A Hon, 1868. október (6. évfolyam, 225-251. szám)
1868-10-14 / 236. szám
— A franczia hadügyministerium egy társulat által vágómarhákat, lovakat és bőrt vásároltat Ausztrálban. E társulat felhatalmazottja, Elie van der Elst jelenleg Bécsben van, hogy megbízásainak eleget tegyen. A lóvételnél különösen kis magyar lovak kerestetnek,melyek a könnyű lovasság számára alkalmasak. Mily jelentékenyek a tervezett vásárlások, kitűnik abból, hogy a nevezett teljhatalmazott a bécsi piaczon pusztán gy marhakereskedővel 10,000 db. ökörre kötötte meg az alkut. — A prágai „Correspondent“ a következő nyilatkozatot közli: A cseh ügyek jelen állása kötelességünkké teszi olvasóinkhoz néhány szót intézni. Eddig azon törekedtünk, hogy dacára a nyomasztó viszonyoknak, melyekben utóbbi időben a hírlapirodalomnak élni kellett, minden fontosabb napi kérdést legalább azon korlátok közt tárgyaljunk, melyeket épen az említett nyomasztó viszonyok tekintetbe vétele szabott elénk. Azonban a legújabb császári rendelet, nevezetesen annak 7. és 9. §- ai, az állami alaptörv. 13. sz. felfüggesztését illetőleg, a nyilvános sajtó feletti intézkedést egyedül a hatóság határozataitól teszik függővé. Ennélfogva olvasóink nem fognak kárhoztatni, ha a körülményekhez képest jövőben a belügyek tárgyalásától addig tartózkodunk, míg „a rendőri és büntető hatalom kezelése ügyében közzétett rendkívüli intézkedések“ a cs. rendelet értelmében érvényesek maradnak. (M.) Turin, okt. 11-én. A győztes spanyol forradalom alig adhatta királynője kezébe a vándorbotot, máris a trónbetöltésről beszélnek. Montemolins Montpensier hgk. Girgenti gi s Coburg-Gotha a jelöltek névsorában szerepelnek, kikhez Albert fhgt s Amadéght is számítják ; ez utóbbinak mint a „Gazzetta di Torino“ értesül, egy spanyol küldöttség ajánlotta volna a koronát, melynek azonban nemzetétől nem való megbízása. Az olaszok közt sokan meg vannak győződve arról, miként egyelőre a spanyol hazafiaknak eszükbe sem jut a trón vagy korona; ha a nagy rázkódtatás után összeszedték magokat, a midőn a hanyatlás s romlottság magva kiirtatott s a szenvedélyek elmúltak, a szabadságát bizton élve és függetlenség vágyától áthatott spanyol nemzet akkor határozzon sorsa, jövője felett. úgy látszik, hogy a spanyol események a franczia politikára némi befolyást gyakorolnak, legalább a mennyiben az Olaszhont érdekli. Az anyiszor megszakasztott alkudozások a római ügyekben újra szőnyegre kerültek s most eredményt is ígérnek, legalább itt azt mondják, hogy Nigra nem sokára meghozandja Párisból az uj szerződést. Majd meglássuk ! ideje is volna már, hogy elvégre az olasz nemzet abbeli óhajtása teljesüljön. A spanyol követ Rivas hg elhagyta Florenczet s Páris felé utazott. A „Gazzetta Piemontese“ szeretné tudni: a többi Spanyol követek s consulok fogják e követni Rivas példáját? Florenczben falragaszokat lehetett olvasni, melyek a népet lázadásra s kihágásokra ingerelték, minek következtében, mint a „Gazzetta di Torino“ értesült, a hatóságok által néhány elfogatás hajtatott végre. A belügyeknél Borromeo államtitkár helyét Genna fogná betölteni. Passini mindeddig el nem foglalta tárczáját. A folyamok s a tavak kiáradása kiszámithatlan károkat okozott. A Lago-Maggiore vizei két század óta nem emelkedtek oly magasra, mint jelenleg. A Comoi tó is elárasztotta a várost s a tó partját koszoruzó ízletes nyári lakokat. Az orosz császárné is kénytelen volt odahagyni palotáját s Majlandba vonulni, ahol megérkeztekor nagy szívesség s kitüntetéssel fogadtatott. A „Gazzetta Piemontese“ szót emel a hadügyér abbeli eljárása ellen, miszerint a helyett, hogy a szabadságosok egyszerre elbocsáttattak volna, századonkint csak 10 eresztetik haza, minek következtében az állam még három hóig leend kényszerítve a szabadságosoknak azon kenyeret adni, melyet saját munkájukkal megszerezhettek volna maguknak, s megjegyzi, hogy a kormánynak nemcsak az adókivetéskor kell gondolni a földművelőre, hanem akkor is meg kell róla emlékezni, midőn szántani s vetni kell. Ha ezt a mi kormányunk is megértené, (értem a közösügyit, mert a magyar Ladigyérnek nincs kit hazabocsáthasson) tudom megörülne a magyar gazda, főleg az, akinek nem csak szántani vetni, hanem csépelni s pláne behordani valója is van! Egy párisi levél azt beszéli a „Gazetta di Torino“-nak, hogy Ferencz József be nem végezte még az ő Magyarországának adott concessiók sorát. A magyar főváros hivatalos körei most jelentékeny kérdéssel foglalatoskodnak. Lónyai úr az osztrák bankjegyek megszüntetését fogja követelni a delegatiotól, a másik kérdés pedig a magyar diplomatiai képviselésre vonatkozik. Ezek után azt következteti a párisi levél, hogy miután a magyarok bírják már autonómiájukat, egy hadsereget (de milyent?) s egy tengerészetét (miféle tengeren ?) úgy ha még e két engedményezésben is részesülnek, akkor Magyarhon egy Ausztriától egészen független ország lesz. Ha lesz, majd meglássuk, de egyelőre csak „adja isten“-t mondunk! Ma a turini munkás-egylet keletkezésének 20-ik évfordulóját ünnepli. A vidéki munkás egyletek bizottmányai számára a vasút leszállíá a vitelbért. Czéllövés, testvéri lakoma, s a város egy részének kivilágítása képezik az évforduló élvezetét. Külföld, Spanyolország. A „Patrie“ írja: Barelottán és Catalonia más városaiban feliratok keringnek, melyek Prímnek dietatorrá neveztetését követelik. A hadügyminiszter egy rendelete a káplárokat és tiszteket az egész seregben egész a főhadnagyig egy fokkal előlépteti és a katonáknál két évi szolgálatot számit, amelyet activ és tartalék szolgálat közt kell megosztaniok. Ramon, Rouvillas és La Torre tábornokok főkapitányokká neveztettek ki, és pedig az előbbi Catalonia, a második Valenciában, Messina tábornok pedig törzskari főnöknek neveztetett ki. A municipális kölcsönre már 900000 freot jegyeztek alá. Olozagot 19-re várták. Valencia és Valladolid kivételével mindenik tartomány csatlakozott a kormányhoz. Gonzalez Bravo titkára veszélyen kívül van. A belügyminisztériumban néhány democrata egyesült, hogy egy állandó democrata clubbot alkossanak.Novalides marquis nem halt meg, mint ahogy a „Patrie“ írta volt. Állapotának komolysága daczára az alcobeai csatáról hivatalos jelentés szerkesztésével foglalkozik. Az orvosok megtilták azt neki, de a tábornok mindenkép teljesíteni akarja ezt a kötelességét, mert nem tudván beszélni, nem adhatna elő bizonyos részleteket, melyeket csak ő tud. Szó van arról is, hogy Alcoleanal egy emléket akarnak emelni, az 1808-ki Napoleon ellen vívott és az 1868-ki csatának megemlítésével. A szükségben levők felsegélésére 10,000,000 reált vettek kölcsön, municipalis kötvényekre. E kölcsön a municipális földek eladása által lenne visszafizetendő. Catalonia panaszkodik a santanderi junta és más kikötők határozata miatt, mert e tartomány selymet gyárt és ha az idegen selyem 33%-el leszállított vámon lő be, kimondják, hogy nem létezhetnek. Dueromarquis Munguiába ment; mikor Madridból kijött, üdvözölték Madoz, Contero, Zabala és más szabadelvű egyének. Az „Ibéria“ azt állítja, hogy az Indiák patriarchája vonakodott elismerni néhány plébánost, kiket a junta nevezett ki és kéri, hogy nagy erélyt fejtsen ki e kérdésben. Az „El Pueblo“ írja, hogy Arragoniában, Valenciában s Cataloniában a carlisták nagyon működnek, a legnagyobb erőfeszítést teszik Navarrában és a bask tartományokban,hogy a közvéleményt félrevezessék. Arragoniában szabadelvű zászló alatt a carlisták kihágásokat követtek el, Villa Nermosa herczeg levéltárát Pedrolában elégették. Prim fogadtatása alkalmával Saragossában a következő beszédet mondá : „Derék saragossaiak! Mely szavak, mely phrasisok adhatnák vissza azt a lángoló lelkesülést, a mely betölti szivemet és mely paranzsalja szavamat e fogadtatással szemben! Mely nagyobb jutalmat kaphatok én, mint azon nemes érzelmeknek kifejezését, a melyet irányomban tanúsítottak és a mely elfeledteti velem mindazon szenvedést, a melyet lelkem érzett azóta, mióta nem láttam önöket és azon szenvedéseket is, melyeket ti magatok szenvedtetek. A nagy és méltó nép, a nagy spanyol nép visszaszerezte függetlenségét és jogainak szépségét. Tíz nap elég volt e népnek, a mely nem rég a zsarnokság és tyranismus alatt nyögött, hogy reálisává azon nagy müvet, hogy felforgasson egy százados trónt és hogy bámulatra keltse az egész világot nemeslelkűsége és mérséklete által. És tudjátok, ki kezdette e művet, tudjátok, kinek köszönhetjük elveszett szabadságunk visszaszerzését ? A spanyol tengerészetnek, azon híres testületnek, amely eddig idegen politika egyenetlenségeinktől, látván, hogy hazája kész az örvénybe rohanni, fölemelte karát, mely minden jó spanyolra nézve jel volt, hogy fegyvert ragadjon és hogy végezzen örökös elleneinkkel. Mellettem látjátok ennek egyik méltó képviselőjét, a derék Malcampo ezredest, Zaragoza fregatte kapitányát, egyikét azoknak, kik legtöbbet tettek társaik bátor magatartása és következőleg ügyünk győzelmére. Dicsőség és siker a spanyol tengerészetnek! dicsőség és győzelem a seregnek, mely fraternizál a néppel és melytől, remélem, soha se fog elválni, mindketten egyesülve lévén a szabadság szerelmében. Elértük tehát ezt a soká óhajtott szabadságot. Bírjuk e kívánt drága gyöngyöt. Most minden törekvésünk arra legyen irányozva, hogy azt megtartsuk. És tudjátok, miként érjük el e czélt? Ha egyesülünk, ha hitünk lesz, ha mindent megteszünk, hogy a konkolyt a jó szabadelvűek és a ti testvéreitek közül eltávolítsuk, kik oly hősiesen tűrtek és kik önmegtagadás és erény által, felül tudtak emelkedni azon zsarnok kormányok kicsinyességei fölé, melyek zsarnokoskodtak hazánk felett. A nemzet bizalma Serrano tábornokot jelölte ki, hogy kormányozzon. Serrano tábornok engem abban a kitüntetésben részesített, hogy segítsem e nemes hivatásban. Mindketten e munkának szenteljük magunkat és a kamarák ítélni fognak később a mi ideiglenes munkánk felett, mert minden ideiglenes mindaddig, míg az általános szavazat által a végszó kimondatik. Akkor a különbségek eltűnnek, a pártok nem fognak létezni, csak egy nevük lesz : a nagy szabadelvű párt, az, mely Spanyolországot a legnagyobb dicsőségre, az örök szabadságra vezérelte. Az egyetlenség okozza a halált. Ha van is még egy párt, mely a sötétben lappang és ott szövi cselszövényeit, mit se féljetek tőle. Ma leplezi magát és ha nem is érhet el egyebet, a legkisebb felhő láthatárunkon neki végtelen örömet fog szerezni. Egyesüljünk, ismétlem, legyen bizalmatok az ideiglenes kormányban, melynek tagja vagyok, ne legyetek türelmetlenek, és megvárván, hogy az alkotmányozó kamarák egyezhessenek meg a kormányforma iránt, mely Spanyolország sorsát kell, hogy vezérelje, a nagy mű megvan és kétségtelenül tetőpontjára fog érni, ha a győzelemben a nagyság és nemesség egyenlő lépéssel fog haladni a titeket képviselendő kormányban levő nyugodtság és bizalommal. Nem sokára, derék saragássaiak. Éljen a szabadság! .Éljen a népfelség! Éljen a spanyol tengerészet! Éljen a néppel fraternizáló sereg ! Le örökre a Bourbonokkal.“ Az ibériai unió hívei Lissabonban manifestumot bocsátottak ki, melyet portugál lapok után nyomtak. A nyilatkozvány szövege ez: Portugáliák! Végre valahára megszólalt Spanyolországban a szabadság radója. Kiáltsuk mi is: Éljen a szabadság! A Portugália és Spanyolország közti unió szükséges mindkét ország boldogságára. Éltessük tehát az ibériai uniót ! Éljen I. Don Louis, mint mindkét ország uralkodója! Portugálok, tegyük félre a balga előítéleteket. A portugálok és Spanyolok testvérek a nyelv, a vallás és erkölcsök közössége által, és mindenekelőtt a szabadság iránti hasonló szeretetük által. Ne szalasszuk tehát el az alkalmat, melyet nekünk a gondviselés nyújt arra nézve, hogy nagy nép legyünk, mely a világ irigységét fogja magára vonni, minthogy mindenkinek parancsolni és senkinek engedelmeskedni nem fog. Portugálok! Éljen az ibériai unió! Bízzatok e tekintetben a férfiakban, kik szabadok, és országuk nagyságán és polgártársaik boldogságán működnek. Portugálok! A szabad férfiak közt nincs idegen, azok mind testvérek! ,Éljen az ibériai unió!“