes olvasó, hogy délkeleti szomszédainknál, hol a panszlavistikus elemeknek egy terjedelmes tér nyílt, az önfentartás ösztöne hatalmasabban kezd nyilatkozni,mint a panszlavismus csalékony álomábrái képesek voltak őket elhódítani. A „revue orientale“ pánszláv izgatások hírében álló szerkesztője, a Zágrábból kiutasított Rigondaud egy rövid czikket közöl Bán Mátyás szerb író kéziratban levő munkájából, melynek czíme „Le Néoslavisme.“ Nem szólhatunk magáról a munkáról, hanem csak a kivonatról. Maga az író mindenkor egy tevékeny tagja volt a balkán-félszigeti szláv mozgalmaknak ; ha nem csalatkozom, Dalmátországból került Szerbiába. Róla is átalános volt a vélemény, hogy a panszlavismusnak adeptusa. Úgy látszik most, a panszlavismustól elfordul, mert mint mondja, a szlávoknak jelenlegi programmja egészen más mint a panszlavismusé. Különös egy előérzet vagy fordulat, hogy épen egy szláv s különösen egy szerb hirdeti a „neoszlavismus“ programmját. Hisszük, hogy a programm őszinte, és hogy felállított elveinek gyakorlati alkalmaságában nem akar kivételt engedni; azaz, hogy amit a szlávok érdekében igazságosnak ismer s vall, más nemzetektől sem találandja azt megtagadhatónak. Első elve a programmnak , hogy „maga a nyelv“ nem elegendő arra, hogy egy nép akár területi akár politikai önállósá- i got követelhessen. Államalakításnál a geographiára s históriára épen oly tekintettel kell lenni, mint az ethnographiára. A topographiai követelmények a természetes határok elvével összeegyeztetendők. Bán neoszlávizmusa szerint egy oly állam, melynek természetes határai közt több nemzetiség lakik,csak föderatív rendszer útján constituálhatja magát, de ha különböző nemzetiségek sem területileg, sem számilag nem tömörültek, csak azon nyelv válhatik hivatalossá s központi kormánynyelvvé, melyet a honalapító nép beszélt csakhogy azon nemzetnek mely az országnak nevét adta, s a kormánynak nyelvét kölcsönzi, a többi népeknek, melyek területén vagy tartományaiban laknak, köteles megengedni, hogy a majoritás nyelvét használhassák az általuk lakott tartományokban. Ami a kisebb zömöket vagy gyarmatokat illeti, ők Bán Mátyás programmja szerint, ethno-politikai jogra igényt nem tarthatnak, bármi nagy legyen is azon befolyásuk, melyet az ország összes lakosai irányában gyakorolnak. „Ők csak néptöredékek“, melyek más törzstől, más omág földjétől elszakadtak. Ha ilyen gyarmatok ethno-politikai jogokat élvezni akarnak, viszszamehetnek saját hazájukba azon néptörzshöz, melytől elváltak, vagy ha új hazájukat elhagyni nem kívánnák, kell hogy nemzetpolitikai egyéniségeikről mondjanak le, élvezzék egyetemben a többi polgárokkal a polgári közjogokat és elégedjenek meg ha nemzetiségük kultusát házi tűnhelyüknél azon szabadsággal ápolhatják, melyet a közös szabadság minden polgárnak egyenlőn biztosít. A szerb író programm kivonatából ezen kívül még kiolvastam, hogy Magyarországra nézve kívánja, miszerint szláv-román szövetséget fogadjon el. Ezen programm, ha franczia kivonatát jól megértettem, vagyis inkább, ha a kivonat hű kifejezése a szerb író gondolatának, nem más mint a XV-dik s XVI-dik század viszonyainak korunkhoz való ujáalakítása. Magyarország a dunai tartományokhoz szomszéd szövetségi de egyszersmind suzerainitási viszonyban állott, most e viszony tisztán szövetségi s semmiben sem suzerainitási lenne. Tudjuk, hogy maga a szó elég volna őket ellenségeinkké tenni, s úgy hiszem nincs az egész országban senki, ki oly eszeveszett gondolatra jönne , hogy a magyar király keleti s déli szomszédainknál más mint erkölcsi befolyást gyakoroljon, vagy hazánknak velők más viszonya legyen mint tisztán szövetségi. A szláv faj feloszlató képességgel bir. azon fermentationalis anyag, mely nem egyszerre, hanem lassan feloszlatja a különböző nemzetiségeket ; csak a német elem tudott neki ellenállni, s talán a felismerés ezen ösztönéből eredt anémet elem elleni bizalmatlansága s gyűlölködése. A római s a görög birodalom inkább e kovász lassú hatása alatt bomlott fel, mint a gallusok, hunnok, longobardok, avarok stb. buzogánya alatt ; s a török birodalom is kevésbé a szláv ágyuktól, mint a görög-szláv elem feloszlató hatása alatt rogy össze. A történelem leginkább a nagy eseményeket szokta világító kritikája alá venni, s igen gyakran a lassan rágó elemek kikerülik figyelmét, mint a lassú viz, mely partot mos, s a legtermékenyebb talaj helyébe csak kavicsot hagy, mig amazzal más vidéket termékenyít. A nemzetiségi hamis tanok megzavarják nem csak a politikai s terület-egységi, hanem a szabadsági fogalmakat, sőt a igazság s honszeretet elveit s sugallatait is. Azon tanok egy közállapotot létesítettek, melyet csak az igazság, a kölcsönös engedékenység s a közös érdek képes megszüntetni. Magyarországnak már ezen közállapot következéseinél fogva, nem csak a német egységi kérdésben, de még Oroszhon irányában is azon kell lennie, hogy a kormánynyal a legszigorúbb semlegességet megőrizze. Nemcsak önállási, de önfentartási érdeke követeli, sőt parancsolja, hogy az osztrák kormányt „terjeszkedési“ vágyában még erkölcsileg se támogassa. S ez épen oly szükséges a Dunánál, mint a Kárpátoknál. Én a jelesen szerkesztett „évnegyedi szemlében“ ugyanis nem csekély megdöbbenéssel azt olvastam, hogy a „Hon“ állítólag másként gondolkodik, sőt hogy hiszi, miképen dynasticus háborúval helyre lehetne állítani Lengyelországot és a magyar népet ily háborúra fellelkesíteni. Én nem tudom, honnan vette az „évnegyedi szemle“ ezen vádként hangzó állítást. Minden háborúban legelső kérdés az, mik lehetnek a győzelem előnyei ? Tán a majoritás, annál inkább pedig a szélsőbal még el nem felejtette, hogy a Solferinonál vereség szabadította fel az országot a garázda Bach kormánytól, s hogy egy esetleges szadovai győzelem csak valami Haynau őrültséggel potencirozott Bach kormányt támaszthatott volna fel. Nem állítom, hogy dynastikus háborúnak nem lehetnének jó következései, csakhogy hazánk históriájából nem tudok esetet, hogy az ország érdekének tekintetbe vétele nélkül megindított dynastikus győzelmes háború az ország szabadságára nézve valaha jó következéseket hozott volna. Egy porosz Szadova országunk területét s különösen nemzetiségünket csak osztrák győzelem esetében fenyegethette, pedig a majoritás épen ily győzelmet kívánt ; míg egy dynastikus lengyel háborúban a vereségnek ugyanazon eredménye lenne, mint a győzelemnek : elveszne Magyarország. Nincs Magyarhonban úgy gondolom senki, ki Lengyelhon felszabadítását nem óhajtaná, s tán semmi sem lenne könynyebb, mint a magyar népet ily háborúra fellelkesíteni , csakhogy akkor Lengyelország megosztrákosítása nem jelentené Lengyelhon s még kevésbé Magyarhon önállását. A históriából tudjuk, hogy ha a lengyelek Báthory István helyett Miksa osztrák főherczeget ültették volna a királyi székbe, talán nem lenne már mit védenünk, nem is mit reménylenünk. Egy független Lengyelország Magyarország érdekében áll, s e függetlenséget az összes európai érdükek előbb-utóbb ki fogják vívni. Ezen érnek a magyar királyé is, de csak úgy, ha a históriai tapasztalások intéseit követi, s nem az osztrák kabinet hagyományos politikáját. Ezeknél fogva nem érthetem, hogy lehessen a Honra reáfogni, hogy dynastikus háborúkkal kívánná Lengyelországot visszaállítani, mely háborúk Magyarország végromlását még győzelem esetében is maga után vonnák. Ezt Lengyelország papi érdekei kívánhatnák, de a lengyel nemzetnek óhaja nem az, hogy muszka jármot osztrákkal cseréljen fel. Egyátalában Magyarországnak óvakodni kell a feloszlató elemekkel való szoros kapcsolati érintkezésektől. A geographiai helyzeteknek is vannak nemzetközi követelményeik, melyek alól egy nemzet sem oldhatja fel magát; e követelmények s egyrészt a német egység, másrészt az orosz hatalom terjesztése s a függő keleti kérdések szükségessé teendnek egy újkori „antemuralet“, mely egy lengyel s magyar független országban vagy egy dunai szövetségben, de nem egy potencirozott Ausztriában lesz feltalálható. Ludvigh: Különféle. A párisi Liberté egy levelet közöl Landauból. Ide fordítom azt szólni szóra, mert a benne foglalt eszmét jó terjeszteni mindenfelé s minden nyelven, hogy utaltassák meg elvégre a háborúskodó politika minden országban. Landau, april 13. 1868. Az erdők és halmok, melyek a Rajna balpartján a harcz-hegyek medrét zárják be, hóval és jéggel vannak fedve. Az esztendő, mely ilyen roszul kezdődik, tán ennél is roszabbul fog végződni, s ha az aratás rosz, mit fog tenni az adószedő, ki kétszer, háromszor annyit kell hogy behajtson mint régebben ? Hogy fogalma legyen önnek a közérzületről, mely a német népséget átjárta, olvassa el a következő költeményt, mint tolmácsát a jelenlegi hangulatnak : „A jó isten küld nektek gyönyörű virágokat, s adni fog zamatos gyümölcsöket, így mutatja meg, mennyire kifogyhatatlan az ő jósága mindenki iránt. „Ha én volnék helyében, másként tennék s megbüntetnélek titeket bűneitek által. „Spárga helyett szuronyokat, dinnye helyett golyókat , a kalászok helyet kardokat, láncsákat és tőröket termesztenék számotokra. „A szőlő-gerezdekből nem édes nedvet, hanem csupa vért sajtolnátok. „S a cseresznye, baraczk és szilvatermés helyett kapnátok gránátot és kartácsot. „S aztán szólanék hozzátok : lakjatok jól, ostobák, mig végre felnyílnak szemeitek s belátjátok minő gyümölcse lehet munkáitoknak.“ Girardine költői levelet a vezérczikkek közt közlé. A németekről szél, hogy hallják meg a francziák is. Úti a nyerget, hogy értsen belőle a szamár is. Az Igazmondó legutóbbi számában van egy főczikk, mely telkemből van írva, s miután írója jelenleg nincs Pesten s a Hon e pár nap alatt általam vezettetik, ide nyomatom azt, hogy olvastassák mentői nagyobb körben : Igazmondó és Gondos Tamás politizálásai. Gondos Tamás: Dicsértessék Kossuth Lajos ! Igazmondó. Hát bizony dicsértessék, mert megérdemli, hanem csak az a kérdés, hogy kik által és mi módon dicsértessék. Gondos Tamás. Hát én azt hiszem, hogy mindenki által és minden módon dicsértessék. Igazmondó. Én pedig azt hiszem, hogy csak a tisztességes és becsületes hazafiak által dicsértessék , és csak olyan módon, amely az ő nevét fényesíti és nem homályosítja , s a hazára csak áldást hoz, nem veszedelmet. Gondos Tamás. De hát lehetne az, hogy Kossuth nevét még a nem tisztességes és nem becsületes hazafiak is szájukra vennék , s aki e névvel megindul, az nem áldást, hanem veszedelmet hozhatna a hazára ? Igazmondó. Mondok rá példákat. Egy helyen van egy zugprókátor, a ki árvák pénzének elsikkasztásáért hosszasan börtönben ült, s mindenféle alacsony vétkeiért ki van zárva a tisztességes emberek társaságából ; ez, hogy boszut álljon a törvényeken,melyek őt megbüntették, elmegy a csapszékek látogatóihoz s ott azon kezdi, hogy „éljen Kossuth.“ Ott nem kérdik, hogy ki volt, mi volt ? elég, ha azt mondja, hogy „éljen Kossuth !“ elfogadják nagy hazafinak. Maga körül enődíti a szegény sorsú népet, felizgatja a kabátban járó polgártársak ellen , igér nekik csoda dolgokat , osztozást a más vagyonában, nem fizetést, nem dolgozást, paradicsomot, Isten országát, ahol csak a terített asztalhoz kell ülni ; a közben kicsalja a sok ezernyi szegény ember zsebéből az utolsó garast is, a kinek a sincs, irat alá vele váltat, a minek majd azután utána megy az ökre ; igér neki érte Kossuth nevében nagy jutalmakat; felizgatja a törvényes hatóságok ellen a munkás embereket, abban a reményben, hogy majd megbuktatja velük a törvényt magát; ez persze nem történik meg, mert a törvényt védelmezi a hatalom, a zavargók közé lőnek, három négy jámbor családapa elesik a felbujtogatott tömeg közül, a többi haza szalad és átkozza a bujtogatót , aki a markába nevet, s meg van elégedve az eredménynyel, mert az a három négy ártatlan ember esete öt híres emberré tette. Da hát ilyen emberek által és ilyen módon dicsértessék-e Kossuth ? Gondos Tamás: Már azt magam sem hinném. Igazmondó. Menjünk tovább. Másik helyen van egy csoport kicsapott Schmerlingféle, meg Bachféle Beamter , akik addig,míg Schmerling meg Bach virágzottak, legjobban nyúzták a népet, üldözték a hazafiakat, Kossuthkutyáknak csúfoltak bennünket, elnyomták nemzetiségünket, elexequálták utolsó garasunkat, bebörtönözték legjobb embereinket; és most, midőn a magyar alkotmány hatalmánál fogva a nép szabadon választva tisztviselőit, ők mindenünnen kimaradtak, mint a káposztatorzsa a hóból, elmennek más vidékre, hol még senki sem ismeri őket, feldugják a piros tollat , elkiáltják magukat, hogy „éljen Kossuth !“ s aztán még ők kezdenek el legjobban izgatni a kormány ellen ; amelynek bizony lehetnek, vannak is hibái, hibás intézkedései ; és amely hibák ellen mi is felszólalunk, felszólal és orvoslást szerez az országgyűlés, felszólal és tiltakozik a megyék és városok képviselete, a hírlapok , de hogy minden egyes ember ellene szegüljön annak a törvénynek, ami neki nem tetszik, az nem megy, az fenekestül felforgatná az országot. Azok a gyanús kicsapott beamterből változgatók épen ezt akarnák, remélve, hogy megint visszajön a drága Schmerling világ, ez az alkotmányos kormány megbukik, s akkor ismét ők préselhetik ki a népből az olajat. Csakhogy ezek nem érnek ezért, mert a hatalom védi a törvényeket, s megint csak három négy ártatlanul eleső jámbor ember vére fizeti meg a mulatságot. Hát ilyen emberek által, és így kell-e dicsérni Kossuthot ? Gondos Tamás. Már erre is csak a fejemet csóválom. Igazmondó. Menjünk még tovább. Szanaszélyos az országban, hol nem magyarajku nemzetiségek laknak, bérencz káborgók azzal izgatják, lazítják a testvérnépeket a magyarok ellen, hogy ők Kossuth nevében dolgoznak , azoknak is első és utolsó szavuk az, hogy „éljen Kossuth !“ s ezzel a jelszóval akarnak megindítani egy forrongást, melynek vége hazánk szétdarabolása , a magyar nép kiirtása lenne, és ők maradnának az uratlan ország gazdái. Hiszen ezek sem fognak ezért érni, mert a hatalom védi az ország területét és nyugalmát , s ismét csak három négy elámított ember vére lesz áldozata e törekvésnek, aminek a sikerét ha a hatalom nem gátolná meg csírájában, mi magunk fojtanánk azt el. De hát az ilyen embereknek és az ilyen czélokra szabad-e Kossuth nevét fölhasználni? Így engedjük-e dicsértetni Kossuthot ? Gondos Tamás: Nem bizazt. Igazmondó. De gyaláztatni se engedjük. Dicsérjék őt a tiszták , a becsületes hazafiak azáltal, ha népszerető szabad elveit a közéletben is foganatosítják ; dicsérjék az által, hogy az ő hazaszeretetében nevelik fiaikat , ha azt a dicsőséget, melylyel az ő neve jár együtt, folytonos fényében megtartják ; ha a hazát és nemzetet tartják legfőbb kincsnek. Eként dicsérjék őt Azokat pedig, kik csak szennyes nyelveiket akarják fényesíteni Kossuth nagy nevével, s aljas czélok takarójául használják az ő hazafias tiszta zászlóját, azokat lökjük ki magunk közül. Menjenek oda, ahonnan jöttek, a reactióhoz. Jókai távollétét felhasználom még arra is, hogy elmondjam lapjában azt, amit angolra közelebbről fordított egyik regényéről mond a londoni jeles hetilap, a Spectator, ápril 11-ki irodalmi bírálója. „Az új földesur“ van szóban Patterson úr fordítása szerint, s a bírálat felette következő : „Hogy Jókai Mór irodalmi érdemeit általánosságban becsülhessük meg, arra nem lehet jogunk, mert csak egyik regényét csíherjük a azt is csak fordításban. Ehhez járul még, hogy az élvezet tere egészen uj lévén — hasonló a magunkéhoz s mégis oly más, tele társalmi élelmekkel, melyek szivünkhez szólanak,és sajátságokkal melyeknek eredeti zamatját öröm ízlelni — kábaság lenne Jókai Mór írói hatalmát ez egyetlen műve után határozni el. De annyit mondhatunk, hogy rég az ideje, amióta nekünk annyi érvet szerzett egy regény, mint az, mely előttünk fekszik. Patterson úr tiszta és folyékony nyelvű angolságban adja azt elénk, s habár ezt az eredetivel összehasonlítani nem bírjuk is, feltehetjük mégis, hogy hosszas tartózkodása Magyarországon s jártassága a magyar irodalomban, kezesség gyanánt vehetők a fordítás hűségéről is. „Ami e könyvben különösen élvezetes, az az események és jellemek nagy változatossága és élénksége. A jellem nincs úgy tanulmányozva és vonatozva, mint ahogyazt mi megszoktuk George Eliot-tól , s a kidolgozás nem hat oly mélyre egyiknél sem ; de alig van egyetlen alak is benne, melynek ne volna meg a maga saját humora vagy pathossza avagy jellemző helyi színe. S ez alakokból, e két kis kötetben, van egy egész sereg s eleven mindannyi s bámulatos csoportozatokban törnek mind a fejlemény együttes elősegitésére. A mese ideje azon tiz év egyikére van téve, melyben Magyarország 1849. után Ausztria irányában a szenvedőleges ellentállás terén küzdött.“ — Itt a Spectator ismerteti a regény szövegét s jelesen Garanvölgyi jellemét, és idézi a párbeszédet,melyben ez elmondja Ankerschmitnek, hogy miként feledheti el az ember a német nyelvet. — S aztán igy szól : „Az öreg úr lelkülete teljes összehangzásban van, eleitől végig, a képletes sofismálás ezen hatalmas darabjával. Ezen nagyszerű és megható történelmi ábrázolat sokkal érthetőbbé teszi előttünk , angolok előtt, a magyar hadjárat egész terjedelmét , azt is, mely fegyverrel harczolt s azon nagyobb szerűt is, mely a polgári szilárdságban állott. A német lovag Ankerschmidt is élénken van festve, de ez már köznapiasabb alak előttünk is..........A két fő személy mesteri jellemzésén kívül is van egy csapat kisebb szereplő, csodás életteljességben. Ott van az osztrák kém, a fekete kabinet ágense .... Ez ember gaz tulajdonainak képe ismertetve van egy fejezetben, mely meglepőleg állítja őt elénk ... A humor, mely a mese ármányos részein átömlik, e mű legkitűnőbb sajátságai közé tartozik s emlékeztet Walter Scot legsikerültebb rajzaira a skótos furfangosságának képeiben. A nők sem állnak alább. A bedesprit Pajtayné tán kissé túlzott de . . . rendkívül mulattató ... A német gourvernant, Natalie kisasszony tökéletes, s a kis hősnő Eliza egyike a legkedvesebb és gyöngédebb rajzoknak, melyet valaha láttunk. Egészben véve elmondhatjuk, hogy nem emlékszünk regényre, mely oly kis keretben s oly gyors mozgással annyi eredeti alakot és társalmiújdonságot állított volna elő élvezetünkre, mint „az új földes ur.“ A regény azon része, mely a Tisza áradását festi, rendkívül érdekes.“ Valószínű,hogy a Spectator ezen bírálata után a magyar kritika jobboldali része kevésbé fogja elismerni mint valaha, hogy Jókai nem épen rész regényhó. Csernátony dk Mi a legnagyobb rokonszenvvel viseltetünk Ausztria szabadelvű mozgalmai iránt s e rokonszenvünknek iparkodtunk is mindannyiszor kifejezést adni, valahányszor arra a szomszéd állam szabadelvű népe nekünk alkalmat szolgáltatott tiszteletben tartjuk a népek jogait, sőt megragadva minden alkalmat, segítjük őket azok kivívásában, de aztán mi sem akarjuk ám látni, hogy jogos követeléseinkben akadékoskodjék egynémely absolutistikus szellemű bécsi lap. Mióta a honvédelem kérdése napirendre került, a két Presse szakadatlanul a magyar önálló hadsereg létesítése ellen izgat, pedig jól tudja, hogy ez az összes nemzet követelése, hogy Magyarország a nemzeti hadsereg eszméjétől soha el nem áll. A régi Presse ma az osztrák egységes hadsereg fenntartása mellett ugyanazon megrögzött vaksággal küzd, mint amilyennel küzdött húsz éven át a Bach és Schmerling-féle intézmények mellett. Ma épen úgy a hadsereg egységében látja az állam existentiáját, mint látta akkor a hírhedt centralista törekvéseiben. A jogtagadás, mely tannak a vén Presse lelkes védője volt, a 66 iki évben megtermette gyümölcsét.De ez,úgy látszik,nem volt neki elég.Most újra e tan hirdetőjéül csap fel, s ha tovább is megmarad mellette, a mai viszonyok épen oly szépen alakulnak, hogy nem sokára másodszor is élvezheti gyümölcsét. Vigyázzon Magyarország, úgymond a Presse, mert állhatatos ellenszegülése újra Sadovát teremt a birodalom számára. A Pressének tehát még most sem jött meg annyira az esze, hogy belátná, miszerint Sadovát nem a magyar nemzet állhatatos ragaszkodása a joghoz, hanem az otromba osztrák politika idézte elő. Bizony jó lesz vigyázni — de nem annyira nekünk, mint inkább a Pressének, mert ha még egyszer bekövetkeznék a sadovai gyászos éj, reggelre már csak hűlt helyét találvá Ausztriának. Ami a honvédelmi kérdés jelenlegi állását illeti, nem tudjuk, mennyire haladtak már a Budán megkezdett tanácskozások, és hogy van-e a tanácskozásoknak valami eredményese azt tud.