A Hon, 1870. február (8. évfolyam, 25-47. szám)

1870-02-05 / 28. szám

Mas. Pest, 1870. Szombat, febr. 5. 28. szám. Vill. évfolyam, •­ Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint Elő­fizetési álj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.............................1 frt. 85 kr. 3 hónapra.............................5 , 60 , 8 hónapra...........................11 ,­­ „ Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés havonkint .........................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján tör­ténik /*, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁ­SZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasiból ilyfíle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden be gtatisért­­ . 30 . Terjedelmes hirdetések többszöri beiktati» "mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. —­­Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 26 kr. Az előfizetési- és hirdetmény - díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. PEST, FEBRUAR 4. A bankügyi enquéte. A bank és hitelü­gy kérdésében kikül­dött vizsgálati bizottmány által megálla­pított kilencz pontozati kérdést mellőz­ve, magában a bizottmány határozatában egy lényeges, de könnyen pótolható hiányt látok. A bizottmány leginkább oly pénzinté­zeteket, testületeket és egyesületeket ke­res meg véleményadásra, melyek maguk és némely részvényeseik az osztrák nem­zeti bankkal oly hitelviszonyban állnak, hogy saját érdekeik veszélyeztetése nél­kül oly véleményt nem koc­kázt­athatnak, mely egy önálló nemzeti bankrendszer­­elfogadására irányulna, kivált ha már ma­gukból a pontozatokból kiolvashatni vél­nék, hogy sem a kormány sem a bizott­ság nem tartja feladatának Magyarország bankügyének önállósítását. A mondottakra nézve nem kell más tájékozás, mint az osztrák nemzeti bank és magyar fiókjainak tárczáiba bepil­lantani,­­miszerint mindenki meggyőződ­hessék,hogy a magyar hitelpapírok végre is az osztrák bank leszámítolására kerül­nek. Azok tehát saját érdekeik megóvása végett sem az 5-dik, sem a 9-dik pontra nézve elfogultság nélkül alig felel­hetnek. Annálfogva kívánatos, hogy nem csak hazai és bécsi pénzintézetek keressenek fel szakértő véleményadásra, hanem for­duljon az enquête-bizottmány külföldi pénzintézetekhez és különösen jegyban­kokhoz. Belgiumban p. o. a holland fo­rint volt a törvényes pénzérték, mint most nálunk az osztrák érték. Belgium sok pénz-phasison ment át, míg 1850-ben nemzeti jegybankot felállított a nélkül, hogy a megyékben a jegybankoknak akadályt vetett volna. Azóta nem volt or­szág, melyben nem támadt volna pénzkic­­sis, de Belgiumban az alig volt észreve­hető. Van Némethonban — Angolhont nem is említve, — elég jegybank, melytől véleményt kérni lehet. Ha a bizottmány független vélemé­nyeket kíván nyerni,leginkább oly külföl­di pénzintézetekhez kell fordulnia, me­lyeket különös pénzműveleti és üzleti ér­dekek a bécsi bankhoz nem kötnek, és tárgyilagosan szólhatnak iktérezügyi kérdé­seinkhez. Oly banknak tekintem a belgi­umi nemzeti bankot, mely az angol bank elvei nyomán alapíttatott, és egyúttal az ország jövedelmeinek pénztárnoka. L u d v i g h. A pesti népkör helyiségein (Sip-utcza 9-ik szám) szombaton febr.4-én esti 7 órakor magyar felolvasás és német szavalat lesz, melyre a ta­gok, a rendes beléptijegy előmutatása mellett hivatalosak. Szívesen láttatnak mindazon nő és férfi ven­d­é­g­e­k is, kiket egyleti tagok vezetnek be. A felolvasás tárgya : „Az annyivélt magyaro­k.“ Felolvassa Illéssy György. Pest, febr. 4. (L. B.) Az uj osztrák minisztérium programmja. Sokat rebesgették, hogy az osz­trák ministerium végleges megalakulása után uj programmal fog a kir. tanács képviselőháza elé állni. Szükségesnek látszott kiváltkép azért, mert ha az új minisztérium nem akart azonnal pályája kezdetén áthágyatlan akadályokba üt­közni, és ha nem kívánt több oldalról, kiolt­at­­lan ellenszenvre találni — enyhítenie kellett va­lamit azon merev, s az autonomikus törekvések­kel szemben határozottan negatív állásponton, melyet a minisztérium majoritásának emlékirata körvonalazott. Valószínűleg H­a­s­h­e­r beszédét kell a mi­nisztérium új programmjának vennünk. A kir. tanács képviselőházának febr. 8-án tartott ülésé­ben Hascer­ mint már kinevezett miniszterelnök rövid beszéddel köszöntött be, melyet olvasóink távirataink után ismernek már , de a tárgy fon­tossága megérdemli, hogy még egyszer vissza­térünk reá. H­a s n­e­r jelentést tevén az új minisztérium alakulásáról, hangsúlyozza azt, a­mit mint ér­vénynyel és súlylyal bírót magukkal hoztak : — a meggyőződés és nézetek egységét az uj minisztériumban. Ez lényeges és elodázhatlan követelmény — úgymond — minden kormányra nézve erélyes actióra. A második, a­mi erőt adhat a ministe­­riumnak álláspontjának igazságos alapja s an­nak megegyezése a joggal. A ministérium álláspontja ismeretes lehet, miután többségét az előbbeni ministérium tag­jai képezik. Az új tagok csak ehez csatla­koztak. Minden tevékenységének alapja természetesen az alkotmány. De az alkotmány formai és való­ságos elfogadása közt különbség van. A kormány abban a véleményben van - foly­tatja , hogy a „centralismus“ és „foederalis­mus“ jelszavak nem illenek a mi alkotmányunk­ra, mely a februári alkotmányban már bizo­nyos föderativ színezetet nyert. Az 1867 iki al­kotmány által a tartományok törvényhozási ha­tásköre szélesbittetvén e színezet még határo­zottabb jelleget öltött. A kormányt tehát már előzetesen autonómel­­lenes törekvésekkel lehet vádolni, ha ragaszko­dik az alkotmány lényegéhez. De nem állította és nem állítja ma sem, hogy az alkotmány betű­je fölött nem enged vitatkozást, noha meg van győződve, hogy az alkotmány kielégíti az egyes királyságok és tartományok minden nemzetisé­gi és önállósági törekvéseit. Nem állítja azt sem, hogy az alkotmány, mely szintén emberektől eredt — tökéletes mű volna. Ha törvényes úton e tekintetben kívánságok fognak felmerülni — a kormánynak az az állás­pontja, hogy a­mi a birodalom erejét és érdekeit általánosan nem veszélyezteti — azt figyelembe kell venni. De a­hol a jog követel, a­hol az alkotmány valóságos hiányait kell pótolni, ott a kormány minden felszólítás nélkül önmaga fog kezdemé­nyezni. A törvényhozási tevékenység az alkotmány alapjai szerint fog tovább folytattatok Talán hosszú az út, hogy az egyetértés az alkotmány keretében eszközöltessék, de mindenesetre a leg­biztosabb s a kormány iparkodni fog, hogy úgy az anyagi mint szellemi érdekek tovább fejlőd­hessenek. Egyre azonban mindig vissza fogunk emlé­kezni — igy végzi beszédét a miniszterelnök — arra, hogy a kormány a parlamentből fejlődött s hogy legszentebb kötelességünknek fogjuk te­kinteni, azon alaphoz, a melyből kiindultunk, elvben, tettekben hivek maradni. — Az uj osztrák miniszterek. Néhány adatot akarunk feljegyezni az osztrák miniszté­rium uj tagjairól. Dr. B­a­n­b­a­u­s Antal, a jelenlegi földmi­­velési miniszter 1825-ben született Csehor­szágban. Jogi tanulmányait Prágában végezte s 1848-ban államszolgálatba lépett. 1853-ban tette le a tudorságot. 1859-ben mint a Waldstein-féle grófi jószágok főigazgatója kilépett az állami szolgálatból. 1867-ben több város részéről a cseh tartományi gyűlésbe, onnan pedig a kir. tanácsba választa­tott. A belügyminisztériumba osztályfőnöknek Giskra által hivatott meg. Dr. Stremayr Károly az új vallás és közoktatásügyi miniszter 1848-ban a frankfurti alkotmányozó gyűlésnek legfiatalabb tagja volt. Szabadelvű és német nemzeti iránya miatt a re­­actió idejében ő is üldöztetett. 1861-ig magán­tanár volt a gráczi egyetemen. Ezután nyilvános pályára lépett és külö­nös tevékenységet fejtett ki. 1869 ben miniszteri tanácsosnak hivatott meg a belügyminisztéri­umba. Wagner altábornagy, az új osztrák hon­védelmi miniszter 1816-ban született a határőr­vidéken. 1827-ben a bécsújhelyi katonai képző­intézetbe lépett. 1840-ben Radeczky mellett volt Milanóban. 1849 elején Piemont ellen harczolt Wolgemuth b. hadtestein, aztán mint táborkari főnök Clam-Gallas hadtestéhez tétetett át, mely Erdélyben harczolt Bem ellen. 1850-ben Ijela­­sics bán táborkari főnöke lett. 1859-ben mint ezredes vett részt az olasz-osztrák franczia bá­borban. 1866 ban a határőrvidéki ezredekből összeállított dandárt vezeté ugyancsak Olaszor­szágban. 1868-ban Dalmatia helytartója és ka­tonai parancsnoka lön, s mint ilyen előidézte a dalmaták kétségbeesett fölkelését melyet azon­ban nem birt legyőzni. J — Érdemrendet külön­ben eleget kapott. Országgyűlési tudósítás A kép via előírna 112 ik ülése febr. 4 én. Az általános tárgyalás befejeztével a ház a részletekre térvén át olvastatik a központi igazgatásra előirányzott összeg, melyet a pénzügyi bizottság némely levonásokkal 152.700 írtban ajánl megszavaztatni. Várndy Gábor egy körülményre hívja fel a miniszter figyelmét. A központi igazgatásnál nincsen javaslatba hozva azon osztály tanács­osi állomás, mely a rév- és tengerparti egészség ügyeit vezetné,épedig ez csak úgy, vitetnék czél­­szerűen, ha annak szálai egész a központig fel­nyúlnának. Gorova Istv. miniszter ez ügy vezetését haj­landó átadni azon osztálytanácsosnak, kihez a külkereskedelem vezetése tartozik. Ezzel eléri a czélt a­nélkül, hogy a költségek szaporodná­nak. Ha a tengerészeti kereskedelem lendületet fog nyerni, akkor megteendi a kívánt irányban előterjesztését. A ház elfogadja a czimet a pénzügyi bizott­ság véleménye alapján. Második czim: Statistikai, kereske­delmi, bányászat-, ipar- és vámügyi czélokra előirányoztatik 49.000 főt. A pénzügyi bizottság az átruházás megengedésével 46.200 frtot vél megadandónak. Az ipari czélokról szóló rovatnál felszólal G­y­ő­r­f­f­i Gyula. Nagy örömmel olvasta a miniszternek az ipartörvényjavaslathoz mellé­kelt indokolását, mert abból azt látta, hogy a teendők szükségét a miniszer teljesen fölismerte. Nagy érdekeltséggel is várta a kormánynak az ipar emelésére történendő előterjesztését, és ime e költségvetésből azt látja, hogy az iparszakne­­velés előmozdítására összesen 11200 ft van ja­vaslatba téve. Fájdalmát fejezi e fölött ki, hogy midőn annyi inproduktív czélra milliókat költe­nek, a legszükségesebb érdekek előmozdítására, az ország életföltételeinek egyike ily szégyenle­tes mérvben elhanyagoltatik. Szóló nincs oly helyzetben, hogy a költségvetésnek e tételét át­dolgozza,­mert nem ismeri, ha ugyan van, a kor­mány e részben teendőinek programmját, és csak meggyőződését nyilváníthatja, hogy ily csekély összeggel a hazai iparnak lendületet adni teljes lehetetlenség. Gerővé minister nem is ezen összeg által hiszi elérhetni a kitűzött czélt. Az ipar európai színvonallal való emelése sok más feltételtől függ: a törvényhozás irányától, a kereskedelmi rend­­szertől­, a vámtarifák megállapításától és az ipar­­szakneveléstől. Ez utóbbira nézve felemlíti, hogy az országos iparegyesület felszólította a törvény­hatóságokat, s nagyobb községeket iparszakis­kolák felállítására, és a kormány kijelenté,hogy hajlandó minden ily szakiskolát gyámolítani. Mi lett az eredmény ? Hetven város közül 5 je­lenté, hogy ily ipariskolát kész megnyitni. E részben az ipartörvény életbeléptetésétől vár csak örvendetesebb eredményt, és ez esetben a kormány nagyobb összeget is fog indítványba hozhatni. Irányi Dániel az ipari césok közt e rovatot találja: „állandó kézműipar kiállítására 1000 ft.“ Kérdi hol, s mikor kívánja ezt rendezni a minister és mikép gondolja, hogy ez elegendő lesz ? Gorove Istv. miniszter. Ezen összeg azon czélból vétetett föl, hogy az országos iparegye­sület itt Pesten a pesti iparosok számára egy állandó­ ipar­kiállítást rendezzen. Eddig ez nem jöhetett létre, miért is nem adatott ki ez összeg, de reméli, hogy ez egyesület több tevékenysé­get fog kifejteni, mikor is utalványozni fogja ez összeget. A ház a kért összeget megszavazza. Harmadik czím: A gazdaság külön­böző ágai emelésére előirányoztatik 85,000 ft. A pénzügyi bizottság az István telek felszerelé­sére felvett 10,000 ftot a rendkívüli kiadások közé sorolja és e szerint csak 75.000 ftot kér megajánlani. A borászati ipar czímű tételnél felszólal Kon­vách László, ki a borászat érdekében teendő általános kiadásokra felvett 500 ftot kevesli ,és a magyar borok kivitelének könnyítésére c­élzó intézkedésre 6000 ftot indítványoz megszavaz­tatni. Kemény István dr. még azt is kevesli, mert a bor oly tekintélyes kiviteli ág, mely hathatós támogatást érdemel. Főbaj nálunk az, hogy a borral nem tudunk jól bánni, mint a Rajna mel­­letti és bortermelők. Nagyobb összeget kér fölvé­tetni. Gorove István miniszter úgy van meggyő­ződve, hogy a borászat akkor fog emelkedni ha­zánkban, ha a szőlőmivelés a bormiveléstől el fog különíttetni, ha más osztály föladata lesz a szőlőt mivelni és másé a pinczét kezelni. Akkor fog emelkedni boraink kivitele. Helyesnek ta­lálja ez indítványt. (Fölkiáltások : A módját!) Ez az volna, hogy alakulna az országban egy vagy két borkiviteli társulat, melynek működé­sét a kormány előmoz­dítaná.­Ez iránt érkeztek is a kormányhoz beadványok, és csak a keres­kedelmi viszonyok nem engedték eddig kivite­lét. A kormány kötelességének ismerné pél­dául azon vonalakon ,melyeken a társulat borai külföldre szállíttatnának, szállítási kedvezmé­nyeket kieszközölni, kedvezményeket nyújta­na a jövedelmi adózásnál vagy garantírozná bi­zonyos fokig tőkéinek kamatait,vagy segélyezné azon feltétel mellett, hogy a borkezelés gyakor­lati megtanulását a közönségnek hozzá­férhetővé tegye. (Helyeslés.) Simosoyi Lajos dr. nem tartja czélszerűnek, hogy ha a kormány előirányzatában kimondja, hogy bizonyos összeggel saját körében kormá­nyozhat és elintézheti azon ügyeket, melyek rá­­bizottak, akkor több adassék neki, mint maga is kér. Elismerik mindnyájan ez összeg csekélysé­gét, jellemzi ez helyzetünket, szegénységünket, hanem és ezért nem óhajtja, hogy egyes tételek­ben, melyeknek czélszerűsége felett nincsen kel­lőleg meggyőződve, kiadások tétessenek. Ha a miniszter jövőre szükségesnek fogja látni, na­gyobb összeget fog felvenni. (Helyeslés). Tisza Kálmán előre bocsátja, hogy maga is bortermelő, és így ha részrehajló akarna lenni, bizonyára a bortermelés érdekei előmozdítása mellett tenné. Azt is tartja, hogy a bortermelést és kereskedést előmozdítani a kormány köteles­sége. Kötelessége különösen czélszerű kereske­delmi szerződések kötése útján oda törekedni, hogy a vámok a borkereskedésre előnyösek le­gyenek, de nem tartja helyesnek, hogy egy vagy más társulat subventionáltassék, mert mi okból lehetne ezt megvonni a gyapjú, búza, sertés, marha stb. kereskedéstől ? A kereskedés magán­vállalat dolga. Egy 6000 frtnyi subventio sárba dobott pénz. A törvényhozás és kormány köte­lessége jó és olcsó közlekedési eszközöket te­remteni, és a vámtarifát olcsóra szabni, de még ez esetben sem lesz soha borkereskedésünk, ha maguk a bortermelők nem fogják megteremteni azon anyagot, melylyel kereskedni lehet (He­lyeslés). Főbaj az, hogy nálunk jól kezelt bor nagyon kevés van, pedig hogy egyforma borokat vigyünk ki, azt csak jó kezelés által lehetne biztosítani. Ha a kormányt a ház felszólítja, hogy a borkereskedést tegye a közlekedés megterem­tése, a vitelbér illendő szabályozása és a bor­vámtarifa kedvező megváltoztatása által lehe­tővé, akkor megtették mindazt, mit e tekintetben tenni lehet. (Helyeslés). Gorove­­st. miniszter egy adatot hoz fel a borkereskedés jelenlegi állásáról. Míg Magyar­­országból 1867-ben 622.000 mázsa bor vitetett ki és ezért az országba bejött 6 127.000 frt, a borvámtarifának Németország irányában történt kedvező átalakítása után kivitetett 1.395.000 mázsa és bejött az országba érte 13.954.000 frt. (Élénk tetszés). Ivánka Imre a bortermelésnek egyedüli pár­tolását csakis abban láthatná, ha nagy társula­tok keletkeznének, melyek nagy mennyiségű bort egy vidékről összevéve, azt egyformává tennék és úgy hoznák kereskedésbe. Erre azon­ban idő kell. Zichy Manó gr. elégnek tartja az előirány­zott összeget, ha mégis a borászat érdekében kí­ván a ház feljárni, akkor a dotatió inkább a keze­lés javára volna fordítandó és e részben a’budget ezen tételét, mely a keszthelyi borászati tanfo­lyamnál 100 ft van téve, jövőre fölemelni ajánl­ja. (Helyeslés.) Wahrm­ann Mór előadó nézete szerint mást nem lehet tenni a borászati ipar emelésére,mint képezdéket felállítani, azokat segélyezni, szak­munkákat jutalmazni, associatio előmozdítására működni és az alakulandó társulatokat kedvez­ményekben részesíteni. Az indítványozott 6000 ft a czélnak meg nem felel. Az indítvány elvettetik. A ház ezután a harmadik czim többi tételeit észrevétel nélkül elfogadja. Negyedik czim: Gazdasági tanintéze­tekre előirányoztatik 175700 ft.A bizottság csak 128700 ftat vél megszavazandónak. Tisza László: T. ház, midőn a gazdasági in­tézetek ügyéhez szólok, előre kell bocsátanom, hogy teljes elismeréssel fogadom részemről a minisztérium e tekintetben való eljárását. Ha bátor leszek is egyes megjegyzéseket tenni, e tekintetben a múltra vonatkozólag, szavaim na­gyobb része ezen intézetek jövőjére vonat­kozik. A múltra vonatkozással bátor vagyok meg­­említeni azt, miszerint ezen fenálló gazdasági intézetek elhelyezését a czélnak teljesen meg­felelőnek nem tartom. Egy pillanatot vetve e czélból Magyarország térképére, akárki meg­győződik okvetlen állításom igazságáról.Ugyanis túl a Dunán alig 20 mértföld távolságban 2 ily tanintézet létezik, míg van hazánknak sok gaz­daságilag fontos helye, melytől az intézetek legközelebbike 50—60 mértföldre esik. Ezt föl­említve, s nem hagyhatva érintetlenül,hogy óhaj­tottam volna miszerint a Király-hágón túli gaz­dasági főtanoda is Debreczentől távolabb azon kerület központjához közelebb állíttatott volna fel, elismerve, hogy ez oly fejleménye a múlt­nak, melyen változtatni a jelen minisztérium­nak hatalmában még az utóbbi intézetre nézve sem állott. Másik megjegyzésem az, hogy ezen taninté­zeteknél — a­mi mellesleg megjegyezve, az egész budgetben mellőzve van — nagyon mel­lőzve látom hazánk egy igen fontos érdekét. Ezen fontos érdek az erdészet érdeke, melyről most hosszasban értekezni c­élom nem lehet. Az egész budgetben te­hát­ az erdészeti vizsga tar­tására kérten kívül semmi költséget az erdészet javára fölvéve nem látok. (Közbeszólás balról: Selmeczen !) Az nem gazdasági tanintézet, me­lyeknél, ha tudomásom nem csal, nincsen külön álló erdészeti tanfolyam, vagy legalább nincs meg az mindeniknél. Hasonló megjegyzést kell tennem a haszon­kertészetre vonatkozólag.A budgetben kertészeti czélokra többnemű kiadások vannak fölvéve, de valóságos tisztán kertészeti, elméleti s gyakor­lati intézetünk egy sincs, s tapasztalásból tudom, ha valakinek csak valamennyire tudományosan műveit kertészre van szüksége, kénytelen kül­földről idegent hozatni. Bátor vagyok megje­gyezni e tekintetben azt, hogy épen Keszthelyen, épen a keszthelyi e tekintetben is megfelelni ké­pes tanerőkkel nagyon is okadatolva lenne egy rendszeres haszon­kertészeti tanintézet feállítása, mely csak laza kapcsolatban legyen a gazdasági főtanintézettel. A jövő teendőkre térve te­hát tökéletesen osztom a minisztérium azon nézetét, hogy nagy súly fektetendő a kisebb gazdasági intézetek és földműves iskolák felállítására, osz­tom e nézetet annyival inkább, mert megvallom, az eddig hazánkban ily irányban tett kísérletek czélszerűségéről meggyőződve egyáltalában nem vagyok, sőt miután alkalmam volt közelebb a gazdasági főtanintézetek vezetői közül többek­kel érintkezhetni, azok saját vallomása szerint sem felelnek meg a czélnak a felsőbb taninté­zetek mellett felállított földműves iskolák termé­szetes, de általam most itt elő nem sorolandó okon. Tökéletesen osztom tehát azon nézetet,mi­szerint ez irányban tetemes elhaladásnak kell még történni. Nem oszthatom azonban a földmivelési minis­térium azon nézetét, hogy a felsőbb gazdasági iskolai képzés igényeinek a már fenálló intéze­tek által — ha csak egyelőre is elég lenne téve, és nem oszthatom azt épen azért, — a­mit elő­ször említeni szerencsém volt, mert a jelenlegi főbb tanintézetek elhelyezése igen czélszerűtlen, így már felső Magyarországon is alig van mód­jában a szegényebb ifjúságnak valamely tanin­tézethez juthatni, de még ennél is sokkal kedve­zőtlenebb helyzetben, van hazánk déli része, melytől a tanintézetek jobbról és balról is 40— 50 talán 60 mértföldnyi távolságra esnek. Na­gyon átlátom én azt te­hát, hogy nekünk nem feladatunk a jelenlegi budget összegeit szaporí­tani, átlátom, hogy ha még ezen összeget szapo­rítani akarnék is, ily dolgot rögtönözni nem le­het. Kérésem tehát a t. házhoz s a földművelés­­ipar és kereskedelmi minisztériumhoz csak az, hogy ez ügyre vonatkozó,szerény indítványomat, mely nem a jelenlegi, hanem a jövő évi budgetre vonatkozik, elfogadni méltóztassanak. Mielőtt ezt felolvasva a tiszt, ház asztalára letenni szerencsém lenne méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezen tárgyhoz nem óhajtván többet szólani, még két észrevételt tegyek. Ezek egyike az úgynevezett gazdasági vegytani állo­másokat illeti. Teljes elismeréssel kell lenni az iránt, miszerint a­­­ földművelés, ipar és kereske­delmi minisztérium a tanintézeteknél vegytani állomások felállítására tetemes összegeket ho­zott javaslatba, s meg vagyok győződve, hogy ezen összegeket a t. ház meg is fogja szavazni; de bizonyos, hogy ezen laboratóriumok, főképen az intézeti oktatás s nem a nagy gazdaközönség érdekében állíttatnak fel. Ha meggondoljuk te­hát, hogy a kicsi Wür­­tembergben hány vegytani kísérleti állomás Chemische Versuchs-Station áll fenn, gazdaságot, ipart, tudományt szolgálva egyaránt, s eszünkbe jut, hogy a nagy Magyarországban egyetlenegy ily vegytani kísérleti állomás sincs, nem hiszem, hogy a t. ház egy véleményben ne legyen velem az iránt, hogy az ily intézeteknek felállítása, ha­zánknak egyik legnagyobb szüksége. Most ha valami ily bor­, gabona, föld, víz, stb. vegytani vizsgálatot meg akarunk tétetni, és nem kapunk rá jó drágán szakértő vállalkozó magán­tudóst, miben ismét nem­­bővelkedün, illető tárgyunk­kal Karantba vagy Würtenbergbe kell hogy men­jünk. Én te­hát addig is míg ezen tekintetben t. i. önálló vegytani kísérleti állomások felállításá­ról intézkedhetünk, kérem a t, földművelés- ipar és kereskedelmi minisztériumot,méltóztassék úgy rendelkezni, hogy egyfelől az ország gazdakö­zönsége időnként értesítessék azon gazdasági vegytani kísérletekről, melyek a tanintézetek melletti laboratóriumokban magának a tanulás­nak érdekében léteznek, méltóztassék másfelől a­mennyiben ez lehetséges, elrendelni, hogy ezen laboratóriumokban egyeseknek ilynemű szük­sége is láttassák el csekély, előre köztudomásral hozott, díjfizetés mellett, mert hiszen ingyen ez senki sem kívánhatja az államtól. A vegytani la­boratóriumok érdekében,miről most külön indít­ványt beadni nem c­élom, ez volt megjegyzésem. A haszon­kertészeti tanintézetek felállítását il­lető kérésemet is ajánlva mint figyelmeztetést a t. minisztériumnak, s felemlítve újólag sajnálato­mat az erdészeti érdekek teljes mellőzése felett, bátor leszek a főtárgyra, az újonnan felállítandó két gazd. fő tanintézetre vonatkozó indítványo­mat felolvasni, melyet több képviselő­társaim velem együtt aláírtak. (Felolvassa.) Indítvány. „Alulírottak, nem oszthatván t. földm. ipar és keres. ügyimi minisztérium előterjesztésének azon állítását, hogy a­mi első­sorban a felsőbb gazdasági szakvezetést illeti, erről az immár létező 4. felsőbb országos tanintézet által, egy időre gondoskodva lesz.“ S még kevésbé azt , hogy ezen felsőbb tanintézetekben, a felsőbb gazdasági szakképzettség megszerzése az ország vidékeinek különböző viszonyaihoz mérten és mindenkinek lehetővé van téve,tisztelettel indít­ványozzuk , mondassák ki, hogy : A földm. ip. és kereskedelmi m. k. miniszté­rium utasíttatik, miszerint addig alaposan meg­vizsgálva a helyi viszonyokat, a felállíthatás módozatait, az 1871. évi költségvetésben okvet­len hozzon javaslatba egy felsőbb országos gaz­dasági tanintézetet az országnak északi, és kü­lön egyet az országnak déli részére, melyektől minden ily intézet távol és egészen eltérő viszo­nyok közt áll fen, készítse addig az ügyet úgy, hogy az újabb intézetek a törvényhozás hozzá­járulta után, azonnal felállíttathassanak.“ Még csak azt jegyzem meg te­hát, hogy c­é­lom nem lehetett a helyeket megjelölni az indít­ványban, ezt a kormány feladatának tartom, s csak a vidékeket tartottam szükségesnek meg­említeni, s indítványomat ezennel a t. ház asz­talára leteszem. Gorova I. ministernek nincs az indítvány el­len semmi ellenvetése, csak arra figyelmezteti Tisza Lászlót, hogy Magyarország északi részé­re már hozott egy ízben a kormány ily indít­­ványt, akkor a ház azt elvetette. Az indítványt örömmel fogadja. A vegytani műhelyeknek első időben nem nagy eredményt jósol, hacsak a gaz­daközönség felvilágosítására nem fognak mind­nyájan mindent elkövetni, s oda fogják azt bír­ni, hogy bizalommal forduljon az ily intézetek­hez. A kellő utasításokat rövid idő alatt ki fogja adni. (Helyeslés.) Mukics Ernő mint az indítvány egyik aláí­rója felhívja a ház figyelmét a bánsági megyék­re és különösen Bácskára, hol a lakosság 1700 más területen leginkább mezei gazdasággal fog­lalkozik. Azon reményben, hogy a ház a beter­jesztett indítványt elfogadja, azon óhajtását fe­jezi ki, hogy az alföld számára felállítandó gaz­dasági tanintézet székhelyéül Szabadka város jelöltessék ki. Kivonja pedig ezt 3 tekin­tetből : 1-er, mert Szabadka központja az alvidéknek; 2-er, mert talaja legalkalmasabb a gazdasági kísérletekre, és mert 3-or mint 1-ső rendű város, mely 18 négyszög mild saját területén kívül több uradalom tulajdonosa, azon kedvező helyzetben van, hogy egy gazdasági tanintézet felállításá­hoz nem csak erkölcsi, hanem anyagi támogatá­sával is hozzájárulhat. Gorove I. miniszter kijelenti, hogy a kor­mány eddigi helyzetének megfelelőleg intézke­désekre akkor érzi magát hivatva, midőn az il­lető vidék ezen intézkedéseket lehetőleg gyám­o­­lítja.­­ Kénytelen azonban megvallani, hogy a­mint Mukics érdemesnek tartotta Bács megye ér­dekében felszólítani a kormányt, és úgy felszó­líthassa az ország érdekében Mukics által azon megyét saját gazdasági érdekeinek előmozdítá­sára. Fájdalommal tapasztalta, miszerint a neve­zett megye a földmivelés és gazdasági érdekek előmozdítására nézve vajmi csekély tevékenysé­get fejt ki, így pl. Bácsmegye, a­mely az ország részéről apalovakkal oly bőven láttatott el, nem tartotta méltónak, hogy egy lótenyésztési bizott­ságot állítson fel és dispensálta magát e tekin­tetben az ország érdekeinek előmozdítása alól (Felkiáltások: Igaz!) Ugyancsak Bácsmegye az, a mely eddigelé egy gazdasági egyletet sem volt képes összehozni. Azon óhaját fejezi ki ezek­nél fogva, vajha ezen megye saját érdekeinek megfelelni ne késedelmeskednék. — (Helyeslés jobbról). Latinovics Vincze sajnálattal hallja ezeket megyéjéről, de ennek a viszonyok voltak okai, ígéretet tesz, hogy iparkodni fognak Bács me­­gyében gazdasági iskola felállítására. (Felkiál­tás jobbról: Jól van jó). Vukovich Sebő hab­ár kénytelen elfogadni a vádakat, nem hallgathatja el azt, hogy a kor­mány részéről mindeddig nem volt kellő ügye-

Next