A Hon, 1869. július (7. évfolyam, 148-174. szám)
1869-07-24 / 168. szám
Pest, 1869. Szombat, Julius 24. 168. szám, VII. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ....... éi frt. 3 hónapra 6 hónapra .... . . 12 „ Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés havonkint............................................ 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beigtatási díj: 7 hasábos ilyféle betű sora . . . 7 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás a következő lapokra: HONY, évre ft kr 12 — Az esti kiadás postán külön küldéséért felülfizetés S. Fr. Lloyd ÜSTÖKÖS I Budapesten 10 — postán 11 — '/, évre 1 hóra ft kr ft kr 6 — 2 — 1 80 90 5 — 1 6 50 1 1 60 30 70 90 . . 2 — 1 — — 40 Az előfizetési dij az illető lap czime alatt Pestre az „Athenaeum“ kiadóhivatalába (Barátok tere 7dik szám) intézendők. PEST, JULIUS 23. A tehetlenség politikája. I. (Sz.) Nem emlékezünk szomorúbb és leverőbb hatású képre a világtörténelemből, mint Lengyelországéra azon időből, midőn belátva és megbánva hibáit, azokon teljes erejéből javitni akart; kész volt minden eddig jognak, vagy előjognak ismert előny feladására, csakhogy országa lételét és jövőjét biztosítsa. De az orosz kormány fegyvere és,’pénze, ez iszonyú fagyos kéz már a ‘nemzet kebelébe ért el, s a legnemesebbet, a szivet, a törvényhozótestet szorongatta, zsibbasztá. Egy egy szolga-lelkű követ, zsebében aludási vérbérrel, vetőt dobott a nemzeti akarat elé, s a szerencsétlen nép hasztalan küzdött Laokoonkint, e minden tagját körülfogó kigyók ellen. Ha nemzetben nincs erő és „szent akarat“ önsorsát megalkotni, ha sem múltja, sem a keblében szunnyadó erők nem jogosítják fel, hogy a végzettől és a népek millióitól helyet követeljen, — a történelem reá zárhatja sírboltjára a nehéz fedelet s a komoly múzsa részvétlenül állhat meg fölötte, de a hol egy nemzetet csak szerencsétlen helyzetének, vagy korábbi hibáinak szomorú bilincsei igáztak le, és mindezek daczára menne is, tudna is, akarna is, — lehetetlen hogy a rokonszenv és szánalom érzetét a legmélyebben föl ne gerjessze. A kihalt népek csendesen feküsznek ott a békés föld alatt; a régészet egy-egy felásott emléke beszél régi nagyságukról; azok, melyek a történelem értelmében sohasem éltek, csendesen mosolyoghatnak a bölcsőben, melyből úgy lehet, egyenesen a sirba léptek ; de oly nemzetnek, mely önereje tudatában meg van győződve, hogy azt a helyet, melyet nemes hajlamánál és képességénél fogva a nemzetek sorában elfoglalhatna, még soha sem foglalta el, mely érzi, hogy a hatáskör, melyet számára mások szabtak, szűk, s elégtelen még arra is, hogy lételét kellően biztosítsa; az ily nemzetnek helyzete a legszomorubb. Kell-e mondanom, hogy e nemzet a magyar, e szomorú helyzet a miénk. Bizony e sorok írója sem véralkatánál, sem hajlamánál fogva nem tartozik a fekete vérűek közé; és mégis lehetlen,hogy miután csaknem naponként érintkezik a nemzet értelmiségének közvéleményével, azon közjeleket, melyek kormányunknak, sőt azoknak is, kik kormányunk , kormányozzák, intő képekül szolgálhatnának, ne jelezzük. A közelebbi időkben a politikai körökben bizonyos csüggedés, lehangoltság állott be. Nem az ellenzék köreit értem, hanem épen a kormánypárt különböző rétegeit. Az, mit mondunk, nem gyanúsítás; egyszerűen a tények megállapítása. Igen tekintélyes kormánypárti képviselőkkel és hivatalnokokkal beszéltünk, kik teljesen feladták a reményt arra nézve, hogy a kormány többségét jövőre megtarthassa. Szomorú dolog, midőn a seregben már ütközet előtt elterjed a hír, hogy a vereség bizonyos, az ellenfél legyőzhetlen. Nem mondjuk, hogy e meggyőződés egész a miniszterekig felhatolt, de ha az igazságügyminiszternek az ellenzék ellen intézett, méltánytalanul szenvedélyes kifakadásait tekintetbe vesszük, aligha csalódunk még ezen föltételezésben is. És ha a hangulat való, s hitünk szerint jogosult is, miben rejlik ennek oka? Talán az ellenzék föllépésében? Ezt nem hisszük. Az ellenzék a felirati viták alkalmával, igaz, lehető hangsúlylyal jelezte közjogi helyzetünk nyomorúságait, de ugyanakkor még legszélsőbb árnyalataiban is kinyilatkoztató a törvényes haladási út megtartását, s a forradalmi cselekvényekre vezető úttól való irtózását. Nemcsak belement a legjobb hiszemmel a belügyi reformokba, és pedig nemcsak negatíve, mint a kormány journalistikája közönségével elhitetni akarná, hanem tettleg egy országos főszámvevőszéki, vallásegyenlőségi, botbüntetés-eltörlési stb. törvényjavaslattal. Izgatásokról sem lehet beszélni. A képviselő választások lejártak, a nép visszatért ekéjéhez, s csöndesen végzi az aratás és betakarítás munkáját. Hol van hát a baj ? Saját kormányunkban , kormányunk tehetlenségi politikájában. Mikben nyilvánult az, és minő hatással, el fogjuk mondani tüzetesen, valamint azt is: mit várhatnak kormányférfiaink, ha e tehetetlenségi politikából nem tudnak, vagy nem akarnak kibontakozni. sz TÁRCZA. A suezi csatorna és építője. In. (y. y.) Francziaország pártfogása a suezi vállalatra nézve ép jókor érkezett, miután e hatalmas támasz nélkül az egész tízévi fáradság könnyen kárba veszhetett volna. Said pasha ugyanis — Lessepse régi barátja és védelmezője — 1864-ben elhunyt, s utána Izmail pasha következett, ki elvül tűzte ki, mindent másképpeni és akarni, mint ahogy elődje tett és akart. Ne lett volna csak a franczia császár bevallott védnöke e vállalatnak: a mai alkirály ha nem is nyílt ellenségeskedéssel, de bizonyára teljes közönynyel viseltetik e csatorna iránt. Azonban még e hatalmas védnökség mellett is Lessepsnek folytonos tevékenységre volt szüksége, hogy a nehézségeket legyőzze. Neki nem csak a munkát kellett vezetnie, hanem egyszersmind az eszmét is képviselnie mindenfelé. Úgyszólván a mindenütt jelenvalóság nehéz tisztjére kellett vállalkoznia. Ma még Egyptomban volt, néhány nap múlva már Konstantinápolyban, egy héttel később Párisban — részletes jelentést téve a munka haladásáról a párisi részvényesek előtt, s ugyanakkor a londoni „Times“ vagy a „Journal de st. Petersburg“ hamis állításait igazítva helyre, aztán Hollandban vagy Bécsben kellett felkeresnie a vállalattal rokonszenvező barátokat, egy szóval a bolygó zsidó vándoréletét folytatnia. Semmit sem mulasztott el, mi vállalatát előbbre vihette. Teljes mértékben becsülve a sajtó hatalmát, Párisban egy folyóiratot alapita, mely egyedül e csatornavállalat érdekeit képviselé. E közlöny, melynek czime „L’ Isthme de Suez,“ gyorsan elterjedt. A terv kivitelére vállalkozott társulat népszerűsége és szerencséje is gyakorta ingadozván, s a részvények nem egyszer a börzeüzérkedés játszószere lévén , erős és kézzel fogható okokkal kellett hatnia a pénzvilágra. Lesseps értett hozzá, hogy a sülyedő részvényeket ismét felemelje, s ha szüksége volt rá, új tőkéket is mindig tudott szerezni. Hogy a munkánál az emberi erőt lehetőleg kímélje, a gőz erejét is a legnagyobb mértékben vette alkalmazásba. E czélra különös gépeket találtak föl, s szemtanuk nem egyszer csodálkozva írták le ez óriás munkát, melyet az emberi ész és a gépek ereje ott véghez vittek. Mert e földszoros átvágása nehéz föladat volt. Nem porhanyó homokból állt ott a föld, mint eleintén hitték, hanem igen sok helyen a legkeményebb sziklarétegekből, melyeket csak erőfeszítéssel lehetett átvágatni. E roppant munkát senki se tudná jobban leírni, mint maga Lesseps tévé azon jelentésekben, melyeket Párisban adott elő. Nemrég csak egy hónap munkáit beszélte el a múlt évi július 15-dikétől augusztus 15-dikéig, többi közt a következő szavakkal : „Szabad legyen állítanom, — monda ő, — hogy önök közül is csak igen kevésnek lehet fogalma ama tömeges kiásatásról, mely ez időben történt. Ha az általunk kihúyt földet a Vendome-piaczra helyeznék, az e nagy tért egészen betöltené, s ötször magasabb halmot képezne, mint akár a legnagyobb házak. Vagy a diadalív és Concorde-piacz közé töltve a Champs Elysées avenue-jét egész széltében s hosszában betemetné, s az út két szélén álló fák nem látszanának ki belőle. Midőn Skóciában a Clyde-ot átvágták, huszonegy évet vettek igénybe, hogy negyedfélszer annyit hajtsanak végre, amennyit a mi társulatunk egy hónap alatt hozott létre.“ E leírás természetesen csak azok előtt kézzel fogható, kik Páris említett helyeit ismerik. Meg kell tehát említenünk, hogy a Vendome-piac körülbelül akkora, ha nem nagyobb, mint a pesti József tér, az avenue pedig leghosszabb széles utczáinkon is túltesz. A Suez-csatorna hossza a középtengeri Port Said kikötőtől fogva a délkeleti végpontig, húsz mértföld (angol mérték szerint száz.) Szélessége átlag véve háromszázhuszonnyolcz láb, néhol azonban, hol sziklákat kellett repeszteni, valamivel keskenyebb. A csatorna vizének mélysége huszonhat láb. A rá fordított tőke mennyisége tizenhat millió font sterling, vagyis 160 millió forint. Az átkelési idő, minden e közbeni pihenést beszámítva, kerekes vagy csavargőzösöknél legfölebb tizenhat óráig fog tartani. Az oly vitorlás hajókat,melyek ötven tonnánál nagyobb teherrel bírnak,vontató gőzössel kellene átszállíttatni, de kisebb terhű járművek csupán vitorlázhatnak, ha tudnak. Az egyptomi kormány által kikötött feltétel szerint a szállítási és vontatási díj minden nemzet hajójára nézve egyforma leend, és semmi esetre sem lehet több, mint egy tonna tehertől vagy utastól tíz frank. Lesseps úgy számítja, hogy a megnyitás utáni első évben e csatornán körülbelül három millió tonna teher fog átvizelni, s később legalább is még két annyi. És mégis kérdés: jövedelmező lesz-e ez óriási vállalat? Lesseps és társulata hiszik és vallják. De a nyakas John Bull egyre rázza a fejét, s csak úgy legombolja zsebét most is, mint ennekelőtte, s várja az időt, midőn az egész vállalat dugába fog dőlni. Úgy van vele, mint a mi Kulcsár Istvánunk volt egykor a német színházzal, melyről hazafias ellenszenvében sohasem hitte, hogy fölépülhet, s midőn hírül vitték neki, hogy de már fölépült, akkor végső reménykedését ő szóba öntő : „le fog dőlni.“ Persze nem dőlt le, valamint a Suez-csatorna sem fog dugába dőlni, bármint szeretné is ezt John Bull megérni. Mi a jövedelmezőséget illeti, azt csak az idő fogja megmutathatni, ha várjon e tekintetben Lessepsnek vagy John Bullnak van-e igaza ? A mai nemzedék meg fogja érni továbbá azt, hogy a Suez-csatorna vagy pedig a szintén létesítendő panamai Isthmus fogja-e a kelettel való világkereskedést megszabadítani a jóremény-fok messzekerülő útjától ? De bármily jövője legyen is a suezi csatornának, annyi bizonyos, hogy e vállalatra a jelen század büszke lehet, és hogy Lesseps neve mindig fenn fog maradni a leggeniálisabb világférfiak sorában. Felhívás. Azon t. polgártársak, kik a „Népközhöz magokat bejegyeztették, tisztelettel kéretnek: julius 25 én d. e. 10 órakor a pesti polg. lövölde nagy termében tartandó alakulási közgyűlésre megjelenni. A gyűlés tárgyai: a „Népkör“ megalakulása, az alapszabályok végleges megállapítása, és az ideiglenes választmány megválasztása. Jókai Mór, Pest-terézvárosi képviselő. Felhívás. Azon tisztelt polgártársak, kik a pesti „népkör“ érdekében gyűjtő íveket vettek át, kéretnek azokat minél előbb, minden esetre azonban e hét folytán, a „Hon“ vagy a „N. Fr. Lloyd“ szerkesztőségéhez intézni. Wenckheim és a munkások. Említettük már röviden, hogy fogadta dr. Wenkheim belügyminister Bécsben a pozsonyi munkások küldöttségét. E jelenetet részletesen leírja a küldöttség egy tagja a Pr. Ztg-ban, s mi a hetvenkedő jobboldal dicsőségére nem tehetünk erősebbet, mint szóról szóra közöljük a Pr. Ztg. e czikkét. A pozsonyi „Előre“ nevű ideiglenes munkásegylet — mondja a tudósító — szent István napján zászlaját fel akarja szentelni. Ezt bejelentette a pozsonyi kapitányi hivatalnak, ez pedig tudtára adta, hogy ez az alapszabályok „szentesítése“ előtt nem megy, hanem csak majd azután. Egy küldöttség Bécsbe küldetett b. Wenckheim Béla ministerhez. A küldöttség, melynek elnöke Niemtsik terménykereskedő volt, Bécsbe érkezvén , (mert Wenckheim B. báró épen itt tartózkodott) elfogadást kért a minisztertől; a miniszter azonban kereken megtagadta. A küldöttség épen a miniszter lakásának előcsarnokában volt, s nem csekély meglepetéssel fogadta e hírt ; kijelente azonban, hogy nem fogadja el elutasíttatását. Megvitatták maguk között a dolgot, s a legtöbben úgy vélekedtek, hogy alkotmányos államban élünk, hol még a fejedelem sem tagadja meg alattvalóitól az audentiát, nemhogy a miniszter tehesse ezt törvény s jogi szerint. A nyitott ajtónál úgy látszik meghallotta ezt a miniszter, felszólittatta tehát a küldöttséget, hogy lépjen be. A fogadásnál a parlamentáris miniszter egész kényelemmel bocsátotta — alá magy. kir. szivara bodor füstjeit a deputatio orra alá, és a kettő között következő jellemző párbeszéd fejlett ki : Miniszter (nyers, aristocraticus hangon) Mit akarnak maguk ? A szónok (Niemtsik) a szokásos üdvözlés után, melyet azonban Wenckheim miniszter nem tartott érdemesnek viszonozni, következőleg szólt : Kegyelmes úr! a pozsonyi munkások nevében jövünk kérelmezni, hogy azoknak ugyanazon jog adassák meg, mely a többi egyleteknek Magyarországon; t. i. engedtessék meg nekik a szabad gyülekezési jog, hogy egyrészről kiművelhessék magukat, másrészről előmozdíthassák anyagi helyzetüket beteg és segélypénztárak alapítása által. Miniszter: Szorgalmasan dolgoznak a munkások ? Szónok : Körülmények szerint! Miniszt.: Akkor nincs semmi másra szükségük. Szónok : E felelettel a pozsonyi munkások, akik a törvények egyenlőtlensége s az önkényeskedés miatt úgyis neheztelnek már, alig lesznek megelégedve. Minister: Hadd morogjanak! Majd tudjuk mi, hogy mit csináljunk velök. Szónok: Ez esetben a munkások is tudnák, hogy mit csináljank ők, ha így bánnak velök.Kérjük nagodat, eszközölje ki, hogy a benyújtott alapszabályok mielőbb szentesítessenek, s függeszsze föl a kezünkhöz érkezett rendeletet az egyesülési szabadság betiltására vonatkozólag. Miniszer: Ezzel nekem semmi közöm. Én átadtam dolgaimat, menjenek önök Budára az államtitkárhoz, vagy saját kapitányukhoz, ott majd adjanak maguknak választ. Szónok: Hiszen épen nagod rendelete folytán utasított a pozsonyi polgármester excládhoz; ha ismét hozzá megyünk, annak nem lesz semmi sikere, miután az alárendelt hivatalnokok excellentiád rendeleteihezkell, hogy tartsák magukat. Miniszter: Akkor hát én nem segíthetek magukon. Szónok: Ily módon tehát mindenki alá van vetve az egyes hatóságok önkényének ; ez nem fér össze alkotmányos fogalmakkal. Miniszter: Én magamra vállalom az önkényeskedés miatt e felelősséget. Szónok: De hiszen létezik egyesülési törvény. Minisz. Magyarországon nincs még egyesülési törvény. A munkások nem alkothatnak egyleteket, ők csak dolgozhatnak. Szó nok. De a kapitalistának szabad egyesülnie. Gyönyörű egyenlőség! Exclád talán azt akarja mondani ezzel, hogy a munkás ember maradjon azon tudatlanságban, s butaságban, melyben eddig, hogy fel lehessen használni tovább is eszköznek, hogy a kapitalista kizsákmányolhassa, s hogy a munkások fölött el lehessen mondani,hogy tudatlan, nyers, intelligentia nélküli tömeg. Mi munkások segíteni akarunk magunkon anyagilag, hogy politikai jogokban is részesüljünk. Sírniszt. A munkásnak nem szabad foglalkozni politikával. Szónok: Exclád sötétben akar tartani, kérünk végleges választ. A miniszter most megváltoztatta hangját. Menjenek el még egyszer a pozsonyi kapitányhoz, s ha mégis megtagadná kérésüket,készítsenek írásbeli választ, azt küldjék aztán Budára. Szónok: Ezek üres sakkvonások. Első feleleteit aztán elfeledvén a miniszter azt mondá, hogy hiszen tulajdonkép betegségi pénztárakat alapíthatnak a munkások is. Szónok: Éhet fogjuk tartani magunkat, különösen ha az írásbeli válasz ismét egy hónapig késni fog. Hanem még nem volt vége a jelenetnek. A miniszter gúnyos mosolylyal kérdé a szónoktól, hogy boldogítani akarja-e a munkásokat ? A szónok jogosult méltatlankodással válaszolta, hogy becsületes, erős akarata a munkások javára küzdeni; miután azonban ereje gyenge, az alkotmányos miniszternek volna elsősorban kötelessége egyenlőséget szerezni mindenkinek a törvény előtt. Erre a miniszter hátat fordított, s a deputatió pedig detto, s eltávozott anélkül, hogy ajánlhatta volna magát. Nyilatkozat. A Kraszna vármegyei balközéppárt választmányának f. évi július 2-án tartott gyűlésén elnöki előterjesztés folytán tanácskozás tárgyává tétetvén Sz.-Somlyó választókerülete képviselője Kabos Imre úr azon nyilatkozata,amelyet a t. képviselő úr több balközéppárti választói által hozzá intézett azon kérdésre , hogy neve a szélsőbaloldal felirati javaslata alatt tévedésből áll-e ? — a„N. Fr. Lloyd“-ban közzétett — e nyilatkozat feletti beható tanácskozás folytán a Kraszna vármegyei balközéppár választmánya részéről alakkottak a következő válasz közzétételével bízattak meg. A választmány magáévá teszi azon felszóllitást, mely Kabos Imre úrhoz több balközép párthoz tartozó választói által intéztetett, s melyre ő fentebb érintett nyilatkozatában felelt, s minthogy e nyilatkozatban K. I. úr határozottan kijelentette, hogy neve nem tévedésből áll a szélső baloldal, — vagy mint ő nevezi — 48-as párt, felirati javaslata alatt, hanem azt teljes öntudattal írta alá, másrészről pedig azt állította, hogy a krasznamegyei baloldali párt még f. é. február 10-én feloszlott, — ezek ellenében szükségesnek látja a választmány nyilvánosságra juttatni a következő körülményeket: 1öz a kraszna vármegyei baloldali párt folyó 1869-ik évi január 18-án mint határozottan balközép párt alakult meg, hogy az akkor felvett jegyzőkönyv szavai szerént „más vidékek példájára e megyében is a balközéppárt — főleg erejének a bekövetkező képviselőválasztások alkalmávali mérlegbe vetése s a balközéppárt elveit valló képviselők megválasztásának keresztül vitele végett magát rendezze és organizálja.“ 2or Kabos Imre ur ezen balközép párt által léptetett fel a Sz.-Somlyói választókerület követjelöltjéül, P. Szathmáry Károly úr hasonlóan balközéppárti követjelölttel együtt, s e párt által hozzá a következő felszólítás intéztetett : „Tisztelt Hazafi! A Kraszna megyei balközép pártnak f. évi január 28-án Sz.Somlyón tartott nagygyűlése Önt a sz.-somlyói választó kerületben követjelöltül felléptétől elhatározta...— Nekünk alálirottaknak jutott a szerencse Önt, Tiszt. Hazafi! pártunk ezen határozatáról értesíteni, s egyszersmind tisztelettel felkérni, miként a képviselő jelöltség elfogadása esetére f. évi február 11-én Sz.-Somlyón tartandó pártgyűlésen személyesen megjelenni s azon alkalommal politikai programmját választóival közölni szíveskedjék. 3 or. Az 1869. febr. 11-én tartott pártgyülésre programmját, fentebb említett jelölt társával együtt beadván, — az akkor felvett jegyzőkönyv szavai szerint „mindkettőjök programmja a balközéppárt elveivel egyezőnek s elfogadhatónak találtatott.“ A jegyzőkönyvek alapján összeállított fentebbi tényállásból már világosan kitűnik, hogy a kraszna vármegyei baloldali párt, mint határozottan balközép párt szervezkedett, s mint ilyen léptette fel Kabos urat a képviselőjelöltségre, melyet Kabos úr elfogadván, e párthoz programmját be is adta; kitűnik továbbá, hogy e párt febr. 10-én nem oszlott fel, mert különben ahoz febr. 11-én Kabos ur programmját be sem adhatta volna. — Sőt e párt ma is fenáll s jövőre is fen akar és fog állani. Ily tényállás mellett már — eltekintve attól , hogy a követválasztás előtt Kabos Imre ur magánkörökben több ízben kijelentette, hogy nem fog a szélső balpárthoz tartani, — eltekintve attól is, hogy a megválasztatását követő reggelen dr. B. Z.-nak, a krasznai balközéppárt választmányi tagjának és rendíthetetlen hívének megválasztatásában kifejtett erélyes közreműködéséért választói élén köszönetet mondott, hogy az országházban is előbb a balközépen foglalt helyet, s hogy több Pesten járt egyénektől aggodalmasan kérdezte, mit tudanak választói hogy a szélsőbalon foglalt helyet?“ — Mindezektől eltekintve — a krasznavármegyei baloldali kör választmánya azon kérdést intézi Kabos Imre úrhoz : Minden utógondolat nélkül fogadta-e el a kraszna megyei balközéppárt által képviselő-jelöltségre történt megválasztását s helyesnek s politikailag korrektnek tartja-e azon eljárást, hogy valaki egy párt által megválasztatja magát követnek, s megválasztatása után más párthoz csatlakozik ? Végül kijelenti a választmány, hogy e tárgyat részéről befejezettnek tekinti, s ahol a nyilvánosság terén többet szóllani nem fog. A krasznavármegyei balközép kör 1869. július 2-án tartott választmányi gyűlésének megbizásából. Ippi Bideskuty Antal, m. k. Elnök. Tamko Bertalan m. k., jegyzői Az 1870-ik évi költségvetés. (Folytatás.) Az elnöki osztály kiadása. (2. rovat.) Valamint a megelőző, úgy az 1870-ik évben is egyike a rendszeresített udvari tanácsosi állomásoknak betöltetlen maradhat, mihez képest az ennek megfelelő összeg az ez évi előirányzatban fel nem vétetett. Az osztálytanácsosok egyike fokozatos előléptetés útján a magasabb fizetési állomásba helyeztetett. Miután a közös külügyminisztérium alkatrészét képező elnöki osztály hivatalnokainak s szolgáinak fizetései a minisztérium többi tisztviselői és szolgái által élvezett járulékoknál csekélyebbek nem lehetnek, ezen szempontból a segédhivatali igazgató részére 210 ft, és az ajtónálló számára 105 ft fizetési többlet állapíttatott meg. A jutalmazások és segélyezéseknél, valamint a hivatali és irodai szükségleteknél egyenkénti 500 frt, a miniszter s a tisztviselőknek belföldön utazásaira szánt útiköltségeknél pedig 1.000 frt leszállítás eszközöltetett. Ekként az elnöki osztály összes kiadása fejében 68.981 frt s igy a megelőző évre engedélyezett összeghez képest 1.184 frttal kevesebb véhetik igénybe. A jegyírási és fordítási munkálatok számára létező miniszteri osztály költségei. (3. rovat.) Ezen osztálynak költségei ugyanazok, mint a megelőző évben, kivéve az irodafutár részére engedélyezett tüzifailletményt, melynélfogva az 1870-ik évre 22.250 frttal előirányzott összeg az 1869-ik évre engedélyezettet 48 forinttal haladja meg. A házi, udvari és állami levéltár költségei. (4. rovat.) Miután az irományok elhelyezésére bérlett helyiségek egy részét albérlet által értékesíteni lehetett, ennélfogva e czim alatt 1000 frttal csekélyebb összeg igényeltetik; továbbá a szolga személyzetnek száma is egy egyénnel megszoríttatott; ezen megtakarítások mellett tehát a minisztérium méltányosnak tartotta, hogy az ott alkalmazott egyének helyzetének javítását figyelembe vegye. Mindenekelőtt kívánatosnak mutatkozott az, hogy a szerfelett igénybe vett s alapos szakképzettséggel bíró levéltári segéd fizetése 210 frttal javítva, összesen 1,260 ftra, valamint az ép oly méltánylásra érdemes írnok fizetése 105 frttal javítva 850 frtra emeltessék, ez utóbbinak lakpénze pedig 210 frtig toldassék meg, minek következtében ezen hivatalnokok a minisériumnak hasonló rangú tisztviselőivel tényleg is egyenlő fizetési helyzete jutottak. Ismételteik az, hogy az eddigi három házi szolga helyett két irodai futár fog alkalmaztatni, kik azonban a többi szolgákkal a fizetésre