A Hon, 1870. október (8. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-14 / 249. szám

fogadta a lépcső alsó fokánál és a czeremónia­­mester vezetése mellett a trónterembe vezette őket. A küldöttség vezetője, Duca di Sermone rövid beszéd kíséretében a plebiscit eredményét a ki­rály lábai elé tette, és kérte őt, hogy az új tar­tományokat venné birtokába. A király felelete méltóságteljes, szívélyes és a helyzetnek megfe­lelő volt. Hangsúlyozza beszédében, hogy a szerencse kedvezése mellett legtöbbet tett a kitűzött czél elérésére a nemzet egyetértő közreműködése, és most is, hogy Olaszország egységműve lefejez­tessék, egyetértő közreműködésre hívja fel a nemzetet. Elismeri készségét, miszerint a pá­pának mint egyházfőnek a függetlenségére szükséges biztosítékokat megadja és a pápa sze­mélye iránti mély tiszteletét hangsúlyozza. E közben a palota előtt össz­etódult néptömeg lelkes éljenzésekbe tört ki, úgy hogy a király­nak a Margit herczegnő és a koronahű kíséreté­ben többször kellett a nép előtt megjelenni, a küldöttség aggastyán vezérét vezetve a nép elé. Az ünnepélyek közben Sermoneta herczeg a Signoria terén a Legge di Lanziban roppant nép jelenlétében leleplezte az olasz egyesülés emlék­kövét. A kövön e felírás látható: „Memoria ai posteri d­e il NI ottobre MDCCCLXX. i romani per unanime voto nei primi comizi della libertá sociandosi al regno d’ Italia Ne campiono l’ unità.“ A háború. A német csapatok előnyomu­lásáról a Vogesek depart­e­men­t­­j­é­b­e ezt írják a „Fr. Ztg“nak : A franktizeu­­röket szétverték, s alig lesz alkalmuk, hogy va­lahol a Vogesekben nagyobb számban egyesül­hessenek. Hogy a kalózkodás ne szessék oly nagy mérvben, arról a Strassburg és köztünk fekvő valamennyi helyiségeket megszálló katonaság fog gondoskodni. Mily nagy kiterjedésű ezen „apró háború“ kitűnik már abból is, hogy csupán az utóbbi 14 nap óta 25 zsandár hiányzik. A Raonnál concentrált, most szétvert s négy ágyúval ellátott szabadsereg hatalma az utó­bbi háromnégy nap alatt annyira növekedett, hogy nemcsak Lunevillében, hanem Nancyban is ko­molyan tartottak meglepetéstől. Egészben véve csak kevés hírt kaptunk a há­­borúról: az időnként átvonult csapatok e várost más helyiségekhez mérve, kevésbbé terhelték. A F­e­l­s­ő-R­a­j­n­a mellékről okt. 8. kelt levélben ezt írják az „A. A. Zig“-nak: Daczára, hogy Strassburgot bevették, mégis sok dolgot ad a harcztérnek ezen része is, mert mig éjszaki Francziaország Párisig mindenütt meg van szállva, mégis állítják, hogy a fran­­cziáknak még csak 14 nap előtt is volt alkal­muk a badeni felföldet elözönleni s mélyen a Schwarzwaldba nyomulni. Hogy ezt nem tették, a franczia hadügy teljes ziláltságának követ­kezménye, mert ha Francziaország ennek köze­pén és déli részén valóban új hadsereget akart volna alakítani és azt begyakorolni, akkor időt kellett volna arra nyernie, s ez csak úgy leen­­dett lehetséges, ha sikerült mindenféle támadás által német csapatokat a határon és szelősségek­­nél elszigetelni. Ulrich tábornok körében tar­tózkodott tisztek állítják, hogy épen ez volt czélja Strassburg hosszú védelmezésének. Felső Elsass hangulata nem javult s nem is fog egyhamar javulni. A parasztok fegyveres ellen­állási kísérlete, a franctizeurök alatt orcos támadásai napirenden vannak, miért is foly­tono­san küldik az eféle foglyokat Rastatt és Mainz­­ba. Néhány nap óta azon hír jár, hogy Eisaszban a kutakat megmérgezték, s ilyen víz ivása kö­vetkeztében sok katona súlyos betegségbe esett. Ezt még nem erősítették meg, de azt magam is láttam, hogy több helységben bevezetik a pocso­lyákat a kutakba, hogy a vizet használhatlanná tegyék. Katonáink ezért igen óvatosak, s nemcsak arra kényszerítik a parasztokat, hogy önmaguk igyanak, hanem verést is osztogatnak. Szerda óta Kehiben fertőztetlenítési intézetet állítot­tak fel azok részére, kik Strassburgból jőnek, s ezeknek az e c­­élra készített fasátoron keresztül kell átmenni. A marhavész végett készítették, padokon, miután a regény körében nem talál elég tért. A nemzeti színpad mindig leginkább visszatükrözi a franczia költészetet, a­mi nem is csoda, miután ez a legtermékenyebb és leghatáso­sabb. Pesten is végig tanulmányozhattuk, csak úgy , mint Párisban, minden egymásután fö­lényre jutott iskolát, a romantikusokat, hyper­­romantikusokat, balazsrtákat, realistákat, stb. A baj csak az, hogy a kóros tüneményeknek mindig nagyobb tért engedtek, mint amaz egész­ségesebb ellenzéknek, mely — bár törpe kisebb­ségben — mindig daczolt Párisban is a divatra kapott kinövésekkel. Hogy csak egy példát mondjunk: Sardou szinműtárát majdnem egé­szen kimeríték már, míg Augier­nek csak egyet­len (s nem épen a legjobb) műve, az „Arczát­a nők“ került eddigelé színpadra — a többi kéz­iratban hever. Nem tagadjuk, hogy Sardou mu­­lattatóbb is, de oly elemekkel mulattat, melyek után bajos lesz a közönséget a velős művek él­vezetére visszatéríteni., S az éneklő múzsa is ép ily pikantériákkal vonja meg a közízlést. Offen­bach, ki eleintén oly kedves, dallamos, vidám operetteket irt, hogy magasabb becsvágy mellett a korszak Boieldieu-je lehetett volna: fokról fokra mindinkább neki adta magát a zenésze­ti kankánnak, a ledérségnek, a gondatlan compo­­sitiónak, a tarka léhaságnak. És most , a hány magyar város van, m­­ely színtársulatokat lát kö­réten, mindenütt az a jelenség rs ki, hogy a drámák deficitjeit operettek jövedelmeiből kell födözni. A művészeti és irodalmi kac­érkodás így nyomta le Párisban és utána majdnem világ­szerte a költészetet, mivel a mesterségesen kifej­tett élvvágy mindig újat, tarkát, mulattatót kí­vánt, odajutva, hogy többé nem színészek, hanem érzékeinek kielégítését keresse mind a színház­ban, mind a regényben. A végzet nagy csapásokat mért most a fran­czia nemzetre, de talán e csapások megerősítik szellemét, ezt az élénk és minden szépre fogé­kony szellemet, mely nem arra van hivatva, hogy az irodalom és művészet kankánjait, hanem hogy igaz szépségeit terjeszsze, mint terjesztő a XIV-ik Lajos nagy századában és a polgár­ ki­rály alatt, de különben is jól van alkalmazva, mert Strass­­burgban nemcsak himlő uralkodik, hanem más betegségek is, s az árkok, folyócsatornák s mé­­lyedések a városban és a város körül dögvészes kigőzölgést bocsátanak, azért mostani gátok által nagyobb vízmennyiséget árasztanak azokba, hogy a ganajt innen eltávolítsák. Csütörtök óta az utolsó franczia tisztek is eltávoztak Strass­burgból. Adalékok napjaink történetéhez. A pápa Victor Emanuelhez. Felség! Ponza di San Martino gróf átadott nekem egy levelet, melyet Felséged hozzám akart intézni, de ezen levél nem méltó egy gyerme­­kiesen alázatos fiúhoz, ki katholikus vallásu­­nak vallja magát s királyi igazságossággal di­csekszik. Nem bocsátkozom e levél részletezé­sébe, hogy ne újítsam meg a fájdalmat, melyet annak első olvasása okozott. — Köszönöm az istennek, hogy megengedte Felségednek életem utolsó napjait elkeseríteni. — Egyébiránt sem nem egyezhetem bizonyos követelésekbe, sem pedig nem alkalmazhatom magamat a levélben foglalt alapelvekhez. Újólag segítségül hívom istent a reá bizem ügyemet, mely egészen az övé. Könyörgök hozzá, hogy Felségednek sok kegyel­met nyújtson, önt veszélyektől óvja és irgalmas­ságával, melyre szüksége van, önhöz forduljon. Kelt a Vaticanban sept. 11. 1870. IX. Pius pápa m. p. Pária előtti küzdelmek. Versaillesből e hó 5-ről a következőket írják a porosz hivatalos lapnak : St. Cloud környékéről ma reggel 8 óra tájt élénk ágyutüzelést lehetett hallani. Mont- Valérien erőd helyőrsége ez által akarta megza­varni Sevres és St. Cloud irányában földmunká­latainkat. Ez az első határozott támadás volt, melyet a Páris katonai övén belül fekvő erődök legerősbikéről kísérlettek meg az ostromló sereg ellen. Mont Valérien helyőrségének eddigi nyű­gat magatartása azon következtetésre adott okot, hogy a citadellában levő legénység III. Napokon legbuzgóbb hí­veiből áll, és ezért nem akar egyet érteni a köztársasági kormány­nyal.­­ A vé­delmi bizottság az ágyúzás hatását egy léghajó­ról nézette. Meggyőződhetik, hogy a lődözés eredmény nélkü­l maradt. Egy szemlékre beren­dezett ház részben feldúlásán kivül, az ellensé­ges gránátok semmi kárt nem tettek, sem a csa­patok nem vesztettek embert, sem munkáik szét nem romboltattak. Az ellenség maga is belátható kevés idő múl­va erőfeszítéseinek sikertelenségét, mert a bom­bázással, mely az első órában igen heves volt, 10 óra felé felhagyott. Ez oldalról arra voltak el­készülve, hogy a francziák ágyúttüzelésüket egy új, Sévres közelében fekvő erődből Issy vagy Vauvresből kitörés által fogják támogatni. A koronaörökös tehát azonnal riadót favatott a bajor hadtestnek. Előőrseink azonban sem Meu­­donban sem a latouri sáncz magaslatán nem voltak nyugtalanítva. E szerint úgy látszik, hogy az ellenség a September 30 iki tapasztala­tok után, egy időre eláll nagyobb kitörések meg­kísérlésétől. A legújabb párisi lapok, melyek a főhadi­szállásra oct. 3-án megérkeztek, bizonyítják, hogy a Choissy és Thiaisnél történt vereségek nem voltak ugyan eltitkolva a főváros előtt, de érezhetőleg meggy­engíttettek megszokott túlzá­sok által. Vincy tábornok azt állítja, hogy had­testével szemben legalább 30,000 ember állott, holott tudva van, hogy összesen öt porosz ezred vett részt az ütközetben. Mazure tábornok elfogatása. Az „Ed­ .b­­­eur a következőket mondja Mazure tábornok­nak Lyonban történt elfogatásáról: A táborno­kot nem csekély fáradsággal lehetett elfogni. — Legelsőbben is a beurbonitezai szállodát vették körül, de ez építés alatt volt és senkit sem lehe­tett benne feltalálni. Ezután a Fort de la Vitrio­­lerie felé vonult a csapat. Azt hitték, hogy a tá­bornok ide zárkózott be s hogy ellenállást fog kifejteni. Azonban mihamar fel­világosít­ást nyer­tek, hogy minden erőt a Napoleon téren levő Bissnel kaszárnyánál kell központosítani. A tá­bornok itt létét a polgárok azon tisztektől tudták meg, kik a tábornokot a IV. Henrik tértől odáig követték. Most a látvány csakugyan igen érdekes kez­dett lenni. A kaszárnyában levő katonák azt ki­­álták : „éljen a nemzetőrség“ , a nemzetőrség vi­szont „éljen a sorkatonaság“ kiáltással válaszolt. Az ablakokból papírdarabok hullottak alá, me­lyekre ez volt írva: „ne keressétek másutt, ő itt van.“ Az ajtó betöretett, de a katonatisztek nem akarták engedni, hogy a nemzetőrség benyomul­­­jon. A szóvita csaknem egy óráig tartott. Ekkor végre a tiszti kar enged a praefect rendeletének és elfogatási parancsának. A nemzetőrök a szu­rony hegyére tűzött gyertyával mennek a ka­szárnyába , megvizsgálnak minden zugot. Végre egy sötét lóistálóban ráakadnak a tábornokra. Mazure hevesen kikelt tisztjei ellen, hogy őt el­árulták s hogy megakadályozták azon tö­rekvésében, hogy magát a hazáért feláldozhassa. Mind hasztalan. A nemzetőrök nyakon csípték és a Sz. József tömlöczbe czipelték. A vizsgálat ellene tovább folytattatott.­­ Azonban kiderült, hogy hadvezéri képtelenségen kivül semmi ro­­szat nem lehet szemére vetni. Most Mazure ismét szabad. A párisi béke-liga, melynek a porosz ki­rályné is tagja, múlt hó 6-án feliratot intézett hozzá, melyben a liga az emberiség és az evan­gélium nevében esedezik Augusta királynéhoz, hogy mint a győzedelmes porosz király neje s a koronaherczeg anyja közvetítse a hétét, hogy igy az irgalomnak nagyszerű példáját adja, hogy több vér ne ontassék, s hogy a győzők becsüle­tes békére állni legyenek hajlandók. A királynő erre­zept. 8 án táviratilag azt vá­­laszolá a békeligának, hogy a mély fájdalom a háború felett minden érző anyai szívben visz­­hangra talál, de hogy ezen átkos és indokolat­lanul felidézett háborúnak csak Isten vethet végett. Dufour-Arles a békeliga lyoni alelnöke a po­rosz királynőhöz egy más iratot is intézett, melyben többek között ezeket mondja: „Ő Madame! A kételkedő és felületes világ bo­londoknak tartja azokat, kik a nőknek poli­tikai egyenjogúságot követelnek a férfiakkal- Ám legyen, én a balgákhoz tartozom, kik azt hi­szik, hogy ezen testvérgyil­­os háború sohasem történt volna meg, ha Németország és Franczia­ország asszonyai szaval­ati joggal birtak volna. Azt hiszem továbbá Madám, hogy ha mind­azon nők, kik szeretetteikért sirnak és reszketnek szavukat felemelnék, hogy ezen borzasztó hábo­rúnak bevégzését követeljék, mely csak bánatot, nyomort, és részt hozhat, úgy a győzőre, mint a legyőzöttre, — azt hiszem, hogy ezen szavak meghallgattatnának. Isten, a béke és szeretet is­tene, az egyedüli igaz isten lelkesítse önt és azo­kat, kiket szeret. Én önnek igen alázatos szolgá­ja maradok Arles Dufourt. — Chalons sur Marneból kö­vetkezőleg ír egy porosz tudósító a németek adókivetéseiről az ellenséges földön. Az új prae­fect megérkezésével 4 millió frankra menő adó vettetett ki, ez magában véve egy oly gazdag departementra nézve nem nagyon jelentékeny összeg, azonban el lehet képzelni, mennyire meggyérítették a háborús idők a különben bö­­viben levő pénzt. Ugyanezért egymást követik a felszólamlások a még szolgálatban maradt franczia hivatalnokok segítségével megállapított adó-repartitió ellen. A hadparancsnokság ezen kívül még 200,000 darab flanelling kiállítását rótta a departementra. Továbbá a praefectnek sürgősen munkába kellett vétetni a Rajna-Marne csatorna helyreállítását. Azonkívül a fájdalom, borzasztó mérvben dühöngő marhavész meggát­­lására erélyes rendszabályokhoz kell nyúlni. E czélból egyedül a chalonsi kerületben 1000 da­rab marhánál többet kellett lebunkóztatni. A kivetett requisitiók behajtása sok ellenál­lással találkozik, úgyhogy többször katonai exe­­cutiókat kellett alkalmazni. E nehézség részben az erősen megpróbált ország teljes kimerülésén alapszik, nagy részt pedig azon nyakasság és gyűlöleten, melylyel a lakosság a német győző iránt viseltetik. Eb ha néha néha a részvét köny­­nyeibe lábbadnak szemeink, csapataink amott nyugaton szándékosan kipusztított vidékeken vannak és a mi hathatós segélyezésünkre tá­maszkodnak. Ez a háború szigorú kérlelhetlen­­sége : seregeink vitézsége nélkül a csapás még súlyosabban nehezedne reánk. Bourbaki töok esete még mindig élénken foglalkoztatja a külföldi sajót. Ez ügyben közli, hogy Eugénia volt császárna visszautasítá az oly békét, mely Francziaországtól terület-átenge­dést s a várak átadását követeli. A legjobban értesült porosz lapok megc­áfolják azt, hogy Bourbaki tábornok a volt császárnéhoz küldetés­ben járt el a béke kieszközlése végett, s hozzá­teszi, hogy az erre vonatkozó hírek honapszti­­kus fondorkodások, melyek hitelt nem érdemel­nek. Ugyanez áll a Berlinske Tidende híréről. A „Köln. Ztg.“ egy tudósítója Wilhelmshöhéből a következőket iratja magának : Bourbaki Ibnok Metzből történt kimenetele oly sajátságos, hogy azt nem lehet eléggé megbeszélni. Engedje meg ön, hogy erről némi részleteket mondjak el, me­­yek a „Times“ hírét kiegészítik. A rejtélyes egyé­niség, ki ezen valóban regényes cselt d'Artagnan­­ként véghez vitte, több ízben bejelentete magát a császárnénál anélkül, hogy sikerült volna elfogad­tatnia. — Ezután a sétányon a fiatal herczegnek mutatá magát be, mondván, hogy ő Wilhelms­­höhéből jő, hol a császár környezetétől és különösen a moskvai hgtól több ízben azon óhajt hallá, hogy szeretnék a császárné mostani tartózkodását tudni. E tartózkodási hely éppen egy nap előtt lett lefényképezve. A­­­n­ő, ezt elmondá és egy oly fényképet kért azon kije­lentéssel, hogy visszatértekor azt a császár tábor­nokának fogja kézbesíteni. A herczeg mit sem sejtve a kérelmet készséggel teljesítő S az át­adott fénykép hátsó oldalára ezt írta: „Si vous desirez conaitre notre nouvelle habitation — la void!“ Ez okmánynyal ez egyéniség a porosz főhadi­szállásra ment, és miután elmondta, hogy a csá­szárné, a metzi tábornokok egyikével beszélni akar és e végből őt kérte meg, hogy a porosz tekin­télyekkel alkudozzék, szabadjegyet kapott a po­rosz vonalakon keresztül Metzbe menni. Elment tehát­ Bazaine marsallhoz, kiadja magát a császár­né biztosának, ez követeli az uralkodónő nevében, hogy a marsallok valamelyike vagy legalább Bourbacki Angliába menjen. Bazaine, Lebeuf és Canrobert marsal­lokat meghíván Bourbaki­val elhatározzák, hogy a küldetést utóbbi fogja magára vállalni. Az ismeretlen átadja neki az útlevelet, mely Flórenczben, Bécsben és Konstan­tinápolyban látamozva van, és Frigyes Károly tudomásával Bourbacki tábornok álruhában Németországon és Belgiumon keresztül a legna­gyobb sietséggel Angliába utazik. Az ismeret­len idegen Metzet hasonlag elhagyja 24 óra múl­va, köszönetet mond Frigyes Károly barátságáért a porosz főparancsnoknak és . . . azóta eltűnt. Bourbacki tábornok a császárnéhoz jő s az első személy kivel találkozik, húga, ki is midőn őt meglátja, elájul. A többi már ismeretes, Bour­backi tábornok egy levelet intézett a porosz ki­rályhoz, melyben a katonai becsület nevében felkéri, hogy adja neki vissza állását. A király Frigyes Károlynak távír, hogy engedje meg a tábornoknak Metzbe visszamenni. De most még egy kérdést. Mi czélja lehetett amaz embernek? A császár és környezete min­den eshetőséget átgondoltak és nem tudtak más következtetésre jutni, minthogy amaz ember monomániában szenved. De ki fogja ezt elhinni: oszlop , tehát már most roppant szállítmány­nak kellene útban lenni, melyet folyton újabb­nak , újabbnak kellene követni, hogy az os­tromlók a legnagyobb szűkölködés elől meg legyenek óva, mely különben elő fog állani. 300.000 főnyi hadseregnek Laponkinti élelme­zést nem lehet odaszállítani egyszerű fuvarko­csikon oly nagy távolságra, minthogy minden egyes szekér a hosszú útban annyit emésztene föl mennyit elbír. Az élelmezési kíséret sehol sem találna sem magának, sem a lovaknak ele­­séget, és a szállítmányból kellene azt fedezni. Az élelmezés tehát Németországból csak néhány kettős nyoma egyenes vasúti vonal által volna létesíthető.“ Azt mondom „néhány,“ de a német had­ve­zényletnek egyetlen egy vasúti összeköttetés sem áll rendelkezésére, mely többé kevésbbé meg nem volna szakítva. Ki a térképet kezébe veszi, azt fogja mondani, hogy a Strassbourg­­ból vagy Weisenburgból Nanteuilbe vezető vo­nal megfelel az élelmezési czélnak, de ki tekin­tetbe veszi, hogy e vonal is folytonos veszé­lyeztetésnek van kitéve, be fogja látni s hogy a szállítás azon csak időrabló elővigyázattal le­hetséges. Daczára annak, hogy a roppant a pályá­­utat katonaság özönli el, hogy nincs híd, alag­út, fordulat, kitérő, melyen őrjáratok nem volná­nak, mindezen elővigyázati intézkedések da­czára, mindennapos, hogy egy vagy más helyen franc-tireur-ök síneket emelnek ki vagy a kité­rőt elforgatják. Ez nemcsak az éji forgalmat akadályoztatja, de arra is kényszerít, hogy a raenetgyorsasága csigalassúságba sülyedjen és azt eszközli, hogy 50 vonat helyett, melyek két napon az utat ide­­oda megtennék, napjában csak 12 vonat járhatja az utat, melyek közül átlagosan egynek 5 nap kell míg Nanteuilbe ér, majdnem egy hét a visszatérésre. De másrészt majdnem bibéiknek a Nanteuil­­nél felmerülő nehézségek. A pálya itt oly he­lyen van megszakítva, hol magas töltésen folyó mentén futva, és azt hídon keresztbe metszve, a hegyek közé lép.­­ Hogy e helyen kirakod­hassanak, melytől minden kocsizható út félre­esik, előbb nagy kirakodót és utat kell építeni. Még azon kevés is, mit eddig kiraktak, nem volt mind elszállítható, mert nem volt szekér. Azon­kívül minden tervszekérnek innen Párisig öt napi járója van, miután addig vagy húsz hid le van rombolva, melyeket csak nagy kerülőkkel lehet elkerülni. De mindezektől eltekintve az élelmezési szál­lítás e vonalon még nem is játszik szerepet,mert a rajta menő vonatok közül öthatodrész még mindig ágyuk és ostromszerek szállításával van elfoglalva. Természetes, hogy ily viszonyok között a né­met hadvezényletnek mindent el kell követni, hogy a többi Németországból Párisba vezető pá­lyavonalok, mint Thionville-Meziéres-Reims So­­issons-Nanteuilles-Hardouin és Mühlhausen-Bel­­fort-Langres-Troyes-Fontainebleau-Melun , ke­zükre kerüljenek. Ez azonban nehezebb lesz és több áldozatokba­n marni, mint a német főhadiszálláson hiszik. Nem nézve Meziéres­t és Sasson-t, a kis, de azért jelentékeny várak, mint Schlettstadt és Neu-Breisach, úgyszintén az erős Belfort aligha lesznek engedékenyebbek, mint Strassbourg, Toul voltak­. Ki a Páris előtti év körüli tényál­lást látta és tekintetbe veszi, hogy egy holnap­nál több időbe kerülhet, míg a németek Német­országból Párisba vivő közlekedési vonalt kö­rökbe kapnak, az, hacsak nem akarja magát altatni, csak aggódva tekinthet a közel­jövőbe. Bármily nagy legyen is a német hadvezénylők körültekintése, bár­mennyire igazolt a bizalom, melyet Németország abba helyez — „tévedni emberi dolog“ és a legnagyobb lángeszek is té­vedtek már; ki tudja, nem lett volna-e jobb Páris előtt kötni meg a békét. — Francziaországnak már nincs mint veszteni, rendszabályok behozattak, továbbá az orosz nyelvnek hivatalba igtatásáért s a népiskolák alapításáért. Flórencz, oct. 12. A római hirlapok je­lentik, hogy a jezuiták Poroszországba készül­nek kivándorolni.­ A római plebiscitán bizott­ság minden tagja érdemjelet k­apott. A bekeb­­lezési rendelet szerkezete miatt általános­an rosz benyomást tett. Az amnestia nem terjed ki Maz­­zinire. A baloldali képviselők meghasonlottak, egy részük határozottan roszolja, hogy Gari­baldi a háborúban részt vesz és neheztelnek rá a nizzaiakhoz intézett levele miatt. Genf, oct. 12. Itteni lapok dél-francziaor­­szági tudósításai jelentik, hogy a déli hadsereg alakulása buzgón halad. Bordeauxba Ameriká­ból nagyszámú fegyver érkezett. A német hadsereg élelmezése Pá­ris előtt. A „N. Fr. Pr.“ Páris­ vidéki levelezője vissza­térvén Bécsbe, a nevezett lappal lényegileg a következőket közli: Azon kérdés, mennyi időre van élelmezési czikkekkel ellátva Páris, több hétig foglalkoz­­tatá a világot, de leginkább magukat a német hadvezénylőket. Nagy tényezőnek tekinti e kér­dést mindenki Páris ellentállása és védelmi ké­pessége időtartamának meghatározásánál. De azon másik kérdést: mikép fogják ellátni a 300.000 főnyi német hadsereget, mely az eddigi fáradalmak által ki van merülve, és két havi felemésztő küzdelem és nélkülözés után haza vágyódik, — hogy fogják Páris ostromlóit élel­mezni — e kérdést a számításból egészen kife­lejtették. Most ez előtérbe lépett és kétszeres gondot ad az a hadvezénylőknek. Eddig a Páris elé tolt német csapatok csak sarczból éltek. — A több mértföldnyi terület, melyen Németországtól Párisig haladtak, va­lamint a Páris körüli vidék 5—6 mért­földnyi kerületben, ma annálfogva teljesen ki van pusztítva. A mi sarczképes terület még hátra van, az legfeljebb két hétre való élelme­zési anyagot nyújt, és ekkor e Bergek csak a Németországból jövő élelmezési készletekre van­nak utalva. jj Tudva levő azonban, hogy a csapatokat gyors elhaladásokban nem követte élelmezési had­ Legújabbak. B­é­c­s, oct. 13. A feudális fő­urak s a csehek közt a tegnap tartott értekezlet alkalmával a teljes egyetértés helyreállt. Berlin, oct. 13. Páris bombázása holnap vagy holnapután megkezdődik. Félhivatalos köz­lemények szerint bizonyos, hogy Németország egysége az északnémet szövetség alkotmánya alapján létrejövend. Berlin, oct. 13. Azon hirt, hogy Bajoror­szággal a külön szerződés megköttetett, hivata­losan megerősítik. — Garibaldi résztvevőjét a háborúban népjogellenesnek tekintik; el van határozva, hogy elfogatása esetére mint kalóz­zal bánnak el vele. London, oct. 12. Meg nem bízható hírek keringenek békeközvetítésekről. Állítólag Po­roszország a fegyver­szünet első árán. Páriát kö­veteli, s Thiers is kész a békekötést ajánlani. Hamburg, oct. 12. A franczia hajóhad közeledése rendkívüli ijedséget okoz, miután a nehéz ágyuk melyek eddig a part védelmére szol­gáltak, Páris alá szállíttattak. Hamburg, oct. 12. Azon csapatok, me­lyek Francziaország felé indulóban voltak, Vogel v. Falkenstein hadseregéhez, tegnap ide vissza­rendeltettek.“ (A franczia hajóhad ugyanis újból megjelent az éjszaki tengerben, mi, valamint az, hogy a torpedókat az Elba torkolatból már rész­ben kiszedték, nagy ijedelmet okozott a lakos­­sá­gnál. Valószínű, hogy a franczia hajóha­d taktikából vissza akarja tartani az Elssisba ren­delt hadsereget.) Helgoland, oct. 13. Ma déli 12 órakor a franczia hajóhad láttávolban volt. Brüssel, oct. 13. Du Nord departement­­ből érkező hirek a munkások közti hangulatot veszélyesnek mondják a birtokos osztályra néz­ve. Roubaixben és Tourcoingban,hol a gyárosok a munkát be akarták szüntetni, a munkások a gyárak felgyújtásával fenyegetőztek. Flórencz, oct. 13. Thiers ma a király­nál kihallgatáson volt. Odessa, oct. 13. Ignatieff tbk a gőzhajó kikötése alkalmával elbukott és utazását Sz.­­Pétervárra nem folytathatá. A „Journal de St. Pétersb.“ Gambetta kiáltványát a köztársaság decz. 2-kának nevezi, mert a nemzetnek önálló tanácskozásának elébe vág. London, oct. 13. A hangulat Poroszor­szág iránt kedvezőtlenné kezd válni az angol és belga semlegesség folytonos megtámadása miatt. Sz. Pétervár, oct. 12. A keleti tenger­melléki tartományok főkormányzójához intézett császári leirat a császárnak köszönetét fejezi ki azért, hogy az orthodox egyház javára szolgáló Magyar kir. honvédség. (Folytatás.) 4. Az előleges értesítés, A. alatt ide csatolt felhívás utján, lesz eszközölhető, melyet az ille­tő község elöljárósága köteleztetik, aláírásával és a keret idejének bejegyzésével ellátni, s ne­tán még más, és a helyi viszonyoknak megfele­lő különös határozatokkal kiegészíteni, és a leg­­alkalmasb helyen való kifüggesztés által nyil­vánossá tenni. Magában foglalja e felhívás mind­azt a­mit a jelentkezni tartozó hadkötelesnek e tekintetben tudnia kell. 5. Arra nézve, hogy a védkötelesek bejegy­zése s az összeírási jegyzékek berekesztése, át­vizsgálása, kiegészítése, meghirdetése, és kiiga­zítása mi módon történjék, a védtörvény végre­hajtása tárgyában kiadott utasítás 15-ik, 16-ik, 19-ik, 20-ik, 21-ik és 22 ik szakaszai adnak ki­mentő felvilágosítást. Egyébiránt, az összeírással foglalkozó köz­ségi elöljárók útbaigazítása végett, ez­úttal még a B. és C. jegyek alatt ide melléklem, s megkül­döm azon mintákat, a­melyek szerint az össze­írások szerkesztendők. Ezeknek hát­lapján, nem csak az, a­mi az összeírást illeti , ha­nem az is, ami a sorshúzásnak az érintett uta­sítás 23—26-ik szakaszaiban körülírt foganato­sítására tartozik, elő van sorolva. S az ilyen mintaszerű ívek netán népesebb községek szá­mára, avagy további használatra, természetesen a megrendelő hatóságok költségén kívánt meny­­nyiségben utánrendelhetők és megszerezhetők a m. kir. tudományos egyetem könyvnyomdájából, ahol azok nagyobb készletben tartatnak. S ezen mintaivek szétosztása alkalmával a a törvényhatóságok s különösen a vármegyék (székek és kerületek) tisztviselőinek azon teen­dőjük is lesz, hogy az összeírással megbízott egyéneket és községi elöljárókat, akiknek e részben tanácsra és útmutatásra volna szüksé­gük, szóbeli tanác­csal és útmutatással is kellő­leg lássák el. 6. A második és harmadik korosztálybeliekre, avagy az 1850-ik és 1849 ik évben született egyénekre nézve, csakis az 1970-ik évre szóló összeírási lajstromok egészítendők ki, és hozan­dók rendbe. 7. Az összeírásnak az illető hatósági tiszt­viselő által kitűzendő, s az A. alatti felhí­vásba előlegesen bejegyzendő néhány napi határidő alatt, szükségkép be kell fejeztetnie. 8. Az illető tisztviselők oda utasítandók, hogy személyesen, és a lehető legtöbb helyen, szerez­zenek meggyőződést az iránt, miszerint a járások főtisztviselői által kiigazított összeírási lajstro­mok, megtekintés végett, és az észrevételek s óvások megtétele czéljából, a községi házaknál nyilvánosan, és hozzájuk férhető módon, kité­tettek legyen. 9. Az összeírások eredményéről szóló jelenté­seket, a sorozó járásonkénti hadjutalék kivetése tekintetéből, legfölebb a folyó évi dec 15 ik nap­jáig várom el. S ezen eljárásnál a D. alatt ide zárt minta szerinti kimutatás használtatik, mely, a védtör­vény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 30-ik szakaszának megfelelő alakban lévén szer­kesztendő, nemcsak az 1871-ik évben felhívandó három korosztályban összeirott hadkötelesek összegét, hanem a sorozó járások átlagos ujoncz­­állítási képességét is, az 1868-ik, 1869 ik, és 1870 ik évi ujonczozások eredménye szerint, és az ideiglenes fölmentések, visszahelyezések és besorozások összegének alapján, elő fogja tün­tetni. Figyelmeztetendők egyébiránt az illető tisz­­viselők, hogy be nem várva az újabb összeírások befejezését, a járások újonszállítási képess­égét haladék nélkül számítsák ki, és igtassák be ezen D­ minta szerinti kimutatásokba, úgy, hogy a­midőn az újabb összeírások időközben elké­szülnek, az 1871-ik évre felhívandó korosztá­­lyokbeli hadkötelesek összegei is, az illető rova­tokba, azonnal bejegyezhetők legyenek. S az ekként szerkesztett kimutatások, az ösz­­szeírások bevégzése után, a járások tisztviselői által a törvényhatóságok elnökeihez azonnal bemutatandók, s viszont a törvényhatóságok elnökei által, egyenként és netán a többi sorozó járásokbeli kimutatások beérkezése előtt is, a fentebb kitűzött határidőig hozzám rögtön felter­­jesztendők. 10. Miután a hadjutaloknak sorozó járáson­­kénti kivetése, az újonczozási időszak kezdete, és így jövő évi januárius 15 ike előtt, szükség­kép kidolgozandó, és általam az illető törvény­­hatóságokkal közlendő volna, a törvényható­ságok azon elnökei és tisztviselői, a­kik a fen­tebbi 9. pontban kijelölt határnapig kötelessé­­geknek eleget nem tennének, haladéktalanul a legszigorúbb személyes felelősség alá fognak vonatni. 11. A sorshúzás mindenütt sorozójárásonként, és l­efélebb 40 óra alatt, hajtatik végre. Ennek kezdetét és idejét, az A. alatti felhívás D. fejezetében üresen hagyott hézagba, és pedig a felhívását, a községek számára való kiadatá­sát megelőzőleg, a járásbeli főtisztviselők iktat­ja be, s illetőleg határozza meg. 12. A sorshúzási lajstromból az állítási lajstrom oly módon szerkesztetik, a­miként ezt a védtör­vény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 28-ik szakasza szabja meg. S ezen szakasztól csak annyiban lesz eltérés­­nek helye, a­mennyiben az állítási lajstrom, mindegyik sorozójárás köréből, nem két, hanem három példányban készítendő, azon czél­ból,hogy a harmadik példánynyal a honvédségnek a so­rozó bizottságban közreműködő képviselője is el legyen látható. 13. Mind a sorshúzás, mind az állítási laj­stromok nyomtatvány-iveit, a védtörvény joga-

Next