A Hon, 1869. december (7. évfolyam, 277-301. szám)
1869-12-08 / 283. szám
283. szám VII. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7.sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra...............................................2 frt. 3 hónapra ...............................................6 , 6 hónapra................................... . 12 . Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint...................................................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 7 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért. . . 25 kr. ij)^“ Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST, DECEMBER 7. Bunget-tanulmányok. I. (Sz.) Végre kezeink között van az 1870-dik év költségvetése. Valamely országnak költségvetése a legérdekesebb és értékesebb tanulmánytárgy, melyet arról kezeinkbe vehetünk; benne szokott lenni az illető nemzetnek múltja, jelene és jövendője. Múltja az elvállalt vagy szerzett kötelezettségekben, terhekben, mely egyszersmind jövőjére is sötét árnyat vet; jelene a költségvetés positív adataiban és jövője részint ez adatok arányaiban, részint a mérlegben, mely szebb vagy sötétebb sorsot jósol neki. Vannak, kiknek már az is nagy nyereség színében tűnik fel, hogy általában országos kiadásaink, bevételeink rovatába betekinthetünk, és kétségtelenül nyereség is ez azon titkos szabad gazdálkodáshoz képest, melyet századokon át űztek az ország vagyonával , de minket, megvalljuk, fájdalmasan döbbentenek meg a „végleges“ duplakrétájú számításból fenmaradt kérlelhetlen számok, melyek midőn életünkben először láttunk magyar költségvetést, szomorúan látszottak kiáltani: „lasciate ogni speranza!“ hagyjatok fel minden reménynyel! És egy pár év, a productivitás tekintetében legszerencsésebb pár év eltelt; a pénzügyminiszter megtakarított milliókról beszél 1868-at illetőleg , talányosan 1869-et és rideg 8 millió deficitről 1870-re; de minket mint egykor, most sem ezen mérlegadatok arányai aggasztanak: megtudnánk mi barátkozni még a nyolc milliónyi deficitekkel is, ha látnók, hogy a nemzet jövője érdekében csak középszerűen nevezetes összegek fordíttatnak, fordíttathatnak oly czélokra, melyek által hazánk szellemi és anyagi fölvirágozását remélhetjük. De e tekintetben az 1870-ki budget is csaknem egészen hasonló képet nyújt, mint 1868-ik, s mindenik meggyőz arról, hogy elvállalt kötelezettségeink (bátran nevezhetnek vasúti-adónak) képtelenné teszik állampénztárunkat arra, hogy arra, mi az országnak valódi érdeke,tetemesebb és eredménynyel biztató összegeket fordíthassunk. Gyakran, midőn az ellenzéket azzal vádolták, hogy kelletinél többet vesződik a közjogi állással s a kiegyezkedés módozataival, s szemére hányták,hogy a belreform terén nem mozog eléggé, ezt válaszoltuk: alig van reform, melyhez mindenekelőtt három fő dolog ne kivántatnék: pénz, pénz, pénz, — és a magyar pénzügyminiszternek belreformokra nincs, mert nem is lehet pénze. Ezen szomorú kilátás nyílik meg előttünk az 1870-ki költségvetés számsorai közül is. Azon 182 milliónyi jövedelemből tudniillik, melyet a magyar pénzügyminiszter kilátásba helyez, 33 milliónyi megy az elvállalt államadósság kamataira, 15 millió a földtehermentesítési adósság és 22 millió a közösügyi részlet (quota); e szerint hetven milliónyi azon teher,mely az ország közjövedelmein fekszik, s ebből viszont csakis a földtehermentesítés 15 milliója az , mely Magyarországra fordul viszsza; az államadósság kamataiban nem fekszik Magyarországnak 170 valódi érdeke ; a quotában, ha lehetséges volna az érdekeket számokban kifejezni, nem tudnánk 10%-nyi magyar érdeket találni, s igen sok olyat, mely ezt is lerontaná. Ha már ezek után egy pár jellemző összehasonlítást kívánunk tenni a nemzeetszükségeire fenmaradt 110 millióra nézve, a következőket emelhetjük ki: 1) Legkisebb összeg jelen meg úgy, mint a nemzet közművelődési érdekeinek képviselete. A cultusminiszter összes budgetje 1 millió nyolczszáz ezer ft, míg a nyugdíjazási összeg egy milliónyival több, tehát egy millióval fizetünk többet múltúnk egyéni hibáiért, mint jövőnk érdekében. 2) Arányban a központi kiadások költségeivel, a valóban productív összeg tetemesen csekély, így például összes szárazi és vízátépítésünkre három millió forint van előirányozva ; a pénzügyminisztérium kezelési és központi költségei 43,0 milliót emésztenek föl, tehát csaknem egyharmadát a producált állambevételnek, mely nyilván mutatja, hogy a hajdani osztrák rendszernek még formáitól sem tudunk menekülni. 3) Általában temérdeket költünk a személyzetre s minél kevesebbet fektetünk be az államgazdászat objectumaiba, mintha az ország lenne a hivatalokért, nem a hivatalok az országért. Különösen illeti e vád a pénzügyminisztériumot, melynek rovataiból kitetszik, hogy jövedelem-behajtási kiadásai oly nagyok, melyek aligha valamelyik államéval összevethetők Európában. meghívás. A pesti hírlapok képviselői kéretnek, hogy dec. 8. d. e. 10 órakor a „Hon“ szerkesztőségében értekezletre megjelenni szíveskedjenek. Tárgy: a hirlapok árváltozása a Hirlapbélyeg megszűntével. Ember teszi a fogadást, ez aki megállja. Körülbelül erre megy ki ama tragico komédia, melynek utolsó jelenetét elmondandó vagyunk. Az olvasó emlékszik arra az éktelen zajra, melylyel a veszélyezett iparvállalatoknak a pénzügyminiszter által leendő segélyezése mellett reclámot csináltak. És lett a sok enquetenek vége: a pénzügyminiszternek azon nov. 15-én adott ígérete, hogy egyúttal meghatározott feltételek mellett az ipar számára 4 ,5 milliót utalványoz. A nyájas olvasó azt hiszi, hogy az ígéret a dolognak csak kezdete lehet. Van ugyan folytatás, de az Lónyay urat furcsa színben tünteti fel. Szavában bízva ugyanis, a közvetítést elvállalt bankok alkudozni kezdtek az egyes telepekkel, a nyújtandó jelzálog kölcsönök iránt. Az egyes iparrészvénytársulatok közgyűlései már meg is szavazták ingatlan vagyonuk megterheltetését, és ennek megtörténtével természetesen vége szakadt eddig úgy , hogy élvezett váltóhitelüknek. De midőn az ígért összegekek a minisztérium részéről utalványozását sürgették, jön elébb húzás-halasztás és végre — deczember 5 -én — utalványozta ugyan Lónyay úr a pénzt, de az előbbi megállapodástól lényegileg eltérő feltételek mellett, melyekre a közvetítő pénzintézetek reá nem állhattak. Most a szegény iparvállalatok, melyek váltóhitelüket kockáztatták, és jelzáloghitelt a pénzügyminiszter ingadozása folytán meg sem kaptak, úgy vannak, hogy se pénz se posztó. A római concilium megnyitásakor. A római egyetemes zsinat, hogy hányadik zsinat, arra ha a pápa jutalomdíjt kitűzne is, a szent atyák felelni nem tudnának. A zsinatok históriájából az emberiség úgy sem tanulna mást, mint az emberi gyarlóságok fokozott tévelyeit, és nincs bizony senki a régi és új világrész gondolkozó milliói közt, ki a franczia császár hízelgő szavaival élve, a katholicitás minden püspökeinek Rómában gyülekezetéből „a bölcseség és megengesztelés művét“ várná, vagy máris reményteljesen üdvözölné. A Vatikán basilikájában igazi babér lesz. Hogy fogják a világ minden részéből összegyülekezett püspökök egymást tolmács nélkül megérteni? Elszörnyedve kérdezendik az egyetemes egyház doctorai: hát a régi Rómának nyelve nem-e az egész katholicitás papságának, nem-e a római egyház kultusának nyelve? Nem hivatkozunk a kivételekre, mert már saját hazánkban is találunk olyat. A mesopotámiai, örmény, vagy, chaldei püspökök és patriarchák, vagy a Libanon vidéki harczias szent atyák tán el tudják az oremust énekelni, de latinságunkból annyit sem értenek mint mi a japáni nyelvből; és viszont az európai püspököt sem értik az ő latinságukat, sőt még magát a latin misét sem, a mint ők azt eléneklik. Van-e a kontinensen ember, ki angolul nem tudván, p. o. az angol pap latin szónoklatát megértené. Valamennyi püspök, ki a római útra kelt, papságától és hiveitől egy pásztori levélben érzékeny búcsút vett. Nehéz megmondani, várjon a híveket kelljen-e sajnálni, kik ily malaszttal tápláltatnak, vagy a főpásztorokat, kik a XIX-dik század második felében ily malasztot nyújtani nem szégyenkeznek? Mily szép rend és egyetértés uralkodik az egy akolban és egy nyájban, magokból a pápához intézett feliratokból és különösen az egyház főorgánumaiból megtanulhatjuk. A „civita catholica“ mellett az „Univers“ és a belga lapok az ultramontán tanok irányadó értelmezői. Mulatságos azon harcz, mely a pápai csalhatlanság miatt már a concilium megnyitása Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva, előtt kitört. Egy pár példa legjobban fogja illustrálni a tollbarczot és a papi kellemes irálymodort. A belgiumi katholikus egylet, mely körülbelül a mi egyházi autonomistáinknak mintául szolgált, de mely elismeri, hogy világi tagjai csak engedelmes közvitézei a püspököknek, és akik még azzal sem kecsegtethetik magukat, hogy az államtól bármely egyházi természetű alapítványokat kezeikbe kaparithatjának, mert azok régen elvétettek és mint államjavak kótyavetyét bocsáttattak , — a belgiumi katholikus egylet, mondom, a pápának a concilium alkalmára feliratot küldött. Most pedig a jámbor egylet maga sem tudja, mi az ő feliratának értelme. Az egylet elnöke a „Bierpublicnak“ írja, hogy az egylet a pápai csalhatlanság dogmájának adott a feliratban kifejezést. A pápai csalhatlanság, mondja az elnök, átalában el van ismerve, és csak XIV. Lajos theologiai facultásénak némely doctorai merték azt kétségbe vonni. A felirat e gondolat kifejezése és magának a szentírásnak szavait idézi. A brüggi püspök lapja az elnök felebbi magyarázatának ellent mond: az egylet választmánya,úgymond,a pápai csalhatlanság controversiájába bocsátkozni már annál fogva sem akart, mivel a kérdés az egylet illetőségi körét meghaladja. Már most sem a püspökök, sem az egylet laikus tagjai nem tudják, kinek van igaza és mi értelme van a saját feliratának. A „Hon“ is közölte Dupanloup orleansi érsek a conciliumra vonatkozó röpiratának kivonatát. Igen természetes, hogy Veuillot az ultramontánok zászlótartója, az orleansi püspököt amiatt keményen megtámadta, hogy a concilium kapuja előtt bravart csinálni merészkedik. Miután Veuillot szólt, a belgiumi prímás lapja sem hallgathatott. Szokott jelenet, hogy a szolgák insolensebbek mint uraik. Az ultramontánok még az olyan püspök irányában sem bírnak illedelmes hangon beszélni, mint a szép tollú orleansi püspök, kiben különben éles és mérges szónoklata miatt büszkélkedni szoktak. Hogy meri ő, t. i. az orleansi püspök, mondják, az „Univers“ főszerkesztőjét bevádolni, és nemcsak irályát, hanem gondolatát , szándékát is megtámadni, sőt a modern nyilvánosság pellengérének kitenni? „Az orleansi püspök már most nem más mint plagiarius, hypocrita, oly ember, kinek nincs sem vallása, sem törvénye. Oh, a szent emberek, kik insinuatiók által oly szép dolgokat írnak! Az invectiva a szónoklatnak egyik legszebb alakja. Úgy van az, ha valaki akadémikus !“ A szegény akadémiák maholnap nem is fognak merni püspököt akadémikusnak kinevezni, ha az olyan püspöknek nincs sem hite, sem törvénye. Ilyen és még czifrább ultramontan fellegezésekre a Pattié nem mert Dupanloup mellett lándzsát törni, vagyis a Veuillot szótárból szent szófegyvert kölcsönözni, hanem egyszerre felkiált: „másfelé hívnak kötelességeink ; egy képviselőházban, mely csak egy párt szenvedélyeit képviseli, az egyház javait, érdekeit és szabadságait fenyegeti; a szabadosság elvű tolvajok és rablók — t. i. a belga képviselők — azon ahol erődjébe csempészik be magokat, melynek őrei mi vagyunk; ezen őrségi kötelesség teljesítésére sietünk, nektek, t. i. az ultramontan püspökök és közegeinek hagyván a megtámadások szomorú gyönyörélvezetét, melyekért Isten és az ő szentegyháza előtt felelősek vagytok. “ Ilyen a szent egyház orgánumainak nyelvészete és ilyenek a concilium bábéi tanácskozásai előtt a szent atyák daliás harczai! . És ily emberek akarják a világot a concilium által hozandó hittanok és törvények alá görbíteni. És a végett gyűjt a magyar klérus is Róma számára pénzt. Nincs azon uraknál pénzkrízis, mikor Rómába kell pénzt küldeni, de akkor soha sincs pénz, ha azon nemes czélra kellene az erszényt megnyitni, mi végett az ország az oltár szolgáit oly dúsan megajándékozta. Ha ez után tovább is haladnak, az ország vissza fogja tudni venni a mi az országé, nem pedig egy római párté. Magyar hazánk az egyedüli ország Európában, mely nem kívánja az egyház és a klérus javait, úgy mint Franczia, Spanyol, Olaszország stb. tette, kótyavetye alá bocsátani és a klérust az állam és egyház zsoldjába venni, mint az imént idézett országokban történt ; de ha a klérus maga törvényeinkről és saját feladatáról megfelejtkezik, Magyarország sem fog mást tehetni, mint más országok tettek. L u d v i g h, Pest, deczember 7. (xy.) Minister krízis Ausztriában. A bécsi börze, mely a politikai eseményeknek leggyorsabb, s legélénkebb bérmérője, — tegnap s tegnapelőtt hirtelen nagyot esett. Egy távirat ma reggel már felé e feltűnő jelenség okát, s eszerint a bécsi börze nyomottságának az volna oka, hogy Giskra belügyminister, aki ő felsége üdvözlésére a pályaudvarhoz sietett, ő felsége a császár és király által feltűnőleg hidegen fogadtatott. Giskra egyike az osztrák ministérium legkiválóbb egyéniségeinek, tetterő erélylyel párosul benne, s a hely, melyet betölt mint belügyminister, jelenleg különös fontosságot nyer. Több tekintetben vezéregyéniség a kabinetben, s a felelősség Ausztria belső alkotmányos helyzete miatt őt illeti. Az esti postával érkezett híreink megerősítik Giskrának, a fogadtatásnál ő felsége általi mellőztetését. A börzén folyton nyomott hangulat uralkodik, sőt némely hírek szerint Giskra belügyminiszter már lemondását is beadta. Szemtanuk mondják, hogy Giskra belügyminister, ki többi miniszertársaival egyetemben a fővárosba érkező fejedelem üdvözlésére sietett, — teljesen mellőztetett. A ministerek közül egyedül Hasnerrel váltott néhány szót a fejedelem. Tekintve a kiváló helyet, melyet Giskra az osztrák minisztériumban elfoglal, és tekintve a küszöbön álló miniszterváltozásokról rég keringő híreket, nem csoda, ha a börze különös fogékonyságot tanúsít e hírek iránt. De épen ezen fogékonyság tanúsítja egyszersmind azon nagy fontosságot, melyet egy miniszterváltozásnak a közvélemény tulajdonít, — noha a börze csökkenése nem nevezhető kedvező jelnek arra nézve a ki Giskrának nyomába lép. Hogy az osztrák minisztériumban nincs tökéletes egyetértés, hogy nevezetesen a trónbeszéd fölött, melylyel decz. 11-én a birodalmi tanács meg lesz nyitandó, tagjai meghasonlottak, ismételve jeleztük már. Részletesebb adataink a felmerült differentiákról hiányzanak még és igy kérdés alatt kell hagynunk még azt, hogy váljon Giskra mellőztetése ő felsége által bir-e ez időben különös fontossággal, vagy csak a puszta véletlenség játéka? Ez utóbbi esetben a hullámzás, melyet felköltött, önmagától is hamar lecsendesül. Egy körülményre kell még utalnunk, arra t. i., hogy a „polgárminisztérium“ tárcavállalásakor kölcsönös solidaritást vállalt. Noha ennek általában véve nem tulajdoníthatunk nagy horderőt, — (mert a kölcsönös solidaritás a magyar minisztérium által is meg lett fogadva, de azért itt is történt egy tárczaváltozás) Ausztriában nagyobb fontosságot nyer az által, hogy Giskra kilépése jel volna Herbst, Haszner, Brestl és Plener kilépésére is, akik a felmerült differentiákban egy csoportot képeztek , s így a minisztérium jelenlegi tagjai közül talán csak Taaffe és Potoczki maradna meg, — mivel Berger egészségi szempontból — úgy is vissza akar vonulni. Az új minisztérium tagjai gyanánt — kiknek összeállításával Taaffe bízatnék meg — Lasser és Kerrer s be rg említtetnek. Különben a „Presse“ s a „N. fr. Pr.“ kételkednek még a miniszterválság valóságában, de kilátásba helyezik azon időre, midőn a felirati viták fognak megindulni a birodalmi tanácsban. Igen sajnálnám, ha azoknak volna igazuk, kik Gorove úr tevékenységéhez kevesebb jó reményt kötöttek; pedig azon sietségből, melylyel a tőzsdebirósági javaslatot beterjeszté, nem lehet az én hiszemem helyességére következtetni. Ez esetben, sajnos, de csakugyan azoknak volna igazuk, kik a börzebiróságot, mint a kereskedelmi minisztérium szegénységi bizonyítványát kikerülhetlennek látják. Még néhány észrevételt teszek azon érvelésekre, melyekkel az ellentáborból a börzebíróságot ellenző okaim ellenében éltek. Most, a reorganizálás kellő közepén, önbizalom hiányának s a rendes bíróság eljárásának adott szegénységi bizonyítványul tekintem azt, ha kivételes bíróságot akarnának a kereskedelem érdekei megóvása végett állandóul felállítani. Önbizalmatlanságnak, mert a kormány nem hinné magát képesnek jó törvényt készíteni, hanem a kivételes bíróság lelkiismeretére appellálna, ami mindenesetre kényelmes dolog, hanem ha erre akarunk appellálni, akkor egyáltalán nincs szükség bírói szervezésre milliókat meg milliókat költeni. — Szegénységi bizonyítvány, ha a keresktörvény életbelépte után is börzebíróságok tartatnának fen, mert a miniszter nem hiszi képeseknek a rendes bíróságokat rövid, érdemleges és a kereskedelem érdekeit biztosító eljárás keresztülvitelére, azon rendes bíróságokat, amelyeket maga fogott kinevezni. A „P. Lloyd“ felemlíti, miszerint a tőzsdebíróság ellen az nem ok, hogy 4— 5 tagja csőd alatt van, mert rendes biró is juthat csőd alá vagy criminalitásba. Igaz, csakhogy a kettő közti különbség határvonalát nem vette észre a „P.Lloyd“ mert a kereskedelem természeténél fogva az egyes nagyobb üzletek egymás között oly épületnek köveit képezik, melyekből ha csak egy is kiesik, rendesenaz egész épület romba dől. Igen nagy érdekében van tehát a börzebiró-kereskedőnek őrködni a felett,hogy ily érdekszövetségese valamikép azon positiójában, mely hozzávaló viszonyát marquirozza, erős megingatást ne szenvedjen. — Ily emberek, ily viszonyok közt független, elfogulatlan bírák nem lehetnek. — A rendes biró csődje szerencsétlenség reá és családjára, de másokat —legalább szabály szerint — meg nem ingat. Amit Brode barátom említ, mintha statisticai adatok bizonyítanák a termelők és kereskedők közti perekben a létezett börzebíróság elfogulatlanságát, engedje meg. barátom, hogy addig, míg ez adatokat és azok egymáshozi százalékát nem látom — tamáskodjam. Bosbach Péter: Börzebiróság. II. Azon vitában, mely a tőzsdebíróság felett keletkezett, sajnálattal tapasztaltam, hogy annak védői kiválólag azzal motiválják szükségét, mert még kereskedelmi törvény s kereskedelmi eljárás nincs, sőt a mostani kormánynak ez iránybani tevékenysége mellett h iszen tudja mikor lesz. Én a tőzsdebíróságnak határozott és elvi ellensége vagyok, mert képtelennek tartom, úgy a mint szervezve volt, — pedig e szervezetet mintaszerűnek tartják — s azon elemekkel, melyek azt képezték, azon feladatot megoldani, melyre hivatott; azon kivül pedig feleslegesnek is tekintem; — mégis az az elleni hadjáratomat azon feltevéssel kezdtem meg, miszerint Gorove úr már annyira van kereskedelmi törvényjavaslatával, hogy azt szintén a ház elé terjesztheti. Kimondtam, mikép nem várunk speciális nemzeti eszmét, nem új dolgot, hanem ott vannak a gyakorlat által jóknak elismert codexek, fordítsa le, compilálja, vagy tudja isten mily alakban, de állítsa össze és mutassa be! csak indítsa már egyszer útnak. Én ma is azt hiszem, hogy a dolog ily stádiumban van, s nincs szükség arra, miszerint egy ideiglenes és kivételes eszköz alkalmaztassék ott, hol a rendes eszközök czélhoz vezetnek. P e n s io. Azon nyugdíjasok száma, kik 1848. dec. 31 és 1867. mart. 10 közt nyugdijaztattak, s kiknek a magyar kincstárt terhelő nyugdija az ezer fzét eléni vagy túlhaladja, összesen 262 re megy. A pénzügyőrségre esik 120, a belügyre 81, az igazságügyre 47, a többi a vallás, a közlekedés és a kereskedelem közt oszlik meg. Nyugdijuk összesen 436,654 forintra megy, melyből 187805 ftot a legf elhatározás utalványozott. A pénzügyőrség nyugdíjasai közt ismertebb nevek : Simoncsics Pál (1155 ft,) Lauer László (2100,) Duschek Ferencz (4200,) stb. Legmagasb nyugdijt húz Keslerffy János (6000 ftot.) A belügynél legmagasbban díjazottak gr. Majláth Antal (16800) Cseh Ede, Noszlopi Ignácz, b. Augusz Antal, b. Apor Lázár (egyenkint 5250 ft.) — Bonyhádi István 2625, Bonyhádi Gyula 3000, Kapy Ede, Józsa Péter, Winkner Lajos 4200 ftot húznak. Van köztök 12 mágnás, 23 megyefőnök, administrator és kir. biztos. Heten mint zsandársági magasrangu tisztek húzzák a nyugdijt. Az igazságügynél b. Uray Bálint a Schoszkind 5250 fttal. Őt követik Szekrényessy, Szerdahelyi, Halzl, Nagy János, Bene József stb. A vallásnál Vizkelety tanár 1890, Plauhot 1050-el találjuk. A közlekedés összesen 3465 forintban úszik. (Arra nem volt szükséges szakértő minden áron.) A kereskedelemnél Szentkirályi Zsigmond hozza a legmagasb nyugdijat 2100 ftban. Népszámlálás: 1. A rendes hadseregnél tettleges szolgálatban levő katonák számon kívül hagyandók-e? Az utasítás 14. §-a e részben kihagyást rendel, ellenben a nyomatott felvételi ívekben az oktatások felveendőknek mondják. Minden kétely elhárítása szempontjából több helyről intéztettek e részben felírások a minisztériumhoz. A mai ünnep miatt lapunk pénteken dec. 10. jelenik meg.