A Hon, 1868. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-08 / 107. szám

107-ik SZ. Péntek, május 8.______________Kiadóhivatal : Pest Ferencziek terén 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Hatodik­ évfolyam 186 Postán küldve, vagy Budapesten hásshoz hordva 1 hónapra.......................................1 frt 75 kr. 3 hónapra . 5 frt 25 kr. 6 hónapra....................................10 frt 60 kr. Az Estilappal együtt egy hónapra 2 frt — kr. Az Estilappal együtt negyedévre 6 frt — kr. Az Estilappal együtt félévre . 12 frt — kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék b.rmenieativ. bérelik bekül­detni. szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Magyar utcza 8-dik szám 8-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. t­erjedelmes hirdetések többszöri beiktatás e lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr BW" Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. se. földszint.) E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmente­tlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés Előfizetési díj: május—júniusi 2 hóra május—júniusi 2 hóra Estilappal . május—septemberi 5 hóra .... május—septemberi 5 hóra Estilappal IO » — » A „HON“ szerkesztő és kiadó hivatala. 3 ft 50 kr • • 4 V — » .......................8. » • PEST, MÁJUS 7. A magyar kereskedelem érdekében. London, apr. 27. Az itteni „Economist“ — a kereske­delmi világnak kitűnő közlönye, — a mult év kereskedelmi története és szem-­­­jének (Commerzial History and Review of 1867) megírásában többek közt a kö­vetkező sorokra találunk : „Magyarországban például, a múlt év­nek bőséges aratása már eddig is, annyi­ra megváltoztatá ezen ország kereskedel­mi egyensúlyát, miszerint nagyban előse­­gíté a meglevő drága éret szaporodását“ — azaz , egészen magyarra fordítva : az osztrák valutát Magyarországnak, idei erős exportálása jelentékenyen me­gjaví­­totta. Az aratás előtt még az agro 125 perczent körül járt, és most 112—115 kö­zött változik, tehát 10 — 12 perczent kü­lönbség mutatja magát. Ez mindenesetre nyereség reánk,de sokkal inkább az Ausz­triára nézve, hol az agio igen természete­sen még magasabban fogna állani, a jelen pillanatban, midőn Brest­­ur a tönkre ju­tás alternatívájával szerepel a Reichsrath előtt, míg minálunk a k­v­est­­­e­n­st­­­alan­tabb állana a 110-nél is, ha nem volnánk megáldva azon nevezetes államadóssági egyezmény­nyel, melynek folytán csak annyit nyertünk, hogy fizetünk kamatot a semmiért, —csupa méltányosságból ! Azonban, legyen meg tehát ezen „mél­tányossági“ eljárás — érte követelhetünk mi is valamit ha mindjárt nem is „közös“ javunkért — értem , Ausztria kedve elle­nére. Követelésünk kereskedelmi szempont­ból, legfőképen a valutának, a meglevő pénzláb értékének megjavítása Magyaror­­sz­ágon. Hogy ez kivihető és még a jelen zűrzavarban is állandósítható lehet, arról meggyőződik mindenki, ha a „méltányos­­sági szempontot“ nem potencirozza, és kissé önállóan gondolkozik a tárgyról. A valuta kérdése igen sokkal van össze­függésben , és így annak teljes tisztázása több időt, és tért követel, mint a­mennyi egy hírlapi czikket megillet ; szándékom ezúttal két igen nevezetes körülményre vonni figyelmét a magyar közönségnek, melynek egyike épen a valuta kérdése egész átalánosságban ; másik pedig a ma­gyar kereskedelem érdekének képvisele­te a magyar törvényhozó testületben. Az elsőre nézve : mindenki meg­győző­dik a felől, miszerint a valutát az idén Magyarország javította meg, és valószí­nűleg fogja megjavítva tartani szemben az osztrák pénzügyi helyzettel mindaddig, míg Ausztria adóssági viszonyaival nem lesz küzdelem nélkül. Igen de ez nagyon sokáig eltarthat, s Magyarország előnye a valuta kérdésben teljesen korlátolva leend mindaddig,s ha Ausztria hitelezőivel megle­het nem sokára— a kényszerűség alapján p. o. mérsékelt állambankzól által, egyezik ki, a pénzvilágban múlhatlanul okozandó rosz hatást Magyarország is meg fogjatok máson kívül, az agio megromlásában érez­ni. Mert, csak nézzünk a factumra és kö­vetkeztessünk belőle : Ausztria bir circa 50 millió deficittel, és igen kétes progno­­sticonnal annak elenyésztésére ; Magyar­­ország bir 2 millió deficittel, és minden­esetre jobb jövővel mint Ausztria,é­s da­czára ezen előnyünknek pénzértékünk ép oly rész mint Ausztriáé, és a pénzvilág ép oly rosznak tekinti a mienket mint drága testvérünket Ausztriáét. Erre egyszerűen példa azon körülmény is, hogy a kereske­delmi piaczok Bécset és Triesztet felve­szik a pénzértékek árfolyamában, sőt ez utolsót sokszor kedvezőbben jegyzik, de a pesti piaczot minduntalan kifelejtik on-­­ nan, pedig, az idén legalább, csakugyan , Magyarországnak köszönhetni, hogy az osztrák pénzláb megjavu­l, és csakugyan Magyarország ellensúlyozza, a pénzérték­re nyomasztólag nehezedő hatását Ausz­tria jelen helyzetének. Nos, ha már most Ausztria még jobban megbomlik pénzvi­­szonyaival, mi előnye leend Magyaror­szágnak ? — marad sőt még emelkedni fog kára­mit a pénzérték által eddig oly erősen kelletett érezni — csupa méltá­nyosságból. Hogy a külföldi pénzpiaczok nem sokat fognak adni e tárgynak sem hírlapi sem országgyűlési vitatkozására, s nem nagy súlyt fektetnek az egész ki­egyezkedés nemzetgazdászati oldalára, Magyarország javára, példa r­á az első magyar vasúti kölcsön kimenetele, a­mely bizonyára jobban fogott volna sike­rülni mindenütt, ha először, állami önál­lásunk és függetlenségünk diplomatikai­­lag bemutattatott volna, és másodszor ha adóssági viszonyainkat több előrelátással rendeztük volna. Szükségtelen nekem azt kimutatni, mily rész hatással van és leend egy országra nézve a pénzláb értéktelen­sége p. o. beviteli kereskedelménél és külföldön kötötte költ­öneinél. (Ez okból talán lehetne azon örvendeni, hogy Ló­­nyay úr pénzoperatiója a külpiaczokon nem sikerült.) Magyarország eddig éle mindkét szempontból jelentéktelen szere­pet foglalt el, de bizonyosan jelen­tékenyen fog megjelenni a jövőben, és ez okért mélhatlanul szükséges a pénzláb megjavított értékének fokozása és lassan­ként állandósítása. A magyar kereskedelem érdeke tehát, oda működni, hogy ez kivihető legyen ; de hogyan, ha az egész Magyarország kép­viseletében nincs egy kereskedő sem? azt csak el nem fogjuk hinni, hogy az az egy­­pár hazai fináncz notabilités bír elég prak­tikus értékkel és tudománynyal az or­­s­ágnak anyagi érdekeit kereskedelmi szempontból helyesen felfogni minden oldalról, s czélszerűen megoldani ? Ha Magyarországnak nincsenek is nagy számmal kitűnő és Ausztria érdekeitől telje­sen függetlenül álló kereskedői, olyanok kik valóban lelkükön hordják Magyar­­országnak anyagi emelkedését, — van­nak azért mégis elegen, hogy közülök ér­dekeink képviselőiül válaszszunk. De nem csupán kereskedelmi szempontból igen tanácsos a kereskedői és iparos osztály­nak képviselete az országgyűlésen ; szük­séges volna az már tisztán azon okból is, hogy a kereskedői praktikus érzék amalgamálódjék a jelen magyar ország­gyűlés észjárásával. Ha a magyar ország­gyűlés mindig néhány szaktudósból, és megyei Cicerókból fog összeállíttatni, akkor, vagy egy embernek a háta mögé fognak állani, s merre ő megyen, utánna indulni ; vagy oly bölcs intézkedések fog­nak teremni, mint az államadóssági egyez­mény, a kereskedelmi szerződés, és a ma­gyar kereskedelmi és iparkamarák tör­vényjavaslata. Ha tehát teljesen akarjuk képviseltetni az országot a törvényhozó testületben, akkor szükséges az egyes osztályok ér­dekeit, egyszerűen azon osztályokból vá­lasztott képviselők által védetni, és előse­gíteni , s ez a magyar országgyűlésnek ép úgy érdeme, mint haszna leend. Nyom­juk kissé hátra a humbugos hazafiakat, és engedjünk tért a magyar kereskedőknek és iparosoknak, hogy ez­által alkalmuk legyen megmutatni képességüket, és álta­la ösztönt adni a fiatal nemzetségnek, nem csupán a névmagyarosítás hazafisá­­gára, hanem az ország anyagi emelke­désének minden erejöktől való munkál­kodására, mely által ép úgy a magok mint hazájok javára fognának válni. Összefoglalva tehát még egyezer e sorok értelmét: Törekedjünk elérni a pénzláb értékének állandósítását, s óvassuk meg anyagi érdekeinket iga­zi, hazafias keres­kedőink által; é­s miután szeretem hin­ni, hogy a jövő országgyűlés nem lesz a kereskedői osztály képviselete né­kül, en­gedtessék meg nekem az ajánlattétel, szülő­városom, Debreczen választóihoz. Azon egyént, kit büszkeséggel nevez­hetni magyar Pendolynak, s kinek haza­­fiságát és humanitását Debreczen évköny­vei fogják hirdetni az utókornak, s a ki­nek praktikus érzékét a debreczeni gőz­malom mai állása bizonyitja legfénye­sebben. Csanak József urat, m­it egyi­két Debreczen három köveseinek a jövő választásra, nem csupán a fennebbi szent­­­pont alapján, de azon okból is bátorko­­­­dom ajánlani, hogy ezáltal egyrészt Deb­reczen városa bizonyítványát adja a tiszteletnek és bizalomnak, melylyel ezen polgára iránt tartozik, és másrészt legyen első, ki példát mutat igazságszeretetével az egész országnak. S most e czikket, Csernátony Lajos úrnak a mult év július 2-án a „Hon“-ban „az ifjúság rovatában“ kifejezett meggyő­ződésével zárom be ; oly meggyőződés­sel, mely szépen és igazán fejezi ki a ma­gyar nép haladásának feltételét, mely egyenlően alkalmazható, szellemi mint anyagi tovább fejlődésünk alapeszmé­jéül: „Gondolják meg, hogy fajunk cse­kély számát nekünk szellemi fensőség, mivelődési előnyök, lélekemelkedettség és kiváló társalmi neveltség által kell megsokszorozni, ha őseink földjén nyo­morult tengődésre nem akarunk sü­­lyedni.“ Lobmayer János Ferencz. ----------------------------­A baloldali kör pénteken f. hó 8 án esti hét órakor értekezletet tart saját helyiségében. Az alföldi vas­út. Az alföldi vasút Magyarország legfontosabb vasúti vonala, mely minden más vonal előtt ki­vitelünk csatornáját képezendi ; engedélyezése különös fontosságot nyer még azon oknál fogva is mert ezen első vasúti engedélyezésnél irány­t­­adóul szolgáló érveknek jövőbeni engedélye­zéseknél is irányt adóknak kell tekintetniök : az országgyűléstől függ most terményeink, külö­nösen a búzának a külföld felé irányzott folya­mának többé kevesebbé széles és mély medret ásni ; tőle függ jelenleg a gazdászat, ipar, keres­kedelmünk felvirágzása tényezőinek egyik leg­fontosabbikát, a közlekedési eszközök olcsósá­gát, a nemzeti jólét kívánta kedvező módon év­tizedekre megállapítani. Az alföldnek a tengerrel lehető legrövidebb­sszeköttetése szempontjából a kormány fel­adatának tekinté­n­yeles szakismeretű mérnökö­ket meghívni, a Károlyvár-Fiumei vasút létesí­tését erélyesen megvédeni, s az erre, mint más vasútra és csatornára is szükséglendő tetemes pénzösszegek megszerzése végett a politikai hely­zet és más kedvezőtlen körülmény szülte nehéz­ségeket legyőzvén vasúti kölcsönt létesíteni. A minisztérium ezen intézkedései az ország elismerését méltán megérdemlik. Az országgyűlés dolga leend, hogy felérintett összeköttetési vonal egy szakaszának, az alföl­di vasút, engedélyezése alkalmával a tarifa meg­szabása által gazdászat és iparunk felvirágzá­sának akadályaiba rést törjön. A kereskedelmi kamarák és egyletek gyűlé­seiben, a hírlapi czikkeknek állandó panasztár­gyát képezék folyton a magas tarifák. A pesti ipar- és kereskedelmi kamara e tárgyban évek óta számtalan panaszfolyamodványt nyújtott be az előbbi központi hatóságokhoz ; ez utóbbiak több ízben szólították fel a vasúti igazgatóságo­kat a gabna és liszt szállítási­ díjak leszállítása iránt, de a vasúti igazgatóságok, hivatkozván az engedélyezett tarifa maximumára, nemmel válaszoltak ; egykor máskor csekély leszállítást engedélyeztek , mindamellett a külföldi szállítási díjakhoz képest túlcsigázott itteni díjak megma­­radának. E lap hasábjait túlzólag igénybe venné, ha Magyarország és a terményeinket fogyasztó or­szágok eddigi termelése és fogyasztása-valamint eddigi kivitelünknek s az ottani bevitelnek kimu­tatásai, továbbá is termelési viszonyaink megfej­tése alapján részletesen bebizonyítani akarnék, hogy a gabona, liszt, kövek és kőszén szállítására nézve a szállítási díjaknak oly csekély tételekben kellene megállapítva lenniök, illetőleg azon ha­tárvonalig leszállítandók volnának , melyek alól már a vasutak jövedelmező képessége megszűnik ; hogy gabona és liszt-kivitelünk az alföld-fiumei vonalon eszközöltetni fog, előrelátható ; e vasútnál tehát a gabonára és lisztre nézve kisebb tételek szabhatók meg, mint más vasútnál ; a szállított gabona nagy tömege pótolni fogja a vasútnak azon cse­kélyebb jövedelmét, melyet a kisebb díjaknál fogva — más vasúttal hasonlítva — ugyanazon szállított gabonamennyiség nyújt. Hosszú az út, melyet terményeink megjárni kénytelenek, míg a tengerpartunkat elérik és a világkereskedelemnek átadathatnak ; töreked­nünk kell tehát, hogy ezen hátrányt a szállítási bér czélszerű meghatározása által mérsékeljük. A Nagyvárad-Eszék-Károlyvár-Fiumei vonal kiépítési idejére tehát az alföldi vasút árutari­­fája igénytelen nézetem szerint eképen volna kiegészítendő : 1) Eszéken vagy Eszéktől kelet felé eső min­den állomáson a gabona és lisztért a mennyire kocsirakmány-mennyiségben Fiumébe szállítás végett feladatik­ egy vám­mázsamért­földre (azaz egy vámmázsáért egy mértföldre) 0,6 krnyidit ál­­lapíttatik meg. 2) Nagyváradon és a Kolozsvár-Nagyváradi vonal ál­omásain valamint Eszéken és Eszéktől nyugat felé eső állomásokon kocsirakmányi menny­iségben az „alföldi“ állomásokra szállítás végett feladott építési anyagokért kövekért tég­lákért egy vámmázsa­­földre 0,5 krnyi dij ál­lapítandó meg . Az alföldön kő vagy kavics található nem lé­vén, ezen kedvezmény felette nagy jótétemény volna az alföldre nézve úgy ház­ mint útépí­tés tekintetéből. Fentebbi 0.6 és 0.5 krnyi tételek annál ke­vésbé tekinthetők túlzólag leszállítottaknak,mint­hogy az osztrák képviselők a bécsi kereskedel­mi miniszter megkeresése folytán e tárgyban tett nyilatkozatukban az árutarifára nézve kö­vetkező skálát kívánván érvényesíteni . (1 vámmázsáért, ha kocsirakmányi mennyi­ségben feladatik ; B. osztályba esik gabona, liszt ; C. osztályba kövek sat.) 50 mértföldnyi távolságra és pedig 100 mázsás kocsirakmányra ugyanazon tételeket hozták javaslatba ; más országokhoz hasonlítva lehet mondani még csírájában rejlő iparunk legalább is annyira kedvező termelési feltételeket kíván, mint az más országokban megvan. Továbbá a személyszállítási díjak is szem­­ügyre veendők. Valamennyi m­agyar és osztrák vaspályán a tarifa 36, 27 és 18 km, a három osztálynál egy személymérföldre(azaz egy mértföldre személyen­ként) ; ezen tétel növekszik még a bélyegdíj és az agrópótlék által ; tekintsük most meg az Eu­rópában divatozó vasúti személy tarifákat ; a mi pénzünk és mértföldre számítva egy személy mértföldenként fizet . Látjuk, hogy az egész kontinensen a magyar osztrák vasút a legdrágább; az 1-ső és 3-ik osz­tályú díst illetőleg a muszkával járunk karon fogva, de csak­is egyes orosz vasútra nézve a pétervár-varsói és nischni-novgorodi vasútnál hát­rahagyott bennünket e tekintetben még a muszka is. A mienknél drágább az angol tarifa , de nem lesz az igen feltűnő ha tekintetbe vesszük, minő az átalános árkülönbség Anglia és Magyaror­szág közt, például egy vámmázsa búza ugyan­akkor múlt februárban Pesten 5 ft 33 krba ez. pénzben került, midőn az Londonban 7 ft 40 krön kelt. Személy tarifa tételként engedélyezendő volna, vagy 30, 25 és 15 kr­a mint azt az osztrák kép­viselők is a felemlített nyilatkozatukban indít­ványozzák (ennél már helyesebb volna 35, 25 és 15 a fenebbi helyett, mert épen az 1. osztályú díjnak a mostanihoz képest aránytalan nagy le­szállítása közgazdászati szempontból csekély értékkel bir) vagy 30, 22 és 15 a németország­­ban divatozóval megegyezőleg. A fennebbi európai személytarifák kimuta­­tásáb­an fetűnik Belgium tarifája. Belgaország az, melynek elrendezését az egész világ bámulja s mintakép szereti idézni. íme, az alföldi vasút engedélyezésénél van al­kalom azon nagyra bámult intézmények egyikét nálunk is honosítani t. i. a progressiv személy­tarifát, alkalmazva a személy­tarifára azon keres­kedelmi szokást, miszerint minden áru en gross vásárolva olcsóbb mint en detail ; egy vasútnak például 60 mértföldnyi hosszában használása aránylag olcsóbbnak kell lenni, mintha az csak 5 mértföldre vétetik igénybe ; egyébiránt ilyen lemenő progresszóban haladó tarifák árukra nézve már ná­lnk is léteznek. Tekintetbe vévén, hogy Belgiumban a lakos­ság sokkal sűrűbb mint nálunk, ott 9281, Ma­gyarországban pedig 2330 ember esik egy földi­ati négyszeg mértföldre, hogy az 537 négy­szeg mértföldre terjedő Belgaország sokkal ki­sebb mint az 5822 négyszeg mértföld területet biró Magyarország — nálunk ilyen nagy pro­gresszóban leszálló személytarifának helye nem volna. A kereskedelem és ipar szempontjából ezek­nek gyupontjainak távolságai nálunk 20-tól 40 mértföldig változnak u. m. Pest-Arad 34 mértföld. Pest-Bécs 37 mértföld. Pest-Győr 25 mértföld. Pest-Kanizsa 30 mértföld. Pest-Szeged 23 mértföld. Pest Temesvár 40 mértföld. Pestről a Beszterczebánya és Kassa közti hegy­séget érintő vasúti állomásig 30 — 40 mértföld ; ezen távolságok tehát különös figyelembe veen­­dők volnának. Az eddigi személytarifa tételeiből kiindulva például következő skála volna alkalmazható : mértföld 1-ső 2-ik 3-ik osztály 1-től 5-ig 36 27 18 Közgazdászati szempontból a 3-ik osztály a legfontosabb (az államvasúti társaság magyar vonalain 1866-ik évben szállíttatott : 1-ső osztá­lyon 28,000, 2-ik osztályon 227,000 és 3-ik he­lyen 566,000 személy) ; a fennebbi skála szerint 31 mértföldnyi távolságnál el volna érve a Né­metországban divatos 3-ik oszt. tarifa. Átalában czélszerű volna, ha a vasúti igazga­tóságok ily skála szerint viszjegyeket bocsáttat­nának ki , például egy 3-ad osztályú jegy Pestről Szegedre (23 mtfld) agrópótlék és bélyegdíj nélkül 3 ft 68 kr ; Pestről Szegedre és vissza (46 mtfld) 6 ft 44 kr. A kereskedelem, az ipar igényei és a vasúti­­társaságok jogai legalább a személytarifára nézve egyességre kelhetnének ily progressiv ta­rifa elfogadásával. Végül az engedélyezési okmányba azon kikö­tés volna felveendő,miszerint a személy és áruta­rifa szabályozása illetőleg leszállítása iránt netán országgyű­lésileg alkotandó törvény az alföldi vas­útra is vonatkozhassék; e kikötés felvétele an­nál czélszerűbbnek látszik, mert mindinkább közelgünk azon időponthoz, hol a vasúti társa­ságoknak a tarifák leszállítására nézve mutat­kozó vonakodását tarifatörvény által leküzde­nünk kell ; az alföldi vasúti társaság ily esetben törvényes uton nyert szabadalomra hivatkozhat­nék, mely érvet bármely más vasúti társaság felhozni nem bir. T e s s e d i k Ferencz. A.osztály B.osztály C.osztály 1 mfldnyi távolságra 1.5 kr. 1.25 kr. 1.0 kr. 10 „ 1) 1.4 1.0 0.9 20 „ 11 1.0 0.9 0.8 30 „1 0.9 0.8 0.7 40 „ 1) 0.8 0.7 0.6 50 „ , n 0.7 0.6 0.5 Országgyűlési tudósítás. A ké­pviselőház ülése május 7 én d. e. 10 órakor. Elnök : Szentiványi Károly , jegyző Dimitrie­­vics Milos. A kormány részéről jelen voltak Eötvös J. br. Wenckheim B. br. Mikó I. gr. Go­­rové I. A jegyzőkönyv fölolvasása után, mielőtt hitele­sítetett, Bónis Sámuel a jegyzőkönyv azon pont­jára, mely a jogügyi bizottság jelentésére vonat­kozik , és melyben az mondatik, hogy az elnök jelentése közelismeréssel fogadtatott, azon ész­revételt teszi, hogy mindenki a­kivel a ház ren­delkezik, kötelességet tartozik teljesíteni, és ha teljesíti kötelességét, a háznak elismerését azért kijelenteni nem szükséges, de nem is szokásos. Ezt tehát a­­könyvből ki kívánja hagyatni. (Ma­radjon !) Dimitrievics Milos jegyző kijelenti, hogy ő csak egyszerűen a tényt constatálta, hogy a ház a bizottság elnökének jelentését közel ismerésé­­nek kifejezése mellett tudomásul vette. (Helyes­lés: Maradjon.) Elnök jelenti, hogy Ráth Károly, mint a kirá­lyi ügyek igazgatója két levélben értesíti, hogy a Román Sándor felelős szerkesztő és ország­gyűlési képviselő felelőssége alatt megjelenő „Foederatiunea“czímű lapban három czikk jelent meg, melyek a magyar szent korona területi in­tegritása és a felsőség ellen lázítanak, mivel pe­dig a czikkek íróinak felfedezését megtagadta, a sajtótörvények értelmében a felelősség őt illeti és azért engedélyt kér adatni, hogy a vizsgálatot és illetőleg keresetet ellene megindíthassa. E levelek többek fölszólítására, és miután az elnök szavazásra bocsátotta e kívánságot, fölol­vastatnak, és a 10-es bizottsághoz utasíttatnak jelentéstételre. A kérvények bejelentése után Nagy Ignácz óvást tesz az ellen, hogy a ház többsége hatá­rozhasson a felett, hogy valamely beadott iro­mány felolvastassék-e vagy nem. Azt­ tartja, hogy ha csak egy képviselő is kívánja e felolva­sást, e kívánalomnak eleget kell tenni. Ezután a ház a napirenden levő görög keleti egyház ügyeiről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalására tért át. Az 1-ső §, valamint a központi bizottság erre vonatkozó jelen­tése fölolvastatván Branovácsky István módositványt nyújt be, mely szerint, hol az mondatik az 1 so­r­ban, hogy a karloviczi szerb congressus „utólag törvényesittetik“ az tétessék „törvényesnek elösmertetik." Indok­ai­­ban felhozza, hogy a karloviczi kongressus ne

Next