A Hon, 1869. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1869-10-14 / 236. szám

Kath. congressus, Pest, oct. 13. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Hrabár Manó a részleteiben is elfogadott sza­bályzat nehány pontjára megjegyzést tesz, s az­okat utólag kiegészíteni kéri. Néhány tag erre bele is bocsátkozik egyik pont vitatásába, de Szilágyi és Deák felszólalására, kik ebben a vita újból való megkezdését látják, a gyülekezet Hrabár indítványát elmellőzi. Biró püspök előterjeszti a 18-as bizottság ré­széről a választókerületek beosztásáról szóló ja­vaslatot, a központi bizottmányok székhelyeinek megnevezésével. Ennek felolvasása után több helyreigazító fel­szólalás történt, mire Pap Szilágyi püspök in­dítványozza, hogy az illető püspökök, kik egy­házi megyéiket legjobban ismerik, tegyék meg a szükséges helyreigazítást. Ez ellenében megjegyzi az elnöklő prímás, hogy ez eljárástól nem várhatni a kellő sikert, mert csak nem rég kijelente neki a gyulafehér­vári görög kath. érsek, hogy ő és vele az erdélyi görög katholikusok az itteni congressusban nem akarnak részt venni, és hogy e végből folya­modtak is a minisztériumhoz, mikép külön con­­gressus tartása engedtessék meg nekik. Ezen érsektől tehát nem lehet várni, hogy a helyre­igazító adatokat beszolgáltassa, azért kéri a ja­vaslatot ideiglenesen úgy a­hogy van, elfogad­tatni. Ezzel a javaslat jóváhagyatik és a választási szabályzat harmadszor olvastatik és minden vál­toztatás nélkül elfogadtatott. A mai ülésről szóló jegyzőkönyvet Zichy An­tal felolvasván, elnöklő prímás búcsút vett a gyülekezettől; hazánkban az autonómiát szük­ségesnek, a társadalmi jólét előmozdítójának és a közerkölcsiség emelésére óhajtandónak tartja és attól üdvös eredményt remélve oszlatja fel a gyűlést. Erre Somssich Pál köszönetet mond a prímás­nak tapintatos eljárásáért és buzgalmáért, s hosz­­szu életet kíván neki, melyet a tagok eljenei visszhangoztak. S ezzel a kath. autonómiai gyűlést előkészítő congressus befejezte működését. tására s Portugáliát az unió valósítására. Ha a cortes oda jutna, hogy az országot egy idegen fejedelemnek eladná. (Zaj, ellenmondás.) Elnök figyelmezteti, hogy ilyes kifejezéseket meg kell magyarázni. Rendre utasítja szónokot, ki szavait visszavonja.Moralez Diaz védi a törvény­­javaslatot a bizottmány nevében és azt mondja, hogy épen a republic­anus felkelés teszi a köztársaságot lehetlenné. Garrido azzal vádol­ja a liberális unió férfiait, hogy a cubai felke­lést ők támaszták. A progressista párt nem egyéb, mint egy travestált republicanus párt. Topete tengerész minister mondja : kétségkívül elismeri a kormány a republicanus párt tör­vényszerűségét , de teljhatalomra van szüksé­ge azok ellenében , kik összeesküsznek. Nem igaz, hogy az unionista tábornokok pénzt kap­tak a septemberi forradalomért; az unionistákat rágalmazásokkal támadják meg. Szónok hoz­záteszi, hogy személyes összeköttetésben áll Montpensier herczeggel, a­kit mindig védeni fog,még a cortes kebelében is,de el van határoz­va azt a királyt tisztelni, a­kit a cortes választ. G­a­r­r­i­d­o: Én részemről nagyon természe­tesnek találom, hogy a septemberi és cubai for­radalmárok testvéri csókot adtak egymásnak, hogy a Bourbonok ellen összeesküdjenek és Spanyolországból őket elűzzék. A­mi az anda­­lusiai felkelést illeti, azt nem a mi befolyásunk­nak, hanem a Montpensier párt cselszövényei­­nek kell tulajdonítani. Végül kimondja, hogy a jelenlévő törvény a hazát nem fogja meg­menteni. Prim Topetehez hasonlóan beszél, és így az 1 czikk 154 szóval 19 ellenében elfogadtatik. Garcia Lopez a 2-ik czikket támadja meg he­vesen, miért rendre utasítja az elnök. Castelar hévvel beszél a genuai herczeg jelöltsége ellen és a kormány szemére veti, hogy nem küld elég csapatot Cubába. Miért ? Mert szüksége van azokra Spanyolországban, hogy a nép­re idegen királyt erőszakoljon. A többség a felkelési jogot nem tagadhatja meg, mert ennek köszöni saját tételét is. Hogy van az, hogy míg egy a kamarától megszavazott democ­rat alkotmány van, az utóbbi siet oly törvényt elfogadni, mely minden spanyol jogát Prím marshall kardjának áldozza fel? Szónok kije­lenti, hogy a kisebbség visszavonul és alkalom­­szerüleg a kormányt vád alá fogja. A külügy­miniszter azt mondja, hogy a kisebbség maga­tartásán egyátaljában nem csodálkozik, a re­­publicanusok kilépése az alkotmányos gyűlés és a nemzeti suverenitás ellen való ellensze­­gü­lés.u — A felkelés foly. 1800 republicanus Reasban megadta magát Baldericknek, ki nem akart meg­kegyelmezni Valis gyilkosainak, ezek szerte­szét futottak. — Noguero követ elfogatott és Saragossába vitetett. Valdepenas, Manzanares és De la Manche más helységeinek önkényteseit Burgos ezrede lefegyverezte. Valladolidból és Granadából a republicanusok a hegyek közé vonultak. KÜLFÖLD.. Francziaország. Ordinaire a doubsi követ is intézett Jules Ferryhez oct. 26. tárgyában egy levelet, mely igy hangzik: „Kedves colle­­gám! Felelek felhívására, mely reméllem, rövid időn egyesitni fogja az ellenzék minden tagját. A nyugtalan, bizonytalanságban levő, érdekei­ben megsértett nemzet egyhangúlag követelte az oly brutálisan elnapolt törvényhozó test gyor­s egybeülését, és a személyes kormány az October 2-ki rendelettel felelt neki. Ez új elnapolás és új sérelem, mely felrázá a közvéleményt, ezt bizo­nyítom én is, mint ön. A nép még egyszer meg­érte, hogy a despotismus dicsőséget csinál ma­gának abból, hogy érdekeit és akaratját meg­veti, de nem értené meg, hogy e megvetéssel szembe, megbízottai elszórtan, tétlenül és né­mán maradjanak a tartományokban. A­mit tő­lünk vár, nem mint ön mondja, egyéni manifes­­tatiók, hanem együttes határozat. Ha nem siet­tem támogatni, Kerád­y kollegánk erélyes indít­ványát, ez azért volt, mert reméltem, hogy az önkényes kormánynak lesz annyi józan esze, hogy a kamarát october 26. előtt gyűjti egybe, jóllehet hamis okoskodásokkal kimutatta volna, hogy hosszabb elnapolás nem sértené meg e sze­gény alkotmányt, mely az ő műve. Fel kell hagyni az új államcsínytől való féle­lemmel, mely még falvainkba is behatolt. A pá­risi nép felfogja, hogy a pillanat válságos. A vá­lasztások alatt a rendőrség erőszakoskodásai nem nyerhettek tőle felkelést. Megmaradt értel­me nyugalmában és ereje öntudatában. A nem­zet bízik abban, hogy kikerülend minden oly lépést, mely decz. hősének véres tetteire ürü­gyet és dicsőséget szolgáltathatna. Egy uj államcsintól való félelemnek nem sza­bad még késleltetnie a democraticus ügy győ­zelmét. Párisi polgártársaink nem félnek a szu­ronyoktól, ezt elégszer bebizonyiták, de politi­kai tapasztalatuk meg fogja hiúsítani az újkor szörnyű egoismusának perfid cselszövényeit. F. Ordinaire, Doube követe, J­á­c­z­i­n­t atya elment Amerikába. Ez ügy­ben a „Journal des Debats“ írja: „Értesülünk, hogy Jáczint atya elment az Egyesült államok­ba, hol rövid ideig fog tartózkodni, mert az év végén vissza akar térni Páriába, a midőn a zsi­nat valóban elkezd ülésezni. Ő­ppen az­nap ment el, melyet a Carmeliták főnöke kitűzött neki, hogy a zárdába visszatérjen. Világos, hogy azon fontos határozat után, melyet tett, midőn sept. 20-iki levelét megirta, nem engedelmeskedhetett egy ily felhívásnak, melyet különben tökélete­sen előre látott. Egyházi főnöke levelei is bizo­nyítják, hogy nem csak akadályozni akarták lépteit, hanem még praedicatióját is, mert a car­meliták főnöke, julius 22-ki levelében határo­zottan megparancsolja neki, hogy a katholiku­sok közti vitás kérdésekbe ne elegyedjék. Más szavakkal, felhívá­st, hogy a notre damei szó­széken ne mozdítsa elő ama szabadelvű irányt, melyhez a szónok egészen tartozott. Magát, ily körülmények közt alávetni, annyi lett volna, mint legdrágább meggyőződéseiről lemondani; egyébiránt Hyacinthe atyára nézve csak egy mód volt, Pascal szerint „magas kiál­tást hallatni az egyházban, a zsinat előtt és hallatni szavát a zsinaton, s ez a zárdából való kilépés volt. Ott maradva vagy épen fogadása alóli felmentését rendes úton kérve, bezárta volna száját akkor, midőn a zsinat egyetlen al­kalmat nyújtott volna neki; utoljára figyelmez­tetni azon pártot, mely elveszíti az egyházat: ez legalább Hyacinthe atya meggyőződése és még sok más katholikusé. Az excommunicatio csak valóságos vétkeket érhet. De abban nincs vétek, hogy őszinte egy lelkiismeret és Jézus Krisztus egyházához mélyen csatlakozott szív fel­szólamlásait a magas gyűlés elé viszik, követvén az egyetlen utat, mely lehetővé teszi e felszóla­lást oly kivételes helyzetben, mint „három szá­zad múltán egy oeconomi zsinat egybehivása.“ Spanyolország. A cortesnek végzetes Oc­tober 5-iki gyűléséről terjedelmes tudósítást hoz­unkRi verő volt az elnök.Sagasta után Garri­­do szól az 1 czikk ellen.Szónok kifejti,hogy a re­publicans párt elkeseredettsége azon időtől kezdődik, midőn Montpensier herczeget minden erővel vissza akarták hozni. Az ország méltósá­ga lehetetlenné tesz minden az országon kívül­ről hozott királyt. Garrido szerint a föderativ köztársaság az egyetlen eszköz Cuba megtar­­t Törvényszéki csarnok. Pest, okt. 13-án. Elnök : Sebestyén Pál. Közvádló : Bilkei Pap Mihály. Két ifjú, alig felserdült nő állott ma a tör­vényszék előtt. Mintha még az életet nem is is­mernék, oly szelíd volt arczuk és mégis bűn hoz­ta őket oly ifjan az igazságszolgáltatás sorompói elé. V. Fanni volt az egyik, 15 éves, V. Emma, ennek testvére a másik, 13 éves. Az idősb előtt nem ismeretlen már a törvénykezés terme, nem is hatott tehát reá úgy a zöld asztal látása, mint a fiatalabbra, ki most tapasztalá először, mily fájdalmas a helyzet, hova tettei vitték. V. Fan­ninak bűne egy köpeny ellopása volt, mely szol­gálatadójának tulajdonát képezé; — V. Emma Jüne pedig 3 db ezüst kanál ellopásából állott, miben nénje is bűntársként osztozkodott! E tárgyakat az idősb egy M. B. nevű,orgazda­sággal vádolt egyénnek adta el, s a nyert össze­get közösen elköltötték, mely költekezés Emma asszonyánál gyanút ébresztvén,fürkészésre veze­tett, s ennek folytán mind a két lopás Emma vallomása alapján kiderült. A közvádló V. Emmát, fiatal kora s eddigi büntetlensége tekintetbe vételével, eddigi fog­ságával büntetni, V. Fannit pedig — mint már egyszer lopás miatt elitéltet — 6 havi börtönre elitéltetni inditványozá; — mig a törvényszék V. Emmát 2 havi dologházra, V. Fannit 4 havi börtönre ítélte. — M. R.-et pedig az orgazdaság vádja alól felmenté. F­e­b­r. 21-én este 10 óra felé két ittas ember közeledett D. D. pénzügyőri vigyá­zó felé, ki hivatalos csendben állt állomáshelyén a csömöri után. —~ Az említettek: Sp. F. ker­tészlegény és M. György kocsis, meglátva a pénzügyőrt, ezen Bach korszakbeli gúnyszó­­val „du Spinat-Wächter“ illeté. A pénzügyőr ezen gúny ellen tiltakozott, mire a két ittas ember neki­rohant, és a kerítéshez szorítva ütle­gelte, és csak akkor távoztak, midőn ez fegy­vere használatával fenyegette őket. Nemsokára azonban egy egész sereg, mintegy 12 emberből álló csapat jött D. ellen és őt megtámadván, puskáját és sapkáját elvették és őt ütlegelték. A pénzügyőr segítségért kiáltva rohant a közel levő vendéglőbe, honnan azután több pénz­ügyőrrel és polgárral tért vissza a szinhelyre, melyet a diadal és bortól ittas csapat még min­dig elfoglalva tartott. A pénzügyőrök egyike fel­­szólítta M. Györgyöt a puska és sapka vissza­adására, ez azonban azt megtagadva D.D. pénz­ügyőrt még egyszer arczul ütötte. Erre a felin­­gerült biztos kardjával átszűrni fenyegeté az ellenállót, mire ez a pénzügyőr sapkáját és pus­káját visszaadta, és a többi is tartva a pénzügy­őrök és az azok segélyére jött polgárok tekinté­lyes számától, visszavo­nult. A pénzügyi igazgató­ság ez esetet feljelentvén a megindított vizsgálat a fentebbi körülményeket deríte ki, de a tette­seknek csak kettejét lehetett kitudni, t. i. Sp. Ferenczet és M. Györgyöt. Közvádló, indítvá­nyában, tekintve a vádlottak büntetlen előéletét és ittasságukat mint enyhítő körülményeket, másrészt a megvert hivatalos állását, mint su­lyositót, mindegyiket 3 havi börtönre inditvá­nyozá ítélni. — A törvényszék mindegyiket 4 heti börtönre ítélte. ÚJDONSÁGOK, Pest, okt. 12. — A belügyőrség tudatja valamennyi törvényhatósággal, hogy a cs. k. katonaság, töb­bé a katonai törvények folytán rendőri szolga­— „Jaj a botránykoztatónak!“ — mondja — ha jól emlékezünk — bölcs Sa­lamon. Szivökre vehetik ezt azok, kik Ó-Budán a felekezeteket egymás ellen uszítják. Az ottani kath. iskolát a község felekezet nélkülivé alakí­totta át. Már szépen haladtak a beiratások, mi­dőn­­ Szász Károly iskolainspector a prímás és az oktatásügyi miniszter nevében a közös iskola ellen tiltakozott, miután állítólag ez iskola a ka­tolikusoké. A község azonban azt felelte, hogy „Nem oda Buda!“ Az iskola a község költségén emeltetett, tehát marad községi és nem feleke­zeti. — Tegnapelőtt azonban — mint laptár­saink írják — az ottani kath. pap és káplánja bujtogatására egy sereg asszony rohanta meg az iskolát, mondván, hogy ők gyermekeiket zsidó­­gyerekekkel együtt iskolába járni teljességgel nem engedik. Aztán elkezdtek rakonczátlankod­­ni s a gyermekeket tettlegesen sértegették.Ezek szétszaladtak, a hárpiák utánok s több apró zsi­dó gyermeket kövekkel is meghajigáltak. A ren­det a hatósági közegeknek is alig sikerült hely­reállítani. Nemzeti színház. Oct. 14. „Fidelio.“ Nagy opera 3 felv. Népszínház. Csütörtök oct. 14. uj vígjáték Seribetől „S a csillagom“ 2 felv. és a „Soroksári polgármester“ bohózat 1 felv. Holnap nem lesz előadás, latra nem fordítható, kivéve oly esetet, midőn ezt nagy veszély igényli, vagy a közcsend hábo­­rittatik meg. — A honvédkerületekhez ki­nevezett 60 őrmester utasittatott, hogy magát az illető kerületi parancsnokságnál jelentse, melytől utasítás érkezett az alintendánshoz,hogy az őrmestereket a létszám­vezetésben oktassa. — Pesti közúti vasút. A hűvö­sebb idény beálltával a városligetbe is zárt ko­csik közlekednek a közúti vaspályán. A ligeti zárt kocsik nappal a felirat és a kis zöld színü lobogóról, estve pedig a kocsikra megerősített két vörös jelző lámpáról ismerhetők fel. — Fiume város a nagyenyedi ősto­rony helyreállítására száz ftot adományozott.­­— Várady Gábornak a m.-szigethi tanulók fáklyás zenét adtak Pestre utazása előtt M.-Szigethen. — Örvendetes hir. A „Debr.“ sze­rint a debreczeni főiskola elemi osztályaiba annyi tanulót visznek, hogy már nem elegendők a tantermek, a többi iskolai helyiségek is szü­­ltek már. Gyors és erélyes intézkedésre van szükség, hogy e kellemes bajon segítve legyen! — Mátyás király szobrára Mármaros felhívása folytán Temesvár város 100 ftot adományozott, s azonfelül aláírási ivet nyi­tott e czélra. — A „Népnevelők pesti egyle­te“ f. é. okt. hó 16-án esti 7 órakor tartja meg havi közgyűlését a kötőutczai tanoda épületé­ben. Melyre a t. ez. ügybarátok tisztelettel meg­hivatnak. — A nemzeti színház énekkará­hoz néhány nő és férfi szükségeltetik. Megkí­vántak­ kellékek : jó hang és némi zene­ismeret. Az ajánlkozók jelentkezhetnek naponkint reg­geli 9 és 12 óra közt, a titkári hivatalban. — Pesten, opt. 13. C­s­e­p­r­e­g­i Lajos, titkár. — Jeszenák János síremlékének felszentelése Pozsonyban oct. 10 én. A d. e. is­tentisztelet után az egész templomi közönség a temetőbe ment, hol már nagy néptömeg állt a Jeszenák család virágokkal diszitett sírboltja körül. Fiatal vinczellérek nemzeti szin kokár­dákkal kört képeztek ott, melynek közepét a papság, énekesek és a családtagok foglalták el. Az emlékkőről Geduly superintendens beszé­de alatt lehűlt a fekete fátyol. Az énekkar a hymnust előadta s ezzel vége lett a megható ünnepélynek. — Az emlékkő Mitterlechnernek nagyon dicsért műve, valamint az alkalmi dí­szítést is e művész végezte. — A Pr. Ztg. Ge­­duli beszédét kitűnőnek mondja. — A lelep­lezésnél jelen volt Vetter am­úgy is. — Nevezetes vendégeket igér nekünk Francziaország : Eugenia császárnét és Dumas Sándort. Persze külön külön. — A „Morning Star“ azt írja, hogy Garibaldi megunta a történelemcsinálást s ca­­prerai tusculanumában — regényt ir, mely meg­történt eseményeken alapul, és a mai Olaszor­szág társadalmi s egyházi állapotai körül forog. Mennyire sajnálhatja most II. Ferencz ő felsége, hogy nem lett kritikus. Most megboszulhatná magát. —­Kónyi Manó az országgyűlési gyors iroda egyik főnöke hir szerint közelebb a „tudo­mány és művészet“ érmével fog feldiszittetni. — A budapesti ügyvédegylet III. szakosztálya f. hó 11-én ülést tartván, „a büntetőjogra és a gyakorlatra vonatkozó némely intézkedésekről“ szóló törvényjavaslat tárgyá­ban bemutatott bizottmányi jelentést tárgyalta, és annak bevezetését úgyszinte az első szakasz bő­vítését tárgyazó módosítást elfogadta,mely szerint kívánatos volna, hogy a törvényjavaslat 1. §. ak­­kép módosíttassék, hogy a testi fenyítéknek még a kihágások tekintetébeni el­őrlése is két­ségtelenül kitűnjék; továbbá elfogadtatott a tör­vényjavaslat 5. §-a tett észrevétel, mely szerint oly intézkedések volnának felveendők, melyek­kel az ezen törvény ellen vétő hivatalnokok megbüntetése biztosíttassák. Azon módosítás to­vábbá, mely a „vérdij eltörlésére“ vonatkozik, szinte elfogadtatott, hogy t. i. a megöltnek hát­­rahagyottai, a vagyonban történt káron, temetési és orvosi költségeken kívül még azon veszte­ségért is kárpótoltassanak, melyet a megöltnek elvesztése által szenvednek.­­•Hasonlókép elfo­gadta a szakosztály a bizottmány abbeli véle­ményét, hogy miután a törvényjavaslat 8-dik §. azt tartalmazza, miszerint a kisebb hatalmasko­­dás ezentúl a büntető eljárás útjára tartozó vét­ségeknek nyilváníttatik, ebben csak azon ese­tek vétetnének fel, melyek bünügyileg lesznek üldözendők. Sztrokay urnak módosítvá­­nyát, miszerint a nagyobb hatalmaskodások te­kintetében, illetőség szempontjából szabatosan intézkedni kellene, szinte magáévá tette az osz­tály. A jelentés további tárgyalása elnapol­tatok. —A gurahonczi tüntetés ügyé­ben Arad megye Deseö Ádám elnöklete alatt, Boh­danovits, Kövér, Mózes, Hornoj és Insti­­toris urakat küldötte ki vizsgálatra. A bizottság megalakulván, felolvastatott a járási hiv. jelen­tés, és az „Alföld“ ismeretes czikke, kihallgat­tatott b. Purcell A. és még 13 szemtanú, melyek alapján Butár pópa izgatása teljesen consta­táltatott. Az „Alf.“ értesülése szerint, noha a tanuk nagy része román ajkú volt, minden rész­rehajlást kerülve, tisztán az igaz ügyet, a nem­zetek egyetértését tartva szem előtt, a valót minden kitérés, vagy szépítés nélkül előadva, a féktelen lázító, bujtogató beszédet egyhangúlag kárhoztatták. A vizsgálat a kiküldött bizottmá­nyi tagok erélyes és tapintatos eljárása követ­keztében már másnap be vön fejezve , s mint kétségkívüli tény, a szükséges ügyiratokkal to­vábbi elintézés végett az alispánhoz terjeszte­tett be.­­ A király gödöllői vadásza­tairól írván a Y. és V. L., következő ado­mát beszéli el: Egy meglehetős nagyságú légha­jó, melyről azonban máig sem tudhattuk ki, hol eresztetett fel, fehér és kék színekkel egy fiatal 3 éves cserjésben ereszkedett le, és pedig szo­rosan heves tülekedésben levő két agancsár mel­lett. Abban a pillanatban, midőn dandjeink ez ismeretlen tüneményt megpillantották, — feled­ve dühös féltékenységből eredt polémiájukat, — kereket oldtak, mind a ketten különböző irányban ugorván meg. Az ijedtség annyira kijózanította őket, hogy azóta tájára se jönnek e helynek, még kevésbé látszanak arra gondolni, hogy a megkezdett párbajt elvégezzék, pedig a győzel­mesnek egész három könnyűlábú szépség esett volna zsákmányul. Bakonyi daltárculata minden este elő­adást tart a „Komlóban“. A „Hóm“ magánsü­rgönye. TEMESVÁR, oct. 13. A ma tartott közgyűlésben Temesvár városa is elfogadta Biharmegye köriratát. ZÁGRÁB, oct. 13. A két óráig tartott heves zárt ülés után, melyben a Cyrill­­itást megszüntető tartomány­gyűlési ha­tározat és az országos budget felett folyt a vita, — az ülés nyilvánossá alakult. A szerémségi képviselők eltávoztak a terem­ből. Napirenden volt: az 1869-ki budget tárgyalása. PÁRIS, oct. 13. A Bellevilleben teg­nap tartott gyülekezés csendesen folyt le. — Az ajaccioi püspök meghalt. — A csá­szárné ma érkezik Konstantinápolyba. BELGRÁD, oct. 13. A hadügyminisz­ter a honvédséget őszi hadgyakorlatokra rendeli be. BERLIN, oct. 13. A „Prov. Corr.“ a porosz koronaherczegnek Bécsben tett lá­togatására ezeket írja: Azon szívélyes fogadtatás, melyre a porosz trónörökös Bécsben talált, valójában megerősiti azon várakozást, miszerint a császári udvar épen úgy mint a porosz kormány nagy súlyt helyeznek a két állam közti régi ba­ráti kötelékeknek újólagosan bensőbbé és szorosabbá fűzésére. KONSTANTINÁPOLY, oct. 13. A franczia császárné ma délután ide érke­zett, és a szultán által fényesen fogadta­tott. Este díszebéd és kivilágítás leend. — A „Turquie“ egy czikkben tagadja, hogy a császárné utazásának politikai czélja lenne. BÉCS, oct. 13. Az itteni török követ Konstantinápolyba utazik, a­hol bevá­­randja a császárt. LEMBERG, oct. 13. A határozatpár­tiak és Ziemialkowsky párthívei egy Smolka elleni coalitió programmja felett tanácskoznak. PÁRIS, oct. 13. Nem valósult meg azon h­ir, mintha az öreg Kincknek holt­teste megtaláltatott. MADRID, oct. 13. Valencia fölkelő várost csapatok szállják körül; a bejára­tok és a vasút őrizet alá vétetnek. Rövid időn támadást várnak. BÉCS, okt. 13. (Esti zárlat.) Hitelrészv 256.25 Éjsz. vasút 2122.50. Állam­vasút 309.—­ 1860-ki ao­sj. 94.25. 1864-ki sors. 115.—. Napoleondor 9.79 Va Adómentes kölcsön —. Lombardi 255.50. Magyar hitel részv. 88.—. Fr. József v. —. Pécs. v. — Anglo-Hungarian — Alföldi v. —. Zálog­­kötes.—.Tramway 128.75.,Angol-ausztr. 249.50. Galiczaiai vasút 243.—. Franko bank 92.75. Magyar északkeleti v. —.— PÁRIS, okt. 13. (Délben.) 3% járadék 71.35. 472% járadék —.—. Olasz járadék 53.35. Ál­lam­vasút 760.—. Credit mobilier —.—. Lom­bardi vasút 528.— Auszt. napra —.—. Auszt. időre —.—. Consol —.—. Magy. kölcsön —. Amerikai 95 %. BERLIN, oct. 13. Cseh nyug. vasút 907*. Ga­­licziai vasút 101.—. Államvasut 204.—. Ön­­kénytes kölcsön 13972- Metalliques 497 a­ Nem­zeti kölcsön 577s. Hitelsorsj. 8671- 1860-ki sorsj. 777«. 1864-ki sorsj. 64.—. Ezüst kölcsön —.—. Hitelrészv. 105.—. Bécs —.—. BERLIN, oct. 13. Búza oct. 577a, nov. 577a, táv. 61%. Rozs oct. 477a, nov. 467s, tav.457a- Zab oct. 27­3/t, nov. 26*/3, táv. 26’/a. Olaj oct. 12%, nov. 12724, táv. 12%. Szesz oct. 16­/8, nov. 1513/a4, táv. 1574. KÖZGAZDÁSZATI ROVAT. Országos gazdagyülés. (M.) A gyámoltalansággal határos azon bizo­­dalom, melylyel a hazai gazdaközönség jóllété­nek előmozdítását felülről, a közgazdasági mi­nisztériumtól várja. Ez egész év folyamán vis­­­szatekintve nem találunk egyetlen egy nagyobb jelentőségű közigazgatási cselekményt, melyet a hazai gazdaközönség önszántából a földmive­­lés fejlesztése érdekében véghez vitt volna. Minden, mi e téren történt, egyenesen a kor­mány meghagyásából — mintegy parancs­szóra hajtatott végre. Mintha a gazdaközönség tétlen­ségre volna kárhoztatva és egyedül a kormány lenne hivatva arra, hogy helyette gondolkozzék és cselekedjék! Pedig bizon nagyon is kevés az, a­mivel a kormány a mezőgazdasági o­r­­­szágos közigazgatás feladatait be­tölteni igyekezett. A közgazdasági miniszter jó szándéka felett nem akarunk kétkedni, azonban nem találjuk fel nála az erélyt és tapintatosságot, mely egyik előfeltétele annak, hogy az elhanyagolt magyar mezei gazdászat gyorsan felvirágoztassák. De még azon esetben is, ha a földmivelési miniszter a mezőgazdaság érdekében szükségelt országos cselekményeket egy­maga a legnagyobb erél­­­lyel akarná is végbevinni, sem remélhetnénk jó gazdasági közigazgatást mindaddig, míg a földmivelési miniszteriális szervezet mellett a szabad egyesületi szervezet is nem leend kellő­leg kifejlesztve. E szabad egyesületi szervezet kifejtésére Go­­rove úr a minisztériumba lépése óta sokat tehe­tett volna, azonban ő is mint többi miniszter társai, igen nagy barátja lévén az önigazgatás­ellenes centralisatiónak, mind ez ideig e tekin­tetben mit sem tett. Így tehát a hazai földmive­lésnek egyedüli orgánuma az ipar és kereske­delmi minisztériumhoz toldott földmivelési osz­tály, — és ezért nem lehet csodálkoznunk, ha a magyar mezőgazdaság az alkotmányos minisz­tériumba vetett nagy bizalom daczára, az or­szágos közigazgatás terén el van hanyagolva. Ily körülmények között eléggé indokoltnak látszhatik azon felszólalásunk, mel­lyel lapunk múlt számában országos gazdasági gyűlés meg­alakítását hoztuk szóba. Igen kívánatos, hogy egy országos gazda­­gyű­lés mielőbb létrejöjjön, mert a szabad egye­sületi országos szervezetet egyedül ez után ér­hetnk el, és ily szervezetre hazánkban is nagy szükség van, mert a gazdasági közigazgatás feladatainak főrészét az ily közvetlen önigazga­tási szervezet van hivatva végrehajtani, nem pe­dig a miniszteriális szervezet, melynek hatáskö­rébe inkább csak negatív, óvó és felügyelő intéz­kedések és teendők esnek. Hogy azonban az országos gazdagyűlés va­lódi szükségét s annak egyes feladatait még határozottabban feltüntethessem, megkísértem röviden egybefoglalni mindazt, a­minek teljesí­tését egy ily országos gazdasági gyűléstől mél­tán elvárhatjuk. Az országos gazdagyűlés első­sorban, mint a földmivelés önigazgatási szervezetének megal­kotója, történelmi nevezetességű eseménynyé válnék; a gazdasági egyesületügy fejlesztését megragadná s annak oly lendületet adna, hogy ez egyletek jelen aristokratikus jellegüket hirte­len elvesztenék és mint korszerű demokratikus egyletek a mezőgazdasági haladásnak leghatal­masabb tényezőivé válnának. De ezen egyesületi reform mellett a gazdasági congressus számos egyéb feladatokat is magáé­vá tehetne. Ilyen például a mezőgazdasági hitel és ennek előfeltételei; ilyen továbbá a mezőgaz­dasági törvények előmunkálatai, melyek né­kül a miniszteri bureauból, de még az országgyűlés­ből sem kerülhet ki sem kielégítő törvényjavas­lat, sem jó törvény, —• aztán minden, a mező­gazdaságot közelről érintő s égető szükséggé vált országos kérdés befásítás, csatornázás stb. Végül pedig azon speciális intézkedések és in­tézmények, melyektől egyenesen mezőgazdasági állapotunk javítását várhatni, minő a mezőgaz­dasági kísérleti állomásoknak az egész országra kiterjedő terv szerint leendő létesítése, a maga­sabb gazdasági szakoktatás és ennek országos intézetei sat. Ez utóbbiaknál főleg az 1870. évi országos költségvetésbe felveendő összegek s azoknak mi módon leendő czélszerű felhasználá­sa határozandó meg, mert e nélkül azok megint bizonytalan időre fognak elhalasztatni. Mindezekből látható, hogy a congressus mun­kaköre sokkal terjedtebb, feladatai sokkal na­gyobbak, hogy sem azokon csak úgy könnyedén — a múlt évben tartott értekezlet módjára — át lehetne hatolni. De az alapos munkálkodás gyü­mölcsöző is lenne, s az elérhető óriási eredmé­nyek mellett az egyesületek által közösen vi­selhető parányi költségek szót sem érdemelnek. Az olcsó vasút problémája elméletileg meg van oldva. A természet physikai törvényei oly tág tért hagytak a tudomány vívmányainak, hogy a ha­ladásnak naponként valami új eredményét for­díthatjuk a civilisátió hasznára. De az olcsó vas­utak problémája a gépészetnek minden tökéle­­tesbítése mellett is még eddig gyakorlatilag megfejtve és végrehajtva nincsen. Minél több a közlekedés könnyebbitése kö­rül a teendő, a­nnál nagyobb figyelemmel kell követnünk minden uj találmányt, mely hazánk­ban is alkalmazható lehet. — így p. o. jövőben egy ország sem fog wassint használni, ha Bes­semer találmánya közhasználatba átmenvén, csaknem hasonló áron a dzelsinekhez juthatni. Valamennyi kísérlet, mely olcsó vasutak épí­­t­ésében létezett, azon eredményre vezetett, hogy a létező vasútépítési rendszer mutatkozott a legczélszerübbnek, és épen már czélszerűségénél fogva a legolcsóbbnak is. Megemlítést csak is a Palmer, Fell és Larmanját rendszer érdemel. Az első Deptfordban London mellett, a téglakemenc­éknél, Posenben és a Rive kőszén­bányákban Francziahonban, sőt Amerikában is használtatik. Fell rendszere által a nagyobb lej­tések és a kisebb átmérő ívek használata tétetett lehetővé. E rendszer functióját a Cenishegyen láthatni. Az építészi költségek tetemesen leszál­­litattak, ellenben az üzletbeliek oly roppant mértékben emelkednek, hogy az építésnél meg­takarított tőkét rövid idő alatt felemésztik, úgy hogy e rendszer sem nem czélszerű, sem ne­m olcsó. A harmadik úgynevezett olcsó rendszer a Larmanjaté, mely csak egy sinü utón jár. En­nek mintáját Francziaországban láthatni. Szer­kezeténél fogva jó karban­tartására nagy költ­séget kíván, a mozgó szerek hamar elkopnak, és a létező két sinü vasutakon nem használha­tók sem a gépek sema kocsik, a járművek meg

Next