A Hon, 1870. július (8. évfolyam, 147-175. szám)
1870-07-22 / 166. szám
166 szám. VIII. év fuli ára.Reggeli ifiadás. Pest, 1870. Péntek, Julius Kiadóhivatal, Ferencziek tere 7.8». földszint. Elészeté«i díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadó*egyfitt. 1 hónapra ..... 1 frt. 85 kr, 3 hónapra . . . . . 6 „ 50 „ 6 hónapra . . . . .ti . , Az esti kiadás különköldéséért felüdítheti a havonkint ........................................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó alsó napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegdij minden beztatásárt . . 31) . Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-teri 5 hasábos petit sorért . . 'iá kr. S1*^“ Az előfizetési- és hirdetmény - díj a lap kiadó-hivatalába küldendő’. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési árak „A HON“ 1870. II. félévére. Julius—szeptemberi évnegyedre 6 frt 60 kr. Julius—decemberi félévre . II „ — „ Az esti kiadás postai különküldéseért felfizetés havonkint 30 „ Pest, junius hóban 1870. Külön előfizetési iveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 6 krba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. iu jAiBnBSjggieBi^wwwwew TEST, JULIUS 21 Az országházból. (Sz.) Elég különös, de nem mi tehetünk róla, hogy most, midőn már az első ágyusza is eldördült azon háború megkezdése jeléül, mely valószínűleg egész Európa sorsa felett fog határozni, — mi, mintha ez események csak a délamerikai Llanosokon folynának, s minket legkevésbbé sem érdekelnének — egy különben nagy horderejű törvényjavaslat apróságaival vesződünk. Szomorú és időtlen dolog lesz ez, de mi nem tehetünk róla. A kormány nem tette meg kellő időben, két évi sürgetésre, s benyújtja most a legalkalmatlanabb korszakban s keresztül is szándékszik hajtani, mint látjuk, még alkalmatlanabb, időtlenebb körülmények között. Pedig ott volt az ellenzék jó tanácsa, hogy halassza el az őszi idényre, melyből kettős jó származott volna: először, hogy ez idő alatt az igazságügy miniszternek az úrbéri maradványokra vonatkozó javaslatait vettük volna elő és vihettük volna keresztül, — tehát jót, az ország lakóira nézve megnyugtatót teljesítettünk volna, — a jogegyenlőség útját egyengetjük vala, — mig így a virilis szavazatok fölött debatíozva, minden irányban részvért csinálunk; másodszor, mert nem vettük volna, nagyobb részt gazdákból álló képviselőinknek figyelmét és működését épen akkor igénybe, midőn arra, mind gazdászati, mind egészségi szempontokból máshol lenne szükség. Most mi következett e bölcs intézkedésből? Az, hogy először is nincs jól választva és nincs is meg a kellő idő, annyira, és a minőre egy ily nagyfontosságú és ezredéves intézmény reformjára szükség volna. Másodszor nincs meg a kellő türelem és figyelem, melyet ezen nagy horderejű kérdések eldöntése igényelne. Innen van egyik oldalon a közöny és azon méltánytalanság, mely az ellenzéknek még valami rögtön tett indítvány megértésére sem enged és akar alkalmat nyújtani; más oldalon pedig épen e miatt napról napra fokozott keserűség, mely a túlsó oldalon hasonló éles recriminátiókkal találkozván, egyáltalában nem emeli a parlament tekintélyét, és pedig épen oly időben, midőn arra, lehet nemsokára, igenis nagy szükség lenne. Harmadik baj, hogy a nagy közönségnek már gazdasága által is megfosztott figyelme e fontos belügyi reformtól a külföldi események által elvonatik s igy a nemzeti életet teljesen átidomitani szándékozó belügyi reform harmad negyed rendű kérdéssé száll alá. Lehet, hogy kormányunknak épen tetszik ez. De kérdés: lesz-e valami gyakorlati haszna benne ? Mi azt hisszük, nagyon kevés. Mert az nehezen fog eszébe juthatni, hogy a jelen háborús idők alatt fogjon a megyék reorganizatiójához, indítsa meg a választási mozgalmakat. Igaz, e javaslat, mint azt az ellenzék több tagja jelezte,épen csakis háború időkre van készítve, midőn nem a polgárok szabadságának, hanem az állami rend érdekeinek, a salus reipublicaenek kell az uralkodó jelszónak lennie ; ennek daczára mi legalább nehezen hisszük, hogy a végrehajtás még a kormány szempontjaiból is kedvező időre esnék most. A nemzet közhajtásával találkozó sztorű semlegesség elve ki van mondva; s ormányunk igen helyesen oly óvatos, hogy minden kisebb mérvű katonai mozgalmat is kerül, mely a beavatkozási készség gyanúját vonná magára: váljon ily korszakban alkalmas lenne e az országunk nem is egy nyelvű lakóit politikai és választási fluctuatióknak bármi részről is kitenni, ítélje meg bárki józanul. Valóban a kormány most sem tehetne józanabbat, mintha követve az okos tanácsot, e törvényjavaslatot félrevetné s oly dolgok elintézése után látna, melyek nem a kedélyek zaklatására, hanem azoknak a szabadság érdekei méltánylatával, kielégítésére, megnyugtatására szolgálnak. Mert az ugyan lehet plausibilis és jól fogadott a jobboldalon, hogy valaki félelmében a háborútól előbbi meggyőződésétől elálljon, de hogy az ellenzék a feketét fehérnek mondja, ha eléje tálalják, azt nem kivánhatja senki. A pesti Népkör jövő vasárnap d. e. 10 órakor a Belcenay kertben népgyűlést tart, melyen a napi kérdés, név szerint a semlegesség fog tárgyaltatni s az ügyben feurat fog megállapíttatni. Pest város lakossága fölkéretik, hogy e gyűlésen minél nagyobb számmal részt vegyen. Andrássy Gyula miniszterelnök, ki jelenleg kormányügyekben Bécsben van,mint halljuk, hosszabb ideig fog az uralkodó körében maradni, miután egy bureaut rendezett ott be. Az illető bureauban, a miniszterelnök osztálytanácsogán , egyúttal titkárán, Reviczky Sándoron kívül két fogalmazó dolgozik, kik a miniszterelnökségtől Budáról utaztak pár nap előtt Bécsbe. A magyar országgyűlés elnapolásáról a következő megbízható híreket veszszük. Mihelyt a municipális törvényjavaslat feletti vita be lesz fejezve, az országgyűlés jelen ülésszakát befejezettnek jelentik ki. Másnap mindjárt össze fog hivatni a következő ülésszak, harmadnap pedig az újonnan összehívott ülésszak bizonytalan időre elnapoltatik, hogy igy a képviselők, bármikor, akár hirlapilag, akár magán után az újonnan felveendő tárgyalásokra behivattathassanak. — Az egész attól függ, vájjon a horvát képviselők a megnyitáson megjelenhetnek-e ?— Az elnapolást a jövő hét végére várják. — A főrendi ház folyó évi július hó 26-án kedden (hány órakor ? Szerk.) ülést tartana melybeni megjelenésre a háznak szabadság nélkül távol lévő tagjai felkéretnek. A cs. kir. szab. vasúttársaság a területére eső állomásokhoz több új körözvényt bocsájtott ki, melyek igy hangzanak: — Az áruszállitmány a hess Lajos vasuton be van állítva, a hess éjszaki vasútra ez nem vonatkozik. — A bajor keleti, illetőleg államvasút nem vesz föl árukat Würczburg, Aschaffenburg és Lichtenfelsen át. — Az áruszállitmány Egeren keresztül szintén be van álitva, ugyan igy Lipcsén át, már fogadott szállítmányok elhelyezéséről a föladóknak kell gondoskodnak, a föladásra szánt szállítmányokat föl kelll tartóztatni,erről azonban a feladási állomás értesítendő. — F. hó 21 dikétől az áru és a gyors-szállítmány-forgalom Bodenbachon át végleg be van szüntetve. — Az áru , a gyors szállítmány- forgalom a hannoveri vonalon be van állítva. E vonalon több szállítmány nem veendő föl, a föladottak a föladóknak visszaküldendők. Adakozások. A honvédmenházra: Prónay Antal Kib Zellőn adott 10 ftot, Prónay Elek Brécsén Kovácsin 3 ftot. Jankovics Gyula képv. a baloldali kör 483 sz. ivén gyűjtött 111 ft 84 krt. — Karancsi Dániel r. lelkész H.-M. Vásárhelyen gyűjtött 22 ft 10 krt. A Batthány emlékre: Prónay Antal Kis Zellőn adott 10 ftot,Prónay Elek Lzjcsén- Kovácsin 3 ftot. A franczia hadüzenet. A berlini „Staats-Anzeiger“ közli a 19-én déli 1 ’/* órakor Berlinbe érkezett franczia hadszenet szövegét, mely így Francziaország alulírott ügynökén, a kormányától kapott parancs folytán van szerencséje a következő közleményt terjeszteni a porosz király ő felségéek excellentiás külügyminisztere elé. A francziák császárának kormánya miután azon tervet, hogy porosz herczeg emeltessék a spanyol trónra,csak Francziaország területi épsége ellen intézett vállalatnak tekintheti, azon helyzetbe látta magát kényszerítve, ő felségétől a porosz királytól azon biztosítást kívánja, miszerint ilynemű combinatió az Ő beleegyezésével nem valósulhat. Miután ő felsége a porosz király vonakodott ily biztosítást nyújtani, sőt épen ellenkezőleg a francziák császára nagykövetének kijelentette, „hogy azon eshetőségre, mint minden másra, fentartani véli azt a lehetőséget, hogy a körülményektől kérjen tanácsot, így a császári kormány a király e nyilatkozatában, egy úgy Francziaországot, mint az egész európai egyensúlyt fenyegető hátgondolatot kellett hogy lásson. E nyilatkozatot még roszabbá tette a kabinetekhez érkezett jelentés arról, hogy a császár követét vonakodott elfogadni és vele semmiféle további magyarázatba bocsátkozni nem akart. Ennek következtében a franczia kormány kötelességének tartó, haladéktalanul gondoskodni becsülete és megsértett érdekei védelméről és el lévén határozva, e czélra minden rendelkezése alatti eszközt megragadni, mostantól kezdve magát Poroszországgal szembe hadilábon állónak tekinti. Alulírottnak van szerencséje excellentiádnak stb. legtiszteletteljesebb hódolatát kifejezni. Berlin, jul. 19. 1870. (aláírva) Le Sourd, A helyzet képe. (r.) Forbachnál a Saarbrückennel szembenlevő vasútállomásnál előőrsi csata van. Ez az első ütközet. Különben az északi tengeren is ágyudörgést hallottak, a porosz hajóhad Kielbe futott be. Burgfeld és Blotzheimnál 50 ezer franczia van felállítva és a Rajnánál összesen 100 ezer franczia van öszpontosítva. Míg 40 ezer porosz Manheimot szállta meg, és a szász hadtest is erre közeledik. A francziák támadásukat Baden, de főleg rajnai Pfalz ellen intézik. A két ellenfél most így áll: A franczia csapatok Hüningentől (a badeni svájczi határon) Thionvilleig a Mesélnél, a Luxemburg és Trier felé vezető keresztúton állanak. A poroszok Lörrachtól, hol badeni tábort ütnek fel, Kölnig vannak és a Rajnától nyugatra csak gyenge hadtesteket küldött előre. A déli és északi hadtest közt az összeköttetést a Manheimnál lévő sereg tartja fen. Különben a francziáknak a Charleville és Mereiere közti Olympe hegyen is van egy elsánczolt tábora. A franczia csapatok kivonultak Civitavechiából, ez a legújabb biróba igaz. Napóleon herczeg pedigEdinburgba megérkezett, miután Dublin lakossága határozottan a francziák mellett tüntetett az ő ottlétekor. A francziák működéséből még csak azt említjük fel, hogy a hajóhadtól Cherbourgból 4 postahajó kiindult az északnémet hadtest felkeresésére. Coblenzben egy franczia tisztet elfogtak és a Rajna mellett a poroszok 10 ezer mázsa ólmot koboztak el, mint amely a franciáknak volt szánva. Rotschild és Flavigny a Sociéte internationale részéről aláírást indítottak a katonák özvegyei és árvái számára. Bajoroszág most már hivatalosan csatlakozott Poroszországhoz, hadsergét megindító, de a honvédséget nem tudja mozgósítni, több helyi fegyveres erőt kell alkalmazni. Nincs részvét. Poroszországban nagyban foly a működés, a kieli kikötő ostromzár alatt, ami, mint mondják, Amerika és Oroszország felszólalását vonja maga után. Az amerikai hajóhad Faragut vezérlete alatt Vliesingennél áll. A poroszok egész az 1854-iki korosztályig hívták be a Landwehrt, Ober és Ehrenbreitsteinből az idegenek kitiltottak. 120 millió tallérhadikölcsön szavaztatott meg. De a Rajnánál Kehnnél és Weinenburgnál a hidak fel vannak vetve és így csak kompon közlekednek. Két porosz hadtest megszálló a rajnai Pfalzot, ellenben a Salzbrück és Betbach közt a vasutat a francziák tépték fel. A lipcsei kereskedelmi kamara hálafeliratot intézett a királyhoz, melyben hangsúlyozza délnémetország szoros csatolását az északi részhez, a schleswig-hol-steini szabadelvű párt is fölhívja a németeket a közösügy melletti küzdelemre. De a kereskedelmi piacra máris rosz hatással van a háború: a lipcsei hitelbank feloszlott, a dresdai és lipcsei bank beszüntette az ezüstfizetést. Schleswignél a porosz és osztrák vámőrök összeverekedtek. Romániában a radicálisok kijelenték Francziaország mellett rokonszenvüket, de azért ragaszkodnak a semlegességhez. Olaszország és Anglia figyelő politikát folytatnak. Spanyolországban a Cortest november 1-ig napolták el és Izquerdo egy montpensierista lapban indítványozza hogy Esparteroból csináljanak vagy királyt vagy köztársasági elnököt ami nagy feltűnést okozott. Ausztriában csak a csehek makacskodnak és mutatnak ellenszenvet, a semlegesség mellett folyton szaporodnak a tüntetések. Brünn Lincz a mellett nyilatkozott és többen lapokban és Wels követelik a birodalmi tanács egybehivását hogy ez határozhasson azon perez felett, melyben a semlegességet elhagyni kell. Ez helyes. Ezt kivánja egy prágai félhivatalos hír is. Oroszország küldi csapatait (a varsói 80 ezerből) határaink felé és Volhyniában és Ukrajnnban 140 ezer embert öszpontosított. Hir szerint innen is elment 3 ezred Bukowina felé. Ehhez a Nordd. Alig. Ztg. hozzáteszi azon jó forrásból merített becsitást, hogy a Hohenzollern herczeg és mademoiselle d'Alba között egy hírlap által jelzett házasság híte csak tapogatódzás, miként fogna ez fogadtatni a porosz udvarban és Spanyolországban. Madridban nem igen éreztek kedvet lépen ragadni, miután az, hogy a fanczia császárné napaasszonya legyen a jövendőbeli spanyol királynak, valamint a Theba-családdal való minden összeköttetés vérig sértené a spanyolok nemzeti és erkölcsi érzetét. Theba herczeg el van adósodva, legidősb fiától éri ditt háza épen ellenkezőjét élvezi a közbecsülésnek. Vajon a vőlegénynek ínyére volt-e ez a partré? nem tudni, — de nagyon kétlik. Mikor Francziaország a háborúra már komolyan el volt készülve s Wimpffennek már majdnem zsebében volt a hivatalos hadüzenet, melyet Berlinbe kellett vinni s Napoleon már tán semmi által sem engedte volna magát visszatartatni a háborútól: akkor történt Szt. Pétervárott, hogy Fleury tábornok fölkereste a czárt s souverainje nevében arra kérte, tegyen közvetítő lépést Emsben. Ezt nevezik aztán diplomácziának. — Feltűnést okoz, hogy a porosz király utolsó beszédében nagyon kevés az önbizalom , nincs benne semmi abból a junkeri henczegésből, melynek szagát az utóbbi időkben annyi alkalmunk volt érezni majd minden manifestation, ami Poroszországból jött. A franciákkal rokonszenvezők ebből azt következtetik, hogy szepeg a burkus. Ugyanezt látszik bizonyítani az a körülmény is, hogy a porosz kincseket elszállították Berlinből, „biztos helyre.“ Én Istenem ! hát van-e valahol biztos hely ilyen bizonytalan világban ? Fogadni mernék, hogy a porosz király, mikor biztos helyet keresett, Párisra gondolt s a Tuilleriákba küldte kincseit a következő levél kíséretében : Kedves barátom Napoleon Lajos ! Azért, hogy seregeink szemben állanak s maholnap térdig gázolnak egymás vérében, mi személyeinket illetőleg még mindig jó barátok maradhatunk. Te különben is gavallér ember vagy, s ez okból egy kérelemmel fordulok hozzád. Tudod, a bábom olyan, mint a házasság, az ember nem tudhatja mi lesz a vége. Meglehet, hogy egy hét múlva az én burkusaim berukkolnak a te Párisodba, vagy a te zsárjaid az én Berlinembe. Mi lesz ez esetben az én kincseimből ? Azok a luxuriöses afrikánerek, a te turkoszaid, bizonyosan koczkajátékon vesztegetik el. Pedig jó, ha véletlen elszegényedés esetére az embernek egy kis zehrpfennigje marad. Én tehát számítva a te lovagiasságodra, szives megőrzés végett */• alatt mellékelve küldöm összes ingó-bingóságaimat. Nálad jó helyük lesz. Itt még valami gazember elfoglalná. Hasonló viszonszolgálati készségemről meg lehetsz győződve. Vilmos porosz király. A mitrailleuse az a csodaállat, amibe most Napóleon győzelme reményét leginkább veti. Ez a szörnyeteg valóságos revolver agya, csak hogy nem forog a maga tengelye körül. Sok lyuk szolgál bele, s mikor elsütik, valóságos ágyúgolyó záport okádik az ellenségre. Napóleon egynéhány ilyen ágyuvulkánnal elsöpörhetni véli az egész porosz hadsereget a föld színéről. Mikor a chassepot-puskát behozták, elvitték megpróbálni Mentánához a szegény félmeztelen garibaldiánusokon. Azóta, úgy látszik,Napóleonban fölébredt a humanitás szava. A mitrailleust lovakon próbálta meg. Kiállítottak ugyanis kétezer darab rokkant, használhatón lovat, s bizonyos távolságból közéjök tüzeltek. Az első lövés 300 darabot szaggatott össze a szegény párákból. Napóleon nem az az ember, ki ne akarja tökéletesen megismerni fegyverét, mielőtt harczra kelne vele. Márpedig a lovakra való próbatüzelésből csak az tűnik ki, hogy hány lovat pusztít el a mitrailleuse, de nem, hogy hány embert. Azért tehát meg lehetünk győződve, hogy mielőtt a háború komolyan kiütne, Napoleon még rendez egy próbalövést a mitrailleusevel, csakhogy akkor kirendeli az invalidusokat, s hasznavehetlen rokkant lovak helyett hasznavehetlen rokkant katonákat állít az ágyútorok elé. Napoleon nagyon derék ember ! Szegény pápát egészen elfelejtő a világ e közt a készülő ágyudörgés közt. Pedig, ha a háború ki nem üt, ő lett volna az 1870-ik esztendő legnagyobb hőse s a csalhatatlanság kimondása ez év legnevezetesebb adtusa. Hiába „az elsők lesznek az utolsók“ mondja a biblia, amelyet egyébiránt nem akarunk e szentségének idézni, miután „on ne parle pas des cordons dans la maison du pendu.“ Azt azonban el nem hallgathatjuk, miként történt a csalhatatlan ég kimondása. Röviden tehát kivonatoljuk egy római levelező jelentését. A csalhatatlanság feletti első szavazás múlt szombaton ment végbe. A generalis congregatióban a IV. fejezet felett 88 püspök non placettel, 62 placet juxta módúmmal szavazott. Az ellenzék 80 tagja pedig távol maradt. A placet juxta módúmmal szavazókról azonban nem kell föltenni, hogy azok mind ellenzékiek. Sőt vannak köztök olyanok, akik azért nem fogadják el föltétlenül IV ik fejezetet,mert abban a csalhatatlanság nincs elég élesen kifejezve, s ők élesebben óhajtanak. Szombaton este az ellenzék értekeletet tar Galanterie-czikkek. Utoljára még kisül, hogy ezt a háborút is a crinolin csinálta. A „Bund“ írja: Napóleon, Prim és Hohenzollern herczeg közt akkor támadt az első viszály, midőn e két utóbbi kijelentette ellenszenvét a franczia császárné azon terve iránt, hogy az ifjabb Hohenzollern Frigyes herczeg vegye nőül a császárné unokahúgát, d'Alba kisasszonyt, tett, melyből egy öt tagú bizottság küldetett ki a pápához az ultimátummal, melyben azon feltételek voltak formulázva, amelyek alatt az infallibilitást az ellenzék is elfogadja. A deputatio a párisi érsekből, a magyar prímásból, a münchen-freisingi érsekből, végre a mainzi és dijoni püspökökből állt. A pápa kihallgatta, de írásban kérte az előadottakat, mire azokat a párisi érsek át is adta. Eredménye az lett, hogy másnap az infallibilitásnak élesebb formulándra terjesztetett szavazás végett a congregatio elé, mely azt el is fogadta. Erre a minoritás újra ülést tartott s Matthieu bibornok a mellett nyilatkozott, hogy az ellenzék ne menjen el az anyaba a végszavazásra. Ez ellen nyilatkozott Haynald, Bonnaz, Lipovniczky, de miután véleményüket csak 22 püspök osztá, az elmaradás emeltetett határozattá. Erre egyhangúlag elhatározták, hogy a „declaratio“ szelíd neve alatt tiltakozást adnak be a csalhatatlanság ellen, s kijelentik, hogy non placettokat egész érvényében fenntartják , csak azért nem jelentik ki az aulában is személyesen, mivel a pápa is ott lesz. Újabb tudósítások szerint úgy is lőnek, a mint beszélőnek. Legújabb tudósítások szerint pedig a franczia megszálló csapatok kivonultak Rómából s az olasz király katonáinak adták át a posztot. Könnyen megérhetjük, hogy ő szentségének épen akkor teszik ki a szülit, mikor már csalhatatlan lett. Lévén a csalhatatlanság még nem elmozdíthatatlanság. Tors Kálmán: Belreformok. (M.) A hadizaj, a háborús készülődésekről és előeseményekről szóló táviratok és azok kommentálása annyira igénybe veszik a lapok hasábjait és a közönség figyelmét, hogy belreformokról szólni vagy írni csak nem hiába való fáradságnak látszik. De hiszen nálunk egészen békés, esemény nélküli időkben is utóhatás nélkül szokott elhangzani a reform eszme, a kivitelre irányuló tett vajmi ritkán követi, s ha igen ez is rendszerint eredménytelenül dugába dől. Talán most, midőn a kedélyek úgy is izgatott állapotban vannak, s midőn minden józan gondolkodású hazafi át van hatva azon meggyőződéstől, hogy az egész országnak a legbékésebb neutralitásban kell megmaradni, talán most, midőn a kedély izgatottság fokozott tetterőre, bátrabb vállalkozásra indíthatja ez ország polgárait, az idő nem lesz kedvezőtlenebb mint a megszokott nyugodtság korában. Nem új tárgyról akarok szólni, hanem két oly reformműről, melynek kivitelét már régóta megkezdettük, de melyet illetékes körökben már már elfelednek, mely most nyugodtan pihen, melynél pedig pillanatnyi vesztegetni való időnk sincs. Az egyik az ország, a másik a főváros legégetőbb szüksége, amaz a magyar bankügy, ez a fővárosi munkás lakók kérdése. Együttesen említem föl e két nagy ügyet, miután az orsz. magy. iparegyesületépen most bocsát közre mindkettő tárgyában egy füzetet, melyek méltán közfigyelmet érdemelnek, mert ezen munkálatok ama két ügyben oly tervezeteket tartalmaznak, melyeket a közjó érdekében nehézség nélkül megvalósíthatni. De vegyük mindkét tárgyat külön szemügyre. A bankügyről szóló kiadvány czime „A jegybankügy Magyarországon. Az orsz. m. iparegylet nemzetgazdasági szakosztályának tárgyalásai és emlékirata.“ Köztudomású,hogy az orsz.m. iparegyesület nemzetgazdasági szakosztálya minden hazai egyesület, testület és kamara között legbehatóbban foglalkozott az országgyűlési bank enquet által kibocsátott kérdőpontokkal, tagjai, mint nemzetgazdasági szakférfiak, legilletékesebbek is ezen kérdés körül felmerülő eszmék tisztázására s tervezetek készítésére. A szakosztály tagjai a nagy országos kérdésben folytatott huzamos munkálkodásuk eredményét, tehát most a fentebi czím alatt bocsátják közre. A mű az iparegyesület tulajdona, és annál megrendelés útján kapható. A mű tartalmazb képét adja a szakosztályi tárgyalásoknak és magában foglalja az ezen tárgyalások alapján készült munkálatot az enquete kérdőpontjai felett. A közönségre nézve ez már csak azért is nagy érdekkel bírhat, miután az országgyűlési bankbizottság a szakosztály által feleletadásra kiküldött férfiakat — nem tudjuk mi okból — nem hallgatta ki. De nagy érdeket kölcsönöz e füzetkének főleg az, hogy abban a jegybankügy különböző rendszereinek alkalmazása jelen hazai viszonyainkra, érdemlegesen tárgyaltatott. Az észak-amerikai státusokban fennálló bankrendszer például az országgyűlési bankenquete összes kihallgatásai alkalmával nem lett fejtegetve, míg a szakosztályi tárgyalásokban e rendszernek az országban leendő alkalmazása, általános hatását tekintve, eléggé indokoltan ki van fejtve. Jellemző és ezt a szakosztály dicséretére kell megjegyeznünk, hogy úgy a bankügyi vitában mint az emlékiratban kezdettől végig a magyar független állami érdek , az ország gazdasági függetlenítése élénk színben van feltüntetve. A szakosztályban elmondott nézetek nincsenek meghamisítva a privát érdek vagy az osztrák fő pénzemberektől van függőség által, mit fájdalom az országgyűlési bankenquéje előtt adott feleleteknél igen számos alkalommal tapasztalni lehetett. Az országgyűlési bankügyi bizottságnak tehát nem ajánlhatjuk eléggé ezen tárgyalásokat és emlékiratot figyelmébe. És midőn ezt tennék, nem mulaszhatjuk el az alkalmat, újólag felszólalni, hogy az enquéte készítse el valahára az országgyűlés elé terjesztendő jelentést a hazai pénzügy függetlenítése.