A Hon, 1868. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1868-05-08 / 107. szám
107-ik SZ. Péntek, május 8.______________Kiadóhivatal : Pest Ferencziek terén 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Hatodik évfolyam 186 Postán küldve, vagy Budapesten hásshoz hordva 1 hónapra.......................................1 frt 75 kr. 3 hónapra . 5 frt 25 kr. 6 hónapra....................................10 frt 60 kr. Az Estilappal együtt egy hónapra 2 frt — kr. Az Estilappal együtt negyedévre 6 frt — kr. Az Estilappal együtt félévre . 12 frt — kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék b.rmenieativ. bérelik beküldetni. szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Magyar utcza 8-dik szám 8-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás e lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr BW" Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. se. földszint.) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés Előfizetési díj: május—júniusi 2 hóra május—júniusi 2 hóra Estilappal . május—septemberi 5 hóra .... május—septemberi 5 hóra Estilappal IO » — » A „HON“ szerkesztő és kiadó hivatala. 3 ft 50 kr • • 4 V — » .......................8. » • PEST, MÁJUS 7. A magyar kereskedelem érdekében. London, apr. 27. Az itteni „Economist“ — a kereskedelmi világnak kitűnő közlönye, — a mult év kereskedelmi története és szem-jének (Commerzial History and Review of 1867) megírásában többek közt a következő sorokra találunk : „Magyarországban például, a múlt évnek bőséges aratása már eddig is, annyira megváltoztatá ezen ország kereskedelmi egyensúlyát, miszerint nagyban elősegíté a meglevő drága éret szaporodását“ — azaz , egészen magyarra fordítva : az osztrák valutát Magyarországnak, idei erős exportálása jelentékenyen megjavította. Az aratás előtt még az agro 125 perczent körül járt, és most 112—115 között változik, tehát 10 — 12 perczent különbség mutatja magát. Ez mindenesetre nyereség reánk,de sokkal inkább az Ausztriára nézve, hol az agio igen természetesen még magasabban fogna állani, a jelen pillanatban, midőn Brestur a tönkre jutás alternatívájával szerepel a Reichsrath előtt, míg minálunk a kvestenstalantabb állana a 110-nél is, ha nem volnánk megáldva azon nevezetes államadóssági egyezménynyel, melynek folytán csak annyit nyertünk, hogy fizetünk kamatot a semmiért, —csupa méltányosságból ! Azonban, legyen meg tehát ezen „méltányossági“ eljárás — érte követelhetünk mi is valamit ha mindjárt nem is „közös“ javunkért — értem , Ausztria kedve ellenére. Követelésünk kereskedelmi szempontból, legfőképen a valutának, a meglevő pénzláb értékének megjavítása Magyarországon. Hogy ez kivihető és még a jelen zűrzavarban is állandósítható lehet, arról meggyőződik mindenki, ha a „méltányossági szempontot“ nem potencirozza, és kissé önállóan gondolkozik a tárgyról. A valuta kérdése igen sokkal van összefüggésben , és így annak teljes tisztázása több időt, és tért követel, mint amennyi egy hírlapi czikket megillet ; szándékom ezúttal két igen nevezetes körülményre vonni figyelmét a magyar közönségnek, melynek egyike épen a valuta kérdése egész átalánosságban ; másik pedig a magyar kereskedelem érdekének képviselete a magyar törvényhozó testületben. Az elsőre nézve : mindenki meggyőződik a felől, miszerint a valutát az idén Magyarország javította meg, és valószínűleg fogja megjavítva tartani szemben az osztrák pénzügyi helyzettel mindaddig, míg Ausztria adóssági viszonyaival nem lesz küzdelem nélkül. Igen de ez nagyon sokáig eltarthat, s Magyarország előnye a valuta kérdésben teljesen korlátolva leend mindaddig,s ha Ausztria hitelezőivel meglehet nem sokára— a kényszerűség alapján p. o. mérsékelt állambankzól által, egyezik ki, a pénzvilágban múlhatlanul okozandó rosz hatást Magyarország is meg fogjatok máson kívül, az agio megromlásában érezni. Mert, csak nézzünk a factumra és következtessünk belőle : Ausztria bir circa 50 millió deficittel, és igen kétes prognosticonnal annak elenyésztésére ; Magyarország bir 2 millió deficittel, és mindenesetre jobb jövővel mint Ausztria,és daczára ezen előnyünknek pénzértékünk ép oly rész mint Ausztriáé, és a pénzvilág ép oly rosznak tekinti a mienket mint drága testvérünket Ausztriáét. Erre egyszerűen példa azon körülmény is, hogy a kereskedelmi piaczok Bécset és Triesztet felveszik a pénzértékek árfolyamában, sőt ez utolsót sokszor kedvezőbben jegyzik, de a pesti piaczot minduntalan kifelejtik on- nan, pedig, az idén legalább, csakugyan , Magyarországnak köszönhetni, hogy az osztrák pénzláb megjavul, és csakugyan Magyarország ellensúlyozza, a pénzértékre nyomasztólag nehezedő hatását Ausztria jelen helyzetének. Nos, ha már most Ausztria még jobban megbomlik pénzviszonyaival, mi előnye leend Magyarországnak ? — marad sőt még emelkedni fog káramit a pénzérték által eddig oly erősen kelletett érezni — csupa méltányosságból. Hogy a külföldi pénzpiaczok nem sokat fognak adni e tárgynak sem hírlapi sem országgyűlési vitatkozására, s nem nagy súlyt fektetnek az egész kiegyezkedés nemzetgazdászati oldalára, Magyarország javára, példa rá az első magyar vasúti kölcsön kimenetele, amely bizonyára jobban fogott volna sikerülni mindenütt, ha először, állami önállásunk és függetlenségünk diplomatikailag bemutattatott volna, és másodszor ha adóssági viszonyainkat több előrelátással rendeztük volna. Szükségtelen nekem azt kimutatni, mily rész hatással van és leend egy országra nézve a pénzláb értéktelensége p. o. beviteli kereskedelménél és külföldön kötötte költöneinél. (Ez okból talán lehetne azon örvendeni, hogy Lónyay úr pénzoperatiója a külpiaczokon nem sikerült.) Magyarország eddig éle mindkét szempontból jelentéktelen szerepet foglalt el, de bizonyosan jelentékenyen fog megjelenni a jövőben, és ez okért mélhatlanul szükséges a pénzláb megjavított értékének fokozása és lassanként állandósítása. A magyar kereskedelem érdeke tehát, oda működni, hogy ez kivihető legyen ; de hogyan, ha az egész Magyarország képviseletében nincs egy kereskedő sem? azt csak el nem fogjuk hinni, hogy az az egypár hazai fináncz notabilités bír elég praktikus értékkel és tudománynyal az orságnak anyagi érdekeit kereskedelmi szempontból helyesen felfogni minden oldalról, s czélszerűen megoldani ? Ha Magyarországnak nincsenek is nagy számmal kitűnő és Ausztria érdekeitől teljesen függetlenül álló kereskedői, olyanok kik valóban lelkükön hordják Magyarországnak anyagi emelkedését, — vannak azért mégis elegen, hogy közülök érdekeink képviselőiül válaszszunk. De nem csupán kereskedelmi szempontból igen tanácsos a kereskedői és iparos osztálynak képviselete az országgyűlésen ; szükséges volna az már tisztán azon okból is, hogy a kereskedői praktikus érzék amalgamálódjék a jelen magyar országgyűlés észjárásával. Ha a magyar országgyűlés mindig néhány szaktudósból, és megyei Cicerókból fog összeállíttatni, akkor, vagy egy embernek a háta mögé fognak állani, s merre ő megyen, utánna indulni ; vagy oly bölcs intézkedések fognak teremni, mint az államadóssági egyezmény, a kereskedelmi szerződés, és a magyar kereskedelmi és iparkamarák törvényjavaslata. Ha tehát teljesen akarjuk képviseltetni az országot a törvényhozó testületben, akkor szükséges az egyes osztályok érdekeit, egyszerűen azon osztályokból választott képviselők által védetni, és elősegíteni , s ez a magyar országgyűlésnek ép úgy érdeme, mint haszna leend. Nyomjuk kissé hátra a humbugos hazafiakat, és engedjünk tért a magyar kereskedőknek és iparosoknak, hogy ezáltal alkalmuk legyen megmutatni képességüket, és általa ösztönt adni a fiatal nemzetségnek, nem csupán a névmagyarosítás hazafiságára, hanem az ország anyagi emelkedésének minden erejöktől való munkálkodására, mely által ép úgy a magok mint hazájok javára fognának válni. Összefoglalva tehát még egyezer e sorok értelmét: Törekedjünk elérni a pénzláb értékének állandósítását, s óvassuk meg anyagi érdekeinket igazi, hazafias kereskedőink által; és miután szeretem hinni, hogy a jövő országgyűlés nem lesz a kereskedői osztály képviselete nékül, engedtessék meg nekem az ajánlattétel, szülővárosom, Debreczen választóihoz. Azon egyént, kit büszkeséggel nevezhetni magyar Pendolynak, s kinek hazafiságát és humanitását Debreczen évkönyvei fogják hirdetni az utókornak, s a kinek praktikus érzékét a debreczeni gőzmalom mai állása bizonyitja legfényesebben. Csanak József urat, mit egyikét Debreczen három köveseinek a jövő választásra, nem csupán a fennebbi szentpont alapján, de azon okból is bátorkodom ajánlani, hogy ezáltal egyrészt Debreczen városa bizonyítványát adja a tiszteletnek és bizalomnak, melylyel ezen polgára iránt tartozik, és másrészt legyen első, ki példát mutat igazságszeretetével az egész országnak. S most e czikket, Csernátony Lajos úrnak a mult év július 2-án a „Hon“-ban „az ifjúság rovatában“ kifejezett meggyőződésével zárom be ; oly meggyőződéssel, mely szépen és igazán fejezi ki a magyar nép haladásának feltételét, mely egyenlően alkalmazható, szellemi mint anyagi tovább fejlődésünk alapeszméjéül: „Gondolják meg, hogy fajunk csekély számát nekünk szellemi fensőség, mivelődési előnyök, lélekemelkedettség és kiváló társalmi neveltség által kell megsokszorozni, ha őseink földjén nyomorult tengődésre nem akarunk sülyedni.“ Lobmayer János Ferencz. ----------------------------A baloldali kör pénteken f. hó 8 án esti hét órakor értekezletet tart saját helyiségében. Az alföldi vasút. Az alföldi vasút Magyarország legfontosabb vasúti vonala, mely minden más vonal előtt kivitelünk csatornáját képezendi ; engedélyezése különös fontosságot nyer még azon oknál fogva is mert ezen első vasúti engedélyezésnél iránytadóul szolgáló érveknek jövőbeni engedélyezéseknél is irányt adóknak kell tekintetniök : az országgyűléstől függ most terményeink, különösen a búzának a külföld felé irányzott folyamának többé kevesebbé széles és mély medret ásni ; tőle függ jelenleg a gazdászat, ipar, kereskedelmünk felvirágzása tényezőinek egyik legfontosabbikát, a közlekedési eszközök olcsóságát, a nemzeti jólét kívánta kedvező módon évtizedekre megállapítani. Az alföldnek a tengerrel lehető legrövidebbsszeköttetése szempontjából a kormány feladatának tekintényeles szakismeretű mérnököket meghívni, a Károlyvár-Fiumei vasút létesítését erélyesen megvédeni, s az erre, mint más vasútra és csatornára is szükséglendő tetemes pénzösszegek megszerzése végett a politikai helyzet és más kedvezőtlen körülmény szülte nehézségeket legyőzvén vasúti kölcsönt létesíteni. A minisztérium ezen intézkedései az ország elismerését méltán megérdemlik. Az országgyűlés dolga leend, hogy felérintett összeköttetési vonal egy szakaszának, az alföldi vasút, engedélyezése alkalmával a tarifa megszabása által gazdászat és iparunk felvirágzásának akadályaiba rést törjön. A kereskedelmi kamarák és egyletek gyűléseiben, a hírlapi czikkeknek állandó panasztárgyát képezék folyton a magas tarifák. A pesti ipar- és kereskedelmi kamara e tárgyban évek óta számtalan panaszfolyamodványt nyújtott be az előbbi központi hatóságokhoz ; ez utóbbiak több ízben szólították fel a vasúti igazgatóságokat a gabna és liszt szállítási díjak leszállítása iránt, de a vasúti igazgatóságok, hivatkozván az engedélyezett tarifa maximumára, nemmel válaszoltak ; egykor máskor csekély leszállítást engedélyeztek , mindamellett a külföldi szállítási díjakhoz képest túlcsigázott itteni díjak megmaradának. E lap hasábjait túlzólag igénybe venné, ha Magyarország és a terményeinket fogyasztó országok eddigi termelése és fogyasztása-valamint eddigi kivitelünknek s az ottani bevitelnek kimutatásai, továbbá is termelési viszonyaink megfejtése alapján részletesen bebizonyítani akarnék, hogy a gabona, liszt, kövek és kőszén szállítására nézve a szállítási díjaknak oly csekély tételekben kellene megállapítva lenniök, illetőleg azon határvonalig leszállítandók volnának , melyek alól már a vasutak jövedelmező képessége megszűnik ; hogy gabona és liszt-kivitelünk az alföld-fiumei vonalon eszközöltetni fog, előrelátható ; e vasútnál tehát a gabonára és lisztre nézve kisebb tételek szabhatók meg, mint más vasútnál ; a szállított gabona nagy tömege pótolni fogja a vasútnak azon csekélyebb jövedelmét, melyet a kisebb díjaknál fogva — más vasúttal hasonlítva — ugyanazon szállított gabonamennyiség nyújt. Hosszú az út, melyet terményeink megjárni kénytelenek, míg a tengerpartunkat elérik és a világkereskedelemnek átadathatnak ; törekednünk kell tehát, hogy ezen hátrányt a szállítási bér czélszerű meghatározása által mérsékeljük. A Nagyvárad-Eszék-Károlyvár-Fiumei vonal kiépítési idejére tehát az alföldi vasút árutarifája igénytelen nézetem szerint eképen volna kiegészítendő : 1) Eszéken vagy Eszéktől kelet felé eső minden állomáson a gabona és lisztért a mennyire kocsirakmány-mennyiségben Fiumébe szállítás végett feladatik egy vámmázsamértföldre (azaz egy vámmázsáért egy mértföldre) 0,6 krnyidit állapíttatik meg. 2) Nagyváradon és a Kolozsvár-Nagyváradi vonal álomásain valamint Eszéken és Eszéktől nyugat felé eső állomásokon kocsirakmányi mennyiségben az „alföldi“ állomásokra szállítás végett feladott építési anyagokért kövekért téglákért egy vámmázsaföldre 0,5 krnyi dij állapítandó meg . Az alföldön kő vagy kavics található nem lévén, ezen kedvezmény felette nagy jótétemény volna az alföldre nézve úgy ház mint útépítés tekintetéből. Fentebbi 0.6 és 0.5 krnyi tételek annál kevésbé tekinthetők túlzólag leszállítottaknak,minthogy az osztrák képviselők a bécsi kereskedelmi miniszter megkeresése folytán e tárgyban tett nyilatkozatukban az árutarifára nézve következő skálát kívánván érvényesíteni . (1 vámmázsáért, ha kocsirakmányi mennyiségben feladatik ; B. osztályba esik gabona, liszt ; C. osztályba kövek sat.) 50 mértföldnyi távolságra és pedig 100 mázsás kocsirakmányra ugyanazon tételeket hozták javaslatba ; más országokhoz hasonlítva lehet mondani még csírájában rejlő iparunk legalább is annyira kedvező termelési feltételeket kíván, mint az más országokban megvan. Továbbá a személyszállítási díjak is szemügyre veendők. Valamennyi magyar és osztrák vaspályán a tarifa 36, 27 és 18 km, a három osztálynál egy személymérföldre(azaz egy mértföldre személyenként) ; ezen tétel növekszik még a bélyegdíj és az agrópótlék által ; tekintsük most meg az Európában divatozó vasúti személy tarifákat ; a mi pénzünk és mértföldre számítva egy személy mértföldenként fizet . Látjuk, hogy az egész kontinensen a magyar osztrák vasút a legdrágább; az 1-ső és 3-ik osztályú díst illetőleg a muszkával járunk karon fogva, de csakis egyes orosz vasútra nézve a pétervár-varsói és nischni-novgorodi vasútnál hátrahagyott bennünket e tekintetben még a muszka is. A mienknél drágább az angol tarifa , de nem lesz az igen feltűnő ha tekintetbe vesszük, minő az átalános árkülönbség Anglia és Magyarország közt, például egy vámmázsa búza ugyanakkor múlt februárban Pesten 5 ft 33 krba ez. pénzben került, midőn az Londonban 7 ft 40 krön kelt. Személy tarifa tételként engedélyezendő volna, vagy 30, 25 és 15 kra mint azt az osztrák képviselők is a felemlített nyilatkozatukban indítványozzák (ennél már helyesebb volna 35, 25 és 15 a fenebbi helyett, mert épen az 1. osztályú díjnak a mostanihoz képest aránytalan nagy leszállítása közgazdászati szempontból csekély értékkel bir) vagy 30, 22 és 15 a németországban divatozóval megegyezőleg. A fennebbi európai személytarifák kimutatásában fetűnik Belgium tarifája. Belgaország az, melynek elrendezését az egész világ bámulja s mintakép szereti idézni. íme, az alföldi vasút engedélyezésénél van alkalom azon nagyra bámult intézmények egyikét nálunk is honosítani t. i. a progressiv személytarifát, alkalmazva a személytarifára azon kereskedelmi szokást, miszerint minden áru en gross vásárolva olcsóbb mint en detail ; egy vasútnak például 60 mértföldnyi hosszában használása aránylag olcsóbbnak kell lenni, mintha az csak 5 mértföldre vétetik igénybe ; egyébiránt ilyen lemenő progresszóban haladó tarifák árukra nézve már nálnk is léteznek. Tekintetbe vévén, hogy Belgiumban a lakosság sokkal sűrűbb mint nálunk, ott 9281, Magyarországban pedig 2330 ember esik egy földiati négyszeg mértföldre, hogy az 537 négyszeg mértföldre terjedő Belgaország sokkal kisebb mint az 5822 négyszeg mértföld területet biró Magyarország — nálunk ilyen nagy progresszóban leszálló személytarifának helye nem volna. A kereskedelem és ipar szempontjából ezeknek gyupontjainak távolságai nálunk 20-tól 40 mértföldig változnak u. m. Pest-Arad 34 mértföld. Pest-Bécs 37 mértföld. Pest-Győr 25 mértföld. Pest-Kanizsa 30 mértföld. Pest-Szeged 23 mértföld. Pest Temesvár 40 mértföld. Pestről a Beszterczebánya és Kassa közti hegységet érintő vasúti állomásig 30 — 40 mértföld ; ezen távolságok tehát különös figyelembe veendők volnának. Az eddigi személytarifa tételeiből kiindulva például következő skála volna alkalmazható : mértföld 1-ső 2-ik 3-ik osztály 1-től 5-ig 36 27 18 Közgazdászati szempontból a 3-ik osztály a legfontosabb (az államvasúti társaság magyar vonalain 1866-ik évben szállíttatott : 1-ső osztályon 28,000, 2-ik osztályon 227,000 és 3-ik helyen 566,000 személy) ; a fennebbi skála szerint 31 mértföldnyi távolságnál el volna érve a Németországban divatos 3-ik oszt. tarifa. Átalában czélszerű volna, ha a vasúti igazgatóságok ily skála szerint viszjegyeket bocsáttatnának ki , például egy 3-ad osztályú jegy Pestről Szegedre (23 mtfld) agrópótlék és bélyegdíj nélkül 3 ft 68 kr ; Pestről Szegedre és vissza (46 mtfld) 6 ft 44 kr. A kereskedelem, az ipar igényei és a vasútitársaságok jogai legalább a személytarifára nézve egyességre kelhetnének ily progressiv tarifa elfogadásával. Végül az engedélyezési okmányba azon kikötés volna felveendő,miszerint a személy és árutarifa szabályozása illetőleg leszállítása iránt netán országgyűlésileg alkotandó törvény az alföldi vasútra is vonatkozhassék; e kikötés felvétele annál czélszerűbbnek látszik, mert mindinkább közelgünk azon időponthoz, hol a vasúti társaságoknak a tarifák leszállítására nézve mutatkozó vonakodását tarifatörvény által leküzdenünk kell ; az alföldi vasúti társaság ily esetben törvényes uton nyert szabadalomra hivatkozhatnék, mely érvet bármely más vasúti társaság felhozni nem bir. T e s s e d i k Ferencz. A.osztály B.osztály C.osztály 1 mfldnyi távolságra 1.5 kr. 1.25 kr. 1.0 kr. 10 „ 1) 1.4 1.0 0.9 20 „ 11 1.0 0.9 0.8 30 „1 0.9 0.8 0.7 40 „ 1) 0.8 0.7 0.6 50 „ , n 0.7 0.6 0.5 Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése május 7 én d. e. 10 órakor. Elnök : Szentiványi Károly , jegyző Dimitrievics Milos. A kormány részéről jelen voltak Eötvös J. br. Wenckheim B. br. Mikó I. gr. Gorové I. A jegyzőkönyv fölolvasása után, mielőtt hitelesítetett, Bónis Sámuel a jegyzőkönyv azon pontjára, mely a jogügyi bizottság jelentésére vonatkozik , és melyben az mondatik, hogy az elnök jelentése közelismeréssel fogadtatott, azon észrevételt teszi, hogy mindenki akivel a ház rendelkezik, kötelességet tartozik teljesíteni, és ha teljesíti kötelességét, a háznak elismerését azért kijelenteni nem szükséges, de nem is szokásos. Ezt tehát akönyvből ki kívánja hagyatni. (Maradjon !) Dimitrievics Milos jegyző kijelenti, hogy ő csak egyszerűen a tényt constatálta, hogy a ház a bizottság elnökének jelentését közel ismerésének kifejezése mellett tudomásul vette. (Helyeslés: Maradjon.) Elnök jelenti, hogy Ráth Károly, mint a királyi ügyek igazgatója két levélben értesíti, hogy a Román Sándor felelős szerkesztő és országgyűlési képviselő felelőssége alatt megjelenő „Foederatiunea“czímű lapban három czikk jelent meg, melyek a magyar szent korona területi integritása és a felsőség ellen lázítanak, mivel pedig a czikkek íróinak felfedezését megtagadta, a sajtótörvények értelmében a felelősség őt illeti és azért engedélyt kér adatni, hogy a vizsgálatot és illetőleg keresetet ellene megindíthassa. E levelek többek fölszólítására, és miután az elnök szavazásra bocsátotta e kívánságot, fölolvastatnak, és a 10-es bizottsághoz utasíttatnak jelentéstételre. A kérvények bejelentése után Nagy Ignácz óvást tesz az ellen, hogy a ház többsége határozhasson a felett, hogy valamely beadott iromány felolvastassék-e vagy nem. Azt tartja, hogy ha csak egy képviselő is kívánja e felolvasást, e kívánalomnak eleget kell tenni. Ezután a ház a napirenden levő görög keleti egyház ügyeiről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalására tért át. Az 1-ső §, valamint a központi bizottság erre vonatkozó jelentése fölolvastatván Branovácsky István módositványt nyújt be, mely szerint, hol az mondatik az 1 sorban, hogy a karloviczi szerb congressus „utólag törvényesittetik“ az tétessék „törvényesnek elösmertetik." Indokaiban felhozza, hogy a karloviczi kongressus ne