A Hon, 1870. május (8. évfolyam, 99-123. szám)
1870-05-08 / 105. szám
105. szám. VIII. évfolyam, Hesgell kiadna. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten hiho* kordr* reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . . . 1 frt. 16 kr. 8 hónapra .........................5 „ 60 „ B hónapra .........................11 . , A p esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havon kint .........................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s annek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1870. Vasárnap, május 8. Szerkesztési iroda : Ferencziek-tere 7. sz-Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kisektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak treára. Ellőfizetési árak N" april— júniusi évnegyedére. April—júniusi évnegyedre . 5 frt 50 kr. April— septemberi félévre . 11 „ — „ April—decz. 3 negyedévre . 16 „ 50 „ Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonkint 30 „ Pest, martius hóban 1870. A „HON“ kiadóhivatala. SS?, MÁJUS 7 Az angol és magyar ügyészségi szervezetről. Minthogy nálunk a királyi ügyészség felállításáról és szervezetéről szóló törvényjavaslat a központi osztályban e napokban tárgyalás alá kerül, nem lesz felesleges pár szóval az angol eddigi törvénykezésről megemlékezni és a felállítandó közvádlókat Horváth Boldizsár úr ügyészeivel összehasonlítani. Angolhonban mind ez ideig az Attorney vagy Solicitor Grénéralnak bűnvádemelési joga nem különbözik a magán polgárokétól. Angolhonban minden polgár vállalhat, sőt köteles közvádlói functiót elvállalni. A kir. ügyészi perbefogatás ott nincs hivatalhoz vagy diplomához kötve, hanem minden polgárnak kötelessége. Midőn az előnyomozást tevő birónak valamely bűntény tudomására jut, azon policemant, constahlert vagy bárkit, ki neki a bűntényt bejelentette, vagy valahol hullát látott, vagy rablásról tudomást vett, cautio alatt kötelezi, hogy a közvádló szerepét vállalja, és a grand Jury előtt oly vádat emeljen, mint nálunk eddig a tiszti főügyészek emeltek, vagy ezentúl Horváth Boldizsár úr kir. ügyészei emelni fognak. Az ily improvisált prosecutor, — ez Angolhonban a közvádlónak neve, — vagy maga teljesíti a vád formalitásait, vagy ügyvédet fogad. Az eljárásban (trial) a vádló polgár rendesen mint főtanu szokott megjelenni, és mint olyan, vagy saját ügyvédjétől, ha t. i. olyat nevezett, vagy ha ügyvédet nem nevezett, a bírótól kihallgattatik. Az ily tanúból lett közvádlónak prosecutori költségei megtéríttetnek, de viszont büntetésnek és azon kívül civil eljárás útján kártalanítási keresetnek is teszi ki magát, ha tudva hamis bejelentést tett, vagy mulasztást elkövetett. Ha Magyarországban ezen elv el lenne fogadva, ugyan hány közvádló nem állna kárpótlási kereset alatt? Ha p. o. a sajtóügyekben a magán felperes a költségekben elmarasztaltatik, miért bírjon a közvádló immunitási privilégiummal, ha pártszenvedélyből és tudva ártatlant zaklat? Az angol törvénykezési rendszernél fogva a legtöbb esetben maga a károsított fél a prosecutor, ki egy személyben közvádló, de egyszersmind tanú is, mert mint olyan kihallgattatik. Egy idő óta a rendőrök többé mint közvádlók nem igen alkalmaztatnak, mivel némely ügyvédekkel megalkudtak, hogy az ügyvédi honoráriumban nekik is legyen részük, és leginkább a községi jegyzők bízattak meg a közvádló szerepével, melyért fizetést húztak, de azért sem a constablerek, sem a rendőri hivatalnokok és a magánpolgárok a prosecutori kötelességtől, ha t. i. mint tanuk megjelenhettek, fel nem oldottak. Ezen angol eljárást kontinensi fogalmainkkal nehezen tudjuk megegyeztetni, de az angolnak practikus esze itt is tudja a törvény hiányait pótolni, még pedig sok tekintetben sikeresebben mint a kir. ügyészségekről szóló törvényjavaslat fogja pótolhatni. Hány bűn és vétkességi tény nem marad hazánkban azért meg- boszulatlan, mert hatalmas úr, hivatalnok vagy pap követte azt el, és mivel a törvényhozás arról nem gondoskodott, hogy a törvénynek végrehajtási és büntetési sanctiót adjon? Nem múlik nap, hogy papok a vallásegyenlőségi vagy nevelésügyi törvényt ne sértenék, és nincs hatóság, mely csak rendre is utasítaná, biró pedig épen nincs, ki a törvénynek tekintélyét meg tudná óvni. Ilyesmi Angolhonban mind a mellett, hogy királyi vagy megyei ügyészségi apparátus nincs, nem történhetik. Ott a bírói és közhatósági intézkedés hiányain a magánpolgárok segítenek. Vannak biztosító társulatok, melyek nem csak a vagyon és személybiztonság érdekében a beperlési kötelességeket magukra vállalják, hanem tartanak rendes ügyvédi bureatikat, nem csak anyagi hanem erkölcsi, politikai és vallásbiztosítási őréiből is. Az oly jelenetek, minőknek Ó-Buda és több más város tanúja volt, mikor vakbuzgó papok a zsidó gyermekeket az oskolából kofákkal elűzették, ily társulatok ügyvédében találnák a közvádló megboszulását, mely alól a székesfejérvári püspök bérmálási és más természetű buzgósága sem vétetnék ki, sem nem maradna megbüntetlenül. Ily társulatok hamar megtanítanák hatalmasainkat a törvény és a közerkölcsi illem iránti tiszteletre. Belgiumban úgy mint átaljában a continensen, magánosok a közvádló teendőbe nem avatkozhatnak, de azért marad még elég tér, hogy magántársulatok az igazság érdekében működhessenek, így p. o. a szabadkőművesek páholyai és az ügyvédi testületek a politikai vagy vallási szabadság ellen elkövetett törvénysértés megtorlását eszközölni soha el nem mulasztják. Így történt a De Buk-féle, közbotrányos esetben, melyben az örökségieső jezsuiták több millióra menő vagyont az örökösök teljes kitagadásával, (mint a „Bolygó zsidó“ cz. regényben Rodin jezsuita) kezükre kerítették. Angolhon átlátta, hogy törvényeiben hiány van, hogy közvádló nélkül számos bűntény megboszulatlan marad, ha a polgárok egy vagy más része különösen nem érdekeltetik. Az új bili szerint lesznek tehát Angolhonnak is közvádlói, azon különbséggel azonban,hogy nem élethossziglan fognak kineveztetni, sem hivatalnokok nem lesznek, hanem öt évről öt évre felfogadott ügyvédekből fognak állani, és hogy közvádlói minőségük által a magánpolgárok attól eltiltva nincsenek, hogy ezután is prosecutori tisztet teljesítsenek. E mellett a jogvédő társulatok hatásköre sem fog csorbulni. Ludvigh. TARCZA. «MBwmww Fekete gyémántok. Regény öt kötetben. Irta Jókai Mór. NEGYEDIK KÖTET. A halina-tisztelet. (Folytatás.) Az az valódi ünnep volt, mikor a tizenkét uj halinaszár a Bondavölgyből a metropolisban megjelent. Itt vannak ők ! A magyarok. A föld népének romlatlan kedélyű gyermekei. Küldöttség a birodalmi tanácshoz. Elismerése a februári alkotmánynak. Az első úttörők. Háromszoros „magas éljen“ nekik. Minden hírlap tele volt üdvözlésükkel. A politikai lapok komoly vezérczikkeket hoztak e nevezetes jelenségről. Az államférfiak külön audienczián fogadták őket, nevükben az apátul tartott ékes beszédet, beleszövén abba az országnak jelen megrekedt állapotját, melyből a nép menekülni óhajt, s az igaz jóltevőket kezdi felismerni a tétlenségre kárhoztató hitegetőktől. Különösen hangsúlyozta a népnek e józan felismerését az apát ur, mikor az irányadó excellentia elé került. Az irányadó excellentia kegy teljesen szokta meg az apát ur kezét, s biztositá róla, hogy az X-i püspökség nem sokára meg fog ürülni s betöltésénél gond lesz rá, hogy a leghívebb praelatus jusson oda. A küldöttség tagjaival is váltott nyájas szavakat az excellentia, mely nyájas beszélgetéssel, egyik sem értvén a másik nyelvét, kölcsönösen meg voltak elégedve. Sőt midőn az apáturtól megtudá, hogy a küldöttek között legkitűnőbb egyéniség Szaffrán Péter, s ezzel még kezet is szorított az excellentiás úr, s azon reményét fejezte ki, hogy a birodalmi tanács holnapi ülésén látni fogja őket a karzaton. Most még „csak“ a karzaton! Péter meg is ígérte, hogy elmennek. Ő egyedül értette, hogy mit beszélnek hozzá. Tudott németül, sőt francziául is. Hajós korában ragadt rá. Hanem arra nem felelt semmit a miniszter úr, hogy a bonda-völgyi vasútengedélylyel mi lesz? Pedig ez a főkérdés. A magas audiencziák után következtek a népszerű ovatiók. Három illustrált lap szerkesztői szólták fel a küldöttséget, hogy engedjék magukat lefényképeztetni újságaik számára, azokban az új „festői“ szűrökben. Ez érdekes csoportozatok lehető legrövidebb idő alatt megjelentek minden műárus kirakatában s Clődítettek maguk körül bámuló közönséget. A birodalmi tanács másnapi ülésén egy egész első pad lett számukra a karzaton fenntartva, ahol sorban helyet foglaltak a kedves vendégek, kikönyökölve a mellvédre s alálóggatva gombakalapjaikat. Az irányadó excellentia másfél óráig nyúló beszédet tartott a kedvükért, s megszámlálták a cseh dissenterek, hogy ötvenkétszer nézett fel a karzatra, beszéd közben, hogy minő hatást tett reájuk ? Egy elaludt s leejtette a kalapját Az a kalap viszont egy a képviselői padokon alvó tagot fölébresztett. Ezt az eseményt, mint pompás calembourghi czifrázta ki három napig az öszszes birodalmi sajtó, míg végre az illustrált életlapok martalékába jutott. Repülő szavak indítottak meg a rovásukra, amiket soha nem mondtak. De végig várták az egész ülést. Derék emberek. Kárpótlásul e szenvedésért és jutalmul a kitartó állhatatosságért, a törvényhozók vezérkapacitásai pompás banquettet rendeztek számukra a hotel Munschban, ahol Szaffrán Pétert az a tisztelet érte, hogy az asztalfőn, mindjárt az apátur jobbján foglalhatott helyet, s azon a helyen mindenki által apróra megbámultatott. A lelkesült toasztokból, miket a kitűnő szónokok, a doctor urak, a Reichsrathok és Geheimrathok szemébe mondtak németül,megérte Szaffrán Péter, hogy ő benne tiszteli mindenki a bondavölgyi közönség által rövid időn felküldendő Reichsrathot, a sperativ collégét, a praesumativ törvényhozót. Azokból a suttogásokból pedig, amiket a háta mögött franczia nyelven ejtegettek el, azt tudá meg, hogy a jelenlevők úgy mutogatják őt be egymásnak, mint azt a nevezetes ficzkót, aki vőlegénye volt az isteni Evelinának, akitől elszöktette őt Kadlman. Szaffrán Péter úgy tett, mintha nem hallaná sem azt, amit lelkesült szóval a szemébe, sem azt amit gúnyos nevetéssel a háta mögött mondanak. Hanem magában arra gondolt: „ha ezek az uraságok itten tudnák azt, hogy én már egyszer emberhúst ettem !“ A banquett vége felé a nagy tudós tekintélyes doktor urak összecsókolóztak derék vendégeikkel, s a késő éjszaka választotta el a szerelmeseket egymástól. Másnap valamennyi bondavölgyi polgártársnak kóválygott a feje a sok bevett lótól, amihez ők nem voltak szokva. Pedig még hátra volt sok parádé. Meg kellett jelenni a császári váriakban, és letenni a tisztelet és hódolat adóját a legmagasabb trón zsámolya elé. A szegény halmna előtt a legmagasabb kapuk is megnyíltak. Másik nap a pompás katonai parádét kellett végig nézniök. Mennyi ágyú ! Mennyi lovasság! Milyen irtóztató szuronyerdő ! Megint másik nap, vasárnap következett, akkor sorbajárták a templomokat ! Minő templomok azok ! Az ember el sem meri azokban mondani azt a közönséges paraszt imádságot, amit odahaza tanult. Van is hozzávaló ének, orgona hang ! Itt már csak gazdag az Úr Isten ! hogy szégyenlheti magát a paraszt, hogy falun olyan szegény ! Délután meg népünnep volt.Hejh ott volt még látni való ! Csoda állatok, kötéltánczolók, bűvészek, versenyfutók, jégbeemelkedő gömbök. És azután ser, a mennyi kell. Fizeti az apát itr. Mégsem volt vége. Meg kellett nézni a császárváros minden nevezetes bámulni valóját, képtárait, ritkaság-gyűjteményeit, fegyvertárát , ágyúöntödéjét, kincseit és drágaságait ; hogy legyen fogalma a halmának, minő pompa, hatalom, dicsőség, gazdagság, isennség és uralom az, mely most vele kezet szerít, az ő szegénységével, pusztaságával, tudatlanságával, tehetetlenségével és alázatosságával. A halina pedig szeretett volna már otthon lenni és nagyot nyújtózni a saját asztalánál egy tál főtt burgonya mellett. Az utolsó estén elvitték őket a színházba. Nem a burgszínházba, az nem nekik való , hanem a Treumannfélébe. Ott adnak most olyan nekik való darabot, amin nevetni lehet sokat, bámulni még többet. A darab csupa ének, meg táncz, meg furcsaság. S ami legnagyobb furcsaság benne, az, hogy a czímszerepet a szép Evelina játsza benne: Kaufmanné. Váljon rá fog-e ismerni Szaffrán Peti ? Evelinát nem lehetett egyenesen az operaházhoz szerződtetni, mert ott még az olasz staggione tartott, de amint annak vége lesz, kilátásba lett helyezve, hogy szerződtetni fog; egyenesen kiköttetvén, hogy előbb más alsóbb rendű színpadon gyakorolja magát, amíg leszokik a lámpalázról, így került, mint vendég, a Treumann színház deszkáira. Saját természetes bájai igézettel voltak a közönségre, s már ez idő szerint úgy beszéltek róla, mint kitűnőségről, s ami az arany fiatalságot illeti, az meg épen bomlott utána. A darab, amelyet ez este a halina tiszteletére előadtak, egyike Offenbach ledérebb dalműveinek, melyben a színpad hölgyei kevés titkolni valót tartanak a közönség előtt. A Quirtes gyönyörködik és tombol az élvezettől. (Folyt. köv.) Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva- ■—«—»W» ..... . .. . „ —■ —. ■ ! A baloldali kör ma május 8-dikán d. u. 7 órakor értekesletet tart saját helyiségében. Ghyczy Ignácz elhunyt képviselőtársunknak temetése f. hó 8-án délután 5 órakor lesz, mire a képviselő urakat, a kétsas-utcza 8. sz. a. halottas házhoz, tisztelettel meghívja a képviselőház elnöke Somssich Pál m. k. — A „Pesti népkör“ kedden május 10-én este 7 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melyre a tagok minél nagyobb számmal keretnek megjelenni. Tanácskozási tárgy: a municipális törvényjavaslat. Még egyszer a vadászati törvényekről. A vadászati törvények tárgyalása az Országgyűlés legközelebbi napirendjére van kitűzve, időszerűnek találjuk annálfogva azon kérdés újból feltevését, ha váljon ezen törvényjavaslat, úgy amint tárgyalási alapul előterjesztve s az osztályok által ajánlva van, megfelel-e azon kívánalmaknak, melyeket korunk szelleme az utan alkotott törvényektől joggal megvárhat ? A vadászati jog fogalmának történeti kifejtését igyekeztünk a „Hon“ múlt évi nov. 3. és dec. 1-én megjelent számaiban a lehetőségig rövidre vonva előadni, és most ismételjük azt, hogy habár a jelen törvényjavaslatnak alapgondolata megfelel is azon elveknek, melyeket az újabb kor a vadászati jog tulajdoni minőségére nézve elfogadott, a törvény részleteiben előforduló megszorítások, a jog személyes élvezetének a kisbirtokostól megvonása, s a.t. az egésznek oly jelleget adnak, melyek sötétebb idők castszerű zamatét hordják magukon. Ha visszaemlékszünk azon jelenetekre, melyek a képviselőházban lefolytak, és amelyekben mindenik ott képviselt párt a szabadelvűség zászlóvivőjeként igyekezett magát feltüntetni, bámulnunk kell, hogy mehetett e javaslat a törvényhozás előkészítő csarnokain ily alakban keresztül ? A törvényjavaslat 1. §. a vadászati jogot a földbirtok elválaszthatlan tartozékának nyilatkoztatja. A második és harmadik §§. pedig azt mondja, hogyha a birtokos egy tagban legalább 1600 négyszögöllel számitott holdnak nem tulajdonosa, a vadászati jog személy gyakorlatának képességével nem bir, hanem birtoka e tartozékának használatát a határ többi kisbirtokosaival egyesíteni s azt valamennyi együtt még pedig a törvényben szigorúan előírt feltételek mellett nyilvános árverés útján bérbe adni tartozik. Bizony furcsa fogalomzavar. Tehát a birtok tulajdoni minősége között különbség van, a kis és nagybirtoknál, — de különbség van hasznainak értékesítésére nézve is! mig t. i. a nagybirtokos földjének vadászati jogát, maga személyesen engedményese vagy bérlője által használhatja, addig a kisbirtok tulajdonosa azt minden körülmények között a törvényekben előírt feltételek szerint bérbe adni tartozzék ? Mintha bizony gondoskodni akartak volna arról, hogy ha annak a pimasz paraszt és kisbirtokos nemességnek eszébe jutna, hogy a vadászatot egyik vagy másik társának vagy közkedvességben álló szomszédbeli nagyobb birtokosnak olcsón vagy pláne ingyen által engedje, s ez által a Stefinek vagy a Mukinak a sportja szenvedne, s azt ne tehessék. Nem világos-e ezen intenzio azon rendelkezésből is, hogy azon kis birtokos, kinek földe önálló vadászati joggal biró földterületek között fekszik, ez utóbbi tulajdonosa vagy vadászati bérlője a vadászati jogot árverésen kívül is haszonbérbe veheti; ha pedig ilykép az egyesség közöttük létre nem jőne, a kis birtok tulajdonosa a vadászatot árverés útján haszonbérbe adni tartozzék, de kinek ? minthogy e terület önálló vadászati joggal nem bir, ismét csak a szomszéd nagybirtokosnak ! — nem valóságos paródiája-e ez a tulajdon szabad használata fogalmának! A vadászati személyes képességről, a javaslat szintén hosszan és részletesen rendelkezik, valóságos „polices instruction.“ A személyes képesség első feltétele az, hogy az illető tudjon évenkint 5 frzőt osztó értékben fizetni. — Ez más szavakkal nem volna egyéb, mint a vadászati jövedelemnek megadóztatása, és pedig a haszon és élvezet nagyságára való tekintet nélkül. No de hisz a czél el lesz vele érve , a gazdagok megfizetik könnyen, — az a sok student pedig, ha vacatio alkalmával haza kerül, nem fog az apja puskájával szaladgálni, s a vadat az egész tájékról elriasztani. De van e ponthoz más tekintetből is szavunk, — azt mondja ugyanis a 17. §. c) pontja : „azok, kik közhatóság elleni erőszakos ellenszegülés, lázadás, stb. el voltak ítélve, habár büntetésük elengedtetett is , az elengedéstől és a büntetés kiállásától számított öt évig vadászati utalványt nem kaphatnak. Új neme ez a büntető igazságszolgáltatásnak, és pedig annál sajátságosabb, amennyiben a bíró által kiszabott büntetésen felül méretik ki, és specializer azokra, akik a vadászatnak barátai, mert hisz olyanoknak, kik nem vadászok, ezen utalványra szükségük sincs! — a megvonás és jogvesztés azokra tehát nem büntetés. A vadászati tilalmakról szóló IV. fejezet is sok érdekes dolgot tartalmaz. A 21. §. azt mondja, hogy „tilalmi időszakban vadat árulni, venni és nyilvános helyen étlapra jegyezni nem szabad“ — már kérem, ha árulni és venni nem szabad, azt még érteni lehet, — de hogy a vendéglősnek mit szabad az étlapra írni, hogy a törvényhozás abba is beleavatkozzék, túlságos gyámkodásnak, nevetséges kicsinyeskedésnek tartom, — a világ szereti csalatni magát, sok embernek jobban esik az ürvezomb, ha mint „Red- Schlegel“ serviroztatik, az is sajátságos rendelkezés, hogy a vadászati jogosultsággal bíró tulajdonosnak, saját területén is csak lőfegyverrel szabad vadászni, tőrök, hálók használata pedig tiltatik. Olvastam valahol, hogy Francziaországban az 1789-iki időket megelőzött korban 4 — 5 százezerre ment évenként a vadászati kihágás, tilalomtörés és visszaélésekből keletkezett pereknek száma! — Ha azonban e törvény csakugyan elfogadtatnék, úgy hiszem, a statistika nálunk nem jellemrajza s a szelindek csata.*) (Töredék. Bauer őrnagy, Bem főhadsegédének hátrahagyott jegyzetei után közli: Makray László.) Bem mindenekfelett föltétlen engedelmességet és ezzel járó fegyelmet követelt seregétől, elsőtől utolsóig. Már Szilágy-Somlyón, a tisztikar első tisztelgése alkalmával e rövid, de sokat mondó beszéddel üdvözlé az előtte tisztelgőket : *) Mutatvány az egy hét alatt megjelenendő .Honvéd* menház könyvéből.“ — A kormány ezen sereg teljhatalmú főparancsnokának nevezett ki. Én önöktől föltétlen engedelmességet kérek ; ki nem engedelmeskedik, főbe fog lövetni , ellenben jutalmazni is tudok. És nemcsak mondta, de meg is tette ezt minden időben, ha szükség volt rá. Nem kevésbé őrködött Bem a sereg rendes és bő élelmezése fölött, és valóban ritkán is szenvedett a sereg hiányt élelmiszerekben, s ekkor is nagyobbára csak maga magának tulajdoníthatta. "Bem t. i. megrendelte, hogy katonái minden időben két napi élelemmel legyenek ellátva, melyet mindenkinek magával kelle hordani. Gyakran személyesen győződött meg ezen rendelete teljesítése felől, de történt, hogy csataközben tapasztalatlan katonák elhányták élelmeket, s ekkor csata után, midőn az élelmezés épen legbajosabb volt, vagy éheztek, vagy gondosabb bajtársaikra voltak kénytelenek szorulni. Az öreg úr ilyenkor mindig haragudott, s néha büntetett is. Munitio volt harmadik szava a gondos vezérnek : munitiót rendelt vagy kért, ahonnan csak remélte, hogy kaphat, és nem ezerével vagy százezerével, hanem millióival a töltéseknek, mert tudta, hogy munitió hiánya meglankasztja a legbátrabb sereget is ; de sajnos, minden sürgetés daczára mégis volt eset, hogy munitio hiánya miatt kénytelen volt döntetlen csatákat félben hagyni, vagy győzelmes csata után hátrálni. Ezért soha őt nagyobb haragban nem lehetett látni, mintha katonái hébe-hóba töltéseiket majorságra stb. vesztegették. A jobb rend és csatakészség föntartására Bem naponta reggeli 7 órakor szemlét tartott egész serege fölött és megrendelte, hogy ekkor minden ember egészen fölszerelve, csatakészen, jóllakva álljon ki a megrendelt helyen. Ily szemlék alkalmával adta ki Bem személyesen a napi leglényegesebb rendeletiket a parancsok vételére különben a segédtisztek mindennap déli 12 órakor jelentek meg nálam és beirták azokat a parancskönyvből tárczájukba, őrködött élelmezési és ruházati rendeleteinek teljesítése fölött, ilyenkor dicsérte meg a csaták legvitézebbjeit, s jutalmazta meg őket rendkí-