A Hon, 1869. július (7. évfolyam, 148-174. szám)
1869-07-22 / 166. szám
16 *. szám. VII. évfolyam. ^ A tA m~! Reggeli kiadás. Pest, 1869. Csütörtök, július 22. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......2 frt. 3 hónapra ••••• . . 3 „ 6 hónapra «... . . 12 „ Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint ................................................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dij: 7 hasábos ilyféle betű sora . . . 7 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. 9. Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás a következő lapokra: HON Az esti kiadás postái küldéséért felülfizetést Fr. Lloyd ÜSTÖKÖS ■, évre V.évre 1hóra ft kr ft kr ft kr 12 —S — 2 — 1 külön . 1 80— 90— 30 Bndf.pesten 10 —5 — 1 70 póstác 11 —5 501 90 n 3 —1 5o I Az előfizetési dij az illető lap czime alatt Pestre az „Athenaeum“ kiadóhivatalába (Barátok 'eredik szám) intézendők. II — 40 PEST, JULIUS 21. államegyházi vetélyek. I. Pest, jul. 21. Azt mondják, a pápa Sz.Péter templomában nem csináltat a hatalmak képviselőinek számára üléseket, jeléül annak, hogy a conciliumot csak egyházi férfiakkal aarja megtartani, hogy annál könynyebben hajthassák végre a szentatyák határozatait, vagy meg akarja magát kéretni, hogy a világi hatalmak képviselőit is bocsássa a concilium sanctuariumába. Miután még messze vagyunk a concilium megnyitásától és a delegatio elébe még zsinatbudgetet a közös miniszter nem terjesztett, sőt a delegatiót ily természetű költség megszavazására egyenesen incompetensnek nyilvánítjuk,a concilium kérdésével nem foglalkozunk, de mivel az egyházi sötétségek labyrinthjéből római mécsvilág mellett az autonómiai szabadegyház phraseologiájával a szabadságnak templomába jutni nem fogunk, járjanak Rómába kiknek az érdekében van, és feszegesse Ausztria az állam és egyház közti viszonyokat, de Magyarország akár közös, akár nem közös miniszterének a konkordátummal semmi dolga. Ha, tehát Haynald érsek interpellációja a konkordátum ügyében oly értelmű, hogy Magyarországnak nincs konkordátuma, és hogy Magyarország sem a lelkiismeret szabadságát, sem egyházi belügyeit soha semmi közös politikának alá nem vetette, és sarkalatos törvényeinek és békekötéseinek bűnös megsértése nélkül pápai vita tárgyává sem tehette, és annálfogva tudni kívánja, miért vonja be magát Magyarországot a konkordátumbeli feszegetésekbe, azt annyiban helyeselni tudnék, amenynyiben maga a miniszteri felelet az interpellátióra nem a delegatióban, ahová nem tartozik, hanem a delegatió jelentése folytán az országgyűlésen megvitattatnék. Ha a külügyminiszter a konkordátum miatti vitában felállított praecedentia alapján bármily ügyet a veres könyvben csak megemlítene, ott Bécsben már azt követelhetnék, hogy az közösügyi s delegatiós ügy, mi ellen az egész ország óvást tesz. Elismerjük a külügyér békülékeny és legális eljárását, csak hogy neki nem volt szabad Magyarországot az ausztriai vitába belekeverni. Az államegyházi vetélyek minden országban viszálynak okai; így van az Angolhonban is; azért vessünk ismét az izlandi egyházbitire egy futó tekintetet. Ha az izlandi nép múltjába visszatekintünk, benne saját sorsunkat megírva találjuk, pedig nincs köztünk sem vallási, sem történelmi, de még jellemrokonság sem. A kelta nép ezen utolsó ága pusztul. Miután politikailag magát fentartani nem bírta, oly valláshoz ragaszkodott, mely az izlandi függetlenségre veszedelmesebb volt mint Orájiai Vilmosnak győzelmes csatája. Hogy viszont Magyarország annyi küzdelem után meg nem tört, épen annak köszönhette, hogy Izland példáját nem követte. Ezt a közös ügyes veszély jelzése végett mellesleg megjegyezvén, emlékezetbe hívjuk azon tényt, hogy e napokban Belfastban az orangisták és katholikus izlandiak közt ismét vallási vérengzés volt. Orániai Vilmos a hollandi stadthouder 197 év előtt, azaz: 1690-dik évi jul. 12-kén apósát II-dik Jakabot mind tengeren mind szárazon megverte és trónját elfoglalta, melyre II-dik Jakab nem volt érdemes. Megmentette Angelhont a katholicismustól és a zsarnokságtól, ellenben a katholikus Izland egy nyűg helyett kettő alá került. Politikailag az angol zsarnokoskodott rajta, vallásilag és erkölcsileg pedig Róma alatt sínylett. Mint Magyarországban p. o. Caraffa és Köl eperjesi mészárszéke helyén a protestáns hazafiak legyilkoltatása emlékére kihivólag Máriaszobort emeltek, úgy Izlandban a protestáns orangisták 197 év óta minden évben, a katholikus vereség emlékét, új véres jelenetekkel megújítják. Az angol kormány 197 év óta már csak megtalálhatta volna módját, e fanatikus vérengzéseket, melyek évenként megújulnak, megakadályozni. Semmi sem szomorúbb mint a vallási háborúk emlékeinek ilyetén megújítása. Az orangisták két század óta sem bírják a katolikusoktól szenvedett igazságtalan üldözést elfelejteni; hogy felejtsék azt viszont az izlandiak, ha még most is őseik miatt viszont üldöztetek ? Az angol egyháznak történelmi helyzete Izlandban nem igen különbözik a katholikus egyház helyzetétől Magyarországban, vagyis inkább a protestáns egyháznak sorsa Magyarországban hosszú ideig nem igen különbözött a kát. egyház állapotától Izlandban ; a különbség végre is csak az volt, hogy az ír katolikusnak az angol egyház törvényes mostohája volt, míg Magyarországban a katholikus egyház magát a törvény felibe emelte, vagyis inkább a kormányhatalom az egyházat az önkény és üldözés eszközévé tette. Megmondtuk, hogy az angol kormány Izlandban a vallásegyenlőséget úgy kívánja megállapítani, mint Amerikában megállapíttatott. A közönség a bili másodszori felolvasása után hitte, hogy a felsőház merészsége nem fog annyira menni, miszerint saját fenállását kockáztassa, és hogy végre az alsóház által kimondott egyenlőség elveit el fogja fogadni. Magáévá tette ugyan az egyenlőséget, de nem Gladstone javaslata, hanem Magyarország törvényei értelmében. A püspökök és papok és átalában mindazon földbirtokosok, kik az „adowson“ vagy mint mi Magyarországban mondanék, a kegyúri jog élvezetével birnak, és az egyházi javadalmat rokonaiknak vagy fiaiknak adják, vagy a legtöbbet igérő papnak conferálják, ha nem is az egyház, már magány érdekeinél fogva osztályrészt kívánnak. Magyarországban a dolog annyira nem ment, mert a parochiák nem oly jövedelmesek, mint Izlandban és bajos lett volna egy szegény káplántól vagy paptól nagyobb öszveget kicsikarni; végre a szimonia mégsem honosíttatok meg annyira mint Rómában és mint láttuk, Angliában. Ludvigh: TÁRCZA. A suezi csatorna és építője. I. (y. y.) A világforgalom története ez évben két rendkívüli vállalat kivitelét jegyezheti föl lapjaira. Mind a kettő dicsőségére válik az emberi észnek és kitartásnak, s nagy előnyére az emberiség jólétének. Egyik ama több ezer mértföldre jutó vasút, mely Észak-Amerika földjét abroncsként övezve, az atlanti és csöndes tengert kapcsolá össze, s ma már lehetővé teszi, hogy valaki Kaliforniából, például San Franciscoból, húsz-huszonkét nap alatt Pestre jöhessen; a másik pedig az október elején megnyitandó Suez-csatorna, melynek fölavatására az egyptommi alkirály csak az imént hívogatá meg személyesen Európa udvarait. E csatorna, mely a legnagyobb vállalatok egyike, s az angolok által „lehetlennek“ állított feladat valósítása, minket is közelről érdekel. Igaz, hogy a birodalomnak, melynek kapcsában élünt, nincs valami rendkívüli tengeri kereskedelme, melylyel az ily vívmányokat elsősorban bányászhatná ki, de a közel fekvés előnye mégis sok haszonnal kecsegtetheti, mivel most már Triest és Fiume nyolc vagy tizenkét napi gőzhajójáratra fognak esni a vörös tenger partjaitól, s valamint mi onnan könnyen kaphatunk fontos és hasznos kereskedelmi czikkeket : kávét, gyapotot, elefántcsontot, festéket, gyógynövényeket sat, ép úgy a birodalmi iparnak is könnyű módjában állandóma partokon időről időre mindig több piaczot nyitni gyártmányaink és termékeink elárusítására. Szakértők igen valószínűleg tartják, hogy ha a szükségkép bekövetkező viteli árleszállítás a suezi csatornán megtörténik, akkor az adriai tenger csaknem a legfőbb csatornája leend a keleti kereskedésnek . Triest egymagában nem lesz elégséges a kikötésre és kirakodásra, hanem keresni kell más alkalmas tengerparti pontokat is, s így Fiume — mely e czélra kínálkozik — könnyen és gyorsan érendi el azt a virágzást, melyre a jövőben hivatva van. A suezi csatorna tehát, habár légtávolság szerint messze esik is tőlünk, érdekeinknél fogva igen közelről érint mindnyájunkat. Mindenesetre emelőleg fog az hatni a mi kereskedésünkre is előbb-utóbb, minélfogva létrejöttét és megnyitását nemcsak úgy üdvözölhetjük, mint az emberi ész és kitartás egyik legritkább művét, hanem mint egyszersmind oly vállalatot, melyből hasznunk lehet. A férfin, ki e nagy vállalatot tervezé, s méltó az egész világ tiszteletére, Lesseps Férfin ánd. A merész vágás, mely Ázsiát és Afrikát, ez egy földszoros által összenőtt ikreket, egymástól feloldá, hogy a vörös és földközépi tengerek egybefolyásával sokkal czélszerűbben kösse össze, s Dyugat és kelet között a legkönnyen gyesulést idézze elő, egyedül e franczia férfi terve, műve, sok ideig küzdelme és most dicsősége. Megengedi tehát az olvasó, ha legelébb is e vállalat létrehozójával foglalkozunk, mert ily művek sikere rendesen a vezető egyének tulajdonságaitól függ, minélfogva a világ méltó érdekeltséggel kézdheti : mily ember az, ki e csodálatraméltó munkát annyi küzdelem és kitartás után létrehozta ? Lessepsről mindazok , kik vele személyes érintkezésbe jöttek, magasztalva szólnak. Már külseje és modora is igen megnyerő. Bár jóval túllépte az élet délpontját, még mindig csinos ember. Szürke haja ellentétet képez üde arczának élénk kifejezésével, szemeiben tűz van, ajkai körül mosoly. Nagysága közép, alakja sugár és mozgékony, magatartása biztos és díszes. Mindezt minden fiók nélkül lehet útlevelébe írni. S midőn e személyes tulajdonairól szólunk: teljességgel nem térünk el a suezi csatorna ügyétől, melynek érdekében, hogy létesülhessen, oly sokféle befolyásos embert kellett megnyerni. Az első szükség mindenesetre az volt, hogy Lesseps a maga eszméjének alkalmas apostola legyen. Megkedveltetni magát, s ezzel merész tervét: ez volt a működés kezdete. Szerencse, hogy erre nézve kitűnő tulajdonokkal bir. Tisztán csengő hangját s értelmes előadását örömest hallgatja mindenki. Finom modorával ritka akaraterő párosul. Erős jellemmel és szolid magatartással bir. „Vaskéz bársony kertyűben!“—a mint első Napoleon mondá valakire. Aztán a becsvágy heve is tüzeli, s nem az az üres hiúság, mely csupán csillogni kíván , hanem ama nemes tevékenységi ösztön, mely arra sarkalá, hogy oly müvet alkosson, mely megmarad s a világnak hasznára leend. Határozottsága a makacsságig megy. De e nagy vállalatra épen ily férfi kellett. Sziklaerős bizalom nélkül hogyan hihetett volna terve gyakorlatiasságában, holott azt gyakran a legokosabb emberek is csak rögeszmének tekinték? Néha az egész civilizált világ úgy beszélt róla, mint ábrándos tervkovácsról. Voltak kik gúnyosan nevették, mint képzelmes álmodozót. Különösen az angol sajtó kiállita ellene valamennyi nehéz és könnyű ütegét, hogy tönkre tegye tervét és hitelét. Lesseps azonban bámulatos türelemmel állta ki ez ostromot. Erős bástyája volt, hit tervében. E nélkül bizonyára százszor is félbehaggya óriási munkáját, látva a gúnyt és gyanúsítst személye ellen, hosszú évek során várva és tűrve, s naponkint újabb nehézségek feltornyosulását tapasztalva útjában. Sokszor megtörtént, hogy hátra is kellett lépnie, midőn előre kívánt haladni. A czél nem egyszer elláthatlan távolba löhetett vissza. Barátai már néha le is mondtak a reményről, de Lesseps soha. Ő sem írásban sem szóval nem mondott soha olyasmit, ami azt hitethette volna el, hogy eszméjében ingadozik.Amit oly kevesen értenek, ő megtanulta: „dolgozni és várni“ — e nehéz mesterséget, mely képessé tehet egy embert arra is, hogy hegyeket mozdítson ki sielyéből. Lesseps magas összeköttetésekkel bir. Rokona Ildik Napóleonnak, vagyis inkább Eugénia császárnénak. Mint ennek, úgy neki is, spanyol vér foly ereiben, a mi jellemének nem egy előnyét és sajátszerűségét magyarázhatja meg. Az adott szóhoz való lovagias ragaszkodás, az önbecsérzet, mely a becsületet többre nézi életnél és minden vagyonnál, magatartásának komoly méltósága, mely a léhaságoktól távol tartja, s az egyszer eltökélt szándékhoz való szívós ragaszkodás — megannyi spanyol vonások, míg társasköri szeretetreméltósága és sima modora a franczia világfit jellemzik benne. Hogy a franczia császárné mennyire mozdítá elő rokonának merész tervét, senki sem tudja. Annyi bizonyos, hogy ama négy első évben, midőn (1854-től 1859-ig) Lesseps engedélyt nyert e munkára az egyptomi alkirálytól, s a terv kivitelére egy nagy társaságot alakított, a császárné befolyása alig volt több a semminél, mert ebben az időben az Egyptomban székelő franczia diplomatia a Lesseps tervével szemközt nemcsak lágy meleg, hanem még ellenséges indulatot is tanussta. Lesseps-nek is, mint a második császárság igen sok nevezetességének, regényes és kalandos múltja van. Egykor a diplomatiai testület tagja volt, s az egyptomi franczia főkonsulságnál, mint attaché, Mehmet Ali udvarában sokáig helyettesíté Francziaországban időző főnökét. Ez időben történt, hogy az akkori vén alkirály fiával, Said passával meleg baráti viszonyt kötött. Ez egy francziásan nevelt, műveit nagylelkű ifjú volt, kinek barátsága később Lessepsre nézve oly hasznossá lett. 1848-ban, az ideiglenes kormány alatt, Lessepset Rómában találjuk, mint franczia ügyvivőt. Noha születésére és neveltetésére nézve arisztokrata, mégis,őszinte szabadelvű volt, bár nem köztársasági. Ő ellene volt Róma megszállásának a francziák által. Oudinot tábornok bombáztatása ellen pedig nyilvánosan tiltakozott, s ekkor le is tette hivatalát, hátat fordítva e pályának és minden várható előmenetelének, mert — s ebben gén különbözik a második császárság férfiaitól — inkább feláldozta jövőjét, mint elveit. De Lesseps nem az az ember volt, ki munka nélkül el tudott volna lenni. Testének és szellemének mozgékonysága nem bírta volna el a tétlen nyugalmat. Ő már előbb is, Egyptomban tartózkodása idején, nagy érdekkel kutatáa Pharaok régi csatornájának nyomait az Isthmuson. Már ekkor felcsillámlott agyában az eszme: nem volna-e lehetséges e régi fejedelmi munkát újra fölépíteni, s a két tenger egyesítése által összekötni két világrészt, melyeket most egy vékony földszoros különít el ? E vállalat úgy tűnt föl előtte, mint dicsőség. Újra egész lelkével merült e magasztos álomba, mely még megvalósulhat. Hivatalos kötelékektől menten, minden gondolatát ebben öszpontosithatá, s ez időtől fogva e hatalmas eszme kivitele lett életének czélja. Mint valósitá azt, legközelebb el fogjuk mondani. Mai számunkhoz egy féltv melléklet van csatolva F • I h i v á ■. Azon tisztelt polgártársak, kik a pesti „népkör“ érdekében gyűjtő íveket vettek át, kéretnek azokat minél előbb, minden esetre azonban e hét folytán, a „Hon“ vagy a „N. F. Lloyd“ szerkesztőségéhez intézni, hogy a „népkör“ alakuló közgyűlése hova korábban összehivathassék. (xy.) Mind a magyar, mind as oztrák delegátió múlt évi ülésezéseik alkalmával azon határozatot hozták, hogy nemzetgazdasági szempontból, az aratás ideje alatt bocsáttassák a legénység három heti szabadságra. A közös hadügyminisztérium — mint tudjuk — ezen évben is eleget tett e kívánságnak. Nem mulaszthatja azonban, hogy könnyeket ne sírjon e kényszerűség miatt. „Bár a hadügyministérium ezen intézkedés nemzetgazdasági hasznát elismeri — úgymond a hadügyminiszter előterjesztése — nem hagyhatja érintetlenül, hogy jelenleg, midőn a tényleges szolgálati idő, a lehető legkisebbre van leszállítva és mindennap gondosan a legénység kiképzésére fordítandó, nem mutatkozik tanácsosnak a szabadságra elbocsátásokat mintegy rendszeresíteni, minthogy az évenkénti 20 betanítási nap rendes eleste sokkal károsabb hatást gyakorol a legénység harczképességére, mintsem hogy ezen kár az évenkénti elbocsátások által eredményezendő legfeljebb csak 30,000 írtra rugó megtakarításokkal kellő arányban állana.“ Mi azt látjuk ezen indokolásból, hogy a hadügyminisztérium nem mindig kezeli pontosan a számokat Aztán úgy tünteti fel a dolgot, mintha aratás idején a szabadságolás oly mérvben s oly módon történnék, hogy megszűnik minden katonai szolgálat és gyakorlat, pedig szolgálat és gyakorlat foly aratás ideje alatt, kivéve azon csekély számú szabadságoltakat, kiket munkára bocsátanak. Ezek pedig húsz nap alatt — tisztelet a hadügyminiszternek! de nem sokat feledhetnek a „katonai tudományokból,és a katonai kiképzésből, azon egyszerű oknál fogva, mert nincs a mit feledhessenek. A csekélyszámu szabadságolás tehát nem történik sem a szolgálat, sem a begyakorlás rovására, s ha bármily keveset is, de mégis eszközöl megtakarítást. Azonban a számok másként beszélnek. A hadsereg, jelenleg békelábon,a hadügyminisztérium kimutatása szerint , 280.000 ember. Ebből minden veszély nélkül szabadságolni lehetne százezerét. Fináncziánk sürgetőleg követeli ezt. Már most ha naponkint csak okrajczárt számítunk egy főre (6 kr. egy gyalogkatona nupidija) húsz napra nem 30,000 frt, hanem 120,000 ft jut, mint megtakarítható. „The Imperialist.“ New-York, 17. 1869. Egy e lapok hasábjaiban mait évben megjelent czikkemben említést tevék a létező pártokról és jóslám, hogy a pártok közt forr és kel, lassanként fel fog szakadni a megért daganat és majd jönek létre uj pártok uj elvekkel. Két uj párt alakult már meg. Az egyik a fentebbi czim alatt sorakozik és ad ki egy heti lapot, a másik ma ugyan még csak gazdászati irányt szabott ki magának, de a jövő választásokig annyira akar már szervezkedve lenni, hogy befolyása érezhető legyen. Ezen párt a munkásosztályból került ki, czélja: a tőke ellen működni,miután pedig a mai törvényhozói képviselet valamint az egyes államokban úgy a központi Washingtoni congressusban is a tőke, az egyedáruság és a szabadalom emberei, tehát minden emeltyűt mozgásba hozni, a „munkások jelöltjeit“ hozni be a törvényhozói testületbe. Az előbb említett „imperialisták“ról akarok ma szólni. Czime már elárulja czélját: az északamerikai egyesült államokat átváltoztatni egy északamerikai császárságba.Én rész ómennek tartom e pártra nézve , hogy központi irodáját egy kétséges Kirü utczában nyitá fel t. i. a Mercer utczában 37-dik szám alatt „Imperial Publishing Company“ czim alatt. Itt van szerkesztői irodája is. Innen kerül ki hetilapja. Homlokán ez utóbbinak császári korona díszéig, e koronából jobb és balra két szalagon e jelszavak nyomvák : „The Empire is Peace“ és „Let us have Peace.“ Harmadik Napoleon császár és Grant Ulysses ifjú elnök szavai. Szeretném azt mondani rá, hogy „les extrémes se touchent“, de nem illik ide, mert ... no csak lassan, majd kisül még, hogy mért. Ez újság hasábjaiban olvassuk, hogy nem jó meglepőleg váratlanul; azon ezrek és ezrek óhajai fuvá létre, kik e honban mindenütt laknak, és ez eszmét táplálják, kik megjelenését mint egy új aera kezdetét ismerik el az egyesült államok politikai történetében. Itt van hitvallása is. Az „Imperialist“ czélja forradalomra készítni elő az amerikai népet, mely forradalom ép oly kívánatos mint elkerülhetlen. Mi hisszük, hogy a democratia téves fogás. Elméletileg megjárja, de gyakorlati kivitele az amerikai nép kívánalmainak épen nem felel meg. „Úgy hisszük, hogy a nemzeti hitel, ha a népcsőcselék (populace) oltalma alá helyeztetik az állami adósság biztos elvetése által, meg fog szennyeztetni , és hogy csak császári kormány képes a nemzet hitelezőinek jogait védni és biztosítni. „Úgy hisszük, hogy egy császári kormány atyai viszonyaiban a néphez egyaránt fog gondoskodni az összes népről, és midőn a tőke jogait fogja védni,oltalmazni fogja egyszersmind a munkások érdekeit is. „Röviden úgy hisszük, hogy demokratia azonos törvénytelenség, corruptió, a személy és magán vagyon biztonságtalanságával, kirabolásával a nyilvános hitelezőknek, polgárháborúval, míg a császárság egyenlő törvényrend,biztonság nyilvános hitel és békével. Egy másik hasábban,melyet e czim alatt „az óra és a férfi“ közöl, elbeszéli, hogy „számos“ felszólítást kapott megjelölni a candidatust, kiért buzgólkodik, „számos“ biztosítást, hogy ők is a párttal tartanának, ha biztosítva lennének, hogy a kiszemelt férfi méltó is a császári fényre. E „számosoknak“ a szerkesztőség azt feleli, hogy nincs ok sietni vagy nyugtalannak lenni, mert „mihelyest egy nemzet egy politikai és társadalmi forradalomra érett, úgy az soha sem mulasztó el előteremteni az embert, ki az eseményeket vezérelné. Igen bölcs megjegyzés! De menjünk tovább. Még egy citátumot közlünk ez újságból, — mely mint kezdet kicsiny ugyan, — de súlyosan nyom a latba, már csak az által is, hogy belőle már vagy 14 szám jelent meg, még nehezebben pedig egy kis „szerkesztői üzenete“ által. A citatum így hangzik: „Ha a legifjabb revolutio — mert a polgárháború nem volt más — a szerecsenek felszabadítása mellett más valamit is hozott létre, úgy örökre megtörte esztelen tanait az „államok függetlenségeinek”, úgy örökre megállapította, hogy az egyesült államok egy nemzetet képeznek, egyesült consolidált hatalmat a nagy népcsaládban. Az államok elvesztték legutolsó igényeiket is mint független hatalmak diszleni, és lőnek, miknek ész és jog szerint már rég kellete lenniök, csak alkatrészei a birodalomnak, melytől elválhatlanok és melyben nem irányul többé jelentékenységük az elavult és absurd állami jogok szerint, hanem nagysága, jóléte és népessége után.“ A szerkesztői üzenet így hangzik: „A Newarki Journal“ tudósítója roszul volt értesítve,midőn azt közlé, hogy szerkesztőségünk belügyeit Borié tengerészügyi minister vezeti, és hogy e lapokat Grant elnök pártolná hatalmasan és terjesztené barátai közt. Mi kijelentjük, hogy Borié nincs directe megbízva belügyeink vezetésével és Grant barátai általunk veszik a lapot, nem pedig Grant kezein keresztül jutnak hozzá. Ez aztán ép olyan „helyreigazítás“ mint a „Pesti Napló“-éi szoktak lenni odahaza. Hiába az egész világ egy nagy város. De most ne élereljünk. Komolyan akarok az „időjeléről“ szólni, minek itt az „Imperialish“-et nevezik. Egy császári trónus felállítása itt Amerikában (az egyesült államokban némelyek szerint) nem lehetetlen. A nyilvános élet — mondják — már el van rá készítve, a polgárok republikánus érzülete el van tompítva, és annyira indifferensé van téve, hgy ily lap ú. egész országban megjelenhetik. New-Yorkban már van is, Philadelphiában pedig e napokban fog egy megindulni. A császárságot óhajtó lapok nem fütyültetnek ki, nem létetik ellenük óvás az összes amerikai sajtó által, nem dobáltatik záptojással —csak mosolyognak, csak életelnek fölötte. Úgy fog-e jönni mint én jóslom? —adja az Isten hogy ne! De annyi áll és igaz, mi az északamerikai egyesült államok szabad polgárai közelebb állunk monarchiához, mint Spanyolhan a respublikához. Loew Vilmos. A piati magyar népszínház ügyében Pest városhoz intézett folyamodványnak itt közöljük azon részét, mely ama ittintézetet, mint nemzeti és művelődési érdeket adja elő . -------Mi nem tekintjük a létesítendő intézetet csupán jövedelmező , a folyton növekvő lakosságnál, idegenforgalomnál és jólétnél fogva bizonyára jövedelmező vállalatnak, nem tekintjük csupán oly szempontból, hogy könnyen hozzáférhető, nemesebb és művelő szórakozást nyernének vele a fővárosnak még mindig nagy számú oly körei, melyek ilyeneknek hiányában, vagy a létezőktől tán anyagilag akár, szellemileg kizárva, utalva voltak oly élvezeteket keresni fel, melyek aztán anyagi és erkölcsi jólétükben az összességnek is káros módon csorbákat ütöttek ; de nem tekintjük végre a létesítendő műintézetet csupán oly szempontból sem, hogy hatalmas egy tényezője volna a magyarosodásnak ott, ahol eddigi egyetlen magyar színházunk, a nemzetinek hatása nem is érvényesülhet; egyrészt mert magában elégtelen, másrészt, mert hivatásánál fogva kizárólag a magasabb igények kielégítésére van utalva. Bizonyára, fontos szempontok ezek, de csalatkozni nem vélünk, ha kimondjuk, hogy van ezeknél is fontosabb, ha kimondjuk, hogy egy ilynemű intézet hiányában, egy nagy nemzeti