A Hon, 1870. július (8. évfolyam, 147-175. szám)

1870-07-22 / 166. szám

166 szám. VIII. év fuli ára.R­eggeli ifiadás. Pest, 1870. Péntek, Julius Kiadóhivatal, Ferencziek tere 7.8». földszint. Elészeté«i díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadó*­egyfitt. 1 hónapra ..... 1 frt. 85 kr, 3 hónapra . . . . . 6 „ 50 „ 6 hónapra . . . . .ti .­­ , Az esti kiadás kü­lönköldéséért felüd­ítheti a havonkint ........................................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó alsó napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegdij minden be­ztatásárt . . 31) . Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedv­ezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-teri 5 hasábos petit sorért . . 'iá kr. S1*^“ Az előfizetési- és hirdetmény - díj a lap kiadó-hivatalába küldendő’. E lap szellemi részét illető minden köz­­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési árak „A HON“ 1870. II. félévére. Julius—szeptemberi évnegyedre 6 frt 60 kr. Julius—decemberi félévre . II „ — „ Az esti kiadás postai különkül­­déseért felfizetés havonkint 30 „ Pest, junius hóban 1870. Külön előfizetési iveket nem kül­dünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 6 krba kerül. A „HON“ kiadóhivatala.­ ­ iu jAiBnBSjggieBi^wwwwew TEST, JULIUS 21 Az országházból. (Sz.) Elég különös, de nem mi te­hetünk róla, hogy most, midőn már az első ágyusza is eldördült azon háború megkezdése jeléül, mely valószínűleg egész Európa sorsa felett fog határozni, — mi, mintha ez események csak a dél­amerikai Llanosokon folynának, s minket legkevésbbé sem érdekelnének — egy különben nagy horderejű törvényjavaslat apróságaival vesződünk. Szomorú és időtlen dolog lesz ez, de mi nem tehetünk róla. A kormány nem tette meg kellő időben, két évi sürgetésre, s benyújtja most a legalkalmatlanabb kor­szakban s keresztül is szándékszik hajtani, mint látjuk, még alkalmatlanabb, időtle­nebb körülmények között. Pedig ott volt az ellenzék jó tanácsa, hogy halassza el az őszi idényre, mely­ből kettős jó származott volna: először, hogy ez idő alatt az igazságügy minisz­ternek az úrbéri maradványokra vonat­kozó javaslatait vettük volna elő és vi­hettük volna keresztül, — tehát jót, az ország lakóira nézve megnyugtatót tel­jesítettünk volna, — a jogegyenlőség út­ját egyengetjük vala, — mig így a virilis szavazatok fölött debatí­ozva, minden irányban rész­vért csinálunk; másodszor, mert nem vettük volna, nagyobb részt gazdákból álló képviselőinknek figyelmét és működését épen akkor igénybe, midőn arra, mind gazdászati, mind egészségi szempontokból máshol lenne szükség. Most m­i következett e bölcs intézke­désből? Az, hogy először is nincs jól választva és nincs is meg a kellő idő, annyira, és a minőre egy ily nagyfontosságú és ezredéves intézmény reformjára szükség volna. Másodszor nincs meg a kellő tü­relem és figyelem, melyet ezen nagy horderejű kérdések eldöntése igényelne. Innen van egyik oldalon a közöny és azon méltánytalanság, mely az ellenzéknek még valami rögtön tett in­dítvány megértésére sem enged és akar alkalmat nyújtani; más oldalon pedig épen e miatt napról napra fokozott keserű­ség, mely a túlsó oldalon hasonló éles re­­criminátiókkal találkozván, egyáltalában nem emeli a parlament tekintélyét, és pe­dig épen oly időben, midőn arra, lehet nem­sokára, igen­is nagy szükség lenne. Harmadik baj, hogy a nagy közönség­nek már gazdasága által is megfosztott figyelme e fontos belügyi reformtól a kül­földi események által elvonatik s igy a nemzeti életet teljesen átidomitani szán­dékozó belügyi reform harmad negyed rendű kérdéssé száll alá. Lehet, hogy kormányunknak épen tet­szik ez. De kérdés: lesz-e valami gyakor­lati haszna benne ? Mi azt hisszük, nagyon kevés. Mert az nehezen fog eszébe juthatni, hogy a jelen háborús idők alatt fogjon a megyék reorganizatiójához, indítsa meg a választási mozgalmakat. Igaz, e javaslat, mint azt az ellenzék több tagja jelezte,épen csakis háború idők­re van készítve, midőn nem a polgárok szabadságának, hanem az állami rend ér­dekeinek, a salus reipublicaenek kell az uralkodó jelszónak lennie ; ennek daczá­ra mi legalább nehezen hisszük, hogy a végrehajtás még a kormány szempontjai­ból is kedvező időre esnék most. A nemzet köz­hajtásával találkozó szt­­orű semlegesség elve ki van mondva; s ormányunk igen helyesen oly óvatos, hogy minden kisebb mérvű katonai moz­galmat is kerül, mely a beavatkozási készség gyanúját vonná magára: váljon ily korszakban alkalmas lenne e az or­szágunk nem is egy nyelvű lakóit politi­kai és választási fluctuatióknak bármi részről is kitenni,­­ ítélje meg bárki jó­zanul. Valóban a kormány most sem tehetne józanabbat, mintha követve az okos ta­nácsot, e törvényjavaslatot félrevetné s oly dolgok elintézése után látna, melyek nem a kedélyek zaklatására, hanem azoknak a szabadság érdekei méltányla­­tával, kielégítésére, megnyugtatására szol­gálnak. Mert az ugyan lehet plausibilis és jól fogadott a jobboldalon, hogy valaki félel­mében a háborútól előbbi meggyőződé­sétől elálljon, de hogy az ellenzék a fe­ketét fehérnek mondja, ha eléje tálal­ják,­­ azt nem kivánhatja senki. A pesti Népkör jövő vasárnap d. e. 10 órakor a Belcenay kertben nép­gyű­lést tart, melyen a napi kérdés, név sze­rint a semlegesség fog tárgy­altatni s az ügyben feu­rat fog megállapíttat­­ni. Pest város lakossága fölkéretik, hogy e gyűlésen minél nagyobb szám­mal részt vegyen.­­ Andrássy Gyula miniszter­elnök, ki jelenleg kormány­ügyekben Bécsben van,mint halljuk, hosszabb ideig fog az uralkodó körében maradni, miután egy bureaut rendezett ott be. Az illető bureauban, a miniszterelnök osztályta­­nácsogán , egyúttal titkárán, Reviczky Sándo­ron kívül két fogalmazó dolgozik, kik a minisz­terelnökségtől Budáról utaztak pár nap előtt Bécsbe. A magyar országgyűlés elnapolásá­ról a következő megbízható híreket veszszük. Mihelyt a municipális törvényjavaslat feletti vi­ta be lesz fejezve, az országgyűlés jelen üléssza­kát befejezettnek jelentik ki. Másnap mindjárt össze fog hivatni a következő ülésszak, harmad­nap pedig az újonnan összehívott ülésszak bi­zonytalan időre elnapoltatik, hogy igy a képvi­selők, bármikor, akár hirlapilag, akár magán után az új­onnan felveendő tárgyalásokra behi­­vattathassanak. — Az egész attól függ, vájjon a horvát képviselők a megnyitáson megjelenhet­­nek-e ?— Az elnapolást a jövő hét végére várják. — A főrendi ház folyó évi j­úlius hó 26-án kedden (hány órakor ? S­z­e­r­k.) ülést tartana melybeni megjelenésre a háznak szabadság nél­kül távol lévő tagjai felkéretnek. A cs. kir. szab. vasúttársaság a terüle­tére eső állomásokhoz több új körözvényt bo­­csájtott ki, melyek igy hangzanak: — Az áru­szállitmány a hess Lajos vasuton be van állítva, a hess éjszaki vasútra ez nem vonatkozik. — A bajor keleti, illetőleg állam­vasút nem vesz föl árukat Würczburg, Aschaffenburg és Lichtenfelsen át. — Az áruszállitmány Egeren kere­sztül szin­tén be van álitva, ugyan igy Lipcsén át, már fog­adott szállítmányok elhelyezéséről a föladóknak kell gondoskodnak, a föladásra szánt szállítmá­nyokat föl kelll tartóztatni,erről azonban a feladási állomás értesítendő. — F. hó 21 dikétől az áru és a gyors-szállít­­mány-forgalom Bodenbachon át végleg be van szüntetve. — Az áru , a gyors szállítmány- for­galom a hannover­i vonalon be van állítva. E vonalon több szállítmány nem veendő föl, a föl­adottak a föladóknak visszaküldendők. Adakozások. A honvédmenházra: Prónay Antal Kib Zellőn adott 10 ftot, Prónay Elek Brécsén Ko­vácsin 3 ftot. Jankovics Gyula képv. a baloldali kör 483 sz. ivén gyűjtött 111 ft 84 krt. — Ka­­rancsi Dániel r. lelkész H.-M. Vásárhelyen gyűj­tött 22 ft 10 krt. A Batthány emlékre: Prónay An­tal Kis Zellőn adott 10 ftot,Prónay Elek Lzjcsén- Kovácsin 3 ftot. A franczia hadüzenet. A berlini „Staats-Anzeiger“ közli a 19-én déli 1 ’/* órakor Berlinbe érkezett franczia hadszenet szövegét, mely így Francziaország alulírott ügynökén, a kormányától kapott parancs folytán van szerencséje a következő közle­ményt terjeszteni a porosz király ő fel­ségé­ek excellentiás külügyminiszte­re elé. A francziák császárának kormánya miután azon tervet, hogy porosz her­­czeg emeltessék a spanyol trónra,csak Francziaország területi épsége ellen intézett vállalatnak tekintheti, azon helyzetbe látta magát kényszerítve, ő felségétől a porosz királytól azon biz­tosítást kívánja, miszerint ilynemű combinatió az Ő beleegyezésével nem valósulhat. Miután ő felsége a porosz király vo­nakodott ily biztosítást nyújtani, sőt épen ellenkezőleg a francziák császá­ra nagykövetének kijelentette, „hogy azon eshetőségre, mint minden másra, fentartani véli azt a lehetőséget, hogy a körülményektől kérjen tanácsot, így a császári kormány a király e nyilat­kozatában, egy úgy Francziaországot, mint az egész európai egyensúlyt fe­nyegető hátgondolatot kellett hogy lásson. E nyilatkozatot még roszab­­bá tette a kabinetekhez érkezett jelen­tés arról, hogy a császár követét vona­kodott elfogadni és vele semmiféle to­vábbi magyarázatba bocsátkozni nem akart. Ennek következtében a franczia kor­mány kötelességének tartó, hala­déktalanul gondoskodni becsü­lete és megsértett érdekei védelméről és el lévén határozva, e czélra minden rendelkezése alatti eszközt megragad­ni, mostantól kezdve magát Porosz­­országgal szembe hadilábon állónak tekinti. Alulírottnak van szerencséje excel­­lentiádnak stb. legtiszteletteljesebb hódolatát kifejezni. Berlin, jul. 19. 1870. (aláírva) Le Sourd, A helyzet képe. (r.) Forbachnál a Saarbrückennel szemben­­levő vasútállomásnál előőrsi csata van. Ez az első ütközet. Különben az északi tengeren is ágyu­­dörgést hallottak, a porosz hajóhad Kielbe futott be. Burgfeld és Blotzheimnál 50 ezer franczia van felállítva és a Rajnánál összesen 100 ezer franczia van öszpontosítva. Míg 40 ezer porosz Manheimot szállta meg, és a szász hadtest is erre közeledik. A francziák támadásukat­ Baden, de főleg rajnai Pfalz ellen intézik. A két ellenfél­ most így áll: A franczia csapatok Hüningentől (a ba­deni svájczi határon) Thionvilleig a Mesélnél, a Luxemburg és Trier felé vezető keresztúton ál­lanak. A poroszok Lörrachtól, hol badeni tábort ütnek fel, Kölnig vannak és a Rajnától nyugatra csak gyenge hadtesteket küldött előre. A déli és északi hadtest közt az összeköttetést a Manheim­­nál lévő sereg tartja fen. Különben a francziák­nak a Charleville és Mereiere közti Olympe he­gyen is van egy elsánczolt tábora. A franczia csapatok kivonultak Civitavechiából, ez a legújabb bir­ó­ba igaz. Napóleon herczeg pedig­­Edinburgba meg­érkezett, miután Dublin lakossága határozottan a francziák mellett tüntetett az ő ottlétekor. A francziák működéséből még csak azt említ­jük fel, hogy a hajóhadtól Cherbourgból 4 posta­hajó kiindult az északnémet hadtest felkeresé­sére. Coblenzben egy franczia tisztet elfogtak és a Rajna mellett a poroszok 10 ezer mázsa ólmot koboztak el, mint a­mely a franc­­iáknak volt szánva. Ro­ts­child és Flavigny a Sociéte interna­tionale részéről aláírást indítottak a katonák özvegyei és árvái számára. Bajoroszág most már hivatalosan csat­lakozott Poroszországhoz, hadsergét megindító, de a honvédséget nem tudja mozgósítni, több helyi fegyveres erőt kell­ alkalmazni. Nincs részvét. Poroszországban nagyban foly a működés, a kieli kikötő ostromzár alatt, a­mi, mint mondják, Amerika és Oroszország felszóla­lását vonja maga után. Az amerikai hajóhad Faragut vezérlete alatt Vliesingennél áll. A po­roszok egész az 1854-iki korosztályig hívták be a Landwehrt, Ober és Ehrenbreitsteinből az idegenek kitiltottak. 120 millió tallérha­­dikölcsön szavaztatott meg. De a Rajnánál Kehnnél és Weinenburgnál a hi­dak fel vannak vetve és így csak kompon köz­lekednek. Két porosz hadtest megszálló a rajnai Pfalzot, ellenben a Salzbrück és Betbach közt a vasutat a francziák tépték fel. A lipcsei keres­kedelmi kamara hálafeliratot intézett a király­hoz, melyben hangsúlyozza délnémet­ország szo­ros csatolását az északi részhez, a schleswig-hol-­steini szabadelvű párt is fölhívja a németeket a közösügy melletti küzdelemre. De a kereske­delmi piac­ra már­is rosz hatással van a háború: a lipcsei hitelbank feloszlott, a dresdai és lip­csei bank beszüntette az ezüstfizetést. Schleswignél a porosz és osztrák vámőrök összeverekedtek. Romániában a radicálisok kijelenték Francziaország mellett rokon­szenvüket, de azért ragaszkodnak a semlegességhez. Olasz­ország és Anglia figyelő politi­kát folytatnak. Spanyolországban a Cortest novem­ber 1-ig napolták el és Izquerdo egy montpen­­sierista lapban indítványozza hogy Esparteroból csináljanak vagy királyt vagy köztársasági el­nököt a­mi nagy feltűnést okozott. Ausztriában csak a csehek makacs­kodnak és mutatnak ellenszenvet, a semlegesség mellett folyton szaporodnak a tüntetések. Brünn Lincz a mellett nyilatkozott és többen lapokban és Wels követelik a birodalmi tanács egybehi­­vását hogy ez határozhasson azon perez felett, melyben a semlegességet elhagyni kell. Ez he­lyes. Ezt kivánja egy prágai félhivatalos hír is. Oroszország küldi csapatait (a varsói 80 ezerből) határaink felé és Volhyniában és Ukrajnnban 140 ezer embert öszpontosított. Hir szerint innen is elment 3 ezred Bukowina felé. Ehhez a Nordd. Alig. Ztg. hozzá­teszi azon jó forrásból merített b­ecsitást, hogy a Hohenzol­­lern herczeg és mademoiselle d'Alba között egy hírlap által jelzett házasság híte csak tapoga­­tódzás, miként fogna ez fogadtatni a porosz ud­varban és Spanyolországban. Madridban nem igen éreztek kedvet lépen ragadni, miután az, hogy a fanczia császárné napaasszonya legyen a jövendőbeli spanyol királynak, valamint a Theba-családdal való minden összeköttetés vé­rig sértené a spanyolok nemzeti és erkölcsi érzetét. Theba herczeg el van adósodva, legidősb fiától éri ditt ház­a épen ellenkezőjét élvezi a közbecsülésnek. Vajon a vőlegénynek ínyére volt-e ez a partré? nem tudni, — de nagyon kétlik. Mikor Francziaország a háborúra már komo­lyan el volt készülve s Wimpffennek már majd­nem zsebében volt a hivatalos hadüzenet, melyet Berlinbe kellett vinni s Napoleon már tán semmi által sem engedte volna magát visszatartatni a háborútól: akkor történt Szt. Pétervárott, hogy Fleury tábornok fölkereste a czárt s souverain­­je nevében arra kérte, tegyen közvetítő lépés­t Emsben. Ezt nevezik aztán diplomácziának. —­­ Feltűnést okoz, hogy a porosz király utolsó beszédében nagyon kevés az önbizalom , nincs benne semmi abból a junkeri henczegésből, melynek szagát az utóbbi időkben annyi alkal­munk volt érezni majd minden manifestation, a­mi Poroszországból jött. A franciákkal rokon­­szenvezők ebből azt következtetik, hogy szepeg a burkus. Ugyanezt látszik bizonyítani az a körülmény is, hogy a porosz kincseket elszállították Berlin­ből, „biztos helyre.“ Én Istenem ! hát van-e valahol biztos hely ilyen bizonytalan világban ? Fogadni mernék, hogy a porosz király, mikor biztos helyet keresett, Párisra gondolt s a Tuille­­riákba küldte kincseit a következő levél kísé­retében : Kedves barátom Napoleon Lajos ! Azért, hogy seregeink szemben állanak s ma­holnap térdig gázolnak egymás vérében, mi sze­mélyeinket illetőleg még mindig jó barátok ma­radhatunk. Te különben is gavallér ember vagy, s ez okból egy kérelemmel fordulok hozzád. Tudod, a bábom olyan, mint a házasság, az ember nem tudhatja mi lesz a vége. Meglehet, hogy egy hét múlva az én burkusaim berukkol­nak a te Párisodba, vagy a te zsárjaid az én Berlinembe. Mi lesz ez esetben az én kincseim­ből ? Azok a luxuriöses afrikánerek, a te turko­szaid, bizonyosan koczkajátékon vesztegetik el. Pedig jó, ha véletlen elszegényedés esetére az embernek egy kis zehrpfennigje marad. Én tehát számítva a te lovagiasságodra, szi­ves megőrzés végett */• alatt mellékelve küldöm összes ingó-bingóságaimat. Nálad jó helyük lesz. Itt még valami gazember elfog­lalná. Hasonló viszonszolgálati készségemről meg le­hetsz győződve. Vilmos porosz király. A mitrailleuse az a csoda­állat, a­mibe most Napóleon győzelme reményét leginkább veti. Ez a szörnyeteg valóságos revolver agya, csak hogy nem forog a maga tengelye körül. Sok lyuk szolgál bele, s mikor elsütik, valóságos ágyúgo­lyó záport okádik az ellenségre. Napóleon egy­néhány ilyen ágyuvulkánnal elsöpörhetni véli az egész porosz hadsereget a föld színéről. Mikor a chassepot-puskát behozták, elvitték megpróbálni Mentánához a szegény félmeztelen garibaldiánusokon. Azóta, úgy látszik,Napóleon­ban fölébredt a humanitás szava. A mitrailleust lovakon próbálta meg. Kiállí­tottak ugyanis két­ezer darab rokkant, hasz­nálhatón lovat, s bizonyos távolságból közéjök tüzeltek. Az első lövés 300 darabot szaggatott össze a szegény párákból. Napóleon nem az az ember, ki ne akarja tö­kéletesen megismerni fegyverét, mielőtt harczra kelne vele. Már­pedig a lovakra való próbatü­zelésből csak az tűnik ki, hogy hány lovat pusztít el a mitrailleuse, de nem, hogy hány e­m­bert. Azért tehát meg lehetünk győződve, hogy mie­lőtt a háború komolyan kiütne, Napoleon még rendez egy próbalövést a mitrailleuse­vel, csak­hogy akkor kirendeli az invalidusokat, s hasz­­navehetlen rokkant lovak helyett hasznavehetlen rokkant katonákat állít az ágyútorok elé. Napoleon nagyon derék ember ! Szegény pápát egészen elfelejtő a világ e közt a készülő ágyudörgés közt. Pedig, ha a háború ki nem üt, ő lett volna az 1870-ik esztendő legnagyobb hőse s a csal­­hatatlanság kimondása ez év legnevezetesebb adtusa. Hiába „az elsők lesznek az utolsók“ mondja a biblia, a­melyet egyébiránt nem akarunk e szentségének idézni, miután „on ne parle pas des cordons dans la maison du pendu.“ Azt azonban el nem hallgathatjuk, miként történt a csalhatatlan é­g kimondása. Röviden tehát kivonatoljuk egy római levelező jelen­tését. A csal­hatatlanság feletti első szavazás múlt szombaton ment végbe. A generalis congregatió­­ban a IV. fejezet felett 88 püspök non placettel, 62 placet juxta módúmmal szavazott. Az ellen­zék 80 tagja pedig távol maradt. A placet juxta módúmmal szavazókról azonban nem kell föltenni, hogy azok mind ellenzékiek. Sőt vannak köztök olyanok, a­kik azért nem fogadják el föltétlenü­l IV ik fejezetet,mert ab­ban a csalhatatlanság nincs elég élesen ki­fejezve, s ők élesebben óhajtanak. Szombaton este az ellenzék érteke­letet tar­ Galanterie-czikkek. Utoljára még kisül, hogy ezt a háborút is a crinolin csinálta. A „Bund“ írja: Napóleon, Prim és Hohenzollern herczeg közt akkor támadt az első viszály, midőn e két utób­bi kijelentette ellenszenvét a franczia császárné azon terve iránt, hogy az ifjabb Hohenzollern Frigyes herczeg vegye nőül a császárné unoka­húgát, d'Alba kisasszonyt, tett, melyből egy öt tagú bizottság küldetett ki a pápához az ultimátummal, melyben azon fel­tételek voltak formulázva, amelyek alatt az in­­fallibilitást az ellenzék is elfogadja. A deputatio a párisi érsekből, a magyar prímásból, a mü­n­­chen-freisingi érsekből, végre a mainzi és dijoni püspökökből állt. A pápa kihallgatta, de írás­ban kérte az előadottakat, mire azokat a párisi érsek át is adta. Eredménye az lett, hogy más­nap az infallibilitásnak élesebb formulándra terjesztetett szavazás végett a congregatio elé, mely azt el is fogadta. Erre a minoritás újra ülést tartott s Matthieu bibornok a mellett nyilatkozott, hogy az ellen­zék ne menjen el az anyaba a végszavazásra. Ez ellen nyilatkozott Haynald, Bonnaz, Lipovnicz­­ky, de miután véleményüket csak 22 püspök osztá, az elmaradás emeltetett határozattá. Erre egyhangúlag elhatározták, hogy a „declaratio“ szelíd neve alatt tiltakozást adnak be a csalha­­tatlanság ellen, s kijelentik, hogy non placetto­­kat egész érvényében fenntartják , csak azért nem jelentik ki az aulában is személyesen,­­ mivel a pápa is ott lesz. Újabb tudósítások szerint úgy is lőnek, a mint beszélőnek. Legújabb tudósítások szerint pedig a franczia megszálló csapatok kivonultak Rómából s az olasz király katonáinak adták át a posztot. Könnyen megérhetjük, hogy ő szentségének épen akkor teszik ki a szülit, mikor már csal­hatatlan lett. Lévén a csalhatatlanság még nem elmozdít­­hatatlanság. Tors Kálmán: Belreformok. (M.) A hadizaj, a háborús készülődésekről és előeseményekről szóló táviratok és azok kom­­mentálása annyira igénybe veszik a lapok ha­sábjait és a közönség figyelmét, hogy belrefor­­mokról szólni vagy írni csak nem hiába való fá­radságnak látszik. De hiszen nálunk egészen békés, esemény nélküli időkben is utóhatás nél­kül szokott elhangzani a reform eszme, a kivi­telre irányuló tett vajmi ritkán követi, s ha igen ez is rendszerint eredménytelenül dugába dől. Talán most, midőn a kedélyek úgy is izgatott állapotban vannak, s midőn minden józan gon­dolkodású hazafi át van hatva azon meggyőző­déstől, hogy az egész országnak a legbékésebb neutralitásban kell megmaradni, talán most, mi­dőn a kedély izgatottság fokozott tetterőre, bát­rabb vállalkozásra indíthatja ez ország polgá­rait, az idő nem lesz kedvezőtlenebb mint a meg­szokott nyugodtság korában. Nem új tárgyról akarok szólni, hanem két oly reformműről, melynek kivitelét már régóta megkezdettük, de melyet illetékes körökben már már elfelednek, mely most nyugodtan pi­hen, melynél pedig pillanatnyi vesztegetni való időnk sincs. Az egyik az ország, a másik a fő­város legégetőbb szüksége, amaz a magyar bankügy, ez a fővárosi munkás la­kók kérdése. Együttesen említem föl e két nagy ügyet, miu­tán az orsz. magy. ipar­egyesület­é­pen most bo­csát közre mind­kettő tárgyában egy füzetet, me­lyek méltán közfigyelmet érdemelnek, mert ezen munkálatok ama két ügyben oly tervezeteket tartalmaznak, melyeket a köz­jó érdekében ne­hézség nélkül megvalósíthatni. De vegyük mind­két tárgyat külön szemügyre. A bankügyről szóló kiadvány czime „A j­e­g­y­­bankügy Magyarországon. Az orsz. m. iparegylet nemzetgazdasági szak­­osztályának tárgyalásai és emlékirata.“ Köztudomású,hogy az orsz.m. iparegyesület nemzetgazdasági szakosztálya min­den hazai egyesület, testület és kamara között legbehatóbban foglalkozott az országgyűlési bank enquet által kibocsátott kérdőpontokkal, tagjai, mint nemzetgazdasági szakférfiak, legil­letékesebbek is ezen kérdés körül felmerülő esz­mék tisztázására s tervezetek készítésére. A szak­osztály tagjai a nagy országos kérdésben folyta­tott huzamos munkálkodásuk eredményét, tehát most a fentebi czím alatt bocsátják közre. A mű az iparegyesü­let tulajdona, és annál megrendelés útján kapható. A mű tartalma­zb képét adja a szakosztályi tárgyalásoknak és magában foglal­ja az ezen tárgyalások alapján készült mun­kálatot az enquete kérdőpontjai felett. A közönségre nézve ez már csak azért is nagy érdekkel bírhat, miután az országgyűlési bank­bizottság a szakosztály által feleletadásra ki­küldött férfiakat — nem tudjuk mi okból — nem hallgatta ki. De nagy érdeket kölcsönöz e füzet­kének főleg az, hogy abban a jegybankügy különböző rendszereinek alkalmazása jelen hazai viszonyainkra, érdemlegesen tárgy­altatott. Az észak-amerikai státusokban fennálló bankrend­szer például az országgyűlési bankenquete összes kihallgatásai alkalmával nem lett fejtegetve, míg a szakosztályi tárgyalásokban e rendszer­nek az országban leendő alkalmazása, általános hatását tekintve, eléggé indokoltan ki van fejtve. Jellemző és ezt a szakosztály dicséretére kell megjegyeznünk, hogy úgy a bankügyi vitában mint az emlékiratban kezdettől végig a magyar független állami érdek , az ország gazdasági függetlenítése élénk színben van feltüntetve. A szakosztályban elmondott nézetek nincsenek meghamisítva a privát érdek vagy az osztrák fő pénzemberektől van függőség által, mit fájda­lom az országgyűlési bankenquéje előtt adott fe­leleteknél igen számos alkalommal tapasztalni lehetett. Az országgyűlési bank­ügyi bizottságnak te­hát nem ajánlhatjuk eléggé ezen­ tárgyalásokat és emlékiratot figyelmébe. És midőn ezt tennék, nem mulaszhatjuk el az alkalmat, újólag felszó­lalni, hogy az enquéte készítse el valahára az országgyűlés elé terjesztendő jelentést a h­a­­zai pénzügy függetlenítése.

Next