A Hon, 1868. augusztus (6. évfolyam, 176-199. szám)

1868-08-31 / 199. szám

ragadjak ki fit az aszkór karjai közül, mert az megfosztja erejétől és elférfiatlanitja; keltsük fel káboltságából; gyújtsuk fel bátorságát, hogy is­mét megedződjék az éltet adó hazafiság forrásá­ban. Ideje van. A reactionarius elemek minden­üvé becsúsznak, ha nem őrködünk és ellenszert nem használunk,mindenütt uralomra jutnak.Olasz­­ország egy iszonyú örvény felé rohan; végre belebukik, ha vissza nem rántjuk. Figyelem tábornok! Europa a gondvise­­lésszert­ casarismus laz zsákmánya. Kedvetlenség, nyugtalanság mindenütt; a háború elrejtve lappang. Poroszország és Oroszország szemeiket Fran­­cziaországra irányozzák, Napóleon pedig Német­országra figyel, sondírozza a kebleket, most ked­vezőknek, majd kedvezőtleneknek tekinti az esélyeket. Dynastiájával foglalatoskodva , azt tervezi, hogy császári koronájába a Rajna tartományok drágakövét is betegye. Figyelem! A despoták ügyelnek magukra. A szabadulás napja közéig , és egy általános mozgalom csak a democratia hasznára hajthatja az eseményeket és siettet­heti, hogy az végre a nyomás bilincseiből sza­baduljon. Talán közel van a nap, melyen a civilisatio fáklyája, mely előtt a dispotismus sötét lámpája elhalványul, új látkört fog nyitni a nagy lelkű törekvéseknek. Ne felejtsük el, hogy az általános özönvízben az a küldetésünk, hogy a népeket a királyokkal szemben védelmezzük, mint azon elmék,melyek a pestiseket egészségadó müvek felállítása által távolítják el. Testvéri üdvözletem a testvértábornoknak. Mazzini József, Pallavicini tábornok közzé tette a brigantik elleni működéséről szóló tudósítását. April 1-től julius 10 ig 134 brigantit fogott el. Sajnos az, hogy egyetlen főnökük sem került a tábornok kezei közé. Ezen rablófőnökök közül megemlít­jük Guerrát, egy 29 éves fiatal­embert, ki 9 év óta küzd a királyi csapatok ellen, a­nélkül,hogy sikerült volna minden igyekezet dac­ára elfog­ni. Mint mondják, rég megadta volna magát, ha nem félne attól, miszerint kiadatik Francziaor­­szágnak, mitől azért tart, mivel megölt egy fran­­czia hadnagyot és több franczia katonát, a­mi­kor a franczia megszálló sereg az egyházi állam déli határánál a brigantik ellen működött. Guer­­ra elfogatása azért jár oly nagy nehézséggel, — írja a tábornok — mivel valahányszor megszo­rítják, azonnal római területre menekül. Az iparéletből. H. Állapodjunk meg leg­először is egy gyár előtt. A gyár fiatal ura épen most érkezik sajátkezüleg hajtott saját fogatán. — Ezt azonban távol legyen tőlünk a ferdesé­­gek egyikéül jelezni, hiszen e saját fogat még boldogult atyjától maradt reá, a ki pedig nagy kétemeletes bizonyítékát hagyta hátra annak, hogy derék iparos volt. Csakhogy a boldogult öreg — ki annak ide­jében még Surzét és nem Zwikkert viselt — alkalmatosságát sohasem használta munkaidő alatt séta­kocsikázásra, csakis fáradság s főleg idő kímélésért veté magát olykor belé. Újra haza érkezvén pedig, nagy democratiával ugrott le róla, hogy az udvaron a valami teherrel kü­z­­ködő házi szolgának segítségére lehessen. A mi fiatal gyárosunk szintén könnyeden szö­kik le a fogatról, szintén a háziszolgát szólítja magához , hogy fusson tüsté­nt egy színházjegy­ért a „Schöne Helénáuba. Midőn szobájába ér, ott már egy megrendelője vár, ki némi üzleti dolgokban kér fölvilágosí­­tást, mit hogy ő annál pontosabban megadhas­son, öreg legényét szólítja magához. Az öreg­legény pedig, ki úgy is az ajtónál ál­lott már, töprenkedvén : vájjon a ténsur jelenleg oly hangulatban van e, hogy tőle a munkások hátramaradt bérét kérni tanácsos ? — örül, hogy talán alkalma leszen dolgát közbe szőni, de csa­lódott, mert a ténsur összevont szemöldeiről tisz­tán olvashatja, hogy : pénz nincsen a háznál, így természetesen kérni nem bátorkodik. — Mi sem bátorkodunk találgatni: várjon a gyár­­ur a hét jövedelmét mikor és hova fektette. Az öreg legény azon jó ötlettel távozik, hogy urát a kundschaftok pontatlanságával fogja menteni. Ezt úgy is gyakran tévé már a­nélkül, hogy hazudott volna. Mi pedig azon meggyőző­déssel távozunk,hogy ily gyárak és ily gyárurak ugyan soha sem érik el ama czélt, hogy a kül­földi versenynek ártanak. Egy szemlélődő pesti polgár következő figyelmeztetést küldte be hozzánk Ha egy vidé­ki barátjával valaki elindul fővárosunk utczáin, lehetetlen, hogy az ember fel ne induljon a sok szemét és rondaság láttán, melylyel a város majdnem minden utczája bővelkedik, kivált ha vidéki barátaink még életképen városunkat a tisztaság tekintetéből Konstantinápolyhoz ha­sonlítják. Városi rendőrségünk ellen egyátaljá­­ban sok panaszt hallunk, de nem hiszem, hogy a panaszoknak bármelyike is fontosabb volna ezen tisztaság kérdésénél. Hisz az egészségnek egyik legfőbb kelléke a tisztaság, — mert nem áldoz legalább annak a főkapitányság egy kissé több figyelmet ? Ezenkívül már hazafiúi hiúság is buzdítója lehetne erre, hogy Magyarország fővárosa a civilizált világ fővárosainál legalább ebben a tekintetben hátra ne maradjon. Ha az ember végig megy az Országúton, Váczi úton, szemetet lát quantum satis, mellette még a régi botanikus kert kapujánál a kellemetlen szagú folytonos sár a járdán keresztül. A Soroksári utcza, Üllői út és Mészáros utczák valóságos ganajdombok. A Kétnyúl utczában a Lövész utcza­ elején a rondaság tetőpontját éri el, de betérve a Csillag utczába, ott dögleletes szag fogadja a látogatót. A református templom előtt sok zöldség-hulladék, gyümölcs, és dinyehal, a vásáros bódék mögött halmozott szemét. De mindezeket felülhaladja a Duna partja a Hal­­tértől kezdve egészen a sóházig, hol ugorka, foghagyma, vöröshagyma, gyümölcs, ganaj, házi szemét s istentudja még minő rondaságok fedik végig a partot. Elszámolhatnék még igen sokat ezekből, de úgy hiszem, hogy elég lészen figyel­meztetőül ebből ennyi a városkapitányságnak, s reményiem, hogy mentül hamarább segíteni fog a bajon. (Mi nem reméljük.) A császárfürdő tulajdonjoga felett köze­lebb nézet­különségek merülvén fel a lapokban, Gelencsér Privát a beteg ápoló irgalmas rend magyar tartományának főnöke igy adja elő egy hozzánk küldött czikkben ez ügy állá­sát. Néhai Marczibányi István 1806-ban 72,000 fton vette a császárfürdőt és azt alapitó levele értelmében a betegápoló irgalmas rendnek, mint tulajdont azonnal átadta és az telekkönyvbe be is vezettetett. Miután 1806 ban csak a császárfürdő volt meg mint alap, kórháza pedig a rendnek Budán még nem létezett, a kórház építésre a fördő jövedel­me fordíttatott, és néhai Marczibányi István folytonos segélyezése mellett, továbbá Buda fő­város és más jótevők hozzájárulásával az inté­zet 1816 ben elkészült, ezen évben telepedett le tehát a betegápoló irgalmas rend Budán, betegápolási működését a jelenleg is általa használt épületben megkezdvén, 49,000 fo­rintnyi tartozási teherrel, mely az intézeti épület felállítása és felszerelése után fenn­maradt. 1834 ben szükségessé vált a császárfürdő egyik részének felépítése, mely 36000 ft adós­sággal eszközöltetett, lerovatván addig a letele­pedésnél fennmaradt 49,000 ft tartozás. Pestbuda szépítésére és díszítésére nézve 1840-ben igen nagy lendület mutatkozott, a Császárfürdő is fi­gyelembe vétetett József nádor királyi fenségétől és az akkori országos kormányszéktől a nagy­­méltóságu m. k. Helytartótanácstól, ennek foly­tán 1841 töl egész 1844 ig , a betegápoló irgalmas rend közvetlen befolyása nélkül, hanem egy királyi biztos által a mostani Császárfü­rdő főépületei 260,000 pftnyi kölcsön pénzzel fölépittettek, ezen építés befejezése után a fürdő jövedelme nem volt elégséges a felvett kölcsöntőkék után a kamatot fizetni, így tehát 1844-ben fizetni képtelenné vált, és ezen állapot tartott 1847-ig. 1848-ban történtek az első telek­könyvi betáblázások. 1855­ és 1856-ban történt a telekkönyvek újjászervezése, a Császárfürdő ekkor mint a betegápoló irgalmas rend tulajdona a régi telekkönyvből a bejegyzett és bejelentett terhekkel együtt az uj telekkönyvbe rendszeresen átvitetett, ezen műveletet pedig nem az irgalmas rend vitte véghez, hanem egyrészt a telekkönyvi hivatal, másrészt pedig az akkori cs. kir. pénz­ügyi ügyészség (Finanz Procuratura,) igy tehát a rend részéről tévedés ez irányban nem tör­tént, de egyáltalában tévedésnek itt helye nem is lehet, mert az alapitó levél egész világosan a rendre ruházza a tulajdoni jogot mindaddig, míg az betegápolási foglalatosságait teljesíti, e nélkül pedig betegápoló rendet képzelni úgy sem lehet. 1857-ben végre sikerült a Császárfü­rdőből a jövedelmet annyira szaporítani, hogy abból nem csak az akkor már 380,000 pftra emelkedett kölcsöntőkék kamatjai kikerültek, hanem az adófizetés,fürdő­javítás,az adóssági tőkék visza­­fizetése is lehetségessé vált, ezen kötelezettsé­geit teljesíti az intézet azóta a jelen korban is. 1860 ban egy jobb korszak reményében a csá­szárfürdő kiegészítése és teljes felszerelése ter­veztetett és 186V- en foganatosíttatott 200,000 ftot meghaladó kölcsönpénzzel, de ezen évek után oly súlyos csapások nehezedtek az ország­ra, hogy azok által a Császárfürdő is érzéke­nyen lett sújtva, és csak 1867-en állt be ismét a jobblét, mely minden üzletre áldását terjeszti, a közben eső 5 év ugyan igen nehezek voltak a budai intézetre nézve,de azért nem csak teljesité kötelességeit a Császárfürdő és betegápoldája körül, hanem gyarapítá is azokat tetemesen, hogy sok adóssággal küzdeni nem kedves foglal­kozás, bizonyításra nem szorul, de ezen intézet már létesét azokkal kezdé, így helyi viszony ez inkább és abban a körülményben rejlik, hogy a rend egy alapítványi jószág birtokába jutott melyet folytonosan fejleszteni kell a kor kívá­nalmai szerint, ha sülyedésnek és végenyészet­nek át nem akarja engedni.Hogy a Császárfürdő fejlesztése a rend szivén feküdt, egy összehason­­litás kimutatja. 1806-ban a Császárfürdő értéke, mint egyedüli vagyona a rendnek Budán, volt : 72,000 ft. — 1863-ban a rend ingatlanvagyonát Budán egy hatósági becslés 1,069,000 ft értékre teszi; ha a változott viszonyok a telek értékét emelték is, de majd egy millió ft értékszaporodás csak­is utánjárás folytán volt elérhető. A betegápoló irgalmas rendnek van az or­szágban még 13 betegápoló intézete, melyek aránylag igen csekély alapítványi vagyonnal el­látva, mégis mind jó karban létezőknek mond­hatók, és ezeken a helyeken elismerés és rokon­­szenv kíséri működésüket, hűségek iránt kétely eddig fel nem merült, de nem is volna erre ok, mert kincsekkel nem rendelkeznek, ha tehát a budai intézet adósságai terhével küzd, ez helyi viszonyokban gyökeredzik, és leginkább azon szerencsétlen körülmény okozta, hogy a fekvő pénzzel nem rendelkező betegápoló irgalmas rend a Császárfürdő építéseit, berendeléseit nem tu­lajdon pénzével, hanem kölcsönök segélyével már kezdettől fogva eszközölni kényszerült. Kiváló tisztelettel maradtam Budán 1868 Au­gusztus 29 én. A tekintetes úr alázatos szolgája Gelentsér Privat, a beteg ápoló irgalmas rend ma­gyar tartományának főnöke. A győri reformátusok és izraeliták egy oly tehertől szabadultak meg legközelebb az ottani elöljáróság igazságszeretete által, mely ellen egy évszázad óta küzdenek. Ugyanis eddig országos adón kívül tetemes és aránytalan házi adót kellett fizetniök. Azonba­n m. évi oet. 6-án a képviselet kimondta, hogy jövőre a vallásczé­­lok előmozdítására és nevelési czélok elérésére igényelt kiadásait, minden vallásfelekezet a töb­bieknek e költséghez járulása nélkül tartozandik fedezni, illetőleg lelkészeit és iskoláit saját hí­veinek kell fizetni, illetőleg fentartani, — s e kimondott elvnek alkalmazására, s a vallás­­egyenlőség eszméjének keresztülvitelét tartal­mazó vélemény kidolgozására kebeléből vá­lasztmányt nevezett ki. A választmány a gordiusi csomót azon alapelv nyom­a vélte legbiztosabban megoldhatónak, hogy az egyes vallásfelekezetnek népességi aránya, és a római katholikusoknak vallási és nevelési czélokra jelenleg fordítni szokott költ­ségeinek összege vétetnék fel kulcsul a mind­egyik vallásfelekezet részére a házi pénztárból fizetendő összegnél, mely adópótlékkép kivetve hajtatnék be, mint eddig a római katholikusok ezen czim alatti költségei. Mely módot vevőn

Next