A Hon, 1868. augusztus (6. évfolyam, 176-199. szám)
1868-08-31 / 199. szám
ragadjak ki fit az aszkór karjai közül, mert az megfosztja erejétől és elférfiatlanitja; keltsük fel káboltságából; gyújtsuk fel bátorságát, hogy ismét megedződjék az éltet adó hazafiság forrásában. Ideje van. A reactionarius elemek mindenüvé becsúsznak, ha nem őrködünk és ellenszert nem használunk,mindenütt uralomra jutnak.Olaszország egy iszonyú örvény felé rohan; végre belebukik, ha vissza nem rántjuk. Figyelem tábornok! Europa a gondviselésszert casarismus laz zsákmánya. Kedvetlenség, nyugtalanság mindenütt; a háború elrejtve lappang. Poroszország és Oroszország szemeiket Francziaországra irányozzák, Napóleon pedig Németországra figyel, sondírozza a kebleket, most kedvezőknek, majd kedvezőtleneknek tekinti az esélyeket. Dynastiájával foglalatoskodva , azt tervezi, hogy császári koronájába a Rajna tartományok drágakövét is betegye. Figyelem! A despoták ügyelnek magukra. A szabadulás napja közéig , és egy általános mozgalom csak a democratia hasznára hajthatja az eseményeket és siettetheti, hogy az végre a nyomás bilincseiből szabaduljon. Talán közel van a nap, melyen a civilisatio fáklyája, mely előtt a dispotismus sötét lámpája elhalványul, új látkört fog nyitni a nagy lelkű törekvéseknek. Ne felejtsük el, hogy az általános özönvízben az a küldetésünk, hogy a népeket a királyokkal szemben védelmezzük, mint azon elmék,melyek a pestiseket egészségadó müvek felállítása által távolítják el. Testvéri üdvözletem a testvértábornoknak. Mazzini József, Pallavicini tábornok közzé tette a brigantik elleni működéséről szóló tudósítását. April 1-től julius 10 ig 134 brigantit fogott el. Sajnos az, hogy egyetlen főnökük sem került a tábornok kezei közé. Ezen rablófőnökök közül megemlítjük Guerrát, egy 29 éves fiatalembert, ki 9 év óta küzd a királyi csapatok ellen, anélkül,hogy sikerült volna minden igyekezet dacára elfogni. Mint mondják, rég megadta volna magát, ha nem félne attól, miszerint kiadatik Francziaországnak, mitől azért tart, mivel megölt egy franczia hadnagyot és több franczia katonát, amikor a franczia megszálló sereg az egyházi állam déli határánál a brigantik ellen működött. Guerra elfogatása azért jár oly nagy nehézséggel, — írja a tábornok — mivel valahányszor megszorítják, azonnal római területre menekül. Az iparéletből. H. Állapodjunk meg legelőször is egy gyár előtt. A gyár fiatal ura épen most érkezik sajátkezüleg hajtott saját fogatán. — Ezt azonban távol legyen tőlünk a ferdeségek egyikéül jelezni, hiszen e saját fogat még boldogult atyjától maradt reá, a ki pedig nagy kétemeletes bizonyítékát hagyta hátra annak, hogy derék iparos volt. Csakhogy a boldogult öreg — ki annak idejében még Surzét és nem Zwikkert viselt — alkalmatosságát sohasem használta munkaidő alatt sétakocsikázásra, csakis fáradság s főleg idő kímélésért veté magát olykor belé. Újra haza érkezvén pedig, nagy democratiával ugrott le róla, hogy az udvaron a valami teherrel küzködő házi szolgának segítségére lehessen. A mi fiatal gyárosunk szintén könnyeden szökik le a fogatról, szintén a háziszolgát szólítja magához , hogy fusson tüstént egy színházjegyért a „Schöne Helénáuba. Midőn szobájába ér, ott már egy megrendelője vár, ki némi üzleti dolgokban kér fölvilágosítást, mit hogy ő annál pontosabban megadhasson, öreg legényét szólítja magához. Az öreglegény pedig, ki úgy is az ajtónál állott már, töprenkedvén : vájjon a ténsur jelenleg oly hangulatban van e, hogy tőle a munkások hátramaradt bérét kérni tanácsos ? — örül, hogy talán alkalma leszen dolgát közbe szőni, de csalódott, mert a ténsur összevont szemöldeiről tisztán olvashatja, hogy : pénz nincsen a háznál, így természetesen kérni nem bátorkodik. — Mi sem bátorkodunk találgatni: várjon a gyárur a hét jövedelmét mikor és hova fektette. Az öreg legény azon jó ötlettel távozik, hogy urát a kundschaftok pontatlanságával fogja menteni. Ezt úgy is gyakran tévé már anélkül, hogy hazudott volna. Mi pedig azon meggyőződéssel távozunk,hogy ily gyárak és ily gyárurak ugyan soha sem érik el ama czélt, hogy a külföldi versenynek ártanak. Egy szemlélődő pesti polgár következő figyelmeztetést küldte be hozzánk Ha egy vidéki barátjával valaki elindul fővárosunk utczáin, lehetetlen, hogy az ember fel ne induljon a sok szemét és rondaság láttán, melylyel a város majdnem minden utczája bővelkedik, kivált ha vidéki barátaink még életképen városunkat a tisztaság tekintetéből Konstantinápolyhoz hasonlítják. Városi rendőrségünk ellen egyátaljában sok panaszt hallunk, de nem hiszem, hogy a panaszoknak bármelyike is fontosabb volna ezen tisztaság kérdésénél. Hisz az egészségnek egyik legfőbb kelléke a tisztaság, — mert nem áldoz legalább annak a főkapitányság egy kissé több figyelmet ? Ezenkívül már hazafiúi hiúság is buzdítója lehetne erre, hogy Magyarország fővárosa a civilizált világ fővárosainál legalább ebben a tekintetben hátra ne maradjon. Ha az ember végig megy az Országúton, Váczi úton, szemetet lát quantum satis, mellette még a régi botanikus kert kapujánál a kellemetlen szagú folytonos sár a járdán keresztül. A Soroksári utcza, Üllői út és Mészáros utczák valóságos ganajdombok. A Kétnyúl utczában a Lövész utcza elején a rondaság tetőpontját éri el, de betérve a Csillag utczába, ott dögleletes szag fogadja a látogatót. A református templom előtt sok zöldség-hulladék, gyümölcs, és dinyehal, a vásáros bódék mögött halmozott szemét. De mindezeket felülhaladja a Duna partja a Haltértől kezdve egészen a sóházig, hol ugorka, foghagyma, vöröshagyma, gyümölcs, ganaj, házi szemét s istentudja még minő rondaságok fedik végig a partot. Elszámolhatnék még igen sokat ezekből, de úgy hiszem, hogy elég lészen figyelmeztetőül ebből ennyi a városkapitányságnak, s reményiem, hogy mentül hamarább segíteni fog a bajon. (Mi nem reméljük.) A császárfürdő tulajdonjoga felett közelebb nézetkülönségek merülvén fel a lapokban, Gelencsér Privát a beteg ápoló irgalmas rend magyar tartományának főnöke igy adja elő egy hozzánk küldött czikkben ez ügy állását. Néhai Marczibányi István 1806-ban 72,000 fton vette a császárfürdőt és azt alapitó levele értelmében a betegápoló irgalmas rendnek, mint tulajdont azonnal átadta és az telekkönyvbe be is vezettetett. Miután 1806 ban csak a császárfürdő volt meg mint alap, kórháza pedig a rendnek Budán még nem létezett, a kórház építésre a fördő jövedelme fordíttatott, és néhai Marczibányi István folytonos segélyezése mellett, továbbá Buda főváros és más jótevők hozzájárulásával az intézet 1816 ben elkészült, ezen évben telepedett le tehát a betegápoló irgalmas rend Budán, betegápolási működését a jelenleg is általa használt épületben megkezdvén, 49,000 forintnyi tartozási teherrel, mely az intézeti épület felállítása és felszerelése után fennmaradt. 1834 ben szükségessé vált a császárfürdő egyik részének felépítése, mely 36000 ft adóssággal eszközöltetett, lerovatván addig a letelepedésnél fennmaradt 49,000 ft tartozás. Pestbuda szépítésére és díszítésére nézve 1840-ben igen nagy lendület mutatkozott, a Császárfürdő is figyelembe vétetett József nádor királyi fenségétől és az akkori országos kormányszéktől a nagyméltóságu m. k. Helytartótanácstól, ennek folytán 1841 töl egész 1844 ig , a betegápoló irgalmas rend közvetlen befolyása nélkül, hanem egy királyi biztos által a mostani Császárfürdő főépületei 260,000 pftnyi kölcsön pénzzel fölépittettek, ezen építés befejezése után a fürdő jövedelme nem volt elégséges a felvett kölcsöntőkék után a kamatot fizetni, így tehát 1844-ben fizetni képtelenné vált, és ezen állapot tartott 1847-ig. 1848-ban történtek az első telekkönyvi betáblázások. 1855 és 1856-ban történt a telekkönyvek újjászervezése, a Császárfürdő ekkor mint a betegápoló irgalmas rend tulajdona a régi telekkönyvből a bejegyzett és bejelentett terhekkel együtt az uj telekkönyvbe rendszeresen átvitetett, ezen műveletet pedig nem az irgalmas rend vitte véghez, hanem egyrészt a telekkönyvi hivatal, másrészt pedig az akkori cs. kir. pénzügyi ügyészség (Finanz Procuratura,) igy tehát a rend részéről tévedés ez irányban nem történt, de egyáltalában tévedésnek itt helye nem is lehet, mert az alapitó levél egész világosan a rendre ruházza a tulajdoni jogot mindaddig, míg az betegápolási foglalatosságait teljesíti, e nélkül pedig betegápoló rendet képzelni úgy sem lehet. 1857-ben végre sikerült a Császárfürdőből a jövedelmet annyira szaporítani, hogy abból nem csak az akkor már 380,000 pftra emelkedett kölcsöntőkék kamatjai kikerültek, hanem az adófizetés,fürdőjavítás,az adóssági tőkék viszafizetése is lehetségessé vált, ezen kötelezettségeit teljesíti az intézet azóta a jelen korban is. 1860 ban egy jobb korszak reményében a császárfürdő kiegészítése és teljes felszerelése terveztetett és 186V- en foganatosíttatott 200,000 ftot meghaladó kölcsönpénzzel, de ezen évek után oly súlyos csapások nehezedtek az országra, hogy azok által a Császárfürdő is érzékenyen lett sújtva, és csak 1867-en állt be ismét a jobblét, mely minden üzletre áldását terjeszti, a közben eső 5 év ugyan igen nehezek voltak a budai intézetre nézve,de azért nem csak teljesité kötelességeit a Császárfürdő és betegápoldája körül, hanem gyarapítá is azokat tetemesen, hogy sok adóssággal küzdeni nem kedves foglalkozás, bizonyításra nem szorul, de ezen intézet már létesét azokkal kezdé, így helyi viszony ez inkább és abban a körülményben rejlik, hogy a rend egy alapítványi jószág birtokába jutott melyet folytonosan fejleszteni kell a kor kívánalmai szerint, ha sülyedésnek és végenyészetnek át nem akarja engedni.Hogy a Császárfürdő fejlesztése a rend szivén feküdt, egy összehasonlitás kimutatja. 1806-ban a Császárfürdő értéke, mint egyedüli vagyona a rendnek Budán, volt : 72,000 ft. — 1863-ban a rend ingatlanvagyonát Budán egy hatósági becslés 1,069,000 ft értékre teszi; ha a változott viszonyok a telek értékét emelték is, de majd egy millió ft értékszaporodás csakis utánjárás folytán volt elérhető. A betegápoló irgalmas rendnek van az országban még 13 betegápoló intézete, melyek aránylag igen csekély alapítványi vagyonnal ellátva, mégis mind jó karban létezőknek mondhatók, és ezeken a helyeken elismerés és rokonszenv kíséri működésüket, hűségek iránt kétely eddig fel nem merült, de nem is volna erre ok, mert kincsekkel nem rendelkeznek, ha tehát a budai intézet adósságai terhével küzd, ez helyi viszonyokban gyökeredzik, és leginkább azon szerencsétlen körülmény okozta, hogy a fekvő pénzzel nem rendelkező betegápoló irgalmas rend a Császárfürdő építéseit, berendeléseit nem tulajdon pénzével, hanem kölcsönök segélyével már kezdettől fogva eszközölni kényszerült. Kiváló tisztelettel maradtam Budán 1868 Augusztus 29 én. A tekintetes úr alázatos szolgája Gelentsér Privat, a beteg ápoló irgalmas rend magyar tartományának főnöke. A győri reformátusok és izraeliták egy oly tehertől szabadultak meg legközelebb az ottani elöljáróság igazságszeretete által, mely ellen egy évszázad óta küzdenek. Ugyanis eddig országos adón kívül tetemes és aránytalan házi adót kellett fizetniök. Azonban m. évi oet. 6-án a képviselet kimondta, hogy jövőre a vallásczélok előmozdítására és nevelési czélok elérésére igényelt kiadásait, minden vallásfelekezet a többieknek e költséghez járulása nélkül tartozandik fedezni, illetőleg lelkészeit és iskoláit saját híveinek kell fizetni, illetőleg fentartani, — s e kimondott elvnek alkalmazására, s a vallásegyenlőség eszméjének keresztülvitelét tartalmazó vélemény kidolgozására kebeléből választmányt nevezett ki. A választmány a gordiusi csomót azon alapelv nyoma vélte legbiztosabban megoldhatónak, hogy az egyes vallásfelekezetnek népességi aránya, és a római katholikusoknak vallási és nevelési czélokra jelenleg fordítni szokott költségeinek összege vétetnék fel kulcsul a mindegyik vallásfelekezet részére a házi pénztárból fizetendő összegnél, mely adópótlékkép kivetve hajtatnék be, mint eddig a római katholikusok ezen czim alatti költségei. Mely módot vevőn