A Hon, 1870. október (8. évfolyam, 237-263. szám)
1870-10-14 / 249. szám
fogadta a lépcső alsó fokánál és a czeremóniamester vezetése mellett a trónterembe vezette őket. A küldöttség vezetője, Duca di Sermone rövid beszéd kíséretében a plebiscit eredményét a király lábai elé tette, és kérte őt, hogy az új tartományokat venné birtokába. A király felelete méltóságteljes, szívélyes és a helyzetnek megfelelő volt. Hangsúlyozza beszédében, hogy a szerencse kedvezése mellett legtöbbet tett a kitűzött czél elérésére a nemzet egyetértő közreműködése, és most is, hogy Olaszország egységműve lefejeztessék, egyetértő közreműködésre hívja fel a nemzetet. Elismeri készségét, miszerint a pápának mint egyházfőnek a függetlenségére szükséges biztosítékokat megadja és a pápa személye iránti mély tiszteletét hangsúlyozza. E közben a palota előtt összetódult néptömeg lelkes éljenzésekbe tört ki, úgy hogy a királynak a Margit herczegnő és a koronahű kíséretében többször kellett a nép előtt megjelenni, a küldöttség aggastyán vezérét vezetve a nép elé. Az ünnepélyek közben Sermoneta herczeg a Signoria terén a Legge di Lanziban roppant nép jelenlétében leleplezte az olasz egyesülés emlékkövét. A kövön e felírás látható: „Memoria ai posteri de il NI ottobre MDCCCLXX. i romani per unanime voto nei primi comizi della libertá sociandosi al regno d’ Italia Ne campiono l’ unità.“ A háború. A német csapatok előnyomulásáról a Vogesek departementjébe ezt írják a „Fr. Ztg“nak : A franktizeuröket szétverték, s alig lesz alkalmuk, hogy valahol a Vogesekben nagyobb számban egyesülhessenek. Hogy a kalózkodás ne szessék oly nagy mérvben, arról a Strassburg és köztünk fekvő valamennyi helyiségeket megszálló katonaság fog gondoskodni. Mily nagy kiterjedésű ezen „apró háború“ kitűnik már abból is, hogy csupán az utóbbi 14 nap óta 25 zsandár hiányzik. A Raonnál concentrált, most szétvert s négy ágyúval ellátott szabadsereg hatalma az utóbbi háromnégy nap alatt annyira növekedett, hogy nemcsak Lunevillében, hanem Nancyban is komolyan tartottak meglepetéstől. Egészben véve csak kevés hírt kaptunk a háborúról: az időnként átvonult csapatok e várost más helyiségekhez mérve, kevésbbé terhelték. A Felső-Rajna mellékről okt. 8. kelt levélben ezt írják az „A. A. Zig“-nak: Daczára, hogy Strassburgot bevették, mégis sok dolgot ad a harcztérnek ezen része is, mert mig éjszaki Francziaország Párisig mindenütt meg van szállva, mégis állítják, hogy a francziáknak még csak 14 nap előtt is volt alkalmuk a badeni felföldet elözönleni s mélyen a Schwarzwaldba nyomulni. Hogy ezt nem tették, a franczia hadügy teljes ziláltságának következménye, mert ha Francziaország ennek közepén és déli részén valóban új hadsereget akart volna alakítani és azt begyakorolni, akkor időt kellett volna arra nyernie, s ez csak úgy leendett lehetséges, ha sikerült mindenféle támadás által német csapatokat a határon és szelősségeknél elszigetelni. Ulrich tábornok körében tartózkodott tisztek állítják, hogy épen ez volt czélja Strassburg hosszú védelmezésének. Felső Elsass hangulata nem javult s nem is fog egyhamar javulni. A parasztok fegyveres ellenállási kísérlete, a franctizeurök alatt orcos támadásai napirenden vannak, miért is folytonosan küldik az eféle foglyokat Rastatt és Mainzba. Néhány nap óta azon hír jár, hogy Eisaszban a kutakat megmérgezték, s ilyen víz ivása következtében sok katona súlyos betegségbe esett. Ezt még nem erősítették meg, de azt magam is láttam, hogy több helységben bevezetik a pocsolyákat a kutakba, hogy a vizet használhatlanná tegyék. Katonáink ezért igen óvatosak, s nemcsak arra kényszerítik a parasztokat, hogy önmaguk igyanak, hanem verést is osztogatnak. Szerda óta Kehiben fertőztetlenítési intézetet állítottak fel azok részére, kik Strassburgból jőnek, s ezeknek az e célra készített fasátoron keresztül kell átmenni. A marhavész végett készítették, padokon, miután a regény körében nem talál elég tért. A nemzeti színpad mindig leginkább visszatükrözi a franczia költészetet, ami nem is csoda, miután ez a legtermékenyebb és leghatásosabb. Pesten is végig tanulmányozhattuk, csak úgy , mint Párisban, minden egymásután fölényre jutott iskolát, a romantikusokat, hyperromantikusokat, balazsrtákat, realistákat, stb. A baj csak az, hogy a kóros tüneményeknek mindig nagyobb tért engedtek, mint amaz egészségesebb ellenzéknek, mely — bár törpe kisebbségben — mindig daczolt Párisban is a divatra kapott kinövésekkel. Hogy csak egy példát mondjunk: Sardou szinműtárát majdnem egészen kimeríték már, míg Augiernek csak egyetlen (s nem épen a legjobb) műve, az „Arczáta nők“ került eddigelé színpadra — a többi kéziratban hever. Nem tagadjuk, hogy Sardou mulattatóbb is, de oly elemekkel mulattat, melyek után bajos lesz a közönséget a velős művek élvezetére visszatéríteni., S az éneklő múzsa is ép ily pikantériákkal vonja meg a közízlést. Offenbach, ki eleintén oly kedves, dallamos, vidám operetteket irt, hogy magasabb becsvágy mellett a korszak Boieldieu-je lehetett volna: fokról fokra mindinkább neki adta magát a zenészeti kankánnak, a ledérségnek, a gondatlan compositiónak, a tarka léhaságnak. És most , a hány magyar város van, mely színtársulatokat lát köréten, mindenütt az a jelenség rs ki, hogy a drámák deficitjeit operettek jövedelmeiből kell födözni. A művészeti és irodalmi kacérkodás így nyomta le Párisban és utána majdnem világszerte a költészetet, mivel a mesterségesen kifejtett élvvágy mindig újat, tarkát, mulattatót kívánt, odajutva, hogy többé nem színészek, hanem érzékeinek kielégítését keresse mind a színházban, mind a regényben. A végzet nagy csapásokat mért most a franczia nemzetre, de talán e csapások megerősítik szellemét, ezt az élénk és minden szépre fogékony szellemet, mely nem arra van hivatva, hogy az irodalom és művészet kankánjait, hanem hogy igaz szépségeit terjeszsze, mint terjesztő a XIV-ik Lajos nagy századában és a polgár király alatt, de különben is jól van alkalmazva, mert Strassburgban nemcsak himlő uralkodik, hanem más betegségek is, s az árkok, folyócsatornák s mélyedések a városban és a város körül dögvészes kigőzölgést bocsátanak, azért mostani gátok által nagyobb vízmennyiséget árasztanak azokba, hogy a ganajt innen eltávolítsák. Csütörtök óta az utolsó franczia tisztek is eltávoztak Strassburgból. Adalékok napjaink történetéhez. A pápa Victor Emanuelhez. Felség! Ponza di San Martino gróf átadott nekem egy levelet, melyet Felséged hozzám akart intézni, de ezen levél nem méltó egy gyermekiesen alázatos fiúhoz, ki katholikus vallásunak vallja magát s királyi igazságossággal dicsekszik. Nem bocsátkozom e levél részletezésébe, hogy ne újítsam meg a fájdalmat, melyet annak első olvasása okozott. — Köszönöm az istennek, hogy megengedte Felségednek életem utolsó napjait elkeseríteni. — Egyébiránt sem nem egyezhetem bizonyos követelésekbe, sem pedig nem alkalmazhatom magamat a levélben foglalt alapelvekhez. Újólag segítségül hívom istent a reá bizem ügyemet, mely egészen az övé. Könyörgök hozzá, hogy Felségednek sok kegyelmet nyújtson, önt veszélyektől óvja és irgalmasságával, melyre szüksége van, önhöz forduljon. Kelt a Vaticanban sept. 11. 1870. IX. Pius pápa m. p. Pária előtti küzdelmek. Versaillesből e hó 5-ről a következőket írják a porosz hivatalos lapnak : St. Cloud környékéről ma reggel 8 óra tájt élénk ágyutüzelést lehetett hallani. Mont- Valérien erőd helyőrsége ez által akarta megzavarni Sevres és St. Cloud irányában földmunkálatainkat. Ez az első határozott támadás volt, melyet a Páris katonai övén belül fekvő erődök legerősbikéről kísérlettek meg az ostromló sereg ellen. Mont Valérien helyőrségének eddigi nyűgat magatartása azon következtetésre adott okot, hogy a citadellában levő legénység III. Napokon legbuzgóbb híveiből áll, és ezért nem akar egyet érteni a köztársasági kormánynyal. A védelmi bizottság az ágyúzás hatását egy léghajóról nézette. Meggyőződhetik, hogy a lődözés eredmény nélkül maradt. Egy szemlékre berendezett ház részben feldúlásán kivül, az ellenséges gránátok semmi kárt nem tettek, sem a csapatok nem vesztettek embert, sem munkáik szét nem romboltattak. Az ellenség maga is belátható kevés idő múlva erőfeszítéseinek sikertelenségét, mert a bombázással, mely az első órában igen heves volt, 10 óra felé felhagyott. Ez oldalról arra voltak elkészülve, hogy a francziák ágyúttüzelésüket egy új, Sévres közelében fekvő erődből Issy vagy Vauvresből kitörés által fogják támogatni. A koronaörökös tehát azonnal riadót favatott a bajor hadtestnek. Előőrseink azonban sem Meudonban sem a latouri sáncz magaslatán nem voltak nyugtalanítva. E szerint úgy látszik, hogy az ellenség a September 30 iki tapasztalatok után, egy időre eláll nagyobb kitörések megkísérlésétől. A legújabb párisi lapok, melyek a főhadiszállásra oct. 3-án megérkeztek, bizonyítják, hogy a Choissy és Thiaisnél történt vereségek nem voltak ugyan eltitkolva a főváros előtt, de érezhetőleg meggyengíttettek megszokott túlzások által. Vincy tábornok azt állítja, hogy hadtestével szemben legalább 30,000 ember állott, holott tudva van, hogy összesen öt porosz ezred vett részt az ütközetben. Mazure tábornok elfogatása. Az „Ed .beur a következőket mondja Mazure tábornoknak Lyonban történt elfogatásáról: A tábornokot nem csekély fáradsággal lehetett elfogni. — Legelsőbben is a beurbonitezai szállodát vették körül, de ez építés alatt volt és senkit sem lehetett benne feltalálni. Ezután a Fort de la Vitriolerie felé vonult a csapat. Azt hitték, hogy a tábornok ide zárkózott be s hogy ellenállást fog kifejteni. Azonban mihamar felvilágosítást nyertek, hogy minden erőt a Napoleon téren levő Bissnel kaszárnyánál kell központosítani. A tábornok itt létét a polgárok azon tisztektől tudták meg, kik a tábornokot a IV. Henrik tértől odáig követték. Most a látvány csakugyan igen érdekes kezdett lenni. A kaszárnyában levő katonák azt kiálták : „éljen a nemzetőrség“ , a nemzetőrség viszont „éljen a sorkatonaság“ kiáltással válaszolt. Az ablakokból papírdarabok hullottak alá, melyekre ez volt írva: „ne keressétek másutt, ő itt van.“ Az ajtó betöretett, de a katonatisztek nem akarták engedni, hogy a nemzetőrség benyomuljon. A szóvita csaknem egy óráig tartott. Ekkor végre a tiszti kar enged a praefect rendeletének és elfogatási parancsának. A nemzetőrök a szurony hegyére tűzött gyertyával mennek a kaszárnyába , megvizsgálnak minden zugot. Végre egy sötét lóistálóban ráakadnak a tábornokra. Mazure hevesen kikelt tisztjei ellen, hogy őt elárulták s hogy megakadályozták azon törekvésében, hogy magát a hazáért feláldozhassa. Mind hasztalan. A nemzetőrök nyakon csípték és a Sz. József tömlöczbe czipelték. A vizsgálat ellene tovább folytattatott. Azonban kiderült, hogy hadvezéri képtelenségen kivül semmi roszat nem lehet szemére vetni. Most Mazure ismét szabad. A párisi béke-liga, melynek a porosz királyné is tagja, múlt hó 6-án feliratot intézett hozzá, melyben a liga az emberiség és az evangélium nevében esedezik Augusta királynéhoz, hogy mint a győzedelmes porosz király neje s a koronaherczeg anyja közvetítse a hétét, hogy igy az irgalomnak nagyszerű példáját adja, hogy több vér ne ontassék, s hogy a győzők becsületes békére állni legyenek hajlandók. A királynő errezept. 8 án táviratilag azt válaszolá a békeligának, hogy a mély fájdalom a háború felett minden érző anyai szívben viszhangra talál, de hogy ezen átkos és indokolatlanul felidézett háborúnak csak Isten vethet végett. Dufour-Arles a békeliga lyoni alelnöke a porosz királynőhöz egy más iratot is intézett, melyben többek között ezeket mondja: „Ő Madame! A kételkedő és felületes világ bolondoknak tartja azokat, kik a nőknek politikai egyenjogúságot követelnek a férfiakkal- Ám legyen, én a balgákhoz tartozom, kik azt hiszik, hogy ezen testvérgyilos háború sohasem történt volna meg, ha Németország és Francziaország asszonyai szavalati joggal birtak volna. Azt hiszem továbbá Madám, hogy ha mindazon nők, kik szeretetteikért sirnak és reszketnek szavukat felemelnék, hogy ezen borzasztó háborúnak bevégzését követeljék, mely csak bánatot, nyomort, és részt hozhat, úgy a győzőre, mint a legyőzöttre, — azt hiszem, hogy ezen szavak meghallgattatnának. Isten, a béke és szeretet istene, az egyedüli igaz isten lelkesítse önt és azokat, kiket szeret. Én önnek igen alázatos szolgája maradok Arles Dufourt. — Chalons sur Marneból következőleg ír egy porosz tudósító a németek adókivetéseiről az ellenséges földön. Az új praefect megérkezésével 4 millió frankra menő adó vettetett ki, ez magában véve egy oly gazdag departementra nézve nem nagyon jelentékeny összeg, azonban el lehet képzelni, mennyire meggyérítették a háborús idők a különben böviben levő pénzt. Ugyanezért egymást követik a felszólamlások a még szolgálatban maradt franczia hivatalnokok segítségével megállapított adó-repartitió ellen. A hadparancsnokság ezen kívül még 200,000 darab flanelling kiállítását rótta a departementra. Továbbá a praefectnek sürgősen munkába kellett vétetni a Rajna-Marne csatorna helyreállítását. Azonkívül a fájdalom, borzasztó mérvben dühöngő marhavész meggátlására erélyes rendszabályokhoz kell nyúlni. E czélból egyedül a chalonsi kerületben 1000 darab marhánál többet kellett lebunkóztatni. A kivetett requisitiók behajtása sok ellenállással találkozik, úgyhogy többször katonai executiókat kellett alkalmazni. E nehézség részben az erősen megpróbált ország teljes kimerülésén alapszik, nagy részt pedig azon nyakasság és gyűlöleten, melylyel a lakosság a német győző iránt viseltetik. Eb ha néha néha a részvét könynyeibe lábbadnak szemeink, csapataink amott nyugaton szándékosan kipusztított vidékeken vannak és a mi hathatós segélyezésünkre támaszkodnak. Ez a háború szigorú kérlelhetlensége : seregeink vitézsége nélkül a csapás még súlyosabban nehezedne reánk. Bourbaki töok esete még mindig élénken foglalkoztatja a külföldi sajót. Ez ügyben közli, hogy Eugénia volt császárna visszautasítá az oly békét, mely Francziaországtól terület-átengedést s a várak átadását követeli. A legjobban értesült porosz lapok megcáfolják azt, hogy Bourbaki tábornok a volt császárnéhoz küldetésben járt el a béke kieszközlése végett, s hozzáteszi, hogy az erre vonatkozó hírek honapsztikus fondorkodások, melyek hitelt nem érdemelnek. Ugyanez áll a Berlinske Tidende híréről. A „Köln. Ztg.“ egy tudósítója Wilhelmshöhéből a következőket iratja magának : Bourbaki Ibnok Metzből történt kimenetele oly sajátságos, hogy azt nem lehet eléggé megbeszélni. Engedje meg ön, hogy erről némi részleteket mondjak el, meyek a „Times“ hírét kiegészítik. A rejtélyes egyéniség, ki ezen valóban regényes cselt d'Artagnanként véghez vitte, több ízben bejelentete magát a császárnénál anélkül, hogy sikerült volna elfogadtatnia. — Ezután a sétányon a fiatal herczegnek mutatá magát be, mondván, hogy ő Wilhelmshöhéből jő, hol a császár környezetétől és különösen a moskvai hgtól több ízben azon óhajt hallá, hogy szeretnék a császárné mostani tartózkodását tudni. E tartózkodási hely éppen egy nap előtt lett lefényképezve. Anő, ezt elmondá és egy oly fényképet kért azon kijelentéssel, hogy visszatértekor azt a császár tábornokának fogja kézbesíteni. A herczeg mit sem sejtve a kérelmet készséggel teljesítő S az átadott fénykép hátsó oldalára ezt írta: „Si vous desirez conaitre notre nouvelle habitation — la void!“ Ez okmánynyal ez egyéniség a porosz főhadiszállásra ment, és miután elmondta, hogy a császárné, a metzi tábornokok egyikével beszélni akar és e végből őt kérte meg, hogy a porosz tekintélyekkel alkudozzék, szabadjegyet kapott a porosz vonalakon keresztül Metzbe menni. Elment tehát Bazaine marsallhoz, kiadja magát a császárné biztosának, ez követeli az uralkodónő nevében, hogy a marsallok valamelyike vagy legalább Bourbacki Angliába menjen. Bazaine, Lebeuf és Canrobert marsallokat meghíván Bourbakival elhatározzák, hogy a küldetést utóbbi fogja magára vállalni. Az ismeretlen átadja neki az útlevelet, mely Flórenczben, Bécsben és Konstantinápolyban látamozva van, és Frigyes Károly tudomásával Bourbacki tábornok álruhában Németországon és Belgiumon keresztül a legnagyobb sietséggel Angliába utazik. Az ismeretlen idegen Metzet hasonlag elhagyja 24 óra múlva, köszönetet mond Frigyes Károly barátságáért a porosz főparancsnoknak és . . . azóta eltűnt. Bourbacki tábornok a császárnéhoz jő s az első személy kivel találkozik, húga, ki is midőn őt meglátja, elájul. A többi már ismeretes, Bourbacki tábornok egy levelet intézett a porosz királyhoz, melyben a katonai becsület nevében felkéri, hogy adja neki vissza állását. A király Frigyes Károlynak távír, hogy engedje meg a tábornoknak Metzbe visszamenni. De most még egy kérdést. Mi czélja lehetett amaz embernek? A császár és környezete minden eshetőséget átgondoltak és nem tudtak más következtetésre jutni, minthogy amaz ember monomániában szenved. De ki fogja ezt elhinni: oszlop , tehát már most roppant szállítmánynak kellene útban lenni, melyet folyton újabbnak , újabbnak kellene követni, hogy az ostromlók a legnagyobb szűkölködés elől meg legyenek óva, mely különben elő fog állani. 300.000 főnyi hadseregnek Laponkinti élelmezést nem lehet odaszállítani egyszerű fuvarkocsikon oly nagy távolságra, minthogy minden egyes szekér a hosszú útban annyit emésztene föl mennyit elbír. Az élelmezési kíséret sehol sem találna sem magának, sem a lovaknak eleséget, és a szállítmányból kellene azt fedezni. Az élelmezés tehát Németországból csak néhány kettős nyoma egyenes vasúti vonal által volna létesíthető.“ Azt mondom „néhány,“ de a német hadvezényletnek egyetlen egy vasúti összeköttetés sem áll rendelkezésére, mely többé kevésbbé meg nem volna szakítva. Ki a térképet kezébe veszi, azt fogja mondani, hogy a Strassbourgból vagy Weisenburgból Nanteuilbe vezető vonal megfelel az élelmezési czélnak, de ki tekintetbe veszi, hogy e vonal is folytonos veszélyeztetésnek van kitéve, be fogja látni s hogy a szállítás azon csak időrabló elővigyázattal lehetséges. Daczára annak, hogy a roppant a pályáutat katonaság özönli el, hogy nincs híd, alagút, fordulat, kitérő, melyen őrjáratok nem volnának, mindezen elővigyázati intézkedések daczára, mindennapos, hogy egy vagy más helyen franc-tireur-ök síneket emelnek ki vagy a kitérőt elforgatják. Ez nemcsak az éji forgalmat akadályoztatja, de arra is kényszerít, hogy a raenetgyorsasága csigalassúságba sülyedjen és azt eszközli, hogy 50 vonat helyett, melyek két napon az utat ideoda megtennék, napjában csak 12 vonat járhatja az utat, melyek közül átlagosan egynek 5 nap kell míg Nanteuilbe ér, majdnem egy hét a visszatérésre. De másrészt majdnem bibéiknek a Nanteuilnél felmerülő nehézségek. A pálya itt oly helyen van megszakítva, hol magas töltésen folyó mentén futva, és azt hídon keresztbe metszve, a hegyek közé lép. Hogy e helyen kirakodhassanak, melytől minden kocsizható út félreesik, előbb nagy kirakodót és utat kell építeni. Még azon kevés is, mit eddig kiraktak, nem volt mind elszállítható, mert nem volt szekér. Azonkívül minden tervszekérnek innen Párisig öt napi járója van, miután addig vagy húsz hid le van rombolva, melyeket csak nagy kerülőkkel lehet elkerülni. De mindezektől eltekintve az élelmezési szállítás e vonalon még nem is játszik szerepet,mert a rajta menő vonatok közül öthatodrész még mindig ágyuk és ostromszerek szállításával van elfoglalva. Természetes, hogy ily viszonyok között a német hadvezényletnek mindent el kell követni, hogy a többi Németországból Párisba vezető pályavonalok, mint Thionville-Meziéres-Reims Soissons-Nanteuilles-Hardouin és Mühlhausen-Belfort-Langres-Troyes-Fontainebleau-Melun , kezükre kerüljenek. Ez azonban nehezebb lesz és több áldozatokban marni, mint a német főhadiszálláson hiszik. Nem nézve Meziérest és Sasson-t, a kis, de azért jelentékeny várak, mint Schlettstadt és Neu-Breisach, úgyszintén az erős Belfort aligha lesznek engedékenyebbek, mint Strassbourg, Toul voltak. Ki a Páris előtti év körüli tényállást látta és tekintetbe veszi, hogy egy holnapnál több időbe kerülhet, míg a németek Németországból Párisba vivő közlekedési vonalt körökbe kapnak, az, hacsak nem akarja magát altatni, csak aggódva tekinthet a közeljövőbe. Bármily nagy legyen is a német hadvezénylők körültekintése, bármennyire igazolt a bizalom, melyet Németország abba helyez — „tévedni emberi dolog“ és a legnagyobb lángeszek is tévedtek már; ki tudja, nem lett volna-e jobb Páris előtt kötni meg a békét. — Francziaországnak már nincs mint veszteni, rendszabályok behozattak, továbbá az orosz nyelvnek hivatalba igtatásáért s a népiskolák alapításáért. Flórencz, oct. 12. A római hirlapok jelentik, hogy a jezuiták Poroszországba készülnek kivándorolni. A római plebiscitán bizottság minden tagja érdemjelet kapott. A bekeblezési rendelet szerkezete miatt általánosan rosz benyomást tett. Az amnestia nem terjed ki Mazzinire. A baloldali képviselők meghasonlottak, egy részük határozottan roszolja, hogy Garibaldi a háborúban részt vesz és neheztelnek rá a nizzaiakhoz intézett levele miatt. Genf, oct. 12. Itteni lapok dél-francziaországi tudósításai jelentik, hogy a déli hadsereg alakulása buzgón halad. Bordeauxba Amerikából nagyszámú fegyver érkezett. A német hadsereg élelmezése Páris előtt. A „N. Fr. Pr.“ Páris vidéki levelezője visszatérvén Bécsbe, a nevezett lappal lényegileg a következőket közli: Azon kérdés, mennyi időre van élelmezési czikkekkel ellátva Páris, több hétig foglalkoztatá a világot, de leginkább magukat a német hadvezénylőket. Nagy tényezőnek tekinti e kérdést mindenki Páris ellentállása és védelmi képessége időtartamának meghatározásánál. De azon másik kérdést: mikép fogják ellátni a 300.000 főnyi német hadsereget, mely az eddigi fáradalmak által ki van merülve, és két havi felemésztő küzdelem és nélkülözés után haza vágyódik, — hogy fogják Páris ostromlóit élelmezni — e kérdést a számításból egészen kifelejtették. Most ez előtérbe lépett és kétszeres gondot ad az a hadvezénylőknek. Eddig a Páris elé tolt német csapatok csak sarczból éltek. — A több mértföldnyi terület, melyen Németországtól Párisig haladtak, valamint a Páris körüli vidék 5—6 mértföldnyi kerületben, ma annálfogva teljesen ki van pusztítva. A mi sarczképes terület még hátra van, az legfeljebb két hétre való élelmezési anyagot nyújt, és ekkor e Bergek csak a Németországból jövő élelmezési készletekre vannak utalva. jj Tudva levő azonban, hogy a csapatokat gyors elhaladásokban nem követte élelmezési had Legújabbak. Bécs, oct. 13. A feudális főurak s a csehek közt a tegnap tartott értekezlet alkalmával a teljes egyetértés helyreállt. Berlin, oct. 13. Páris bombázása holnap vagy holnapután megkezdődik. Félhivatalos közlemények szerint bizonyos, hogy Németország egysége az északnémet szövetség alkotmánya alapján létrejövend. Berlin, oct. 13. Azon hirt, hogy Bajorországgal a külön szerződés megköttetett, hivatalosan megerősítik. — Garibaldi résztvevőjét a háborúban népjogellenesnek tekintik; el van határozva, hogy elfogatása esetére mint kalózzal bánnak el vele. London, oct. 12. Meg nem bízható hírek keringenek békeközvetítésekről. Állítólag Poroszország a fegyverszünet első árán. Páriát követeli, s Thiers is kész a békekötést ajánlani. Hamburg, oct. 12. A franczia hajóhad közeledése rendkívüli ijedséget okoz, miután a nehéz ágyuk melyek eddig a part védelmére szolgáltak, Páris alá szállíttattak. Hamburg, oct. 12. Azon csapatok, melyek Francziaország felé indulóban voltak, Vogel v. Falkenstein hadseregéhez, tegnap ide visszarendeltettek.“ (A franczia hajóhad ugyanis újból megjelent az éjszaki tengerben, mi, valamint az, hogy a torpedókat az Elba torkolatból már részben kiszedték, nagy ijedelmet okozott a lakosságnál. Valószínű, hogy a franczia hajóhad taktikából vissza akarja tartani az Elssisba rendelt hadsereget.) Helgoland, oct. 13. Ma déli 12 órakor a franczia hajóhad láttávolban volt. Brüssel, oct. 13. Du Nord departementből érkező hirek a munkások közti hangulatot veszélyesnek mondják a birtokos osztályra nézve. Roubaixben és Tourcoingban,hol a gyárosok a munkát be akarták szüntetni, a munkások a gyárak felgyújtásával fenyegetőztek. Flórencz, oct. 13. Thiers ma a királynál kihallgatáson volt. Odessa, oct. 13. Ignatieff tbk a gőzhajó kikötése alkalmával elbukott és utazását Sz.Pétervárra nem folytathatá. A „Journal de St. Pétersb.“ Gambetta kiáltványát a köztársaság decz. 2-kának nevezi, mert a nemzetnek önálló tanácskozásának elébe vág. London, oct. 13. A hangulat Poroszország iránt kedvezőtlenné kezd válni az angol és belga semlegesség folytonos megtámadása miatt. Sz. Pétervár, oct. 12. A keleti tengermelléki tartományok főkormányzójához intézett császári leirat a császárnak köszönetét fejezi ki azért, hogy az orthodox egyház javára szolgáló Magyar kir. honvédség. (Folytatás.) 4. Az előleges értesítés, A. alatt ide csatolt felhívás utján, lesz eszközölhető, melyet az illető község elöljárósága köteleztetik, aláírásával és a keret idejének bejegyzésével ellátni, s netán még más, és a helyi viszonyoknak megfelelő különös határozatokkal kiegészíteni, és a legalkalmasb helyen való kifüggesztés által nyilvánossá tenni. Magában foglalja e felhívás mindazt amit a jelentkezni tartozó hadkötelesnek e tekintetben tudnia kell. 5. Arra nézve, hogy a védkötelesek bejegyzése s az összeírási jegyzékek berekesztése, átvizsgálása, kiegészítése, meghirdetése, és kiigazítása mi módon történjék, a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 15-ik, 16-ik, 19-ik, 20-ik, 21-ik és 22 ik szakaszai adnak kimentő felvilágosítást. Egyébiránt, az összeírással foglalkozó községi elöljárók útbaigazítása végett, ezúttal még a B. és C. jegyek alatt ide melléklem, s megküldöm azon mintákat, amelyek szerint az összeírások szerkesztendők. Ezeknek hátlapján, nem csak az, ami az összeírást illeti , hanem az is, ami a sorshúzásnak az érintett utasítás 23—26-ik szakaszaiban körülírt foganatosítására tartozik, elő van sorolva. S az ilyen mintaszerű ívek netán népesebb községek számára, avagy további használatra, természetesen a megrendelő hatóságok költségén kívánt menynyiségben utánrendelhetők és megszerezhetők a m. kir. tudományos egyetem könyvnyomdájából, ahol azok nagyobb készletben tartatnak. S ezen mintaivek szétosztása alkalmával a a törvényhatóságok s különösen a vármegyék (székek és kerületek) tisztviselőinek azon teendőjük is lesz, hogy az összeírással megbízott egyéneket és községi elöljárókat, akiknek e részben tanácsra és útmutatásra volna szükségük, szóbeli tanáccsal és útmutatással is kellőleg lássák el. 6. A második és harmadik korosztálybeliekre, avagy az 1850-ik és 1849 ik évben született egyénekre nézve, csakis az 1970-ik évre szóló összeírási lajstromok egészítendők ki, és hozandók rendbe. 7. Az összeírásnak az illető hatósági tisztviselő által kitűzendő, s az A. alatti felhívásba előlegesen bejegyzendő néhány napi határidő alatt, szükségkép be kell fejeztetnie. 8. Az illető tisztviselők oda utasítandók, hogy személyesen, és a lehető legtöbb helyen, szerezzenek meggyőződést az iránt, miszerint a járások főtisztviselői által kiigazított összeírási lajstromok, megtekintés végett, és az észrevételek s óvások megtétele czéljából, a községi házaknál nyilvánosan, és hozzájuk férhető módon, kitétettek legyen. 9. Az összeírások eredményéről szóló jelentéseket, a sorozó járásonkénti hadjutalék kivetése tekintetéből, legfölebb a folyó évi dec 15 ik napjáig várom el. S ezen eljárásnál a D. alatt ide zárt minta szerinti kimutatás használtatik, mely, a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 30-ik szakaszának megfelelő alakban lévén szerkesztendő, nemcsak az 1871-ik évben felhívandó három korosztályban összeirott hadkötelesek összegét, hanem a sorozó járások átlagos ujonczállítási képességét is, az 1868-ik, 1869 ik, és 1870 ik évi ujonczozások eredménye szerint, és az ideiglenes fölmentések, visszahelyezések és besorozások összegének alapján, elő fogja tüntetni. Figyelmeztetendők egyébiránt az illető tiszviselők, hogy be nem várva az újabb összeírások befejezését, a járások újonszállítási képességét haladék nélkül számítsák ki, és igtassák be ezen D minta szerinti kimutatásokba, úgy, hogy amidőn az újabb összeírások időközben elkészülnek, az 1871-ik évre felhívandó korosztályokbeli hadkötelesek összegei is, az illető rovatokba, azonnal bejegyezhetők legyenek. S az ekként szerkesztett kimutatások, az öszszeírások bevégzése után, a járások tisztviselői által a törvényhatóságok elnökeihez azonnal bemutatandók, s viszont a törvényhatóságok elnökei által, egyenként és netán a többi sorozó járásokbeli kimutatások beérkezése előtt is, a fentebb kitűzött határidőig hozzám rögtön felterjesztendők. 10. Miután a hadjutaloknak sorozó járásonkénti kivetése, az újonczozási időszak kezdete, és így jövő évi januárius 15 ike előtt, szükségkép kidolgozandó, és általam az illető törvényhatóságokkal közlendő volna, a törvényhatóságok azon elnökei és tisztviselői, akik a fentebbi 9. pontban kijelölt határnapig kötelességeknek eleget nem tennének, haladéktalanul a legszigorúbb személyes felelősség alá fognak vonatni. 11. A sorshúzás mindenütt sorozójárásonként, és lefélebb 40 óra alatt, hajtatik végre. Ennek kezdetét és idejét, az A. alatti felhívás D. fejezetében üresen hagyott hézagba, és pedig a felhívását, a községek számára való kiadatását megelőzőleg, a járásbeli főtisztviselők iktatja be, s illetőleg határozza meg. 12. A sorshúzási lajstromból az állítási lajstrom oly módon szerkesztetik, amiként ezt a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 28-ik szakasza szabja meg. S ezen szakasztól csak annyiban lesz eltérésnek helye, amennyiben az állítási lajstrom, mindegyik sorozójárás köréből, nem két, hanem három példányban készítendő, azon czélból,hogy a harmadik példánynyal a honvédségnek a sorozó bizottságban közreműködő képviselője is el legyen látható. 13. Mind a sorshúzás, mind az állítási lajstromok nyomtatvány-iveit, a védtörvény joga-