A Hon, 1870. január (8. évfolyam, 1-24. szám)

1870-01-01 / 1. szám

a Kinek és Traupmann által Eliaszban érintett helyiségek térrajza. A vádlott egyes körülmé­nyeket ad elő az utazásról melyet vele az elnök lépésről lépésre leirat. Azt állitja, hogy bűntár­saival, kiknek száma három, bort vizetett. É­­­n. Ezt ön most mondja először. — Vádi. Én adtam a mérget és „a bűntárs“tette azt Kinek borába. A méreg Traupmann gyártotta kénsa­­vany volt. Az elnök emlékezteti a vádlottat előbbi vallo­másaira, melyekben magát egyedüli bűnösnek ismerte el, s kérdi: Ön tehát akkor hazudott ? — Vádi: Igen, hazudtam. (Mozgás.) Az elnök előadja az idősb­bink holtteste meg­találásának körülményeit. A vádlott elbeszéli, hogy három egyént rajta kapott, mikor egy ke­rítésen keresztül másztak, s őket fenyegetések által bűnrészeseivé tette. — Elnök: Ismeri ön őket ? Vádlott: Igen. —• Elnök: Nevezze meg. — Vádi: Nem. (Felindu­lás.) Eleget mondtam róluk, hogy megtalál­hassák őket. — Vádlott vonakodik azon tanu­kat is megnevezni, kik­et ama három egyénnel együtt láthatták volna. Elnök: Ő” volt tehát, a ki mindent a­mit Kinek magával hordott, u. m. bankjegyeket, pénzt és ékszert, magának tartott, a bűntársak pedig nem kaptak semmit ? Vádlott egy tárczá­­ról beszél, melyet bűntársai elástak, s melyet daczára, hogy ő mindenfélekép utalt arra, nem kerestettek, hogy a bűn súlya egyedül őt ter­helje. (Emelkedettebb hangon) Vegyék el éle­temet, de ne állítsák, hogy magam vagyok a bűnös ; mert én nem kívánok egyebet, az igaz­ságnál. •— Elnök: Miért nem nevezi hát meg bűntársait ? — Vádlott. Nem, azt nem tehe­tem. Ostoba embereket küldtek a vizsgálatra, kik még a hullákat sem bírták megtalálni. Még azt is állították, hogy kinek János holmiján vér­­foltok voltak, a­mi pedig nem lehetett igaz, mi­után megmérgeztetett. Egyébiránt tanúk fogják vallani, hogy azon czinkosok voltak azok, a­kik Páris mellett segítettek nekem a sírt meg­ásni. A nyomomnak czélja nyilván az, hogy időt nyerjen; e maneuvret az ülés eleje óta gya­korolja. Az elnök azon megjegyzésére, hogy vádlott vegyészettel foglalkozik, utóbbi ezt feleli: Igen , ép azért nem én vagyok a Páris melletti or­gyilkosság elkövetője. Mert, miután bejárásom volt a családnál, könnyen megmérgezhettem volna valamennyit, mint az atyát. —­Elnök: Miután a bűntett elkövetetett, ön Kinek nevét vette fel, s nevében levelet irt Roubaixbe, és el­kezdte pokoli munkáját. Vádlott: Igen, elnök úr ! Elnök ezután fejtegeti vádlott törekvését, hogy a Guebwiller-i postára Kinek János czíme alatt érkezett pénzt magához vegye, mi azonban nem sikerült, daczára, hogy Kinek legidősb fiá­nak adta ki magát, s hogy az öreg Kinek nevé­vel hamis felhatalmazást állított ki magának. Vádlott ismétli, hogy ha ő a Kinek családot meg akarta volna ölni, megtehette volna akkor, midőn Roubaix-be utazott, méreg által, s nem lett volna oly ostoba,öltesze végett Párisba­ utaz­­tatni s itt magát biztosabb veszélynek tenni ki. Beismeri azonban, hogy érdekében állt az egész családot kiirtani; ő tehát Párisba hitta őket, mert tudta,hogy itt mindnyájan megfognak gyil­koltatok De nem ő volt az, a ki a Páris melletti gyilkosságot elkövette. Az elnök felolvassa a Traupmann által írt leveleket, melyekben ő úgy adja ki magát mint idősb Kinek, s a férj- és atyai szeretet gyöngéd hangján csalogatja először Kinek idősebb fiát, azután Kinek asszonyt a többi gyermekével Párisban az,ki nekik a vasútvonalakat megjelzi, hogy éjszakára Párisba érhessenek, s ki felszó­lítja őket, hogy az 5600 frankkal és a családi irományokkal lássák el magukat. Az egész hall­gatóságot mélyen meghatotta azon felolvasott levél, melyet a néhai Kinek egyik kis fia írt sa­ját gyilkosának, azt vélvén, hogy azt szerető atyjának írja. A tárgyalás áttér azon esetekre, melyek az idősb Kinek fiú meggyilkolásával vannak ösz­­szeköttetésben. Ez megérkezett Párisba 9’/a óra­kor este, s a vádlott állítólag elvitte Pantinba, hol egy más ember egy bűntárs által öletett meg. Ezen felelet is ellenmondásban van azon ere­deti vallomásokkal, melyek borzasztó részletes­séggel mondattak volt el. Az elnök kiemeli hogy Kinek fiának tu­lajdonai mind a Traupmann birtokában ta­láltattak, ki november 23-án bevallotta, hogy Kinknek minden zsebét kimotozta. Vádlottnak felhozzák azt az ásót, melyet a gyilkosság előestéjén vásárolt, s mely az elta­karításnál használtatott. Traupmann azt állítja, hogy azt által adta a még mindig meg nem ne­vezett bűntársnak. Elnök figyelmezteti vádlottat első vallomásai­ra, mely szerint az atya ölte volna meg a fiát. Traupmann tagadja, mintha ő vásárolta volna azon kést, melylyel kinek fia megöletett; ezt úgymond, bűntársa tette. S nem is lett volna, a ki a sirt megássa; ezt is a bűntárs vitte véghez. (Visszatetszés és nyughatatlanság jelei.) Felhozzák vádlott előtt a kapát. Elismeri, hogy azt ő vásárolta, de megi­d csak a „bűn­társ“ számára. Traupmann azt állítja, hogy ő kinek asszonyt és gy­ermekeit azon helyre vitte, hol a gödör a bűntársak által már meg volt ásva, kik először az anyát, azután gyermekeit ölték meg. Ő nem akarta, hogy a legifjabb gyermekeket is megöl­jék. Ily módon adja vádlott elő az esetet : „A bűntárs az asszonyra vetette magát, s ak­kor rögtön újra felállt, hogy a fiúra rohanjon ; engem segítségül hívott, s akkor történt, hogy megvágtam az ujjamat. Akkor aztán megölték a többi gyermeket.“ Másnap újra a bűntársak azok, a­kik neki elbeszélik, hogy minden fel van fedezve, s hogy most már futni kell. Mind­ezt vádlott a legnagyobb nyugalommal beszéli el, míg a hallgatók testén hideg borzadály fut keresztül. Elnök még a vádlott által felhozott ellenmon­dásokra utal, s néhány perc­re felfüggeszti az 1 A^4-árgyalás újra fölvétetvén d. u. 3 órakor, am­ kihallgatása folydattatik. Elnök elő­íródan vitetett végbe ez iszonyatos em­áz anyát egy puszta, elhagyott­­azon ürügy alatt, hogy ott fél- Éjfél van, sehol senki, siri leánykájával karján, vezeti. Akkor oda­­ez. Ez alatt a töb­­■zélget, s húsz percz múlva ezeket is áldozatul viszik a mészár­székre. Ma azt állítja vádlott, hogy bűntársai voltak. Elnök rámutat az ellenmondásokra, melyekre vádlott így felel: ,,Czinkosaimat nem nevezhe­tem meg, okom van rá. Inkább a halált válasz­tom. Gyáva nem vagyok. Ennélfogva hall­gatok. Vádlott még egyszer visszatér az eltűnt tár­­czára s nyomatékkal mondja: Én nem csüggök az életen, nem félek a haláltól. Tegyenek velem, a­mit akarnak, de enged­jék, hogy azt mondjam, a­mi igaz, különben hallgatok. Hogy Havre-ból meg nem szöktem, annak az volt oka, hogy bűntársaimra vártam. E­­ n­ö­k. A sebeket lesújtó, zúzó erő okozta, a­nélkül, hogy tusára került volna a dolog. — Vádi.Egy bizonyítékkal több , hogy bűntársaim voltak. Vádlott kijelenti, hogy nem tették meg a kel­lő kutatásokat, egy alvajáró nőhöz folyamodtak „és“ — mondja — nem tudtam hinni, hogy le­gyenek oly ostoba emberek, kik az igazságot alvajáró nőtől hiszik megtudhatni. Lac­oud védő: Igen és egy rendőri biztos által. Főügyész : Igen, de a törvényszéki vizsgálati eljáráson kívül. „On inge“ fordul elnök a vádlotthoz, „a kéz­csuklótól a könyökig vértől volt áztatva. S azon felül mindaz, mi Kinek asszonynál volt, önnél találtatott. “ Traupmann havrei útjára áttérve, fel­hozza elnök a vádlott megrémülését, mi­dőn egy rendőr útlevelét kérte. Ekkor történt, hogy a vádlott a tengerbe ugrott, honnan (Hau­­guel) matróz vonszolta ki. Miután elnök a vádlottat megkérdé, nincs-e még valami mondani­valója, befejeztetik kihall­gatása és a tanuk szóllittattak fel vallo­másra. Első tanú a roubaixi rendőri biztos. Ez előad­ja, mint jött a bűntény nyomára és mi volt ered­ménye a Kinek házában eszközlött motozásnak. Egy tanú előadja azon erőszakos jelenetet, mely egy napon Traupmann és testvére közt elő­fordult, kit Traupmann kalapácsosai fejbe ütött. — Vádlott: A tanú hazug, ki kötélre sem érdemes. (Mozgás.) Aganis Zsófia felhozza, hogy Traupmann azt mondá neki, hogy olyasmit készül tenni, mi, ha nem sikerül, szerencsétlenné lesz. Egy más roubaixi tanú azt mondja, hogy vád­lott nála dolgozott, és úgy nyilatkozott: vagyont szerez bármi áron. Kinek Teréz Constantin. E tanú nem tud fran­­cziául, és tolmács segélyével hallgattatik ki. Nő­vére Kinek Jánosnak és nincs egyéb mondani­valója, mint, hogy bátyja hulláját fölismerte. A soultzi omnibus vállalat egy hivatalnoka Traupmannban fölismeri azon egyént, kit Kinek atyjával együtt látott. Leven asszony azon helységből, való, a melyben a Traupmann család lakik. Ő Traup­­mannak és Kincknek enni adott. Germain Künzler takács, egy má­sik német tanú, várta Kincket, az atyát és az indó­­házhoz ment,hogy elhozza őt, de egy sürgöny jelzi neki, hogy sógora nem fog eljönni. Kinck egy kis házra, mely az övé volt, egy emeletet akart emelni. C­a­m b­­­é, Traupmannak, az atyának társa, vádlottal Roubaixba ment, a­mikor ez azon óha­járól beszélt, hogy vagyonhoz szeretne jutni. Merlin asszony, a Kinek család szomszéd­ja, a vétek tudomásra jutása után azonnal gya­núját Traupmannra és senki másra vete. A Kinek család egy másik szomszédja, a fe­lett nagyon előnyösen nyilatkozik. A tanuk kihallgatása foly, a­nélkül, hogy megjegyzésre méltó jőne napfényre. A hallgató­ság általános fáradsága észrevehető, míg 4 órai várakozás és 8 órai tárgyalás után az ülés fel­­függesztetett. Holnap következik a fontosabb tanúkihall­gatás. A „Temps“ véleménye Napo­leon leveléről. A „Temps“ Napóleonnak Ollivierhoz intézett levelére a következőket jegyzi meg: „E levél kétségtelenül esemény. Parlamentáris szempont­ból teljesen correct lévén, a személyes kormány leköszönéséül lehet azt tekinteni. Midőn a csá­szár kijelenti, hogy c­élja, hogy az alkotmányos rendszer szabályosan működjék, közvetve elis­­meri, hogy e rendszernek semmi köze azzal, me­lyet 18 éven át ismerünk. Valóban itt az a kor­mány, mely állítólagosan kezdődik. A­mint volt alkalmunk már mondani, mi annak műveit, elő­­vélemény nélkül, fogjuk megítélni. Megjegyzésre méltó, hogy a császár, hogy a parlamentá­ris rendszert megint felállíthassa, csak a törvényhozó testhez fordul és a senatust egészen mellőzi. Az első államtest így kapja ki üdvtelen restségének büntetését. E nagy válságban az 1852-iki intéz­mény, mely a dynastia után az első, úgy tekin­tetik, mintha nem is léteznék.“ Egy más helyen ugyan e lap megjegyzi: Látni fogjuk hát Olliviert működésében és azt merjlik állítani, hogy soha államférfi súlyosabb helyzetben nem volt. Ollivier Emil nem elé­gedhetik meg középszerű eredménynyel; vagy nyomorúságosan fog meghiúsulni törekvése, vagy azon eszmét, mely hatalmában tartja és melyért ő oly jelentékeny áldozatot tett: t. i. a csázárság és szabadság kibékítését, keresztül fogja vinni. Ez eszme gyakorlati becse felett fentartjuk későbbi ítéletünket, mert nem láttuk előttünk lehetségesnek azzal az események elé vágni. A vég függ először a korona érzületeitől, me­lyek változhatnak és nem változhatnak , a teg­napi császári levél szelleméhez hívek maradhat­nak és nem maradhatnak, és másodszor Ollivier és utódai politikai tehetségétől és erélyétől. Te­hát oly feladatról van szó, melynek két fő felté­teléről még nem lehet ítéletet mondani, és így azt theoretice is előre megoldani nem lehet. Egy harmadik feltétel, mely azonban eleshetik, már ismeretesebb előttünk. Értjük ezalatt, a mostani kamara szellemét és jellemét, a­mi épen nem bátorító. Új és teljesen szabad választások — mint már oly sokszor mondtuk — nekünk azon mű első feltételéül látszanak, melyet Ollivier Emil úr felválalt. De úgy látszik, hogy erről most szó nem lehet s ezt csak sajnálhatjuk. Ollivier 27-én este a jobb és balközép magán­gyűléseiben megjelent és felolvasta a császári levelet. Az első csoportban valóságos lelkese­dést idézett elő és még arról is volt szó , hogy in corpore a Toilleriákba menjenek és lépjenek közbe é­s csak az est el­haladottsága miatt ették el ez eszmét. A franczia baloldal választási törvényjavaslata. December 27-én a franczia törvényhozó testbe Jules Simon, Pelletan, Ban­cel, Jules Ferry, Arago és Gambetta aláírásával a franczia balol­dal egy törvényjavaslatot nyújtott be, melynek indokolását Jules Ferry szerkesztő. E törvényjavaslat főbb határozatai a köve­t­­kezők : Minden 80,000 lakó után egy követ. A törvényhozó test 3 évre választassák. Lajstrom melletti szavazás. Egy napon tör­ténjék a szavazás a Cantonban magában, kivéve azon eseteka magában a községben is van 300 beírt szavazó. Az incompatibilitás kiterjesztetik, a császári ház által fizetett hivatalnokokra és a pénzügyi társulatoknak a kormány által választott vagy kinevezett szállítóira, vállalkozóira, igazgatóira, kezelőire vagy kormányzóira. A hivatalos jelöltségek, melyek a kormány által pártoltatnak vagy nyilván ajánltatnak — semmiségi büntetés mellett tiltatnak. Pénzváltság büntetése alatt tiltatik a hatalom minden kezelő­jének falragaszok, körlevelek stb. által a válasz­tásokba bele elegyedni. Az eskünek és a választási köriratoknak és bulletineknek előleges letételének eltörlése. A képviseleti törvény alkalmazása Algírra és a gyarmatokra. Végre a törvényjavaslat 96-ik és utolsó czikke eltöröl minden előbbi választási törvényt. E törvényjavaslat szerint a törvényhozó test­nek 532 tagja lenn­e és a választási kerületek törvény által határoztatnak meg. De a baloldalnak van egy kisebbsége, mely a lajstrom szerinti szavazást nem pártolja és a következő módosítást javaslá: „Minden kerü­­letnek­ annyi követre van joga, a­hányszor 60000 lakója van - ha még 30000 lakos van fö­lül , még egy követet választhat. Ha csak 60000 lakó van, a kerületben csak egy követre szavaznak, úgymint most a választó kerületben. Ha ellenben 2—3 követet kell vá­lasztani , akkor lajstrom szerint szavaznak. Ez lenne a kerületben (arrondissement) a lajstrom szerinti szavazás, így a követek száma 600 — 650 lenne.“ Ollivier programmja. Minthogy Ollivier van megbízva cabinet-alko­­tással, nem lesz érdektelen e férfi programmját ismerni. A rendkívüli ülésszak kezdetén, Ollivier ártja nevében a következő programmot adá­­: „Tekintetbe véve, hogy a nemzet képviselő­jének kötelessége a közvélemény minden óhajá­nak kifejezést adni. — Tekintetbe véve, hogy ez óhajok közt a parlamenti rendszer hű alkal­mazása, mely az országnak monarchia alatt ön­maga általi kormányának szükséges formája — első sorban áll. Tekintetbe véve, hogy a parla­menti rendszer szabad sajtót és szabad válasz­tást , egységes és felelős minisztériu­mot és határozott és általáno­san osztott elvek által össze­kötött majoritást feltételez. Tekintetbe véve, hogy minden alkotmányos párt a parlamenti rendszer alatt köteles, programmját alkalmazni, mihelyt a többség azt elfogadta, alulírott köve­tek, a­nélkül, hogy ezért új reformokat vissza­utasítani akarnának, ha azok szükséges volta előttük bebizonyíttatik, hogy ők egyet­értenek abban, hogy akarják kifelé a békét, a nagy fize­tések cumulatiójának eltörlését, a közbiztonság­ról szóló törvény eltörlését, a politikai vétkek­nek az esküdtszékre való utalásába hírlapbélyeg eltörlését,mely részben helyettesítendő,a postadíj emelése által; a hírlapok szabad választhatását a pártok, bírói és jogi hirdetésekre nézve. A tör­vényhozás kizárólagos jogát a választási kerüle­tek megszabására , annak idején törvény szabja meg a követek számát és a választási kerülete­ket egy törvényt a választások szabadságának és függetlenségének megszabására. A­ mairek kötelező választását a municipális tanács tagjai­ból. A község canton és departement autonó­miája melletti közigazgatási centralisatio iránti nyomozást. A VIII i. évi alkotmány 75-dik czikkének teljes megváltoztatását, és annak tel­jes eltörlését választási ügyekben — a hivatal­nokoknak a polgárok egyéni szabadsága és a tulajdonba való bevágását illetőleg. Parlamenti vizsgálatot a kereskedelmi szerződésekben. Álta­lános vizsgálatot a munkásosztályok erkölcsi, értelmi és anyagi javításának eszközeire nézve. Mint látjuk, e programm első feltételei közé tartoznak: a kamarai többség, szabad választás és szabad sajtó, de ezek még nem léteznek. Ha­nem azért Ollivier miniszter. Vé­e a Dunán. A napokban a Mercur gő­zösön Pest felé utazva, a legborzasztóbb szeren­csétlenségnek lettünk volna tanúi, ha Auracher József gőzk.­kapitány őrködő figyelme, s lelki ébersége meg nem óv a gyászos látványtól. Ugyanis esti 6 óra tájt Promontor körül úszott hatalmas hajónk. Az est bár szeles és homályos volt, siettünk. Egyszerre a balpart felől egy csol­­nakot pillantunk meg a hullámok közt himbá­­lózni.Szerencsétlen gazdája vigyázatlanságból-e ? vakmerőségből? vagy tán ittas volt? — mert azt nem feltételezhetők, hogy legalább zajából ítélve , észre ne vette volna közelgő óriás-jármű­vünket, lélekvesztőjében hajónk előtt akart el­­lavírozni. A szerencsétlent elhagyta mind szellemi, mind phisicai ereje, s egy „Jézus segíts !“ szó kiáltása után már korholta csolnakja hajónk oldalát. — Egy fordulása még a hajó kerekének s a boldog­talan a legborzasztóbb halál martalékává lesz. A kapitány jókor figyelmessé lett a zajra, s gya­korlott szeme, a sötétség daczára is fölismerve a szörnyű vészt, mely a szerencsétlen feje fölött lebegett , villámgyorsan rohan föl vezénylő he­lyére, kürtjébe fújt s azon pillanatban állott meg a gépezet, midőn a szerencsétlen a kerekek által összetörés kínjai közt képzelhette már magát. A bátor harczos, ki a csatában ellent öl, hőssé emeltetik. Mennyivel inkább érdemli meg azon férfiú a hősi czímet, ki a vész pillanatában, őr­ködő figyelme­s lelki ébersége által egy ember­életet megment. Éljen a derék kapitány! Hivatalos. Ő felsége a budai j­ózsef műegye­temen újabban rendszeresített tanszékekre, és pedig az iparműtani tanszékre Miller Józsefet, a víz-, út és vasút- építészeti tanszékre Kherudl Antalt, a kísérleti természettanira Szily Kálmánt, a leirati mértanira Fölser Istvánt, és az erőmű­­géptanira Horváth Ignáczot rendes tanárokká kinevezte. Ő felsége Bömb­es Frigyest, a magyar kir. legfőbb ítélőszék rendes biráját, államszol­gálatától saját kérelmére fölmentvén, véglegesen nyugalmazta. Ő felsége Schweinitz poroszországi megha­talmazott minister meghitelező iratait átvette. A pénzügyér Korponay Ödönt a debre­­czeni, Mondics Jenőt a szathmári p. V. igazga­tóság számvevő osztályához III. oszt. számtisztté nevezte ki. Nevét változtatta­ Czihanyik Endre Vásár­­után Tihanyira. A Na­gy-Sz­eben­ben felállított állam­­számviteltani bizottság tagjaivá Kienbacher Károly I-fő osztályú számtiszt, és Kirichich József adó- és vámhivatali I-fő osztályú tiszt neveztettek ki a pénzügyminiszer által. A belügyminiszer Sáros megyét rablók­ra, rablógyilkosokra, azok bűntársaira, bűnré­szeseire, orgazdáira és gyújtogatókra nézve rög­­tön bíráskodási joggal egy évre felruházta. ÚJDONSÁGOK Pest, dec. 31. — A „Corvina“ könyvkiadó részvény­társulat választmánya, dec. 31-diki ülésében Vadnay Károlyt választotta igazgatóvá. E vá­lasztást örömmel kell üdvözölnünk, mert Vad­­naynak irodalmi és bírálati tehetsége úgy, mint gyakorlottsága a könyvkiadási dolgokban azon feltevésre jogositnak, hogy a „Corvina“ az lesz az ő kezében, a minek lennie kell: az irodalom hathatós emeltyűje s egyszersmind jövedelmező vállalat. — Több századosra, és subalternus tisztre vonatkozólag , kik a honvédsereghez kívánnak beosztatni, a bécsi hadügyminisztéri­um leküldte a magaviseleti jegyzékeket a honvé­delmi minisztériumhoz, s folyamodványuk elin­tézése mielőbb várható.­­ Több megye folyamodott a honvé­delmi minisztériumhoz,hogy az egy évi önkénte­sek fegyvergyakorlataira oly idő tűzessék ki,mely az akadémiai vagy egyetemi előadásokkal össze nem esik, mivel az eddigi katonáskodás is fel­tűnő hátrányára volt azok tanulmányainak foly­tatására. — Wagner Rikárd életveszélyes be­tegen fekszik Luzernben. — A pozsonyi törvényszék által 2 évi börtönre ítélt, de csakhamar meg­ugrott Silberer József rablót a budai kapitány­ság elfogta. A fráter épen egy házon tett straté­giai tanulmányokat. Több tárgyat találtak nála, melyek társadalmi állásához nagyon illettek, s másokat, melyek ahoz illettek, például értékes kázsmir­sált és tolvajkulcsokat. — Nógrádmegye az idén a közös hadsereg számára 517 ; a tartalék sereghez 27 ; és a honvédséghez 416 ujonczot állított ki. — Az 1870-d­iki ujonczozás al­kalmával honvédhuszárok is fognak besoroz­­tatni, de csak azon feltétel alatt, hogy az ujon­­czok saját lovaikkal álljanak be, a leélelmezést a kincstár szolgáltatja. Egy-egy svadronhoz csak 40 embert fogadnak el.­­ Daczára a számtalan sze­­rencsétlenségeknek, melyeket a kocsik sebes hajtása okoz, a budai rendőrség ez ügyet nem méltatja kellő figyelmére. Közelebb­ről is az Albrecht után, a fordulónál egy conform table a gyors menés következtében felfordult, s mind a kocsis, mind a bennülő jelentékeny sé­rülést szenvedtek. — Érdekes czivódás képezi je­lenleg Budán a közbeszéd tárgyát. Ugyanis egy pesti lakos, kinek e mellett az a jó tulajdonsága is megvan, hogy Budán házi­úr, mind jobb­mind baloldali szomszédjait beperelte; az egyi­ket, mivel annak sütőkemenetéje nagy hőséget okoz neki; a másikat, mivel ennek jégverme hi­deget hajt udvarára. Szerencsétlenségre e három ház békességes egyetértésben él együtt 60 év óta. Minélfogva a háziúr elutasíttatott pana­szával. A Warring b­a­n­k­á­r, az erdélyi vaspá­lya építője, ezer forintot adományozott a pesti szegényeknek, Újpestről. A pesti légszesz­­v­i­l­á­g­í­t­ó társaság 2000 forintnyi bánat­pénz lekötése mellett kötelezte magát, hogy Új­pesten a váczi-, fő- és József utcza kivilágítását 15 hó alatt létesíti. Azon 18 vontató hajón­a­k részeit, melyeket az országos du­­nagőzhajótársulat Angliában rendelt meg, a na­pokban várják. Az összeállítás a magyar-belga hajógyár gyár igazgatója Bargiel Ernő és mű­­tanigazgatója Beyer Ferencz felügyelete alatt megy végbe, az új­pesti kikötőben, hol a sziget felső részén a társulat e czélra egy helyet sze­relt föl 6000 forint költséggel. — D a­c z á r a, hogy még csak kezdetén vagyunk a télnek, az újpesti kikötő már annyira megtelt gőz, vontató és egyéb hajókkal, malmokkal, talpakkal stb., hogy a kikötő már tökéletesen tömve van. Leg­jobban mutatja, hogy az újpesti kikötő megna­­gyobbítása az égető kérdések közé tartozik.­­ Halácsi mérnök a múlt héten kezdette meg az „Angyalföld“ felmérését és részletezését. Ha ezen körülbelül 400 cat. holdat kitevő rész, fel lesz mérve, a hajcsárút és Újpest között eső telkekre kerül a sor.­­ Múlt héten kez­dette meg az első magyar keményítőgyár Kausler Károly igazgatása alatt működését. A gyár a pest-újpesti után, az úgynevezett „ördög­malommal“ szemközt épült, s naponkint 200— 300 mázsa keményítőt készit, melynek legna­gyobb része külföldi piaczokon adatik el. — Újpest gyarapodásának bizonyítására szol­gál, hogy jövő évi költségvetése a 12 ezer forin­tot meghaladja.Ez összegből az iskolaü­gyre 4000 forint esik, melyből a legközelebb berendezett két oszt. községi, két oszt. r. kath. és négy oszt. izraelita iskolák segélyeztetnek. Valóban örven­­detes­ látni, hogy van oly község, mely költség­­vetésének egy harmadát iskolákra költi. — A kereskedő ifjak társulata ál­tal rendezendő tánczvigalom 1870. február 1-én a polgári ló földe dísztermében tartatik meg. A rendező bizottmány Éberling Gusztávné urhöl­gyet volt szerencsés bálanyául megnyerni. A -----* kik e bálban részt venni óhajtani­ra igényt tartanak szíveskedjem rendező bizottmányhoz (váczi utca ház 1. emelet) fordulni. — Állami a­d­ó k­é­p e közönségére 1869-ben kivettetett: fi frt 61 kr, házbéradó 10,067 ft 48 k 54,073 ft 51 kr. Összesen 69,955 ft — A kir. m. természeti­gyi társulat f. évi január 5-de­dán délután 5 órakor a magyar akadt üléstermében közgyűlést tartana, melyi­gy ai következők : 1. Elnöki megnyitó b Titkári jelentés. 3. Pénztárnoki jelz Könyvtárnoki jelentés. 5. A választmány jelztései. 6. A társulat felirata gazdaság kísérleti állomások érdekében. 7. Pénz választás. Megjelent könyvek Ráth Mórnál megjelentés „A pápa és az egyetemes zsinat“ írta J (Németből.) Ara 2 frt. „Oktatási szabályzat a honvéd lovasság mára.“ Hiv. kiadás. Ara 2 frt. Továbbá megjelentek: „Magyar köztársasági bank.“ Irta Mur Pál. Aignernél. Ara 1 frt. „A sociális kérdésről.“ Nemzetgazdaság nulmányok. Irta Lugossy Béla. Aignernél. 1 frt. magyarok kivándorolnak őshazájuk Történeti albumlap. Rajzolta Kollarz. A­gy­arország és nagyvilág“ műmelléklete. „Magyarország bányászata.“ A hiv. sza­kai közlemények II. évf. 2-ik füzete. „Külkereskedelmi viszonyok.“ A hiv. közlemények II. évf. 4-ik füzete. Nemzeti színház. Január 1. „Bánk­­­opera 3 felv. Népszínház. Január 1-én. A beduin­­ei sereg mutatványai és Kocsisovszky B. föllé­vei „Szerelem örökség“ vígjáték 2 felv. A Bakonyi daltársulata minden előadást tart a „Komló“-tan. KÖZGAZDÁSZAT! ROVAT (M.) Közgazdasági visz­olyt évre, ma azon mo­embe venni, melyek f formévben a gazdasí­zés körül végbe mer munkálatok menete vetkeztetéseket vár A községi ban igen élénken v szava: község, lat ez irányban meg egy enquéte foglalko­nyosan, kevés gonddá az még a községi gazt­rozott, és a tudomány fogalmával is igen nag­­jába jönni. Az enquéte munkálat hogy a reformer urak a­­ jével nincsenek tisztában,­zonytalan ; nem tudhatni u­­zottság e rendezésnél b­ár gazdálkodás követelményeit állami gazdálkodásét vagy va­dálkodás igényeire akarja-e­­ avagy vájjon a községi, megy koordinált fogalmak maradjanak alulról felfelé vagy felölről lefelé rendezés. A jelenkori még ugyan kellőleg dúlt gazdaság-közigazgatási tudomá. résre az alapelvet már régóta feltalál azt a természettől elleste: minden fejlődésnek alulról felfelé kell történni, is, ha az ország már belátja, hogy szó terjedő absolutismus és két évtizedig tarto s­zetirtó uralom („osztrák civilizálás,“) után, de a téren nagy reformokra van szükség : a gyár nemzetnek össze kelle szedelőzködnie és­­ van a nagy reform-munkálatot megkezdeni, és nem oly tervszerűtlen ide-oda kapkodással, mint a­hogy azt a módorn tudományos haladás­tól elmaradt jobboldali majoritás tette és teszi, hanem a helyzetnek megfelelő összreform szük­ségének öntudatával, egységes terv szerint, be­rendezett helyes munkafelosztással. Tehát úgy, hogy a községi rendezésre kiküldött bizottság már a megye- és államgazdasági reformban mun­kálkodó bizottságokkal való organikus kapcso­latánál fogva a községi reformnál a természetes alapot elfoglalhatta volna, s azt a modern közi­­gatási tudomány elvei szerint következetesen ke­resztül is vihette volna. Nem bocsátkozhatunk ugyan még a pozitív javaslatokba, mert a jelen helyzet tarthat­­lanságát sem indokoltuk kellőleg, azonban any­­nyit kimondhatunk, hogy ha ily értelemben köz­ségi, megyei és állami reform bizottság műkö­dik vala együttesen, a községi rendezés ügye már oly stádiumba léphetett volna, hogy az egy­szer megalapított elveket bátran törvénybe le­hetne felvenni a­nélkül, hogy attól lehetne tar­tani, miszerint ezek a megyei vagy állami gaz­dálkodás követelményeivel összeütközésbe jö­hetnek. És e mellett a reform a megyei és álla­mi gazdálkodás terén is öszhangzatosan haladt volna előre, mindenik természetes alapján; a községi, az egyéni gazdálkodás szükségleteinek útmutatása szerint; a megyei, s a községi élet ma­gasabb igényeit véve sinórmértékül; az állami reform pedig mind­azon érdekeket, melyek vé­delmet vagy fejlesztést csak a nemzet összessé­gétől nyerhetnek. Így azonban, a­mint a gazdasági szervezési reform jelenleg folyamatban van, az egyes téren működő „reformerek“ nem csak nem találnak semminemű támogatást a más téren működők ré­széről, hanem tulajdonképi feladatukat sem is­merik fel; az egy téren helytelenül megkezdett reformban akadályokba ütköznek, miáltal mun­kálatuk szü­kségkép ferde irányzatot vesz, és

Next