A Hon, 1870. november (8. évfolyam, 264-288. szám)

1870-11-25 / 284. szám

284. szám. VHI. évfolyam. Réggel! kiadás. Pest, 1870. Péntek, november 25, Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy liudapesten házhoz hord.» reggeli Cs esti kiadás együtt: 1 hónapra ..... 1 frt. S5 kr. 3 hónapra.......................5 „ 50 „ é hónapra.......................11 „ — « Az esti kiadás postai ktilönkiSldéseért felül­fizetés havonkint ......................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető', s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elsó' napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. Szerkesztés iroda : Ferencziek-tere 7. sz. B eigtatásl díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden be gtatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. KßF' Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A HON utolsó évnegyedére. October—decemberi '/* évre . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai kölönkül­déseért feltilfizetés havonkint 30 „ Külön előfizetési iveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb Is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, NOVEMBER 24. Újítások és botlások. Kerkapoly a fogyasztási adók és adó­behajtás tárgyában a reformot újra el­odázta, és a régi szabályok érvényessé­gének meghosszabbítását kéri újabban beterjesztett törvényjavaslataiban. Marad minden a mint volt. Csak 3 uj intézke­dést hoz be, de egyikben sincs köszönet. A hús és borfogyasztási adóra vonat­kozólag két uj intézkedést tesz.Először az árszabások fokozatára nézve a községek­nek uj definitióját adja. Ezentúl nem az tekintetik községnek, melynek önálló ház­tartása, közigazgatása van, hanem ha két — bár önálló — község „térileg közvet­len összefügg,“ az egy községnek vétetik, és az árszabásban egyenlő skála alá es­nek. Ez intézkedés rationalis, mert a he­lyi viszonyok egyenlősége mellett nincs ok, miért ne essék két helység ugyanazon szempont alá. De épen ez nem áll. Mert az üzlet és határviszonyok gyakran elté­rőbbek két összenőtt helység,mint a távol levők közt,a mi kitűnik a pénzügyér indo­kolásából is, mert ez ujitást azzal indo­kolja, hogy különben „azinkább meg­rótt község lakosai is velők térileg össze­függő, de kevésbé megróttól fedezendik szükségletüket, a kincstár érzékeny ká­rosításával.“ Valóban nem foghatjuk meg: mi inditá a pénzügyért ily indo­­k o 1 á s r a és ily u j i t á s r a. Hisz az adózásban törekedni kell a teher egyen­lősítésére, de nem n u m e r u s-ban, ha­nem a — teher nagyságában. Már pedig a nagyon megrótt községen nem az által kell segíteni, hogy egy kevésbé megrót­tál olvasztják össze, hanem magában az adókulcsban, illetőleg a skálában kell a hibát keresni. Mert ebből csak a községi pénztárak zavara, a községi önálló pénz­ügyi kezelés megrontása, és számtalan igazságtalanság keletkezik. Mert, ha valahol a határ és üzletviszo­nyok tekintetbe vétele nélkül csak azért alkalmaznak egy árszabást, mert az a helység egy másikkal összefügg, ha mindjárt a kettő közt egy középarányt vesznek is föl, ez a legindokolatlanabb igazságtalanság. Az adóban megszeghet­­len elv az: kinek kinek a maga tehetsé­ge szerint; és ezt nem lehet kiolvasni ab­ból, hogy két helység házai összeérnek. Még fontosabb a lőrére vonatkozó uji­­tás.Az 1868. 17. t. ez. adómentessé teszi a lőrét, csak a 2. §-a határozza meg, hogy a gazda a lőre mennyiségét még szüretkor bejelenteni köteles. Most Kerkapoly ezt is megszorítja, és a mentességet csak a bor­termés 10 °/0.jét meg nem haladó lőrére terjeszti ki. Miért? Mert visszaélés történt a lőrével. Valóban ez is különös! Tehát a hivatali ellenőrzés hiányos voltán úgy se­gítenek, hogy a legszegényebb osztályo­kat fosztják meg a legszegényesebb élve­zettől. Mert az kétségtelen, hogy minél szegényebb a szőlős gazda, annál több lőrét csinál, és bizonyára a szegényebbek legnagyobb része, maga és aratói számá­ra 10 akó bor mellett nem csinál csak 1 akó lőrét, a mennyit neki Kerkapoly megen­ged, hanem legalább is 2 — 3 annyit. Itt tehát az újabb intézkedés folytán csak a szegényebb osztály károsodik. A harmadik ujitás az adóbehajtásra vonatkozik. Eddig az adóhátralékosok fizettek 6% késedelmi kamatot és végre­hajtási költségeket adóhátralékaikhoz aránylag. (1868. 21. t.cz. 53.§.) Most Ker­kapoly úgy találta, hogy a „végrehajtási költség“ annál nagyobb, minél ki­sebb a hátralék. Ez áll is aránylag. Ezért azt határozá, hogy a hátralék ösz­­szegére való tekintet nélkül végrehajtási költségbe 2°/« és zálogolási (árverési) költ­ségbe is 2 °/0-tet vesz fel. Ez aránylag leszállitja ugyan a terhet, és hogy valósággal kisebb lesz-e az,meg­tudni nem vigyünk képesek, mert nem tudjuk, hogy mibe került az eddigi be­hajtás. Azonban a teher a szegényebb osztály o- j kon egy kevéssel apad ugyan ez által, de csak úgy, hogy a nagyobb hátralékban lévő még nagyobb teherrel lesz sujtolva. Ebből az következik szorosan, hogy vagy az igazságot kell megsérteni, vagy az adóviszonyokon változtatni. Kerkapoly az igazságot sérti meg, mert attól kér ke­vesebbet, a ki az államnak több költsé­get okoz hibája, t. i. késedelme által. E* Kerkapolynak igazsága van, mert nagyon nyomni a hibás szegényt se le­het. De azért a szegény osztályokon nem sokat segitett, mert ha vesszük,hogy a 6 7» késedelmi kamathoz most még 4 7» végrehajtási költség is járul, akkor lát­hatjuk, hogy a szegény ember, ki adó­hátralékban a legtöbbször nem saját hi­bájából van, ezentúl 10 7*-el még többet fizet minden egy éves hátralékért mint a mivel hátralékban van. Ez bizonyára nem fogja a hátralékot megakadályozni. Ujjal mutat mindez arra, hogy hol a hátraléko­sokat még 107»-el terhelni kell, ott jobb magát a hátralékot megakadályozni — adóreform által. De van itt még egy intézkedés, mely megint a községi önálló gazdálkodás ellen van intézve, és ez az, hogy a pénzügymi­niszter tetszésétől függ, hogy községi hi­vatalnokokra vagy saját hivatalnokaira bizza-e a hátralékok behajtását ? és miután az, hogy az állam vagy a község pénztá­rába folyjon-e a végrehajtási büntetés : attól függ: hogy községi, vagy állami hi­vatalnok volt-e a végrehajtó ? igy ebben a 4 7»-ben a pénzügy ér egy biztos „dispo­sitions fond“ot teremt magának, és a köz­ségek pénztárától akármikor megvonhat­ja ez összeget is. Ez pedig csak a közsé­gek pénzügyi önállását rontja, mert ha a községnek joga van adót kivetni, akkor jogának kell lenni a hátralékos megbün­tetésére is, de ettől most a pénzügyér akármikor megfoszthatja. Több ily ujitást nem kérünk. Hegedűs Sándor. A baloldali kör tegnapesti (nov. 24.) érte­kezletén a törvényszékek és járásbíróságok ren­dezésének elöleges megvitatására kiküldött 25-ös bizottságban követendő eljárás kerülvén tárgya­lás alá: mindenekelőtt azon óhajtás fejeztetett ki, hogy mielőtt a székhelyek kijelöléséről lenne szó,határoztássék meg/ a járásbíróságok hatásköre, mert csakis ezután jelölhetők ki a szükséglethez képest az illető kerületek és központok; ha en­­neü tekintetbevétele nélkül lenne szó a rende­zésről, akkor — mint ideiglenességi helyzetben maradjon az eddigi beosztás. Kifejeztetett és elfo­gadtatott azon elv is, hogy a közigazgatási és igazságszolgáltatási kerületek már csak gazda­sági szempontból is összeessenek és a törvényha­tóságok saját törvénykezésök rendezésére nézve előlegesen megkérdeztessenek. Ezek után az ér­tekezlet az egyes törvényszékek és járásbírósá­gok kikerekitésének megvitatásához fogott. A baloldali kör pénteken folyó hó 25-kén d. u. 5 órakor értekezletet tart saját helyiségében. A képviselőház VI. osztálya pénteken, november hó 25-én ülést tart. Tárgy: az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényja­vaslatnak az erdélyi viszonyokra vonatkozó VIII. fejezete. H o d o s s y Imre, osztályjegyzö. A III. osztály nov. 25. napján d. e. 10 ó. ülést tart. Széli Kálmán, osztály jegyző. A VIII. osztály nov. 25. d. e. 10 órakor ülést tart; tárgyai: a magyar földhitelintézetről szólló tjvaslat folytatólagos tárgyalása, azután az arányosításról, és tagosításról az ország er­délyi területének városaiban, szabad és vegyes községeiben, 356. számú tjvaslat. Szaplonczay József, oszt. elnök. Adakozás. A honvédmenházra: Jankovics Mik­lós orsz. képviselő gyűjtött 23 ftot. Illyés István Bukarestből küldött 5 ftot. Országgyűlési tudósítások. A képvizelőház 224-ik ülése nov. 24 én Határozati j vas 1 at az ipartör­vényjavaslat tárgyában. Györffi Gyula az ipartörvényjavaslatot tár­gyalásra megérettnek nem tartja és azért kéri a házat, hogy határozati javaslata értelmében, uta­sítsa azt egy külön bizottsághoz,s pedig azért,mert nemcsak egy organicus törvénynek alaposabb, mélyebb megbirálására a külön bizottságot az osztályoknál alkalmasabbnak véli, hanem azért is, mert a központi bizottság eljárásából indo­kolva látja, hogy itt az egyes szakaszok megbi­rálására egyes szakértők kihallgatása szükséges, ez pedig az osztályokban nem, csakis a külön bizottságban eszközölhető. Kéri indítványa elfo­gadását. (Helyeslés.) Szlávy József ipar és kereskedelmi minisz­ter kinyilatkoztatja, hogy mihelyt a községi törvény meg lesz szavazva, nem fog késni az ez által az ipartörvényjavaslaton szükségessé vált módosításokat megtenni és a ház elé terjeszteni. Akkor lesz ideje határozni a felett: vájjon ezen módosításokkal együtt az osztályokhoz kivánja-e utasítani a ház a törvényjavaslatot, vagy külön bizottsághoz. Ma ezen intézkedés idöelőtti volna. A ház erre Györffi indítványának tárgyalását a községi törvény megszavazása utáni időre ha lasztja. Könyv-, levél- és pénztári he­lyiség. Térey Pál mint a gazdasági bizottság elő­adója jelenti, hogy a bizottság a ház könyv­tára és levéltára számára az országház tőszom­szédságában levő Luby-féle házban évenkénti 700 forint bér mellett alkalmas helyiséget talált és bérelt, s őrre nézve most a ház jóváhagyását kéri. A ház az előadó indokolása folytán jóváhagyja az intézkedést. Az ülés 12 órakor eloszlik. A legközelebbi ülés napja a szokott módon fog kihirdettetni. A magyar delegatio első ülése 1870. nov. 24. Korelnök: gr. Erdődy Sándor. Körjegyző :gr. Apponyi Sándor. A miniszteri padokon mind a három közös miniszter: Beust, Kuhn és Lónyay megjelentek. A hadügyet ezenkívül még Benedek vezérőrnagy is képviselte. Körjegyző mindenekelőtt felolvassa a fören­­.di és képviselőházak azon üléseinek jegyzőköny­veit, melyekben a delegatio tagjai megválasztat­tak. Ezután felolvassa a bizottság tagjainak név­sorát. Jelen nincsenek: Bogovich Imre, gr. Zichy F. Maljevácz Péter, Lázár Dénes, Joanesku Döme, és Vukovich István. E szerint 54 tag lévén jelen, a bizottság az elnökválasztáshoz fog. 53 szavazat közül 52 Bittó Istvánra, 1 szvt pedig b. Wenckheim Bé­lára esett, és igy a magyar delegatio elnökévé Bittó István választatott meg. Hasonló egyhangúsággal választattak meg al­­elnökké: b. Wenckheim Béla; jegyzőkké: Bujanovics Sándor, Széli Kálmán és b. V é c s e y. Erre a korelnök és körjegyző átadják helyei­ket az újonnan választottaknak. Bittó István elnök megköszöni a bizottság bizalmát, mely annyi más érdemesebb között ő reá ruházta’e helyet, melyet oly sok fényes tehet­ség foglalt el előtte. Azután áttérve a politikai helyzetre, igy szól : Ily súlyos körülmények között indulván meg tanácskozásaink a monarchia közös ügyei fe­lett, rendkívüli nagy fontosságú a feladat, mely ezúttal reánk vár; mert mig egy felöl a külügye­­ket illetőleg a múltnak alapos bírálása mellett határozottan ki kell jelölnünk az irányt, melyet a megváltozott helyzettel szemben a monarchia érdekében jövőre követendőnek tartunk, másfe­lől hadügyi tekintetben komoly figyelembe kell vennünk a mostani hadjáratból meríthető tanú­ságokat és a helyzet követelményeinek megfele­lőig haladék nélkül oly karba helyeznünk a monarchia védelmi képességét, hogy az ne má­sok jó akaratában, hanem saját erejében bizva, biztonságának és függetlenségének garantiát, úgy a jelen pillanat veszélyeinek, mint a jövö bármely eshetőségeinek nyugodtan nézhessen eléje. Teljes meggyőződésem, hogy a mélyen t. orsz. bizotts. tagjai mélyen|Játhatva a pillanat komoly­ságától és a fenforgó tárgyak nagy horderejé­­töl, de lelkesítve egyszersmind a haza és trón iránti hüségök érzetétől is, azon államférfim ta­pintattal és hazafiui erélyes buzgalommal fog­nak az általam imént jelzett feladatok megol­dásához járulni, mely mindnyájuknak oly nagy mértékben sajátja, és mely egyedül képes biz­tosítani a sikert. Ismételve megköszönvén a bizottmány bizal­mát, szavait igy fejezi be: £ És most istentől áldást kérve munkálkodá­sunkra és a bizottség nevében köszönetét mondva m. t. korelnökünk és körjegyzőnknek alakulá­sunk körül tett szives fáradozásaikért, elfoglalom az elnöki széket s az ügyrend 7. szakasza értel­mében végleg megalakultnak jelentem ki az or­szágos bizottságot, azon mindnyájunk szivéből fakadó óhajtással végezvén szavaimat: Éljen a király, virágozzék fel a haza ! E szavakat a bizottság tagjai felállva, lelkes éljenzéssel fogadták. Ezután Lónyay Menyhért közös pénz­ügyminiszter a következő előterjesztéseket teszi a ház asztalára: Az osztrák-magyar monarchia közös állarn­­háztartásának'elöirányzatát 1871-re. Emlékirat a közös külügyminiszter költségvetéséhez 1861- re. — Emlékirat ‘a foganatba vett consulsági szervezet jelen állása és további életbeléptetése iránt. Emlékirat a közös külügyminisztériumnak titkos kiadásai jjezimén engedélyezett általános rendelkezési alap kezelése iránt. Indokolása 1—14 czim alatt az 1871. közig, évre javaslatba hozott rendkívüli pénzszükségletek. — Előadása a közös hadügyérségnek a hadsereg 1871. évi előirányzatának indoklását illetőleg. — A hadi tengerészet, 1871. évre szóló költségvetésének indokolása. —■ Emlékirat a politikai esemé­nyek által ez évben okozott rendkívüli kiadások, továbbá a közösjhadügyminiszterium javára egy­szeri költség fejében engedélyzendő rendkívüli szükség iránt. — Előadás,melylyel a közös had­­ligyérség a hadseregnek fedezésére ajánlott rendkívüli szükségletét 60,407, 833 frtnyi egész összegben indokolja. — Előterjesztés, melylyel az állandóan felemelendő lovassági békelétszám­nak szükséglete bemutattatik s indokoltatik. — Emlékirat a cattarói kerületben 1869-ben kitört zavarokról. Felvilágosítások a közöspénzügy­­miniszterium 1871. előirányzatához. — Válasz azon kivánatokra, melyeket a magy. országgyű­lés bizottsága az 1870. évi közösügyi költségve­tés alkotmányos tárgyalásakor hozott határoza­taiban a közöspénzügyministerium irányában nyilvánított. — Előterjesztése a közös főszám­­szék 1871. évi előirányzatára vonatkozó felvilá­gosításoknak. — Előterjesztése a közöspénz- Ugyminlsteriumnak, a melyben az 1868. évi zárszámadás teljessége érdekében a közös nyug­dijak 1868. évi szükségletének fedezésére pót­hitel kéretik. A közöspénzügyministerium elő­terjesztése , melyben kéretik , hogy a kir. p.Ugyminiszteriam 1870. évi költségvetésében az átruházási jog utólagosan engedtessék meg az épületek fentartása tételénél felmerült nar gyobb szükséglet fedezhetése végett.— A közös­­p.ügym. előterjesztése, melylyel a magyar osztr. monarchia közös államháztartásának 1868. évi zárszámadása alkotmányos ^tárgyalás végett be­mutattatik. Az osztr. magyar monarchia összes királyságai s tartományai közös államháztartá­sának zárszámadása 1868-ra. Az osztr. magyar monarchia összes királyságai és tartományai közös államkiadásainak s állambevételeinek ke­zelési számadása 1868-ra. A közösministerium előterjesztése,melylyel a bizotts. tudomására ho­­zatik azon szabályzat, melyet ö felsége jóváha­gyott a tisztviselők és szolgák s azok özvegyei s árvái nyugdíj és ellátása illetményének ideigl. rendezéséről, kik a közös külügy és pénzügymi­­nisterium, továbbá a közös főszámszék és ezen közegek alá rendelt hatóságok s hivataloknál alkalmazvák. — Végre "a közöskültigyminis­­terium levelezéseinek 4-ik füzetét. Ezután azt jelenti Lónyay, hogy ő felsége a magyar közösügyi bizottság tagjait szombaton kegyeskedik elfogadni. — Az elfogadás óráját majd az elnök fogja tudatni a tagokkal. SzögyéDyi L. indítványára az elnök megbiza­­tik, hogy a bizottság megalakulását adja tud­tára ö felségének és a Lajthán túli bizott­ságnak. Az ülést ismét választások fejezték be. Ház­­nagygy« : egyhangúlag gr. S z a p á r y Antal választatott. A naplóbiráló bizottságba megválasz taltak: gr. Apponyi Sándor, gr. Csáky László TARCZA. Xantus gyűjteménye a múzeumban. Ha valami megérdemlette a ráfordított költsé­get,úgy Xantus keletázsiai gyüjteménye,melyet a magyarkormány megbízásából szerzett a nemzeti muzeum számára A különféle ethnographiai saját­ságok, viseletek, iparczikkek, kézmtivek és mű­remekek, azután ä természetrajzi tárgyak és gazdászati czikkek, valamint a geológiai gyűj­temények egy sokra becsülendő kincsalapot nyújtanak nemcsak a hazai tudományosságnak, de magának az iparnak és kereskedelemnek is. A tárgysorozatban mintegy hatezerféle czikket találunk, s miután egy szám alatt tiz példány is foglaltatik némely tárgyból , valami har­­minczezerre tehető a szerzett gyűjtemény tár­gyainak száma. Nagy részét még most bontják ki; rendezve még semmi sincs; mert nincs em­ber és hely hozzá. Én a természettudományiak őre, t. ez. Friwaldszky ur baráti szívességéből tekinthettem meg e gyűjteményt, mielőtt az a közönség számára berendezve leend. Igen érdekes tanulmány fog az lenni, ha egy­szer be lesz rendezve. Egy idegen világrész kul­túrái fejlődése, függetlenül a mienktől. Ha látni fogjuk, hol kezdődik és hol culminál az emberi leleményesség ? Elkezdve a szigetlakók gyarló fegyverzetén, az indus nádpaizsán, mely megölt ellensége hajfürtéivel van feldíszítve, egész a japani föur kardvasáig, mely versenyez a leg­finomabb angol aczéllal, a mezitelen emberek primitiv kézmüszerszámaitól fel a chinai remek­faragványokig, a japani tudományos könyvekig, s azoknak utánozhatatlan szép és tartós papír, porczellán- és mozaik festéséig. Ott látunk kalapokat kétségbeejtő változatos­ságban; az európai divat gyermekség hozzájuk képest; és vannak közöttük oly finom szövetű rost kalapok, mik könnyűségre, puhaságra a florenczit felülmúlják, ezek európai divatszerüek már: ott van a falusi doctor süvege vékony puha sáslevélből, s az indus harezos macskabőr sip­kája, épen olyan, mint felvidéki tótjainké, fo­­gantyuhelyett egy szarvorru madár roppant csőre ragasztva hozzá. Azután a siami leányok gyöngy pártáit s színes madártoll és gyöngy ékszereit. Az anamita főrangú úri hölgy remek fonatu ka­lapja oly terjedelmű, hogy az alá az anami ga­vallérok nem kacsinthatnak. Némelyik olyan finom teknönezhéjjal van bevonva, hogy a fona­dék keresztül látszik rajta. Gyékényeket látunk,mik oly pompás fonatuak, mint valami szőnyeg, és azután mintáit a szö­­vetfestésznek. Elébb a virágokat viaszszal a fe­hér szövetre nyomtatják, akkor a szövetet a fes­tékbe mártják, s mikor megszáradt, leforrázzák róla a viaszt, ott marad a virág. Kezünkbe veszünk ezerféle tárgyat, miről a szemlélő magától ki nem találja soha, hogy mi czélra szolgálnak. Ez a vastag fa villa venyigé­vel bevonva. Ez a tolvaj fogó. Ha a tolvajt ker­getik, ezt a nyakára taszítják, a venyigének ezernyi tüskéje van, mely nem engedi, hogy a nyakát visszarántsa s fogva van. Ez a nádból font egérfogó ? ez pedig halkelepcze ; a hal bele megy egyfelül, s ki nem tud belőle többé jönni. Ezek a fésli és kulcsforma lemezek az indusok és cbinaiak pénzei. Ez az ölnyi széles lúgos alakú félkör, melyről érezbengerek függnek | alá, az anamiak zongorája. Képzeljünk alá egy anami Liszt Ferenczet, ki azon remekel. Dob, harmonika, tilinkó, faharang, tamtam, vékony nyakú mandolinok egészítik ki a zenekart. Vannak mindenféle néptől megszerzett bálvá­nyok : utálatosak, furcsák és szépek. Különösen szépnek nevezhető a jokohamai „könyörületes­­ség istennője,“ mely szép fiatól nőalakot ábrázol, csaknem olyan, mint nálunk a szűz Mária szob­rok, csak a szemei rézsut metszése teszi mand­zsuvá ; ugyanaz istennő alakja meg van Chiná­­ból is egész aranyfestésü ruhában. Eredeti me­részség volt Xantustól chinai és japani papokat rávenni, hogy adják el neki az oltárról az iste­neiket. Azután jönnek a fegyverek, az indus szigo­nyoktól kezdve a chinai alabárdokig. A japani vasak nagy becsüek, de alakjuk néha meglepő, némely kard olyan hátra nyaklóit, mint egy kinyitott borotva ; s a markolatára oda vannak kötve az elejtett ellenség emlékfürtei: egynek a markolatát a vörös orangutáng szőre ékesiti. Egy oldalvisit a kitömött nrasághoz, kit szinte Xantus ejtett el, kellő respektusra tanit ben­nünket. A ki e hatalmas négy kezű uraságnak egy szál karddal mer kiállani,az meg is érdemli, hogy a legyőzött ellenfél hajemlékét kardmar­kolatán viselje. El fogják ragadni különösen a női közönséget és az iparos világot a chinai porczellán, bronz, festészet és butorfaragványok műremekei, mik az európai ipart e téren messze túlhaladták. A soknemü kelet-ázsiai fák, mik alkalmasabbak is a faragásra, mint a nálunk ismeretesek, majd természetes színeikben a legmestersége­sebben kifaragva, áttört és plastikailag kidom­borított képletekkel, majd azzal az utánozhatlan festéssel zománczolva, mely a fát a csalódásig hasonlóvá teszi az érezhez; mintha a lapok aranynyal, ezüsttel, czinkkel volnának kirakva | és kivésve, s az ezüstnek, aranynak ismét saját | árnyalataival, az arany néha veresebb, az ezüst | kékebb, zöldebb; s az egész csak festve van, de az a festés oly szilárd, hogy forró vízzel lehet mosni, le nem megy a fáról. És a mellett minő mesés olcsóságuak e tár­gyak ! Egy mestermü vaza tick fából, állvány­nyal és födéllel: 50 frank; egy gyönyörű át­tört faragványu szekrény ritka fanemekből, 247 frank. Egy másik pompás lackfestményü szek­rény, mely arany-ezüsttel látszik kirakva lenni, 26 frank. Egy aranyozott" szekrényke, belül pompásan citelirozott czinkfödéllel, 13 frank. Egy szekrény olyan fából, melynek rostjai csil­­lámlanak, mint a pávafark, s halioago-gyöngy­­házzal kirakva 30 frank. Egy virágtartó billi­­kom elefántcsontból a mikroskopikus finomsá­gig tökéletes áttört faragással, valami tündéri mü,21 frank. A ki készítette, legalább 42 napot fordított rá. Nálunk a favágó keres annyit egy hét alatt. A bronz és porczellán edények és müvek pe­dig minden magasztalásonffelül állnak. Az a zo­­mánezozás, festés és anyag a keleti czivilizátió titka. Vannak köztük ritkaságok is, mik magá­ban Japanban is antikok ; igy egy theamelegitő legfinomabb Szatzuma porczellánból 26 frank. Egy aczéltükör az aczélkészités remeke. A selyemhimzetek pedig, melyek egy selyem­lapnak mind a két oldalán ugyanazt a pompás képet mutatják, minden hozzáértőt el fognak ra­gadni. Egy javai álló hid mintája meglepő alkotás, csupa bambuszból, egyetlen darab vas hozzájá­rulása nélkül; nagy vizen keresztül. És végre a könyvek! EzekbőLis tömérdeket látunk összegyűjtve : az eredeti 'incunabuláktól kezdve a chinai nyom­tatványokig. Ott a pálmalevél-könyv, másfél láb hosszú s tenyérnyi széles talipot-levelekre írva 21 fűzet, gazdagon aranyozva; elmélkedések Buddha fölött, ára 70 frank volt. Azután a ja­­páni illustrált munkák, szinpadi jelenetek: egész drámák lefestve : a könyvek úgy hajtva tábláik közé, mint nálunk a térképek, hogy egyszerre ki kell tárni az egész könyvet. Látunk ott schangai hivatalos lapot egy iv kenderpapirosra nyomtatva. Hej jó dolga lehet ott Salamon Fe­­reneznek; (a lap csak az egyik oldalán van tele betűvel) de rósz dolga lehet a szedőnek; az egész lapon két egymáshoz hasonló betű nem főidül elő. Ott a betűszedő okvetlenül tudós tár­sasági tag. (Nem a sok dolgát véve.) A papír pedig finom és elszakíthatatlan. Azután látunk chinai magyar nyomtatványokat. Xantusnak el­fogyván a lajstromai, miket innen vitt, Chinában kényszerült azokat utána készitetni.De egyetlen sajtóhiba nem fordul azokban elő — eorrectura nélkül. Chinában úgy szednek — magyar szö­vegből ! Mindezek között az anami királynak ajándé­kai: egy pár felfüstölt fej, levágott ellenségek feje. „Egyébiránt hamis állítás, mintha a javai szultán e fejeket egy Ferencz József rendért ajándékozta volna a magyar múzeumnak, mint a lapok írták; ö felsége nemcsak azokat adta ingyen, sőt a rhinoceros vadászatot is, mely legalább 2000 forintjába került, fejedelmi szí­vességből rendezte kedvünkért s 34 mértföld­­nyire üldöztette a rhinocerost vitézeivel, melyet Xanthus tizenöt lövéssel ejtett el. Azután a természetrajzi osztály gyűjteménye végtelenül gazdag még és igen érdekes; hanem az szakértő leírására vár. Engem nagyon érde­keltek; aj már kitömött oráncsok; és különösen inai «ixáiiuiiikliox eav rél Ív mel'^ 'etran csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék